Pesti Hírlap, 1919. december (41. évfolyam, 168-192. szám)

1919-12-04 / 170. szám

mert mint a tanácsköztársaság fegyveres erejé­nek tagjai, illetve hivatalnokai a tanácsköztársa­ság fentartása érdekében. Budapesten 1919 julius 19., 20. és 21-i napján, az ellenforradalom szer­vezésének gyanúja miatt letartóztatott és a Moz­dony­ utcai laktanyáb­a beszállított Fery Oszkár csendőraltábornagyot, Borhy Sándor és Menkina János csendőralezredeset­; Cserni József, Pap Sándor, Bonyhád Tibor, dr Vajda Zoltán, Per Polacsek Ernő, Chlepko Hantos Ede és Radvá­nyi Kornél hivatali rendelkezése, utasítása és in­tézkedése által szándékosan rábírt Kakas Ferenc, Bartalos István, Pető István, Csomor Gábor, Nagy Béla Géza, Löscher Márton és Tóth József a célra kiválasztott terrorkatonák szándékosan és előre megfontolt szándékból együttesen megölték. Az elnök intézkedésére a tanúk elhagyják a fémet és kivezetik a­ vádlottakat is, csak Cser­ni József marad a teremben. Az­ elsök: Hallotta a vádat? Bűnösnek ér­za-e magát? — A letartóztatások miatt bűnös vagyok, de az ölés miatt nem. Az eset így történt: Chlep­kónál jártam, aki azt kérdezte tőlem, tudom-e, hogy vasárnapra ellenforradalom készül. — Nem tudok róla — válaszoltam — mire bejött Chlep­kához egy fiatal ember, átadott egy írásos jelen -­tést neki, amit elolvasásra kezembe adott. Ez volt benne: Fery altábornagy, Borhy és Menkina csödöm­ezredesek szervezik az ellenforradal­ffiat. Vasárnap akarják megkezdeni a működésü­ket Azután ez állott a jelentésiben: A támogatók tisztek és itt következett a névsor. Chlepkó erre azt a parancsot adta, hogy fogassam el a csend­őrtiszteket Felküldtem Bonyháti­­tibort és írcad­v­ányi Koraiés terroristákat, mert Chlepkó vérebe­ket ikért " Az elnök: Hát ezek volta­k a vérebek? — Csak azoknak csutottuk őket. Amikor visszajöttek Chlepkótól, azt mondták nekeim, hogy Chlepkó között vetem már mindent, mond­jam meg nekik, mi a teendő. Azt­ válaszoltem, hogy hát le kell őket stoppolni és hazaküz­deni Hozzátettem, hogy ez a Chlepkó óhaja. Behozták a csendflittazteket a Mozdony-utca­, laktanyába,. Amikor ezt jelentették nekem én nretm mondtam égibbet,, csak azt: "M­­­al­tam és húzni akartam az fcföt. Délre berontott hozzám Bonyháti és Radányi és közöltek velem, hogy Chlepkó szigorú parat­ncsa az, hogy meg •ma megtörténjék a kivégzés Dühösen emit mondtam: Akkor engem költsétek fel! Nem köl­tötték fel és emiatt reggel én dühöngtem, törtem­jallatam­­— És fia feltöltönék volna, jol* vneat ge& *olna az áldozatoknak? • -— Kérem, én Borhy alezredessel szimili­náltam. Hasonlított az apámra, akit ötéves feo­js^saterj' elvesztettem és ezért szerettem. A következő vádlott Pap Sándor. ' Az elnök. Megértette a tudat? Bűnösnek érzi magát? . ' — Nem érzem magaim, bűnösek. Judas II­án éj­jel Bonyháti és Radányi feljöttek a la­kásomra* és felkeltettek. Azt mondták,­­ adjak o­kák cigarettát, nincs cigarettájuk Másnap reggel bementem C­semihez, ott voltak Bonyháti, Radányi és Gróf Géza és Bonyháti nekem ak­ifapr­nak mondta, hogy a fehérek úsznak. Lovag Beerné szerepe. Az elnök: Nem cigarettáról beszélted ma­­gírt az este, hanem a csendőrtiszztekről. Bony­háti és Radányi köz­ölték magával, hogy megtet­tése a csendőrtisztek kivégzséhez az előkészüle­tercest, amire maga azt felelte,­hogy fel kell őket akasstani. Mit