Pesti Hírlap, 1918. október (40. évfolyam, 229-255. szám)
1918-10-01 / 229. szám
1918. október 1., kedd. PESTI HÍRLAP A Journal des Dubats egy cikkében a bolgár békeajánlatot teszi vizsgálat tárgyává és jelzi, hogy jelenleg Bulgáriával ,zemben végleges békefeltételekről nem lehet szó. A végleges feltételeket majd az általános békeszerződésben fogják leszögeznti. Az ellenségeskedések félbeszakítását attól kell függővé tenni, hogy a szövetséges hadseregek mindazon területeket megszállják, amelyek további műveleteik szempontjjáiól jelentőséggel bírnak és hogy a bolgárok az összes elrabolt területeket fortjik és hadi anyagikat, és vasúti vonalaikat a szövetségeseknek kiszolgáltatják. Azonkívül anyagi biztosítékok kellenek nekünk. A Journal nyilvánosan követeli, hogy ismerje el Bulgária legyőzetését nyilvánosan azzal, hogy kéri a szövetségeseket, hogy adják tudtára békefeltételeiket. A Petit Paris Unite, amelyet Pliscon sugalmaz, a következőket írja: Bulgária állásfoglalása nem érbennünket váratlanul. Radoszlavov bukása egyengette az utat ezen lépéshez. Radoszlavov volt a bolgár beavatkozás értelmi szerzője, Manilov tiltakozott ellene. De ez az első eset, hogy az entento hivatalosan érintkezik a szembenálló ellenséggel; most számos probléma lép előtérbe a balkáni kérdést kell megoldani. Szerbia, Görögország Románia kell, hogy visszakapják elvesztett területeiket, a bolgár kormánynak tisztában kell lennie azzal, melyek azon előfeltételek, amelyek mellett tárgyalni lehet, ha ezeket a tárgyalásokat inkább a határain, mint fővárosában akarja lefolytatni. Azonban az sincskizárva, hogy ez I.rranc egy újabb manővere a központi hatalmaknak. A Journal többek között ezt írja: Franchet d'Espéray tábornok offenzívájának sikerét csak megerősítenék a várakozásokat, amelyeket hozzá úgyis fűztünk, ele előtörést nem vártuk oly rövid idő múltán. Mindazonáltal még nsszübben sem vagyunk. Bulgár territóriumot csak a Strumahajtásban értünk el. Nagyon távol vagyunk tehát még attól a helyzettől, amely 1813-ban állott fenn, midőn a román hadseregek a teljesen védtelen Szófiát fenyegették és a görögök és a szerbek a királyság régi határai előtt állottak. Most azonban Bulgária gyors cselekvéssel biztosítani akarja annak lehetőségét, hogy azon zálogokról tárgyaljon, amelyekről azt óhajtja, hogy még kezében maradjanak és kedvezőbb feltételeket érjen el, mint aminek majd a végén elérhetők lesznek; mert nem a győzd feltételeit akarja hallani, hanem csak tárgyalásokat akar és szünetet, amely megengedi neki, hogy tárgyaljon és ezalatt fegyvereit újból rendbehozza. Ezért a tábornok kategorikusan visszautasította a bolgár ajánlatot, azaz: a megvert Bulgáriának nyilvánosan el kell ismernie vereségét azáltal, hogy a szövetségesektől feltételeik közlését kéri. A bolgároknak a fegyverek sorsdöntését a mi akaratunk szerint kell majd elfogadniok. MiniMM^W^IUlJU^ magamnak, hogy a főispán sokkal szebb öreg ember és atui sir, mint a csizmadia-céh mestere.., 2. Tiz évvel később jogászgyerek voltam s Nizzába kísértem az édesanyámat, aki akkor kezdte meg kálváriáját a melegebb tájak keresésének fájdalmas útján. Apám nem mehetett vele, hát nekem kellett melléje szegődnöm. A tengerparton jártunk s fürödtünk a szikrázó melegben. Pedig február volt s apám utolsó levelében kegyetlen hidegekről panaszkodott. Egyszerre édesanyám meglökött szelíden: — Nézd, ott jön Csáthy Krisztina az urával. Még vagy harminc lépésnyire voltak. Csáthy Krisztina most is halvány volt, mint az esküvőjén, de szépsége ebben a halványságban is ragyogott. Fejedelmi alakja még a tengerparti korzó gyönyörű vásárjából is kiemelte. Mindenki megfordult utána, de Csáthy Krisztina ugy tudott sétálni, mintha egyedül volna és senkit sem látna. Nekem ugy rémlett, hogy még az urát sem. Pedig a főispán úr ott volt mellette s beszélt, egyre ítészett. De rácit nem voltam a főispán úrtól ugy elragadtatva, mint valamikor az esküvőjén. Igaz, hogy most nem volt díszmagyarban. Fehér strandruha volt rajta s fehér szakálla, a szent Péter fejére emlékeztető, a fehér ruhán sárgának látszott és egy kicsit piszkosnak. Mit tagadtam, nagyon piszkosnak látszott. És üreg volt a főispán úr, nagyon öreg. Szent Péter valószínűleg csak az öccse lehetne. Keleti, jelentés (szept. 