Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-14 / 14. szám

— A védkötelezettség elleni. —­ A délwalesi bányamunkások általános sztráj­kot rendeznek. — Roterdam, jan. II. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Reuter-jelentés szerint a dél-walesi bányász­szövetség nagy többséggel a védkötelezettségi ja­vaslat ellen irányuló határozati javaslatot foga­dott el és a védkötelezettség ellen való nemzeti sztrájk mellett foglalt állást. Többek kezdeménye­zésére azonban elhatározták, hogy megvárják az ország valamennyi bányászszövetségének ál­lásfoglalását Anglia bányamunkásainak kon­gresszusa ma este kezdődik meg. Közben a skót­országi, lancashirei és yorshirei bányá­szszövet-ségek is a javaslat ellen foglaltak állást. Grey cinizmusa a Baralong-ügyben. — Svájci lap az angol „elintézésről". — „Az an­gol kormány kitörölhetetlen mocskot hagyott száradni Anglián." — Berlin, jan. 18. A Neue Züricher Zeitung röviden közli annak a jegyzéknek szövegét amelyet az angol kormány a Baralong-esettel kapcsolatosan, a német emlékiratra válaszképen kiadott, s meg­jegyzi: Az angol kormány tehát megtagadta azok­nak az angol matrózoknak megbüntetését, akik egy német tengeralattjáró 12 emberét meggyilkol­ták. Grey válaszában van egy fontos mozzanat: nem tagadja a tényállást, amelyet sokan minded­dig hinni sem mertek, hogy tudniillik egy eset-Mű hamis lobogó kitűzésével megsemmisített nő­ 191­5. január 14., péntek­. PESTI HÍRLAP Anglia és a háború. Az alsóház második olvasásban túlnyomó többséggel megszavazta a véderő javaslatot. •— A munkáspárti miniszterek visszavonták lemondásukat. —• London, jan. 12. A védőkötelezettségről való alsóházi vitában Dillon (nacionalista) azt mondta, hogy ellene van a javaslatnak. Írország mindent megtesz, hogy Angliát megsegítse. A védőkötelezettség kö­rül való viszálykodás az írországi toborzásra rossz hatással volt Simon kijelentette, hogy nem hiszi, hogy az ország a védőkötelezettség által erősebb és egész­ségesebb lesz. Reméli azonban, hogy ha a javas­lat törvénynyé válik, akkor úgy ellenfelei, mint hívei gondoskodni fognak annak célszerű keresz­tülviteléről. Asquith miniszterelnök kifejti, hogy a va­lóság és a helyes mérték iránt való érzék hiányát jelentené, ha valaki azt állítja, hogy Anglia er­kölcsileg és szellemileg feladja a hadviselők közt való vezető állását, ha egy pontosan meghatáro­zott cél érdekében elfogadja azt az alapelvet, a­melyet a republikánus Franciaország a demokra­tikus intézmények fentartása érdekében nélkü­lözhetetlennek lát. Az önkéntességi rendszer ak­kor is halott volna, ha a szónok amaz ígéretét, amely szükséges volt a legénységben való szükséglet sürgős fedezésére, meg nem tette volna. Anglia feladatát nem tudná teljesí­teni máskép, mint oly törvény útján, amely A szavalás után a házat elnapolták, megadja a szükséges legénységet A védőkötele­zettségi törvénnyel szemben mutatkozó ellenál­lás abban a félelemben gyökerezik, hogy a tör­vény az ipari szolgálati kötelezettségre fog ve­zetni. Efajta dolog nincs tervben. A kormány biz­tosítékokat szándékozik adni, amellyel ilyen visz­szaélések lehetőségét elhárítják. A szónok be­szélt a munkáspárt képviselőivel de azt hiszi, hogy ha majd a gyanú eloszlott, és számot adnak majd a valódi helyzetről, akkor ezt a törvényt, amelyet rendkívül fontosnak tart általános he­lyesléssel fogják fogadni. Henderson meleg szavakkal pártolja a ja­vaslatot és kijelenti, hogy Anderson és Snowden a munkáspárt tagjai, akik a javaslat ellen be­széltek, ellenfelei a háborúnak is. Asquith a szónoknak az egész kabinet nevében kötelező ki­jelentéseket tett és­­ ennélfogva egyelőre tagja marad a kormánynak, amelyet úgy a belföldön, mint a külföldön a nemzeti egység szimbólumá­nak fognak tekinteni. A szavazás után a Házat elnapolták. London, jan. 12. Az alsóház a­z elkötelezettségről szóló bilit második olvasásban 431 szavazattal 39 elenében elfogadta. A