Pesti Hírlap, 1917. július (39. évfolyam, 165-190. szám)

1917-07-01 / 165. szám

ti jelentését, serifit, a délnyu­g orosz erőkről lásunk azzal kényszerűedték, egyszersmind igen nagy­kockázatot te iifllasstk. Mert Oroszország a központi hatalmaktól minden percben meg­kaphatja azt a trik­ót, amit akar s egy ver­beluli ofenziva em OJOSZ eruptív módon megerösitheti. Egy svájci Bjrang mely az offenzíva késsil gati fronton összeront számol be, a sajfcebodi megjegyzéssel kieári: feltűnő, hogy épen osztrák" területen készül a támadás, ami sa­játságos világn­ádba helyezi az orosz mun­kás- és katonatevánanak azt a határozatát, mely az annexió nálb­­li békéről beszélt, íme, az orosz kedveswfc­terg most idegen te­rületei megszállására ti­roksdk. Úgy gondoljuk, ez a leéköktetés kissé naiv. Nemcsak aaért. Mert egy galíciai orosz offenzíva sikere vonzonká frontunkra is ki­hatna, hanem azért raort az offenziva elsősorben nsigis os*k gtraéfefcá kérdés. An­nak ismerte el a m*mkáe4s^&Bok pétarvári kongresszusa ül mete nGBa föötd­ott f&laroi ca&y Mtmmml érette. A front, ahol az erőteljes orosz tüzér­ségi tevékenység offenzívára enged követ­keztetést, a Lemberg—Brody vasútvonaltól egészen a brzezanyi magaslatokig terjedő vidék. Az offenzíva várható főlökése a Konjucky—Brzezany szakaszon a Lysa Gora és a Lysonia nevű magaslati állásaink ellen irányul. Térképünkön nyomon kísér­hető az a hozzávetőleges vonal, melyen­ a tavalyi Bruszilov-offenzíva utolsó hullám­verései után a helyzet megnyugodott. Brody­től délkeletre Vyspeko és Jasionov, aztán az ismerősen csengő Pieniaki—Manajov—Pe­repelniki szakasz, majd Zborov—­Augusztov Konjucky—Brzezany nevei jelzik a készülő orosz támadás vonalát, amelylyel szemben Bothmer hadseregére hárul a feladat, hogy az új, demokrata Oroszországra az első ke­mény csapást mérje. Bizonyos, hogy a tör­ténelem előtt nem mi leszünk felelősek az új Oroszország hiábavaló véráldozataiért. • * * Görögország berlini, bécsi, konstan­tinápolyi és szófiai követét visszahívták, a diplomáciai összeköttetés megszakadt, — jelenti a Reuter-ügynökség egy Athénből keltezett távirata. Venizelosznak miniszter­elnökké történt kinevezése után ez az újabb fejlemény, amelynek logikus következmé­nye csak a hadiállapot lehet, egyáltalában nem hat meglepetésként. Venizelosz politikája már akkor, ami­kor Konstantin király alatt miniszterelnöke volt Görögországnak, abban csúcsosodott ki, hogy Görögországnak az ententehoz k­ell csatlakoznia. Venizelosz volt az, aki Kon­stantin király háta mögött, a király tudta és beleegyezése nélkül az entente-hatalmakat fölkérte: szálljanak partra Szalonikiban. Mikor a partraszállás megtörtént, Konstan­tin király elrendelte az általános mozgósí­tást: egész Európa azt hitte akkoriban, hogy Görögország a központi hatalmak ellen moz­­gósít. Konstantin király lépésének jelentő­sége sok később derült ki; a mozgósítás tu­lajdonképen Venizelosz ellen irányult,­­ az ellen, hogy az entente, a Görögország fölötti protektorátu­s ü­rügye alatt az országot bele­sodorja a háborúba. Erre a mozgósításra tá­maszkodva vághatott úrrá Konstantin király a veszedelmes helyzeten, így tudott érvényt szerezni akaratának, így tudta Venize­loszt a kormányhatalomtól megfosztani. A szalonikai partraszállás napjaiban az enten­tenak­ az volt a reménye, hogy Görögorszá­got ráveheti a Dardanellák elleni támadás­ra. Venizelosz programmja erre vonatk­ozó­lag az volt, hogy Görögország Bulgáriának visszaadja Görög-Masd­órnát, ezen az áron biztosítja a Törökország felleni közrem­ű­ködé­sét vagy legalább is semlegességét, Angliá­tól r­egi kapja Cyprusz szigetet, ezenfelül pe­dig rész vesz a Törökország fölött való osz­tozkodásban, Kisázsiából részt kap s végle­gesen hozzácsatolják a kisázsiai partvidék szigeteit. Venizekisznak ez a­­ nagyralátó programmja meghiúsult. Venizelosz már Hellasz régi hatalmát látta új fényben ra­gyogni; ábrándjai letűntek. A későtt­i ese­mények Konstantin király hideg politikáját igazolták: a Dardanellák ostroma Anglia és Franciaország flottájának és expectíciós hadseregének szégyenteljes kudarcával vég­ződött; ez a kudarc mutatta be a maga igazi képében Venizelosz terveinek dá­bébszerű­ségét. Konstantin király fő irányelve az volt, hogy országát meg akarta kínélva a világ­háború viharától; ez a politika azonban, a­mely nem mert egyik félhez sem csatlakozni, végül is arra vezetett, hogy az entente el­hatalmasodott Görögország fölött. A Dar­danellák előtti szigeteket sorra megszállta, legutóbb pedig véghezvitte Görögország egész északi részének