Pesti Hírlap, 1919. december (41. évfolyam, 168-192. szám)

1919-12-27 / 189. szám

­­ halmy Lajos volt kereskedelemügyi minisztert k­épviselője költsék elfogadás­ra. Dr Hegyeshalmy megkid­önte a jelölést, tudatva egyúttal, hogy pro­grammbeszédjét csak a rendes közlekedési viszo­nyok helyreálltával, valósínűleg január elején tart­­ hatja meg. A japán kormány és Magyarország szétdarabolása. HSgie­ dec. 26. A magyar sajtó egy része né­hány naávelőtt hágai értesülés nyomán azt a hírt közölte, hogy a japán kormány a legfelsőbb tanács­nál tiltakozást jelentett be Magyarország szétdara­­bolása ellen. A Magyar Távirati Iroda hágai tudó­sítója a legalaposabban utána járt, e hír hitelessé­gének és valamennyi illetékes helyen azt a fölvilá­gosítást kapta, hogy ezeken a helyeken a japán kor­mánynak ilynemű tiltakozásáról egyáltalában nem tudnak. 1910. december 27., szombat. PESTI HÍRLAP Erdély felsegítése* / Ma egy éve, hogy a rimánok bevonultak­­Erdélybe. A belgrádi sjjfl­ődés kötelességünkké t tette, hogy a megszállott területeken az odaa­li­nisztrációs közegayíveket továbbra is ellássuk, hogy abban fejtslakadva elő ne forduljon; köz­igazgatásnak poptánaik, távirdának, rendőrség­iek és idrtmdőrségnek a helyükön kellett z­arad­ A kormány akciójának gróf Bethlen István a vezetője, mint a Béketárgyalásokat Előkészítő Iroda poli­ikai irányítója, melléje van beosztva báró Horváth Emil államtitkár. Az Erdélyi Menekülteket Segítő Ügyosztály vezetője Tarpay Miklós szilágymegyei alis­pán, aki szintén menekült , aki két hé­tel ezelőtt vette át az ügyosztály vezetését Galghy Dénes tanártól. Segítségére vannak a szakminisztériumok delegáltjai, a fővezérlet ki­küldöttje, azután a hölgybizottság és az erdélyi egyetemi­­ifjúsággal karöltve a budapesti egye­temi kör kirendeltsége. A társadalmi akció oroszlánrészét a hölgy­bizottság végzi, amelynek élén özv. báró Baseh Ivánné, báró Bornemissza Adél stb. állanak. Nagy melegséggel karolták fel az ügyet a kül­földi missziók, nevezetesen az amerikai kiren­deltség Richardson ezredes vezetésével, a hollan­dusok Fladerus főkonzullal az élén, azután a svájciak és a nemzetközi vöröskereszt, továbbá a magyar charitatív intézmények. Ennek a nagy szervezetnek a célja a me­nekülteknek meleg otthont, ellátást, támogatást adni, mert bizony mérhetetlen, szinte elképzel­hetetlen a nyomor, amelybe kiüldözött véreink jutottak. Nagyon sokan vannak, akik a rajtuk levő egy szál ruhában, teljesen kifosztva ér­keztek az ország szívébe, ahol azonnal a segítő ügyosztály vette őket pártfogásába, gondosko­dott elhelyezésükről. Ez­ekro rug máris azok­nak a száma, a­kik így pihenőhöz jutot­ak. Egy­részt szállodákban, másrészt tömeglakásokban szállásolták el őket. Ilyen tömeglakások vannak a Hernád­ utcai iskolában, a Baross-téri iskolá­ban és a Vilmos császár-laktanyában, de soka­kat a vidékre helyeztek ki, ahol könnyebb a megélhetés, tüzelőanyaghoz is hozzá lehet jut­ni. Ezt a két körülményt különösen maguknak a menekülteknek ajánljuk figyelmükbe: jó vol­na, hogy aki csak teheti, a főváros helyett egye­nesen a vidékre gravitálna , ha a fővároson k­ell keresztül mennie, itt csak megpihenne, mert elvégre a mostani nehéz viszonyok között nem tudja az összes menekülteket egy város , Bu­dapest, eltartani vagy foglalkoztatni. A menekültek természetbeni ellátásának a kérdését a Kávés Ipartársulat tagjai vették első­nek a kezükbe, akikhez azután