Pesti Hírlap, 1915. május (37. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-06 / 125. szám

1915. május 6., csütörtök. PESTI HÍRLAP peresz és Török hivatalos jelentés. A szövetségesek partraszállási kísér­lete Kabatepénél. — Az ellenséges csapatok v­issza ü­zése hajóikra. — A törökök sikeres éjjeli támadása Szed­dil Bahrnál. Konstantinápoly, május 4. (M­lilli távirati ügynökség.) A főhadi­szállás jelenti: Az ellenség, hogy az Ari Burnu vidékén álló balszárny veszteségeit ellensúlyozza és hogy a helyzet súlyát le­küzdje, ma reggel a flotta védelme alatt Kabatepénél csapatokat kívánt partra szál­lítani, Ari Burnutól délre. E csapatokat azonban visszaűztük hajóikra. A mult éjjel csapataink, bár az ellen­séges flotta három oldalról tüzelt, megtá­madták Szedil Bahrt és az ellenséget el­sáncolt állásaiból kiverték. Hajnalhasadta­kor az ellenség csapatait flottájának állan­dó heves tüzelése mentette meg attól a ve­szedelemtől, hogy a tengerbe szoríttassék. Ez alkalommal három teljesen sértetlen gépfegyvert zsákmányoltunk lőszerrel együtt és a mai harc során már használ­tuk is. Ma délelőtt az orosz flotta fél óra hosszat eredménytelenül bombázta a védte­len Igrino Adama falvát és azután visz­szavonult. A többi harctérről nincs jelentenivaló. A francia-angol sereg katasztrófája. — A Pesti Iskr­­a a kiküldött haditudósítójáról. •— Szófia, máj. 5. A Gallipoli félszigeten és a Dardanel­lák ázsiai partján példátlan elkeseredett­séggel folynak a harcok. Mindenfelé kézi­tusákra kerül a sor. A törökök sebesülései­nek legnagyobb része szuronydöfésektől ered. A szövetségesek veszteségei, úgy lát­szik, sokkal nagyobbak, mint aminőnek a török hivatalos jelentések feltüntetik. Kum-Kalehnál a francia sereg teljesen megsem­­misü­lt és az angolok helyzete Gallipolin is a legnagyobb mérékben kétségbeejtő. Helt­i Jenő, Kum-Kaleh táján partraszállított csapatok két francia ezredből, általában alacsonyabbrendű anyagból állottak, amelyeket könnyűszerrel szo­rítottak a tengerbe. Ezeket a csapatokat később Sedil Bahr mellett újra partraszállították, ahol szintén visszakergették őket. Egy szemtanú a kum-kalehi harcokról. Konstantinápoly, máj. 5. Egy személyiség, aki a Kum Kereh körül vívott első harcokat végignézte egy magas pont­ról, igy mondotta el megfigyeléseit: — Kora hajnal, az ellenség irtózatos ágyú­zásba fogott. Az ellenség hajói eleinte ivalakban foglaltak állást Imbrosz előtt, azután csatavonal­ban vonultak fel a­­Besika-öböl felé és mintegy hét kilométernyi távolságból megkezdték a tü­zelést. Tűzvonaluk a Gallipoli félszigettől keletre Kum Kalehig húzódó félkört képezett. Az első lö­vedékek a tengerparton csapódtak le, vagy pedig a tengerbe zuhantak. A hajók ezután lassan kö­zeledtek a part felé és a lövedékek, a shrapnellek, mind sűrűbben zuhantak le a szárazföldre. Vilá­gos volt, hogy az ellenség partraszállítást akar megkísérelni és a partvidék területét előbb meg akarja tisztítani a török csapatoktól, amelyek esetleg ott tartózkodnak. De csalódott számítá­saiban. A török csapatok oly hadállásokban ál­lottak, ahol az ellenség tüze elöl fedve voltk és bámulatos türelemmel és állhatatossággal állták a bombázást. Ütegeink szándékosan nem viszo­nozták az ellenség tüzelését. Hét óránál hosszabb ideig tartó ágyúzás után az ellenség abban a hitben, hogy a partvi­dék nagy részét megtisztította, annál is inkább, mert tüzelését nem viszonoztuk, nekifogott a sok hónap óta készenálló csapatok partraszállításá­hoz. Nagy szállítógőzösök közeledtek a partvi­dékhez, a vontatógözösök munkához kezdtek és körülbelül hét kisebb szállítóhajón ezer és ezer ellenséges katona lépett partra. Partraszállásuk után az ellenséges katonák hangos hurrá kiáltá­sokban törtek