Pesti Hírlap, 1918. augusztus (40. évfolyam, 177-203. szám)

1918-08-01 / 177. szám

( 1918. augusztus 1., csütörtök, PESTI HÍRLAP viki kormány kezei közé kerülnek, amely kezese­kül használja fel őket. Ezért utasították vissza Csicserin külügyminiszter meghívását, hogy re­zidenciájukat Moszkvába helyezzék át. A köve­tek az utóbbi időben észrevették, hogy azok a vasúti kocsikat, amelyekben a lakáshiány miatt Vologdában laktak, titokzatos alakok őrzik. Mi­vel a bolseviki kormány a Pravda közlése sze­rint az ententetal hadiállapotban levőnek tekinti magát, a követek jónak látták Arh­angelszkbe való utazásuk siettetését. Itt az a komoly feladat vár rájuk, hogy a várost a helyi szovjettől meg­szabadítsák, amely jelenleg a bolsevikiek kezé­ben van. Cseh tisztek letartóztatása Jaroszlavban, Stppen­hága, jul. 31. — (A Pesti Hírlap tu­dóálójának távirata.) A maximálist a kormány lapja a Pravda jelenti, hogy már az ellenforrada­lom leküzdésére alakult központi bizottság je­lölteinek Bonis­ Brujevics tábornoknak tudomá­sára jutott, hogy a jaroslavi pályaudvaron Moszkvában 40 cseh tiszt van, akik a cseh had­sereghez akartak elutazni. A tábornok rendeleté­re azt a két valuta kocsit, amelyben a cseh tisztek voltak lekapcsolták és valamennyi tetet, mint az orosz köztársaság ellenségeit, tiltakozásuk dacára letartóztatták. A­­zoszkvai francia konzul tiltakozott a tisztek letartóztatása ellen, de az orosz külügyi népbizos, Csicserin, a tiltakozást nem ismerte el és elrendelte, hogy a cseh tiszte­ket tovább is tartsák fogva. " A háború eseményei. "| Német hivatalos Jelentés. A nagy főhadiszállás közli július 31-én: "­­ Nyugati harctér. " Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Flandriában igen élénk felderítő tevékenye­ség. Egy Morris ellen irányult megismételt el­lenséges előretörés alkalmával a helység az ellenség kezében maradt. Alberttől északra és a Sommetől délre korán reggel erős tüzérharcok. A nap csendesen folyt le. A német trónörökös hadcsoportja: Az ellenséges gyalogság a július 29-én, Hartennes és a Frere en Tardenois­tól nyugatra levő terület közötti egész csatamezőn 29-iki veresége után tétlen maradt Saponay előtt az el­lenségnek egy heves részleges támadását visz­szautasították. Déltájt a franciák és angolok Frere en Tardenois és a Nenniére úszott befelé a gavallérjaival. És Kerekes már régen felöltözve sétált a parton, amikor az a sz­ezony kipirulva jött kifelé a fürdőház hídján. — Képzelje — mentegetőzött — a fiúk mindenáron azt akarták, hogy versenyt ússzam velük. Azt hitték, nem bírom a tempót. És mit szól hozzá, csak az Ali tudott megelőzni. Kerekes nem válaszolt. — Csak nem haragszik, maga csacsi? — Nem haragszom, csak imádom! — fe­lelte a férfi fojtott, forró hangon. — Pardon, barátom! — máris elfelejtette. A feltételt? — Még nem vagyunk a kocsin . . . — De már indulunk, ugy­e? — Ha parancsolja . . . Tíz perc múlva Gáthyné már büszkén ült fent a cséta bakján és Ids kettyüs kezével ügye­sen kormányozta ki a két feketét az országútra. A muszkák pompásan mentek és Gáthyné bol­dog volt, ha ismerősök jöttek velük szemben az úton és látták királynői alakját a gyeplő végén. Egy pillanatra újra eszébe jutott a reggeli kese­rűsége, de már csak mosolyogni tudott az eltá­gulásán. — Ostobaság! — gondolta magában — a tükör hazudott, vagy káprázott a szemem. És érezte, hogy a Kerekes szomjas tekintete szinte égeti nyakán a bőrt és boldogan hunyta le egy pillanatra a szemét . . . A nap már erősen igyekezett fölfelé, az ég tiszta volt, mint egy szűzi köntös, csak a so­mogyi oldalról úszott a tó fölött egy fekete