Pesti Hírlap, 1917. október (39. évfolyam, 244-269. szám)
1917-10-20 / 260. szám
Budapest, 1917. előfizetési ARAK I Egész ST» ...... 38 K —1 Félévre .......... 19 „ —» Negyedévre «••••• 9 'n BO„ Egy hóra......... 3 „ 30. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 121 Aj»rá hirdetések az apróhirdetési rovat élén közölt díjszabás szerint számíttatnak. XXXIX. évfolyam, 260. (13.557.) szám. Szombat, október 20. Pesti Hírlap . ty, SZERKESZTŐSÉG ÉS ' |KI ADÓHIVATAL: Ejfelpeat, Vilmos császár ut 7 S. TELEFON: . 122—91 122—92 122—03 122—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKKI ADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút 1. Telefon: József 52—96. A Finn-öböl kapujánál* A világháború negyedik évének harmadik hónapjában a német hadsereg, amely a 55 entente szerint végleges kimerülés előtt áll és a német flotta, amely rejtekhelyeiről nem merészel előbújni, remek együttműködéssel olyat produkált, amire az egész világháború során még példa nem volt. Amire az entente flotta és az entente expedíciós hadserege a Gallipoli-félszigeten szörnyű áldozatok árán sem volt képes, hogy áttörjön a Dardanellákon, azt a német flotta és hadsereg a Rigai öbölben valóra váltotta. Ősei sziget elfoglalásával iskolai példáját nyújtotta annak, hogyan lehet és kell végrehajtani egy szárazföldi és vízi kombinált hadműveletet a legteljesebb sikerrel. A világháború harminckilencedik hónapjában a német stratégia felsősége ismét bebizonyult. A diadal katonai értéke és perspektívája a Rigai öböl birtokával a Keleti tenger német uralmának megdönthetetlensége; a kurlandi és livrindi szárazföldi német front biztosítása; az estlandi partra szállás lehetőségének megteremtése és a Finn-öbölbe szorított orosz flotta ártalmatlanná tétele. Gazdasági jelentősége a Keleti-tengeri halászat zavartalan kiaknázása. Erkölcsi jelentősége és politikai perspektívája pedig mindezeknél is hatalmasabb. ősei szigetén a németek nemcsak az oroszokat verték meg, hanem az angolokat is. A sziget erődművei angol parancsnokság alatt állottak. A világháború kitörése előtt tervezett angol-orosz flottaegyezménynek két ága volt: a Fekete-tengeren vitássá kellett tenni a török uralmat a Kideli tengeren pedig a németet. Amonnan a Boszporuszon és a Dardanellákon át meg kell teremteni a kapcsolatot a Földközi tengeri angol flottával, emibe az angol flottának a kieli csatornán át, sőt esetleg Dánia és Svédország semlegességének föláldozásával a Skagerrakon és Kattegaton át be kell törnie, hogy így a Keleti tengeren is megteremtse a kapcsolatot az orosz birodalommal. A Dardanella-expedició csúfosan megbukott, a Keleti-tengeri angol akciót nem merték megkockáztatni; ehelyett a németek gondoskodtak róla, hogy az orosz flottától elragadják angol munkával megerősített téli bázisait a Rigai öbölben s a Finn öbölbe szorítsák vissza, ahol a tél jege amúgy is tehetetlenségre kárhoztatja. Ha ugyan a német flotta döntő csatára nem kényszeríti s ki nem kapcsolja végleg a világháború további folyamatából. Politikai hatásában alig sejtett perspektívákat nyit meg a németek további előnyomulása. Nem annyira a szárazföldi előnyomulásra, Reval és végeredményben Pétervár veszélyeztetésére gondolunk itt, hanem arra a hatásra, melyet Svédországban és Finnországban fog kelteni az érintetlen német flotta versenytárs nélkül maradása a Keleti tengeren. Ha az Aland-szigeteket, melyeket Oroszország nemzetközi jog ellenére a világháború során megerősített, a németek szintén megostromolnák és megszállnák. Svédország megszabadulna az Öröszorosz fenyegetéstől és csekélyszámú entemne-barát államférfiainak is örökre elmenne a kedvük attól, hogy hazájuk sorsát az entente-hatalmak csoportjához láncolják. Ha pedig a német flotta és hadsereg finn vizeken és földön jelennék meg, a függetlenségén munkálkodó finn nemzetet egy csapásra olyan cselekedetre sarkalhatná, melyhez eddig úgyis csak a kívülről jövő segítség hiányzott. Az orosz forradalmi kormány legsötétebb problémája kezdettől fogva a finn kérdés. A helsingforsi tartománygyűlés már kimondta, hogy teljesen független, önálló Finnországot akar, amit a nemzetek szabad önredelkezési jogát hirdető orosz kormány természetesen a leghevesebben ellenez. Az imént tartott finn képviselőválasztások a szocialista pártot juttatták többségre, mely az