Pesti Hírlap, 1918. május (40. évfolyam, 103-128. szám)
1918-05-09 / 109. szám
/ 1918. május 9., csütörtök. PESTI HÍRLAP 87 . Marghiloman távirata Ferdinánd királyhoz. Marghiloman miniszterelnök a következő sürgönyt küldte Ferdinánd királynak: Nagy megelégedéssel közlöm Felségeddel, hogy a béke megköttetett. A szerződés, amelyen az utolsó tárgyalásokon Romániára nézve néhány előnyös változtatás történt, 12 órakor íródott alá. A címe: „A bukaresti béke". Felséged vezetése és a dinasztia oltalma alatt az ország ismét megkezdheti a hasznos munkát a jövő megszilárdítására. Marghiloman Mitilencu belügyminiszternek is táviratozott Jassyba. Ebben a táviratban Marghiloman közli a belügyminiszterrel, hogy az összes akadályokat eltávolították, amelyek az ország békés fejlődésének útjában álltak. Ezek után Románia alkotmányos intézményeinek védelme alatt új munkához foghat, hogy konszolidálhassa az új helyzetet és a Beszarábiával való egyesülést. A béketárgyalás záróülése. Bukarest, máj. 8. — A román béketárgyalások záróülését, melyet a cotroceni kastélyban tartottak meg,délelőtt 11 óra tájban Kühlmann államtitkár a következő szavakkal nyitotta meg: — Uraim! Hosszú és fáradságos tárgyalások után sikerült a szövetséges központi hatalmak és a román királyság között a békét helyreállítani. E békével a keleti háború a szövetséges hatalmak részéről befejeződött. Reméljük, hogy e békének határozatai nemcsak a központi hatalmak gazdasági és politikai szükségleteivel számolnak, hanem a román királyságnak is lehetőséget nyújtanak arra, hogy a központi hatalmakkal együttműködve a háború ütötte sebeket begyógyíthatják. Kérem önöket, uraim, hogy a békeokmány aláírását kezdjék meg és azt javasolom, hogy az egyes államok meghatalmazottai külön csoportosuljanak. Ezután a békeszerződés aláírását kezdték meg, mely jogpolitikai és kereskedelempolitikai pótszerződéseivel rendkívül nagy terjedelmű. Német részről a következők írták alá: Kühlmann államtitkár, Korner titkos tanácsos, Kriegge minisztériumi igazgató, Hell vezérőrnagy és Below tengerészkapitány, magyar és osztrák részről báró Burián írta alá, bolgár részről Radoszlavov miniszterelnök, Toncsev pénzügyminiszter, Taniloff tábornok, továbbá Kostoff képviselő és Miletics tanár. Román részről Marghiloman miniszterelnök, Arion külügyminiszter, Papiniu miniszter és Burghele szerepelnek. Törökország megbízottai voltak Messini bej külügyminiszter, Izzed pasa tábornok és Ileat Ihmed bej külügyi alállamtitkár. Röviddel 12 óra előtt az emlékezetes ülést lezárták. Vilmos császár és a kancellár táviratváltása. Berlin, máj. 8. — Gróf Hertling birodalmi kancellár a bukaresti béke megkötését Vilmos császárnak a következő távirat útján jelentette: Császári Felségednek legalázatosabban jelentem, hogy a Romániával való béke Bukarestben ma megköttetett. Ezzel az egész keleti harcvonalon véget ért a hadiállapot. Felséged szilárd és győzelmes vezetése alatt, az egész német nép és főleg a dicső hadvezéreink által vezetett véderő odaadó áldozatkészsége oly sikert aratott, amelynek világtörténelmi nagyságát csak a későbbi nemzedékek fogják teljes terjedelmében méltányolni. Felségedet kérem, hogy ez alkalomból hódolatteljes szerencsekivánataimat kegyesen fogadni szíveskedjék. Szerencsekivánataimat mély háladatosság vezeti mindazért, amit Isten segítségével véghezvittünk és rendithetetlen bizakodás tölt el, hogy a többi harctereken is igaz ügyünk győzelmével fog a háború végződni. Legalázatosabb szolgája gróf Hertling. Vilmos császár a kancellárnak a következő távirattal válaszolt: A keleti háborúnak a román békével végbement befejezése