Pesti Hírlap, 1918. október (40. évfolyam, 229-255. szám)
1918-10-01 / 229. szám
A bolgár fegyverszünet megkötése. Párisi jelentés. Páris, szept. 30. (Hivatalos.) A bolgár fegyverszünetet tegnap este Szalonikiben Franchet d'Esperay főparancsnok és a bolgár kiküldöttek, kik a főparancsnok minden feltételét elfogadták, aláírták. Az ellenségeskedéseket beszüntették. Franchet d'Espéray tábornok utasítást kapott, hogy haladék nélkül kezdjen hozzá a fegyverszüneti feltételekvégrehajtásához. Szófiai jelentés: Szófia, szept. 30. Hivatalosan közlik: Tegnap, szeptember 29-én, késő éjjel írták alá a bolgár delegáltak és a szalonikai keleti hadsereg főparancsnoka a fegyverszünetet. Parancsot adtak arra, hogy az egész fronton szüntessék be a katonai műveleteket. E pillanatban a bolgár nemzethez és hadsereghez, miután az ellenségeskedések immár megszűntek, felszólítást intéznek, hogy a nyugalmat és rendet őrizze meg, hogy a kormány a béke művét befejezhesse. Rövid idő választ el bennünket a régleges béke napjától, ennélfogva csak a Bulgária iránti forró hazaszeretettől kell magunkat vezettetni. A szövetséges kormányok természetesen megkövetelnek minden általuk szükségesnek vélt biztosítékot arra nézve, hogy katonai műveleteiket biztosítsák és német csapatoknak Bulgáriába történő szállítását megakadályozzák. A bolgár ajánlat megmondásánál nem szabad felemlítetlenül hagyni azt, hogy a szövetségeseknek nincs szándékában a Balkánon egy végleges területi rendezést megkísérelni, amely természetszerűleg a békekonferencia határozatai számára kell, hogy fentartassék. Ezért tehát egy olyan katonai egyezmény megkötéséről van szó, amely a szövetségesek katonai műveletei számára bolgár részről a Balkánon minden veszélyt kizár. Ez magában foglalja a bolgár hadsereg demobilizálását vagy pedig egy más ponton jelenlegi szövetségesei ellen való felhasználását. Területi kérdéseket illetőleg semminemű lépés nem tehető. De egy lényeges pontja kell, hogy legyen az esetleg kötendő ideiglenes egyezménynek, hogy Bulgária kiüríti mindazon területet, amelek a tuljadonképpeni Bulgárián kívül esnek és amelyeket a bolgár haderő a háború kitörése óta megszállott. Ha a fent megjelölt feltételek, amelyeket Szófiába megtáviratoztak, Malinov kormánya részére nem látszanának elfogadhatóknak, akkor a szövetségesek kormányai nem lesznek abban a helyzetben, hogy új feltételeket szabjanak és Bulgáriára bízzak, hogy olyan személyeket találjam akik készek azok elfogadására. 2. a főparancsnok hajlandó lenne a bolgár kormány szabályszerűen meghatalmazott küldötteit fogadni, ha azok parlamentariek vezetésével a szövetséges csapatok vonalaihoz érkeznének, hogy a föltételekben megállapodjanak. Franchet d'Esperay tábornok bemutatta a föltételeket a szövetségeseknek, akik azokat jóváhagyták. A föltételek tisztán katonai természetűek és céljuk, hogy a szövetséges hadsereg keleti hadműveleteinek szabadságát teljesen biztosítsák és az esetleg folytatandó tárgyalásokra is biztosítékot adjanak. Minden egyéb, amit ezeken kivil más föltételekről, a bolgár ügyek politika, vagy diplomáciai eseményeiről terjesztenek helytelen és korai. Csupán egy újabb momentum történt: a bolgár parlament klrek megérkezése Szalonikiba, hogy a fegyverszünet föltételeiről tárgyaljanak. Reuter-jelentés a fegyverszünet feltételeiről. — Teljes szakítás a központi hatalmakkal és Törökországgal. — Demobilizálás vagy a bolgár hadsereg felhasználása az entente oldalán. — A megszállt területek kiürítése A területi kérdésekről a békekonferencia dönt — London, szept. 