Pesti Hírlap, 1917. július (39. évfolyam, 165-190. szám)
1917-07-01 / 165. szám
ti jelentését, serifit, a délnyug orosz erőkről lásunk azzal kényszerűedték, egyszersmind igen nagykockázatot te iifllasstk. Mert Oroszország a központi hatalmaktól minden percben megkaphatja azt a trikót, amit akar s egy verbeluli ofenziva em OJOSZ eruptív módon megerösitheti. Egy svájci Bjrang mely az offenzíva késsil gati fronton összeront számol be, a sajfcebodi megjegyzéssel kieári: feltűnő, hogy épen osztrák" területen készül a támadás, ami sajátságos világnádba helyezi az orosz munkás- és katonatevánanak azt a határozatát, mely az annexió nálbli békéről beszélt, íme, az orosz kedveswfcterg most idegen területei megszállására tiroksdk. Úgy gondoljuk, ez a leéköktetés kissé naiv. Nemcsak aaért. Mert egy galíciai orosz offenzíva sikere vonzonká frontunkra is kihatna, hanem azért raort az offenziva elsősorben nsigis os*k gtraéfefcá kérdés. Annak ismerte el a m*mkáe4s^&Bok pétarvári kongresszusa ül mete nGBa föötdott f&laroi ca&y Mtmmml érette. A front, ahol az erőteljes orosz tüzérségi tevékenység offenzívára enged következtetést, a Lemberg—Brody vasútvonaltól egészen a brzezanyi magaslatokig terjedő vidék. Az offenzíva várható főlökése a Konjucky—Brzezany szakaszon a Lysa Gora és a Lysonia nevű magaslati állásaink ellen irányul. Térképünkön nyomon kísérhető az a hozzávetőleges vonal, melyen a tavalyi Bruszilov-offenzíva utolsó hullámverései után a helyzet megnyugodott. Brodytől délkeletre Vyspeko és Jasionov, aztán az ismerősen csengő Pieniaki—Manajov—Perepelniki szakasz, majd Zborov—Augusztov Konjucky—Brzezany nevei jelzik a készülő orosz támadás vonalát, amelylyel szemben Bothmer hadseregére hárul a feladat, hogy az új, demokrata Oroszországra az első kemény csapást mérje. Bizonyos, hogy a történelem előtt nem mi leszünk felelősek az új Oroszország hiábavaló véráldozataiért. • * * Görögország berlini, bécsi, konstantinápolyi és szófiai követét visszahívták, a diplomáciai összeköttetés megszakadt, — jelenti a Reuter-ügynökség egy Athénből keltezett távirata. Venizelosznak miniszterelnökké történt kinevezése után ez az újabb fejlemény, amelynek logikus következménye csak a hadiállapot lehet, egyáltalában nem hat meglepetésként. Venizelosz politikája már akkor, amikor Konstantin király alatt miniszterelnöke volt Görögországnak, abban csúcsosodott ki, hogy Görögországnak az ententehoz kell csatlakoznia. Venizelosz volt az, aki Konstantin király háta mögött, a király tudta és beleegyezése nélkül az entente-hatalmakat fölkérte: szálljanak partra Szalonikiban. Mikor a partraszállás megtörtént, Konstantin király elrendelte az általános mozgósítást: egész Európa azt hitte akkoriban, hogy Görögország a központi hatalmak ellen mozgósít. Konstantin király lépésének jelentősége sok később derült ki; a mozgósítás tulajdonképen Venizelosz ellen irányult, az ellen, hogy az entente, a Görögország fölötti protektorátus ürügye alatt az országot belesodorja a háborúba. Erre a mozgósításra támaszkodva vághatott úrrá Konstantin király a veszedelmes helyzeten, így tudott érvényt szerezni akaratának, így tudta Venizeloszt a kormányhatalomtól megfosztani. A szalonikai partraszállás napjaiban az ententenak az volt a reménye, hogy Görögországot ráveheti a Dardanellák elleni támadásra. Venizelosz programmja erre vonatkozólag az volt, hogy Görögország Bulgáriának visszaadja Görög-Masdórnát, ezen az áron biztosítja a Törökország felleni közreműködését vagy legalább is semlegességét, Angliától regi kapja Cyprusz szigetet, ezenfelül pedig rész vesz a Törökország fölött való osztozkodásban, Kisázsiából részt kap s véglegesen hozzácsatolják a kisázsiai partvidék szigeteit. Venizekisznak ez a nagyralátó programmja meghiúsult. Venizelosz már Hellasz régi hatalmát látta új fényben ragyogni; ábrándjai letűntek. A későtti események Konstantin király hideg politikáját igazolták: a Dardanellák ostroma Anglia és Franciaország flottájának és expectíciós hadseregének szégyenteljes kudarcával végződött; ez a kudarc mutatta be a maga igazi képében Venizelosz terveinek dábébszerűségét. Konstantin király fő irányelve az volt, hogy országát meg akarta kínélva a világháború viharától; ez a politika azonban, amely nem mert egyik félhez sem csatlakozni, végül is arra vezetett, hogy az entente elhatalmasodott Görögország fölött. A Dardanellák előtti szigeteket sorra megszállta, legutóbb pedig véghezvitte Görögország egész északi részének