elszakadást tettekkel is kész keresztülvinni. Az öseh vereség után az orosz kormány már fáhöz-fához kap, hajlandó lenne az orosz keleti-tengeri flottát egészen átadni Finnországnak, hogy vállalja vele a további harcot Németország ellen. De a pétervári küldöttséget azzal bocsátják haza Helsingforsből, hogy az orosz kormány előbb csak vonja vissza csapatait finn földről, mert Finnországnak'' mindenekelőtt szabad állammá kell válnia. A szabad Finnországgal azonban semmi baja Németországnak és szövetségeseinek. A szabad Finnország épp oly középeurópai szükség, mint a szabad Lengyelország. És a finnek is tisztában vannak vele, hogy a cári Oroszország után az orosz köztársaság is ellensége maradt a finn függetlenségnek, a német hajóágyuk bömbölése pedig a szabaddá váló Finnország felé nem harcot hirdet ,hanem üdvözletet küld Az orosz Ma visszanőni a soonsunnél. A „5ia¥aS£ orosz sóshajót egy német hadihajó elsülyesztette. — 5QQ0 fogoly IVtoon szigetén» — Pergőtűz az Aisne-fronton. — Visszavert franciatámadások a Qhemin des Dames-on. — Helyi harcok a tiroli és karinthiai fronton. Az orosz hajóhad visszavonulóban van észak felé: az ösehi partraszállást követő nyolcadik csatanapnak ez a legfontosabb eseménye, ami Moon sziget eleste után egyébként előrelátható volt. Az orosz flotta Finn-öbölbeli bázisaira menekül, Reval kiürítését is megkezdték; a livlandi orosz front visszavonását elkerülhetetlennek mondják és már Zeppelin-támadásoktól féltik Pétervárt. * Lüdendorff és a tengerészeti vezérkar főnöke külön-külön számol be az október 18-iki eseményekről; a két jelentés részletezi a flotta és hadsereg együttműködésének újabb értékes gyümölcseit. Miután német sorhajók és cirkálók október 18-ikán a mooni és werderi orosz ütegeket leküzdötték, Estorff altábornagy parancsnoksága alatt német csapatok csónakokon, és a Moonra vezető töltésen átkeltek a Kis- Lundon, meghódították Moon-sziget nyugati partját, majd délig az egész szigetet kezükre kerítették. 5000 foglyot ejtettek a németek a Moon-szigeten, az ősei a mooni vállalkozás során ejtett foglyok száma ezzel 15.000-re emelkedett. A foglyok közt egy hadosztálytörzs és három dandártörzs is megadta magát. A Moon-szigeti átkelést a Moon,sund déli kijáratánál és a Kaspar-Wiek vizein álló német hadihajók kitűnően támogatták, miközben több harcot vívtak ellenséges hadihajókkal is. E harcok során egy német sorhajó lövése a vízvonalon történt találattal oly súlyosan megrongálta a Slava nevű 13.500 tonnás orosz sorhajót, hogy a hajó a Moon és a szomszédos kis Schilda,u szigete közt elsülyedt. Ugyanakkor egy ellenséges torpedózúzat is megsemmisítettek a németek, így dolgozik a német flotta, az orosz tengerészeti vezérkar pedig a papíron azzal igyekszik ellensúlyozni a hatást, hogy szemtanúkra hivatkozik, akik állítólag látták egy német dreadnought elsülyedését. A német flotta szellmére egyébként pompás fényt vet, hogy mialatt a keletitengeri hajóhad az oroszokkal veszi föl a nyílt küzdelmet, az Északi-tengeren Shetland közelében, a helgolandi bázistól 500 mértföldnyi távolságra futva, német könynyű tengeri haderők megtámadtak egy Norvégiából Anglia felé tartó kisérő menetet, amely összesen 13 hajóból állt, köztük két modern rombolótól is. A német haderők sommásan végeztek az angol menettel: mindössze egyhalászgőzösnek sikerült elmenekülnie. * * Az angol alsóházban a kormányt meginterpellálták Wilsonnak a pápa jegyzékére küldött válaszáról. Cecil lord kijelentette, hogy Wilson válasz jegyzéke nem a szövetségesekkel történt megállapodás alapján készült,; egy másik kérdésre pedig, amely az iránt érdelődött,, hogy az angol kormány hivatalosan magáévá teszi-e Nblson válaszát, Cecil szintén nemmel felejt. Ez a kijelentés neon hat meglepetésként, hiszen az entente még mostanáig sem válaszolt a pápa jegyzékére s ha Wilson jegyzékét, magáévá tette volna, semmi oka sem lehetne arra, hogy a válaszszal késedelmeskedjék. Cecil lordnak az angol kormány nevében tett nyilatkozata legfölebb e negatívum politikai súlyát növeli és teljes világításba helyezi azt a tényt, hogy Amerika és az entente között a hadicélok dolgában nem áll fönn merev egymáshoz kötöttség. Ezt különben Lansing amerikai külügyi államtitkár már akkor konstatálta, amikor Amerika hadat üzent Németországnak, úgy for- A Pesti Kilián mai száma 12 oldal.