Pesti Hírlap, 1917. február (39. évfolyam, 32-59. szám)

1917-02-08 / 39. szám

1917. február 8., csütörtök. PESTI HÍRLAP Grófnők havat lapátolnak. A budai Margit-rakparton szerdán délben föltűnő látványnak lehettek a tanúi a járókelők. Ott a Dunaparton, az Andrássy-palota előtt há­rom asszony havat lapátolt; három úriasszony, három mágnásasszony, h­árom grófnő: gróf An­drássy Gyuláné, özvegy gróf Esterházy Pálné és Andrássy Klára grófkisasszony. Igen komo­lyan láttak neki a munkának és minden rendű és minden rangú hólapátolók példát vehettek volna róluk. Szinte sajnálni lehet, hogy már ol­vad a hó: holnapra a nemes példa talán egy gyö­nyörű hólapátoló gárdát állított volna a főváros szolgálatába. Az Állatkert önkéntes munkásai. Hogy mennyire szereti a közönség az ál­latkertet, annak szép példáját lehetett látni a nagy hóesés után. A jégpályán, a ródlipályán és szánnton annyi hó feküdt vastag rétegben, hogy se korcsolyázni, se ródlizni, de még szánkózni sem lehetett, mert az apró ponnilovak térdig süppedtek be. Munkásember volt ugyan elég, az őrök és ápolók feleségei ki voltak rendelve a hóeltakarításh­oz, de hát neon bírták a munkát. Pedig már jött a télisportot kedvelő közönség, hogy ellepja a pályákat. Egyszerre csak neki­gyürköz­ött vagy húsz-harminc fiatalember, fél­retették korcsolyájukat és kezdtek segíteni sö­pörni, lapátolni s a kis lovacskák helyett a hó­val megrakott kocsikat húzni. Egy óra alatt rendbe jött a forgalom, mindegyik pálya, azután kezdődött a sport A fenséges hólapátoló. Bécs, febr. 7. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A sophienbrückengassei állami gimnázium két legfelsőbb osztályának tanulói két nap óta derekasan lapátolgatják a havat az intézet köze­lében levő utcákon és utakon. Kedden vette át az első, negyven tanulóból álló csoport a harmadik kerület utainak és utcáinak hótakarítási munká­latait s ma délelőtt egy negyvenkét tanulóból álló második csoport váltotta fel, amelyben, fenséges atyja beleegyezésével, részt vesz Lipót Szalvátor főherceg fia is. Az ifjú főherceg ma reggel isko­latársaival együtt megjelent annál a városi rak­tárnál, ahol a szerszámok voltak. Társaival együtt ő is lapátot kapott és az igazgató felügye­letével az utasításokhoz hiven dolgozott. A mun­ka délelőtt kilenctől tizenkét óráig tartott, ne­gyed tizenegy felé beálló egy órai szünettel, a­mely időben a tanulók az intézetben forró teát kaptak. .— (Magyar nemesség.) A király Anker Lipót ezredesnek, valamint törvényes utódainak a ma­gyar nemességet „Kismartoni" előnévvel díjmen­tesen adományozta. — (Uj csillagkeresztes hölgy.) A királyné herceg Oettingen-Wallerstein Jenőné szül, Ho­henlohe-SchülingEürst hercegnőnek a csillagke­reszt-rendet adományozta­.­­ (A német vöröskeresztesnek Budapes­ten.) Horn grófnő és Bunsen bárónő, a német vöröskereszt-egylet hölgyei, a hadifogoly gyá­molító és tudósító hivatalban szerdán befejezték a felvilágosítások adását. Ma is egy pár ezren fordultak hozzájuk részint személyesen, részint írásban és a tudakozóknak utólag a hivatal is megküldi az információt. A német vöröskeresz­tes hölgyek csütörtökön és pénteken megtekin­tik Budapest nevezetességeit, többek közt az or­szágházat, a Szépművészeti Múzeumot, a buda­vári Mátyás templomot és a Park-klubot. Ezen­kívül ellátogatnak az orosz foglyok munkatele­pére. Tiszteletükre Rosthyné Forgách Helén grófné és Károlyi Istvánná teát ad. Szombaton bucsutisztelgésen jelennek meg gróf Csekonics Endre királyi biztosnál és délután öt órakor el­utaznak Budapestről.