Pesti Hírlap, 1917. február (39. évfolyam, 32-59. szám)
1917-02-01 / 32. szám
metlenek, még sincs más út. Mi mostanáig a legvégsőkig vártunk. A központi hatalmaik a legvégsőt kísérelték meg, amidőn felajánlották a békét, miután azonban ezt visszautasították, az élesebb hadviselésre kerül sor. Magától értetődik, hogy ilyen határozatot nem mindjárt hoztak, hanem hosszú ideig meghányták-vetették. Másrészt azonban nem szabad azt hinni, hogy mi nagyon szorongatott helyzetben volnánk, mert a német haditengerészet nagy része Tirpits nagyadmirálissal élén már jó ideje, két évvel ezelőtt, követelte a szigorított tengeralattjáró-háborút. Miután most végre mégis erre a lépésre határoztuk el magunkat, mindent gondosan mérlegeltünk és el vagyunk tökélve, hogy a háborút minden rendelkezésünkre álló eszközzel megrövidítsük. Mindent meggondoltunk, ami ebből támadhat s el vagyunk szánva, hogy minden következményét viseljük. Mint a fentebbi táviratból megállapítható, a bécsi és a külföldi sajtót már este 6 órakor informálták arról a jegyzékről, amelyben a központi hatalmak bejelentik a kíméletlen tengeralattjáró-háború megindítását. Meg kell állapítanunk, hogy a magyar sajtó a jegyzékről — meglepetésszerűen — csal: a késő éjszakai órákban szerezhetett tudomást, még pedig a szokványos kőnyomatos szolgálat utján. A katonai körök elszánt elhatározásai. 1917. február 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP — A német nagyfőhadiszálláson tartott mult heti tanácskozások. "— A német birodalmi gyűlés nagybizottságának ülése. — Berlin, jan. 31. — rA Pesti Hirlap tudósítójától. — rA Berliner Tageblatt a birodalmi gyűlés nagybizottságának mai üléséről a következőket írja: — Az a körülmény, hogy a birodalmi gyűlés és a katonai körök elszánt elhatározásokra fognak jutni a központi hatalmak békeajánlatát visszautasító entente-jegyzék után, politikai jól informált körökben máris valószínűnek látszott. Ezek az elhatározások kerültek szóba azokon a tanácskozásokon, amelyeket a múlt héten a nagy főhadiszláláson a birodalmi kancellár, a külügyi államtitkár, a legfőbb hadvezetőség és gróf Czernin, Ausztria-Magyarország külügyminisztere, tartottak és e tanácskozásokon ezeket az elhatározásokat véglegesen meg is állapították. Zimmermann külügyi államtitkár azután hétfőn ismét a főhadiszállásra utazott és tegnap onnan visszatérvén, Gerard amerikai nagykövetet fogadta. — Mégis inkább a pipacsok közé megyek, mert hiszen én magam is szegény ember vagyok, a gyermekem sem lesz más. Hadd nézzenek a szegény emberek fiai szívesen az én szegény leendő gyermekemre. Lépéseit most már a pipacsok felé irányította, de félúton megállt: — Ejnye, hát ez az a hires bagdadi ravaszság ! — szólt. — Most itt állok a két ösvény közt és még mindig nem tudok igazán választani! És még jobban törte a fejét. Egyszer csak a homlokára ütött és így szólt: J Ó, én szamár, hogy ez hamarább nem jutott az eszembe! Ha az én fiam gazdag lesz, akkor nem szorul senkinek sem a segítségére. De, ha szegény lesz, akkor bizony nagyon is kell majd neki szegény felebarátainak a támogatása. Világos, hogy mégis csak a pipacsok közé kell mennem! szólt Abdullah és most már vígan indult el a pipacsos ösvényen. . . Mohamed, a nagyszakállú próféta, amikor megtudta Abdullah választását, a szakálába mosolygott és szólt: — Tetszik nekem ez az Abdullah. Ha jóarfeziva ember lenne, a szegények közé ment volna. Ha ravasz ember volna, a gazdagok közé. De mivel a jó szivét okosan kormányozza a ravaszság, nagyon bölcsen választott és Allah meg fogja jutalmazni érte. Ebből is láthatjátok, emberek, hogy a földön nem elég a jóság, hanem nagy ravaszság is kell a jóság gyakorláságához. ••A német siker az Aa keleti partján. A németek elfoglaltak egy orosz erdőállást, 14 tisztet, 900 főnyi legénységet elfogtak, 15 gépfegyvert zsákmányoltak. — Az oroszok Vatepuínától délre benyomultak egyik támaszpontunkba. * Visszavert ellenséges előretörés a Szereth torkolata közelében. — Német jegyzék az ellenséges kórházhajókkal való visszaélésről. — A