Pesti Hírlap, 1915. szeptember (37. évfolyam, 243-272. szám)
1915-09-22 / 264. szám
1916. szeptember 22., szerda. PESTI HÍRLAP _ rakva, az odesszai kikötő előtt megtorpedózta és elsülyesztette. A többi arcvonalon a helyzet változatlan. A dardanellai döntés előtt nem lehet szó a békéről. Bukarest, szept. 21. A L'Indépendance Roumaine irja, hogy minden békéről szóló híresztelés korai és elhamarkodott a mostani feltételek mellett. A Dardanelláknál döntő mérkőzés készül és amíg ez jobbra vagy balra el nem dőlt, béketárgyalásokról beszélni teljesen alaptalan. A Dardanella-kérdés eldőlte után a békéről lehet majd beszélni. Különben, természetesen, esküdni nem lehet semmire. A döntő csata előtt. Athén, szept. 21. Hivatalosan jelentik, hogy a szövetségesek nagy csapattömegeket szállítottak partra a Gallipoli félszigeten. Minden jel arra vall, hogy még a napokban meg fog kezdődni a döntő csata, amire a szövetségeseket az idő előrehaladott volta is kényszeríti. Október elején beállanak az őszi zivatarok és ha addig nem sikerül elfoglalniuk Gallipolit, akkor egész tavaszig el kell halasztani az operációkat. A török parlament összehívása: Konstantinápoly, szept. 21. Az alkotmány értelmében a parlamentet e hó 28-ra a november 13-án végződő ülésszak utolsó szakaszának lefolytatása végett összehívják. Az új ülésszakot november 14-én nyitják meg. Az orosz harctér. A vezérkar jelentése: fészkelni. Egyébként a tegnapi nap az északkeleti hadszíntéren csendben telt el. A helyzet teljesen változatlan. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés, Berlin, szept. 21. A nagy főhadiszállás közli szeptember 21-én: Keleti hadszíntér. Hindenburg tábornagy hadcsoportja: Eichhorn vezérezredes csapatainak támadása az Osnijanától északnyugatra és délnyugatra előrehaladt. A hadcsoport jobbszárnya utóvédharcok közben elérte a Lidától keletre és Novogrodektől nyugatra elterülő vidéket. Lipót bajor herceg tábornagy hadcsoportja, Dvorzec mellett és attól délre kikényszerítettük az átkelést a Mohadzon. Tovább délre csapataink üldözési harcok közben a Mohadz— Novaja—Mystől délkeletre húzódó vonalig (Ostrovtól nyugatra) jutottak. Mackensen tábornagy hadcsoportja: A helyzet változatlan. Délkeleti hadszíntér: A német csapatoknál említésre méltó esemény nem történt. A legfőbb hadvezetőség. Orosz hivatalos jelentés, érték a Novovilejsk—Molodiecne vasúti vonalat. E terület több helyén és a Miadziol, Narocz és Swir tavak körül erősebb lovasasztagok harcolnak. Eisiski elleni erélyes német támadásokat visszavertünk. Eisiskitől délre a németeknek makacs harcok után sikerült megszíválani Rackuns falut, Jakubowcy-Dwornál és Skicielnél az öszszes német támadásokat visszavertük. A Szcara folyóig előrenyomult ellenség Szcara falunál megtámadott bennünket és átkelt a folyó jobbpartjára. A Kobrin—Minsk vasútvonal mentén előrenyomuló ellenséggel Mikasevici vasúti állomás mellett összeütköztünk. Pinsktől keletre Derazno birtokáért folyt harcokban ismét nagy sikert arattunk. Csapataink rohamot intéztek a faluban áll-e ellenség ellen s visszavetettük Rusa-Krasnojera. A falu rohammal való elfoglalása után több mint 2000' fogoly és négy gépfegyver maradt a kezünk közt. Ellentámadásunk Gontova irányában (Wisniewiectől délnyugatra), nem juttatott ügyein bennünket e város birtokába, de lehetővé tette, hogy 12 tisztet és 510 embert elfogjunk és 3 gépfegyvert zsákmányoljunk. A Strupa mentén Babulincetől keletre 14 tisztet és 800 katonát elfogtunk és megszállották a Buczacztól északkeletre levő Janovka és Pilava falvaikat, amelyekből az ellenség rendetlenül visszavonult. Rovnotól délre az egész fronton csapataink merész ellentámadásokkal tartóztatják fel az ellenséget, mely egyes helyeken nagy erőkkel lépett fel. Dünaburg eleste küszöbön. (Hivatalos jelentés, kiadatott 1915 szeptember 21-én délben.) A Lucktól keletre levő szakaszon hadállásaink ellen irányított újabb támadásokat vertünk viszsza. Az Ikva mellett ütegeink kereszttüze néhány ellenséges csapatot ugrasztott szét, amint a folyó nyugati partján be akarták magukat !Ki tudja? Hátha boldogok lesznek? Ki tudja, ez az ártatlan, jó gyerek nem épen a nagyúri leányok között akadna-e olyan asszonyra, aki úgy bánik el vele, mint ahogyan az apja bánt az anyjával? Háthat épen ez az egyszerű kis teremtés fogja boldoggá tenni? Szerdayék egy belvárosi palota egész első emeletét bérelték. A nagy lakás végében volt Dininek a kis legénylakása, akkor rendezték be neki, mikor az egyetemre került. Kicsi előszoba és egy nagy szoba volt az egész, de az úrfi itt egészen egyedül volt az inasával: az anyja így akarta egy kis önállóságra szoktatni. Szerdayné egy reggel, mikor a birtokukra készültek, már öt órakor fölkelt