Pesti Hírlap, 1915. december (37. évfolyam, 334-363. szám)
1915-12-27 / 359. szám
Budapest, 1915. XXII. évfolyam, 359. (12,931.) szám. Hétfő, december 27. SZERKESZTŐSÉG3 KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár-ut 78 TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 122—90. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút 1. Telefon: József 62—96. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82 — 1 félévre 16 „ — „ Negyedévre 8 „ —„ Egy hóra 2 „ 80 „ ^ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetéseire vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. A volt bécsi orosz nagykövet a cár sajátkezű levelével kopogtatott be a román királyhoz. Nem lehet kétséges, hogy a cár levele az utolsó kísérletet jelenti Románia megnyerésére. Amit az orosz diplomácia elrontott s az orosz arany korrigálni nem tudott, azt most a cár sajátkezű levele próbálja helyrehozni. A román király, aki a világháború során került trónra, uralkodásának rövid, de jelentőségteljes hónapjai alatt annyi józanságot és bölcs mérlegelő képességet árult el, hogy nyilván a cár sajátkezű levele sem fogja különösebben meghatni. Amióta a világháború kitört, a cár ismételten megpróbálkozott már stilgyakorlatokkal és küldött sajátkezű leveleket körülbelül minden balkánfejedelemnek, aki nem sietett az entente oldalára szegődni. Itt a bolgár cárnak és az eredmény az volt, hogy Bulgária mellénk állt. Itt a görög királynak is és Konstantin király mégsem hajlandó a semlegességből kilépni. A cár sajátkezű leveleinek tehát, úgy látszik, nincsen ellenállhatatlan varázsa , aki elolvassa, nem ájul el a boldog meghatottságtól. A román királynak pedig a cár sajátkezű levele épen azt fogja emlékébe idézni, hogy körülbelül négy évtizeddel ezelőtt egy orosz cár hasonló könyörgő szavakkal ostromolta az ő elődjét, aki hallgatott a cári esdeklésre és nem is felejtette el soha, hogy a cár a román segítségre milyen hálátlansággal felelt. Ha valakinek, a román királynak van oka a cárok sajátkezű leveleit hidegebben olvasni s az orosz könyörgések elől füleit elzárni. De hát ez Románia dolga, mondjuk egyszerűen gróf Tisza István szavaival. " Romániának kell tudnia, hogy mit parancsolnak neki saját érdekei. Érdekes azonban, hogy a cár ezt a sajátkezü levelét épen Sebekora, a volt bécsi nagykövetre bízta, aki ugyanolyan titkos célokkal ült Bécsben, mint Hartwig Belgrádban. Most ez a bécsi Hartwig kopogtat Bukarestben s a józanabb román szemek a bécsi Hartwig látására azt is meg fogják látni, hogy hová jutott Szerbia, amióta az ő Hartwigja először tette be a lábát Belgrádba. Ha a cár levelének hangját sem választotta meg szerencsésebben, mint futárját, akkor nem nagyon valószínű, hogy az utolsó kísérlet megtántorítsa Romániát. Mert, ha Románia el tudná felejteni, hogy Oroszország mekkora hálátlansággal fizette vissza az orosz—török háború után Románia döntő segítségét s ha nem akarná észrevenni azt sem, hogy az orosz cár mennyire nem tiltott tettekben nyomatékot adni Bulgária ellen intézett kiáltványának és a szorongatott szerbek számára nagyhangon ígért segítségnek, akkor a bécsi Hartwig látása eszébe fogja juttatni, hogy mennyit ér a cárok igérete s mit várhat Oroszországtól az a szerencsétlen kis állam, mely eladta magát neki testestül-lelkestül. Sebeko mögött, mint lovas mögött a sötét árnyék, ott jár az elpusztult Szerbia kísértete s kijózaníthatja azokat, akik Sebeko szavára hallgatni akarnának. A cár sajátkezű levelén kívül Sebeko egyénisége egy másik levél, amely mindjárt meg is felel rá, hogy mi történik azzal, aki hallgat a cárra. Nincs tehát okunk rá, hogy Sebeko missziójának különösebb jelentőséget tulajdonítsunk. Lehet, hogy amikor Sebeko a román királynak átnyújtotta a cár sajátkezű levelét, ugyanakkor ügynökei Filippesku csahosainak is átnyújtottak valamit, ami bizonyos körökben jobban tud kapacitálni, mint a cár szavai s ennélfogva néhány hétigismét hangosabb lesz az aranycsörgés visszhangja, a háborús uszítás. De a tapasztalás azt bizonyítja, hogy a román király és kormánya nem hagyják magukat megtántoríttatni az ententebarát agitátorok leghangosabb lármájától sem és azonfelül a központi hatalmak fegyverei a Balkánon olyan érthető nyelven beszélnek, hogy azt se a megvásárolt uszítók lármája, sem a guruló rubelek csengése nem tudja már elfojtani. Szerbia nincsen, Montenegró fuldoklik, a Dardanellákból kitakarodott az entente és Szalonikiben is csak egy utolsó nagy mérkőzésre sáncolja el magát. Ilyen nyilvánvaló körülmények között mit mondhat Sebeko és