Brlanche-csatornában ezentúl nem tűrik a kórházhajók közlekedését A tengeralattjáró háború kiélesedésének Bejelentése után a krónika élére kívánkoznak Czernin és Lloyd George nyilatkozatai, amelyekről a késő éjjeli órákban kaptunk hírt. A bővebb kommentárt megakadályozza az idő rövidsége; egyelőre csak arra mutathatunk rá, hogy Czernin külügyminiszter az amerikai nyilvánosság számára tett nyilatkozatában rámutatott annak a vádnak tarthatatlanságára, hogy a központi hatalmak nem közölték békeajánlataikat Wilsonnal. Ugyanolyan általánosságban, mint az entente, ezt mi is megtettük, — mondta Czernin, továbbiakban pedig a központi hatalmak védelmi harcéval foglalkozott és appellál az amerikai közvélemény pártatlanságára. Lloyd-George az angol birodalmi konferencia céljáról nyilatkozott. Anglia — mondotta Lloyd-George — a gyarmatok miniszterelnökeinek tanácsát akarja kikérni a háború viselésére és a béketárgyalásokra nézve. A békefeltételeket érintve, azt mondotta az angol miniszterelnök, hogy a szabadság és testvériség újraépítésének álláspontjára kell helyezkedni; a legnagyobb mozgalmak egyikének előestéjén vagyunk, aminőt a világ a francia forradalom óta látott. • A tengeralattjáró háború másik eseménye az a diplomáciai jegyzék, melyet Németország a brit és francia kormányokhoz intézett a kórházhajókkal való visszaélés dolgában. A jegyzék 23 melléklettel bizonyítja, hogy a csatornában közlekedő kórházhajókat a hágai egyezmény legsúlyosabb megsértésével csapatok és muníció szállítására "használják föl s ágyukkal is fölszerelik. A német kormány nem tűrheti tovább a Vörös Kereszt álnok fölhasználását s kijelenti, hogy bizonyos tengeri területen nem fog ezentúl megtűrni ellenséges kórházhajót. Ami azt jelenti, hogy a Vörös Keresztnek kijutó kivételes elbánás ezen a területen megszűnt. Az ellenséges kórházhajók számára azonban a jegyzék Nyugat-és Dél-Franciaországból továbbra is szabad utat biztosít. Térképünkön szemléltetjük a német jegyzékben tilalom alá helyezett tengeri terület négy sarkát: a csatorna északi bejáratánál a kórházhajókat kizáró vonal, Humberttől északra levő Flamborough-fok és a Terschelling-sziget közt vonul; az utóbbi a hollandi nyugat-fríz szigetcsoportba tartozik. A csatorna déli bejáratát elzáró vonal pedig Anglia nyugati irányban legkiugróbb szárazföldi részétől, a Lands-Endtől, a bresti földnyelv folytatását alkotó francia Douissant-szinetra terjed. * Az Aa-fronton a németek újra említésreméltó sikert arattak: a folyó keleti partján rohammal elfoglaltak egy orosz erdőállást, 14 tisztet, több mint 000 főnyi legénységet elfogtak és 15 gépfegyvert zsákmányoltak. Ezzel az a vállalkozás, amelyet a németek január utolsó harmadában kezdtek, még sikeresebbé alakult és az oroszok offenzív kitörési pontjait még inkább csökkentette. Az oroszoknak a rigai arcvonalon január elején kezdett offenzíváját ilyenformán tökéletes kudarc kísérte; a német front teljes rugalmasságának adta bizonyságát, az ellenség kezdetben elért előrehaladását megsemmisítette és visszafoglalta az elvesztett pozíciókat. A január eleji orosz offenzíva egyébként is olyan tüneteket vetett föl, amelyek rendkívül jellemzőek az orosz hadseregben uralkodó állapotokra. Tudvalevő, hogy ezen a frontszakaszon több orosz ezred, — köztük szibériaiak, az oroszok elite ezredei, — megtagadta az engedelmességet, úgy, hogy ki kellett őket vonni a frontból. Úgy látszik, a tavaszra tervezett nagy orosz offenzíva alkalmára sürgősen gondoskodni kell a Bruszilov-taktika hatásosabb alkalmazásáról; az orosz hadvezéreknek új rendszabályokról kell gondoskodniok, hogy embereiket rohamra kergethessék. Az oroszoknak az An-szakaszon szenvedett kudarcait az ellenséges vezérkari jelentések is beismerik. A január 26-iki orosz jelentés egész sereg meghiúsult támadásról számol be. Az itteni harcok elkeseredettségére jellemző, hogy a küzdelem során egy orosz tábornok is megsebesült. A Bruszilov-offenzíva epizódjai kezdenek visszatérni, azzal a különbséggel, hogy az oroszok még tábornokaik vére árán sem tudnak előrejutni.