Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-21 / 273. szám

4 PESTI HIRLAP 1918. november 21., csütörtök. Károly­ válasza Kramatz levelére. A cseh-szlovák köztársaságnak a ffc£y perszüneti szerződés érte in,­eben nincs joga magyar területet megszállani. Erre az entente-seregek főparancsnoka nem adott meghatalmazást A magyar népkormány a cehh csapatok visszavonását követeli, ellenkező esetben igazságát az entente ítélőszéke elé viszi. Kramarz fegyzéke Károlyi miniszter­elnökhöz. Dr Kramarz, a cseh-szlovák köztársaság miniszterelnöke, november 14-én a következő táviratot intézte Károlyi Mihályhoz, a magyar népkormány elnökéhez: — Bátorkodom megjegyezni, hogy köztár­saságunkat, az entente mint szövetséges hatal­mat elismerte és hogy miniszterünk, dr Benesch, mint rendes tag résztvesz a szöve­séges hatalmak versaillesi haditanácsán. Ennek következtében a megkötött fegyverszüneti szerződés értelmében nekünk megvan a jogunk, hogy a rend fentar­tása céljából megszálljuk az összes fontosak­nak tartott pontokat. És úgy, mint a magyar kormány, mi sem gondolunk arra, hogy erő­szakkal bármilyen területet meghódítsunk, mert hiszen mi is a béketárgyalástól várjuk a vég­leges megoldást. A szlovák vidékekre mi csalás azért vonultunk be, mert a magyar közigazga­tá­si hatóságok és csendőrök elhagyták helyeiket és minket felkértek arra, hogy akadályozzuk meg az erőszakosságokat és az anarchiát. Ha most már a magyar csapatok erőszakkal el akar­nák űzni biztonsági helyőrségeinket, úgy kény­telenek volnánk az ententehoz fordulni, fegyve­res intervenciót kérve tőle, valamint kénytelenek volnánk minden, a szlovák népen elkövetett erő­szakosságért és sérelemért a magyar kormányt felelőssé tenni. Nem járulhatunk hozzá ahhoz a propozí­ciójunkhoz, hogy a szlovák nemzeti tanács azzal a feltétellel, hogy elismerje a magyar szuvereni­tást, maga gondoskodjék a szlovák terület köz­igazgatásáról. Erre annál is inkább okunk van, mert hiszen október 29-én az ön kormánya el­ismerte a szlovák nép számára az önrendelke­zési jogot, valamint elismerte a szlovák nemzeti tanácsot is és ennek folytán a nemzeti tanács október 30-án a népek szabad önrendelkezési jo­gának értelmében ünnepélyesen deklarálta a cseh néppel való egyesülését a szabad cseh-tót állam­ban. Erre való hivatkozással bátor vagyok azt kívánni, hogy a magyar kormány haladéktala­nul adjon parancsot hadseregének, hogy tartóz­ko­jék biztonsági csapalok kiűzésétől. Ter Kramarz, a cseh-tót köztársaság miniszterelnöke: A miniszterelnök válasza: Kramarz jegyzékére a magyar népkor­mány nevében Károlyi Mihály miniszterelnök november 17-én a következő távirati választ küldte a cseh-szlovák köztársaság miniszter­elnökének­­. A magyar köztársaság kormánya megelé­gedéssel állapítja meg Elnök Úr táviratából, hogy a november 13-án a magyar állam és a szövetséges hadseregek között kötött fegyver­szüneti szerződést, mely már november 4-ike óta érvényben van Elnök Úr kötelezőnek ismerte el a cse­h­szlovák köztársaságra nézve, minthogy a szövetségesek szövetséges hatalom­nak ismerték el a cseh-szlovák köztársaságot és a csehszlovák köztársaság részt vett a versaillesi haditanácsban a fegyverszüneti szerződések­­megteremtésében. Ennek folytán a magyar köz­társaság kormánya nem kételkedik abban, hogy a cseh-szlovák köztársaság kormányának az a szándéka, hogy szigorúan betalrtja a fegyver­szüneti szerződés pontjait, melyet, kifejezetten a magyar kormány által képviselt állammal kötöt­tek. Mert a szerződések betartása általában nem­csak a nemzetközi jognak az alapelve, hanem alapelve annak az új rendszernek is, melyet Wil°on elvei képviselnek. Ilyen körülmények között a magyar köz­társaság kormánya meglepetéssel konstatálja, hogy Elnök Úr táviratában a fegyverszüne­t szerződés stipulációira hivatkozik, hogy igazol­ta felfegyverkezett cseh csapatoknak a magyar állam területén való jelentést. Nos, a harmadik pontja az aláírt és jelenleg érvényben levő fegy­verszüneti szerződésnek, melyet a cseh-szlovák köztársaság kötelezőnek