megsajílását és elmozndította Konstantin krrályt. Ezek után nem maradhatott az újabb lépés Venizelosz forradalmi salonikus kormányának törvényessé való emelése, illetőkig Athénbe való áthelyezése, ennek folyománya peg nem lehetett más, mint az, hogy Görögpország véglegesen szakit a közpopti híiáalmakkal. A fordulat b^5v»die«fent már napokkal előbb jelentetgy konstantinápolyi távirat, amely a gör^tíjfök saakitéíst küszöbön levőnek jelezte. A kérdés már most az, milyen hatása lehet Görögország szakításának és ezt minden valószínűség szerint nyomon követő hadüzenetnek a központi hatalmak szempontjából. A legelső konklúzió, amelyet le lehet vonni: a tizenegyes szövetség átalakult tizenkettes szövetséggé: Szerbia, Montenegró, Románia, Portugália, Belgium, Japán, Oroszország, Franciaország, Olaszország, Anglia, Amerika után Görögország is ellenségeink sorába lépett. Gyakorlati következményei azonban egyelőre aligha lehetnének a hadüzenetnek. A görög hadsereg zöme Konstantin királynak esküdött hűséget és az ehrente-tal szemben ellenséges magatartást tanúsít. Másrészt pedig e hadsereg fölszerelése hosszabb időt venne igénybe, de ha a fölszerelés, a hadsereg csatasorba való állítása meg is történnék, az erőviszonyok között ez sem idézne elő nagyobb eltolódást. A görög hadsereg hadi létszáma nem tesz ki többet négyszázezer embernél; ebből is le kell számítani a kavallai hadtestet, amelyet a németek Görlitzbe szállítottak. A kiegészítést e hadtest kerületében pedig szintén nem lehet végrehajtani, egész egyszerűen azért, mert ez a terület a bolgárok és németek kezén van. Egyébként pedig a Görögországban álló entente-haderők élelmezési viszonyai, a theszszáliai termés lefoglalása ellenére is még mindig nagyon problematikusak, amint arra épen legutóbb mutattunk rá. A tengeralattjáró háború, annak ellenére, hogy az entente az Otranto—Santi Quaranta közötti összeköttetést biztosítani tudta magának, a szárazföldön, Franciaországon és Oroszországon keresztül történő vasúti szállítások nehézkessége és torlódása miatt még mindig hatásos ellenszer Görögország csatlakozásával szemben. Görögország csatlakozását az entente, úgy látszik, azzal igyekszik honorálni, hogy a macedón fronton küzdő haderők főparancsnokának névleg egy görög tábornokot, Dangliszt tennék meg; állítólag őt szemelték ki arra, hogy Sarrail örökébe üljön. " Nem lehetetlen kombináció, hogy Sarrail továbbra is a macedóniai haderők generalisszimuszának és Danglisznak az lesz a feladata, hogy a görög haderőket, harcképessé válásuk után, másutt vezérelje. Nem lehetetlen az sem, hogy az entente most Törökország elleni haditervét reorganizálja. A palesztinai hadműveletek számára már , biztosították az olasz segítséget, s most talán Görögországot, alapul véve a szalonikai bázist, arra szeretnék fölhasználni a „védőhatalmak", hogy a Dardanellák ellen állítsák csatasorba. Lloyd George már újra a nagy imperialista angol haditervet vetíti előre, föltéve, ha Oroszország aktív segítőtárssá válhatik, ennek a reménynek a kialakulásától és sorsától függ, hogy az entente nem csinál-e reprizt aTörökország elleni haditervből. A dolog azonban határozottam úgy fest, hogy Oroszország aktivitásának meggyöngülése és a tengeralattjáró háború napról-napra érzékenyebbé váló csapásai következtében az ententenak aligha lehet reménye arra, hogy régi ereje valaha új fényben tündököljön. , Mieinics huchsn J "vornsiao 6 i OIJJ/EJ/ IVVIaalmlWBl«ifiki sieszáu Citity "'el o\iria* h.'tronQ Sikiitt J3 C:srukak ^Sf oWarintm « QlutorylfirCi tora Htoifil Sfújajiáw limkiHl \tSeTciewKMikortjoK •.áziachám )Dbrotuarí, Lopalyn Polorjtií'; l(5 monKsf:;;Stru,-nil3«IS GROu) Kxt y,; ISuMOlOOK Wsocko .Bifly fimili fMBERG Gliniany hicffiw' 'zezaw BflSs tynjjiPtfutorh Upmca-Dolna Jurstrvn ^w®*® \ t LW UortUinKjé W* J^fapoW: Nari/mpoí ilfjl *SosoMw Stanisl. Cfw/jAiieri íwjrna ttJcd/et fafai/myj. f Jamna 'ÉMkhayn. ysrtsm \.Wcroct>ti .Körösbe, P £ Sff WfWlAP 1617. július 1. vasárnap. ' i ^ ftáfeGru ssemést^ei. A vezérkar jelentése. (Kiadatott június 30-án délben.) Keleti harctér, Galíciában az ellenségnek néhány nap óta erősbödő tüzérségi tüze tegnap délben Brzezany és Koniuchy környékén a legnagyobb hevességre fokozódott. Ott, ahol azt a helyzet megköveteli, tüzérségünk erőteljes té megsemmisítő tűzzel válaszolt. Egy Koniuckynál intézett gyalogsági támadás zárótüzünkben összeomlott. Olasz harctér. Ellenséges repülők Trieszt közelében több bombát ízelettek le. A Monte Ortigarán