Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-12 / 265. szám

U*I Budapest 1918. XL. övíolys®, 285. (13,882). szám. 22.-" 7 - 80-Egéss A VM* •••« « « 88 K — f Pelévre és Negyedévre egy hón •.»..... Egyes szám in helyben és vidéken 30 fillér, pályaudvarokon. 40 fliléc. Elfieté* ce apró hirdetés díjBEnlíra ueriat. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL . Budapest, V., Vilmos 630871­-41 78. TELEFON: 122—M 122—92 122—93 122—04 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hivandó.) PTRKRIADÓHIVATAL, Budapest, Erzsébet­ körút . Telefon : József 52—96. Undar ment Belgrádiba. Clemenceay távirata Franchet-hez, csak katonai kérdésekről a csel­, szerb és román erőssak­ellen. — visszarendelt® a szerb csapatokat. A Heinz­ssom. Az osztrák császár elismeri Német-Ausztria Jövende államformájul. Az entente és Intelt alHírfisK a fegpersztnett szerződést. Solf tiltakozása Wilsonföoz. — Serl­aben tiszta szocialista kormány alakult. Vilmos császár Hollandiába menekült. Forradalmi mozgalmak egész Európában. B. Föniék Tanács fölhívással fordul azz ország valamennyi nemzeti tanácsához, hogy döntsenek már most, minden további halogatás nélkül: csatlakoznak-e a Nemzeti­­Tanácsnak ahhoz az elhatározásához, hogy Magyarország jövendő államformája a köz­társaság legyen. Ezt a fölhívást vártuk, korábban is megértettük volna. Mikor köröskörül már mindenütt kimondták a köztársaságot mi­kor Német-Ausztria, sőt Németország is ki­kiáltotta már a köztársaságot, mi még min­dig tartottuk magunkat a formákhoz és egy elvi kijelentésen túl nem siettünk, szépen vártánk. Most, úgy látszik, nem lehet és nem szabad tovább várni. Vilmos császár le­mondott s fiával és feleségével együtt auto­mobilon Hollandiába menekült, ahol inter­nálták őket Habsburg Károly ebből nyilván megértette, hogy mi a lecke s hétfőn délben végre kiadott egy manifesztum-féle szógya­korlatot, amelyben egy kicsit szemérmesen s egy kis kásakerülgetéssel ugyan, de le­mond az osztrák trónról. Nem várunk egy alkotmányozó gyűlésig. Nem várunk egy percet sem tovább. Kimondjuk, hogy köztársaság akarunk lenni s a bálvány­imádásból az utolsó kis maradékot, a királyt­­ is beszüntetjük. Elég volt viszszük, hogy csak a jeladásra volt szükség s a Nemzeti Tanács fölhívására az ország minden részé­ből nyomban meg fognak jönni az ujjongó csatlakozások. Hosszú mondat volt a király­ság: most pontot rakunk a végébe. Nincs tovább. Velünk, a vérző és ártatlan magyar néppel, Clemenceau még rövidebben végzett. Érdemben jóformán nem is felelt a Franchet d'Esperey útján hozzáintézett kérésünkre. Mi az neki, hogy Magyarország határait legalább a békekonferencia döntéséig ga­rantálják! Nem mondja, hogy igen, azt, hogy nem. Csak úgy tesz, mintha nem se, is hallaná, hogy van egy alázatos kérésünk. Ha ebben a súlyos helyzetben a Károlyi­kormány a Nemzeti Tanács elé ment, becsü­letes és természetes lépés volt S ha a Nem­zeti Tanács arra kérte a kormányt hogy mint a régi rend bűneinek egyéb keserű kö­vetkezményét, ezt a keserű pohárt is vállal­ja, ezt is csak helyeselni tudjuk. Inkább ki kell üríteni a legkeserűbb pohárt is, sem­hogy erre a megpróbált országra ráereez­szük a teljes anarchiát. Hajótörés után egy roncs is jobb, mint a hullám­tenger, melybe kapaszkodni nem lehet S ez a kormány tiszta, jót akar és ártatlan benne, hogy a le­hetetlen kényszerhelyzetben mindent el kell fogadni. Pedig hogy mennyire szükséges lett volna, hogy a versaillesi haditanács meghallgassa Károlyi kérését azt a rohanó események fájdalmasan igazolják. Franchet d'Esperey, aki, hir szerint, vissza is paran­csolta az Újvidékbe hatolt szerbeket maga is belátta, hogy ez a helyzet aligha nevezhe­tő fegyverszünetnek s a maga szakállára is javunkra intézkedett. De megteszi-e ugyan­azt északon is, ahol a csehek állítólag majd­nem Vácig akarnak leereszkedni? És meg­teszi-e vajon az ellenintézkedést Erdélyben is, amerre komor hírek szerint Románia irányítja katonáit? Mi fegyverszünetet kö­töttünk az entente-tal. Kemény föltételeket kaptunk és lenyeltük. De hát, ha fegyver­szünetet kötöttünk, hogyan viseljünk to­vább háborút s ha a kemény föltételek sze­rint hat hadosztálynál több nem maradhat fegyverben, hogyan tudjunk védekezni cse­hek és románok elleni Vannak ugyan meg­nyugtatóbb hírek is, melyek szerint Cseh­ország nem akar ellenünk háborút viselni s ami cseh lobogó alatt történik, az csak cseh martalócok magánvállalkozása. De ha ez igaz, akkor Csehországnak kellene a m­ar­talócait megfékezni, mint ahogy Horvátor­szág­­ oválisan megfékezte a zöld káder martalócait Csehország , a cseh kormányt azonban még hallgat És nekünk meg van­nak kötve a kezeink. Nekünk hat hados­z­tályt engedélyeztek s több hadosztály már szavunk megszegése volna. Hát mit csinál­tománnk csehek és románok betörésed ellent Oh, ez kegyetlen tréfa, kivenni kezünkből még a követ is és aztán elvágni az összes ku­tyák láncait Ezt még a legyőzött néppel sem szabad megtenni, mert a győzőknek vannak jogaik, de a legyőzöttek sirámai el­jutnak a győztes országok emberibb lelkei­hez és jaj lehet a győzőknek, nemcsak a le­győzöttnek. A francia kormányt is megbuk­tathatja a forradalom, amely ma már nem ismer győztest és legyőzöttet s végigszáguld még az európai semleges országokon is. S egy éjszaka érkezett szikratávirat szerint már meg is buktatta: a francia forradalmi szocialisták Clemenceau kezéből kiragad­ták a hatalmat A győztes országok embe­ribb lelkeihez appellál hát a legyőzött Ma­gyarország. Lám, Németország is appellál az em­beribb lelkekhez. Kegyetlen föltételeket ka­pott ő is, mint mi. El kellett azokat fogad­nia, mint nekünk is. De az ártatlan német nép, mely már elkergette a háború bűnöseit, joggal kérdi Wilsontól, hogy miért kell a blokádot s a kiéheztetést föntartani az ártat­lanokkal szemben is, akik a háborút csak megszenvedték, nem okozták? Miért kell éheztetni hetven millió ártatlan embert, asszonyt, gyermeket, mikor a fegyvereket már a katonák kezéből kicsavarták s Német­ország fontos pontjait úgyis megszállották? Miért kell megkínozni az ártatlanokat, akik a bűnösök fölött igazságot tettek s éhesen siettetnék a végleges békét? Németország appellál és mi is appellálunk. Mert nem az a­ legfontosabb, hogy a hadügyminiszter fel­hívása szerint megpróbáljuk fegyveresen elhárítani a ránk törő gonosz szándékokat A Pesti- Eín­aw mai száma IS oldal

Next