Pesti Hírlap, 1917. február (39. évfolyam, 32-59. szám)

1917-02-01 / 32. szám

metlenek, még sincs más út. Mi mostanáig a legvégsőkig vártunk. A központi hatalmaik a legvégsőt kísérelték meg, amidőn felajánlották a békét, miután azonban ezt visszautasították, az élesebb hadviselésre kerül sor. Magától ér­tetődik, hogy ilyen határozatot nem mindjárt hoztak, hanem hosszú ideig meghányták-vetet­ték. Másrészt azonban nem szabad azt hinni, hogy mi nagyon szorongatott helyzetben vol­nánk, mert a német haditengerészet nagy része Tirpits nagyadmirálissal élén már jó ideje, két évvel ezelőtt, követelte a szigorított tengeralatt­járó-háborút. Miután most végre mégis erre a lépésre határoztuk el magunkat, mindent gondo­san mérlegeltünk és el vagyunk tökélve, hogy a háborút minden rendelkezésünkre álló eszköz­zel megrövidítsük. Mindent meggondoltunk, ami ebből támadhat s el vagyunk szánva, hogy min­den következményét viseljük.­­ Mint a fentebbi táviratból megállapítható, a bécsi és a külföldi sajtót már este 6 órakor informálták arról a jegyzékről, amelyben a központi hatalmak bejelentik a kíméletlen ten­geralattjáró-háború megindítását. Meg kell ál­lapítanunk, hogy a magyar sajtó a jegyzékről — meglepetésszerűen — csal: a késő éjszakai órákban szerezhetett tudomást, még pedig a szokványos kőnyomatos­ szolgálat utján. A katonai körök elszánt elhatározásai.­ ­ 1917. február 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP — A német nag­yf­őh­adiszálláson tartott mult heti tanácskozások. "— A német birodalmi gyűlés nagybizottságának ülése. — Berlin, jan. 31. — rA Pesti Hirlap tudósítójától. — rA Berliner Tageblatt a birodalmi gyűlés nagybizottságának mai üléséről a következőket írja: — Az a körülmény, hogy a birodalmi gyű­lés és a katonai körök elszánt elhatározásokra fognak jutni a központi hatalmak békeajánlatát visszautasító entente-jegyzék után, politikai jól informált körökben máris valószínűnek látszott. Ezek az elhatározások kerültek szóba azokon a tanácskozásokon, amelyeket a múlt héten a nagy főhadiszláláson a birodalmi kancellár, a külügyi államtitkár, a legfőbb hadvezetőség és gróf Czer­nin, Ausztria-Magyarország külügyminisztere, tartottak és e tanácskozásokon ezeket az elhatá­rozásokat véglegesen meg is állapították. Zim­mermann külügyi államtitkár azután hétfőn is­mét a főhadiszállásra utazott és tegnap onnan visszatérvén, Gerard amerikai nagykövetet fo­gadta. — Mégis inkább a pipacsok közé megyek, mert hiszen én magam is szegény ember vagyok, a gyermekem sem lesz más. Hadd nézzenek a szegény emberek fiai szívesen az én szegény leendő gyermekemre. Lépéseit most már a pipacsok felé irányí­totta, de félúton megállt: — Ejnye, hát ez az a hires bagdadi ravasz­ság ! — szólt. — Most itt állok a két ösvény közt és még mindig nem­ tudok igazán választani! És még jobban törte a fejét. Egyszer csak a homlokára ütött és így szólt: J Ó, én szamár, hogy ez hamarább nem jutott az eszembe! Ha az én fiam gazdag lesz, akkor nem szorul senkinek sem a segítségére. De, ha szegény lesz, akkor bizony nagyon is kell majd neki szegény felebarátainak a támo­gatása. Világos, hogy mégis csak a pipacsok közé kell mennem! szólt Abdullah és most már vígan in­dult el a pipacsos ösvényen. . . Mohamed, a nagyszakállú próféta, amikor megtudta Abdullah választását, a szakálába mo­solygott és szólt: — Tetszik nekem ez az Abdullah. Ha jó­ar­feziva ember lenne, a szegények közé ment vol­na. Ha ravasz ember volna, a gazdagok közé. De mivel a jó szivét okosan kormányozza a ra­vaszság, nagyon bölcsen választott és Allah meg fogja jutalmazni érte. Ebből is láthatjátok, emberek, hogy a földön nem elég a jóság, ha­nem nagy ravaszság is kell a jóság gyakorlásá­gához. ••A német siker az Aa keleti partján. A németek elfoglaltak egy orosz erdőállást, 14 tisztet, 900 főnyi legénységet elfogtak, 15 gépfegyvert zsákmányoltak. — Az oroszok Vatepuínától délre benyomultak egyik támaszpontunkba.