Pesti Hírlap, 1919. december (41. évfolyam, 168-192. szám)
1919-12-04 / 170. szám
mert mint a tanácsköztársaság fegyveres erejének tagjai, illetve hivatalnokai a tanácsköztársaság fentartása érdekében. Budapesten 1919 julius 19., 20. és 21-i napján, az ellenforradalom szervezésének gyanúja miatt letartóztatott és a Mozdony utcai laktanyába beszállított Fery Oszkár csendőraltábornagyot, Borhy Sándor és Menkina János csendőralezredeset; Cserni József, Pap Sándor, Bonyhád Tibor, dr Vajda Zoltán, Per Polacsek Ernő, Chlepko Hantos Ede és Radványi Kornél hivatali rendelkezése, utasítása és intézkedése által szándékosan rábírt Kakas Ferenc, Bartalos István, Pető István, Csomor Gábor, Nagy Béla Géza, Löscher Márton és Tóth József a célra kiválasztott terrorkatonák szándékosan és előre megfontolt szándékból együttesen megölték. Az elnök intézkedésére a tanúk elhagyják a fémet és kivezetik a vádlottakat is, csak Cserni József marad a teremben. Az elsök: Hallotta a vádat? Bűnösnek érza-e magát? — A letartóztatások miatt bűnös vagyok, de az ölés miatt nem. Az eset így történt: Chlepkónál jártam, aki azt kérdezte tőlem, tudom-e, hogy vasárnapra ellenforradalom készül. — Nem tudok róla — válaszoltam — mire bejött Chlepkához egy fiatal ember, átadott egy írásos jelen -tést neki, amit elolvasásra kezembe adott. Ez volt benne: Fery altábornagy, Borhy és Menkina csödömezredesek szervezik az ellenforradalffiat. Vasárnap akarják megkezdeni a működésüket Azután ez állott a jelentésiben: A támogatók tisztek és itt következett a névsor. Chlepkó erre azt a parancsot adta, hogy fogassam el a csendőrtiszteket Felküldtem Bonyhátitibort és írcadványi Koraiés terroristákat, mert Chlepkó vérebeket ikért " Az elnök: Hát ezek voltak a vérebek? — Csak azoknak csutottuk őket. Amikor visszajöttek Chlepkótól, azt mondták nekeim, hogy Chlepkó között vetem már mindent, mondjam meg nekik, mi a teendő. Azt válaszoltem, hogy hát le kell őket stoppolni és hazaküzdeni Hozzátettem, hogy ez a Chlepkó óhaja. Behozták a csendflittazteket a Mozdony-utca, laktanyába,. Amikor ezt jelentették nekem én nretm mondtam égibbet,, csak azt: "Maltam és húzni akartam az fcföt. Délre berontott hozzám Bonyháti és Radányi és közöltek velem, hogy Chlepkó szigorú paratncsa az, hogy meg •ma megtörténjék a kivégzés Dühösen emit mondtam: Akkor engem költsétek fel! Nem költötték fel és emiatt reggel én dühöngtem, törtemjallatam— És fia feltöltönék volna, jol* vneat ge& *olna az áldozatoknak? • -— Kérem, én Borhy alezredessel szimilináltam. Hasonlított az apámra, akit ötéves feojs^saterj' elvesztettem és ezért szerettem. A következő vádlott Pap Sándor. ' Az elnök. Megértette a tudat? Bűnösnek érzi magát? . ' — Nem érzem magaim, bűnösek. Judas IIán éjjel Bonyháti és Radányi feljöttek a lakásomra* és felkeltettek. Azt mondták, adjak okák cigarettát, nincs cigarettájuk Másnap reggel bementem Csemihez, ott voltak Bonyháti, Radányi és Gróf Géza és Bonyháti nekem akifaprnak mondta, hogy a fehérek úsznak. Lovag Beerné szerepe. Az elnök: Nem cigarettáról beszélted magírt az este, hanem a csendőrtiszztekről. Bonyháti és Radányi közölték magával, hogy megtettése a csendőrtisztek kivégzséhez az előkészületercest, amire maga azt felelte,hogy fel kell őket akasstani. Mit