Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-14 / 14. szám
— A védkötelezettség elleni. — A délwalesi bányamunkások általános sztrájkot rendeznek. — Roterdam, jan. II. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Reuter-jelentés szerint a dél-walesi bányászszövetség nagy többséggel a védkötelezettségi javaslat ellen irányuló határozati javaslatot fogadott el és a védkötelezettség ellen való nemzeti sztrájk mellett foglalt állást. Többek kezdeményezésére azonban elhatározták, hogy megvárják az ország valamennyi bányászszövetségének állásfoglalását Anglia bányamunkásainak kongresszusa ma este kezdődik meg. Közben a skótországi, lancashirei és yorshirei bányászszövet-ségek is a javaslat ellen foglaltak állást. Grey cinizmusa a Baralong-ügyben. — Svájci lap az angol „elintézésről". — „Az angol kormány kitörölhetetlen mocskot hagyott száradni Anglián." — Berlin, jan. 18. A Neue Züricher Zeitung röviden közli annak a jegyzéknek szövegét amelyet az angol kormány a Baralong-esettel kapcsolatosan, a német emlékiratra válaszképen kiadott, s megjegyzi: Az angol kormány tehát megtagadta azoknak az angol matrózoknak megbüntetését, akik egy német tengeralattjáró 12 emberét meggyilkolták. Grey válaszában van egy fontos mozzanat: nem tagadja a tényállást, amelyet sokan mindeddig hinni sem mertek, hogy tudniillik egy eset-Mű hamis lobogó kitűzésével megsemmisített nő 1915. január 14., péntek. PESTI HÍRLAP Anglia és a háború. Az alsóház második olvasásban túlnyomó többséggel megszavazta a véderő javaslatot. •— A munkáspárti miniszterek visszavonták lemondásukat. —• London, jan. 12. A védőkötelezettségről való alsóházi vitában Dillon (nacionalista) azt mondta, hogy ellene van a javaslatnak. Írország mindent megtesz, hogy Angliát megsegítse. A védőkötelezettség körül való viszálykodás az írországi toborzásra rossz hatással volt Simon kijelentette, hogy nem hiszi, hogy az ország a védőkötelezettség által erősebb és egészségesebb lesz. Reméli azonban, hogy ha a javaslat törvénynyé válik, akkor úgy ellenfelei, mint hívei gondoskodni fognak annak célszerű keresztülviteléről. Asquith miniszterelnök kifejti, hogy a valóság és a helyes mérték iránt való érzék hiányát jelentené, ha valaki azt állítja, hogy Anglia erkölcsileg és szellemileg feladja a hadviselők közt való vezető állását, ha egy pontosan meghatározott cél érdekében elfogadja azt az alapelvet, amelyet a republikánus Franciaország a demokratikus intézmények fentartása érdekében nélkülözhetetlennek lát. Az önkéntességi rendszer akkor is halott volna, ha a szónok amaz ígéretét, amely szükséges volt a legénységben való szükséglet sürgős fedezésére, meg nem tette volna. Anglia feladatát nem tudná teljesíteni máskép, mint oly törvény útján, amely A szavalás után a házat elnapolták, megadja a szükséges legénységet A védőkötelezettségi törvénnyel szemben mutatkozó ellenállás abban a félelemben gyökerezik, hogy a törvény az ipari szolgálati kötelezettségre fog vezetni. Efajta dolog nincs tervben. A kormány biztosítékokat szándékozik adni, amellyel ilyen viszszaélések lehetőségét elhárítják. A szónok beszélt a munkáspárt képviselőivel de azt hiszi, hogy ha majd a gyanú eloszlott, és számot adnak majd a valódi helyzetről, akkor ezt a törvényt, amelyet rendkívül fontosnak tart általános helyesléssel fogják fogadni. Henderson meleg szavakkal pártolja a javaslatot és kijelenti, hogy Anderson és Snowden a munkáspárt tagjai, akik a javaslat ellen beszéltek, ellenfelei a háborúnak is. Asquith a szónoknak az egész kabinet nevében kötelező kijelentéseket tett és ennélfogva egyelőre tagja marad a kormánynak, amelyet úgy a belföldön, mint a külföldön a nemzeti egység szimbólumának fognak tekinteni. A szavazás után a Házat elnapolták. London, jan. 12. Az alsóház az elkötelezettségről szóló bilit második olvasásban 431 szavazattal 39 elenében elfogadta. A