Pesti Hírlap, 1918. május (40. évfolyam, 103-128. szám)

1918-05-09 / 109. szám

/ 1918. május 9., csütörtök. PESTI HÍRLAP 87 . Marghiloman távirata Ferdinánd királyhoz. Marghiloman miniszterelnök a következő sürgönyt küldte Ferdinánd királynak: Nagy megelégedéssel közlöm Felségeddel, hogy a béke megköttetett. A szerződés, amelyen az utolsó tárgyalásokon Romániára nézve né­hány előnyös változtatás történt, 12 órakor íródott alá. A címe: „A bukaresti béke". Felsé­ged vezetése és a dinasztia oltalma alatt az or­szág ismét megkezdheti a hasznos munkát a jövő megszilárdítására. Marghiloman Mitilencu belügyminiszter­nek is táviratozott Jassyba. Ebben a táviratban Marghiloman közli a belügyminiszterrel, hogy az összes akadályokat eltávolították, amelyek az ország békés fejlődésének útjában álltak. Ezek­ után Románia alkotmányos intézményeinek vé­delme alatt új munkához foghat, hogy konszo­lidálhassa az új helyzetet és a Beszarábiával való egyesülést. A béketárgyalás záróülése. Bukarest, máj. 8. — A román béketárgya­lások záróülését, melyet a cotroceni kastélyban tar­tottak meg,­­délelőtt 11 óra tájban Kühlmann­­ államtitkár a következő szavakkal nyitotta meg: — Uraim! Hosszú és fáradságos tárgyalá­sok után sikerült a szövetséges központi hatal­mak és a román királyság között a békét helyre­állítani. E békével a keleti háború a szövetséges hatalmak részéről befejeződött. Reméljük, hogy e békének határozatai nemcsak a központi ha­talmak gazdasági és politikai szükségleteivel számolnak, hanem a román királyságnak is le­hetőséget nyújtanak arra, hogy a központi hatal­makkal együttműködve a háború ütötte sebeket begyógyíthatják. Kérem önöket, uraim, hogy a békeokmány aláírását kezdjék meg és azt java­solom, hogy az egyes államok meghatalmazottai külön csoportosuljanak. Ezután a békeszerződés aláírását kezdték meg, mely jogpolitikai és kereskedelempolitikai pótszerződéseivel rendkívül nagy terjedelmű. Német részről a következők írták alá: Kühl­mann államtitkár, Korner titkos tanácsos, Kriegge minisztériumi igazgató, Hell vezérőr­nagy és Below tengerészkapitány, magyar és osztrák részről báró Burián írta alá, bolgár részről Radoszlavov miniszterelnök, Toncsev pénzügyminiszter, Tan­iloff tábornok, továbbá Kostoff képviselő és Miletics tanár. Román rész­ről Marghiloman miniszterelnök, Arion külügy­miniszter, Papiniu miniszter és Burghele szere­pelnek. Törökország megbízottai voltak Messini bej külügyminiszter, Izzed pasa tábornok és Il­­eat Ihmed bej külügyi alállamtitkár. Röviddel 12 óra előtt az emlékezetes ülést lezárták. Vilmos császár és a kancellár távirat­váltása. Berlin, máj. 8. — Gróf Hertling birodalmi kancellár a bukaresti béke megkötését Vilmos császárnak a következő távirat útján jelentette: Császári Felségednek legalázatosabban jelentem, hogy a Romániával való béke Buka­restben ma megköttetett. Ezzel az egész keleti harcvonalon véget ért a hadiállapot. Felséged szilárd és győzelmes vezetése alatt, az egész német nép és főleg a dicső hadvezéreink által vezetett véderő odaadó áldozatkészsége oly si­kert aratott, amelynek világtörténelmi nagysá­gát csak a későbbi nemzedékek fogják teljes ter­jedelmében méltányolni. Felségedet kérem, hogy ez alkalomból hódolatteljes szerencsekivána­taimat kegyesen fogadni szíveskedjék. Szeren­csekivánataimat mély háladatosság vezeti mind­azért, amit Isten segítségével véghezvittünk és rendithetetlen bizakodás tölt el, hogy a többi harctereken is igaz ügyünk győzelmével fog a háború végződni. Legalázatosabb szolgája gróf Hertling. Vilmos császár a kancellárnak a követ­kező távirattal válaszolt: A keleti háborúnak a román békével végbement befejezése