Pesti Hírlap, 1918. augusztus (40. évfolyam, 177-203. szám)
1918-08-01 / 177. szám
( 1918. augusztus 1., csütörtök, PESTI HÍRLAP viki kormány kezei közé kerülnek, amely kezesekül használja fel őket. Ezért utasították vissza Csicserin külügyminiszter meghívását, hogy rezidenciájukat Moszkvába helyezzék át. A követek az utóbbi időben észrevették, hogy azok a vasúti kocsikat, amelyekben a lakáshiány miatt Vologdában laktak, titokzatos alakok őrzik. Mivel a bolseviki kormány a Pravda közlése szerint az ententetal hadiállapotban levőnek tekinti magát, a követek jónak látták Arhangelszkbe való utazásuk siettetését. Itt az a komoly feladat vár rájuk, hogy a várost a helyi szovjettől megszabadítsák, amely jelenleg a bolsevikiek kezében van. Cseh tisztek letartóztatása Jaroszlavban, Stppenhága, jul. 31. — (A Pesti Hírlap tudóálójának távirata.) A maximálist a kormány lapja a Pravda jelenti, hogy már az ellenforradalom leküzdésére alakult központi bizottság jelölteinek Bonis Brujevics tábornoknak tudomására jutott, hogy a jaroslavi pályaudvaron Moszkvában 40 cseh tiszt van, akik a cseh hadsereghez akartak elutazni. A tábornok rendeletére azt a két valuta kocsit, amelyben a cseh tisztek voltak lekapcsolták és valamennyi tetet, mint az orosz köztársaság ellenségeit, tiltakozásuk dacára letartóztatták. Azoszkvai francia konzul tiltakozott a tisztek letartóztatása ellen, de az orosz külügyi népbizos, Csicserin, a tiltakozást nem ismerte el és elrendelte, hogy a cseh tiszteket tovább is tartsák fogva. " A háború eseményei. "| Német hivatalos Jelentés. A nagy főhadiszállás közli július 31-én: " Nyugati harctér. " Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Flandriában igen élénk felderítő tevékenyeség. Egy Morris ellen irányult megismételt ellenséges előretörés alkalmával a helység az ellenség kezében maradt. Alberttől északra és a Sommetől délre korán reggel erős tüzérharcok. A nap csendesen folyt le. A német trónörökös hadcsoportja: Az ellenséges gyalogság a július 29-én, Hartennes és a Frere en Tardenoistól nyugatra levő terület közötti egész csatamezőn 29-iki veresége után tétlen maradt Saponay előtt az ellenségnek egy heves részleges támadását viszszautasították. Déltájt a franciák és angolok Frere en Tardenois és a Nenniére úszott befelé a gavallérjaival. És Kerekes már régen felöltözve sétált a parton, amikor az a szezony kipirulva jött kifelé a fürdőház hídján. — Képzelje — mentegetőzött — a fiúk mindenáron azt akarták, hogy versenyt ússzam velük. Azt hitték, nem bírom a tempót. És mit szól hozzá, csak az Ali tudott megelőzni. Kerekes nem válaszolt. — Csak nem haragszik, maga csacsi? — Nem haragszom, csak imádom! — felelte a férfi fojtott, forró hangon. — Pardon, barátom! — máris elfelejtette. A feltételt? — Még nem vagyunk a kocsin . . . — De már indulunk, ugye? — Ha parancsolja . . . Tíz perc múlva Gáthyné már büszkén ült fent a cséta bakján és Ids kettyüs kezével ügyesen kormányozta ki a két feketét az országútra. A muszkák pompásan mentek és Gáthyné boldog volt, ha ismerősök jöttek velük szemben az úton és látták királynői alakját a gyeplő végén. Egy pillanatra újra eszébe jutott a reggeli keserűsége, de már csak mosolyogni tudott az eltágulásán. — Ostobaság! — gondolta magában — a tükör hazudott, vagy káprázott a szemem. És érezte, hogy a Kerekes szomjas tekintete szinte égeti nyakán a bőrt és boldogan hunyta le egy pillanatra a szemét . . . A nap már erősen igyekezett fölfelé, az ég tiszta volt, mint egy szűzi köntös, csak a somogyi oldalról úszott a tó fölött egy fekete