Pesti Hírlap, 1919. december (41. évfolyam, 168-192. szám)

1919-12-05 / 171. szám

A PESTI HÍRLAP 1919. december 7., vasárnap: koncolták, a királyt és asal­ádjait pedig a Tem­pla­fogházba zárták. Danton, ne­ui igazságügyi mi­niszter, arra a hírre, hogy a poroszok Verdünt lfog­ták, 1792. szeptember 24-ikén a börtö­nökben csakezsratott; nemeseket és papokat mind ejz­­szébföig lemészároltatta. Ezofő előzményei annak a történetnek, amelyet Anatol Francé meisiél d aaíi psffiagó el­heskél") művészetével. Beléptemkor Paniline de Ivussy kezét nyuj­­to utca. Egy pifflanatig mindketten hélystramk.­­Váferalágja és szaitaak'aajptjia flaSigfagot oda­dobva, pihent a fekmsezték ölében. Az vérpihetis" imája kinyitva kievett a zon-Igpráb. Az ffibtekhez lépve, Pauene a vérvörös tszátében fceaiyutgvó nap­­szemiliéletete merült­­— Asewonyoim — szakítottam­ meg végre a rosefiídtet — ésfóéba jutnak még azok a­­­szavak, OTK-eket kát ével ezelőtt n­aponktott megismíé­tett ott, a folyó pántján, amely Mé e percben, a •tekSötetét Szíángatja? Eszébe'inti még, valami pró­fétai ihlettől áthatva, mint em­gedé sejtetni a aneg­hpenáb áítetások, a bűnök, a borzalmak eljövetelét?­­Az ajkamra fagyasztotta a szerelmi vallomást, mondván: „Éljen harcoljon sza iganságért, és ^ Szabadságért?* — Reezonyoimi! Att kezdve, hogy ön keze, amelyet könnyeimmel és csók­jaimmal is seretnék elárasztani­, m­egmutattta. a® amelyeit követem !kell: bátran haladtam, sajta dóré! Eogjeddmesk­edtem a szavának: ir­jtam és szónokoltam. Két éven át szünet nélkül­­ harcoltam; a küldetett rendbontókkal, akik a vi­iszály és gyűlölet magvát hintették; a népszórt o­kokkal, ákífó hamfe érzések fitogteitasával édes­ige® magukhoz a népet; a .(gyávákkal, akik a kö-Szeki uralomnak áldoznak. l , Pauline egyetlen kázmopaduttall, elíraTl­­ga­ttafcott és csöndre killett. A kerti virágok illatá-TóI terhes és madárdalM ten szeptemberi leve­igjön á± messziről haMforditás hangzott Mienk: „Lampavaera a nemesekkel! * v, , Szurony hé-Igyére tűzzük a ferfiketr , , Panláne mutatóujját m, 'ajkílra 'i'l'Te-íztive, sá­i,paááten­ áffitose előttem — Bizonyosan üliSoznaki valakit — szól­tam hiaffikan. — Házkutást tartanaik s éjjest­i nappal folgjdossák össze a gyárral? elemekeit. Ta­lán még ide is benéznek. Jó­­lesz, ha távozom, ne­mhog­y gyanúba­­keverjem int. Jóllehet, ebben a­­ negyedben roem igen ismernek engem, de ez idő­­ szerint vesztedelnes­em én jelenlétem . . . — szaladjon! — mondta Pauane­ngsn­ és nádibb hán­tások hangzottak el ei a csöndes levegőben; a kiáltások közé ma­jd léptek zaja és puskalövések ropogása vegyült. A zsivaj mindegyre közeledett, tisztá­n hallhattuk: „Csuk­ják be a kapukat! láef hagy elmeneküljön a gaz­embert" » » * Madame !