Pesti Hírlap, 1916. február (38. évfolyam, 32-60. szám)

1916-02-13 / 44. szám

Budapest, 1916. mvil­. évfolyam, 44. (12,978.) szám. Vasárnap, február 13. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ...... 82 K — 1 Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „80.,­­ Egyes szám ára h­elyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár­ út 78. TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKKI­ADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút 1. Telefon : József 62—96. A magyar katona és Frigyes főh­erceg. , " Tisza nagyon ideges, valahányszor va­lami nemzeti sérelemről panaszkodnak a képviselőházban, amit katonák követtek el s mindig azt mondogatja, hogy kár az ilyen dolgokat a parlament elé vinni. Ma gróf Károlyi Mihályra is haragudott, amiért a pozsonyi magyar huszárok sérelmét inter­pelláció tárgyává tette, kiknek egy őrnagy nem engedte meg, hogy a harctérre maguk­kal vigyék a nemzeti lobogót s a magyar éneküket is letiltotta. Pedig tulajdonképen köszönettel tartozhatott volna Károlyinak Tisza, mert hiszen interpellációjának kö­szönheti, hogy végre felolvashatta az igen magas helyről kapott érdekes levelet, amit már rég a zsebében hord, akárcsak Plin­chard hadnagy az „Illustrations"-t, melyben az arcképe van s melyet szeretne mindenki­nek mutogatni. Ezt a levelet igazán kér let­t volna be nem mutatni, mert Frigyes főherceg irta s abban annyi nemes korrektség, toyális elismerés, sőt meleg szeretet van a magyar katona s a magyar nemzet irányában, hogy ez már nem puszta szépség- flastrom, hanem egy kis sebtapasznak is beválik. Jól esik a lelkünknek, hogy az uralkodó család­ban ilyen elismeréssel gondolkoznak-S a ma­gyar nemzet áldozatkészségéről s a magyar­ságnak jogát tiszteletben tartják a hadse­regben való érvényesülésre. Minden ka­szárnya falára ki kellene ragasztani a fő­herceg levelét, hadd tanuljon belőle a had­sereg minden katonája és tisztje. Ha Frigyes főherceg elítéli azokat a tiszteket, akik a magyarságáért üldözik testvéreinket, talán szabad ezt tennie az ellenzék egyik vezérének is. S hova fordul­jon sérelmeivel a magyar nemzet, ha nem a parlamenthez? Tán a sóhivatalba?­­ Hol lehet még kifejezést adni az igazságnak? Elég szomorú, h­ogy az egész uralkodó Csa­lád elismerése dacára is a magyar nemzet sérelmei — úgy látszik — megmaradnak. S dacára, hogy a hadvezetőség már hivatalos rendeletben megengedte a magyar nemzeti lobogónak s nemzetiszínű jelvényeknek, pántlikáknak, kokárdáknak használatát, még mindig akadnak parancsnokok,­­akik e legfőbb parancsnak nem engedelmeskednek és megsértik a magyar katonák nemzeti ér­zékenységét és abban a pillanatban, mikor a tűzvonalba indulnak, amikor a dynasztiá­i­nak és a monarchiának a legnagyobb szü­k­­sége van arra a babonás háromszinre,­­ amelyből a magyar katona lelkesedése, bá­j­torsága és ereje fakad. Ha a miniszterelnök urat idegessé teszik az ilyen panaszok, akkor mély alázat­tal tán megkérjük Frigyes főherceget, le-Igyen kegyes az ő most tapasztalt meleg­­ékesszólásával megmagyarázni azoknak a­­kisebb rangú parancsnokoknak, akik nem szeretik a magyarságot, hogy a hadvezető­ség rendelete, melylyel megengedte a nem­zeti lobogó és jelvények használatait, nagyon okos, hasznos és egyáltalán nem törvényte­len intézkedés. A főherceg, ki maga is ma­gyar földön, Pozsonyban lakik, legjobban meg tudná magyarázni annak a magyar lo­bogót üldöző pozsonyi őrnagynak, hogy az a három szín a magyar állam színe, az a lobogó, a magyar állam zászlaja s amikor a hadvezetőség engedélyezte ezeket, akkor­ egy államnak ezer esztendős jogát respektálta. Meg kell magyarázni, hogy ennek a nem­zetnek sérthetetlen ereklyéje mindama tárgy, amelyre a piros-fehér-zöld szín szivárványa ráragyog. Az a kis pántlika vagy kokárda, mely a csukaszürke uniformist itt-ott hisziti s az a háromszínű vászondarab, amit a csa­pat előtt visznek í­gy rúdon, mikor a király­ért halálba indulnak, varázserővel bír. Ezt az ellenségtipró varázserőt befajtja meg az, ki letilt­ja azt a három szint. Az egyén­i bátor­ság, a lelkesedés, a lelki energia volt ebben a háborúban a mi hadseregünk legerősebb muníciója. Ezt a muníciót legfőképen a magyar csapatok literálták. A stratégiai érdek ellen­tét az, ki ezt a psychológiai lé­szert kevesbíti annak a babonás erejű há­roiitrezinnek