Pesti Hírlap, 1919. december (41. évfolyam, 168-192. szám)
1919-12-04 / 170. szám
Budapest, 1919. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész ára 320 K— I Félém 110,—. Negyedóvre a« „ — „ Egy bóra 90 „ — Egyes asámin helyben, fidékan és pályaudvaros U1 és Apr^hinktM^. Csütörtök, december L . SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest Vilmos császár ut 78 TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122 -94 122 95Éjjel 122—91 122—92 hívandó.1 FIÓKKIADÓ IVATAL: Budapest, Erzséet-k..rut 1 Telefon : József 62—90 JT A városok jósa. Az Ujj kormány most napról-napra tanácskozik és azzal foglalkozik, hogy feltörje azokat a kemény diókat, amelyeket a demokrata párt és aszociáldemokrata párt követeléseinek, formájában nyujtottak át nek. A sok kemény dió között akad olyan is, amelyet ejszerűen feltöretlenül kell visszaadni annak, akitől kapták: ilyen a szocialistáknak az a kívánsága, hogy a kormány az internált kommunistákat bocsássaszabadon. Ez az ország most lábadozik a vörös kórságból, minden gondoskodással meg kell akadályozni azt, hogy a veszélyes halálos nyavalyába visszaessék. Egyéni szabadság ide, egyéni szabadság oda, jogunk is, kötelességünk is, hogy a nemzet vérkeringéséből eltávolítsuk és veszélytelenné tegyük a kórokozó bacillusokat, azokat az izgága elemeket, akik ha visszanyernék szabadságukat, ezt bizonyára arra használnák föl, hogy zavart, és viszályt szítsanak idekinn. Akkor, amikor a nemzetnek a legnagyobb nyugalomra és egyetértésre van szüksége. A baloldali pártok követelései között azonban van egy olyan is, amelyiknek a teljesítését mi is szükségesnek és elkerülhetetlennek tartjuk. Ez az a kívánság, hogy az új választásokon a főváros, a vidéki városok és nagyközségek teljesebb és nagyobb képviseletet nyerjenek, mint ahogyan ezt az alapul elfogadott Tisza-féle választási törvény tervezte. Azt kívánják a baloldali pártok, hogy Budapest huszonkét mandátum helyett harminckettőt kapjon, a népesebb városok és nagyközségek pedig önálló követküldési jogot nyerjenek. Mind a két kívánság mellett könnyű, "ászszerű és elfogadható érveket csoportosítani. Már a Tisza-féle választása, törvény indokolása is elismeri azt, hogy az a kerületi beosztás, amelyet akkor elfogadtak és amelyikre ma a választásokat fölépítik, igazságtalanul bánt el a fővárossal és nem felelt meg sem a lakosság arányának, sem pedig Budapest kulturális súlyának. Bárczy István polgármester Budapest számára már akkor huszonkilenc mandátumot követelt Ha igazságtalanság volt akkor, hogy Budapestnek huszonkét kerülettel kellett megelégednie, kétszeres igazságtalanság lett ez ma, amikor a közbejött események következtében Budapest viszonylagos szolga és jelentősége növekedett s ugyanekkor a főváros lakosainak a sokasága abszolút számokban is emelkedett A Tisza-féle választási törvény megalkotásakor egy millió ember élt Budapesten, most pedig körülbelül másfél millió. Ha a legrosszabb esetet veszszük is és azt mondjuk, hogy ma nem több, csak egy és egynegyed millió ember lakik Budapesten, akkor is legalább harminckét kerületre van a fővárosnak igénye. És ezt az igényt nem semmisítheti meg az sem, hogy a közvélemény egy részében bizonyos idegenkedés, sőt ellenszenv mutatkozik a fővárossal szemben. Igaz, hogy a kommunizmus bölcsőjét