megsajílását és el­mozndította Konstantin kr­rályt. Ezek után nem maradhatott­­ az újabb lépés Venize­losz forradalmi salonikus kormányának tör­vényessé való emelése, illetőkig Athénbe való áthelyezése, ennek folyománya pe­g ne­m lehetett más, mint az, hogy Görögpország vég­legesen szakit a közpopti híiáalmakkal. A fordulat b^5v»d­ie«fent már napok­kal előbb jelente­tgy konstantinápolyi táv­irat, amely a gör^tíjfök saakitéíst küszö­bön levőnek jelezte. A kérdés már most az, milyen hatása lehet Görögország szakításá­nak és ezt minden valószínűség szerint nyo­mon követő hadüzenetnek a központi hatal­mak szempontjából. A legelső konklúzió, amelyet le lehet vonni: a tizenegyes szövet­ség átalakult tizenkettes szövetséggé: Szer­bia, Montenegró, Románia, Portugália, Bel­gium, Japán, Oroszország, Franciaország, Olaszország, Anglia, Amerika után Görög­ország is ellenségeink sorába lépett. Gya­korlati következményei azonban egyelőre aligha lehetnének a hadüzenetnek. A görög hadsereg zöme Konstantin királynak eskü­dött hűséget és az ehrente-tal szemben el­lenséges magatartást tanúsít. Másrészt pe­dig e hadsereg fölszerelése hosszabb időt venne igénybe, de ha a fölszerelés, a hadse­reg csatasorba való állítása meg is történ­nék, az erőviszonyok között ez sem idézne elő nagyobb eltolódást. A görög hadsereg hadi létszáma nem tesz ki többet négyszáz­ezer embernél; ebből is le kell számítani a kavallai hadtestet, amelyet a németek Gör­litzbe szállítottak. A kiegészítést e hadtest kerületében pedig szintén nem lehet végre­hajtani, egész egyszerűen azért, mert ez a terület a bolgárok és németek kezén van. Egyébként pedig a Görögországban álló en­tente-haderők élelmezési viszonyai, a thesz­száliai termés lefoglalása ellenére is még mindig nagyon problematikusak, amint arra épen legutóbb mutattunk rá. A tenger­alattjáró háború, annak ellenére, hogy az entente az Otranto—Santi Quaranta kö­zötti összeköttetést biztosítani tudta magá­nak, a szárazföldön, Franciaországon és­ Oroszországon keresztül történő vasúti szál­lítások nehézkessége és torlódása miatt még mindig hatásos ellenszer Görögország csat­lakozásával szemben. Görögország csatlakozását az entente, úgy látszik, azzal igyekszik honorálni, hogy a macedón fronton küzdő haderők főpa­rancsnokának névleg egy görög tábornokot, Dangliszt tennék meg; állítólag őt sze­melték ki arra, hogy Sarrail örökébe üljön. " Nem lehetetlen kombináció, hogy Sarrail továbbra is a macedóniai haderők genera­lisszimuszának és Danglisznak az lesz a feladata, hogy a görög haderőket, harcké­pessé válásuk­ után, másutt vezérelje. Nem lehetetlen az sem, hogy az entente most Tö­­rökország elleni haditervét reorganizálja. A palesztinai hadműveletek számára már , biztosították az olasz segítséget, s most ta­lán Görögországot, alapul véve a szalonikai bázist, arra szeretnék fölhasználni a „védő­hatalmak", hogy a Dardanellák ellen állít­sák csatasorba. Lloyd­ George már újra a nagy imperialista angol haditervet vetíti előre, föltéve, ha Oroszország aktív segítő­társsá válhatik, ennek a reménynek a ki­alakulásától és sorsától függ, hogy az enten­te nem csinál-e reprizt a­­Törökország elleni haditervből. A dolog azonban határozottam úgy fest, hogy Oroszország aktivitásának meggyöngülése és a tengeralattjáró háború napról-napra érzékenyebbé váló csapásai következtében az ententenak aligha lehet reménye arra, hogy régi ereje valaha új fényben tündököljön. , Mieinics huchsn J "vornsiao 6 i OIJJ/EJ/ IVVIaalml­WBl«ifiki sieszáu Citity "'el o\iria* h.'tronQ Sikiitt J3 C:srukak ^Sf oWarintm « QlutorylfirCi tora Ht­oifil Sfújajiáw limkiHl \tSeTciewK­MikortjoK •.áziachám )Dbrotuarí, Lopalyn Polorjtií'; l(5 m­onKsf:;;Stru,-nil3«IS GROu) Kxt y,; ISuMOlOOK Wsocko .Bifly fimili fMBERG Gliniany hicffiw' 'zezaw BflSs tynjjiPtfutorh Upmca-Dolna Jurstrvn ^w®*® \ t LW UortUinKjé W* J^fapoW: Nari/mpoí ilfjl *SosoMw Stanisl. Cfw/jAiieri íwjrna ttJcd/et fafai/myj. f Jamna 'ÉMkhayn. ysrtsm \.Wcroct>ti .Körösbe, P £ Sff WfWlAP 1617. július 1. vasárnap. ' i ^ ftáfeGru ssemést^ei. A vezérkar jelentése. (Kiadatott június 30-án délben.) Keleti harctér, Galíciában az ellenségnek né­hány nap óta erősbödő tüzérségi tüze tegnap délben Brzezany és Koniuchy környékén a legnagyobb hevességre fokozódott. Ott, ahol azt a helyzet megköveteli, tüzérségünk erőteljes té megsemmisítő tűzzel válaszolt. Egy K­o­niuckynál int­ézett gyalogsági támadás zárótüzünkben össze­omlott. Olasz harctér. Ellenséges repülők Trieszt közelében több bombát ízelettek le. A Monte Ortigarán

Next