Pesti Hírlap, 1918. október (40. évfolyam, 229-255. szám)

1918-10-01 / 229. szám

A bolgár fegyverszünet megkötése. Párisi jelentés. Páris, szept. 30. (Hivatalos.) A bolgár fegyverszünetet tegnap este Szalon­ikiben Franchet d'Esperay főpa­rancsnok és a bolgár kiküldöttek, kik a f­ő­p­a­r­a­n­c­s­n­o­k minden feltételét elfogadták, aláírták. Az ellensé­geskedéseket beszüntették. Fran­chet d'Espéray tábornok utasítást kapott, hogy haladék nélkül kezdjen hoz­zá a fegyverszüneti feltételek­­végrehajtásához. Szófiai jelentés: Szófia, szept. 30. Hivatalosan közlik: Tegnap, szeptember 29-én, késő éjjel írták alá a bolgár delegáltak és a szalonikai keleti hadsereg főparancsnoka a fegyverszünetet. Parancsot adtak arra, hogy az egész fronton szün­tessék be a katonai műveleteket. E pillanatban a bolgár nemzethez és hadse­reghez, miután az ellenségeskedések immár megszűntek, felszólítást intéznek, hogy a nyugalmat és rendet őrizze meg, hogy a kor­mány a béke művét befejezhesse. Rövid idő választ el bennünk­et a régl­e­ges béke napjától, ennélfogva csak a Bulgária iránti forró hazaszeretettől kell magunkat vezettetni. A szövetséges kormányok természete­sen megkövetelnek minden általuk szüksé­gesnek vélt biztosítékot arra nézve, hogy ka­tonai műveleteiket biztosítsák és német csa­patoknak Bulgáriába történő szállítását megakadályozzák. A bolgár ajánlat meg­mondásánál nem szabad felemlítetlenü­l hagyni azt, hogy a szövetségeseknek nincs szándékában a Balk­ánon egy végleges terü­leti rendezést megkísérelni, amely természet­szerűleg a békekonferencia határozatai szá­mára kell, hogy fentartassék. Ezért tehát egy olyan katonai egyezmény megkötéséről van szó, amely a szövetségesek katonai mű­veletei számára bolgár részről a Balkánon minden veszélyt kizár. Ez magában foglalja a bolgár hadsereg demobilizálását vagy pe­­dig egy más ponton jelenlegi szövetségesei ellen való felhasználását. Területi kérdéseket illetőleg semminemű lépés nem tehető. De egy lényeges pontja kell, hogy legyen az esetleg kötendő ideiglenes egyezménynek, hogy Bulgária kiüríti mindazon területet, amelek a tuljadonképpeni Bulgárián kívül esnek és amelyeket a bolgár haderő a háború kitörése óta megszállott. Ha a fent megje­lölt feltételek, amelyeket Szófiába megtávira­toztak, Malinov kormánya részére nem lát­szanának elfogadhatóknak, akkor a szövet­ségesek kormányai nem lesznek abban a helyzetben, hogy új feltételeket szabjanak és Bulgáriára bízzak, hogy olyan személye­ket találjam akik készek azok elfogadására. 2. a főparancsnok hajlandó lenne a bolgár kormány szabályszerűen meghatalma­zott küldötteit fogadni, ha azok parlamen­tariek vezetésével a szövetséges csapatok vo­nalaihoz érkeznének, hogy a föltételekben megállapodjanak. Franchet d'Esperay tábornok bemu­tatta a föltételeket a szövetségeseknek, akik azokat jóváhagyták. A föltételek tisztán ka­tonai természetűek és céljuk, hogy a szö­vetséges hadsereg keleti hadműveleteinek szabadságát teljesen biztosítsák és az eset­leg folytatandó tárgyalásokra is bizto­sítékot adjanak. Minden egyéb, amit ezeken kivil más föltételekről, a bolgár ügyek­ politika, vagy diplomáciai eseményeiről terjesztenek helytelen és korai. Csupán egy újabb mo­mentum történt: a bolgár parlament klrek megérkezése Szalonikiba, hogy a fegyver­szünet föltételeiről tárgyaljanak. Reuter-jelentés a fegyverszünet feltéte­leiről. — Teljes szakítás a központi hatalmakkal és Törökországgal. — Dem­obilizálás vagy a bol­gár hadsereg felhasználása az entente oldalán. — A megszállt területek kiürítése A terü­leti kérdésekről a békekonferencia dönt — London, szept. 