engem is büszkeséggel, örömmel és hálával tölt el. A német nép soha ki nem apadó hazaszeretettel, hála Isten kegyes tá­mogatásának, fényes katonai vezetés alatt és erő­teljes államművészet segítségével lépésről lé­pésre kiküzdi az utat a boldog jövő felé. "őszinte szükségét érzem, hogy ez alkalomból köszönete­met önnek és munkatársainak is tolmácsoljam. Isten segíteni fog bennünket, hogy a harcot, amelynek folytatására az ellenünk még hadat viselő hatalmak békeellenes magatartása kény­szerít, továbbra is álljuk és Németország és szövetségesei javára győzelmesen befejezzük. Vilmos. Huszárbecsület. Irta: ABONYI ÁRPÁD. III. Az egykori huszár mozdulatlanul hall­gatta a rendszertelen előadást, nem mutatta, hogy a hang hevességét szintén tökéletesen in­dokolatlannak találja s csak akkor intett le fa­nyar mosolylyal a kezével, amikor az asszony egy pillanatra elhallgatott, hogy egy merőben fölösleges kérdésre választ várjon. — No és most tudja? — Igen, most tudom. — Büszke szó. . . Úgy hangzik, mintha én nem is csalódhatnék. — Jól mondja, nem csalódhatom. Egy haj­szállal sem taksálom önt többre, mint amennyit valóban ér. Hogy pedig ezzel mennyire meg va­gyok elégedve, azt abból láthatja, hogy szívesen vagyok a társaságában, nem tartom távol ma­gamtól, sőt már-már odáig csúsztam egy meg­lehetősen kényes lejtőn, hogy szinte erőszakos­kodom magával és akkor is magam mellé kény­szerítem, amikor — mint például ma is — előre­látása tiltakozik az ilyen makacskodás ellen. De most nem erről van szó, hanem arról a hí­res brassói epizódról, amely nekem sokkal több nyugtalanságot okozott, semmint gondolja. Elég nyíltan beszélek. . . Olyan nyíltan, hogy ez már majdnem fölér egy vallomással, de nem tö­rődöm vele. . . Meg akarom tudni az igazat. Meg akarom tudni, hogy szeretője volt-e annak az utálatos ezredesnének, vagy nem volt. Itt van, most kimondtam! Egyenes válaszra nem kény­szeríthetem, csak arra kérem, hogy ha valami­féle válaszra elszánja magát — ne hazudjék, ígérje meg, hogy ezt nem fogja cselekedni. Ha úgynevezett lovagias férfiszokás szerint vala­miféle — bármiféle — hazugsággal akarja el­ütni a dolgot — inkább hallgasson. Nagyon rosz­szul érezném magamat, ha csak a legkisebb ha­zugságot hallanám is az ön ajkairól. A kapitány bólintott, hogy érti: Nem nézett az asszony szemei közé, csak a különös tüzet érezte, mely ezekből a ráfüg­gesztett szemekből arcába fúródott s szinte per­zselte mozdulatlanságra kényszerített vonásait. — Nincs miért hazudnom — válaszolta az­zal a nyugodt határozottsággal, mely nem tűri, hogy egy pillanatig is kételkedjenek benne — az az igazság, hogy sohasem játszottam az ez­redesné mellett azt a szerepet, melyet önök ke­gyesek voltak nekem kiosztani. Az asszony előrehajolva leste a választ. Melle hevesen szállt és emelkedett, — ajkai ki­nyíltak. ... — Becsületszavára? — kérdezte mohón. — A becsületszó nem való ilyen kicsinyes dolgokra, asszonyom — folytatta szárazon a férfi, — elégedjék meg annyival, amennyit mondtam. Nem szoktam tréfálni a kimondott szóval, még az ön kedvéért sem, pedig ön iránt — megvallom — némi vonzalmat éreztem. Lá­tásból én is jól ismertem önt és nincs miért ta­gadnom — lényének kedves bája oly erős ha-­­­tást gyakorolt rám, hogy ettől a benyomástól­­ nem bírtam szabadulni. Persze. . . nem is akar­­­­tam. Amikor a várost el kellett hagynom, az ön emlékét legkedvesebb emlékeim közé rejtet­tem és örökre lemondtam arról a reményről, hogy ebben az életben valaha még látni fogom. Hiszen igaz, közelébe tolakodhattam volna, ha mindenáron meg akartam volna önnel ismerked­ni — az ilyesmi azonban nem természetes. Bele­nyugodtam tehát, hogy