munkáspárt képviselői a kormányban visszavonták lemondási kérvényüket, met tengeralattjáró legénységét a „győzelmes" angol kapitány parancsára lelőtték. Grey az esetet három, a németek rovására írt cselekménynyel igyekszik fedezni, amelyekre azonban ez esetben nem lehet hivatkozni, époly kevéssé, mint arra a nagylelkűségre, amelyet Grey szerint más esetekben német tengerészek megmentésénél tanúsítottak. A fődolog ezzel nem veszít a maga borzasztó komolyságából. Tény-e, hogy angol tengerészek kapitányuk parancsára meggyilkoltak német tengerészeket, miután azok megadták magukat? Grey nincsen abban a helyzetben, hogy erre a kérdésre tagadó választ adjon, de vonakodik a gyilkosokat felelősségre vonni. Most Németország szavát várjuk. Németország a civilizációnak sokkal magasabb fokán áll, semhogy hasonlóval válaszolhat s angol foglyokat kivégeztetne. Éles megtorlás azért nem fog elmaradni, már csak azért nem, nehogy ily esetek még egyszer előfordulhassanak. A semleges államokban sem fognak szemet hunyhatni a tény elöl, hogy az angol kormány a Baralongesetről szóló fehér könyvével kitörölhetetlen mocskot hagyott Anglia pajzsán száradni. Ha az angol kormány matrózainak gyalázatos tettét a tengeralattjárók elleni vak gyűlölettel igyekezett volna menteni, ezt még értenék. De hogy leplezetlen szofizmussal egyszerűen elsiklik az eset felett ez oly eljárás, amelynek jellemzésére nincsen szó a nyelvünkben. (A Wolff-ügynökség e távirathoz megjegyzi: Ehhez nincsen hozzáfűzni valónk.) Az Unió. Erélyes állásfoglalás készül Anglia ellen. — A tengeralattjáró-kérdés egész komplexumának rendezése. — A Németországgal való jó viszony. — Erélyes jegyzék Angliához az amerikai kereskedelemmel való elbánás miatt. — Az élelmiszer nem hadksugáru. — Muníciószálltmányok lefoglalása? — Berlin, jan. 12. A Wolff-ügynökség newyorki tudósítója szikratávíróval jelenti: A tengeralattjárók ügyével kapcsolatos egész vitás kérdés rövid időn belül való végleges elintézésének kilátásai nagy megelégedést keltenek a sajtóban és a hivatalos körökben. Washingtoni táviratok hangsúlyozzák, hogy még ezen a héten várják a kérdések egész komplexusának elrendezését, mire Amerika egész figyelmét ismét az amerikai kereskedelem korlátozásának kérdése dolgában Angliával való diplomáciai vitájára fogja fordítani. A New York Times írja: Az Angliával való diplomáciai eszmecserében Wilson elnök és Lansing államtitkár ugyanazoktól az érzelmektől vezéreltetik magukat, mint a Németországgal lefolyt vitában történt, attól tudniillik, hogy a semlegesek jogaiért szálljon síkra. A Newyork World washingtoni távirata megállapítja, hogy Lansing államtitkár a legerélyesebb jegyzéket, melyet valaha írtak, az amerikai kereskedelemmel való bánás dolgában Angliához fogja intézni. A jegyzék ki fogja fejteni, hogy Anglia béke idején erélyesen állást foglalt amellett, hogy élelmicikkek semmiesetre sem tekinthetők dugárunak. Miután az Egyesült Államok kormánya elvben meggyőződött róla, hogy Németország és Ausztria-Magyarország őszintén el vannak határozva, hogy ezentúl kímélik a nemkombattánsok életét megtorpedózott hajókon, — az amerikai kormány immár arról is meg van győződve, hogy helyzete a Londonnal leendő tárgyalásokban annyira szilárd, hogy Anglia kénytelen lesz követeléseit teljesíteni. Kormánykörökben gyorsan tért hódít az a felfogás, hogy ha a búvárhajóügy végleg el lesz intézve, a kongresszus ragaszkodni fog olyan eljáráshoz, amely kényszeríti Angliát, hogy az amerikai követelésekbe beleegyezzen. Bár az a terv, hogy a szövetségeseknek szánt fegyver- és muníciószállítmányokat lefoglaljon, sohasem lebegett komolyan a kormány szemei előtt, hivatalos körök mégis azt hiszik, hogy a közeljövőben komolyan mint Anglia elleni megtorló intézkedést fontolóra fogják verni. Berlin, jan. 13. A Wolff-ügynökség washingtoni képviselője jelenti szikratávíró útján. Itt az az