Pesti Hírlap, 1918. október (40. évfolyam, 229-255. szám)

1918-10-01 / 229. szám

1918. október 1., kedd. PESTI HÍRLAP A Journal des Dubats egy cikkében a bol­gár békeajánlatot teszi vizsgálat tárgyává és jelzi, hogy jelenleg Bulgáriával ,­zemben végle­ges békefeltételekről nem lehet szó. A végleges feltételeket majd az általános békeszerződésben fogják leszögeznti. Az ellenségeskedések félbe­szakítását attól kell függővé tenni, hogy a szö­vetséges hadseregek mindazon terü­leteket meg­szállják, amelyek további műveleteik szempontjjái­ól jelentőséggel bírnak és hogy a bolgárok az összes elrabolt területeket fo­­rtjik és ha­di anyagik­at, és vasúti vonalaikat a szövetségesek­nek kiszolgáltatják. Azonkívül anyagi biztosíté­kok kellenek nekünk. A Journal nyilvánosan követeli, hogy is­merje el Bulgária legyőzetését nyilvánosan az­zal, hogy kéri a szövetségeseket, hogy adják tud­tára békefeltételeiket. A Petit Paris Unite, amelyet Pliscon sugal­maz, a következőket írja: Bulgária állásfogla­lása nem ér­­bennünket váratlanul. Radoszlavov bukása egyengette az utat ezen lépéshez. Ra­doszlavov volt a bolgár beavatkozás értelmi szer­zője, Manilov tiltakozott ellene. De ez az első eset, hogy az entento hivatalosan érintkezik a szembenálló ellenséggel; most számos probléma lép előtérbe a balkáni kérdést kell megoldani. Szerbia, Görögország Románia kell, hogy visszakapják elvesztett területeiket, a bolgár kor­mánynak tisztában kell lennie azzal, melyek azon előfeltételek, amelyek mellett tárgyalni­ le­het, ha ezeket a tárgyalásokat inkább a határain, mint fővárosában akarja lefolytatni. Azonban az sincs­­kizárva, hogy ez I.rranc egy újabb manővere a központi hatalmaknak. A Journal többek között ezt írja: Franch­et d'Espéray tábornok offenzívájának sikerét csak megerősítenék a várakozásokat, amelyeket hozzá úgyis fűztünk, ele előtörést nem vártuk oly rövid idő múltán. Mindazonáltal még nsszübben sem vagyunk. Bulgár territóriumot csak a Strumahajtásban értünk­ el. Nagyon távol va­gyunk tehát még attól a helyzettől, amely 1813-ban állott fenn, midőn a román hadseregek a tel­jesen védtelen Szófiát fenyegették és a görögök és a szerbek a királyság régi határai előtt állottak. Most azonban Bulgária gyors cselekvéssel biz­tosítani akarja annak lehetőségét, hogy azon zá­logokról tárgyaljon, amelyekről azt óhajtja, hogy még kezében maradjanak és kedvezőbb feltétele­ket érjen el, mint aminek majd a végén elérhetők lesznek; mert nem a győzd feltételeit akarja hallani, hanem csak tárgyalásokat akar és szü­netet, amely megengedi neki, hogy tárgyaljon és ezalatt fegyvereit újból rendbehozza. Ezért a tá­bornok kategorikusan visszautasította a bolgár ajánlatot, azaz: a megvert Bulgáriának nyilvá­nosan el kell ismernie vereségét azáltal, hogy a szövetségesektől feltételeik közlését kéri. A bol­gároknak a fegyverek sorsdöntését a mi akara­tunk szerint kell majd elfogadniok. MiniMM^W^IUlJU^ magamnak, hogy a főispán sokkal szebb öreg ember és atui sir, mint a csizmadia-céh mes­­tere.., 2. Tiz évvel később jogászgyerek voltam s Nizzába kísértem az édesanyámat, aki akkor kezdte meg kálváriáját a melegebb tájak keresé­sének fájdalmas útján. Apám nem mehetett vele, hát nekem kellett­ melléje szegődnöm. A tengerparton jártunk s fürödtünk a szik­rázó melegben. Pedig február volt s apám utolsó levelében kegyetlen hidegekről panaszkodott. Egyszerre édesanyám meglökött szelíden: — Nézd, ott jön Csáthy Krisztina az urával. Még vagy harminc lépésnyire voltak. Csáthy Krisztina most is halvány volt, mint az esküvőjén, de szépsége ebben a halványságban is ragyogott. Fejedelmi alakja még a tenger­parti korzó gyönyörű vásárjából is kiemelte. Mindenki megfordult utána, de Csáthy Krisztina ugy tudott sétálni, mintha egyedül volna és sen­kit sem látna. Nekem ugy rémlett, hogy még az urát sem. Pedig a főispán úr ott volt mellette s beszélt, egyre ítészett. De rácit nem voltam a főispán úrtól ugy elragadtatva, mint valamikor az esküvőjén. Igaz, hogy most nem volt díszma­gyarban. Fehér strandruha volt rajta s fehér szakálla, a szent Péter fejére emlékeztető, a fe­hér ruhán sárgának látszott és egy kicsit pisz­kosnak. Mit tagadtam, nagyon piszkosnak lát­szott. És üreg volt a főispán úr, nagyon öreg. Szent Péter valószínűleg csak az öccse lehetne. Keleti, jelentés (szept. 