tut­ Beerné szerepéről? — Beancé ajánlólevelet, adott Bonyháti­nak, aki ezzel bejutott a csendőrl­aktanyáiba, ott több magasrangu csendőrtiszttel megismerke­­dett és élttől fogva állandóan küldte jelentéseit a csendőrök élenforradal­mi mozgalmairól. Bonyháti Tibor konokul tagad- A letar­tóztatás miiatt bűnösnek mondja magát de ki­jelenti, hogy a kivégzésben nem, mert abban­­nem vett részt. Minden terhelő adatot a szökés­ben levő Radányira akar tolni. Az igaz, be vallotta,­­ hogy­ Cserni kijelentette, ha a ki­végzésre kerül a, sor, szóljanak neki. Be is men­tü­nk hozzá Az ágyban ült és cigarettázott. Azt mondtam neki, hogy nem" lesz kellemetlenség ebből a dologból? Mire Cserni rám rivallt: Az anyátok istenit, ne teketóriázzatok, Chlepkó is akarja, hát végezzetek vele. Az elnök kérdéseire elmondja, hogy a lovag Beernével nem­­ volt bi­zalmas viszonyban, hanem Cserni. Beerné té­rén ismerkedett meg a csendő­rtisztekkel. • Az elnök: Cserni, mondja szemébe Bony­hátámaik, hogy ő volt az ügy főrendezője. Cserni: Maga volt az ész, maga volt a diplomata. Maga az oka, az egésznek. Bonyháti: Hiszen maga mindenható volt, magának csak egy szavába került volna­, elbo­csájtották volna őket.­­Cserni: Mikor szóba került ez az ügy, maga veregette a mellét és dicsekedntt. Mit hazu­dik itt össze annyit? Úgy megvágom! Az elnök: Cserni tehát azt állítja, hogy ő nem adott utasítást Bonyháti: De igen, adott nekem is és Ra­dányinak is, hogy haza kell őket küldeni. Cserni: De azt is megmondtam, hogy mi­előtt kivégzésre kerül a sor, keltsenek fel. Dr Vajda Zoltán elmondja a vörös őrség megszervezésének történetét, majd így folytatja: — A júniusi ellenforradalom után Chlepkó olyasmit mondott, hogy csendőrtisztek szolgálata a demarkációs vonalakon és egyebütt nem meg­felelő, valamennyit felváltatja. Kijelentettem, Chlepkónak, hogy ezzel a rendelkezéssel nem azonosítom magam, mire Chlepkó azzal válaszolt hogy ez Böhm hadsseregfőparancsnok és Kun Béla, parancsa. Nem lehetett ellenkeznem, mert kémekkel voltam körülvéve. Stromfeld intézkedé­sére Chlepkó szuccessive kicserélte és elhelyez­tette a csendőrtiszteket Erre én állásomról" le­mondottam. Pór Ernő sem érzi magát bűnösnek. El­mondja, hogy Chlepkó titkára, Rosner, bejött hiozzá hivatali szobájába egy csomó aktával és a pecsétet kérte. A mellette levő szobában meg­szólalt a telefon és be kellett mennie. Minthogy Vajda nem volt bent , az akták Chlepkó aláírá­sával jöttek hozzám, tehát Chlepkó parancsára vezettem rá a sorokat az aktára. Külön­ben sem tudtam, mi lesz a feljelentés következménye. Kakas Ferenc bűnösnek érzi magát, mert ott volt a gyilkosságnál. As­­elnök : Nemcsak ott de­­m­­i vala­mit. Kötél & rohamkjás.­ ­• Bonyháti azt mondta, hogy sstoppolás lesz. Bonyháti és Radányi elmentek Csernihez, hogy mit­­beszéltek, ezt nem tudom. Csernitől Paphoz mentünk és innen kijövet hallottam, hogy fel kell őket akasztani. Ezután összejött az egész társaság: Nagy, Löscher, Csomor, Traila, Pető­fe­re. Felmentünk a foglyok szo­bájába ahonnan elsőnek Borhyt vezettük le a pincébe. Löscher azt mondta, hogy valaki álljon őrt a lépcsőnél. Erre én a lépcsőhöz álltam és vigyáztam. Azután bevitték Borhyt egy kis fül­kébe, ott illete tudom, imát csináltak vele és mikor innen kihozták, egy létrát kerítettek és Nagy és Pető