sohasem fogom látni. A kegyelmes véletlen máskép akarta Idevezérelte önt és itt azzal tetézte irántam való kegyességét, hogy önt nemcsak asztaltársamul, hanem köz­vetlen szomszédomul rendelte — ily módon ak­kor is meg kellett volna önnel ismerkednem, ha nem akartam volna. Ennek három hete. De ta­lán el fogja nekem hinni, ha azt mondom, hogy a valóságban nem három hét, hanem három év . . . sőt talán már harminc év óta ismerem . . . Úgy érzem, hogy mint mindenben, ebben is igazat mondtam. Az asszony arcocskája lángolt, mint a fáklya — Egy pillanatra, kedves barátom . . . kérdezni akarok valamit . . . A kapitány nem engedte, hogy a mondatot befejezze. — Mindjárt, asszonyom, mindjárt . . előbb hadd adjak lehetőleg pontos és értelmes választ arra a kérdésre, melyet az imént hozzám intézni méltóztatott. Figyeljen, kérem . . . erre a dologra soh­a többé nem fogok visszatérni. A huszárkaszárnyából csakugyan a szép Richtho­fen ezredesnő miatt kellett kirepülnöm. — Ah, hát mégis . . . — Úgy van, kirepülésemnak ő volt a köz- A kancellár az elsőosztályu vaskeresztet kapta. s Berlin, máj. 8. — Vilmos császár a biro­dalmi kancellárnak a román békekötés alkal­mából az első osztályú vaskeresztet adomá­nyozta. A császár meglátogatta a birodalmi kancellárt és körülbelül egy óráig tartózkodott nála, mely alkalommal átnyújtotta neki az első osztályú vaskeresztet. A császár távirata Kü­hlm­annhoz. Berlin, máj. 8. — Vilmos császár Kühl­mann államtitkárhoz a következő táviratot in­tézte: A Romániával folytatott tárgyalások befe­jezése arra indít, hogy örömteli megelégedésemet fejezzem ki afelett, hogy most már az egész ke­let ismét hozzájutott a békéhez. Adja Isten, hogy a népeknek újból megkezdődő békemunkáját, a­melynek magukat szentelhetik, bő áldás kísérje. Köszönetet mondok önnek és munkatársainak a szövetségeseinkkel való hű együttmunkálkodás alapján teljesített munkáért és elismerésem je­léül a királyi koronarend első osztályát adomá­nyozom önnek. Vilnos: Az entente álláspontja a bukaresti békével szemben. Genf, máj. 8. — (A Pesti Hirlap tudósító­jának távirata.) A párisi, a londoni és a római kabinet között a bukaresti békeszerződés kérdé­sében való állásfoglalás dolgában tárgyalások folynak. Sok függ azoktól a kifejezésektől, ame­lyekkel Marghiloman majd tudatni fogja a befe­jezett tényt. Franciaország a Bratianuval történt megállapodásra alapított igényeit nem szándéko­zik önállóan érvényesíteni, hanem csak szövet­ségeseivel együtt és ugyancsak szolidáris Ang­liával és Olaszországal a diplomáciai viszony fölvétele tekintetében. A baloldali francia pártok elnökei a Romániára vonatkozó minden titkos szerződés közzétételét követelik. A háború eseményei. Német hivatalos jelentés. (Közli a nagy főhadiszállás május 8-án.) Nyugati harctér. A Nieuport csatornától délre sikeres fel­derítéseink alkalmával belgákat fogtunk el.­­ A flandriai csatatéren és a Lys mellett a tüzér­ségi harc a Kemmel hegyen és Bailleulnél, va­lamint Bailleultól nyugatra feléledt. A Somme melletti csatatéren előtéri harcokban angolokat és franciákat fogtunk el. Az ellenség a Corby— Bray országút mindkét oldalán erős aknavető előkészítés után eredménytelenül támadt. Ké­szenléti állásaira hatásos tüzelést zúdítottun­k. Az országúttól délre éjszaka ismételt támadás alkalmával az ellenséget ellentámadásunkkal visszavertük. A Luce pataknál és az Avre nyugati partján tartósan erős volt a tűztevé­kenység. Az arcvonal többi részén nem volt je­lentős esemény. A többi harctereken lényeges esemény nem történt. Ludendorff első főszállásmester. Esti német Jelentés. (Május 8-án. Este.) Helyi küzdelmek a dikkebuschi tótól délre.

Next