Pesti Hírlap, 1919. december (41. évfolyam, 168-192. szám)

1919-12-04 / 170. szám

Budapest, 1919. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész ára 320 K— I Félém 110,—. Negyedóvre a« „ — „ Egy bóra 90 „ — Egyes asám­in helyben, fidékan és pályaud­varos U1 és Apr^hinktM^. Csütörtök, december L . SZERKESZTŐSÉG ÉS­­ KIADÓHIVATAL: Budapest Vilmos császár ut 78 TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122 -94 122 95­­Éjjel 122—91 122—92 hívandó.1 FIÓKKIADÓ IVATAL: Budapest, Erzsé­­et-k..rut 1 Telefon : József 62—90 JT A városok jósa. Az Ujj kormány most napról-napra ta­nácskozik és azzal foglalkozik, hogy feltör­je azokat a kemény diókat, amelyeket a de­mokrata párt és a­­szociáldemokrata párt követeléseinek, formájában n­yujtottak át nek. A sok kemény dió között akad olyan is, amelyet ejszerűen feltöretlenül kell visszaadni annak, akitől kapták: ilyen a szocialistáknak az a kívánsága, hogy a kor­mány az internált kommunistákat bocsássa­­szabadon. Ez az ország most lábadozik a vörös kórságból, minden gondoskodással m­eg kell akadályozni azt, hogy a veszélyes halálos nyavalyába visszaessék. Egyéni szabadság ide, egyéni szabadság oda, jo­gu­nk is, kötelességünk is, hogy a nemzet vérkeringéséből eltávolítsuk és veszélyte­lenné tegyük a kórokozó bacillusokat, azo­kat az izgága elemeket, akik ha visszanyer­nék szabadságukat, ezt bizonyára arra használnák föl, hogy zavart, és viszályt szít­sanak idekinn. Akkor, amikor a nemzetnek a legnagyobb nyugalomra és egyetértésre van szüksége. A baloldali pártok követelései között azonban van egy olyan is, amelyiknek a teljesítését mi is sz­ükségesnek és elkerülhe­tetlennek tartjuk. Ez az a kívánság, hogy az új választásokon a főváros, a vidéki vá­rosok és nagyközségek teljesebb és nagyobb képviseletet nyerjenek, mint ahogyan ezt az alapul elfogadott Tisza-féle választási törvény tervezte. Azt kívánják a baloldali pártok, hogy Budapest huszonkét mandá­tum helyett harminckettőt kapjon, a népe­sebb városok és nagyközségek pedig önálló követküldési jogot nyerjenek. Mind a két kívánság mellett könnyű, "ászszerű és elfogadható érveket csoportosí­tani. Már a Tisza-féle választása, törvény indokolása is elismeri azt, hogy az a kerü­leti beosztás, amelyet akkor elfogadtak és amelyikre ma a választásokat fölépítik, igazságtalanul bánt el a fővárossal és nem felelt meg sem a lakosság arányának, sem pedig Budapest kulturális súlyának. Bár­czy István polgármester Budapest számára már akkor huszonkilenc mandátumot köve­telt Ha igazságtalanság volt akkor, hogy Budapestnek huszonkét kerülettel kellett megelégednie, kétszeres igazságtalanság lett ez ma, amikor a közbejött események következtében Budapest viszonylagos szolga és jelentősége növekedett s ugyanekkor a főváros lakosainak a sokasága abszolút számokban is emelkedett A Tisza-féle vá­­­­lasztási törvény megalkotásakor egy millió­­ ember élt Budapesten, most pedig körülbe­lül másfél millió. Ha a legrosszabb esetet veszszük is és azt mondjuk, hogy ma nem több, csak egy és egynegyed millió ember lakik Budapesten, akkor is legalább har­minckét kerületre van a fővárosnak igénye. És ezt az igényt nem semmisítheti meg az sem, hogy a közvélemény egy részé­ben bizonyos idegenkedés, sőt ellenszenv mutatkozik a fővárossal szemben. Igaz, hogy a kommunizmus bölcsőjét Budapesten ringatták. De