Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-24 / 276. szám

A PESTI HÍRLAP 1038. november 24., vasárnap. „A királyok felpisSzik?Uiak, az urak fegy«ngü!ték, lste­r» is my akarta, hogy gy­ázzön a nép." — Békén és testvéri együttműködésre szótr­ja föl a nemzetiségeket. — Szerb urste a Bánságba­n. — Megtanultak a szörvonatok. — Nagyobb román haderők mutatkoznak. A kormány rop. az alábbi felhívást bocsáj­totta ki: A népköztársaság minden nem, magyarul beszélő népéhez. Németek, románok, rutének, szászok, szerbek, szlovákok! A nagy háború rosszul végződött azokra, akik megkezdették. A királyok elpusztultak, az urak legyengültek Isten is ugy akarta, hogy az győzzön, aki legtöbbet szenvedett: a nép. Ma már nincs király, aki saját hatalmáért halálba küldhet benneteket, ismeretlen orszá­gokba Az urak hatalm­a megezünt. Ők olcsó bérért sok nehéz munkát követeltek tőletek és nem adtak nektek földet, még drága pénzért sem. Ez ezentúl máskép lesz. Az uzsorások sem zsa­rolhatnak benneteket büntetlenül. Mert a nagy háború után jött az igazságos forradalom, elküldték a királyokat és helyettük a szabad nép által választott népkormány intézi ezentúl az ország sorsát, a sorsotokat. Ezt a népkormányt azért választotta a nép, hogy az mindenben az ő igazságos akaratát tel­jesíts©, vigyázzon arra, hogy a régi rossz idők vissza ne jöhessenek! Testvéreink, azért kérünk, segítsétek ti is minden munkájában a népkormányt. Mert a megértés és összetartás a mi fegy­verünk és erőnk. A múltban sem szenvedtetek volna annyit, ha ahelyett, hogy falu falu ellen, szomszéd szomszéd ellen acsarkodik, mindenütt összefogott volna a nép közös ellenségei­ ellen. Jól tudjuk, hogy Magyarországon a nem ma­gyarul beszélő népek még többet szenvedtek, mint a magyarok, mert mivel nem értettétek az urak, a birák, a jegyzők, a csendőrök nyelvét, könnyebb volt benneteket becsapni és kijátszani. De ne higyjétek ám, hogy a magyar nép sorsa sokkal jobb volt, mint a tiétek! A magyar nép sok milliója veletek szenvedett, éhezett és épp úgy kivándorolt, mint ti. A királyok és urak egymás ellen ingereltek benneteket, azt mondták: „magyar üsd az oláht! német üsd a magyart!" — azért, csak azért, hogy egymást üssétek és ne dolgozhassatok a saját javatokért! De ideje, hogy önnek vége legyen! Most a nép rendje következik. Tartsatok •ossz© testvéreink, mert régi belső ellenségeink lesben állanak. Ha szétszakadtok, egyenetlen­kedtek, ők uj erőt kapnak és visszajönnek a nya­kunkra. kés ujja, amint a legény simára pomádézott fe­kete fejét a keblére szorítja- Ajka a legény szá­jára tapad és a csóknak nem akar vége szakad­jak A szemét lehunyja, hogy semmit se lásson, semmit se érezzen, csak ezt a csókot, az arca el­torzul, mintha a csók alatt minden tagját a fájda­lom törné, hasogató kin szakgatná. A legény karja az asszony derekán és a legény kezében fehér gyöngyvirág. . . A szolgabíró fölordít: — Gazember! Te gazember! És a suhogó nádpálca már lesújtott a hajdú vállára. A legény egyet kiált és rohan kifelé, a főbíró a nyomában, a könnyű pálca sűrűn csat­tog, a fehér gyöngyvirág szétszóródik a padlón. A főbíró a fehér virágon gázol, amint a fiút űzi, hajtja az utca­kapu felé, a legény följajdul, most egy erős ütés a fejét érte, füle hegyét megcsípte. Kiugrik a kapun. A föbire lihegve, magából ki­kelve áll meg a küszöbön. Az ajtófélfának tá­maszkodik. A templomban akkor harangoznák a delet. Kurjongatás, szekérzörgés, hegedűszó és cimbalompengés is hangzik. Ezek már jönnek az esküvőről. A legény, a menyasszony megint egy­más mellett a szekér közepén. A fiatal menyecs­ke most már nekibátorodva, kipirult arccal öleli a fiatal férj nyakát. A főbírónak elborul a szeme. Hirtelen be­fordul a kapuból, és becsapja az ajtót, hogy csak úgy döng utánna. fis úgy érzi, hogy a világon nincsen más senki élő, csak ő maga és mellette örökös társul az a nyomorult, becstelen, sze­rencsétlen, szegény beteg, nagyon beteg asz­szony! A nép rendjét úgy akarja megcsinálni a népkormány, ahogy azt Amerikában a bölcs Wilson elnök