és kiment a folyosóra, hogy a téli holmi eltevésére nézve rendeleteket adjon ki. A kora nyári hajnalban halkan megnyilt a Dini külön kis előszobájának az ajtaja és egy feketeruhás, karcsú leány osont ki onnan a második lépcső felé . . . Szerdaynénak elállott a lélegzete: Sárika! A jövendőbeli menye . . . Keserű undor fogta el a leány, a fia, az egész világ ellen. A szobaleány nem tudta elrejteni a mosolygását, amíg a kefével buzgón hajolt keresztül a korláton, egy színházi köpeny lelógó vége felé. — Mari — kérdezte Szerdayné — többször is láttad már itt ezt . . . .ezt a hölgyet? — Most van itt másodszor — súgta Mari. — Vasárnap jött fel először a fiatal úrral, mikor a méltóságos asszony a hangversenyen volt ... Szerdayné nem szólt a fiának semmit, elutazott. Dini jó hat hétig nem adott semmi Riga körül, az Eckau mentén, Jakobstadt és Dünaburg között a Düna több pontján kisebb osztagok összeütköztek. A Dünaburg felé vezető út és a Samawa tó között egy ellenséges támadást tüzérségi tüzeléssel visszavertünk. A Dangeliskiért (Swhancanytól északra) folyt harcokban a helység az ellenség kezében maradt. A Vilna körül és a várostól keletre már hosszabb idő óta folyó harcok láthatóan a Vilija balpartján fejlődnek ki. A Vilna—Novoswienciany és Irtolodiecno-Gilejka vasúti szakaszok között az ellenséges csapatok egyes helyeken elélettek magáról, hat hét elteltével azonban váratlanul meglátogatta az anyját. Egy darabig közömbös dolgokról beszélgettek, de az asszony közben folytonosan valami nagy csapás suhogását vélte érezni a feje körül. Dini ebéd után beült hozzá a hűvös szobába, párnát tett a feje alá, körülhízelegte, azután egyszerre megszólalt: — Mama, egy nagy kérésem volna hozzád! A jóságodra, a megértésedre, a segítségedre volna szükségem . . . Szerdayné felült a divánon, a szíve erősen dobogott. Szólni nem tudott, csak kérdően nézett a fiára. — Most jön — gondolta. — Most jön a kötelességre, a becsületre való hivatkozás... Talán a sürgősségre is. És én gyönge leszek és bele fogok egyezni . . . aztán belehalok. Dini hízelegve simogatta meg az anyja haját, amelyben egyetlen ősz szál sem volt még. — Nem irt még neked semmit ... az a leány? — Nem. — Gondolom, hogy fog neked írni. Talán el is jön . . . Annyit beszéltem neki azelőtt rólad, a jóságodról, a nagy szívedről. Bizonyára megpróbál majd hozzád fordulni . . .Én csak arra kérlek, hogy légy a segítségemre . . . — Milyen módon? Dini most kipirult, a szép gyermekarca makacs és gonosz kifejezésűvé lett, a hangja úgy vágott, mint a kés: — Mondd neki azt, hogy nem akarsz tudni róla! Mondd neki azt, hogy kitagadsz mindenemből, ha elveszem! Mondd neki, Stockholm, szept. 21. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Dagens jelenti: Dünaburg sorsa meg van pecsételve. A németek bevonulása közvetlen küszöbön áll. London, szept. 21. Washburne, a Times levelezője jelenti szeptember 18-ról, Dünaburgból: A legutóbbi három napot a front közvetlen közelében töltöttem, ahol rövid szünetekkel rettenetes csata dúlt. A front legközelebbi pontja a várostól csak 15 kilométernyire van. A város elhagyott utcái visszhangzanak a nehéz ágyuk dörgésétől. Az oroszok Dünaburg előtt kettős lövészárkokból hármas vonalat készítettek, amely eddig a nehéz, koncentrikus tüzérségi tűz által támogatott dühös rohamtámadásokat kiáltotta. Az ellenség az első vonalat ismételten elfoglalta, de mindig visszaűzték. A németek kétszer-háromszor olyan erősek, mint az oroszok és mint mindig, rengeteg hogy semmi közöd az én piszkos kis ügyeimhez, légy hozzá goromba, hogy elriadjon! Ha makacskodik, hát dobasd ki és aztán küldj majd neki pénzt . . . Mertnekem nem kell már, meguntam, utálom, irtózom tőle! Adj neki annyi pénzt az apai örökségemből, amennyit csak akar, csak ne lássam többé! Szerdayné fölemelkedett és néma irtózattal bámult a fiára. Ez volna az ő Dinije, az ő kis kerubja, az ő nevelése? Ez a kegyetlen tekintet, ez az ütésnél fájóbb hang, •ez a gonosz, gúnyos mosolygás, hiszen ez az apja összeszedte magát. — Hát nem akarod már feleségül venni? — kérdezte tágranglit szemmel. — Már nem akarom feleségül venni. — Meguntad? — Megutáltam. — De miért? Dini arcára most egy sajátságos, keserű, koravén kifejezés telepedett le: a lágy, fiatal vonások fagyosakká, megvetőkké és egyben fájdalmasan kiábrándultakká változtak. — Mert már az enyém volt — volt a gőgös és hideg magyarázat. — Az apja! — járta át hirtelen a Szerdayné lelkét a borzadás. Nézte a fiát és nem ismert rá. Ezen a napon, mikor ujjongania kellett volna örömében, hogy minden jóra fordult, az volt az érzése, hogy rombadőlt egész életének a munkája, hogy örökre elveszítette a gyermekét: a jó, idealista, álmodozó, bohó, kia Dinitt,e .