ismert el, a következő­ket tartalmazza: „A szövetségeseknek joguk van megszállani mindazokat a helyiségeket, vagy stratégiai pontokat, amelyeknek állandó kijelölé­sére a szövetséges hadseregek főparancsnoka jogosult." Azután ugyanennek a­ szerződésnek a 17-ik pontja szóról-szóra a következőket sti­pulálja­. „A szövetségesek nem fognak beavat­kozni a magyar állam belső igazgatásába­". A cseh-szlovák köztársaságnak tehát nem volt joga arra, hogy a magyar ál­lama területének bármilyen részét is ka­tonailag megszállja, mert a szövetségeseknek csak azokat a helysé­geket és pontokat van joguk megszállni, amelye­ket stratégiai szempontokból fontosaknak tarta­nak és amelyeket a szövetséges hadsereg főpa­rancsnoka jelöl ki. Mostanáig azonban a mai­gyar köztársaság kormányát nem értesítették arról, hogy a szövetségesek a magyar állam északi, északnyugati és nyugati részein mely helység­eket és pontokat akarnak stratégiailag megszállani, a szövetséges hadseregek főparancs­noka ebben az értelemben még nem is közölte részletesen a magyar köztársaság kormányával ezeket a pontokat és helyiségeket és Elnök­ Úr önmaga sem hivatkozott arra táviratában, hogy ezeknek a pontoknak a cseh csapatok által való elfoglalásának­ az szolgált alapul, hogy a jelen­leg a cseh csapatok álal elfoglalt pontokat a szö­vetséges hadseregek főparancsnoka jelölte meg, mint olyanokat, melyeket stratégiai szempontból el kell foglalni. Elnök Úr táviratában kiemelte és a magyar köztársaság kormánya elégtétellel vesz tudomást erről a kijelentésről, hogy a cseh-szlovák köz­társaság kormányának nem áll szándékában hó­dítóként megszállani valamely területet, mert ezen területek sorsának végleges ren­dezője a békekonferenciától függ. Arra, hogy ezeket a területeket mint hó­dító megszállja és hogy e területeken teljesen fölfegyverzett cseh csapatokat alkalmazzon, a cseh-szlovák köztársa­ságnak sem a nemzetközi jog alapelvei, sem a fegyverszüneti szerződés enez inében nincs joga. Ellenkezőleg, ilyen fölfegyverzett csapatoknak az alkalmazása abból a célból, hogy a közigazgatást kezü­kbe vegyék, egyenes ellenmondásban van a fegyverszüneti szerződés 17. pontjával, mely a magyar állam területein a polgári közigazgatást azoknak a magyar hatóságoknak a kezében hagyja, melyek az adminisztrációt eddig is vé­gezték és megtiltja minden más államnak a be­avatkozását ebbe az adminisztrációba. Ami azt jelenti, hogy a magyar köztársaság kormányá­nál­: a dolga, hogy intézkedéseket te­gyen, hogy saját tisztviselői által a ren­det­ fen tartsa, már­pedig a rendben tar­tás egyenesen adminisztratív feladat­­a így semmilyen más államnak ninc­s joga a beavat­kozásra. Végül ez azt is jelenti, hogy a magyar állam és a határos államok között annak a jó szomszédsági viszonynak kell meglennie, amely a béke idejében a nemzetközi jog szabályait tisz­telő és a törvényes rendet kölcsönösen becsülő szomszéd államok között uralkodik. Minthogy JIM a helyzetet a fegyverszüneti szerződés meg­teremtette és minthogy a cseh-szlovák köztársa­ság, vagy általában a szövetséges hatalmak nem támaszkodhatnak sem a fegyverszüneti szerző­désre, sem a nemzetközi jog által teremtett hely­zetre, hogy fegyveres cseh csapatokkal megszállt­hassanak más stratégiai pontokat és helyisége­ket, mint amelyeket a szövetséges hadseregek fő­parancsnoka kijelölt, sőt még arra nézve sem, hogy biztonsági őrség gyanánt fegyveres csapa­tokat alkalmazzanak: a magyar köztársaság kormánya meg­döbbenéssel v­esz tudomást arról tényről, hogy Elnök úr fegyveres cseh csapatoknak az­alkalmazását egyedül azzal okolja meg, hogy a magyar közigazgatási hatóságok és a magyar csendőrség elhagy­tk helyeiket és hogy a cseh­szlovák kormányt felkérték arra, hogy az erő­szakosságokat és az anarchiát megakadályozza. Ellenkezőleg, a magyar köztársaság kormányá­nak hangsúlyoznia kell azt a tényt, hogy a ma­gyar közigazgatási hatótságok és a magyar csendőrség a magyar államhoz tartozó területe­ken a fegyveres cseh csapatok érkezése előtt he­lyükön voltak és hogy