ki, ami felizgatta vagan katonáin­kat, akik mozdulatlanul állottak hadállásaikban, várva a rohamra szólító parancsot. A partraszál­lított ellenséges csapatok azonnal rajvonalban megindultak, árkokat ástak, másrészről pedig megtették előkészületeiket az előnyomulásra. Mindezt hatalmas távcsövemen megfigyeltem, de főleg az ragadta meg figyelmemet, ami Kum Ka­iéi­ körül történt. Kétségtelen, hogy az európai partvidéken is hasonlóképen történt a partraszál­lítás. Amikor csapataink megkapták a parancsot a rohamra, a levegőt a harsogó Allah kiállások megremegtették. Egyenesen leírhatatlan az a roltb­­oló lelkesedés, a­melylyel csapataink rohamra indultak. Nem túlzás, ha azt mondom, h­ogy vol­tak közöttük olyanok, kiknek szuronya ötven ellenséget szúrt át és sokan vannak olya­nok, akik már az első percekben öt-hat ellensé­ges katonát öltek meg. Esteledett már, amikor a partraszállott ellenséges csapatok megmenekült­jei visszatérhettek hajóikra, akik közülük elérték ezeket a hajókat, kísérletet sem tettek arra, hogy ú­ira közeledjenek a szárazföld felé. A mi kato­náink pedig hazafias dalokat énekelve lelkes han­gulatban tértek vissza hadállásaikba. A szövetségesek vállalkozása meghiúsultnak tekinthető. Konstantinápoly, máj. 5. Az itteni katonai körök egyöntetű, vélemé­nye­­szerint a Dardanellák ellen megkísérelt je­lenlegi angol-francia vállalkozás végleg meghiú­sultnak tekinthető, mert a partraszállított csapa­toknak csak igen jelentéktelen része­­.H még — és ez is csak a köröskörül álló ellenséges hadi­hajók védelmének köszönhető — Aliburnu és Bedil Bahr vidékén, ahonnan nemcsak hogy elő­re nem törhet, de ahonnan remélhetőleg kato­náink könnyen és hamarosan fogják elűzni. Megállapították, hogy az angol-francia akció cél­ja nem az, amit az entente sajtó híresztelt, hogy csapataikat Konstantinápolyba küldik, mert hi­szen az a végre partraszállított maximum hatvan­ezer főnyi ember nem volt­a elég, hanem inkább az volt, hogy a gallipoli-i félsziget déli részén meglepjék a török haderőket és hátbakapva Ki­lid Ul Bahr, valamint Madyton között a tenger­szorost­, tűz alá vegyék az ázsiai erődöket, eltá­volítsák az aknákat és ily módon megnyissák az utat a Dardanellákban a flotta részére, h­ogy an­nak Konstantinápoly előtt való megjelenését lehe­tővé tegyék. A tervet a török csapatok éb­ersége meghiúsította, minthogy katonáink először bá­tor defenzívával feltartóztatták az angolok elő­retörési kísérletét, azután pedig, amikor április 27-én erősítő csapatok érkeztek, támadásba men­tek át és a már partraszállított csapatokon kívül az utóbb érkezett ellenséges haderőket is visz­sszaszorították. Az angol-francia haderők halot­takban, sebesültekben és foglyokban tényleges állományuknak körülbelül a felét, vagyis har­­­mincezer embert veszítettek. A kisázsiai parton, @i«?$2@rszág magatartása. A király és a korm­ány elmaradása a Gari­baldi-ünnepről. Róma, máj. 5. A minisztertanács döntése, hogy sem a király, sem a kormány nem vesz részt a csütörtöki genovai Garibaldi ünnepélyen, nagyon meglepte a közvéleményt. A Tribuna és a Giornale d Italia hang­súlyozza, hogy a nemzetközi helyzet egészen ugyanaz, mint eddig. A lapok bizalomteljes nyugalomra intik a népet. Minisztertanács, Róma, máj. 5. — A Pesti Hírlap tudósítójától — Ma este minisztertanács volt. A király távirata Quartóba. ül - Róma, máj. 5. V —­ll Pesti Hírlap tudósítójától. — A király a quartoi ünnep alkalmából következő táviratot küldte: — Bárha állami ügyek élénk sajnála­tomra megakadályoznak abban, hogy a mai ünnepen részt vegyek, gondolataim mégsem maradhatnak távol Quartótól, a liguri tenge­ri események partjától, ahol Olaszország egységének első prófétája látta meg a nap­világot,­­ amelynek szikla­­partjaitól indult el feledhetlen bátorságai és hallhatatlan harci szeret­­eével, dicsőséges útjára, az ez­rek vezére. Megindultsággal teljes üdvözlete­met küldöm és bennfösétteljes érzelmei mucs­adok kifejezést, amely érzelmek töltenék el nagy ősömet is és ebben az órában, mely a multunkra való egyértelmű emlékezésnek van szentelve Olaszország dicsőséges jövőjé­re gondolok. A kamara elnöke,a quartói ünnepen. Róma, máj. 5. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Az olasz kamara elnöke, mint a Giornalo d'Italia jelenti, a quartói ünnepen csak mint régi garibaldista fog résztvenni. A királyi hercegeket a Dante Aligieri egyesület elnöke üdvözölte. Az „Ezrek csapatá"-nak szobra. Genova, máj . a. Quartóban ma avatták fel ünnepélyesen az „Ezrek csapatának" emlékszobrát a kamara kép­viselőinek, Róma, Torino és Firenze városok küldöttségeinek s hatalmas embertömeg jelenlété­ben. A szobor talapzatánál Genova polgármeste­re és D'Annunzio tartott beszédet, amit viharos lelkesedéssel fogadtak. A kettős szövetség sikereinek hatása: Milánó, május 5. A római kormánykörök már tegnap délben értesültek az osztrák-magyar és német csapatok sikeréről a Dunajec mellett. Általános az a vé­lemény, hogy ez a fordulat nem marad tartós, talán döntő befolyás nélkül az olasz kormány elhatározására. Mint hírlik, a keleti új harctéri helyzet már a tegnapi minisztertanács határoza­tára is befolyással volt. Jóllehet a líbiai események jóval jelentő­sebbek, mint amilyeneknek a hivatalos jelentés az ottani harcokat föltüntette, mégis az a véle­mény kerekedett fölül, hogy nem ez az oka an­nak, hogy a király és miniszterei nem mennek Quartóba. Elmaradásukat inkább az európai helyzettel hozzák összefüggésbe. A „Stampa" egy római jelentése úgy tudja, hogy a tegnapi minisztertanács előtt, Somino külügyminiszter Németország és Ausztria-Ma­gyarország nagyköveteivel hosszabb tanácsko­zást folytatott. A Rómában megjelenő „Italia­" szerint szükséges, hogy az ország ebben a pillanatban el ne veszítse a nyugalmát. Az orosz és francia befolyás alatt álló la­pok módfölött megdöbbentek, hogy a király és a miniszterek a quartói ünnepségeken való meg­jelenésről váratlan­ul lemondottak. Ez a lemon­dás hideg zuhanyként hatott a háborúra izga­tókra. A „Popolo d' Italia" írja, hogy Genua lakóira a hit fájdalmas és rémítő hatást tett. Az ünnepély rendező bizottságát annyira meglepte, hogy nem tudta hamarjában, mitévő legyen, s az ünnepségek elhalasztását fontolóra vette. Végü­l ettől a szándéktól m mégis elállott azzal a megoko­lással, hogy a felelős faktorok elmaradásuk kö­vetkezményeit majdan viselni tartoznak. A „Corriere della Sera" szerint, a király a páviai új poliklinika május fiz iki alapkő-letételé­nek ünnepélyén való megjelenésről is lemondott. Apponyi Olaszországról. A torinói Stampa és a bolognai Resto del Carlino munkatársa, Amadeo Ponzone beszélge­tést folytatott Budapesten gróf Apponyi Albert­tel, aki Ausztria-Magyarország és Itália viszo­nyáról többek közt a következőket mondotta: — Olaszország kimaradt az európai kon­fliktusból, azonban, úgy lászik, hogy bizonyos belső akadályai vannak. Nem adhatunk tanácso­kat az olasz népnek, de saját helyzetének meg­értetésében segítségére lehetünk, mert a döntés, melyet most választania kell, ránk nézve a leg­nagyobb fontosságú. Nyilvánvaló az,­­hogy Olaszországot nem nyomja sem Ausztria-Ma­gyarország, sem Németország. Olaszország Földközi-tengeri hatalom, s a két szövetségese közül egyik sem nehezíti meg számára e hatalma megtartását. Az, amit Ausztria-Magyarország a maga számára kíván, csak az Adriára való ki­menetel. Ha feltesszük az entente győzelmi, tehát Oroszor­szá­got elképzeljük, mint a Dardanellák

Next