tut Beerné szerepéről? — Beancé ajánlólevelet, adott Bonyhátinak, aki ezzel bejutott a csendőrlaktanyáiba, ott több magasrangu csendőrtiszttel megismerkedett és élttől fogva állandóan küldte jelentéseit a csendőrök élenforradalmi mozgalmairól. Bonyháti Tibor konokul tagad- A letartóztatás miiatt bűnösnek mondja magát de kijelenti, hogy a kivégzésben nem, mert abbannem vett részt. Minden terhelő adatot a szökésben levő Radányira akar tolni. Az igaz, be vallotta, hogy Cserni kijelentette, ha a kivégzésre kerül a, sor, szóljanak neki. Be is mentünk hozzá Az ágyban ült és cigarettázott. Azt mondtam neki, hogy nem" lesz kellemetlenség ebből a dologból? Mire Cserni rám rivallt: Az anyátok istenit, ne teketóriázzatok, Chlepkó is akarja, hát végezzetek vele. Az elnök kérdéseire elmondja, hogy a lovag Beernével nem volt bizalmas viszonyban, hanem Cserni. Beerné térén ismerkedett meg a csendőrtisztekkel. • Az elnök: Cserni, mondja szemébe Bonyhátámaik, hogy ő volt az ügy főrendezője. Cserni: Maga volt az ész, maga volt a diplomata. Maga az oka, az egésznek. Bonyháti: Hiszen maga mindenható volt, magának csak egy szavába került volna, elbocsájtották volna őket.Cserni: Mikor szóba került ez az ügy, maga veregette a mellét és dicsekedntt. Mit hazudik itt össze annyit? Úgy megvágom! Az elnök: Cserni tehát azt állítja, hogy ő nem adott utasítást Bonyháti: De igen, adott nekem is és Radányinak is, hogy haza kell őket küldeni. Cserni: De azt is megmondtam, hogy mielőtt kivégzésre kerül a sor, keltsenek fel. Dr Vajda Zoltán elmondja a vörös őrség megszervezésének történetét, majd így folytatja: — A júniusi ellenforradalom után Chlepkó olyasmit mondott, hogy csendőrtisztek szolgálata a demarkációs vonalakon és egyebütt nem megfelelő, valamennyit felváltatja. Kijelentettem, Chlepkónak, hogy ezzel a rendelkezéssel nem azonosítom magam, mire Chlepkó azzal válaszolt hogy ez Böhm hadsseregfőparancsnok és Kun Béla, parancsa. Nem lehetett ellenkeznem, mert kémekkel voltam körülvéve. Stromfeld intézkedésére Chlepkó szuccessive kicserélte és elhelyeztette a csendőrtiszteket Erre én állásomról" lemondottam. Pór Ernő sem érzi magát bűnösnek. Elmondja, hogy Chlepkó titkára, Rosner, bejött hiozzá hivatali szobájába egy csomó aktával és a pecsétet kérte. A mellette levő szobában megszólalt a telefon és be kellett mennie. Minthogy Vajda nem volt bent , az akták Chlepkó aláírásával jöttek hozzám, tehát Chlepkó parancsára vezettem rá a sorokat az aktára. Különben sem tudtam, mi lesz a feljelentés következménye. Kakas Ferenc bűnösnek érzi magát, mert ott volt a gyilkosságnál. Aselnök : Nemcsak ott demi valamit. Kötél & rohamkjás. • Bonyháti azt mondta, hogy sstoppolás lesz. Bonyháti és Radányi elmentek Csernihez, hogy mitbeszéltek, ezt nem tudom. Csernitől Paphoz mentünk és innen kijövet hallottam, hogy fel kell őket akasztani. Ezután összejött az egész társaság: Nagy, Löscher, Csomor, Traila, Petőfere. Felmentünk a foglyok szobájába ahonnan elsőnek Borhyt vezettük le a pincébe. Löscher azt mondta, hogy valaki álljon őrt a lépcsőnél. Erre én a lépcsőhöz álltam és vigyáztam. Azután bevitték Borhyt egy kis fülkébe, ott illete tudom, imát csináltak vele és mikor innen kihozták, egy létrát kerítettek és Nagy és Pető felikasztották. A