Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-21 / 273. szám

l­ lenőrzési jogukat cenzúra behozatalára használják fel, a lapokat elkobozzák, a kormány­táviratokat cenzúrázzák, a hivata­los- és magánleveleket felbontják, azokból az értékeket kiszed­ik, a közbiztonsági szol­gálatot megbénítják azzal, hogy a csendőrö­ket, nemzetőröket és polgárőröket lefegy­verzik, a vasúton a személyforgalmat enge­délyhez kötik, a pécsi katonai iskolában katonai tantárgyak tanítását eltiltják, a 21—30 év közt levő magyar állampolgáro­kat a szerb hadseregbe toborozzák és általá­nosságban azt hirdetik, hogy magukra nézve a fegyverszünetet, kötelezőnek nem tartják. A kiürített területet megszálló szerb fegy­veres csapatoknak ez a viselkedése beleütközik az előbb említett fegyverszüneti megállapodások­nak 1., 3., 12. és 18. cikkébe, a fegyverszüneti megállapodásnak szellemébe és céljába, végül általában a fegyverszünet gondolatába. E mel­lett a szerb csapatok eljárása a magyar népköz­társaság kormányát abba a helyzetbe hozza, hogy az ország meg nem szállott területein la­kóknak és a vasutaknak szénnel és élelmiszerek­kel való ellátását nem tudja biztosítani, a köz­igazgatási szervezet megbénítása folytán a köz­rend fentartásáról, nem tud kellőkép gondos­kodni. A szerb fegyveres csapatoknak ez a visel­­kedése továbbá bénítólag hat a magyar állam területének meg nem szállott részein a közigaz­gatásra. A szényilány miatt, különösen a pécsi szén­bányák elfoglalása miatt Budapest világítása, a forassó-szörény megyei bányák forgalmának megszakítása miatt a vasúti forgalom meg fog állni és így előreláthatólag anarchia fog az ár­gnak meg nem szállott területein is bekövet­nti, azonkívül, hogy a közigazgatási szerve­megbénítása és a fegyverszünet megsértése v állott terület lakosságát is állandó nyugtá­ban és izgatottságban tartja. A magyar népköztársaság kormánya kiin­dulva annak a feltételezéséből, hogy a szerb csa­patok ezen eljárásáról a parancsnokló tábornok úr nem bír tudomással és az jóváhagyásával nem történhetik, azzal a kérelemmel fo­rdul a szövetséges hadseregek parancsnokló tábornoká­hoz, szíveskedjék a megfelelő intézkedéseket terni oly célból, hogy Szerbia a megfelelő fegyverszüneti megál­lapodásokat tartsa meg, mert ellenkező eset­ben a magyar népköztársaság kormánya a népesség viselkedéséért és a rend­bentartó­nem vállalhat felelősséget, sem elvál­lalt kötelezettségeit nem teljesítheti és így nevezetesen a francia megszálló csapatok szállítására és ellátására vonatkozó kötele­zettségének nem tehet eleget A fent előadott sérelmekre vonatkozó bi­zonyítékokat a köztársaság kormánya össze­gyűjtötte és kész azokat a szövetséges hadsere­gek parancsnokló tábornokának, az általa meg­jelölendő módozatok mellett rendelkezésére bo­csátani A magyar népköztársaság kormánya nevében KÁROLYI MffiALI. Ezen a táviraton kívül, mint már jelentet­tük, a kormány részletes jegyzékbe foglalta a szerb erőszakoskodások hosszú sorozatát. Az ezekre vonatkozó bizonyítékokat összegyűjtik s a jegy­zékhez csatolják. A bizonyítékok összegyűjtése és a jegyzék kiegészítése folyamatban van s a­z Ander Béla elnöklete alatt álló bizottság szaka­datlanul dolgozik rajta. Ezt a jegyzéket, amint megírt­u­k, a kor­alány egyenesen az ententénak küldi el. A ma­gyar kormány megbízó urai e téiból Svájcba fog­nak utazni és ott adják az entente diplomáciai képviselőinek az entente kormányokhoz, illetve a visaillesi haditanácshoz való jut­ató.