Pesti Hírlap, 1919. október (41. évfolyam, 116-141. szám)

1919-10-23 / 134. szám

Magyar tőzsde. A pénz palotája tegnap megnyílt s az eddig titkos alagutakon bujkáló tőzsde­for­galom ismét visszatért a maga nyilvános és ellenőrizhető helyére. Messze vagyunnk még attól a boldog időtől, amelyben elmondhat­juk majd, hogy pénzügyi és gazdasági éle­tünk visszatért a maga, normális keretei közé, de azt el kell ismerni, hogy az e felé vezető útnak egyik állomása a tőzsde meg­nyitása volt. A tőzsde érdekeltjei magukra nézve igen örvendetes eseményként üdvözöl­hetik ezt. Hogy magának a nemzetnek meny­nyi oka lesz az örömre, az majd a tőzsde viselkedésétől fog függni. Minden intéz­ménynek és intézetnek különleges hivatása van most Magyarországon, mert minden energiát az új magyar állam megerősítésére kell irányítani. A börzének is új feladatai, új kötelességei lesznek és szeretnénk, ha minden egyes résztvevőjének lelkét áthatná az a különös k­ötelességérzet, hogy ez új hi­vatás szerint át kell gyúrni a tőzsdének régi szellemét, is. E­ddig csak budapesti tőzsde volt. Ezentúl magyar tőzsdének kell lennie. Ed­dig szinte f­tal­ja volt a bécsinek, mint az egész Magyarország csak fiókintézete volt Ausztriának. A monarchia széthullása bizo­nyos önállóságra kényszeríti, a budapesti pénzvilágot is s nagyon szeretnénk, h­a en­nek vezetőiben lenne elég gerinc, elég bátor­ság, elég szakértelem és elég hazafiság, hogy ebből a kényszer-önállóságból lassan kint kiépítenék a mi gazdasági és pénzügyi füg­getlenségünket. Azzal a ténynyel, hogy a magyar államról leszakadtak a közjogi bilin­csek, amelyek Ausztriához kötötték, fölsza­badult Magyarország minden pénzügyi és gazdasági tényezője az osztrák jobbágyság alól a lehet és kell is a világpiacon uj össze­köttetéseket, uj érdekszálakat süzögetni, hogy az uj magyar állam a régi monar­chiának gazdasági tekintetben is kötött marsrutája helyett új utat keressen az anya­gi boldoguláshoz s függetlenül beilleszked­jék a világ gazdasági életébe. Bátorságot, szakértelmet s hazafiságot várunk e téren a tőzsdétől, melyet e politikai függetlensége arra is kötelez, hogy szellemben is végre magyar legyen s ne élősdi kiszipolyozója legyen a magyar gazdasági erőnek, hanem fejlesztője, támogatója,­­segítője. N­agy feladatokkal együtt nagy fele­lősség hárul a tőzsde vezetőire. Azokat a követeléseket, miket békés időben támasz­tott velük szemben állam és társadalom, most fokozott mértékben fölállítjuk. Foko­zott mértékben követeljük a hazárdjátéknak lehető megszorítását, a laikus publikum ki­zsákmányolásának korlátozását, az előre megfontolt szándékkal elkövetett zsebmetsző börze-manőverek megakadályozását. Szo­lidságot, realitást követelünk a tőzsdétől. Mert ha az elszegényedett új Magyarország gazdasági életében csak a nyerészkedésnek eszközét látnánk ez intézményben s ha a vezetők nem tudnak autonóm jogkörükben helyes irányba vezetni, akkor ők maguk tűznék napirendre a tőzsde gyökeres hiva­talos reformját. Át kell éreznie a tőzsde minden tagjának, hogy amikor egy ország politikailag, gazdaságilag, pénzügyileg tönk­rement, akkor nem illik ez országos csődből magánspekulációt csinálni s az egyéni hasz­not minden áron hajszolni a többi ember­társak s az ország kárára is. Meg kell érteni, hogy uralkodók, politikusok és katonák egész Magyarországot már elspekulálták, tehát az önző üres spekulációnak, mely csak magánhaszn­ot ismer és se nemzettel, se országgal nem törődik, nincs jogosultsá­ga. Tehát a magyar tőzsdének lehetőleg szűk körre kell szorítani a papiros spekulá­ció manővereit s ugy be kell állítani ez in­tézményt az ország gazdasági életébe, hogy a valódi termelő munka abban támaszát