felhődarab a könnyű port verő kocsi után . . . Néha egy-egy ökrösszekérrel találkoztak, ilyenkor a kerülésnél Kerekes a biztosság kedvéért átfogta az asszony két kezét és akkor összevillant a telkimitelük. Az asszonyé mosolyogva és kacéran, a férfié komolyan, de forró imádattal. Kerekesnek tele volt a szíve szerelemmel, de most már vigyázott minden szóra, amit mond, mert röstellte volna, ha rápirit az asszony. És becsületes egyszerű lelke irtózott a gúny szavától. Egy órai kocsikázás után — éppen egy fehér, akácos faluból értek ki. — Gáthyné egy kövén vízcseppet érzett az arcára hullani és amikor meglepetten nézett föl az égre, már a második is ott volt a homlokán. A fekete felhő utolérte őket és egy perc múlva már eürí'i zápor szakadt a nyakukba. — A ruhám! A kalapom! — ijedezett Gáthyné és átadva a gyeplőt Kerekesnek, a csipkés napernyőjét nyitotta ki védelmül a feje fölött. A férfi kapkodva terítette porköpenyét az asszony vállára, de egy hirtelen szélroham kifordította a könnyű ernyőt és három perc múlva ruha kalap tönkreázva szomorkodott a tomboló zivatarban. Gáthyné sírni szeretett volna dühében. — Messze van még az a maga pusztája? kérdezte fojtott hangon és Kerekes maga is nehezen tudott lenyelni egy paraszti káromkodást. — Tíz perc múlva otthon leszünk, — mondta elkeseredett meggyőződéssel és a lovak közé vágott. A csata repült a két trapper mögött és az asszony, szegény, ijedten kapaszkodott jobbról-balról. Néha egy-egy sárdarab fröccsent az arcába, amit a következő pillanatban lemosott a bék-'-n rajvairól lecsurgó esőlé. (Vége köv.) erdő között újra mély tagozódásban indultak rohamra. Támadásaik véresen meghiúsultak. Magában az erdőben hatszor omlott össze az ellenség rohama. Gyalogságunk a megvert ellenségnek több helyütt utána nyomult és vonalai előterepében megvetette lábát Fére en Tardenoistól keletre az ellenség estefelé és az éjszaka folyamán eredménytelenül újította meg a reá nézve veszteségteljes támadásait Hasonlókép meghiúsultak ellenséges részleges támadások Romignynél. Az utóbbi napok harcaiban 4000-nél több foglyot ejtettünk és igy julius 15-ike óta ejtett foglyok száma 24.000-nél többre emelkedett. Tegnap légiharcban 19 ellenséges repülőgépet lőttünk le. Löwenhardt hadnagy 47-ik és 48-ik, Bolle hadnagy 27-ik légi győzelmét aratta. Ludendorff első főszállásmester. Esti német jelentés. (Július 31. Este.) A harctéren a nap folyamán nyugalom uralkodott. A vezérkar jelentése. (Kiadatott julius 31-én.) Olasz harctér. A Sasso Rosco vidékén sikeres rohamcsapatvállalkozásból 25 foglyot szállítottunk be. Az egész velencei arcvonalon igen élénk repülőtevékenység. Albániában tartós nyomásunknak engedve, az ellenség ma reggel több helyütt kiürítette legelől levő vonalait A vezérkar főnöke. Angol légi támadások német városok ellen. London, júl. 31. — A reptlőszolgálat parancsnoksága jelenti: Július 29-én megtámadtuk Offenburg és Rastatt (Baden), valamint Stuttgart és Solingen pályaudvarát. Másnap ismét eredményesen dobtunk bombákat Offenburg pályaudvarára. Három ellenséges repülőgépet elpusztítottunk, a mieink közül egyik eltűnt, A tengeri zábor is. Az angol admiralitás lordja a hajótérveszteség pótlásáról. London, júl. 30. — (Reuter-ügynökség.) Az alsóházban Sir Geddes Eric az admiralitás első lordja áttekintést adott a hadi helyzetről a hajóépítő programmal összefüggésben. Egy évvel ezelőtt mondta Geddes, hajótérveszteségünk, a szövetségesek és semlegesekét beleértve, 550.000 tonna volt. Ebből 400.000 tonna angol hajótér volt. Az utolsó 12 hónap alatt a helyzet