munkáspárt képvi­selői a kormányban visszavonták lemon­dási kérvényüket, met tengeralattjáró legénységét a „győzelmes" angol kapitány parancsára lelőtték. Grey az esetet három, a németek rovására írt cselek­ménynyel igyekszik fedezni, amelyekre azonban ez esetben nem lehet hivatkozni, époly kevéssé, mint arra a nagylelkűségre, amelyet Grey sze­rint más esetekben német tengerészek megmen­tésénél tanúsítottak. A fődolog ezzel nem veszít a maga borzasztó komolyságából. Tény-e, hogy angol tengerészek kapitányuk parancsára meg­gyilkoltak német tengerészeket, miután azok megadták magukat? Grey nincsen abban a hely­zetben, hogy erre a kérdésre tagadó választ ad­jon, de vonakodik a gyilkosokat felelősségre vonni. Most Németország szavát várjuk. Német­ország a civilizációnak sokkal magasabb fokán áll, semhogy hasonlóval válaszolhat s angol foglyokat kivégeztetne. Éles megtorlás azért nem fog elmaradni, már csak azért nem, nehogy ily esetek még egyszer előfordulhassanak. A sem­leges államokban sem fognak szemet hunyhatni a tény elöl, hogy az angol kormány a Baralong­esetről szóló fehér könyvével kitörölhetetlen mocskot hagyott Anglia pajzsán száradni. Ha az angol kormány matrózainak gyalázatos tet­tét a tengeralattjárók elleni vak gyűlölettel igye­kezett volna menteni, ezt még értenék. De hogy leplezetlen szofizmussal egyszerűen elsiklik az eset felett ez oly eljárás, amelynek jellemzésére nincsen szó a nyelvünkben. (A Wolff-ügynökség e távirathoz megjegy­zi: Ehhez nincsen hozzáfűzni valónk.) Az Unió. Erélyes állásfoglalás készül Anglia ellen. — A tengeralattjáró-kérdés egész komplexu­mának rendezése. — A Németországgal való jó viszony. — Erélyes jegyzék Angliá­hoz az amerikai kereskedelemmel való elbá­nás miatt. — Az élelmiszer nem hadksugáru. — Muníciószálltmányok lefoglalása? — Berlin, jan. 12. A Wolff-ügynökség newyorki tudósí­tója szikratávíróval jelenti: A tengeralatt­járók ügyével kapcsolatos egész vitás kér­­dés rövid időn belül való végleges elintézé­sének kilátásai nagy megelégedést keltenek a sajtóban és a hivatalos körökben. Was­hingtoni táviratok hangsúlyozzák, hogy még ezen a héten várják a kérdések egész komplexusának elrendezését, mire Amerika egész figyelmét ismét az amerikai kereske­delem korlátozásának kérdése dolgában Angliával való diplomáciai vitájára fogja fordítani. A New York Times írja: Az Angliával való diplomáciai eszmecserében Wilson elnök és Lansing államtitkár ugyan­azoktól az érzelmektől vezéreltetik magu­ka­t, mint a Németországgal lefolyt vitában történt, attól tudniillik, hogy a semlegesek jogaiért szálljon síkra. A Newyork World washingtoni távirata megállapítja, hogy Lansing államtitkár a legerélyesebb jegyzé­ket, melyet valaha írtak, az amerikai keres­kedelemmel való bánás dolgában Angliához fogja intézni. A jegyzék ki fogja fejteni, hogy Anglia béke idején erélyesen állást foglalt amellett, hogy élelmicikkek semmi­esetre sem tekinthetők dugárunak. Miután az Egyesült Államok kormánya elvben meg­győződött róla, hogy Németország és Ausztria-Magyarország őszintén el vannak határozva, hogy ezentúl kímélik a nemkom­battánsok életét megtorpedózott hajókon, — az amerikai kormány immár arról is meg van győződve, hogy helyzete a Londonnal leendő tárgyalásokban annyira szilárd, hogy Anglia kénytelen lesz követeléseit teljesíte­ni. Kormánykörökben gyorsan tért hódít az a felfogás, hogy ha a búvárhajóügy végleg el lesz intézve, a kongresszus ragaszkodni fog olyan eljáráshoz, amely kényszeríti Angliát, hogy az amerikai követelésekbe beleegyezzen. Bár az a terv, hogy a szövet­ségeseknek szánt fegyver- és muníciószál­lítmányokat lefoglaljon, sohasem lebegett komolyan a kormány szemei elő­tt, hivatalos körök mégis azt hiszik, hogy a közeljövőben komolyan mint Anglia elleni megtorló in­tézkedést fontolóra fogják verni. Berlin, jan. 13. A Wolff-ügynökség washingtoni képviselője jelenti szikratávíró útján. Itt az az általános