Budapesten ringatták. De a főváros lakosságát nem lehet bűnbakká tenni azért, hogy fölöttük és az egész ország fölött egyik napról a másikra, úrrá lehetett a vörös összeesküvés. - t. Ti. már tudjuk azt, hogy az úgynevezett tanácsköztársaság egy elenyésző kisebbség rablóuralma volt a fegyvertelen, szervezetlen többség fölött. Ez az uralom a főváros számára is meglepetésszerűen köszöntött be és Budapest éppen olyan szánandó áldozata volt a terrornak, mint a vidék. A Leninfiuk ellen folyó főtárgyalás éppen most tárja föl annak a vértes igának a borzalmait, amely a főváros lakosságát hónapokon át egy szüktelen rettegés dermedt tehetetlenségében tartotta. S azoknak a szerencsétleneknek, akiket rossz sorsuk ehhez a városhoz kötött, az örökös rettegés lelki kínjait mindig üres gyomor korgása közt, asok koplalásban elgyengült testtel kellett elviselniök. A kommün korbács után Budapestet nem lehet még azzal a külön büntetéssel sújtani, hogy a nemzeti képviselet összeállításában kevesebb jogot adjunk neki, mint az ország legkisebb, legelmaradottabb községének. És hasonlóan hatásos érveket lehet fölsorakoztatni a vidéki városok és nagyközségek igénye mellett A Tisza-féle választási törvény úgy készült, hogy alkotói félszemmel Bécs felé pislogtak. A kertünk kiszabásánál az a régi szempont érvényesült hogy minél több legyen a biztosan literálható hatvanhetes mandátumk száma. Ebből a célból meg kellett ismételni az addig sokszor fölpanaszolt igazságtalanségot: a kicsire szabott nemzetiségi kerületeik szemben jól kikanyarítan a negyvennyocas szellemű színmagyar vidékek kerületeit, vagy ahol ezt lehetett, megvásárolitó nemzetiségi szavazókkal ellensúlyozni a keményen rebellis magyar voksokat. A magyar városok és nagyközségek népe volt a legnyakasabb és legönérzetesebb. Ezért Tiszáék, ahol lehetett, még ott is megszüntették ezeknek az önálló követfeldési jogát, ahol a régi elmaradt törvény azt elismerte. A Tisza-féle területi beosztás revíziója úgy is elkerülhetetlen. Természetes, hogy ezt nem lehet, megcsinálni most, csak úgy sebtiben. De a városokkal és nagyközségekkel történt igazságtalanságokat egy tollvonással reparálni lehet. Ha ezzel némikép megszaporodik a képviselők száma, nem baj. Sajnos, a dumaparti palotában elég hely marad üresen ahhoz, hogy ők is elférjenek! A nemzetgyűlési választásokra elfogadott alap nem állapít meg előnyöket a műveltebb társadalmi rétegek számára. Ha már így van, — és elég helytelenül van. igy, — legalább fordított cenzust ne alkalmazzunk és a kulturális gócpontoktól ne tagadjunk meg annyi jogot, amennyi még a koponyaszám nyers mértéke szerint is megilleti őket! A vörös hóhérok. A kettős főtárgyalás első napja. — Délelőtt: a Fery-ügy, délután: László Jenő és tér inak üünpöre. — A Mozdony-utcai pince rémségei. — A vésztöörvényszék halálos ítéletei. Az Alkotmány utcai törvényház esküdtszéki termében szerdán megkezdődtek a párhuzamos főtárgyalások. Délelőtt Fery altábornagy, a csendőrség parancsnokának és társainak kegyetlen kivégzéséért, vonták kérdőre Csernit és vérebeit. A Mozdony utcai terrorista-tanya pincéjének rémségei hátborzongató részletekkel tárultak föl a vallomásokból Délután egy másik ítélőtanács előtt megkezdődött László Jenő és hóhértársainak bűnpöre, amely nem kevésbbé izgalmas volt és igen