csatlakoztak a vendéglősök, szállodások, mészárosok, hente­sek, cukrászok, sütők stb. A főváros vendéglősei máris számos ingyenes és ötven százalékos el­látást ajánlottak fel, a szállodások pedig számos féláru lakást, illetve szobát. A mészárosok lehe­tővé tették, hogy a parlament pincéjében műkö­dő konyha naponta ötszáz-hatszáz ebédet szol­gáltathat ki főiskolák hallgatóinak. Több mene­kült szálláson rezsiben főznek és így natívan olcsón jönnek ki. Ilyenformán a természetbeni élelmezés kérdése már majdnem teljesen meg van oldva. Nagyon szép sikere volt a hölgybizottság karácsonyi akciójának, amely lehetővé tette, hogy a menekültek gyermekei is részesüljenek a szent karácsony este örömeiben. Rengeteg já­tékot, könyvet, édességet, ruhácskát meleg a­sót és egyéb ajándékot hordtak össze kereskedőink jóvoltából és a szükséglakásokban hatalmas ka­rácsonyfákat állítottak fel, amelyek alatt min­den kis földönfutó megkapta a maga csoma­gocskáját, amelyből az amerikaiak gyapjuszvet­terjei, harisnyái, a svájciak és hollandusok kon­denzált tejei, kakaós dobozai, stb .em hiányoz­tak. Ezeket az ajándékokat a szín Indákban el­helyezettek gyerm­ekei is megkapták, amennyi­ben igényedet bejelentették. A hölgybizottság rendezte a Vigadói karácsony­ délutánt is Horthy Miklós fővezér részvételével. A fényes műsor­kertben egy menekült leányka ezivhezszóló poémát szavalt el Végváry verseiből A hazáról, amelytől távol esett, de remélhetőleg nem sokáig. Egy menekült református pap beszédet mondott. A hölgybizottság Szolnokra is küldött ajándé­kokat, még­pedig száznyollcvanhat oda kihelye­zett menekült család gyermekei részére. Külön föl kell említenünk, hogy a segítő szervezet nagy gondot fordít az anya- és csecse­mővédelemre is, amiben a Stefánia-egyesület van segítségére. Az elv az, hogy minden kis magyar életet meg kell menteni, mert ezekből fog majd kialakulni az utánunk jövő generáció és min­den mulasztást lehet pótolni, csak ezen a­ téren veszendőbb ment életet nem. Itt kell a társadalom figyelmébe ajánla­nunk a margitszigeti akciót is, amely abból áll, hogy az ottani szállodákat és lakásokat a téli szezonra fölajánlották a segítő ügyosztálynak, de a szállások mindaddig nem vehetők igénybe, amíg a szükséges ágyhuzatokról és törülközők­ről gyűjtés útján nem gondoskodtak. Az ügy­osztály helyiségei a képviselőházban vannak. Az I. számú kapunál kell bemenni a félemeletre, ahol annak idején a ház első számú bizottsága ülésezett.­­ Rajta tehát, mentsük meg erdélyi vérein­ket s ezzel Erdélyt az anyaország számára. Belényest, Csehország ellenzi a gazdasági uniót. Benes csah külügyminiszter egy intervju során nyilatkozik Csehország gazdasági hely­zetéről és többek között rátért a gazdasági kon­föderáció tervére is. Az entente-nak tudva lelfiteti nem volna kifogása az ellen, hogy a volt­ mon­archia részei valamelyes gazdasági kapcsolatba lépjenek egymással. Az a gondolat merült fel, hogy az újonan létesült államok talán mégis jobban tudnák megoldani az őket fenyegető gaz­dasági krízist, ha egymás között cserélnék ki fölöslegeiket, olyan megállapodások keretén be­lül, amelyek megfelelnének egy gazdasági kon­föderációnak. Ennek a tervnek igen komoly szó­szólói voltak, azzal érvelve, hogy az entente, bármilyen jóakarat mellett, képtelen olyan támo­gatást nyújtani, amely egyenértékű volna azokkal az előnyökkel, amelyek egy ilyen gazdasági szö­vetségből keletkeznének