néhány helységben he­lyükön maradtak még ezeknek a csapatoknak az érkezése után is; más helységekben éppen a Cseh csapatok kényszeritették őket,, hogy helyük­ről tá­vozzanak s végül meg kell állapítania a­ magyar­kormánynak, hogy a magyarok részéről a szlovák lakosság ellen ,semmiféle erőszakosság nem kö­vetetett el és hogy nem volt anarchia. Inkább attól kell félni, hogy azokon a területeken történnek erőszakosságok és fog az anarchia uralkodni, ahonnan a fegyveres cseh csapatok erőszakkal elűzték a magyar közigazgatási ha­tóságokat és csendőrséget. Azonban, Elnök úr, a fent említett okon kí­vül és a fegyverszüneti szerződéssel ellentmon­dásban ön arra a tényre is hivatkozik, hogy a szlovák nemzeti tanács október 29-én és 30-án tartott üléseiben a népek szabad önrendelkezési jogának értelmében deklarálta, a cseh néppel való egyesülését. magyar köztársaság kormánya kém­elen ennek a deklarációnak a dönt jelentőségét kétségbevivni, minthogy Elnök Úr erre a deklarációra hivat­kozva, eltávolodott magától attól az alaptól is, melyet a fegyverszüneti szerződés t­ervezett , mert továbbá ez a határozat nem népszavazás útján jött létre és ellentétben van azzal a szem­ponttal, hogy ezeknek a kérdéseknek a végleges rendezése a békekonferenciára tartozik. A ma­gyar köztársaság kormánya, mikor elismerte a szlovák­ nemzeti tanács számára azt a jogot, hogy saját maga igazgassa a szlovák területet azzal a feltétellel, hogy a tanács elis­merje a magyar szuverenitást, mindent elkövetett a maga részéről, hogy gya­korlatilag megvalósítsa Wilson elveit, már amennyire a jelenlegi helyzet lehető határain belül megvalósíthatók. A magyar köztársaság kormánya azonban kénytelen tiltakozni az ellen az eljárás ellen, hogy Wilson elvei megvalósításának az ürügye alatt fegyveres cseh csapatok a magyar állam területeit megszállják, amely területekre nézve a magyar közigazgatás integritását a fegyverszüneti szerződés bizt­osítja és hogy ezeken a területeken olyan helyzet álljon elő, amelynek a végleges megoldása a békekon­ferenciától függ. A magyar köztársaság kormánya kényte­len újra tiltakozni az ellen az eljárás ellen, hogy a magyar állam területén fegyveres cseh csapa­tok legyenek, amelyek előzetes engedély nélkül előnyomulnak és ezzel megsértik a nemzetközi jog szabályait, valamint a fegyverszüneti szerző­dés kikötéseit. A magyar köztársaság kormánya kénytelen lenne azokért az erőszakosságokért, amelyek a magyar állam népei ellen a­ fegyveres cseh csapatok részéről elkövettetnének, a cseh­szlovák köztársaság kormányát felelőssé tenni , egyszersmind kijelenti, hogy ha nem parancsolnák meg ezeknek ,a csapatoknak a legrövidebb idő alatt h­ogy visszavonuljanak, kényszerítve lenne, hogy az entente ítélőszéke élőt a maga igazságát érvényesítse. Azonban nem mondhat le arról a remény­ről, hogy a kapott információkhoz képest a cseh-szlovák köztársaság kormánya megteszi sürgősen a szükséges intézkedéseket arra, hogy fegyvere-, csapatait a magyar alkun területéről visszavonja, figyelembe véve azt a körülményt, hogy töb­b helységben a rendet a magyar nem­zeti tanács — összhangban a szlovák nemzeti tanácsosai — fentartja. A Fényes kormánybiztos és Siodola követ között folytatott tárgyalások után a magyar kor­mánynak minden oka megvan arra a reményre, hogy a magyar és a szlovák nép együttműködve lecsillapíthatja azt a túlfeszített izgalmat, ame­lyet az ország néhány részében a cseh fegyveres csapatok előnyomulával okozott. Ez a túlfeszíten izgalom teljesen megszűnhetnék, ha — amint mi biztosan reméljük — a cseh-szlovák köztársa­ság kormánya parancsot adna csapatainak a visszavonulásra. Károlyi Mihály, a magyar népkormány elnöke. Valótlan állítások Kramarz jegyzékében. Kramarz jegyzéke dolgában dr Supka­ Géz­i a következő nyilatkozatot teszi: A jegyzék magyar szövegének az a része, amelyben reám történik hivatkozás, nem világos. Ezért a tárgyalások tényállására nézve kijelen­tem, hogy 1. a magyarországi tót helységeknek cseh csapatok által való megszállását annál ke­

Next