28."). Szeptember 27-én jelentékeny csapatokkal és tüzérséggel folytatódott az általános előnyomulás. A balszárnyon levő csapatok a Presko és az Ohrida tavak közötti és Monasztirtól északnyugatra megtörték az ellenség ellentállását és széles arcvonalon előrenyomultak Kiesevóig. A centrumon Pelesig nyomultak előre a szerbek. Elérték a Kara Bonsity-srudník vonalat Isztiptől 23 mért, foldnyir© és eljutottunk Czesena Kadorica környékéig és lovasságukkal előretörtek, úgy Csáthy Krisztina mellett a főispán úr azt a groteszk képet támasztotta fel bennem, mintha a hevesi február sétálna a nizzai február mellett. Ebben a pillanatban a lehető legrosszabb véleménynyel voltam a magam gyerekkori eszéről, amelyiknek úgy tétezett a főispán ur. És Sári néninek sem adtam már igazat: ha édi Csáthy Krisztina vagyok, nem hagyom magam rávenni, hogy a főispán fehér szakállával töröljem le a szüleim adósságait. S nagyon jól esett édesanyám önkénytelen sóhajtása: — Szegény Krisztina! Magam is ugy éreztem: szegény Csáthy Krisztina. A korzó is valahogyan igy érzett. A sétáló férfiak szeme is ezt sugározta. Az egész közönség lelke, mely így egybefolyva mindig nagyon becsületes, hasonlóképen ítélt De Csáthy Krisztina ezt se látta meg, nem akarta meglátni. Fejedelmi büszkeséggel járt az emberek közt, mint egy néma, fehér hattyú a kék vizeken. Aztán naponta láttam, mindig csak a férjével. S én kezdtem idegennek érezni körülöttem azt az egész nizzai világot. Micsoda bomlott méhek a nizzai méhek, hogy nem döngik körül a legszebb virágot? Mikor nagyon igazságos akartam lenni, azt mondtam magamnak, hogy valamelyikben mindenesetre hiba van, vagy a méhben vagy a virágban. A hotelben, ahol édesanyámmal laktam, diszkréten érdeklődtem is. A portás nagyon elegáns, jónkktora francia volt. Azt kérdeztem: A negyvennyolcas alkotmánypárt végrehajtó bizottsága ma, kedden, este a párt közhelyiségében ülést tart, amelyen Wekerle Sándor miniszterelnök is megjelenik. Az ülésen az általános politikai helyzetet fogják megbeszélni. Wekerle Sándor miniszterelnök, mint értesülünk, kedden este Bécsbe utazik és másnap kihallgatáson jelenik meg a királynál. — Ezek mindig csak kettecskén sétálnak? A portás mosolygott. — Az utolsó esztendőkben nem merészkedik már senki az asszony közelébe. — Hát előbb merészkedtek? — Merészkedtek, hogyne. De az öreg kegyelmes úr mindjárt az első legyeskedővel alaposan végzett. Párbajban agyonlőtte. — És aztán? ... — Aztán a rákövetkező három esztendőre megint esett két párbaj. Egy angol és egy amerikai megint a fűbe harapott. Aztán többé nem igen legyeskedtek az asszony körül. A francia portás könnyedén legyintett a kezével: — Erre mifelénk babonának is az emberek. Van egy yachtunk, a legszebb, a legsürgettő, fejedelmi berendezésű. Minden náczutaspár azt választotta eleinte kirándulásra. Aztán megtörtént kétszer egy esztendőben, hogy a gyönyörű yacht betegen hozta haza vagy a fiatal férjet vagy a fiatal menyecskét. Iiát többé senki sem akart a fejedelmi yachttal kirándulni. S a harmadik halálos párbaj után a kegyelmes úr se panaszkodhatott többé, hogy a méhek nagyon alkalmatlankodnának a kegyelmes asszonynak. A mi embereink balbonásak. Vagy talán csak a mi levegőnkben lesznek babonásak az emberek. A negyedik esztendőben valaki azt mondta, hogy az ördög fáradt s egy magyar asszonyt küldött maga helyett Nizzába, az szállítja helyette a férfiakat a pokolra. Hát elkerülték. .(Vége köv.) IIIHWIIII IIIIIIMIIIMI „A központi hatalmak nem vesztették el lélekjelenlétüket." Genf, szept. 