28."). Szeptember 27-én jelentékeny csapatokkal és tüzérséggel folytatódott az általános előnyomulás. A bal­szárnyon levő csapatok a Presko és az Oh­rida tavak közötti és Monasztirtól északnyugatra megtörték az ellenség ellentállását és széles arc­vonalon előrenyomultak Kiesevóig. A centrumon Pelesig nyomultak előre a szerbek. Elérték a Kara Bo­nsity-srudník vonalat Isztiptől 23 mért­, foldnyir© és eljutottunk Czesena Kadorica környékéig és lovasságukkal előretörtek, úgy Csáthy Krisztina mellett a főispán úr azt a gro­teszk képet támasztotta fel bennem, mintha a hevesi február sétálna a nizzai február mellett. Ebben a pillanatban a lehető legrosszabb véle­ménynyel voltam a magam gyerekkori eszéről, amelyiknek úgy tétezett a főispán ur. És Sári néninek sem adtam már igazat: ha édi Csáthy Krisztina vagyok, nem hagyom magam rávenni, hogy a főispán fehér szakállával töröljem le a szüleim adósságait. S nagyon jól esett édesanyám önkénytelen sóhajtása: — Szegény Krisztina! Magam is ugy éreztem: szegény Csáthy Krisztina. A korzó is valahogyan igy érzett. A sétáló férfiak szeme is ezt sugározta. Az egész közönség lelke, mely így egybefolyva mindig nagyon becsületes, hasonlóképen ítélt De Csáthy Krisztina ezt se látta meg, nem akarta meglátni. Fejedelmi büszkeséggel járt az emberek közt, mint egy néma, fehér hattyú a kék vizeken. Aztán naponta láttam, mindig csak a férjé­vel. S én kezdtem idegennek érezni körülöttem azt az egész nizzai világot. Micsoda bomlott m­é­­­hek a nizzai méhek, hogy nem döngik körül a legszebb virágot? Mikor nagyon igazságos akar­tam lenni, azt mondtam magamnak, h­ogy vala­melyikben mindenesetre hiba van, vagy a méh­ben vagy a virágban. A hotelben, ahol édesanyámmal laktam, diszkréten érdeklődtem is. A portás nagyon ele­gáns, jónkktora francia volt. Azt kérdeztem: A negyvennyolcas alkotmány­párt vég­reh­­aj­tó bizottsága ma, kedden, este a párt közhelyiségében ülést tart, amelyen Wekerle Sándor miniszterelnök is megjelenik. Az ü­lésen az általános politikai helyzetet fog­ják megbeszélni. Wekerle Sándor miniszter­elnök, mint értesülünk, kedden este Bécsbe­­ utazik és másnap kihallgatáson jelenik­ meg a királynál. — Ezek mindig csak kettecskén sétálnak? A portás mosolygott. — Az utolsó esztendőkben nem merészkedik már senki az asszony közelébe. — Hát előbb merészkedtek? — Merészkedtek, hogyne. De az öreg ke­gyelmes úr mindjárt az első legyeskedővel alapo­san végzett. Párbajban agyonlőtte. — És aztán? ... — Aztán a rákövetkező három esztendőre megint esett két párbaj. Egy angol és egy ame­rikai megint a fűbe harapott. Aztán többé nem igen legyeskedtek az asszony körül. A francia portás könnyedé­n legyintett a kezével: — Erre mifelénk babonának is az embe­rek. Van egy yachtunk, a legszebb, a legsürgettő, fejedelmi berendezésű. Minden náczutaspár azt választotta eleinte kirándulásra. Aztán megtör­tént kétszer egy esztendőben, hogy a gyönyörű yacht betegen hozta haza vagy a fiatal férjet vagy a fiatal menyecskét. Iiát többé senki sem akart a fejedelmi yachttal kirándulni. S a harmadik ha­lálos párbaj után a kegyelmes úr se panaszkod­hatott többé, hogy a méhek nagyon alkalmatlan­kodnának a kegyelmes asszonynak. A mi embe­reink balbonásak. Vagy talán csak a mi leve­gőnkben lesznek babonásak az emberek. A ne­gyedik esztendőben valaki azt mondta, hogy az ördög fáradt s egy magyar asszonyt küldött maga helyett Nizzába, az szállítja helyette a férfiakat a pokolra. Hát elkerülték. .