a főváros lakosságát nem le­het bűnbakká tenni azért, hogy fölöttük és az egész ország fölött egyik napról a másik­ra, úrrá lehetett­ a vörös összeesküvés. - t. T­i. már tudjuk azt, hogy az úgynevezett ta­nácsköztársaság egy elenyésző kisebbség rablóuralma volt a fegyvertelen, szervezet­len többség fölött. Ez az uralom a főváros számára is meglepetésszerűen köszöntött be és Budapest éppen olyan szánandó áldozata volt a terrornak, mint a vidék. A Lenin­fiuk ellen folyó főtárgyalás éppen most tárja föl annak a vértes igának a borzalmait, amely a főváros lakosságát hónapokon át egy­ szük­telen rettegés dermedt tehetetlensé­gében tartotta. S azoknak a szerencsétlenek­nek, akiket rossz sorsuk ehhez a városhoz kötött, az örökös rettegés lelki kínjait min­dig ü­res gyomor korgása közt, a­­sok kopla­lásban elgyengült testtel kellett elviselniök. A kommün korbács után Budapestet nem lehet még azzal a külön büntetéssel s­újtani, hogy a nemzeti képviselet összeállításában kevesebb jogot adjunk neki, mint az ország legkisebb, legelmaradottabb községének. És hasonlóan hatásos érveket lehet föl­sorakoztatni a vidéki városok és nagyköz­ségek igénye mellett A Tisza-féle válasz­tási törvény úgy készült, hogy alkotói fél­szemmel Bécs felé pislogtak. A kertün­k kiszabásánál az a régi szempont érvénye­sült hogy minél több legyen a biztosan lite­rálható hatvanhetes mandátum­­k száma. Ebből a célból meg kellett ismételni az ad­dig sokszor fölpanaszolt igazsá­gtalansé­g­ot: a kicsire szabott nemzetiségi kerületei­k­­ szemben jól kikanyarítan­ a negyvenny­o­cas szellemű színmagyar vidékek kerüle­teit, vagy ahol ezt lehetett, megvásárol­­i­tó nemzetiségi szavazókkal ellensúlyozni a keményen rebellis magyar voksokat. A ma­gyar városok és nagyközségek népe volt a legnyakasabb és legönérzetesebb. Ezért Ti­száék, ahol lehetett, még ott is megszüntet­ték ezeknek az önálló követfe­ldési jogát, ahol a régi elmaradt törvény azt elismerte. A Tisza-féle területi beosztás revíziója úgy is elkerülhetetlen. Természetes, hogy ezt nem lehet, megcsinálni most, csak úgy sebti­ben. De a városokkal és nagyközségekkel történt igazságtalanságokat egy tollvonás­sal reparálni lehet. Ha ezzel némikép meg­szaporodik a képviselők száma, nem baj. Sajnos, a dumaparti palotában elég hely ma­rad üresen ahhoz, hogy ők is elférjenek! A nemzetgyűlési választásokra elfo­­gadott alap nem állapít meg előnyöket a műveltebb társadalmi rétegek számára. Ha már így van, — és elég helytelenül van. igy, — legalább fordított cenzust ne alkalmaz­zunk és a kulturális gócpontoktól ne ta­gadjunk meg annyi jogot, amennyi még a koponyaszám nyers mértéke szerin­t is meg­illeti őket! A vörös hóhérok. A kettős főtárgyalás első napja. — Délelőtt: a Fery-ü­gy, délután: László Jenő és tér inak üünpöre. — A Mozdony-utcai pince rémségei. — A vésztöörvényszék halálos ítéletei. Az Alkotmány­ utcai törvényház esküdt­széki termében szerdán megkezdődtek a­ párhu­zamos főtárgyalások. Délelőtt Fery altábornagy, a csendőrség parancsnokának és társainak ke­gyetlen kivégzéséért, vonták kérdőre Csernit és vérebeit. A Mozdony­ utcai terrorista-tanya pin­céjének rémségei hátborzongató részletekkel tárultak föl a vallomásokból Délután egy másik ítélőtanács előtt meg­kezdődött László Jenő és hóhértársainak bűn­pöre, amely nem kevésbbé izgalmas volt és igen széleskörű