Talán Ausztria az egyetlen állam a volt monarchia részei közül, amely egy ilyen gazda­sági uniónak föltétlenül híve. Csehországról azon­ban már akkor megállapították, hogy nem megy bele semmiféle gazdasági közösségbe, amikor úgy látszott, hogy ennek a tervnek vannak némi esélyei. Benes miniszter nyilatkozata most semmi kétséget sem hagy hátra, hogy Csehország a maga útján akar tovább haladni. A miniszter nyilatkozatában többek között ezeket mondja: Középeurópa a békekonferencia előtt ma elsősorban gazdasági problémát jelent. Én Középeurópáról csak mint földrajzi egy­ségről beszélek, nem pedig mint politikai vagy gazdasági egységről. A szövetségesek politiku­sai Európát kis államok csoportjának tekintik és attól félnek, hogy Európa e részének balkáni­zálása a jövőre a béke állandó veszedelmét je­lenti. Tudják, hogy mindenütt és mindig a jó gazdasági viszonyok a legszilárdabb biztosíté­kai az állami és a szociális szervezetek meg­maradásának és konszolidálódásának. Mindenek­előtt szociális átalakulástól és politikai változás­tól félnek e területeken, ami a fit­­germaini bé­ke megvalósítását meggátolná. Ezért tekintik főleg gazdasági problémának ezt az ügyet és törekszenek arra, hogy ezeket az államokat gazdaságilag közelebb hozzák egymáshoz. Ez magyarázza azokat a törekvéseket is, amelyek politikai konföderáció vagy gazdasági unió ér­dekében agitálnak és amelyek Ausztriának nyújtandó segítségadásra szólítanak fel nem annyira humanitárius, mint főleg ilyen általános és gazdaságpolitikai okokból. Mi ellenzünk minden politikai és gazdasági uniót, vagy kon­­ferericiet és egészen önállóak akarunk maradni. Szomszédainkkal való viszonyunkat szabad megegyezésnek kell szabá­lyoznia egyes gazda­sági, kereskedelmi és szállítási problémák ren­dezésében. Szövetségeinket, összeköttetéseinket és érdekeinket meg kell óvnunk úgy, hogy csak a békeszerződésekre kelljen tekintettel len­ni, amelyeket aláírtunk és amelyeket legálisan meg kell tartani. Megfelelően számolnunk kell a szövetségesek politikájával is és érdekeinket összhangba kell hoznunk a szövetségesek ér­dekeivel oly módont, hogy köztársaságunk ne károsodjék sem befelé, sem kifelé. Nem szabad azonban megfeledkeznünk nemzeti küldetésünk­ről sem a szlávság érdekében, de szociális és demokratikus missziót is kell teljesitenünk, amely ugy a szlávság, mint egyáltalán Közép­európa területén ránk hárul. Tiz perc a Teleki-téren. (A feleségem spinlen párnája. — Lopott holmi, tessék, tes&Mf*• Lánckereskedelem nyuszikkal. — Egyikg eladó. — Beszélgetés a Teleki-tér iI .jj^WWf. — A zsibárusok és ószeresek régi harca. — A közös uj ellenség.) Nem több mint tiz perc, a Köztemető­ uton a Teleki-térig, aztán a bódék mellett, ki a Nép­szinház-utcáig, tíz perces séta, de ki tudná lev­irni hangoknak és színeknek ezt a kaotikus zűr­zavarát, ezt a nyugtalan, ide-oda hullámzó em­beráradatot, mely szinte ellenállhatatlan erővel visz, sodor magával a Köztemető-út felöl,­­ ki a Népszínház­ utca felé, véges végig a Teleid-téren. Mint egy vasárnap délutáni korzó a nyári Dunaparton, ezernek és arcok tenyérnyi távol­ságra egymástól, de istenem, micsoda arcok és micsoda szemek bukkannak itt elől — mintha a szájtátó csizmás vidékiek, kopott­ kendő, szegény vásárlóemberek és régi, Teleki-téri kereskedők közé egy hatalmas szemetes­kosárból ide öntöt­ték volna ennek a nagy városnak minden sze­metét. Egy üvöltő, pofaszakállas ember