30. — A Reuter-ügynökség jelenti: Bulgária fegyverszünet iránt tett kérelmére adott angol válasz fedi a szövetséges hadseregek főparancsnoka által adott választ. A válasz határozottan kijelenti, hogy a katonai hadműveletek nem szüntethetők be. Egyidejűleg válaszképpen azon indítványra, hogy meghatalmazott bolgár képviselők a szövetségesekkel a béke kérdésben tárgyalni kívánnak, a szófiai kormánynak határozottan tudtára adatott, hogy egy ilyen béke természetszerűleg a bolgár kormánynak Törökországgal, Németországgal és Ausztria-Magyarországgal való teljes szakítást kell, hogy magában foglalja. Krisztina feltámadása. Irta: KABOS EDE. Emlékeim kék tavából lassan kiemelkedik egy néma, fehér hattyú: Csáthy Krisztina, a legszebb teremtés, akit a halál valaha arra kényszerített, hogy szolgálóleánya legyen. Mert Csáthy Krisztina, a fejedelmi termetű, fehér homlokú és álmodozó szemű hattyú, amilyen büszkén járt a világban, mégis csak akarattalan, engedelmes, kis szolgálóleánya volt a halálnak. A férfiakat, akik meghajoltak fejedelmi alakja előtt, olyan akarat nélkül, mintha álmában tenné, tálcán nyújtotta át gazdájának, a halálnak... 1. Akkor még édesanyám, ha kedve tartotta, belemarkolhatott az üstökömbe. Még volt hajam. Fiatal csikója voltam a gimnáziumi ménesnek s a szerelemről olyan távoli sejtéseim voltak, mint a borról, a pénzről, a világról. Egyetlen ideálom volt: Farkas Géza* Az sem azért, mert az önképzőkörben az összes díjakat megnyerte és szülővárosomban a kis Deák Ferencnek hívták, (akiről még nem igen tudtam, hogy kicsoda), hanem azért, mert sápadt volt, mint a templomi viaszgyertyák , a csizmadiacéh tekintélyes mesterének a fia volt, aki egyszer megajándékozott egy pár aranyrózsás babacsizmával. Azt mondta Farkas Géza, hogy maga csinálta a kis csizmákat s ezért ba megcsodáltam, mint a versekért és értekezésekért, melyekkel az önképzőköri dijakat elnyerte. Ez a Farkas Géza volt, az ideálom. Elmentem volna utána a világ végéig, csak épen Pestre nem mehettem utána, amikor a matúra után az egyetemre ment. Pestre még néhány évig várnom kellett. De mondhatom, hogy Pestről is elment a kedvem, mikor egy téli napon a gimnáziumba iparkodtam s a nagy, szürke épület homlokán fekete zászlót vettem észre. — Farkas Géza agyonlőtte magát! Ezzel fogadtak az iskolában a gyerekek és mondtak valamit Csáthy Krisztináról, aki férjhez megy a főispánhoz, pedig az öreg, mint Szilveszter apó a mesekönyvben és Farkas Géza is szerette, de az persze csak egy szegény csizmadiamester fia és nem versenyezhet a főispánnal. Mindebből keveset értettem s inkább az ismeretlen Pestre haragudtam, amelyik az én ideálomat megölte, de Csáthy Krisztinára nem jutott eszembe haragudni, mert azt egészen természetesnek találtam, hogy Csáthy Krisztina inkább megy férjhez a hatalmas főispánhoz, mint a sápadt Farkas Gézához. Nem is való ilyen fiatal embernek még házasodni. Én is inkább a főispánt választottam volna. Nem is ütköztem meg rajta, mikor néhány hét múlva megvolt az esküvő és ott láttam Csáthy Krisztinát a városi díszhintóban a főispán oldalán. A főispán olyan volt, mint egy gyönyörű.loun. A díszmagyarban különb volt az összes királyoknál, akiket lefestve láttam e hosszú, fehér szakálláról szent Péterre kellett gondolnom, akit az összes szentek közül legjobban szerettem. Emlékszem, hogy egy kicsit haragudtam is Csáthy Krisztinára, aki haloványabb volt a templomi viaszgyertyáknál, haloványabb még az