Pesti Hírlap, 1915. szeptember (37. évfolyam, 243-272. szám)

1915-09-24 / 266. szám

Budapest, 1915. XXXVII. évfolyam, 266. (12,838.) szám. Péntek, szeptember 24. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K — 1 Félévre 16 „ — A Negyedévre 8 „ —„ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró­hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. HÍRLAP SZERKESZTŐSÉG: Budapest,­Vilmos császár-út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—40. FIÓKKIADÓHIVATAL : Budapest, Erzsébet­ körút 1. Telefon: József 52-96. Négy hónap. Pünkösd vasárnapján üzente meg Olaszország a háborút, azóta négy hónap telt el. Május 23-ikán Mackensen még Ja­roszlav előtt állott s hol áll most. Lipót herceg m­ég otthon ült, azóta Varsón át Oroszország szivébe nyomult Hindenburg még Savli körül harcolt s most Dünabur­got ostromolja. De mit csinált Olaszország e négy hónap alatt s hol áll Olaszország, amely egész erejével rohant neki, hogy a Barzilai tárcanélküli miniszterségét vala­melyes tartalommal töltse meg!? Hiszen Franciaország is azzal indult a hábo­rúba, hogy föl akarja szabadítani El­zász-Lotharingiát, Oroszország Galiciát, Szerbia pedig Bosznia-Hercegovinát, sőt­ Horvát-Szlavonországot iktatta mint föl­szabadítandó területeket rabló céljai közé. De Oroszország is, Szerbia is, sőt a szimbó­lumokat kedvelő Franciaország is eléggé óvatos volt ahhoz, hogy a fölszabadítandó területek számára ne csináljon mindjárt miniszteri tárcát. Csak Olaszországgal esett meg az a világrengető tragikomédia, hogy Barzilai számára előre eszkomptálta Triesz­tet és Trientet s aztán hónapról-hónapra meghosszabbította a váltót. . . most megint lejárt a váltó, ötödik hónapjába lépünk az olasz háborúnak s Olaszország ma ott áll, ahol a háború első napjaiban. A mai hivata­los jelentés azt írja, hogy egy tiroli határ­hegységen, a Monte-Costonon, négy hónap óta védett állásainkból, tízszeres túlerővel szemben kivonultunk. Ez a tízszeres túlerő és az eltelt négy hónap jellemzi a leginkább a helyzetet. Tízszeres túlerővel szemben a négy hónapon át tartott, de arcvonalunkból kiugró határ­hegyet átengedtük az olaszok­nak. Nyertek vele néhány kilométert. Hány száz kilométerre megy a mi térhódításunk négy hónap óta Oroszországban, a mienk, akiknek ezalatt arra is tellett az erőnkből, hogy Olaszországot csak egy-két kilométerrel engedjük előbbre és Szerbiával szemben is határvédelemről gondoskodjunk. A Monte-Coston az olaszoké, öt kilométerre jutottak itt beljebb a tiroli határon. De Trient még huszonöt kilométerre van innen is, húsz hó­napra lenne szükségük, hogy az eddigi tem­póval oda is eljuthassanak. Tirolban s Karinthiában ilyen a hely­zet. S ott,­­ahol nagyobb stílusú offenzívát is megengednének a terepviszonyok: a ten­germelléki harcvonalon, Flitschnél, Görznél ,s a doberdói fensikon, még öt kilométert sem juthattak az olaszok előre azóta, hogy­­az Istonzóig önként átengedtünk nekik egy keskeny sávot. A magyar katona megvédte Ausztriának azt, amit Olaszország ingyen megkaphatott volna Ausztriától. Van-e kedvesebb az embernek, mint amikor még azt is, amitől szomorúan akart lemondani, meg tudja menteni neki egy segítő kéz? S ha az emberre álló pszichológia a néplélekre is illik, micsoda soha le nem róható hála­érzettől kell dagadnia minden osztrák szív­nek, hogy a magyar katona megmentette a számára még azt is, amiről politikai kény­szerűségből le kellett volna mondania. Milyen változás négy hónap alatt! Ak­kor még Mackensen Jaroszlav előtt állott s most a Duna mentére is tellett az ütegeink­ből, mialatt Dünaburgot harminc és fele­sekkel bombázzuk. De milyen változáson mehetett át Olaszország! Négy hónap alatt gazdaságilag leromlott, hitelt kapni nem tud, katonákat átengedni szövetségesei szá­mára pedig eddig még mindig nem mert. Cadornából kiábrándult, Giolitti igazságát kezdi a szívébe fogadni és katonai szakértői keserű humorral állapítják meg, hogy az offenzívából, amivel neki indult a háború­nak, defenzív offenzíva lett­. Micsoda csúf­ság, hiszen a szövetségesei is fölszabadí­tandó területek jelszavával indultak hábo­rúba, de legalább nem neveztek ki előre minisztert a medve bőrére. S aztán