30. — A Reuter-ügy­nökség jelenti: Bulgária fegyverszünet iránt tett kérelmére adott angol válasz fedi a szövetséges hadseregek főparancsnoka ál­tal adott választ. A válasz határozottan ki­jelenti, hogy a katonai hadműveletek nem szüntethetők be. Egyidejűleg válaszképpen azon indítványra, hogy meghatalmazott bolgár képviselők a szövetségesekkel a béke kérdésben tárgyalni kívánnak, a szófiai kor­mánynak határozottan tudtára adatott, hogy egy ilyen béke természetszerűleg a bolgár kormánynak Törökországgal, Németország­gal és Ausztria-Magyarországgal való tel­­jes szakítást kell, hogy magában foglalja. Krisztina feltámadása. Irta: KABOS EDE. Emlékeim kék tavából lassan kiemelkedik egy néma, fehér hattyú: Csáthy Krisztina, a legszebb teremtés, akit a halál valaha arra kény­szerített, hogy szolgálóleánya legyen. Mert Csáthy Krisztina, a fejedelmi termetű, fehér homlokú és álmodozó szemű hattyú, amilyen büszkén járt a világban, mégis csak akarattalan, engedelmes, kis szolgálóleánya volt a halálnak. A férfiakat, akik meghajoltak fejedelmi alakja előtt, olyan akarat nélkül, mintha álmában tenné, tálcán nyújtotta át gazdájának, a halálnak... 1. Akkor még édesanyám, ha kedve tartotta, belemarkolhatott az üstökömbe. Még volt hajam. Fiatal csikója voltam a gimnáziumi ménesnek s a szerelemről olyan távoli sejtéseim voltak, mint a borról, a pénzről, a világról. Egyetlen ideálom volt: Farkas Géza* Az sem azért, mert az ön­képzőkörben az összes díjakat megnyerte és szülővárosomban a kis Deák Ferencnek hívták, (akiről még nem igen tudtam, hogy kicsoda), hanem azért, mert sápadt volt, mint a templomi viaszgyertyák , a csizmadiacéh tekintélyes mesterének a fia volt, aki egyszer meg­ajándékozott egy pár aranyrózsás baba­csizmával. Azt mondta Farkas Géza, hogy maga csinálta a kis csizmákat s ezért ba megcsodáltam, mint a versekért és értekezé­sekért, melyekkel az önképzőköri dijakat elnyerte. Ez a Farkas Géza volt, az ideálom. Elmentem volna utána a világ végéig, csak épen Pestre nem mehettem utána, amikor a matúra után az egye­temre ment. Pestre még néhány évig várnom kellett. De mondhatom, hogy Pestről is elment a kedvem, mikor egy téli napon a gimnáziumba iparkodtam s a nagy, szürke épület homlokán fekete zászlót vettem észre. — Farkas Géza agyonlőtte magát! Ezzel fogadtak az iskolában a gyerekek és mondtak valamit Csáthy Krisztináról, aki férj­hez megy a főispánhoz, pedig az öreg, mint Szil­veszter apó a mesekönyvben és Farkas Géza is szerette, de az persze csak egy szegény csizma­diamester fia és nem versenyezhet a főispánnal. Mindebből keveset értettem s inkább az ismeret­len Pestre haragudtam, amelyik az én ideálomat megölte, de Csáthy Krisztinára nem jutott eszem­be haragudni, mert azt egészen természetesnek találtam, hogy Csáthy Krisztina inkább megy férjhez a hatalmas főispánhoz, mint a sápadt Farkas Gézához. Nem is való ilyen fiatal ember­nek még házasodni. Én is inkább a főispánt vá­lasztottam volna. Nem is ütköztem meg rajta, mikor néhány hét múlva megvolt az esküvő és ott láttam Csáthy Krisztinát a városi díszhintóban a főispán olda­lán. A főispán olyan volt, mint egy gyönyörű­­.loun. A díszmagyar­ban különb volt az összes királyoknál, akiket lefestve láttam e hosszú, fe­hér szakálláról szent Péterre kellett gondolnom, akit az összes szentek közül legjobban szeret­tem. Emlékszem, hogy egy kicsit haragudtam is Csáthy Krisztinára, aki haloványabb volt a templomi viaszgyertyáknál, haloványabb