Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)
1918-11-12 / 265. szám
U*I Budapest 1918. XL. övíolys®, 285. (13,882). szám. 22.-" 7 - 80-Egéss A VM* •••« « « 88 K — f Pelévre és Negyedévre egy hón •.»..... Egyes szám in helyben és vidéken 30 fillér, pályaudvarokon. 40 fliléc. Elfieté* ce apró hirdetés díjBEnlíra ueriat. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL . Budapest, V., Vilmos 630871-41 78. TELEFON: 122—M 122—92 122—93 122—04 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hivandó.) PTRKRIADÓHIVATAL, Budapest, Erzsébet körút . Telefon : József 52—96. Undar ment Belgrádiba. Clemenceay távirata Franchet-hez, csak katonai kérdésekről a csel, szerb és román erőssakellen. — visszarendelt® a szerb csapatokat. A Heinzssom. Az osztrák császár elismeri Német-Ausztria Jövende államformájul. Az entente és Intelt alHírfisK a fegpersztnett szerződést. Solf tiltakozása Wilsonföoz. — Serlaben tiszta szocialista kormány alakult. Vilmos császár Hollandiába menekült. Forradalmi mozgalmak egész Európában. B. Föniék Tanács fölhívással fordul azz ország valamennyi nemzeti tanácsához, hogy döntsenek már most, minden további halogatás nélkül: csatlakoznak-e a NemzetiTanácsnak ahhoz az elhatározásához, hogy Magyarország jövendő államformája a köztársaság legyen. Ezt a fölhívást vártuk, korábban is megértettük volna. Mikor köröskörül már mindenütt kimondták a köztársaságot mikor Német-Ausztria, sőt Németország is kikiáltotta már a köztársaságot, mi még mindig tartottuk magunkat a formákhoz és egy elvi kijelentésen túl nem siettünk, szépen vártánk. Most, úgy látszik, nem lehet és nem szabad tovább várni. Vilmos császár lemondott s fiával és feleségével együtt automobilon Hollandiába menekült, ahol internálták őket Habsburg Károly ebből nyilván megértette, hogy mi a lecke s hétfőn délben végre kiadott egy manifesztum-féle szógyakorlatot, amelyben egy kicsit szemérmesen s egy kis kásakerülgetéssel ugyan, de lemond az osztrák trónról. Nem várunk egy alkotmányozó gyűlésig. Nem várunk egy percet sem tovább. Kimondjuk, hogy köztársaság akarunk lenni s a bálványimádásból az utolsó kis maradékot, a királyt is beszüntetjük. Elég volt viszszük, hogy csak a jeladásra volt szükség s a Nemzeti Tanács fölhívására az ország minden részéből nyomban meg fognak jönni az ujjongó csatlakozások. Hosszú mondat volt a királyság: most pontot rakunk a végébe. Nincs tovább. Velünk, a vérző és ártatlan magyar néppel, Clemenceau még rövidebben végzett. Érdemben jóformán nem is felelt a Franchet d'Esperey útján hozzáintézett kérésünkre. Mi az neki, hogy Magyarország határait legalább a békekonferencia döntéséig garantálják! Nem mondja, hogy igen, azt, hogy nem. Csak úgy tesz, mintha nem se, is hallaná, hogy van egy alázatos kérésünk. Ha ebben a súlyos helyzetben a Károlyikormány a Nemzeti Tanács elé ment, becsületes és természetes lépés volt S ha a Nemzeti Tanács arra kérte a kormányt hogy mint a régi rend bűneinek egyéb keserű következményét, ezt a keserű pohárt is vállalja, ezt is csak helyeselni tudjuk. Inkább ki kell üríteni a legkeserűbb pohárt is, semhogy erre a megpróbált országra ráereezszük a teljes anarchiát. Hajótörés után egy roncs is jobb, mint a hullámtenger, melybe kapaszkodni nem lehet S ez a kormány tiszta, jót akar és ártatlan benne, hogy a lehetetlen kényszerhelyzetben mindent el kell fogadni. Pedig hogy mennyire szükséges lett volna, hogy a versaillesi haditanács meghallgassa Károlyi kérését azt a rohanó események fájdalmasan igazolják. Franchet d'Esperey, aki, hir szerint, vissza is parancsolta az Újvidékbe hatolt szerbeket maga is belátta, hogy ez a helyzet aligha nevezhető fegyverszünetnek s a maga szakállára is javunkra intézkedett. De megteszi-e ugyanazt északon is, ahol a csehek állítólag majdnem Vácig akarnak leereszkedni? És megteszi-e vajon az ellenintézkedést Erdélyben is, amerre komor hírek szerint Románia irányítja katonáit? Mi fegyverszünetet kötöttünk az entente-tal. Kemény föltételeket kaptunk és lenyeltük. De hát, ha fegyverszünetet kötöttünk, hogyan viseljünk tovább háborút s ha a kemény föltételek szerint hat hadosztálynál több nem maradhat fegyverben, hogyan tudjunk védekezni csehek és románok elleni Vannak ugyan megnyugtatóbb hírek is, melyek szerint Csehország nem akar ellenünk háborút viselni s ami cseh lobogó alatt történik, az csak cseh martalócok magánvállalkozása. De ha ez igaz, akkor Csehországnak kellene a martalócait megfékezni, mint ahogy Horvátország oválisan megfékezte a zöld káder martalócait Csehország , a cseh kormányt azonban még hallgat És nekünk meg vannak kötve a kezeink. Nekünk hat hadosztályt engedélyeztek s több hadosztály már szavunk megszegése volna. Hát mit csináltománnk csehek és románok betörésed ellent Oh, ez kegyetlen tréfa, kivenni kezünkből még a követ is és aztán elvágni az összes kutyák láncait Ezt még a legyőzött néppel sem szabad megtenni, mert a győzőknek vannak jogaik, de a legyőzöttek sirámai eljutnak a győztes országok emberibb lelkeihez és jaj lehet a győzőknek, nemcsak a legyőzöttnek. A francia kormányt is megbuktathatja a forradalom, amely ma már nem ismer győztest és legyőzöttet s végigszáguld még az európai semleges országokon is. S egy éjszaka érkezett szikratávirat szerint már meg is buktatta: a francia forradalmi szocialisták Clemenceau kezéből kiragadták a hatalmat A győztes országok emberibb lelkeihez appellál hát a legyőzött Magyarország. Lám, Németország is appellál az emberibb lelkekhez. Kegyetlen föltételeket kapott ő is, mint mi. El kellett azokat fogadnia, mint nekünk is. De az ártatlan német nép, mely már elkergette a háború bűnöseit, joggal kérdi Wilsontól, hogy miért kell a blokádot s a kiéheztetést föntartani az ártatlanokkal szemben is, akik a háborút csak megszenvedték, nem okozták? Miért kell éheztetni hetven millió ártatlan embert, asszonyt, gyermeket, mikor a fegyvereket már a katonák kezéből kicsavarták s Németország fontos pontjait úgyis megszállották? Miért kell megkínozni az ártatlanokat, akik a bűnösök fölött igazságot tettek s éhesen siettetnék a végleges békét? Németország appellál és mi is appellálunk. Mert nem az a legfontosabb, hogy a hadügyminiszter felhívása szerint megpróbáljuk fegyveresen elhárítani a ránk törő gonosz szándékokat A Pesti- Eínaw mai száma IS oldal