tanítja. Minden nép a maga sza­bad akaratából intézze dolgát, ahogy a legjob­ban tud boldogulni. Minden nép a maga területén, megyéjében, járásában, falujaióm, maga határozzon afelett, hogy milyen nyelven akar tanulni, birájával, jegyzőjével beszélni. Azért ad a népköztársaság népkormánya minden férfinak és nőnek­ választójogot, hogy beleszóljon mindenki az ország, a megye, a köz­ség dolgaiba. Emberek! Mindenki beleszólhat abba ezentúl, hogy ki mennyi adót fizessen, hová kell vasút, meg kocsiút és híd. Asszonyok, ezen­túl ti is beleszólhattok abba, hogy akartok-e há­borút, lábnélküli apákat, vak férjeket, temetetlen, halott fiukat idegen országokban? Ti is bele­szólhattok ezentúl abba, hogy kié legyen a föld és mennyi bért kapjon a gyári munkás. Emberek! Ez a Wilson elnök által tanított „népek önrendelkezési joga!" Emberek! A szabad népköztársaság nép­kormánya így szól hozzátok: Magyarországon csakhamar minden földműves olyan földterületet kap, melyet családjával együtt megművelni képes és melyből tisztességesen megélhet. Magyarorszá­gon ezentúl jó iskolák lesznek, melyek a népet tanítják a földet jól megművelni és saját érdekei­ket okosan megvédeni. Minden gyermek saját anyanyelvén fog folyékonyan írni és olvasni tudni és úgy számolni, hogy senki meg ne csal­hassa őt. Ha valamelyikteknek okos, jól tanuló fia van, akiből ügyvédet, orvost vagy papot akar sa­ját anyanyelvén nevelni, azt többé nem kell nagy költséggel külföldre küldenie. A legközelebbi na­gyobb városban lesz olyan gimnázium és főisko­la, amelyen ki-ki kitaníttathatja fiát. A népköztár­saság országában mindenki saját nyelvén tisztel­heti az Istent, a pap a nép papja lesz, vallása sza­bad gyakorlásában senkit sem fogunk háboríta­ni. Minden község betege jó orvoshoz jut. Ezentúl az élelmicikkekért nem a szegény ember fog adót fizetni, aki fogyasztja őket. A kis földért kevés adó jár. A gazdag emberek fognak nagy adókat fizetni. A földesúr­aknak sokkal ki­­s­sebb lesz a földjük és a hatalmuk mint eddig, a napszámok magasak lesznek. Senki büntetlenül nem bánthatja a nép egy­mát sem, mert minden ember igazára vigyáz a magyarországi népköz­társaság népkormánya, amely egyaránt felelős a magyar, német, rutén, román, szerb és szlovák népeknek, akik Magyarország területén élnek. Jól tudjuk, hogy ti a régi bántalmak emlé­kével szivetekben halljátok azoknak a szavát, akik benneteket Magyarországtól való elszaka­dásra akarna hk­ad. De hallgassatok miránk. Csupa olyan ember vagyunk, akik mindig a nép érdekéért küzdöttünk, mindig németek, románok, rutének, szerbek, szlovákok testvériségét és egy­formaságot hirdettük és ezért a hitünkért sokat szenvedtünk a régi Magyarország uraitól. Mi azt mondjuk nektek, mielőtt elszakadnátok régi hazátoktól, mielőtt itt minde­zt felforgatnátok, ami már megvan — próbáljatok jó egyetértésben élni és együtt dolgozni az új népkormánynyal Ha majd azt látnátok, hogy nem váltjuk be ígé­retünket, akkor még mindig ráértek elszakadni tőlünk: mi semmiféle erőszakot nem teszünk ve­letek szemben. De tudjátok meg, hogy a földmi­ves embernek és a munkás embernek sohasem használ a felforgatás, a rendetlenség, mert a földmivesnek az kell, hogy legyen érkezése és békessége a­ földjét idejekorán megművelni és a munkás embernek az kell, hogy a gyárak dol­gozz­anak és a portékát sokan vásárolják. Ha most szétszakadunk és Magyarország földarabolódik, t­ elyessítitek régi piacaitokat és régi vevőiteket, mert a folyók és vasutak, melye­ken ti szállítani és portékáitokat kapni szoktá­tok, Magyarország közepe felé sietnek, ha elsza­kadunk egymástól, nehéz lesz számotokra, min­den eladás és bevásárlás. Egynyelvű fajtestvé­reitektől néhol magas és terméketlen hegyek, né­hol széles folyók választanait el benneteket, ame­lyen átkelni fáradságos, költséges és nehéz. A Magyarország területén élő szabad nép­köztársaságban minden megvan, ami az emberek boldogságát szolgálja. Itt mindenki jóllakhatik, senkinek seid kel éheznie és fáznia, ha majd a rend helyreáll és együtt dolgozunk. De, ha az or­szág