Pesti Hírlap, 1916. március (38. évfolyam, 61-91. szám)

1916-03-07 / 67. szám

2 háború alatt segítségre szorult angol keres­kedelmi hajózás számára. Anglia már a háború utáni időre is gondol; azt akarja, hogy a­ Németország ellen folytatandó gaz­dasági háborúban a német kereskedelmi flotta majd minél jobban megrövidülve ve­hesse csak föl a versenyt s azt akarja, hogy a Németország ellen folytatandó gazdasági háborúból, mint a nagy bekerítő lánc egyik szeme, Portugália se hiányozzék. És Costa miniszterelnök idézett nyilatkozata a német­portugál kereskedelemi szerződés fölbontá­sáról már mutatja is a hajlandóságot, hogy az entente gazdasági blokkjába Portugália is be akar lépni. Ezenfelül azonban Angliának katonai célja is van azzal, hogy Portugáliát Német­országgal konfliktusba keverje. Így Portu­gália kis hadseregét és flottáját is harcba lehetne vinni Németország ellen — akár az angol, belga és portugál gyarmatok közé ékelt német Kelet-Afrikában, amelyet az entente nem volt képes eddig meghódítani, mint a többi német afrikai gyarmatot, akár pedig Egyiptomban, ahol a portugál katona is nagyon elkelne majd a törökkel szemben. A háború huszadik hónapja tehát min­den jel szerint egy új diplomáciai szakítást, esetleg hadüzenetet tartogat. * * * A verduni frontról a mai német hiva­talos jelentés mindössze annyit jegyez föl, hogy a Maas keleti partján a tegnapi nap általában nyugodtabban telt el, mint eddig. A szövegezés egészen jelentéktelennek tet­ezik az első pillanatra; jelentősége azonban épen abban van, hogy a tegnapi napon a franciák ellentámadása szünetelt, úgy lát­szik, azok a veszteség­teljes rohamok, a­me­lyekert az ellenség a douaumonti front visz­­zafoglalása érdekében folytatott, annyira kimerítették a franciákat, hogy­ ellenoffen­zívájukat kénytelenek voltak beszüntetni. A­­ verduni csata során a harc váltakozó ter­mészetű vol­t; a németek térhódítását a franciák ellentámadása követte és a néme­tek természetszerűen csak akkor indulhat­tak újra rohamra, amikor az ellenséget ki­fárasztották, kimerítették. Valószínű, hogy most egy újabb fázis előtt állunk; a néme­tek eddig az erődítési technika minden föl­használható eszközével kiépíthették az el­foglalt terület­eket, ezzel biztos bázist terem­tettek magu­knak a további előnyomulásra, amelynek másik elengedhetetlen feltétele: az ellenség offenzív erejének a megbénítása is bekövetkezett. Verdun ostroma csak lassú tervszerű­séggel folyhatik, amit különben az entente­sajtó is elismer, de csak azért, hogy hozzá­fűzhesse: a németek rohama már nem a régi többé. Ezt a bizalomkeltést azonban önmaguk teszik értéktelenné, amikor meg­állapítják, hogy a németek vesztesége a verduni rol­imok alkalmával jóval kisebb volt, mint az Yser-menti csata alkalmával. Ez a beállítás természetszerűen nem jelent egyebet, mint annak a burkolt beismerését, hogy a németek higgadt tervszerűséggel in­tézik a hadműveleteiket, amelyeknek a végrehajtása közben körültekintő gondos­­sággal ügyelnek arra, hogy az elkerülhetet­len veszteségeket a minimálisra redukálják Tizennégy napja telt el a verduni csa­tának és az entente-sajtó már azzal szeret­né vigasztalni a közvéleményt, hogy Ver­dimnek tulajdonképen egy hét alatt el kel­lett volna esnie, ha a németek olyan lendü­lettel támadtak volna, mint annak idején Belgiumban, Galíciában és Lengyelország­ban. Ez a megállapítás kissé túlságosan naiv, hiszen úgy a belga, mint az orosz várak ostromlása idején az ellenséges front volt megingatva; a visszavonuló hadseregek magukra hagyták, a sorsukra bízták a vá­rakat. Verdimnél ellenben — mint arra már rámutattunk — az ostromlóknak kettős munkát kell végezniük: gyöngíteniük kell a várat védő hadsereget és gyöngíteniük kell a hadsereget tápláló, erősítő várat. Ez a kombinél­t hadművelet a legnagyobb preci­zitást követeli és csak a rendszeres vár­ostrom óvatos tempójában hajtható végre. Hogy a francia vezérkar nem úgy gondolkozik, mint az angol és a francia lapok: annak legfrappánsabb jele az a Verdiniből küldött angol jelentés, amely szerint illetékes körökben nem túlságosan reményteljes a hangulat és már számolnak Verdun kiürítésének a lehtőségével is. A francia vezérkar bizonyára alaposan ismeri a német várostromló taktikát, amelynek Maubeu­ge-nél volt a premierje és amely megmutatta, hogy az erődökön ütött meg­felelő rés is elegendő a vár gyors elfogla­lására. Ez a rés Verdunnél egyelőre még szűk, mindössze a douaumonti és kardatl, a Dardanellákat kezelték emlegetni az ujfüt£'­gok, érdeklődéssel tudakolta Ülleitől. — Miféle nép azok a dardumellák? Ézt se azokrúl nem hallottam, se az mimte nép­rím. Azok is a mi pártunkon harcolnak-e? S tovább­ szörnyülködött a háborún. Üllei persze buzgón hordta az Élőnyelv és Vidéke híveit is. A cárt megölték. Bo­rpovicsot főbrplőtték. Az orosz cárné kétfejű gyereket szült. A király a harctérre utazott. — A tűzoltókat is mind elviszik, — újságolta egy este, — ma délután mondta ne­kem maga a polgármester úr, hogy ott jár­­tam.