­­ (Háborús kitüntetések.) A király egy különleges alkalmazásban teljesített kitűnő szol­gálataik elis­meréseül. Lukács Ödön, a mitr­ovi­ta­ hadtápposta- és távirdahivatalh­oz, Krizsán István és Fekete Gábor az 55. tartalék távirda­forgalmi osztaghoz beosztott posta- és távirda­tiszteknek, Bikich Béla ugyanezen tartalék táv­irdaforgalmi osztaghoz beosztott posta- és távir­daszámellenőrnek, Stán Vilmos, Kósa János és Lecsky Lajos szintén ezen tartalék távirdafor­galmi osztaghoz beosztott posta- és távirda-segéd­ellenőrökne­k és Rühl Jenő ugyancsak az 55. tar­talék távirdaforgalmi osztaghoz beosztott posta-és távirdasegédtisztr­ek, valamint az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálatai elismeréseül Slo­ley Jenő, a 214. tábori postahivatalhoz beosz­tott posta- és távirdasegédellenőrnek arany ér­demkeresztet, valamenn­yinek a vitézségi érem szalagján legkegyelmesebben adományozni mél­tóztatott. » . (A királyné huszárezrede.) A király tudvalevőleg Zita királynét a 16-os huszárezred­­ tulajdonosává nevezte ki. Minthogy az ezred pót­kerete jelenleg Debrecenben állomásozik s le­génységét részben Debrecen és­ Hajdumegye fiaiból sorozzák. Debrecen város tanácsa Márk Endre polgármester indítványára elhatározta, hogy az alábbi hódoló felterjesztést intézi Zita királynéhoz: — Császári és királyi felség! Hódolva tisz­telt királyasszonytunk! A megingathatlan király­hűségéről, rajongó fejedelemszeretetéről minden­kor nevezetes magyar nemzet szivét s lelkét osz­tatlan teljességében, a legnemesebb büszkeség, a legigazabb öröm érzései boldogították ama kirá­lyi tény hírére, mely szerint dicsőségesen ural­kodó koronás királyunk, mint legfelsőbb Had­úr, aki a vérvirágos harcmezők minden vesze­delmeinek közvetlen közelében ismerte meg né­peinek harci készségeit s azok közt a magyar harcratermettség és vitézi erények legendás meg­nyilatkozásait, hivatkozással a Felséges Király­asszonyunk nemes szivének együttérzésére a ha­zás s a trónvédő hadseregnek ugy győzelmeivel, mint szenvedéseivel, a cs. és kir. 16-ik huszárez­red tulajdonosává Felségedet kinevezni kegyes­kedett. Debrecen város közönsége csak még hat­ványozottabb mértékben vett részt, az öröm és jo­gos büszkeség lelket felemelő érzéseiben, abban a tudatban, hogy Felséges Királynénk ezredének pótkerete Debrecenben székel s a nagy vitézi múlttal biró, s a most folyó világháborúban több izben kitüntetett ezred legénységének egy ré­szét Debrecennek és Hajdumegyének a haza és trón jóvoltáért halált megvető bátorsággal küzdő fiaiból sorozzák. Elválaszthatlanul össze van forrva Debrecen város közönségének szíve azzal a legendaszerű diadalokat aratott­ debreceni hu­szárezreddel, amelyet Őfelsége, a legfelsőbb Hadúr is mindenképen méltónak ítélt arra ,hogy koronás Nagyasszonyunk nevével vihesse harc­ba harcos dicsőségektől babéros lobogóját. Ebből az alkalomból kérjük Felségedet, fogadja szíve­sen a százezer lakosú színtiszta nagy magyar város minden polgárának hódolatteljes szeren­csekivonatait azzal az óhajtással, hogy Isten áldása vezérelje a Fenséges ezredtulajdonosnő minden lépését dicsőségteljes pályafutásában s a magyarok Mindenhatója áldja meg a hősi, im­máron királynői huszárezred minden katonájá­nak küzdő fegyvereit, most és mindenha. Mélysé­ges hódolatteljes alattvalói szeretetünk és tiszte­letünk őszinte megnyilatkozásaival hajtjuk meg magunkat a Trón