­­ * Visszavert ellenséges előretörés a Szereth torkolata közelében. — Német jegyzék az ellenséges kórházhajókkal való visszaélésről. — A Brlanche-csatornában ezentúl nem tűrik a kórházhajók közlekedését A tengeralattjáró háború kiélesedésé­nek Bejelentése után a krónika élére kíván­koznak Czernin és Lloyd­­ George nyi­latkozatai, amelyekről a késő éjjeli órákban kaptunk h­írt. A bővebb kommen­tárt megakadályozza az idő rövidsége; egyelőre csak arra mutathatunk rá, hogy Czernin külügyminiszter az amerikai nyil­vánosság számára tett nyilatkozatában rá­mutatott annak a vádnak tarthatatlansá­gára, hogy a központi hatalmak nem közöl­ték békeajánlataikat Wilsonnal. Ugyan­olyan általánosságban, mint az entente, ezt mi is megtettük, — mondta Czernin, továb­biakban pedig a központi hatalmak védel­mi harcéval foglalkozott és appellál az ame­rikai közvélemény pártatlanságára. Lloyd-George az angol birodalmi konferencia cél­járól nyilatkozott. Anglia — mondotta Lloyd-George — a gyarmatok miniszterel­nökeinek tanácsát akarja kikérni a háború viselésére és a béketárgyalásokra nézve. A békefeltételeket érintve, azt mondotta az angol miniszterelnök, hogy a szabadság és testvériség újraépítésének álláspontjára kell helyezkedni; a legnagyobb mozgalmak egyikének előestéjén vagyunk, aminőt a vi­lág a francia forradalom óta látott. • A tengeralattjáró háború másik ese­ménye az a diplomáciai jegyzék, melyet Németország a brit és francia kormányok­hoz intézett a kórházhajókkal való vissza­élés dolgában. A jegyzék 23 melléklettel bizonyítja, hogy a csatornában közlekedő kórházhajókat a hágai egyezmény legsú­lyosabb megsértésével csapatok és muníció szállítására "használják föl s ágyukkal is fölszerelik. A német kormány nem tűrheti tovább a Vörös Kereszt álnok fölhasználá­sát s kijelenti, hogy bizonyos tengeri terü­leten nem fog ezentúl megtűrni ellenséges kórházhajót. Ami azt jelenti, hogy a Vörös Keresztnek kijutó kivételes elbánás ezen a területen megszűnt. Az ellenséges kórház­hajók számára azonban a jegyzék Nyugat-és Dél-Franciaországból továbbra is szabad utat biztosít. Térképünkön szemléltetjük a német jegyzékben tilalom alá helyezett tengeri terület négy sarkát: a csatorna északi be­járatánál a kórházhajókat kizáró vonal, Humberttől északra levő Flamborough-fok és a Terschelling-sziget közt vonul; az utóbbi a hollandi nyugat-fríz szigetcsoport­ba tartozik. A csatorna déli bejáratát elzáró vonal pedig Anglia nyugati irányban leg­kiugróbb szárazföldi részétől, a Lands-End­től, a bresti földnyelv folytatását alkotó francia D­ouissant-szinetra terjed. * Az Aa-fronton a németek újra emlí­tésreméltó sikert arattak: a folyó keleti partján rohammal elfoglaltak egy orosz erdőállást, 14 tisztet, több mint 000 főnyi legénységet elfogtak és 15 gépfegyvert zsákmányoltak. Ezzel az a vállalkozás, ame­lyet a németek január utolsó harmadában kezdtek, még sikeresebbé alakult és az oro­szok offenzív kitörési pontjait még inkább csökkentette. Az oroszoknak a rigai arcvo­nalon január elején kezdett offenzíváját ilyenformán tökéletes kudarc kísérte; a német front teljes rugalmasságának adta bizonyságát, az ellenség kezdetben elért elő­rehaladását megsemmisítette és visszafog­lalta az elvesztett pozíciókat. A január eleji orosz offenzíva egyébként is olyan tünete­ket vetett föl, amelyek rendkívül jellem­zőek az orosz hadseregben uralkodó állapo­tokra. Tudvalevő, hogy ezen a frontszaka­szon több orosz ezred, — köztük szibériaiak, az oroszok elite ezredei, — megtagadta az engedelmességet, úgy, hogy ki kellett őket vonni a frontból. Úgy látszik, a tavaszra tervezett nagy orosz offenzíva alkalmára sürgősen gondoskodni kell a Bruszilov-tak­tika hatásosabb alkalmazásáról; az orosz hadvezéreknek új rendszabályokról kell gon­doskodniok, hogy embereiket rohamra ker­gethessék. Az oroszoknak az An-szakaszon szen­vedett kudarcait az ellenséges vezérkari je­lentések is beismerik. A január 26-iki orosz jelentés egész sereg meghiúsult táma­dásról számol be. Az itteni harcok elke­seredettségére jellemző, hogy a küzdelem során egy orosz tábornok is megsebesült. A Bruszilov-offenzíva epizódjai kezdenek visszatérni,­­ azzal a különbséggel, hogy az oroszok még tábornokaik vére árán sem tudnak előrejutni.

Next