felikasztották. A köteled Nagy szerezte, hogy honnan, azt nem tudom. Én az Egész idő alatt a lépcsőinél állottam és csak azt láttam, hogy Nagy akasztotta fel. Löscher ment a má­sikért, Menkináért Engem­­elküldött Bonyháti, hogy intézkedjem a hulla elszállítása iránt Sof­ferért küldtek. Több soffőrt felkerestem, azután­­lementem Tóthtal a pincébe. Ekkor eresztették le a második áldozatot Még élt Ekkor elölről Csomor Gábor, hátulról Trafia György a ro­hamkéseikkel nekimentek. A harmadik áldozatot, Fergi­ Löscher húzta fel a kűtével Egyedül. Ra­dányi és Bonyháti rendelkeztek, hogy Bolyos kö­veket kell rájuk kötni. A tornateremből erolyokat hoztak, azokat rátették az autóra. Aztán feltet­ték a hullákat is. A hullákat a Műegyetemnél egy tutajról dobták a Dunába. Másnap Cserni­enakamával és borral vendégelt meg bennünket Ezután Bartalos István vádlott elmondja, hogy neki adták ki a parancsot a rendőrj ásatók előállítására. Csomm Gábor ezt vagjík — Én az ajtóban maradtam Stt állam­, az első akasztásnál nem voltam bent Mikor mi az áldozattal lementünk, a létra már a helyén volt Löscher felparancsolta Borhyt a létrára, ő akasztotta fel az áldozatot s Trajia rántotta ki alóla a létrát A­­második áldozatot, Menkina alezredest, ugyanaz­z­al a kötéllel akasztották fel, amelyikkel Borhyt. A létrát Löscher rántotta ki Mankina alól és a kötél abban a percben el­szakadt Erre Kakas más kötelet hozott Löscher Mankinát újra felparancsolta a létrára, a kö­telet az áldozatnak önmagának keltett a nyakába akasztania. A­ létrát Trojla rántotta ki az áldo­zat alól. A Fery-ügy tárgyalását­ holnap folytatják. Kevéssel két óra előtt hagyta félbe a bíró­ság a Fery-ü­gy tárgyalását és fél három órakor dr Surgoth Gyula ítélőtáblabíró tanácselnök ve­zetésével nagy érdeklődés mellett megkezdődött dr László Jenő és társai bűnügyének főtárgya­lása. A vádat dr Tóth Béla államügyész kép­viseli. A tényállás a következő: Az idei április közepe táján dr László Jenő, aki az összes for­radalmi törvényszékek politikai megbízottja volt, Rákos Ferenccel, a budapest forradalmi tör­vényszék elnökével, együtt a Lipót-körúton levő Club-kávéházban magáh­oz rendelte Cserni Józse­fet és azt a parancsot adta át neki, hogy néhány nap múlva a dr Stenzel János ügyvéd és Niko­lényi Dezső rendőrfogalmazó ügyében tartandó tárgyaláson mint a forradalmi törvényszék elnö­ke szerepeljen és halálos ítéletet hozzon. Kije­lölték Cserni mellé a két legkegyetlenebb terro­ristát: Horvát Károlyt és Gombos Ferencet sza­vazóbírákul. A halálos ítélet megerősítése után Dögei Imre terroristát arra utasította László, hogy a, kivégzés körüli rendelkezések átvétele céljából Krammer Sándor­ terroristánál jelent­kezzék. Korvin Ottó mint a belügyi népbiztosság politikai osztályának vezetője irányította a dr Stenzelék elleni nyomozást és már előre kijelen­tette, hogy biztosan lesz kivégzés, bírákról majd ő gondoskodik. Dr Stenzelék tárgyalásán dr László Jenő is megjelent, ott­ szóbeli utasításo­kat adott Cserninek, elment a kivégzéshez is és ott az elitéltek jelenlétében. Krammer Sándorral a kivégzés módozatairól vitatkozott­ ­A proletariátus nevében . . Több vádlottat rablás és zsarolás, lopás és személyes szabadság megsértésének bűntettével vádol dr Tóth Béla államügyész. Elsőnek Dögei Imre villanyszerelőt hallgatják ki. Bűnösnek