(Vége köv.) IIIHWIIII IIIIIIMIIIMI „A központi hatalmak nem vesztették el lélekjelenlétüket." Genf, s­zept. 30. — (A Pesti Hírlap tudósí­tójának távirata.) A párisi sajtó megállapítja, hogy az osztrák-magyar és német csapatoknak Szófiába érkezése óta az entente részéről köve­telt biztosítékok egyike, amely a Konstantiná­polylyal való vasúti összeköttetést és a kikötői forgalmat kívánta ellenőrizni, teljesen illuzó­riussá vált. A Temps ezt­ azzal a megjegyzéssel kiséri, hogy a központi hatalmak nem vesztették el lélekjelenlétüket s nem engedték, hogy az ese­mények meglepjék. Gesov szerepe. Berlin, szept. 30. — (A Pesti Hírlap tudó­sítójától.) A Berliner Tageblatt jelenti Zürichből: Svájcban már régóta bolgár ügynökök járnak. A Bemer Bund most közli, hogy elsősorban­ Gesov volt bolgár miniszterelnökről van szó, aki 1915-ben, épp úgy, mint Malinov, a központi hatalmak helyett az entente-tal akart szövetkezni és külö­nösen Angliával rokonszenvezett. Gesov h­osz­szaú ideig időzött Genfben állítólag a vörös­kereszt ügyeivel összefüggő küldetésben, valójá­ban azonban azért, hogy az entente-tal össze­köttetésbe lépjen. A bolgárok harcképességét a bolsevikizmus ingatta meg." Berlin, szept. 30. — (A Pesti Hírlap tudó­sítójától.) Ferdinánd cár nemcsak Károly ki­rály, hanem Vilmos császárhoz is táviratot inté­zett, amelyben biztosította a szövetséghez való változatlan ragaszkodását. A bulgáriai helyzet annyiban tisztázódott, hogy most el lehet mon­dani, hogy a bolgárok veresége lényegében véve nem katonai okokra vezetendő vissza. Mint már jelentették, a különben nagyon vitézül harcoló bolgár hadsereg egyes részei, harcképtelenségé­nek a belpolitikai pártharc volt az oka. A bolse­vik­i eszmék a hadseregre is elh­áramlottak. Eh­ez járult az entente ügyesen dolgozó propagandája, amelyet az ország belsejében a szövetséggel szemben ellenséges elemek támogatnak. A min­den hadviseléshez szükséges egység ilyen módon megingottas ez a hadsereg ellentálló képességét is megtámadta. Estente­ jelentések a frontról, hogy öt mértföldnyire közelítették meg a bolgár ha­tárt. A jobb­szárnyon megszállták a szövetsége­sek a Siramioa környékét és leereszkedtek a folyó keleti völgyébe. Az offenzíva kezdete óta több mint 300 ágyút zsákmányoltunk. (Szept. 29.) Szeptember 29-én folytatták a balszárnyunkon levő szövetséges csapatok az ellenséges utóvédek visszaszorítását Kicseni irá­nyában és elfoglalták a Breka magaslatokat. Oh­rida városától északra területet nyertek a szerb csapatok. Vele, és Kocanát­l északra és északkeletre elérte a szerb lovasság a bo­gár határt. Az angol-görög csapatok Strumisa váro­sától északra előbbre jutottak és Petrios felé vonulnak. (Szept. 28. Olasz jelentés.) Csapataink a szövetséges csapatokkal együtt­ folytatták elő­nyomulásukat 25-ikén a Bucin—Vrbrani—Malo­vidig terjedő vonalig. Az ellenség makacs ellen­állást f­ejt ki a Dragisee- és a Babuna-he­gy ke­leti lejtőin, mivel azonban hatalmas erővel támad­tuk meg, sikerült megvernünk és szétkerget­nünk. Hadoszlopaink visszaverték az ellenséges utóvédeket és másnap megszállták Krusevót. E hónap 27-én a terepnehézségek ellenére elfoglal­tuk azt az egész hegytömböt, amely a Cserna és a Velika völgye között emelkedik. Elértük­­a Mo­nasztirból Kicsevóba vivő utat. Demir-Hisszartól északra fáradhatatlanul folytatják csapataink a céljuk felé való előnyomulást. (Szept. 29.) Görög csapatok keleten a­ Bo­lasica mentén nyomulnak előre. Angol és görög csapatok Petries irányában a Strumica völgy mentén haladnak. Néhány különböző kaliberű ágyút zsákmányoltunk. Szerb jelentés, szept. 27. A szerbek elérték 26-án Ijadovistét és túlmentek Kocanán. Ugyanaz napon benyomultak Velezbe és sok foglyot ejtet­tek, akik az erősséget védelmezték. Ezután rögtön tovább nyomultak Istip felé. Óriási számú fog­lyot ejtettek, köztük sok németet és nagymennyi­ségű hadiezereket zsákmányoltak. Görög jelentés szeptember 26-ról: Az ango­lokkal együttműködő görög, csapatok elérték a V­elez-gerincet és elfoglalták azt az útvonalat, amely a­ Doiran-tó északi részéhez vezet.­ ­ A bolgár fegyverszünet és a magyar ssolaitika. Wekerle m­inisztere­l­ök kihallgatásra megy.

Next