felhő­darab a könnyű port verő kocsi után . . . Néha egy-egy ökrösszekérrel találkoztak, ilyenkor a kerülésnél Kerekes a biztosság kedvéért átfogta az asszony két kezét és akkor összevillant a tel­kimitelük. Az asszonyé mosolyogva és kacéran, a férfié komolyan, de forró imádattal. Kerekes­nek tele volt a szíve szerelemmel, de most már vigyázott minden szóra, amit mond, mert rös­tellte volna, ha rápirit az asszony. És becsületes egyszerű lelke irtózott a gúny szavától. Egy órai kocsikázás után — éppen egy fe­hér, akácos faluból értek ki. — Gáthyné egy kö­vén­ vízcseppet érzett az arcára hullani és ami­kor meglepetten nézett föl az égre, már a má­sodik is ott volt a homlokán. A fekete felhő utol­érte őket és egy perc múlva már eürí'i zápor sza­kadt a nyakukba. — A ruhám! A kalapom! — ijedezett Gáthyné és átadva a gyeplőt Kerekesnek, a csip­kés napernyőjét nyitotta ki védelmül a feje fölött. A férfi kapkodva terítette porköpenyét az asszony vállára, de egy hirtelen szélroham ki­fordította a könnyű ernyőt és három perc múlva ruha kalap tönkreázva szomorkodott a tomboló zivatarban. Gáthyné sírni szeretett volna dü­hében. — Messze van még az a maga pusztája? kérdezte fojtott hangon és Kerekes maga is nehezen tudott lenyelni egy paraszti károm­kodást. — Tíz perc múlva otthon leszünk, — mondta elkeseredett meggyőződéssel és a lovak közé vágott. A csata repült a két trapper mögött és az asszony, szegény, ijedten kapaszkodott jobbról-balról. Néha egy-egy sárdarab fröccsent az arcába, amit a következő pillanatban lemosott a bé­k-'-n r­ajvairól lecsurgó esőlé. (Vége köv.) erdő között újra mély tagozódás­ban indultak rohamra. Támadásaik v­é­resen meghiúsultak­. Magában az erdő­ben hatszor omlott össze az ellenség ro­hama. Gyalogságunk a megvert el­lenségnek több helyütt utána nyo­mult és vonalai előterepében meg­vetette lábát Fé­re en Tardenoistól keletre az ellenség estefelé és az éjszaka folyamán eredménytele­nül újította meg a reá nézve veszteségteljes tá­madásait Hasonlókép meghiúsultak ellenséges részleges támadások Romignynél. Az utóbbi napok harcaiban 4000-nél több foglyot ejtettünk és igy­­ julius 15-ike óta ejtett foglyok száma 24.000-nél többre emelkedett. Tegnap légiharcban 19 ellenséges repülő­gépet lőttünk le. Löwenhardt hadnagy 47-ik­ és 48-ik, Bolle hadnagy 27-ik légi győzelmét aratta. Ludendorff első főszállásmester. Esti német jelentés. (Július 31. Este.) A harctéren a nap folyamán nyugalom uralkodott. A vezérkar jelentése. (Kiadatott julius 31-én.) Olasz harctér. A Sasso Rosco vidékén sikeres rohamcsa­patvál­lalkozásból 25 foglyot szállítottunk be. Az egész velencei arcvonalon igen élénk repülőtevékenység. Albániában tartós nyomásunknak engedve, az ellenség ma reggel több helyütt kiürítette legelől levő vonalait A vezérkar főnöke. Angol légi támadások német városok ellen. London, júl. 31. — A reptlőszolgálat pa­rancsnoksága jelenti: Július 29-én megtámad­tu­k Offenburg és Rastatt (Baden), valamint Stuttgart és Solingen pályaudvarát. Másnap is­mét eredményesen dobtunk bombákat Offenburg pályaudvarára. Három ellenséges repülőgépet elpusztítottunk, a mieink közül egyik eltűnt, A tengeri z­ábor is. Az angol admiralitás lordja a hajótér­veszteség pótlásáról. London, júl. 30. — (Reuter-ügynökség.) Az alsóházban Sir Geddes Eric az admiralitás első lordja áttekintést adott a hadi helyzetről a hajóépítő programmal összefüggésben. Egy év­vel ezelőtt mondta Geddes, hajótérveszteségünk, a szövetségesek és semlegesekét beleértve, 550.000 tonna volt. Ebből 400.000 tonna angol hajótér volt. Az utolsó 12 hónap alatt a helyzet javult.