sok­felé szakad, akkor a hegyi lakóknak nem lesz gabonájuk, az Alföldön megállnak a gyárak, mert nem lesz szén; ahol fa van, ott nem lesz rét, ahol rét van, nem lesznek erdők. Baj és hiányosság lesz mindenütt. A szegény nyomorgó nép nyakára hamarosan visszajönnek a régi urak, akiknek hatalma úgy nő, amint a népeké egyre gyengül. Testvéreink! Ezért ne hadakozzunk egy­más ellen, menjetek inkább és szóljatok román, cseh, ukrán és jugoszláv testvéreiteknek: „Ne bántsátok Magyarországot, mely bennünket bán­tott. Ez egy egészen új ország, a szabad népköz­társaság országa, ahol minden embernek egy­forma joga van. Inkább béküljetek ti is meg ez­zel az új országgal és szövetkezzetek vele olyan szorosan, hogy jól összedolgozva a közös mun­kában együtt gazdagodjunk és tanuljunk és Cseh­ország, Románia, Jugoszlávia, Magyarország olyan legyen, mint egy ország. A népek szabad köztársasága, a szeretet és béke országa legyen, amilyet már a biblia hirdet a népeknek!" Ezt kéri tőletek a népköztársaság kormá­nya, ez a kormány nem vállalhat felelősséget az elődei bűneiért, de minden erejével arra törek­szik, hogy jóvátegye ezeket a bűnöket. A kormány tagjai együttesen és egyenként, becsületükkel és életükkel vállalnak jótállást előt­tetek Magyarország népei előtt és a nyugati hatal­mas nemzetek előtt, hogy megvalósítsák, amit ígértek. A népköztársaság kormánya nevében: Károlyi Mihály miniszterelnök A hadügyminiszter jelentése. A hadügyminisztérium sajtóosztálya, atján ma az alábbi jelentést adta ki a­ Magyarország ellen nyomuló csapatok helyzetéről: A csehek. A Dévényújfalu—Malacka környékén álló cseh csapatok helyzete változatlan. A Nagy­szombatot veszélyeztető cseh erők védő őrsége­ink elöl tegnap Szenic felé vonultak vissza és ma Jablonic tájékán állanak. A vágujhely—pöstyéni után Brunócot elért csapatok még megszállva tartják a községet. A Mátrujhely, Trencsén és Nagy­biccse vidéke is a kezükön van. A Vágvölgy vo­nalán eddig a Pöstyén és Zsolna felé irányított német csapatok átvonulását is megakadályozták. Zsolna vidékén saját védő őrségeink ta­rtják fönn a rendet A helyzet itt változatlan. A szerbek. A szerbek éle Ujaradot érte el. A Marost nem lépték át. Horgoson gyenge szerb járőrök vonultak át. A szerb erők legnyugatibb szárnya megszállotta a Gyékényestől délre fekvő Cola vasúti állomást A románok. Tölgyesre egy zászlóalj erejű román csapat érkezett. A falutól délre, az ország szélső keleti határán belül csak egyes előretolt román, járőrök állanak. A hadügyminisztérium sajtóosztálya egy másik jelentésben közli: A belrend és közbiztonság helyreállítása az ország egész területén határo­zott javulást mutat. Zavargásokról, fosztogatá­sokról az utóbbi napokban már csak szórványos jelentések jöttek, ezek is főleg nmzetiségi vidé­kekről. Árva-, Gömör-, Bihar-, Hunyad-, Alsó-Fehér- és Besztercenaszód­ vármegye egyes ré­szeiben még mindig feszült és izgatott a hangu­lat. Kívánatos lenne, hogy a teljes rend és köz­biztonság helyreállítása érdekében a magyar köztársasági hadsereg működőképességét mi­előbb elérje. Az öt legfiatalabb születésű (180­1 —1900.) évfolyambeli legénység közül már igen számosan jelentkeztek a póttesteknél szolgálatté­telre, de még mindig sokan vannak azok, akik hazafias és az ország létérdekét szolgáló köteles­ségüknek mindeddig nem tettek eleget. A köztár­saság minden polgára saját hatáskörében igye­kezzék a magukról megfeledkezőket fölhívni és a népkormány behívási parancsának teljesítésére szorítani. A bánsági néptanács megegyezett­­szerbekkel. Pécsre, tegnap frissebb szerb csapatok ér­keztek, ugy hogy a megszálló csapat kétezer főre rug. A dárdai gőzmalomban tegnap kétszáz­ötven vagyon lisztet lefoglaltak a szerbek. A le­foglalt lisztnek nagy részét Szerbiába szállítot­ták. Tudvalevő, hogy a szerbek a pécsi szénbá­nyára is rátették a kezüket. Pécs város számáért átengedtek egy kis szénmennyiséget­, de a szén­szállítást megtiltották. Tegnap a pécsi nemzeti tanács tiltakozást nyújtot­­t a szerb parancsnok­nak. Estig még nem kapott választ.

Next