engem is büszkeséggel, örömmel és hálával tölt el. A német nép soha ki nem apadó hazaszeretettel, hála Isten kegyes támogatásának, fényes katonai vezetés alatt és erőteljes államművészet segítségével lépésről lépésre kiküzdi az utat a boldog jövő felé. "őszinte szükségét érzem, hogy ez alkalomból köszönetemet önnek és munkatársainak is tolmácsoljam. Isten segíteni fog bennünket, hogy a harcot, amelynek folytatására az ellenünk még hadat viselő hatalmak békeellenes magatartása kényszerít, továbbra is álljuk és Németország és szövetségesei javára győzelmesen befejezzük. Vilmos. Huszárbecsület. Irta: ABONYI ÁRPÁD. III. Az egykori huszár mozdulatlanul hallgatta a rendszertelen előadást, nem mutatta, hogy a hang hevességét szintén tökéletesen indokolatlannak találja s csak akkor intett le fanyar mosolylyal a kezével, amikor az asszony egy pillanatra elhallgatott, hogy egy merőben fölösleges kérdésre választ várjon. — No és most tudja? — Igen, most tudom. — Büszke szó. . . Úgy hangzik, mintha én nem is csalódhatnék. — Jól mondja, nem csalódhatom. Egy hajszállal sem taksálom önt többre, mint amennyit valóban ér. Hogy pedig ezzel mennyire meg vagyok elégedve, azt abból láthatja, hogy szívesen vagyok a társaságában, nem tartom távol magamtól, sőt már-már odáig csúsztam egy meglehetősen kényes lejtőn, hogy szinte erőszakoskodom magával és akkor is magam mellé kényszerítem, amikor — mint például ma is — előrelátása tiltakozik az ilyen makacskodás ellen. De most nem erről van szó, hanem arról a híres brassói epizódról, amely nekem sokkal több nyugtalanságot okozott, semmint gondolja. Elég nyíltan beszélek. . . Olyan nyíltan, hogy ez már majdnem fölér egy vallomással, de nem törődöm vele. . . Meg akarom tudni az igazat. Meg akarom tudni, hogy szeretője volt-e annak az utálatos ezredesnének, vagy nem volt. Itt van, most kimondtam! Egyenes válaszra nem kényszeríthetem, csak arra kérem, hogy ha valamiféle válaszra elszánja magát — ne hazudjék, ígérje meg, hogy ezt nem fogja cselekedni. Ha úgynevezett lovagias férfiszokás szerint valamiféle — bármiféle — hazugsággal akarja elütni a dolgot — inkább hallgasson. Nagyon roszszul érezném magamat, ha csak a legkisebb hazugságot hallanám is az ön ajkairól. A kapitány bólintott, hogy érti: Nem nézett az asszony szemei közé, csak a különös tüzet érezte, mely ezekből a ráfüggesztett szemekből arcába fúródott s szinte perzselte mozdulatlanságra kényszerített vonásait. — Nincs miért hazudnom — válaszolta azzal a nyugodt határozottsággal, mely nem tűri, hogy egy pillanatig is kételkedjenek benne — az az igazság, hogy sohasem játszottam az ezredesné mellett azt a szerepet, melyet önök kegyesek voltak nekem kiosztani. Az asszony előrehajolva leste a választ. Melle hevesen szállt és emelkedett, — ajkai kinyíltak. ... — Becsületszavára? — kérdezte mohón. — A becsületszó nem való ilyen kicsinyes dolgokra, asszonyom — folytatta szárazon a férfi, — elégedjék meg annyival, amennyit mondtam. Nem szoktam tréfálni a kimondott szóval, még az ön kedvéért sem, pedig ön iránt — megvallom — némi vonzalmat éreztem. Látásból én is jól ismertem önt és nincs miért tagadnom — lényének kedves bája oly erős ha-tást gyakorolt rám, hogy ettől a benyomástól nem bírtam szabadulni. Persze. . . nem is akartam. Amikor a várost el kellett hagynom, az ön emlékét legkedvesebb emlékeim közé rejtettem és örökre lemondtam arról a reményről, hogy ebben az életben valaha még látni fogom. Hiszen igaz, közelébe tolakodhattam volna, ha mindenáron meg akartam volna önnel ismerkedni — az ilyesmi azonban nem természetes. Belenyugodtam tehát, hogy sohasem fogom