érdeklődéseket mozgatott meg. A figyelem középpontjában a forradalmi vészbí­róságok mindenható biztosa, László Jenő állott. A szerepelni vágyó „ügy­etlen" fiskáli­sok típusa. Sápadt képű, igénytelen külsejű­ le­gény, minden különösebb képzettség és qualitás nélkül. Se irodája, se kliense, beszegődött hát egy laphoz törvényszéki tudósítónak. frat­tatikával a hóna alatt, nap-nap után ott sür­gött-forgott a törvényszék folyosóin. Közutálat­­ kisérte már ekkor is mindenüvé, pedig senki nem sejtette még benne azt az önzetlenül gonosz embert, aki a­ hóhér szerepében is tobzódni, ké­jelegni tud Exaltált, de nem bolond, diplomás, de műveletlen ember; cinikus és gonoszságra hajló, de ha bajba kerül, gyáván­­ siránkozik Nem az elszánt Gserni-féle típusok közül való, hanem afféle háttérben settenkedő orgyilkos, aki még a zsiványbecsületet se respektálja. Amikor kitört az októberi forradalom, boldogan föllélegzett. Végre, itt az idő, hogy az elfojtott rmbició utat törjön az érvénye­ülés, a szere­plés felé. Kereste a legszélsőbb elemekkel való érint­kezést, részt vett a kommunisták értekezletein és pártszervező gyűlésein. Mikor a kommunis­ták főkolompos­ait letartóztatták, nagy örömére­­ is oda jutott a gyűj­őfogházba és jelen volt azoknál az alkudozásoknál, amelyekkel Kun Béláék kezére játszották át az államhatalmat. Bajtársaival együtt diadalmasan vonult ki a gyűjtőfogházból és eljutott szédületesen gyors karrierjének tetőpontjára: hervadha­tt­lan ér­demei elismeréséül az összes forradalmi tör­vényszékek biztosa lett. Megkínozta, halálra gyötörte, aki a keze ügyébe került; jaj volt an­nak a szegény túsznak vagy ellenforradalmár­nak, akivel hatalmát éreztetni akarta. Három rendbeli gyilkosság, lopás, rablás, zsarolás miatt került a bíróság elé. Siránkozó hangon, széles gesztusokkal védekezik; ha meg­kavarják az elnök keresztkérdései, akadozik, dadog, majd összecsapja kezét és nagy pátosz­szal szavalni kezd és hogy a birák urak szivé­hez férkőzzék, szegény beteg feleségéről és gyerekéről beszél. A gyilkosságról tudni sem akar. Kihallgatták Korvin Ottót is, de a főtár­gyalás legérdekesebb mozzanata mégis inkább Gombos Ferenc forradalmi törvényszéki elnök és szavazó bíró vallomása volt, mely fé­nyesen megvilágította a vészbíróságok műkö­dését Gombos kegyetlen, vérszomjas ember hírében állott és amikor halálos ítéletet kellett kimondani, mindig őt rendelték be elnöknek vagy ezanuzóbirónak. Vádlottársait mentegeti, de a forradalmi törvényszék működéséről hűsé­ges leirást ad. A főtárgyalásról különben az alábbi tudó­sítás számol be: A csend­őrtisztek gyilkosai. A szerdai tárgyaláson megjelent­ Horthy fővezér is, azonkívü­l ,ott voltak dr Bárczy István igazságügyminisztter, Heinrich Ferenc kereske­delmi miniszter és Nádassy Imre miniszteri ta­nácsos és Váry­ Albert föállamügyész mellett fog­laltak helyet. Dr Váry Albert föállamügyész a következő vádindí­tványt terjesztette elő: Gyilkosság bűntetével vádolom Cserni Jó­zsefet, Pap Sándort, Bonyháti Tibort, dr Vajda Zoltánt, Pór Polacsek Ernőt, továbbá a szökés­ben levő Chlepkó Hantos Edét és Radvár­i Kor­nélt mint felbujtókat, továbbá Kakas Ferenc, Bartalos István, Csonor Gábor, Nagy Béla, Lö­scher Márton, Tóth József, valamint a szék.' ' :­ levő Pe'ö István terroristákat mint tettestársa': 1. A PÜCÍÍ JÍICL-JI TTJEÍ Kiáma 8 oldal-

Next