—Az uj ruhát próbáltuk, ő maga mondta, hogy igaz. Csak az öreg Füzes marad itthon. Akkor őt is elviszik, — szólott nyu­godtan Zsuzsi. Ez volt ür­letnek is a belső titkos öröme. Ha nincs tűzoltó, nem kell toronyőr se. S az esküvő előtt való negyedik napon szinte kirobbant belőle a szó: — Viszik! Ipacsot is viszik! Zsuzsi szeme elnyílt. — Ki mondta! Maga a polgármester úr. Ahogy ma reggel odaviszem a ruhát a polgármester úr­nak, látom, hogy tetszik neki a ruha, jó­kedvű. Kérdem tőle: igaz-e nagyságos uram, hogy a tűzoltók holnap mind b­erukkolnak! — Igaz, — azt mondja, csak a szer­táros marad itthon. !—• Hát az őr?—mondok! — a­­toronyőr? m­enti erődítmények vannak a németek ke­zén, Vaux, Tavanne és Louville erődök ellenben még állanak és mindezen felül a németeknek még meg kell tisztítaniuk a te­repet Douaumont környékén, ahol a fran­ciák átkaroló offenzív frontot dolgoztak ki az ellentámadásaik során. Ha ezt a frontot direkt vagy indirekt módon megingatták, megkezdődhetik a verduni offenzíva döntő fázisa, amelynek a során azonban a néme­tekre még mindig rendkívüli feladatok várnak. A kürt. Irta: (HARDONYI GÉZA, 23 — Sohsa féljen: van annyi katonánk!... De ha eljutnának is idáig, nem bántják ma­napság már a hadak a polgári lakosságot. (Még akkor más mindenki is hitte, hogy a kozákok is emberek.) Elővette az újságot és elolvasott nekik egy cikket. A menekülő galíciai lengyel la­kosságról szólt az a cikk, s a menekülés úgy meg volt festve, mintha Doró tuszvntájába m­ártogatta volna a tollát az írója. Egy másik cikkben meg az volt leírva, hogy tizennégy hős bakánk nekirontott egy helyt az oroszok ágyúsorának, s persze darabokban szállt mind a tizennégy a másvilágra. — Ne olvassa! — könyörgött Zsuzsi, — csak tegye el azt az újságot: ne is lássam! Palcsonó azonban igen érdeklődött a tizennégy hős baka iránt, s egyáltalán az új­ság iránt. El is vitte magával a piacra. Ott is hüledezett rajta: — Hogy a putnoki csoda!..­­Elmondogatta persze a híreket a koru­­itársainak is: — Jól megverték a németek­ a poro­szokat! Neki a porosz meg az orosz agynép­­volt, Páris meg London ország, az offenzíva a város, az üteg meg ütés. Később, meg hogy l—IIII—iin—I­I—•WHMIIII immun nwwiitniTri i­r — A toronyőr® Az is marad. — De ha nincs tűzoltó, — mondok, — minek a tűzjelentő, nagyságos uram? — Szentneepo igaz, —• feleli elgondol­kodva. Hát persze . . . "És Üllői jókedvűen szívott a cigaret­táján: — Mindenkit elvisznek, mert éppen ő legyen az, aki itthon ül? Zsuzsi csak nézett, de az arca nyugodt maradt, — Gondoltam­, — felelte egykedvűen. S mingyárt másra is forditotta a be­szédet: — Rántott csirke lens vacsorára. Sze­reted* — Majdnem úgy, mint téged, Zsuzsi­kám. Aznap ajánlott levelet vitt oda a postás. Zsuzsi maga irta rá: Vissza. Címzett nem fogadja­d. * "A következő vasárnapon sok volt a­ harangozás délután is, — szentségkitételes könyörgések: Üllei csak esti harangozás­ után lódulh­atott Zsuzsihoz, konfortáblin ment aznap. S tán har­madszor ült életében efféle úri alkalmatos­ságon. De előtte való nap kapta meg a pol­gármestertől is a szaloni ruha árát, és hát Palcsóéknak tetszeni fog, hogy a vőlegény­ hintóban jár. PESTI HÍRLAP 1916. március 7., kedd, Portugália. Portugália válasza a német tiltakozásba.­ ­ Berlin, márc. 6.­­A lyoni Progrés jelenti Liszabonból, hogy a portugál kormány a német tiltako­zásra adott válaszában kijelentette hogy a német hajók elkobzására vonatkozóan fon­tartja határozatát . Jó fonásból való értesülés szerint Portugália válasza a német hajóknak portu­gál kikötőkben történt lefoglalása ügyében intézett német jegyzékre még nem érkezett is meg. Minden arra vall, hogy az ügy kiélese­dik. Németország minden­esetre, el van ha­tározva, hogy Portugália eljárását s­emmi­féle körülmények között­­ nem tűri. A brazíliai kikötőkben levő német hajók. — Portugália példája. — Berlin, márci­u. — 'A Posti Hirlap tudósítójától — . 'A Kreueseitung jelenti: A Tem­ps egy rio de janeiroi távirata sze­rint, az ottani lapok azt kívánják, hogy a bra­zíliai kikötőkben levő német hajók alkalmazása tárgyában kezdjenek tárgyalásokat a hajóstár­saságokkal. A hajókat brazíliai legénységnek kellen­e megszállania. A rio do janeiroi keres­kedelmi kamara az Európával való kereskedelem céljaira szállítási eszközöket kért a pénzügymi­nisztertől. A parai portugálok Machado portugál elnökhöz feliratot intéztek, melyben Liszabon és Brasilia között a Portugália által lefoglalt német hajókkal hajójárat létesítését indítvá­nyozzák.

Next