Pesti Hírlap, 1915. december (37. évfolyam, 334-363. szám)

1915-12-27 / 359. szám

Budapest, 1915. XXII­. évfolyam, 359. (12,931.) szám. Hétfő, december 27. SZERKESZTŐSÉG­­3 KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár-ut 78 TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 122—90. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút 1. Telefon: József 62—96. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82­­ — 1 félévre 16 „ — „ Negyedévre 8 „ —„ Egy hóra 2 „ 80 „ ^ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetéseire vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. A volt bécsi orosz nagykövet a cár sa­játkezű levelével kopogtatott be a román ki­rályhoz. Nem lehet kétséges, hogy a cár le­vele az utolsó kísérletet jelenti Románia megnyerésére. Amit az orosz diplomácia el­rontott s az orosz arany korrigálni nem tu­dott, azt most a cár sajátkezű levele próbál­ja helyrehozni. A román király, aki a világháború so­rán került trónra, uralkodásának rövid, de jelentőségteljes hónapjai alatt annyi józan­ságot és bölcs mérlegelő képességet árult el, hogy nyilván a cár sajátkezű levele sem fog­ja különösebben meghatni. Amióta a világ­háború kitört, a cár ismételten megpróbál­kozott már stilgyakorlatokkal és küldött sa­játkezű leveleket körülbelül minden balkán­fejedelemnek, aki nem sietett az entente ol­dalára szegődni. Itt a bolgár cárnak és az eredmény az volt, hogy Bulgária mellénk állt. Itt a görög királynak is és Konstantin király mégsem hajlandó a semlegességből kilépni. A cár sajátkezű leveleinek tehát, úgy látszik, nincsen ellenállhatatlan varázsa , aki elolvassa, nem ájul el a boldog megha­tottságtól. A román királynak pedig a cár sajátkezű levele épen azt fogja emlékébe idézni, hogy körülbelül négy évtizeddel ez­előtt egy orosz cár hasonló könyörgő sza­vakkal ostromolta az ő elődjét, aki hallga­tott a cári esdeklésre és nem is felejtette el soha, hogy a cár a román segítségre­ milyen hálátlansággal felelt. Ha valakinek, a román királynak van oka a cárok sajátkezű leve­leit hidegebben olvasni s az orosz könyör­gések elől füleit elzárni. De hát ez Románia dolga, mondjuk egyszerűen gróf Tisza Ist­ván szavaival. " Romániának kell tudnia, hogy mit parancsolnak neki saját érdekei. Érdekes azonban, hogy a cár ezt a sa­játkezü levelét épen Sebekora, a volt bécsi nagykövetre bízta, aki ugyanolyan titkos célokkal ült Bécsben, mint Hartwig Bel­grádban. Most ez a bécsi Hartwig kopog­tat Bukarestben s a józanabb román szemek a bécsi Hartwig látására azt is­ meg fogják látni, hogy hová jutott Szerbia, amióta az ő Hartwigja először tette be a lábát Belgrád­ba. Ha a cár levelének hangját sem válasz­totta meg szerencsésebben, mint futárját, ak­kor nem nagyon valószínű, hogy az utolsó kísérlet megtántorítsa Romániát. Mert, ha Románia el tudná felejteni, hogy­ Oroszor­szág mekkora hálátlansággal fizette vissza az orosz—török háború után Románia döntő segítségét s ha nem akarná észrevenni azt sem, hogy az orosz cár mennyire nem til­tott tettekben nyomatékot adni Bulgária ellen intézett kiáltványának és a szoronga­tott szerbek számára nagyhangon ígért se­gítségnek, akkor a bécsi Hartwig látása eszébe fogja juttatni, hogy mennyit ér a cá­rok igérete s mit várhat Oroszországtól az a szerencsétlen kis állam, mely eladta magát neki testestül-lelkestül. Sebeko mögött, mint lovas mögött a sötét árnyék, ott jár az el­pusztult Szerbia kísértete s kijózaníthatja azokat, akik Sebeko szavára hallgatni akar­nának. A cár sajátkezű levelén kívül Se­beko egyéniség­e egy másik levél, amely mindjárt meg is felel rá, hogy mi történik azzal, aki hallgat a cárra. Nincs tehát okunk rá, hogy Sebeko missziójának különösebb jelentőséget tulaj­donítsunk. Lehet, hogy amikor Sebeko a ro­mán királynak átnyújtotta a cár sajátkezű levelét, ugyanakkor ügynökei Filippesku csahosainak is átnyújtottak valamit, ami bizonyos körökben jobban tud kapacitálni, mint a cár szavai s ennélfogva néhány hétig­­ismét hangosabb lesz az aranycsörgés vissz­hangja, a háborús uszítás. De a tapasztalás azt bizonyítja, hogy a román király és kor­mánya nem hagyják magukat megtántorít­tatni az ententebarát agitátorok leghango­sabb lármájától sem és azonfelül a központi hatalmak fegyverei a Balkánon olyan ért­hető nyelven beszélnek, hogy azt se a meg­vásárolt uszítók lármája, sem a guruló ru­belek csengése nem tudja már elfojtani. Szerbia nincsen, Montenegró fuldoklik, a Dardanellákból kitakarodott az entente és Szalonikiben is csak egy utolsó nagy mérkő­zésre sáncolja el magát. Ilyen nyilvánvaló körülmények között mit mondhat Sebeko és mit