­A legutolsó negyedévben a hajótérnyereség a veszteséget körülbelül havi 100.000 tonnával meg­haladta. A szövetségesek és semlegesek ez év jú­nius 30-án hajótér dolgában épp úgy álltak, mint 1­918 január 1-én. Az eredményt azzal értük el, hogy az elsülyesztések számát sikerült csökken­teni és a hajóépítést fokozni. A lefoglalt és át­vett hajókat számításunk nem foglalja magában. Az admiralitás egy hajótípust dolgozott ki, melyet a hajóépítő vállalkozók később elfogad­tak. Ezzel sikerült a legkisebb számú tanult munkással a lehető legtöbb hajót építeni. Az amerikaiak a problémát ugyanezen módon ol­dották meg. Azonos hajóépítőkkel azonos hajótí­pust építettek. Az eredmény kitűnő volt. Ameri­kából rövidesen igen sok torpedóromboló és ten­geralattjáró vadász fog átjönni. Az angol hajó­építőműhelyek képesek lesznek öthavonta egy tíz-­ ezertonnás hajót vízrebocsátani. Ha minden ha­jóépítőműhely teljes erejével dolgozik, évente 100 hajót lehet építeni. fő béke kérdése. Wilson békepuhatolódzásai? Genf, jul. 31. — (A Pesti Hirlap tudósító­jának távirata.) Noha Madridból hivatalosan megcáfolták, hogy Spanyolország a világbéke kezdeményezésére megbízást kapott, pacifista új­ságok határozottsággal állítják, hogy ezekben a hírekben mégis van valami magva az igazságnak. Wilson az egyik semleges államnak szabadságra hazatérő diplomáciai képviselőjét búcsúzáskor megkérte, állapítsák meg illetékes helyeken, hogy a Wilson-féle program mely pontjai tartal­maznak megegyezési lehetőségeket és mely pont­jai leküzdhetetlen­­ akadályokat Most az illető diplomata a tájékozódással van elfoglalva. A genfi Feuille-nek is hasonló értesülése van. A francia szocialisták a hadicélok megváltoztatását kívánják. Genf, jul. 31. — (A Pesti Hirlap tudósító­jától.)­­ Longuet képviselő vezetésével aratták Clémenceau ellenfelei a legnagyobb sikert­­ a francia szocialisták nagygyűlésén. Longuet in­dítványa, amelyre 15.044 szavazat esett, Fran­ciaország hadicéljainak haladéktalan megvál­toztatását követeli, valamint elkerülhetetlennek tart semleges államban egybehívandó nemzetkö­zi szocialista konferenciát. A határozat a leg­élesebben elítéli azt, hogy Thomas támogatja Clémenceau politikáját, amivel súlyosan károsít­ja a munkásság életérdekeit. Az entente részéről az orosz népbiztosok kormánya ellen tervezett akciót elítélik és a nemzetek általános szövet­ségének alakítását a legmelegebben pártolják. Renaudelnek az a javaslata, hogy a londoni szocialista konferencia határozatait úyítsák meg, csak 11.072 szavazatot kapott Ezzel a győ­zelemmel Longuet a francia szocialista­ mozga­lom élére került. 3 A Sháiborn egyedik évfor­dulója. Vilmos császár kiáltványa. Berlin, jul. 31. — Vilmos császár a követ­kező kiáltványt bocsátotta ki: A német néphez! Négy nehéz, küzdelmes év múlt el, telve örökké emlékezetes tettekkel. Örök időkre példáját adtuk annak, mire képes egy nép, mely a legigazságosabb ügyért, létéért áll harcban. A Németország felett kegyesen le­begő isteni gondviseléssel szemben hálával eltelve büszkén állíthatjuk, hogy nem találtattunk mél­tatlannak a hatalmas feladathoz, mely elé a Gondviselés állított. Ha népünknek küzdelmében olyan vezetői adattak, akik a legnagyobb teljesí­tésre képesek, úgy a n­émet nép is naponta bebi­zonyította, hogy ilyen vezetőket megérdemelt. Hogyan teljesíthette volna a haderő kiint hatal­mas tetteit, ha idehaza nem feszítette volna meg minden egyes erejét a legnagyobb mértékben. Kö­szönetet érdemelnek valamennyien, akik nehéz körülmények között közreműködtek a feladat­ban, mely az államra és minden községre hárul.

Next