én szegény Farkas Gézámnál is. Az ember azt hihetné, mikor látja, hogy sírni szeretne és boldogtalan. Pedig ott ült mellette a hintóban a főispán, aki olyan volt, mint egy gyönyörű álom és a házakon nemzetiszínű zászlók lobogtak és mi fiuk sorfalat állottunk az egész hosszú utcán s a népek ugy tódultak a lakodalom nézésére, mintha deresre húznák, aki lekésik. S Csáthy Krisztin, mégis sápadt volt. Az ember azt hitte volna, hogy mindjárt sírva fakad. Nagyon megértettem Sári nénémet, aki elég hangosan fakadt ki: — A szülei fülig úsznak az adósságban még felhúzza az orrát, mikor főispánná lehet. Igaza van Sári néninek. Én legalább igazat adtam neki. De azért este mégis sírva fakadtam, mikor találkoztam Farkas Géza édesapjával, az öreg csizmadia bácsival. Vörösebb volt a szeme, mint az orra, pedig azelőtt csak az orra pirossága tűnt fel nekem. Az öreg megölelt és nagyon reszketett a hangja, mikor azt morogta a füleidbe: — Te legalább ne felejtsd el az én szegény fiamat, hiszen neked babacsizmákat adott, nem a szivét, mint annak... Nem értettem, kit gondol, de sirva fakadtam, mert ö Í£ sírt. Sajnáltam, ha meg is vallottam 2 PESTI HIRLAP 1918. október 1., kedd. Az entente még nem szabott politikai feltételeket Bulgáriának. — Havas-kommüniké. — Páris, szept. 30. A Havas-ügynökség jelenti: A bolgár eseményekről sok, egymásnak ellentmondó és részben helytelen hír került forgalomba és jelent meg Franciaországban és a külföldön. Ezért szükséges, hogy megállapítsuk a tényeket. Jelenleg semmiféle diplomáciai tárgyalás nincs folyamatban, ennélfogva semmiféle politikai feltételeket nem szabhattunk Bulgáriának. A fegyverszünetet kérő okirat, amely esetleg a béketárgyalást is lehetővé teszi, megérkezett a bolgár hadsereg főparancsnokától, aki parlamentaiieket küldött Franchet d'Esperay tábornokhoz. A keleti hadsereg főparancsnoka csupán annyit válaszolt hogy: 1. a hadműveleteket semmi esetre sem lehet abbahagyni, amig a kért fegyverszünet föltételeire nézve megállapodás nem történt. A szobranjó elnapolása. Bécs, szept. 30. A Pesti Hirlap tudósijától. — Szófiából ideérkezett hirek szerint szobranje határozathozatal nélk. négy napra elnapolta üléseit. A lázadó bolgár csapatokat leverték a lojális csapatok. bécs, szept. 30. — Jellemző a helyzet zavarosságára, hogy nagyobbszámu bolgár katonaszökevény Szófia felé nyomult előre, hogy ott zavart támasszon, de útközben lojális bolgár csapatok nekitámadtak és eredménynyel leküzdötték őket. Miután immár osztrák-magyar és német csapatok is érkeztek Szófiába, a bolgár katonaszökevények ott semmit sem tudnak elérni. Minden esetre jellemző tünet, hogy bolgár csapatok erélyesen felléptek a lázadók ellen. A francia sajtó követelései. Genf, szept. 28. — A Bulgáriával szembe követendő magatartásról a „Temps" azt írja, hogy fontos a győzelem rögtöni teljes kihasználásának biztosítása, nehogy az entente harcosai hiába estek légyen el. A bolgár hadseregnek nem szabad mozgósítva maradnia és Bulgáriának nem szabad egy szomszédaitól elvett területet továbbra is megszállva tartania. A bolgár vasutakat és kikötőket, amelyek Németországnak állottak rendelkezésére, jövőre a szövetségesek rendelkezésére kell bocsátani. A „Matin" írja: Bulgária el kell, hogy viselje hibáinak és árulásainak következményeit. Bulgáriának oly terület van birtokaban, mely jelenlegi szövetségeseinké: szerbeké és görögöké. Bulgáriának tehát az egész területet ki kell adnia, demobilizál és átengedi nekünk a vasútjai fölötti ellenőrzést.