-­ régiszt Erre azért is szükség van, mert Franchet d'Espé­rey a francia kormány egyenes utasítására csak katonai konvenciókról tárgyalhat, már pe­dig ennek a jegyzéknek bizonyos politikai körül­ményekkel is foglalkoznia kell. A szerbek elfogják a ma­g­yar­tiszt­viselőket. Nagybecskerekre a szerb csapatokba pan­csovai szerb dalkör kíséretében vonultak be. Risztics ezredes ismeretes felhívására való hivata­kozással dr Zsupánszki Sladkó megjelent az al­ispánnál és követelte, hogy a vármegye közigaz­gatását adják át a szerb Nemzeti Taná­cnak, mert a törvényhatóság összeállítása nem felel meg a wilsoni elveknek. Az alispán ez ellen til­takozott, de végre is kénytelen­ volt a tisztikarral elhagyni hivatalát. A szerbek erre birtokukba vették a vármegyeházát, lefoglalták az alispán automobilját és lovait úgyszintén az Osztrák-Magyar Bank fiókjának pénzét is, körülbelül három millió koronát. A vármegyeházán csak a szerb nemzeti tanács által kiállított cí­ülbetűs igazolványokat fogadják el. A nem szerb anya­nyelvű fiatalembereket, ha az öt katonaköteles korosztályhoz tartoznak, internálják. A szerb nemzeti tanács internálja azokat a katonaitóitele® tisztviselőket is, akik nem akarják letenni a hű­ségesküt. Alexi főlevéltárost denunciál és gyár­tájának örve alatt letartóztatták. Egyik verzió szerint agyonlőtték, más hír szerint Belgrádba vitték, hogy hadbíróság elé álltsák. Versecen a szerbek az ottani ménesből két­száz lovat vittek el és birtokukba kerítették a spiritusz-gyárát is. Tegnap Nagykikindára is szinsh aprkja tornotság vonult be, egy tiszt és ötven ember. A szerbek Szőreg­en, Szegedről jelentik nekünk. A városban tel­jes rend és nyugalon­ uralkodik. A szerbek csak Szőregig hatoltak előre és azok a híresztelések, amelyek szerint komitácsikat küldtek volna előre, akik Szeged külső város­részeiben fosztogatnak, neon felelnek meg a valóságnak. És így nem igaz az sem,­­hogy Szegedről karhatalmi készültség ment Szöregre. Egyébként Szöregen is rend­re nyugalom van. A községben szerdán délután népgyűlés volt, amelyen a szerb parancsnok kö­zölte, hogy a katonaság békés szándékkal jött és senkinek sem lesz semmi bántódása. Eddig nem is történt baj. A vonatokat feltartóztatták ugyan, de az utasokat nem fosztották ki, nem is kutat­ták át a vonatot, csak megkértek valadentőt, hogy adja át fegyverét A vonatokat azonban nem en­gedték tovább és a közlekedés ma is szünetel* A­ szerbek hir szerint nem szándékosnak Szőregen túl előrenyomulni, annál kevésbbé, mert Szege­den most nagyszámú német katonaság vonul át, akikkel érthető okokból sem sm­vánnak talál­kozni. « A román fal nem akar va­llunk tovább állami közös­ságban élni* A Smolu treianeti Tanács kiáltványa. A Román Nemzeti Tanács* Kiadó tanácsko­zásai alapján a következő kiáltványt hozta nyil­vánosságra: A Világ séjMMin­ez! A magyarországi és erdélyi román nem­zet, amelyet a magyar népnek uralkodó osztálya századokon át testi és lelki rabságban tartott, felszabadulva szolgaságából ama fegyvereknek dicső győzelme által, amelyek az emberi civili­zációért harcoltak a nemzeti és osztályelnyomás barbár princípiuma ellen, az eddigi elnyomók kormánya előtt ki­jelentette elhatározását szabad és frig­yetlen állammá való szervezkedése iránt,­­ hogy erőit minden akadálytól menten az emberi szabadság és műveltség szolgálatában érvénye­síthesse. Az eddigi elnyomók kormánya megtagadta hozzájárulását a román nemzet ezen elhatáro­zásához és minden nemzetnek ama természetes jogával szemben, hogy maga fölött és a általa lakott terü­let fölött önmaga intézkedjék, az el­nyomók kormánya szembehelyezi az elnyomó állam nyers erőszakát. Évszázadok óta a ma­gyar népnek elnyomó osztálya idegen ékekkel szakította meg nemzetünk testét,­az 1867-ben létesített álalkotmányos,­ság­yin pedig a magyar kormányzat­politikának bevallott célja volt a mi nelauiseti megsemmisítés­ü­nk. Minden jogot nélkülöző telepítésekkel őseink földjén, kíméletlen megmagyarosításával mind­azon románoknak, akik képtelenek voltak köz­vetlenebb viszonylatokba kerülni a magyar ura­lommal, mindenféle hivatalnokok­ százezreinek a román területre való beözönlésével és megaka­dályozva népünket abban, hogy ipari szükség­leteit önmaga elégíthesse ki, megmagyarosítot­ták a városokat mesterséges eszközökkel és a mi megsemmisítésünk barbár céljából pedig Csonka,il­le­n letarkították a román nemzet által lakott területet A magyar kormány most az elnyomás és bűnöks erőszak által teremtett ezen helyzettel akarja igazolni ellenállását a román nemzet amaz elhatározásával szemben, hogy ősi földjén szabad és független államot­ alkothasson. A nemzeti szabadságunk