ta­lálja s a tőzsde az ország reális értékeinek nemcsak hű tükre, hanem gondozója is le­gyen. A tőzsde minden tagja emelkedjék föl e nehéz feladatok magaslatára, mert a társadalom ellenőrző tekintete most rajtuk csüng. * Ki feLeLős a háborúért­­ emszere" nyilatkozik a vizsgáló­­bizottság előtt Berlin, akt. 21. A háborúért­­való felelős­ség megvizsgálására kiküldött albizottság ülésén a szakértők eskütétele után az Sinzheimer kép­viselő előterjesztette előadói jelentését. Sinzhei­mer többek közt a következőket mondja: 1916 október 16-án Bethmann-Hollweg a plessi fő­hadiszálláson megbeszélést folytatott Burtán gróffal, amely alkalommal a békeajánlat alap­­elveiről tárgyaltak. Burtán rámutatott, hogy töb­bé nem lehet számítani a háborúnak katonai el­döntésére, ezért rá kell térni a béketárgyalások útjára. Bethmann-Hollmeg ezzel egyetértett, an­nál is inkább, minthogy ezzel a gondolattal már korábban is foglalkozott. December elején Bemstorff gróffal közölték, hogy békeakciók készülnek, hasson oda, hogy Wilson lehetőleg nyomban kezébe vegye a békeakciót. Egy semleges hatalom közölte, hogy Wa­­­son béke felhívása áll küszöbön, amelyet igen komolyan kell venni. A semleges hatalomnak ezt az állítólagos lépését Berliniben, már decem­ber 18-án ismerték és december 26-án adta meg a választ Zimmermann, amely úgy szólt, hogy nem hajlandó konk­rét béke­föltételeket szabni. Gróf Bemstorff ismételten energikus ki-, sem­eteket tett, hogy a birodalmi kormánytól leg­alább bizalmasan megkapja a békeföl­tételeket Washington részére. Zimmermann államtitkár január 7-én így válaszolt: A békeföltételek bi­zalmas közlésének kérdését halogatóan kell ke­zelni. Január 9-én azután elhatározták a kimé­­letten tengeralattjáró háborút. Január 26-án Bemstorff azt sürgönyözte, hogy House ezredes Wilson határozott megbí­zása folytán új béketárgyalásokat ajánl nekünk. Erre Bethmann-Hollweg a főhadiszállásra uta­zott és az ott folytatott tanácskozások eredmé­nye Bethmannak Bernstorffhoz intézett sürgönye volt, amely szerint már késő, Wilsonnak akció­jával korábban kellett volna, jönnie. A tenger­­alattjáró-h­áb­orú lefújása már lehetetlen, mert technikailag lehetetlen, a már kifutott tenger­alattjárókat visszahívni. Január 11-én történt meg a kíméletlen tengeralattjáró háborúról szó­ló jegyzék átadása és a diplomáciai viszony megszakítása Németország és Amerika között. Linzheimer jelentése után gróf Bemsdorffot hallgatták ki. Gróf Bemstorff kijelenti, hogy Wilson ISIS augusztus kezdetén, a háború kitörése után azonnal megpróbálkozott első békeközvetí­­tésével. — Amidőn a Lusitania elsü­lyesításe után kihallgatáson voltam Wilsonmál, folytatta gróf Bemstorff, azt mondta, hogy nekünk a tenger­alattjárók háborújának enyhítésével kellene rá erkölcsi érzékekre appellálnunnk, mert ezt a há­borút csakis megegyezéssel lehet véglegesen el­dönteni, fegyverekkel már nem. Ha abbahagyjuk a tengeralattjárók háborúját, Wilson közben­járna az angoloknál, szüntessék meg az éhség­­blokádot. 1916 januárban másodízben jött Ber­linbe House ezredes. Megérkezése után kijelen­tette nekem, hogy most főképen Párisban ellenzik a békét. Angliában már van bizonyos békés haj­landóság és Berlinben is azt mondták neki, hogy alkalmas időben készek lennénk az amerikai békeközvetítést elfogadni. Ezután felolvasták azokat az utasításokat, amelyeket augusztus 18-án kapott a nagykövet. Gróf Bemstorff megjegyezte ehhez, hogy House ezredes a vele közölt utasításokra azt felelte, hogy Wilson most nem közvetíthet, mert Romá­niának a háborúhoz csatlakozása folytán az en­tente teljesen biztosra veszi a győzelmét, tehát el­utasítaná Wilson közbelépését Az albizottság elnöke