köteled Nagy szerezte, hogy honnan, azt nem tudom. Én az Egész idő alatt a lépcsőinél állottam és csak azt láttam, hogy Nagy akasztotta fel. Löscher ment a másikért, Menkináért Engemelküldött Bonyháti, hogy intézkedjem a hulla elszállítása iránt Sofferért küldtek. Több soffőrt felkerestem, azutánlementem Tóthtal a pincébe. Ekkor eresztették le a második áldozatot Még élt Ekkor elölről Csomor Gábor, hátulról Trafia György a rohamkéseikkel nekimentek. A harmadik áldozatot, Fergi Löscher húzta fel a kűtével Egyedül. Radányi és Bonyháti rendelkeztek, hogy Bolyos köveket kell rájuk kötni. A tornateremből erolyokat hoztak, azokat rátették az autóra. Aztán feltették a hullákat is. A hullákat a Műegyetemnél egy tutajról dobták a Dunába. Másnap Csernienakamával és borral vendégelt meg bennünket Ezután Bartalos István vádlott elmondja, hogy neki adták ki a parancsot a rendőrj ásatók előállítására. Csomm Gábor ezt vagjík — Én az ajtóban maradtam Stt állam, az első akasztásnál nem voltam bent Mikor mi az áldozattal lementünk, a létra már a helyén volt Löscher felparancsolta Borhyt a létrára, ő akasztotta fel az áldozatot s Trajia rántotta ki alóla a létrát Amásodik áldozatot, Menkina alezredest, ugyanazzal a kötéllel akasztották fel, amelyikkel Borhyt. A létrát Löscher rántotta ki Mankina alól és a kötél abban a percben elszakadt Erre Kakas más kötelet hozott Löscher Mankinát újra felparancsolta a létrára, a kötelet az áldozatnak önmagának keltett a nyakába akasztania. A létrát Trojla rántotta ki az áldozat alól. A Fery-ügy tárgyalását holnap folytatják. Kevéssel két óra előtt hagyta félbe a bíróság a Fery-ügy tárgyalását és fél három órakor dr Surgoth Gyula ítélőtáblabíró tanácselnök vezetésével nagy érdeklődés mellett megkezdődött dr László Jenő és társai bűnügyének főtárgyalása. A vádat dr Tóth Béla államügyész képviseli. A tényállás a következő: Az idei április közepe táján dr László Jenő, aki az összes forradalmi törvényszékek politikai megbízottja volt, Rákos Ferenccel, a budapest forradalmi törvényszék elnökével, együtt a Lipót-körúton levő Club-kávéházban magához rendelte Cserni Józsefet és azt a parancsot adta át neki, hogy néhány nap múlva a dr Stenzel János ügyvéd és Nikolényi Dezső rendőrfogalmazó ügyében tartandó tárgyaláson mint a forradalmi törvényszék elnöke szerepeljen és halálos ítéletet hozzon. Kijelölték Cserni mellé a két legkegyetlenebb terroristát: Horvát Károlyt és Gombos Ferencet szavazóbírákul. A halálos ítélet megerősítése után Dögei Imre terroristát arra utasította László, hogy a, kivégzés körüli rendelkezések átvétele céljából Krammer Sándor terroristánál jelentkezzék. Korvin Ottó mint a belügyi népbiztosság politikai osztályának vezetője irányította a dr Stenzelék elleni nyomozást és már előre kijelentette, hogy biztosan lesz kivégzés, bírákról majd ő gondoskodik. Dr Stenzelék tárgyalásán dr László Jenő is megjelent, ott szóbeli utasításokat adott Cserninek, elment a kivégzéshez is és ott az elitéltek jelenlétében. Krammer Sándorral a kivégzés módozatairól vitatkozott A proletariátus nevében . . Több vádlottat rablás és zsarolás, lopás és személyes szabadság megsértésének bűntettével vádol dr Tóth Béla államügyész. Elsőnek Dögei Imre villanyszerelőt hallgatják