mondhat maga az orosz cár is Romániá­nak­? Hiába, Mackensen jobb levélíró, mint Miklós cár . . . Visszavert orosz földerítő osztagok. — Az olaszok meghiúsult közeledési kísérletei a dorf­erdói fesrsskon. — Masteilsau táb­ornok Athénbe utazott — Sebeko orosz nagykövet kihallgatása a román királyitól és a román királynénál. Karácsony estéjén és a szent éjszakán különös hevességgel folytatták támadásai­kat az oroszok — jelentette a vezérkar ta­valy. Az idei karácsony, úgy látszik, na­gyobb harcok nélkül fog elmúlni. A decem­ber 25-én és 26-án kiadott hivatalos jelenté­sek az orosz hadszíntérről csak őrjáratokkal, felderítő osztagokkal folytatott összecsapá­sok hírét hozzák; az olasz hadszíntérről az ellenség egyes előtörési kísérleteinek vissza­verését; a francia hadszíntérről ellenséges aknaművek felrobbantását; a balkáni had­színtéren pláne még feljegyzésre méltó ese­mény sem kínálkozik. A török főhadiszállás jelentéseiben azonban egy igen jelentős adatot találunk az Irak-frontról. A december 25-iki török je­lentés közli, hogy a Kut­el Amarában össze­szorított ellenséges csapatok bekerítésére irányuló mozdulatok minden oldalról sikere­sen haladnak előre. Tudni kell, hogy az an­golok frontja, amely ekként nyomul a Tig­ris mentén Kut el Amaráig, tényleg alkal­mat ad a bekerítésre, de a török jelentést természetesen nem szabad úgy értelmezni, mintha az egész angol front bekerítése ha­ladna sikeresen előre. Csak a Kut el Ama­rában levő ellenséges haderő észak, kelet és nyugat felől való bekerítéséről lehet szó, ami ha sikerül, az angoloknak nem marad más hátra, mint hogy déli irányban ismét vissza­vonuljanak, ép úgy, mint­ Ktezifonról. Ez pedig egymagában is rendkívül fontos tak­tikai eredmény lenne a törökök számára, mert Ki­t­el Amara egyike annak a kevés megerősítésre alkalmas helynek, amelyet a Tigris mentén az angolok támaszponttá épít­hettek ki. Ha a törököknek sikerül Kut el Amarát is elragadniok az angoloktól, ez nem azt jelenti, hogy az ellenség néhány ki­lométerrel odébb foglalhatna állást. Ktezi­fontól Kut el Amaráig 130 kilométert tettek meg­ az­­angolok visszafelé, ha Kut el Áramá­ból is kiverik őket, frontjuknak ismét jó da­rabon kell lezubarniia. * Asquith miniszterelnök a minap az an­gol alsóházban kijelentette, hogy a párisi katonai konferencia néhány fontos határo­zat­ot hozott. A határozatok természetesen nem kerültek nyilvánosságra, most azonban­­egy amsterdami jelentés tudni véli azt az öt pontozatot, amelyben a párisi haditanács megállapodott. Ezek szerint a szalonikii en­tente-csapatokat ötszázezer főre egészítik ki; Gallipolit fokozatosan egészen föladják, ehelyett Kisázsiában szállnak partra; a nyu­gati hadszíntéren a tavaszig csak defenzí­vára szorítkoznak, Olaszország pedig ötven­ezer embert küld Egyiptom megvédésére. Ha a párisi haditanács tényleg ezeket határozta el, akkor ebből az tűnik ki, hogy a szalonikai akció továbbvitelében a fran­cia álláspont győzött, viszont a kisázsiai, illetőleg szíriai partraszállásban az angol. Ez a partraszállás is Egyiptom védelmének lenne egy preventív hadműveleti eszköze, amivel azonfelül azt a politikai célt is el le­hetne érni, hogy Olaszország részt, vegyen az egyiptomi defenzívában. Görögországot nem csalogathatja többé az entente holmi kisázsiai hódításokkal, viszont Olaszország kisázsiai igényeinek dédelgetése lehetővé tenné, hogy a londoni egyezmény ötödik aláírója végre szintén belekapc­soltassék egy közös akcióba. Olaszország tehát ötvenezer embert küldene Egyiptomba Kisázsia áb­rándjáért. A perverzitás ebben az alkuban az, hogy Olaszország egy jövendő gyarmat ígéretéért az angol Egyiptomban áldozná fel a katonáit, holott tripoliszi gyarmatát is el­vesztette. A szalonikii akcióhoz való ragaszkodás tehát a párisi haditanács egyetlen offenzív terve. S ennek a tervnek a minden áron való fentartása részben politikai, részben katonai okokra vezethető vissza. Az entente első­sor­ban is azt, reméli, hogy ha Szalonikiből el nem távozik, ezzel azt demonstrálja, hogy a Balkánon nincs teljesen megverve, tehát Görögországnak és Romániának a­ központi hatalmakhoz való csatlakozását megakadá­lyozza, ezenfelül Olaszországot — albániai érdekei folytán — szintén megköti politikai­lag. Az Albániában lézengő szerbeket is össze lehet m­ég szedni és az entente csata­sorába állítani, ha nem hagyják el végleg a Balkánt. Viszont, ha elhagyják, akkor — mint egy francia katonai szakértő következ­teti — a görög hadsereg Olaszország ellen akcióba lép. Görögország erősen szaggatott partvidéke ideális rejtekhelyül fog szolgálni A Pesti Hírlap mai száma 12 oldal.

Next