és Linzheimer előadó megjegyzéseket fűztek Bemstorff fejtegetéseihez, mire Bemstorff Kopfstein képviselőnek kérdésére kijelentette, hogy a december 12-iki német béke­­ajánlatot az amerikai kormány a saját béke­­akciója veszélyeztetésének tekintette, minthogy Németország gyengeségének jeléül fogják fel. Végül Linzheimer képviselő a következőket mon­dotta: Mai kihallgatásunk során december 12-ig jutottunk el. Hogy a mai ülés eredményét meg­állapítsam, a következő kérdést teszem fel: — Ön az utasítást abban az értelemben fogta fel, hogy Önnek Wilson elnököt vagy House ezredest bátorítania vagy befolyásolnia kell, hogy javunkra békeakciót indítson ? Gróf Bemstorff: Igen! (Mozgás.) Linzheimer , képviselő: Kész volt Wilson arra,­hogy számot vessen ezzel a kívánsággal? Gróf Bemstorff: Igen! Linzheimer képviselő: Az ön részére meg­szabott keretek között kész volt bé Wilson arra, hogy belemenjen nemzetközi alapon való béke­tárgyalásokba még akkor is, ha mi nem terjesz­tünk elő konk­rét békejavaslatokat? Gróf Bemstorff: Igen!" (Mozgás.)­­ A kihallgatás folytatását ezután szerdára kattintották. (M. T. I.) B füléi, Censirat: Torna. Budapest, ISI®. 6l. évfolyam, 134. (14,055.) szám.­­%grí. Csütörtök, október 23. — — -------------------------------------------------------------------------------------------------------- »iwy fj" Mo« ■ ..................... ELŐFIZETÉSI ÓRÁK: * SZERKESZTŐSÉG É8 Egész évre 220K—rf _____ KIADÓHIVATAL: Félévre................. 110 — fn §3 Budapest, Vilmos cs­ászár-nt 78 Negyedévre......... 66 „ || lfS3 83 111 H%k H Jj| |% TELEFON: Egy hóra............. 20„­M iMi fel «L® tó f# MM a üli 122—92 122-93 Egyes szám ára helyben, §H | | jE^fg § E fii IP# (cSiT^Ls^T^ vidéken és pályaudvaron 80 f. |!S f*S g SBUBl &B hivandó.­ Hirdetés és apróhirdetés díj- Ü ü ü Ü H K SÜÜI MM H FIÓKKI ADÓHIVATAL­­ szabás szerint, ^ ) Budapest, Erzsébet-tórul 1. t-í- \v*A i'VV Telefon: József 62—96 ____________________________________________________________________________________________________ A Pesti Hírlap mai száma 8 oldal. Harcok Péterv­ár körút, Bécs, okt 21. (A Pesti Hírlap tudósítójától.) Megbízható angol forrás szerint a fehér csapa­tok mintegy öt angol mértföldnyire állnak Péter­­vár előtt. A város Moszkvától és Vitebszktől tel­jesen el van vágva. A bolsevisekknek a vissza­­vonulásra csak a Vologda-vasut áll rendelkezés­re. A városban visszamaradt népesség száma kö­rülbelül másfél millióra tehető. (F.) Béce, okt 20 •— (A Pesti Hírlap tudó­sítójának távirata.) Judenics tábornok e hó 20-án Berlinbe érkezett, és az orosz harcokról a követ­­kező nyilatkozatot tette. Csapataink jobb szár­nyán kemény küzdelmek láncolnak- Sirenia be­vétele után erős ellenállásra találtunk, de ellen­­támadásba men­tünk át és megszálltuk Ligovot. További előnyomulásunkban Kolpinoig halad­tunk és előőrseink elérték Pétervár szélét. A bol­seviknek azonban csapaterősítéseket kaptak és visszaszorítottak bennünket Ligovoig és Gacsi­­náig. Ítéleten Luga felől támadtunk. Az ellenség erős tartalékot vetett a küzdelembe és úgy lát­szik, kétségbeesett ellenállásra határozta el ma­gát. Ez helyen ki­tt sikerül is neki, Pleskaunál megállította offene irón­kat. (F.) Beás,­ekt 22. A Weiner Mittag jelenti Berlinből. Az orosz frontokról október 21-ién keltezéssel a következő jelentések érkeztek ide: * Judenics tábornok harcvonala: Pétervár külvárosaiban a harcok tovább folynak. Az el­lenéé* teljes erejével védekezik. Pskov irányá­ban m ellenség holmimét imlatékokat vetett harsé*. Denikin tstmik bar&wnam­: Kiev külvá­­hamuk telyuok m előrenyomuló ellen­éd* «Boa. A Metromban as Orel—Tula vasúti renal­­tt előrenyomulttra!!. (MTI.)

Next