zsámolya előtt. — (A bolgár király leányainak kitünteté­se.) Ferenc Salvator főherceg Eudoxia és Nadejda bolgár királyi hercegnőknek a kato­nai egészségügy körül a háború alatt szerzett kiváló érdemeik elismeréseül a Vörös Kereszt h­adiékitményes ezüst diszérmét díjmentesen ado­mányozta. — (Ideiglenesen bezárják a fürdőket.) A főváros fürdői naponkint nagymennyiségű sze­net fogyasztanak, különösen télen, amikor helyi­ségeik teljes kifűtést igényelnek. A mai viszo­nyok között, amidőn a lóhiány következtében amúgy is csak nehezen lebonyolítható teherfu­varozásokat az utóbbi napok erős havazásával járó forgalmi akadályok úgyszólván teljesen megakasztják, ezt az igen jelentékeny szükség­letet kielégíteni lehetetlenné vált. Ezek miatt kénytelen­ volt a főváros a Rudas-fürdő uszodá­ját, a Széchenyi-fürdőt pedig egészben a közön­ség látogatása elöl egyelőre elzárni. Remélhető, hogy ez a kényszerű állapot csak néhány napon át fog tartani.­­ (Öngyilkos építész.) Ribicska Ferenc építész szerdán este a Fehérvári­ út 1. számú ház­ban levő lakásán felakasztotta magát. Mire rá­találtak, már halott volt. Holttestét beszállították a törvényszéki orvostani intézetbe. Tettének okát nem tudják.­­ (Robbanás egy francia arzenálban.) Há­gán át érkezett párisi magántávirat jelenti, hogy Rennesben hatalmas robbanás történt, amely az arzenál épületét elpusztította. Három embert megölt a robbanás, húszan megsebesültek.­­ (A párisi szénhiány.) A francia kor­mány — mint a párisi félhivatalos Havas-ügy­nökség jelenti — a szénfogyasztás korlátozásá­ra február 8-án kezdődő érvényességgel elren­delte, hogy a hétnek négy napján minden szín­házat, mozit és más látványos és mulatóhelyet zárva tartsanak. Elrendelte továbbá, hogy az omnibuszok, a közúti és a földalatti vasutak közlekedését csütörtök, szombat és vasárnap ki­vételével minden este tíz órakor szüntessék meg.­­ (Két leány eltűnése.) Kardos Regina tizenkét éves polgári iskolai tanuló és vele együtt Lengyel Margit tíz éves iskolás leány Márton­ utca 35b. számú lakásukról e hsó 3-án eltűntek. A rendőrség keresi őket.­­ (A bajor király a természettudományok és a technika közreműködéséről.) Münchenből jelentik: A Deutsches Museum ma tartotta védnö­kének, Lajos királynak és nagyszámú kiváló személyiségnek a jelenlétében rendes évi ülését. Az ülésen gróf Zeppelint a Deutsches Museum első tiszteletbeli tagjának választották meg. A király személyesen adta át a megtisztelt tudós­nak az erről szóló okiratot. Az ülés végén a ki­rály szólásra emelkedett és ezt mondta: — Minden tekintetben büszkék lehetünk a természettudományok és a technika közremű­ködésére a háborúban. Csak nekik köszönhet­jük,­hogy a háború folyamán képesek voltunk olyan teljesítményekre, amilyeneket valóban véghezvittünk. Ezeknek a tudományoknak sike­rült mindent pótolni, ami a blokád­ miatt hiány­zik nekünk és ezek a tudományok biztosítják élelmezésünket is, s ha felesleget nem is sze­reznek, de okos életmóddal, beérhetjük­ azzal, amihez hozzájutunk. A természettudomány és a technika segített hozzá bennünket, hogy az el­lenséggel szemben való számbeli kisebbségünk ellenére is helytálljunk, sőt le is győzzük. A le­vegőben és a levegőn keresztül a dróttalan táv­író segítségével összeköttetésben vagyunk fizi­kailag megközelíthetetlen helyekkel. A víz alatt is fen­tartottuk az összeköttetést, nem csupán hadicélokra, amelyek egyébként szintén hozzá­tartoznak életünk és népünk védelmezéséhez, hanem