javult.A legutolsó negyedévben a hajótérnyereség a veszteséget körülbelül havi 100.000 tonnával meghaladta. A szövetségesek és semlegesek ez év június 30-án hajótér dolgában épp úgy álltak, mint 1918 január 1-én. Az eredményt azzal értük el, hogy az elsülyesztések számát sikerült csökkenteni és a hajóépítést fokozni. A lefoglalt és átvett hajókat számításunk nem foglalja magában. Az admiralitás egy hajótípust dolgozott ki, melyet a hajóépítő vállalkozók később elfogadtak. Ezzel sikerült a legkisebb számú tanult munkással a lehető legtöbb hajót építeni. Az amerikaiak a problémát ugyanezen módon oldották meg. Azonos hajóépítőkkel azonos hajótípust építettek. Az eredmény kitűnő volt. Amerikából rövidesen igen sok torpedóromboló és tengeralattjáró vadász fog átjönni. Az angol hajóépítőműhelyek képesek lesznek öthavonta egy tíz- ezertonnás hajót vízrebocsátani. Ha minden hajóépítőműhely teljes erejével dolgozik, évente 100 hajót lehet építeni. fő béke kérdése. Wilson békepuhatolódzásai? Genf, jul. 31. — (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) Noha Madridból hivatalosan megcáfolták, hogy Spanyolország a világbéke kezdeményezésére megbízást kapott, pacifista újságok határozottsággal állítják, hogy ezekben a hírekben mégis van valami magva az igazságnak. Wilson az egyik semleges államnak szabadságra hazatérő diplomáciai képviselőjét búcsúzáskor megkérte, állapítsák meg illetékes helyeken, hogy a Wilson-féle program mely pontjai tartalmaznak megegyezési lehetőségeket és mely pontjai leküzdhetetlen akadályokat Most az illető diplomata a tájékozódással van elfoglalva. A genfi Feuille-nek is hasonló értesülése van. A francia szocialisták a hadicélok megváltoztatását kívánják. Genf, jul. 31. — (A Pesti Hirlap tudósítójától.) Longuet képviselő vezetésével aratták Clémenceau ellenfelei a legnagyobb sikert a francia szocialisták nagygyűlésén. Longuet indítványa, amelyre 15.044 szavazat esett, Franciaország hadicéljainak haladéktalan megváltoztatását követeli, valamint elkerülhetetlennek tart semleges államban egybehívandó nemzetközi szocialista konferenciát. A határozat a legélesebben elítéli azt, hogy Thomas támogatja Clémenceau politikáját, amivel súlyosan károsítja a munkásság életérdekeit. Az entente részéről az orosz népbiztosok kormánya ellen tervezett akciót elítélik és a nemzetek általános szövetségének alakítását a legmelegebben pártolják. Renaudelnek az a javaslata, hogy a londoni szocialista konferencia határozatait úyítsák meg, csak 11.072 szavazatot kapott Ezzel a győzelemmel Longuet a francia szocialista mozgalom élére került. 3 A Sháiborn egyedik évfordulója. Vilmos császár kiáltványa. Berlin, jul. 31. — Vilmos császár a következő kiáltványt bocsátotta ki: A német néphez! Négy nehéz, küzdelmes év múlt el, telve örökké emlékezetes tettekkel. Örök időkre példáját adtuk annak, mire képes egy nép, mely a legigazságosabb ügyért, létéért áll harcban. A Németország felett kegyesen lebegő isteni gondviseléssel szemben hálával eltelve büszkén állíthatjuk, hogy nem találtattunk méltatlannak a hatalmas feladathoz, mely elé a Gondviselés állított. Ha népünknek küzdelmében olyan vezetői adattak, akik a legnagyobb teljesítésre képesek, úgy a német nép is naponta bebizonyította, hogy ilyen vezetőket megérdemelt. Hogyan teljesíthette volna a haderő kiint hatalmas tetteit, ha idehaza nem feszítette volna meg minden egyes erejét a legnagyobb mértékben. Köszönetet érdemelnek valamennyien, akik nehéz körülmények között közreműködtek a feladatban, mely az államra és minden községre hárul.