ki. Bűnösnek és magát Április 22-én este fölkereste a szovjetházban dr László Jenő és azt a parancsot adta, hogy siessen Krammerhez, aki különböző utasításokat ad számára. Krammer azt mondta, vegyek magam mellé négy terroristát, akik karabélylyal vannak felszerelve és ezekkel menjek még az éjszaka folyamán a forradalmi törvényszékhez. Kramer közölte, hogy a forradalmi kormányzótanáak többnek kegyelmet adott, de háromnak a halálos ítéletet jóváhagyta. Ez a három elitélt dr Stenzel János ügyvéd, Nikolényi Dezső rendőrfogalmazó és Várkonyi Bálint ma-Icantulajdonos volt. A három halálraléti mellé tizenkét vörösűrt rendeltek el, ezek átkísérték őket a szemközt levő reális iiodó udvarába. Úgy intézkedtek, hogy a velemjött négy terrorista hajtja végre az ítéletet Kramer előszedte a hétből a magával hozott fehér zsebkendőket, azzal bekötözte az elítéltek razenjeit Ez alkalommal dr Stenzel egy kis cédulát vett elő a zsebéből, ezt átadta Krankjmnak. Az volt ráírva:: Utolsó üdvözlet feleségemnek- A három elitéltet az iskola udvarában levő tornaterem falához állítottak és velük szemben öt-hat lépésnyire állottak a terroristák. Kramer parancsnokolt. Kiadta a vezénylő*,: a proletáriáras nevében, tűz! Mind a négyen lőttek és az áldozatok közül kettő. Nikolányi és Várkonyi összeestek. Dr Stenzel állm .maradt Újra Kramer újra vezért vett és mind a négy katona Stenzel ügyvédjé lett Ez is összeesett A kivégzésnél szereplő orvos megvizsgálta az elséő percen ifi azt mondotta, hogy Várkonyi még élt Kramer erre hozzámforttult ezekkel a szavakkal: Dögei, a kegyetemlévés: add meg. Ő rángattta a kegyetemlövést és fejbelőtte Várkonyit A is utcait ezután feosarelile a helyre azállit tomt ataaáá JeaS. Lászió Jenő görnyedten áö mez a Szél sorompó előtt s igen halkan beszél Az elnök: Beteg? •— Igen. Régóta beteg vagyok. — Tudja miuta van •sódra«a?* — Tudom. «— Bűnösnek érzi magát? Lgan de nem olyan aulyoe mértékben, miért ahogyan vádolnak. Ha óta bűnösnek éreznéma inasam, mi sem lett volna könnyebb, mint hogy ráüiíjék arra a különvonatra, amelyik a néphíztosakat vitte el, de én itt maradtam. — Mi TOM az ön átlótsa? Az öseszes forradalm törvényszékek polítilafi biztosa voltam. Erő csak fesmai dolog, csak afféle cém volt. Rónai népbiztos magasabb rangot akart adni, ezért adták ezt a titulust — Báró Ullmann is tusa volt? — Ullmann báró valószínűleg túsz volt. Az ingóságokat részben otáthagytam, xcenhsa pedig beszárittattam ide, a forradalmi törvényszékhez. Egyes ingóságokat ráadtam jótékony célra. — Vannak azonban olyan ingóságok ifia, amelyeket ön a maga számára vitt el. Egy esőköpeny, egy zrikett, bot, ezüst cigarettatárca, ste. — Igen. Ebből kovácsolják ellenem a lopás vádjait Hiszen én voltam az, aki a leltározás alkalmával ezeket az ingóságokat is leltárba vétettem és idegen becsüseikkel megbecsültettem. — Mondjam a Stenzel-féle tárgyaláson jeles volt? — Nem voltam jelen, nem vettem részt a tárgyaláson. — Az ítéletihozatal is nem folyt be? — Egyáltalán nem. — Mikor hallotta, hogy meghozták a halálos íéleteket? — Az ítélet kihirdetése után értesültem a dologról Kijelentem elnök úr, hogy én ezt az ügyet sohasem ismertem, ma sem ismerem, fogalmam sincs a tényállásról. Rákos, az ismerte PESTI HÍRLAP 1919. december 4., estiforta.