még az én szegény Farkas Gézámnál is. Az ember azt hihetné, mikor látja, hogy sírni szeretne és bol­dogtalan. Pedig ott ü­lt mellette a hintóban a fő­ispán, aki olyan volt, mint egy gyönyörű álom és a házakon nemzetiszínű zászlók lobogtak és mi fiuk sorfalat állottunk az egész hosszú utcán s a népek ugy tódultak a lakodalom nézésére, mintha deresre húznák, aki lekésik. S Csáthy Krisztin,­ mégis sápadt volt. Az ember azt hitte volna, hogy mindjárt sírva fakad. Nagyon megértettem Sári nénémet, aki elég hangosan fakadt ki: — A szülei fülig úsznak az adósságban még felhúzza az orrát, mikor főispánná lehet. Igaza van Sári néninek. Én legalább iga­zat adtam neki. De azért este mégis sírva fakad­tam, mikor találkoztam Farkas Géza édesapjá­val, az öreg csizmadia bácsival. Vörösebb volt a szeme, mint az orra, pedig azelőtt csak az orra pirosság­a tűnt fel nekem. Az öreg megölelt és nagyon reszketett a hangja, mikor azt morogta a füleidbe: — Te legalább ne felejtsd el az én szegény fiamat, hiszen neked babacsizmákat adott, nem a szivét, mint annak... Nem értettem, kit gondol, de sirva fakadtam, mert ö Í£ sírt. Sajnáltam, ha meg is vallottam 2 PESTI HIRLAP 1918. október 1., kedd. Az entente még nem szabott politikai feltételeket Bulgáriának. — Havas-kommüniké. — Páris, szept. 30. A Havas-ügynökség jelenti: A bolgár eseményekről sok, egymás­nak ellentmondó és részben helytelen hír került forgalomba és jelent meg Franciaor­szágban és a külföldön. Ezért szükséges, hogy megállapítsuk a tényeket. Jelenleg semmiféle diplomáciai tárgyalás nincs fo­lyamatban­, ennélfogva semmiféle politikai feltételeket nem szabhattunk Bulgáriának. A fegyverszünetet kérő okirat,­ amely eset­leg a béketárgyalá­st is lehetővé teszi, meg­érkezett a bolgár hadsereg főparancsnoká­tól, aki parlamentaiieket küldött Franchet d'Esperay tábornokhoz. A keleti hadsereg főparancsnoka csupán annyit válaszolt hogy: 1. a hadműveleteket semmi esetre sem lehet abbahagyni, amig a kért fegyverszü­net föltételeire nézve megállapodás nem történt. A szobranjó elnapolása. Bécs, szept. 30. A Pesti Hirlap tudósi­jától. — Szófiából ideérkezett hirek szerint szobranje határozathozatal nélk. négy napra elnapolta üléseit. A lázadó bolgár csapatokat leverték a lojális csapatok. b­écs, szept. 30. — Jellemző a helyzet za­varosságára, hogy nagyobbszámu bolgár katona­szökevény Szófia felé nyomult előre, hogy ott zavart támasszon, de útközben lojális bolgár csapatok nekitámadtak és eredménynyel leküz­dötték őket. Miután immár osztrák-magyar és német csapatok is érkeztek Szófiába, a bolgár katonaszökevények ott semmit sem tudnak el­érni. Minden esetre jellemző tünet, hogy bolgár csapatok erélyesen felléptek a lázadók ellen. A francia sajtó követelései. Genf, szept. 28. — A Bulgáriával szembe követendő magatartásról a „Temps" azt írja, hogy fontos a győzelem rögtöni teljes kihaszná­lásának biztosítása, nehogy az entente harcosai hiába estek légyen el. A bolgár hadseregnek nem szabad mozgósítva maradnia és Bulgáriá­nak nem szabad egy szomszédaitól elvett terüle­tet továbbra is megszállva tartania. A bolgár vasutakat és kikötőket, amelyek Németországnak állottak rendelkezésére, jövőre a szövetségesek rendelkezésére kell bocsátani. A „Matin" írja: Bulgária el kell, hogy vi­selje hibáinak és árulásainak következményeit. Bulgáriának oly terület van birtoka­ban, mely jelenlegi szövetségeseinké: szerbeké és görögöké. Bulgáriának tehát az egész területet ki kell ad­nia, demobilizál és átengedi nekünk a vasútjai fölötti ellenőrzést.

Next