széleskörű érdeklődéseket mozgatott meg. A figyelem középpontjában a forradalmi vészbíróságok mindenható biztosa, László Jenő állott. A szerepelni vágyó „ügyetlen" fiskálisok típusa. Sápadt képű, igénytelen külsejű legény, minden különösebb képzettség és qualitás nélkül. Se irodája, se kliense, beszegődött hát egy laphoz törvényszéki tudósítónak. frattatikával a hóna alatt, nap-nap után ott sürgött-forgott a törvényszék folyosóin. Közutálat kisérte már ekkor is mindenüvé, pedig senki nem sejtette még benne azt az önzetlenül gonosz embert, aki a hóhér szerepében is tobzódni, kéjelegni tud Exaltált, de nem bolond, diplomás, de műveletlen ember; cinikus és gonoszságra hajló, de ha bajba kerül, gyáván siránkozik Nem az elszánt Gserni-féle típusok közül való, hanem afféle háttérben settenkedő orgyilkos, aki még a zsiványbecsületet se respektálja. Amikor kitört az októberi forradalom, boldogan föllélegzett. Végre, itt az idő, hogy az elfojtott rmbició utat törjön az érvényeülés, a szereplés felé. Kereste a legszélsőbb elemekkel való érintkezést, részt vett a kommunisták értekezletein és pártszervező gyűlésein. Mikor a kommunisták főkolomposait letartóztatták, nagy örömére is oda jutott a gyűjőfogházba és jelen volt azoknál az alkudozásoknál, amelyekkel Kun Béláék kezére játszották át az államhatalmat. Bajtársaival együtt diadalmasan vonult ki a gyűjtőfogházból és eljutott szédületesen gyors karrierjének tetőpontjára: hervadhattlan érdemei elismeréséül az összes forradalmi törvényszékek biztosa lett. Megkínozta, halálra gyötörte, aki a keze ügyébe került; jaj volt annak a szegény túsznak vagy ellenforradalmárnak, akivel hatalmát éreztetni akarta. Három rendbeli gyilkosság, lopás, rablás, zsarolás miatt került a bíróság elé. Siránkozó hangon, széles gesztusokkal védekezik; ha megkavarják az elnök keresztkérdései, akadozik, dadog, majd összecsapja kezét és nagy pátoszszal szavalni kezd és hogy a birák urak szivéhez férkőzzék, szegény beteg feleségéről és gyerekéről beszél. A gyilkosságról tudni sem akar. Kihallgatták Korvin Ottót is, de a főtárgyalás legérdekesebb mozzanata mégis inkább Gombos Ferenc forradalmi törvényszéki elnök és szavazó bíró vallomása volt, mely fényesen megvilágította a vészbíróságok működését Gombos kegyetlen, vérszomjas ember hírében állott és amikor halálos ítéletet kellett kimondani, mindig őt rendelték be elnöknek vagy ezanuzóbirónak. Vádlottársait mentegeti, de a forradalmi törvényszék működéséről hűséges leirást ad. A főtárgyalásról különben az alábbi tudósítás számol be: A csendőrtisztek gyilkosai. A szerdai tárgyaláson megjelent Horthy fővezér is, azonkívül ,ott voltak dr Bárczy István igazságügyminisztter, Heinrich Ferenc kereskedelmi miniszter és Nádassy Imre miniszteri tanácsos és Váry Albert föállamügyész mellett foglaltak helyet. Dr Váry Albert föállamügyész a következő vádindítványt terjesztette elő: Gyilkosság bűntetével vádolom Cserni Józsefet, Pap Sándort, Bonyháti Tibort, dr Vajda Zoltánt, Pór Polacsek Ernőt, továbbá a szökésben levő Chlepkó Hantos Edét és Radvári Kornélt mint felbujtókat, továbbá Kakas Ferenc, Bartalos István, Csonor Gábor, Nagy Béla, Löscher Márton, Tóth József, valamint a szék.' ' : levő Pe'ö István terroristákat mint tettestársa': 1. A PÜCÍÍ JÍICL-JI TTJEÍ Kiáma 8 oldal-