Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-14 / 14. szám

6 PESTI HÍRLAP 1916. Január "í?., penteE A Ruszkij Invalid az orosz offenzíva céljáról. Berlin, jan. 13. A Berliner Lokalanzeiger jelenti az orosz határról: A pétervári lapok a galíciai offenzívá­ról írva arra az eredményre jutnak, h­ogy még nem tekinthető eldöntöttnek. A Ruszkij Invalid katonai munkatársa azt reméli, hogy ez az új offenzíva közvetve a szerbeknek is javára lesz. Németek, osztrákok, magyarok és bolgárok elő­nyomulása Montenegróban és Albánia felé kezdte már erősen veszélyeztetni a szerb hadsereg újjá­szervezésének a munkáját. Az orosz offenzíva most sok ellenséges csapatot von el a Balkánról és így a szerbek némi nyugalomhoz és biztonság­hoz jutnak. Ez az offenzíva tehát az esetben is emelni fogja Oroszország tekintélyét Szerbiában és Montenegróban, ha tulajdonképeni stratégiai célját nem éri el. Pétervári politikai körökben azt beszélik, hogy egy olyan offenzíva, amely nem jut el Csernovicig, igen kellemetlen hatást tenne Romániára. Az orosz ezredparancsokok a csapatok kíméléséért. Csernovic, jan. 13. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — A besszarábiai fronton harcoló orosz csa­patok közül különösen a cserkeszek és a kozá­kok súlyos veszteségeket szenvedtek. Az ezred­parancsnokok ez okból a jövőre e csapatoknak tehető kímélését kérték. A Csernovicból beszál­lított hadifoglyok szerint az orosz csapatok h­ely­zete a legutóbbi heves harcokban rendkívül ked­vezőtlen volt, mivel nagy áldozatok ellenére sem lehetett semmi eredményt elérni. Ez a vezetés tervnélkülségének tulajdonitható. Tegnap és ma Csernovicban ágyudörejt nem hallottak. Miklós nagyherceg­ ur szerepköre München, jan. 13. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — Pétervárról jelentik: Miklós nagyhercegnek­­ ... arra való visszatérése belpolitikai és hábori eseményekkel függ össze. A nagyherceg arra van kiszemelve, hogy az angol-francia bizottság­ban, mely az összes hadszintereken egységes ak­ció végrehajtását van hivatva rendezni, elnököl­jön. A nagyherceg már nem tér többé vissza a kaukázusi arcvonalra. Pétervárra való vissza­hivatása arra vezethető vissza, hogy az orosz kormánykörökben nem volt katonai autoritás, amely hatályosan szembeszállhatott volna Fran­ciaország és Anglia azon sürgetésével, hogy Oroszország katonai akciói angol-francia ellen­őrzés alá helyeztessenek. A vezérkar jelentése. (Hivatalos jelentés, kiadatott január 13-án délben, érkezett délután 4 óra 20 perckor.) Az olasz tüzérség a Judikáriákban Carcio és Por községeket vette tűz alá. Ron­conerni az ellenség repülői bombákat dobtak le, de nem okoztak kárt. Nago (Rivától keletre) szintén az ellenség tüze alatt állt. Tüzérségünk a Pontafeltől délre fekvő olasz barakktábort felgyúj­totta. A tengermelléki harcvonalon a folmeini és Doberdo-szakaszon a tüzér­harc mindkét részről tovább folyt. H­ö­f­e­r altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A francia-belga harctér. Prémet hivatalos jelentés. Berlin, jan. 13. A nagy főhadiszállás közli jan. 13-án. Ar mentié­réstől északke­letre visszavertük egy erős angol osztag előretörését A franciák a Champagneban­­ L­e Mesniltől északkeletre ma a kora reggeli órákban megismételték támadásukat. Könnyűszerrel visszaver­tük őket. Szintúgy meghiúsult az a támadási kísérletük is, melyet a Maison de Champagne-i majornál január 9-én általunk elfoglalt árkok egy része ellen intéztek. Rölke és Immelmann had­nagyok Tourcoingtól északkeletre és Bapaume mellett lelőttek egy-egy angol repülőgépet. A császár őfelsége e rettenthetetlen bátorságú tiszteknek rendkívüli telje­sítményük e­l­i­s­m­­e­r­és­e a­­ a Pour