fehér párnát emel a feje fölé: „a feleségem egyetlen, párnája" — kiáltja — ..olcsón eladó, most hoz­tam hazulról, a feleségem utolsó párnája", „hogy adja?" — a többit nem hallom, csizmás, nagy­bajuszú vidéki ember malacot kínál. Két-három ember közreveszi, vigyázzon, nem szabad itt mar- p lacot eladni! Adja el gyorsan, mielőtt rendőr jön." Ismerős vagyok én itt, engem nem csapnak be", nevet a vidéki. „Csizmát vegyenek, van egy pár csizmám", — egy női télikabát eladó" — „drága", — ennél olcsóbban nem vehet sehol, lopott holmi, tessék, tessék — dehogyis lopott, holmi, azt csak azért mondja, hogy lopott, hogy­­ inkább vegyék — becsületszavamra lopott, — egy nadrág eladó, — tessék egy trombita, — van egy pár keztyüm — néni, hogy ez a két nyuszi ? négyszáz korona, (megveszi és ott helyben tovább adja négyszázötvenért.) — Eladó ez az ing, csak egy van, eladó, — van egy villanyvasalóm (cse­lédforma adja el, senki se kérdi: hol szerezte?)_­karok kell egy jó meleg téri bunda? — vesz*, nek, eladnak, alkusznak, veszekszenek, százasok, ezresek kerülnek elő a zsebeikből és mindez egy utca közepén. Közepén a Teleki-tér bódéinál alig vásárol egy-két ember. A hivatásos zsibárusok és eszer­zések nagyon el vannak keseredve, mióta orgaz­dák és csirkefogók lepték el a teret, ők nem tud­nak boldogulni. Az egyik zsibárus tél megkér­­dem: — Ki most a zsibárus-elnök ?" — A Tom­asik. Tomasik István cipőkereskedőt felkerestem bódéjában, a zsibárusok ipartestületének elnöke következőkben vázolta a Teleki-téren uralkodó viszonyokat: — Tessék elhinni, rettenetes állapotok. — Tetszett látni ezt a csőcseléket itt a tér körül Ami lopott holmi ma Pesten van, az mind itt cse­rél ga­zdát És olyan láncol­ás van itt lopott hol­­miból, hogy a közönség méregdrágán vásárolhat csak. De persze azt hiszik, lopott holmi, olcsó! Pedig kijelentem, akármelyik zsibárusnál vagy ószeresnél olcsóbban vásárolhatnak, mint ezek­nél a csirkefogóknál. — Mi van az ószeresek és zsibárusok régi­ harcával? — kérdem én, mint régi Teleki-téri szakember. — Mi már megkötöttük a békét, köztünk már nincs semmi baj Most a közös ellenség, a tisztességtelen elemek ellen kell felvenni a harcot. Voltunk a rendőrségen, egy-két razzia volt, be­vittek pár száz embert, félóra múlva megint tele volt a tér, mint a férgek, nem lehet tőlük meg­szabadulni, kérem, nemrég még idejöttek egész a boltomig, majdnem kitúrtak a helyemről, mi­kor azt mondtam: innen takarodjanak, azt felel­ték, mit akar ez az irigy zsidó, pedig hálisten, nem is vagyok zsidó — (érdekes, a Teleki-tér idén keresztény elnököt választott!) — a rend­őrség jól tenné, ha még erélyesebben utána járna ennek a dolognak, tessék kiü­lni az újságba­, an­nak több haszna lesz, mint a mi deputációzá­sunknak. Tessék kimenni és megfigyelni, hogy dolgoznak ezek. Mindig két ember együtt Az egyik az eladó, a másik a falazó. A falazó ott áll mellette és ígér az árura, hogy az a vidéki többet ígérjen. Ezek az emberek gyorsan össze­vásárolják a lopott árut és annak a vevőnek már ők adják el, úgy, mintha ők lopták volna . . . Tessék elhinni, nea­ szabadna ezt a Teleki-teret így hagyni. Elbúcsúztam Tomasik mestertől, beleléptem a tömegbe és tovább úsztam a Népszínház-utca felé Az út közepén ismerős arcot láttam. A pofa­szakállas csirkefogó most már egy kék-fehér párnát kínálgat erősen. A feleségem utolsó pár­nája, eladó, eladó, a feleségem utolsó párnája... Sz B-

Next