általános vélemény uralkodik, hogy a Lusitánia-eset gyors elintézése, tekintettel a jelenlegi helyzetre, sakkhúzás lesz a kongresszuson. Tíz legbefolyásosabb demokrata szenátor egy newyorki lap képviselője előtt azt a kívánságát jelentette ki, hogy Németország hagyja abba a tengeralatti hadviselést, hogy így Amerikának alkalma legyen Anglia ellen eljárnia. Mert mindig, amikor egyengetve volt az útja az Anglia ellen való erőteljes fellépésnek, egy hajó bukkant fel és egy ily eljárást lehetetlenné tett A Chicago Tribüne úgy értesül Washingtonból, hogy harminc szenátor oly rendszabályokat követel, amely az amerikaiakat kényszerítse, hogy a hadviselők hajóit ne használják. Berlin, jan. 13. A Wolff-ügynökség képviselője jelenti szikratávíró útján, hogy a tengeralattjáró hadjárat ügyében történt engedmények kedvező kilátású megbeszélések tárgyai. Néhány újság azonban azt bizonyítgatja, hogy Wilson úgynevezett győzelme valójában a német kormány ügyes diplomáciai sakkhúzása oly célból, hogy az amerikai kormány iyt kényszerítse az Anglia ellen való fellépésre. A New-York Tribüne egy cikkének óriási betűkkel szedett címe így hangzik: „Bernstorff enged, hogy az Egyesült Államokat válságra kényszerítse Angliával szemben". A New-York Herald ugyancsak vastag betűkkel szedett címe így hangzik: „A német javaslatok az Egyesült Államok és a szövetségesek között való krízist siettetni igyekeznek". Az Associated Press washingtoni értesülése szerint a részletek megállapításában mutatkozó nehézségek késleltetik a Lusitania-ügy végleges elintézését. Míg az Egyesült Államok és Németország tényleg a leglényegesebb alapelvek tekintetében egyetértenek, a viszály elintézésének publikálását mégis elhalasztják, mert oly formát keresnek, amely ezeket az elveket mindkét félre kielégítő módon juttatja kifejezésre. Amerikai elismerés a washingtoni német nagykövetnek. Berlin, jan. 13 A Wolff-ügynökség newyorki tudósítója jelenti szikratávíróval. A World írja vezércikkében: Az Egyesült Államokban soha sem gyaláztak külföldi nagykövetet Wll szabadon és válogatás nélkül, mint a német nagykövetek Az entente meggyőződéses híveinek a nagykövet puszta jelenléte megbocsáthatatlan sértésszámba megy. Ha a tengeralattjáró-konfliktust amely csaknem háborúba sodort bennünket Németországgal, mégis sikerült megoldani az emberiesség ama törvényei alapján, amelyeket Wilson elnök körvonalazott, ezt gróf Bernstorffnak, az ő államférfiúi kiválóságának, bölcs előrelátásának és nagy erkölcsi bátorságának köszönhetjük. Könnyű dolog támadni egy napkövetet, akinek kormánya véletlenül népszerűtlen, de az udvariasság legelemibb szabálya, hogy másként kell eljárni, mint azt gróf Bernstorffal az amerikai sajtó és az amerikai közönség bizonyos része Vltrt. Gorec szenátor javaslata a dugáru-szállítók ellen. Berlin, jan. 13. A Wolff-ügynökség newyorki tudósítója jelenti szikratávíróval, Washingtonból jelentik január 11-iki dátummal. Goree szenátor javaslatot terjesztett elő, amely főbenjáró bűnnek nyilvánítja, ha egy amerikai állampolgár hadisugárut ad el valamelyik hatalomnak, amely a londoni deklarációt aláírta s az amerikai kereskedelmet akadályozza. Súlyos bűncselekménynek tekintik azt is, ha bankok mint ily hatalmak vagy szövetségesek ügynökei lépnek fel s részükre kölcsönöket bocsátanak ki. Új konfliktus Mexikóval. Amsterdam, jan. 13. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Newyorkból jelentik: Tizenhét amerikainak Mexikóban történt meggyilkolása itt nagy izgalmat keltett Várják, hogy a kongresszus mind a két háza beavatkozásra fogja a kormányt felszólítani. Közben Lansing államtitkár Cariansától táviratilag a vétkesek gyors megbüntetését követelte. Robbanás a duponti puskaporgyárban. Amsterdam, jan. 13. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Newyorkból jelentik. A legutóbbi két nap alatt ma a duponti puskaporgyárban az ütődik .