ellen eddig elkövetett bűn­cselekedetek által létrehozott helyzetet igazolá­sul akarják felhasználni arra­ az újabb merén­y­letre, amelyet ellenünk szándékolnak. Erőszakkal kellene jogunkat érvényesíte­nünk, de bármennyire el vagyunk is határozva a nemzeti szabadságért életünket is feláldozni, most, amikor a civilizáció győzelmét ünnepeljük a barbárság ellen és várjuk a nemzetközi tör­vénykezést, amely a nyers erőszakot az igazság­gal fogja felváltani és mindenütt el fogja tüntetni az embertelen uralmaknak következményeit: a román nemzet tartózkodik a barbár eszközök igénybevételétől a népek kö­­zötti viszonyok rendezésében, de ime az egész világ előtt tiltakozik a magyar kormánynak bűnös cselekedete ellen, amely most is idegen uralom alá akarja hajtani., a román nemzetet és megakadályozza abban, hogy szabad és független államban alakulhasson meg. , A magyarországi és erdélyi román nemzet nem kíván más népek fölött uralkodni. Nélkü­lözve teljesen minden történelmi uralkodó osz­tályt, a román nemzet már a maga lényegében , legtökéletesebb demokráciának megtestesítője, a maga ősi földjén a román nemzet kész minden népnek teljes nemzeti szabad­ságot biztosítani. Szabad és független államiban való szervezése; olyképen fogja berendezni, hogy a területén élő népegyedek számára biztosítsa az életfeltételek egyenlőségét, kizárólagos eszközét az emberi tö­rméletesedésnek. Ám a magyarországi és erdélyi román ami­ket nem engedi meg, hogy az évszázadok óta az ő megsemmisítésére célzó kísérleteik eredményei most igényei jogosságának elh­omályosítására használtassanak fel, tiltakozik a magyaroknak a román területekre vonatkozó revindikációja ellen, amely területet Traján császár foglalása, óta mind mai napig a mi kanjaink munkáltak ma. a mi vérünk áztatott és körülmények között sem albír a sm&rar nemafettei továbbra ss bántan­i, állami közösségben élni, hanem el van határozva az általa lakott terüle­ten szabad és független államot létesíteni. Ezt az akaratát és elhatározását tudomására hozza a világ népeinek. A magyarországi és erdélyi ro­mán nemzet kéri a maga részért a civilizált vi­lágnak és a szabadság géniuszának segítségét és ünnepélyesen kijelenti, hogy ettől az órától fog­va —• bármiként határozzanak is a világ ham­i­zonsan — el van tökélve arra, hogy ink­ább elpusztul semhogy további*, i-Molgaságban és fü­ggősrgfton­ éljen. * A magyarországi és erdélyi román nemzet reméli ée elvárja, hogy a szabadságra való tö­rekvésben az egész román faj segíteni fogja valylyel ezenti­l egyek akarunk lenni min'" örökre. A Román Nemzeti Tárná­n ,a PESTI HÍRLAP 1918. november 19., kedti. apatán világ- Gyulafehérvárott. _ Gyulafehérvár tegnap óta a magyarországi románok impériuma alak van. A románok át­vették a közigazgatási és a vármegye és a város előkelőségei, úgymint a főispán, főjegyz­ő, a po­­­gármester és a rendőrkapitány még tegnapelőtt este Budapestre utaztak. Gyulafehérvári e-'-'1 szerint aránylag nyugalom van. Román csapatok Erdélyben. Gyergyószmtmiklósról jelentik, hogy bor, Tölgyes, Békás. Csikszentmárton községeket 80—100 főből álló romániai előör.-csapatok szállották meg. Tölgyesbe kétezer főnyi romániai haderő érkezését várják. Azt is jelentik, hogy a gyinies-i szoros felé nagyobb romániai csapatok ny­ánulnak előre. A rom­án katonák azt mond­ják, hogy erdélyi testvéreik felszabadítására jön­nek.­­Iaroajievizt is romániai­­ előörs-csapatért szállták ancig. A sísékely lakosság aggodalommal várja a fejleményeket. A az ekhelység védelmet kért a magyar" népköztársaság" kormányától. Marosvásárhely kiürítését, miután a város a de­markációs vonalba esik, a hatóságok megkezd­ték. A 62. volt közös gyalogezredet és a 22. hon­véd gyalogezredet Ma­rosszemtannára helyezték át. A székelyföldi román katonák. .A­­székelyföldre bejött román katonákról érdekes képet rajzolnak a székelység lapjai. Ko­rántsem valami nagyszerűen felszerelt had­sereg­­ről van szó, hanem teljesen leromlott, elkesere­dett katonákról, akik átkozódnak a háború ellen és legjobban szeretnének haza menni. Volt

Next