30. — (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A párisi sajtó megállapítja, hogy az osztrák-magyar és német csapatoknak Szófiába érkezése óta az entente részéről követelt biztosítékok egyike, amely a Konstantinápolylyal való vasúti összeköttetést és a kikötői forgalmat kívánta ellenőrizni, teljesen illuzóriussá vált. A Temps ezt azzal a megjegyzéssel kiséri, hogy a központi hatalmak nem vesztették el lélekjelenlétüket s nem engedték, hogy az események meglepjék. Gesov szerepe. Berlin, szept. 30. — (A Pesti Hírlap tudósítójától.) A Berliner Tageblatt jelenti Zürichből: Svájcban már régóta bolgár ügynökök járnak. A Bemer Bund most közli, hogy elsősorban Gesov volt bolgár miniszterelnökről van szó, aki 1915-ben, épp úgy, mint Malinov, a központi hatalmak helyett az entente-tal akart szövetkezni és különösen Angliával rokonszenvezett. Gesov hoszszaú ideig időzött Genfben állítólag a vöröskereszt ügyeivel összefüggő küldetésben, valójában azonban azért, hogy az entente-tal összeköttetésbe lépjen. A bolgárok harcképességét a bolsevikizmus ingatta meg." Berlin, szept. 30. — (A Pesti Hírlap tudósítójától.) Ferdinánd cár nemcsak Károly király, hanem Vilmos császárhoz is táviratot intézett, amelyben biztosította a szövetséghez való változatlan ragaszkodását. A bulgáriai helyzet annyiban tisztázódott, hogy most el lehet mondani, hogy a bolgárok veresége lényegében véve nem katonai okokra vezetendő vissza. Mint már jelentették, a különben nagyon vitézül harcoló bolgár hadsereg egyes részei, harcképtelenségének a belpolitikai pártharc volt az oka. A bolseviki eszmék a hadseregre is elháramlottak. Ehez járult az entente ügyesen dolgozó propagandája, amelyet az ország belsejében a szövetséggel szemben ellenséges elemek támogatnak. A minden hadviseléshez szükséges egység ilyen módon megingottas ez a hadsereg ellentálló képességét is megtámadta. Estente jelentések a frontról, hogy öt mértföldnyire közelítették meg a bolgár határt. A jobbszárnyon megszállták a szövetségesek a Siramioa környékét és leereszkedtek a folyó keleti völgyébe. Az offenzíva kezdete óta több mint 300 ágyút zsákmányoltunk. (Szept. 29.) Szeptember 29-én folytatták a balszárnyunkon levő szövetséges csapatok az ellenséges utóvédek visszaszorítását Kicseni irányában és elfoglalták a Breka magaslatokat. Ohrida városától északra területet nyertek a szerb csapatok. Vele, és Kocanátl északra és északkeletre elérte a szerb lovasság a bogár határt. Az angol-görög csapatok Strumisa városától északra előbbre jutottak és Petrios felé vonulnak. (Szept. 28. Olasz jelentés.) Csapataink a szövetséges csapatokkal együtt folytatták előnyomulásukat 25-ikén a Bucin—Vrbrani—Malovidig terjedő vonalig. Az ellenség makacs ellenállást fejt ki a Dragisee- és a Babuna-hegy keleti lejtőin, mivel azonban hatalmas erővel támadtuk meg, sikerült megvernünk és szétkergetnünk. Hadoszlopaink visszaverték az ellenséges utóvédeket és másnap megszállták Krusevót. E hónap 27-én a terepnehézségek ellenére elfoglaltuk azt az egész hegytömböt, amely a Cserna és a Velika völgye között emelkedik. Elértüka Monasztirból Kicsevóba vivő utat. Demir-Hisszartól északra fáradhatatlanul folytatják csapataink a céljuk felé való előnyomulást. (Szept. 29.) Görög csapatok keleten a Bolasica mentén nyomulnak előre. Angol és görög csapatok Petries irányában a Strumica völgy mentén haladnak. Néhány különböző kaliberű ágyút zsákmányoltunk. Szerb jelentés, szept. 27. A szerbek elérték 26-án Ijadovistét és túlmentek Kocanán. Ugyanaz napon benyomultak Velezbe és sok foglyot ejtettek, akik az erősséget védelmezték. Ezután rögtön tovább nyomultak Istip felé. Óriási számú foglyot ejtettek, köztük sok németet és nagymennyiségű hadiezereket zsákmányoltak. Görög jelentés szeptember 26-ról: Az angolokkal együttműködő görög, csapatok elérték a Velez-gerincet és elfoglalták azt az útvonalat, amely a Doiran-tó északi részéhez vezet. A bolgár fegyverszünet és a magyar ssolaitika. Wekerle miniszterelök kihallgatásra megy.