látni. A kegyelmes véletlen máskép akarta Idevezérelte önt és itt azzal tetézte irántam való kegyességét, hogy önt nemcsak asztaltársamul, hanem közvetlen szomszédomul rendelte — ily módon akkor is meg kellett volna önnel ismerkednem, ha nem akartam volna. Ennek három hete. De talán el fogja nekem hinni, ha azt mondom, hogy a valóságban nem három hét, hanem három év . . . sőt talán már harminc év óta ismerem . . . Úgy érzem, hogy mint mindenben, ebben is igazat mondtam. Az asszony arcocskája lángolt, mint a fáklya — Egy pillanatra, kedves barátom . . . kérdezni akarok valamit . . . A kapitány nem engedte, hogy a mondatot befejezze. — Mindjárt, asszonyom, mindjárt . . előbb hadd adjak lehetőleg pontos és értelmes választ arra a kérdésre, melyet az imént hozzám intézni méltóztatott. Figyeljen, kérem . . . erre a dologra soha többé nem fogok visszatérni. A huszárkaszárnyából csakugyan a szép Richthofen ezredesnő miatt kellett kirepülnöm. — Ah, hát mégis . . . — Úgy van, kirepülésemnak ő volt a köz- A kancellár az elsőosztályu vaskeresztet kapta. s Berlin, máj. 8. — Vilmos császár a birodalmi kancellárnak a román békekötés alkalmából az első osztályú vaskeresztet adományozta. A császár meglátogatta a birodalmi kancellárt és körülbelül egy óráig tartózkodott nála, mely alkalommal átnyújtotta neki az első osztályú vaskeresztet. A császár távirata Kühlmannhoz. Berlin, máj. 8. — Vilmos császár Kühlmann államtitkárhoz a következő táviratot intézte: A Romániával folytatott tárgyalások befejezése arra indít, hogy örömteli megelégedésemet fejezzem ki afelett, hogy most már az egész kelet ismét hozzájutott a békéhez. Adja Isten, hogy a népeknek újból megkezdődő békemunkáját, amelynek magukat szentelhetik, bő áldás kísérje. Köszönetet mondok önnek és munkatársainak a szövetségeseinkkel való hű együttmunkálkodás alapján teljesített munkáért és elismerésem jeléül a királyi koronarend első osztályát adományozom önnek. Vilnos: Az entente álláspontja a bukaresti békével szemben. Genf, máj. 8. — (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) A párisi, a londoni és a római kabinet között a bukaresti békeszerződés kérdésében való állásfoglalás dolgában tárgyalások folynak. Sok függ azoktól a kifejezésektől, amelyekkel Marghiloman majd tudatni fogja a befejezett tényt. Franciaország a Bratianuval történt megállapodásra alapított igényeit nem szándékozik önállóan érvényesíteni, hanem csak szövetségeseivel együtt és ugyancsak szolidáris Angliával és Olaszországal a diplomáciai viszony fölvétele tekintetében. A baloldali francia pártok elnökei a Romániára vonatkozó minden titkos szerződés közzétételét követelik. A háború eseményei. Német hivatalos jelentés. (Közli a nagy főhadiszállás május 8-án.) Nyugati harctér. A Nieuport csatornától délre sikeres felderítéseink alkalmával belgákat fogtunk el. A flandriai csatatéren és a Lys mellett a tüzérségi harc a Kemmel hegyen és Bailleulnél, valamint Bailleultól nyugatra feléledt. A Somme melletti csatatéren előtéri harcokban angolokat és franciákat fogtunk el. Az ellenség a Corby— Bray országút mindkét oldalán erős aknavető előkészítés után eredménytelenül támadt. Készenléti állásaira hatásos tüzelést zúdítottunk. Az országúttól délre éjszaka ismételt támadás alkalmával az ellenséget ellentámadásunkkal visszavertük. A Luce pataknál és az Avre nyugati partján tartósan erős volt a tűztevékenység. Az arcvonal többi részén nem volt jelentős esemény. A többi harctereken lényeges esemény nem történt. Ludendorff első főszállásmester. Esti német Jelentés. (Május 8-án. Este.) Helyi küzdelmek a dikkebuschi tótól délre.