vé­lemény uralkodik, hogy a Lu­sitánia-eset gyors­­ elintézése, tekintettel a jelenlegi helyzetre, sakk­húzás lesz a kongresszuson. Tíz legbefolyáso­sabb demokrata szenátor egy newyorki lap kép­viselője előtt azt a kívánságát jelentette ki, hogy Németország hagyja abba a tengeralatti hadvise­lést, hogy így Amerikának alkalma legyen Anglia ellen eljárnia. Mert mindig, amikor egyengetve volt az útja az Anglia ellen való erőteljes fellé­pésnek, egy hajó bukkant fel és egy ily eljárást lehetetlenné tett A Chicago Tribüne úgy értesül Washingtonból, hogy harminc szenátor oly rend­szabályokat követel, amely az amerikaiakat kény­szerítse, hogy a hadviselők hajóit ne használják. Berlin, jan. 13. A Wolff-ügynökség képviselője jelenti szik­ratávíró útján, hogy a tengeralattjáró hadjárat ügyében történt engedmények kedvező kilátású megbeszélések tárgyai. Néhány újság azonban azt bizonyítgatja, hogy Wilson úgynevezett győ­zelme valójában a német kormány ügyes diplo­máciai sakkhúzása oly célból, hogy az amerikai kormány iyt kényszerítse az Anglia ellen való fel­lépésre. A New-York Tribüne egy cikkének óriási betűkkel szedett címe így hangzik: „Bern­storff enged, hogy­ az Egyesült Államokat válság­ra kényszerítse Angliával szemben". A New-York Herald ugyancsak vastag betűkkel szedett címe így hangzik: „A német javaslatok az Egyesült Államok és a szövetségesek között való krízist siettetni igyekeznek". Az Associated Press washingtoni értesülése szerint a részletek megállapításában mutatkozó nehézségek késleltetik a Lusitania-ügy végleges elintézését. Míg az Egyesült Államok és Német­ország tényleg a leglényegesebb alapelvek tekin­tetében egyetértenek, a viszály elintézésének publikálását mégis elhalasztják, mert oly formát keresnek, amely ezeket az elveket mindkét félre kielégítő módon juttatja kifejezésre. Amerikai elismerés a washingtoni német nagykövetnek. Berlin, jan. 13 A Wolff-ügynökség newyorki tudósítója jelenti szikratávíróval. A World írja vezér­cikkében: Az Egyesült­ Államokban soha sem gyaláz­tak külföldi nagykövetet Wll szabadon és válo­gatás nélkül, mint a német nagykövetek Az en­tente meggyőződéses híveinek a nagykövet pusz­ta jelenléte megbocsáthatatlan sértésszámba megy. Ha a tengeralattjáró-konfliktust amely csaknem háborúba sodort bennünket Németor­szággal, mégis sikerült megoldani az emberies­ség ama törvényei alapján, amelyeket Wilson el­nök körvonalazott, ezt gróf Bernstorffnak, az ő államférfiúi kiválóságának, bölcs előrelátásának és nagy erkölcsi bátorságának köszönhetjük. Könnyű dolog támadni egy napkövetet, akinek kormánya véletlenül népszerűtlen, de az ud­variasság legelemibb szabálya, hogy másként kell eljárni, mint azt gróf Bernstorffal az ame­rikai sajtó és az amerikai közönség bizonyos része Vltrt. Gorec szenátor javaslata a dugáru-szállítók ellen. Berlin, jan. 13. A Wolff-ügynökség newyorki tudósítója jelenti szikratávíróval, Washingtonból jelentik január 11-iki dá­tummal. Goree szenátor javaslatot terjesztett elő, a­mely főbenjáró bűnnek nyilvánítja, ha egy ame­rikai állampolgár hadi­sugárut ad el vala­melyik hatalomnak, amely a londoni deklarációt aláírta s az amerikai kereskedelmet akadályoz­za. Súlyos bűncselekménynek tekintik azt is, ha bankok mint ily hatalmak vagy szövetségesek ügynökei lépnek fel s részükre kölcsönöket bo­csátanak ki. Új konfliktus Mexikóval. Amsterdam, jan. 13. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Newyorkból jelentik: Tizenhét amerikainak Mexikóban történt meggyilkolása itt nagy izgal­mat keltett Várják, hogy a kongresszus mind a két háza beavatkozásra fogja a kormányt felszó­lítani. Közben Lansing államtitkár Cari­ansától táviratilag a vétkesek gyors megbüntetését köve­telte. Robbanás a duponti puskaporgyárban. Amsterdam, jan. 13. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Newyorkból jelentik. A legutóbbi két nap alatt ma a duponti puskapor­gyárban az ütődik .

Next