eltörlésével. Igaza van Károlyi Mihálynak, hogy mi magyarok minden előzetes föltétel nél­kül vittük bele ebbe a háborúba az életünket és vagyonunkat. Megérdemeljük tehát, hogy a Frigyes főherceg tapintatos elisme­réséhez s a magyarság jogos érdekeinek tiszteletben tartásához csatlakozzanak az őr­nagytól lefelé és fölfelé a hadsereg összes tisztjei. Hisz miről van most­ szó? Nem a ..nemzeti önállóságb­ól, mit Tisza ígért. Nem a magyar hadseregről, miről a régi tör­vény beszélt. Nem haszonról, nem előnyről, nem meggazdagodásról, csak érzésről. Ann­ak a nemzeti érzésnek tiszteletbentartá­sáról, amelyből friss, meleg vért csápol a monarchia . . . háromszínű szövetről, mely­ből győzelem fakad a trón "számára s mely­ből . . . annak­ a magyar katonának tán csak szemfedő lesz. " . . Egy német Tengeralattjáró elsü­lyesztett egy francia sorhajót. A „Suffren" hadihajó két perc alatt sülyedt el. — A doggerbanki tengni csatában a második eltalált asigol cirkáló is elsülyedt. — Hír a „Dupieix" francia cirkáló aknára futásáról és elsülyedéséről. — Tiranától nyugatra visszavertük az olaszok támadásait. — A Tarnopoltól északnyugatra fekvő előőrsi sáncot visszafoglaltuk az oroszoktól. Hirschnél elfoglaltunk egy olasz hadállást, 3 gépfegyvert zsák­mányoltunk és 73 foglyot ejtettünk. — Francia támadás a Champagneban. — Olasz-görög konfliktus olasz csendőrség korfui partraszállása miatt. Tegnap a német flotta Északi tengeri győzelméről kaptunk hírt: a német tenge­részeti vezérkar mai jelentése a­ Földközi tengerről szól. Amott az angol flotta, emitt , a francia szenvedett jelentékeny vesztesé­get. Az angol flotta vesztesége egyébként nemcsak az Arabis elsülyedéséből áll; mára a német tengerészeti vezérkar minden két­ségen felül megállapítja, hogy a dogger­banki ütközetben elsülyedt az a másu­iú angol cirkáló is, amelyet német torpedót­övés ta­lált. S most az angol flotta után a francia flotta került sorra, az Északi tenger után a Földközi-tenger, mint olyan hadszíntér, ahol a németek ugyancsak otthon érzik ma­gukat ... Egy francia újságban épen jókor figyelmezhet egy tengernagy arra, hogy a németek a­ háború tizennyolc hónapja alatt mindent elkövettek, hogy tengeralattjárói­kat­ tökéletesítsék s igy még az angolok is a legkellemetlenebb­­meglepetésekre lehetné­nek elkészülve, ha az angol és német flotta közi nyílt csatára kerülne a sor. A német tengerészeti vezérkar­ mai je­lentése szerint egy, német tengeralattjáró naszád a szí­riai tengerparton Beiruttól dél­re megtorpedózta a­ 12.730 tonnás és 655 fő­nyi legénységgel bíró Suffren francia sor­hajót, amely két perc alatt, így tehát való­színűleg egész személ­y­zetév­el együtt elü­lyedt. A Földközi tengeren működő német tengeralattjárók tehát bevették más­ operá­­ciós területükbe a Földközi-tenger­­ legkele­tibb részét, a szíriai és palesztinai vizeket is, közel járnak már Port-Szaidh­oz és a Szuez-csatornához, az angolok rettegve őr­zött indiai útjához. A német tengeralattjárók az utóbbi időben főként a­ Fekete-tengerről hallattak magukról, ahová a Dardanellák sikeres vé­delme után áttették működési terüket. A Földközi-tengeren a Gallipoli félsziget ki­ürítése­ óta inkább a mi tengeralattjáróink működtek, de­ ezek is jobbadán a Krétától nyugatra eső tengerrészekben. A Földközi tenger legkeletibb részeiről még nem jelentet­tek sem német, sem osztrák-magyar tenger­alattjárót. Annál meglepőbben hat tehát a mai német jelentés, amely szerint a Suffren elsülyesztése Beiruttól, a török Levante leg­fontosabb kikötőjétől délre, tehát körülbe­lül 380 kilométerre Port-Szaidtól és 200 ki­lométerre, Cyprus fővárosától történt. Az ellenséges flották nem érezhetik magukat többé biztonságban azokon a vizeken sem, ahol pedig­ egész hajóosztályaik azzal van­nak most elfoglalva, hogy a Szuez-csator­nán való forgalmat fedezzék, a csatornát védjék, a partokat esetleg az e felé fölvo­nuló Hirek csapatoktól megtisztítsák és minden zugukat, tengeralattjáró bázisokat ha­j­szolva, átkutassák. Egyelőre m­ég meg nem erősített hí­rek szerint ugyanakkor, amikor egy német tengeralattjáró torpedója a tenger fenekére küldte a Suffren francia csatahajót, a Föld-, közi-tengeren aknába ütközött és elsülyedt A Pesti Hírlap mai száma 48 oldal. A Pesti Hírlap következő száma hétfőn február 14-én a rendes időben jelenik meg.

Next