le m­érite rendjelet ado­mányozta. Egy harmadik angol repülőgépet légi harcban Roubaixnál, egy negyedi­ket pedig tüzelésünkkel Lignnnél (Lil­létől délnyugatra) szedtünk le. A nyolc angol repülőtiszt közül 6 meghalt, kettő megsebesült. A legfőbb hadvezetőség. A baloldali radikális párt új elnöke. Páris, jan. 12. A Temps szerint a baloldali radikális párt Delcaase helyébe Desplas képviselőt választotta meg elnökké. Törökorsxá® hátorúja: Török irtoslatos Jelentés. — Egy negyedik ellenséges repülőgép lelövése. — Konstantinápoly, jan. 13. A főhadiszállás közli : Irak-front. Nik­cs változás. Kaukázus-front. Január 10-én az ellenség kétszer megtá­madta állásainkat a Narman-szakaszon, de visz­szavertü­k. Az ellenségnek 100 halottja maradt a csatatéren. Dardanella- front. Január 10-én több ellenséges cirkáló és tor­pedónaszád időnként bombázta Tekeburnu kör­nyékét és az anatóliai ütegeket, anélkül, hogy kárt tett volna. Egy Kavaila irányából jött cir­káló a szároszi-öböl északi részén lévő szaka­szunkat megkísérelte tüzelés alá venni, de legkö­zelebb lévő ütegünk ellentüzelése elűzte. Január 9-én két hadijárművünk, amelyeket Boedighe és Chones hadnagyok vezettek, egy ne­gyedik ellenséges repülőgépet lelőtt, amely Szedil Bahr magasságában a tengerbe esett. Török hivatalos jelentés a szedilbahri csata lefolyásáról. Konstantinápoly, jan. 13. A főhadiszállás közli: A szedilbahri csata, amely január 8-án és a 9-ére virradó éjjel lefolyt és az ellenség veresé­gével végződött, a következő lefolyású volt: Az a körülmény, hogy az ellenséges part­tüzérség te­vékenysége csökkent és helyettük a hajótüzérség lépett akcióba, hogy számos szállítóhajó volt a kikötési hely közelében, valamint az a körül­mény, hogy az ellenség újra visszaélésszerűen vi­lágos nappal kórházhajókon szállíttatott csapato­kat, sejttette velünk, hogy az ütegeink heves tüze­lésétől nyugtalanított ellenség menekülésre készül. Minden előkészületet megtettünk erre, hogy a menekülésért az ellenség ez alkalommal a le­hető legdrágább árt fizesse. .Előkészületeink ja­nuár d-ike óta, teljes sikerrel folytak. A táma­dásra kiválasztott szakaszokat heves ágyú- és aknatűzzel borítottuk el. Január 6-án délután fo­koztuk tüzelésünket, aknákat robbantottunk és tevékenységünket azzal fejeztük be, hogy az egész arcvonalon erős felderítő osztagokat küld­tünk előre. Az ellenség, amely a támadás előké­születeit sejtette, balszárnya közelében számos hadihajót gyűjtött össze, amelyek csapatainkat és előretolt állásainkat kevesen bombázták. Csapa­tainkat, amelyek egyes helyeken az ellenséges lö­vészárokhoz közeledtek, az ellenség puskatűzzel és kézigránátokkal fogadta, de csapataink délig tartották állásaikat. A január 9-re virradó éjjel újra előretoltuk felderítő osztagainkat az ellen­séges lövészárkok ellen. Reggel 3 órakor, amikor észrevettük, hogy az ellenség centrumából vissza­vonulási mozdulat kezdődik, elrendeltük az elő­nyomulást az egész arcvonalon. A visszavonuló ellenséges csapatok egy része hadihajói heves tü­zelésének védelme alatt sietett a partraszállási he­lyekhez. Egy másik rész automatikus almák rob­bantásával csapataink előnyomulását lépés­ről-lépésre akadályozni igyekezett. Ebben a pillanatban messzehordó ágyúink gyil­kos tüzelést kezdtek a kikötőhidak el­len, míg tábori ágyúink az ellenséges utóvédet bombázták és neki nagy veszteségeket okoztak. Hegyi ütegeink a gyaloss­ár"-»l egyíiH előrenyomultak és r«z ellenséget közvetlen közel­ből CfjvwfcipV fip, hajók és sk? " 'r«ÁT vitézül álltat '—TV vágytól áthatva, mit nem törődtek a minden oldal-­­ ról reájuk zúduló pokoli tűzzel és lekaszabolták az ellenséges katonákat, akik tüzérségünk hatá­sos