mit mondhat maga az orosz cár is Romániának? Hiába, Mackensen jobb levélíró, mint Miklós cár . . . Visszavert orosz földerítő osztagok. — Az olaszok meghiúsult közeledési kísérletei a dorferdói fesrsskon. — Masteilsau tábornok Athénbe utazott — Sebeko orosz nagykövet kihallgatása a román királyitól és a román királynénál. Karácsony estéjén és a szent éjszakán különös hevességgel folytatták támadásaikat az oroszok — jelentette a vezérkar tavaly. Az idei karácsony, úgy látszik, nagyobb harcok nélkül fog elmúlni. A december 25-én és 26-án kiadott hivatalos jelentések az orosz hadszíntérről csak őrjáratokkal, felderítő osztagokkal folytatott összecsapások hírét hozzák; az olasz hadszíntérről az ellenség egyes előtörési kísérleteinek visszaverését; a francia hadszíntérről ellenséges aknaművek felrobbantását; a balkáni hadszíntéren pláne még feljegyzésre méltó esemény sem kínálkozik. A török főhadiszállás jelentéseiben azonban egy igen jelentős adatot találunk az Irak-frontról. A december 25-iki török jelentés közli, hogy a Kutel Amarában összeszorított ellenséges csapatok bekerítésére irányuló mozdulatok minden oldalról sikeresen haladnak előre. Tudni kell, hogy az angolok frontja, amely ekként nyomul a Tigris mentén Kut el Amaráig, tényleg alkalmat ad a bekerítésre, de a török jelentést természetesen nem szabad úgy értelmezni, mintha az egész angol front bekerítése haladna sikeresen előre. Csak a Kut el Amarában levő ellenséges haderő észak, kelet és nyugat felől való bekerítéséről lehet szó, ami ha sikerül, az angoloknak nem marad más hátra, mint hogy déli irányban ismét visszavonuljanak, ép úgy, mint Ktezifonról. Ez pedig egymagában is rendkívül fontos taktikai eredmény lenne a törökök számára, mert Kitel Amara egyike annak a kevés megerősítésre alkalmas helynek, amelyet a Tigris mentén az angolok támaszponttá építhettek ki. Ha a törököknek sikerül Kut el Amarát is elragadniok az angoloktól, ez nem azt jelenti, hogy az ellenség néhány kilométerrel odébb foglalhatna állást. Ktezifontól Kut el Amaráig 130 kilométert tettek meg azangolok visszafelé, ha Kut el Áramából is kiverik őket, frontjuknak ismét jó darabon kell lezubarniia. * Asquith miniszterelnök a minap az angol alsóházban kijelentette, hogy a párisi katonai konferencia néhány fontos határozatot hozott. A határozatok természetesen nem kerültek nyilvánosságra, most azonbanegy amsterdami jelentés tudni véli azt az öt pontozatot, amelyben a párisi haditanács megállapodott. Ezek szerint a szalonikii entente-csapatokat ötszázezer főre egészítik ki; Gallipolit fokozatosan egészen föladják, ehelyett Kisázsiában szállnak partra; a nyugati hadszíntéren a tavaszig csak defenzívára szorítkoznak, Olaszország pedig ötvenezer embert küld Egyiptom megvédésére. Ha a párisi haditanács tényleg ezeket határozta el, akkor ebből az tűnik ki, hogy a szalonikai akció továbbvitelében a francia álláspont győzött, viszont a kisázsiai, illetőleg szíriai partraszállásban az angol. Ez a partraszállás is Egyiptom védelmének lenne egy preventív hadműveleti eszköze, amivel azonfelül azt a politikai célt is el lehetne érni, hogy Olaszország részt, vegyen az egyiptomi defenzívában. Görögországot nem csalogathatja többé az entente holmi kisázsiai hódításokkal, viszont Olaszország kisázsiai igényeinek dédelgetése lehetővé tenné, hogy a londoni egyezmény ötödik aláírója végre szintén belekapcsoltassék egy közös akcióba. Olaszország tehát ötvenezer embert küldene Egyiptomba Kisázsia ábrándjáért. A perverzitás ebben az alkuban az, hogy Olaszország egy jövendő gyarmat ígéretéért az angol Egyiptomban áldozná fel a katonáit, holott tripoliszi gyarmatát is elvesztette. A szalonikii akcióhoz való ragaszkodás tehát a párisi haditanács egyetlen offenzív terve. S ennek a tervnek a minden áron való fentartása részben politikai, részben katonai okokra vezethető vissza. Az entente elsősorban is azt, reméli, hogy ha Szalonikiből el nem távozik, ezzel azt demonstrálja, hogy a Balkánon nincs teljesen megverve, tehát Görögországnak és Romániának a központi hatalmakhoz való csatlakozását megakadályozza, ezenfelül Olaszországot — albániai érdekei folytán — szintén megköti politikailag. Az Albániában lézengő szerbeket is össze lehet még szedni és az entente csatasorába állítani, ha nem hagyják el végleg a Balkánt. Viszont, ha elhagyják, akkor — mint egy francia katonai szakértő következteti — a görög hadsereg Olaszország ellen akcióba lép. Görögország erősen szaggatott partvidéke ideális rejtekhelyül fog szolgálni A Pesti Hírlap mai száma 12 oldal.