micsoda óriási különbség: se mi Szerbiának vagy Oroszországnak, se Németország Franciaor­szágnak egy talpalattnyi földet sem akart átengedni a fölszabadítandó területekből, Boszniából, Galíciából vagy Elzász-Lotha­r­ingiából. Ellenben Olaszország ingyen kaphatott volna abból, amit fegyverrel el­venni sohasem fog." Most már derengeni kezd a Giolitti igazsága, akire, ha négy hó­nap előtt hallgatnak, ma a világháború leg­boldogabb nyerteseiként ülhetnének ott­hon. Vér nélkül kaphatták volna meg mind­azt, amiért azóta hiába küzdenek s amit vér­rel nem is fognak tudni soha megszerezni. De most már késő. Amit négy hónap előtt megkaphattak volna, azt föleszmélő jó­zanságuk nem fogja tudni többé megsze­rezni nekik. A pünkösdi hadüzenet, a pün­kösdi lelkesedés pünkösdi királyságnak bi­zonyult. A vágyakat, amelyeket négy hó­nap előtt még meg lehetett volna valósítani, ez a négy hónap föltámaszthatatlanul elte­mette. És ezért lesz ebben a világháborúban az olasz tragédia minden más nemzet tragé­diájánál keservesebb. Hindenburg jobbszárnya megtörte az oroszok ellenállását. Az Oszmianától északra és a Lubotnikitől keletre eső terület között a német csapatok követik a hátráló ellenséget. — Novogrodektől északra még folyik a harc. — Dünaburgtól nyugatra is sikerült az előretolt orosz állásokba behatolni. — Visszavert orosz ellentámadások Dünaburgtól délnyugatra. — Heves harcok az Ikva és a Styr vonalán. — Lucktól keletre állott csapatainkat a Styr nyugati partjára vontuk vissza. — Egy orosz gyalogezredet, amely az Ikva torkolatánál a Styren átkelt visszavertünk. — A Monte Costonon levő csapatainkat tízszeres túlerő elől a csaknem körülzárt állásból visszavontuk. — A karintiai fronton egy alpini­ külö­nítmény áttörést kisérelt meg a Monte Poralbán. — Az ellenséget visszavertük. Keletgaliciában csönd, Böhm-Ermolli frontján annál hevesebb harcok folynak. Novo-Pocajevtől délkeletre, tehát az Ikva felső folyása mentén, két orosz támadást kellett visszavernünk, az Ikva torkolata közelében pedig, tehát Lucktól délre, egy orosz gyalogezredet, amely éjjel átkelt a Styren, nagy veszteségével vertük vissza a keleti partra. Odébb északra azonban ama csapatokat, amelyek eddig a Styr keleti partján vetették meg a lábukat, önként vonták vissza a folyó nyugati partjára. Ez azt jelenti, hogy Luckban kedvezőbb pozí­ciót szerezhettünk a védekezésre. A lucki erősség egyoldalú hídfő, összes erődei tud­valevően a Styr nyugati partján állnak. Hogy az oroszoknak sikerül-e csapatainkat még távolabbi állásokba késztetniök, az ter­mészetesen attól függ, hogy a három hét alatt, amely Lnek elfoglalása óta eltelt, kellőképen megerősítettük-e itt a Styr ke­leti partját. Hindenburg frontjáról további sikere­ket ad hírül a mai német hivatalos jelentés. A legészakibb szárnyon, Lennevadentől délnyugatra a Duna mentén ugyan még nem ért véget a harc, de az, hogy a né­metek itt már ellentámadásba mehettek át, sőt foglyokat­ is ejthettek, arra enged követ­keztetni, hogy a harc nem fog az oroszok javára végződni. Below Dünaburg elleni támadása is­mét előbbre jutott. A vártól nyugatra a németeknek sikerült behatolniuk az előretolt orosz állásokba, ugyanekkor pedig vissza­szorították azokat az ellentámadásokat, amelyeket az oroszok Dünaburgtól délnyu­gatra, tehát a smelinai német vonal ellen intéztek. Ezt a vonalat a németek tudva­levően egy három kilométer széles front­áttöréssel biztosították maguknak. Most aztán nyugat felől folytatják tovább a tá­madást, mialatt délnyugat felől nem enge­­dik többé levegőhöz jutni az ellenséget. Az újonan ejtett 2000-nél több fogoly s az a tény, hogy már az előretolt orosz állásokba is sikerült benyomulniok a németeknek, Dünaburg teljes megpuhulását mutatja. A Duna-vonal kulcsának is rövidesen német kézre kell jutnia. .Eiehorn, Scholtz és Gallwitz seregei­nek frontjáról ugyancsak kedvező hírt jelent ma a német hadvezetőség. Az oroszok ellenállása az Oszmjanától északra és Lubotnikitől keletre eső terület közt meg­tört. Az oroszok ezen a szakaszon is meg­kezdték a hátrálást, 1000 emberüket hagy­ták a németek kezén, s csak Hindenburg A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal

Next