és magát Április 22-én este fölkereste a szov­jetházban dr László Jenő és azt a parancsot adta, hogy siessen Krammerhez, aki különböző utasításokat ad számára. Krammer azt mond­ta, vegyek magam mellé négy terroristát, akik ka­rabélylyal vannak felszerelve és ezekkel menjek még az éjszaka folyamán a forradalmi törvény­székhez. Kramer közölte, hogy a forradalmi kor­mányzótanáak többnek kegy­elmet adott, de há­romnak a halálos ítéletet jóváhagyta. Ez a há­rom elitélt dr Stenzel János ügyvéd, Nikolényi Dezső rendőrfogalmazó és Várkonyi Bálint ma-Icantulajdonos volt. A három halálraléti mellé tizenkét vörösűrt rendeltek el, ezek átkísérték őket a szemközt levő reális iiodó udvarába. Úgy intézkedtek, hogy a velem­­jött négy terror­ista hajtja végre az ítéletet Kramer előszedte a hétből a magával hozott fehér zsebkendőket, az­zal bekötözte az elítéltek razenjeit Ez alkalom­mal dr Stenzel e­gy kis cédulát vett elő a zsebé­ből, ezt átadta Krankjmnak. Az vo­lt ráírva:: Utol­só üdvözlet feleségemnek- A három elitéltet az is­kola udvarában levő tornaterem falához állítot­tak és velük szemben öt-hat lépé­snyire állottak a terroristák. Kramer parancsnokolt. Kiadta a vezénylő*,: a proletáriáras nevében, tűz! Mind a négyen lőttek és az áldozatok közül kettő. Ni­kolányi és Várkonyi összeestek. Dr Stenzel áll­m .maradt Újra Kramer újra vezért vett és mind a négy katona Stenzel ügyvédjé lett Ez is össze­­esett A kivégzésnél szereplő orvos megvizs­gálta az elséő percen ifi azt mondotta, hogy Vár­ko­nyi még élt Kramer erre hozzámforttult ezekkel a szavakkal: Dögei, a kegyetemlévés: add meg. Ő rángattta a kegyetemlövést és fejbelőtte Várko­nyit A is utcait ezut­án feosarelil­e a helyre azállit tomt­ ataaáá JeaS. Lászió Jenő görnyedten áö mez a Szél sorompó előtt s igen halkan beszél Az elnök: Beteg? •— Igen. Régóta beteg vagyok. —­ Tudja miuta van •sódra«a?* — Tudom. «— Bűnösnek érzi magát? Lgan de nem olyan aulyoe mértékben, miért ahogyan vádolnak. Ha óta bűnösnek érez­néma inasam, mi sem lett volna könnyebb, mint hogy ráüiíjék arra a különvonatra, amelyik a néphíztosakat vitte el, de én itt maradtam. — Mi TOM az ön átlótsa? Az öseszes forradalm­ törvényszékek po­lítilafi biztosa voltam. Erő csak fesmai dolog, csak afféle cém volt. Rónai népbiztos magasabb ran­got akart adni, ezért adták ezt a titulust — Báró Ullm­ann is tusa volt? — Ullmann báró valószínűleg túsz volt. Az ingóságokat részben otáth­agyta­m, xcenhsa pedig beszárittattam ide, a forradalmi törvény­székhez. Egyes ingóságokat ráadtam jótékony­ célra. —­ Vannak azonb­an­ olyan ingóságok ifia, amelyeket ön a maga számára vitt el. Egy eső­­köpeny, egy zrikett, bot, ezüst cigarettatárca, ste. — Igen. Ebből kovácsolják ellenem a lopás vádjait Hiszen én voltam az, aki a leltározás al­kalmával ezeket az ingóságokat is leltárba vé­tettem és idegen becsüseikkel megbecsül­tettem. — Mondjam a Stenzel-féle tárgyal­áson je­les volt? — Nem­ voltam jelen, nem vettem részt a tárgyaláson. — Az ítéletihozatal is nem folyt be? — Egyáltalán nem. — Mikor hallotta, hogy meghozták a ha­lálos íéleteket? — Az ítélet kihirdetése után értesültem a dologról Kijelentem elnök úr, hogy én ezt az ügyet sohasem ismertem, ma sem ismerem, fo­galmam sincs a tényállásról. Rákos, az ismerte PESTI HÍRLAP 1919. december 4., estiforta.

Next