békés munkára is. Ezért én bizalommal tekintek a jövőbe. (Zajos tetszés.) Gróf Haerting miniszterelnök ezt mondta: — Tudjuk, hogy a német nép nemzedékek óta dolgozott a világ kultúrájának előmozdítá­sán. Ez a munkánk a háború folyamán sem gyöngült és hajlandók vagyunk a béke után is folytatni. Bármilyen hatalmas is a technika és a természettudomány, még fontosabbak az er­kölcsi erők, amelyekből ez a munkánk fakad és szellemi és erkölcsi erő dolgában, ezt bátran ki­mondhatjuk, fölötte vagyunk ellenségeinknek­ . (A kecskék.) Abban az időtájban, ami­­kor a fővárosra a tejszükség minden nyomorú­­sága ráköszönteni kezdett, sok szó esett a kecs­kékről és azok tejéről. Mi is több izben foglal­koztunk ezzel a kérdéssel, aminthogy a város és a földmivelésügyi minisztérium is­ elárult bizo­nyos érdeklődést. Budapest környékén egyes vál­lalkozók be is rendeztek kecsketelepeket és­ nagyban hirdették, hogy ennyi és ennyi tejet adó kecskéjük van eladó. A tejben megszorult pestiek persze utána néztek a dolgoknak, de valami sok üzletkötés aligha történt és pedig jórészben azért, mert a kecskék ára hamarosan magasra szágul­dott és egy-egy jobbfajta példányért 800 koronát is elkértek. De a pest megyei gazdasági egyesület is foglalkozott a kecskeügygyel, valószínűleg több jóakarattal, mint sikerrel. Eközben történt, hogy a tejelő kecskék iránt nagyobb érdeklődést tanúsító urak egyike, akinek a főváros tejellátása is a szívén feküdt­ egy fogyasztási szövetkezettel egyesülve a Zugligetben, Csermely­ út 8. szám alatt, minta-telepet rendezett be, abban a remény­ben, hogy az igénytelen és bőven tejelő állatokat a budapestiekkel megkedveltetheti és a kecske­tenyésztésnek nagyobb lendületet adhat. Ez a te­lep be is szerzett ötven darab állatot s azok tejét a tél beálltáig forgalomba is hozta, segítve azo­kon, akik tehéntejhez nem juthattak. Most azon­ban, amikor az anyaállatok anyai örömök elé néznek és így a tejadást egyelőre beszüntették, a szóban forgó szövetkezet föl akarja oszlatni a telepet, minden valószínűség szerint azért, mert üzletileg nem fizeti ki magát. A terv abból áll, hogy a kecskéket eladják s a foganatba vett kecsketenyésztésnek véget vetnek. Anyagi vesz­teség persze nem fogja érni a vállalatot, mert a kecskéknek ez idő szerint is igen magas az ára, de az a remény, hogy a telep segítségével a te­nyésztésnek nagyobb lendületet adhat és a kecs­kéket kellő kitartással a budapestiekkel megked­veltetik, a föloszlatással megszűnik, igazolva azt a föltevést, hogy az efajta vállalkozásokat a kez­det kezdetén nem üzleti alapon és nem nyereség céljából kell nyélbe ütni. Amikor pedig minder­ről megemlékezünk, úgy véljük, hogy a nagyne­hezen összeszedett fajállatokat kár volna egyen­ként áruba bocsátani és a jószándéktól búcsút venni. Átvehetné azt akár a főváros, akár a föld­mivelésügyi minisztérium, amely fejleszthetné s olyan telepet tarthatna fönn, amelyből a főváros polgársága a becsapatás aggodalma nélkül sze­rezhetné be a maga kecskéit, hogy tejhez jusson.­­ (Villamos karambol Bécsben.) Súlyos szerencsétlenség történt szerdán reggel Bécsben a Margaretengü­rtel és Steinbauergasse sarkán. Egy 118-as szám­ú közúti kocsi, amelynek fékje állítólag felmondotta a szolgálatot, teljes sebes­séggel belefutott egy 61-es kocsi oldalába. A 118-as kocsi kettészakadt. A másik kocsi szintén súlyosan megrongálódott. Egy asszony meghalt, harmincnyolc ember is megsebesült, köztük hu­szonhárom súlyosan, 11

Next