tüzelése következtében nem menekülhettek és kétségbeesett ellenállást fejtettek ki. Január 9-ének reggelén csapataink a csatatéren számos ellenséges holttesttől körülvéve találták magukat. Végül megállapítottuk, hogy tüzérségi tüzelésünk hatásosan elérte célját és h­ogy az ellenség a ren­delkezésünkre álló eszközökkel egész arcvona­lára gyakorolt nyomás következtében, valamint erős gyalogsági osztagaink támadása következté­ben képtelen volt ebben a zónában számos hadi­hajójának védelme ellenére még hosszabb ellenállást kifejteni. Így végződött azoknak a harcoknak az utolsó felvonása, amelyek nyolc hónap óta a Gallipoli félszigeten lejátszódtak, végződött pedig az ellenség vereségével és vissza­vonulásával. A nagy zsákmány, amelyet még nem számláltunk meg, ágyukból, fegyverekből, muní­cióból, lovakból, öszvérekből, kocsikból és nagy­mennyiségű egyéb hadianyagból áll. A szedilbahri zsákmány, Konstantinápoly, jan. 13. A Milli-ügynökség levelezője, aki az ango­lok által kiürített szedilbahri szakasz egy részét megtekintette, leírja az ott talált zsákmányt. Mindenütt szárazföldi torpedók, fel nem robbant bombák, lőszer, kocsik, sátrak, mozgó tábori kórházak, takarók ezreivel, 2000 ágy, nyereg és lószerszám, szétszedhető és pompás sodronyos ágyakkal felszerelt tiszti barakkok, kórházi cé­­lokra berendezett 10 hadiautomobil, rengeteg sok vánkos, konzerves ládák, lekvár, kétszersült és gajt található oly mennyiségben, hogy több nagy fűszeres áruháznak egy esztendőre elég volna. E vidék sokkal inkább kereskedelmi ki­kötő benyomó­ " kelti mint csataterét. A T­entente vesztesége a Dardanelláknál háromszázezer ember. Basel, jan. 13. A Tagesanzeiger a Gallipoli expedícióról a következőket írja: — A francia veszteségeket megbízhatólag kerek 100.000 emberre becsülik. A 205.000 régi angol veszteséggel együtt — és pedig 125.000 ha­lott, sebesült és eltűnt, valamint 80.000 beteggel — az összes veszteség a Dardanelláknál több mint 300.000 ember. " , .Vilmos császár kardot küld a szultánnak* " — Pour le mérite Enver pasának. — Konstantinápoly, jan. 13. A Dardanelláknál aratott győzelmek alkal­mából a szultánhoz intézett táviratában Vilmos császár azt mondja, hogy nagy megelégedéssel vette tudomásul a hírt, hogy az ellenséges had­sereg Gallipoli sík-­getét teljesen kiüríteni kényszerült és üdvözli a szultánt a nagy­őze­lem alkalmából, amely a szégyentelen ellenség heves támadásainak véget vetett. A császár beje­lenti, hogy csodálata jeléül kardot küld a szul­tánnak, hogy a­ nagy győzelemre való m­egem­lékezést megörökítse, — egy kardot, amely a jogok védek­­­­olytatott háború alatt minden­kor az ellenség feje fölött lebegjen. A császár végül ama meggyőződését fejezi ki, hogy Isten segítsége biztosítja a végső győzelmet. Vilmos császár Enver pasa hadügym­n­­isz­terhez is táviratot intézett, amelyben azt mondja, hogy az ottomán hadsereg oly fegyvertényt haj­tott végre, amely örökre megmarad a nép emlé­kezetében. A legszívélyesebben üdvözli Enver pasát és az ottomán hadsereget ama siker alk­al­mából, amely a diadalmas ottomán zászló köré új babérokat fon. A császár Enver pasának a Pour le mérite rendjelet adományozta. Enver pasa napiparancsban közölte a hadsereggel Vilmos császár üdvözletét azzal a megjegyzés­sel, hogy ő ezért köszönetet mondott a császár­nak s biztosította őt, hogy az ottomán hadsereg továbbra is teljesíteni fogja kötelességeit. Török csapatok Perzsiában. Konstantinápoly, jan. 13. Mint a Milli-ügynökség értesül, török csapatok bevonultak a perzsiai Kermansalli­ba. A lakosság a törököket ovációkkal fo­gadta. A város fel van lobogózva­ A kör­nyékről a törzsek a városba özönlenek a tö­rökök

Next