$e Luzy amtal raragodtabb-n­ak 'latezott, minél jobban kezdedzett a veszedelem. — Menjünk fel a második emeletre! — •mondotta. — A zsaluk nyílásain keresztül! jol­­megegyezhetek, hogy mi történt az utcán. Alighogy kinyitották az ajtót, a lépcsőkön is egy halovány férfi rohan föl vacogó fogakkal. Az em­beri­ árny fojtott hangon mormogta: — Menjenek meg! . . . Rejtsenek el!... Tüldöztem a nyomomban vannak . . . Betörték a k­opnt, benyonaultek a ker(4» ^ •.. íMfe itt van­nak n-jf^r ' ' v TT. Patfliheeie9&ntervén' Plandhoniné^t. az öreg i^Ics&Kt, alki' a szomszéd M­zban lakortt, teSCara !faggató kezdte: — Láttar-e önt idemendkálni a szalsács­ft&nt? Az ugyanis a jakuMnusok MTO. — Egy lélek sem vette észre!­­— Biála Istent, kedve® szomszédt! 'Paailino az, öreg embert bevezette a hátfó-Iszf­eigába, ahová én is követtem őket. Olyan í­rrvéhelyet k kellett találnia számára,­­a­hol Plan­shonnet( tert) napon át, de a legtöbb esetben is, kőbb órahbssant rejtegethette, hogy a közöst tév­iotra vezesse. Abban állapodtunk meg, hogy én ittajid kikémletem a környéket s az általam adott jelre az üreg ffilozófus kietzőlik a kertajk­ón. E percben azonban jóformán még a lábán­ sem Du­ikítt egy­enesen állni. Valahogyan megérttette Mü­nk, hogy öt, a papok és királyok ellenségei, fiatal vádolják, hogy Jacques Cazonte­iróval összeesküdött a­z alkotmány elen és ho­gy Boginsztojs 10-ikén részt vett a Tuálériák véde­mében. Mindez aljas rágalom! Az igazság az, hogy Luban üldözi őt halálra. Luibin, a mészá­ros, akit ő annak­­idején meg akart botoztatni­,­­hogy leszoktassa a hamis mérleg használatáról , ajd most annak a foewtetnek a parancsnoka, ahol ennekelőtte a mészárszéke volt. Amikor Lubin nevét kiejtette, mindjárt ma­gát a rettegett mészárost i is látni vélte s ijedten temette arcárt tenyerébe. De, m­ost Csakugyan lé­­pések hangzanak a lépcsőházban ... Pauline zárja az ajtózárt s az öreg embert egy spanyol­fal mögé tuszkolja be.. . percben kopognak az ajtón. Paulime megismeri a szakácsnő hangját, aki fenhangon jelente, hoigy a hatóság a rács előtt vár s a nemzetőrség segítségjével házkuta­tást ascar tartani. — Azt­ is momtjé­k — folytatja a szakács­nő, — hog­y­ Planehonnet itt turkál a házban. Én jól tudom, hogy nem igaz, mert ilyen gonosz­tevőt csak nem rejtegti a?, én urnero, de h­ét azok ott lenn nem hiszik. — Hát jól van! Hadd jöjjenek! — kLátott­ka! Pauline. — Hát csak kufecssálk­a a Iviwat a pHieétöl a piadlásig! Pl szavak hallatik­a & szerencsétlen Plan­chkmneit .­iffultan össze a spanyol­ fal mögött s hid­egvj®es borogatásokkal aig bírtam észre­tériteni, — Kedves barétóm­ — bátoritottA őt tieík bíwisírni Pauline — tózssék blannem és az . . . asszonyi ivaszsiágban! Ekkor azután, mintha a megszokott, napi (•lökószünteteket tenné, az ágyat húzta az alkóvből, levette róla a takarót s az én segítségemmel három msztramt olyképp rakott egymás fölé asa ágyt és a M fcözt maradt hézag felhasználásával, hogy ara­n­y módon tám­aslí m­e a helyen egy­ ember kényét arosszt éttezhetett. Alig készültünk el ezekel az előkészüle­tekkel, a lépcsőről csizmás és facipős tiétek do­bogása, pusktaagyak dübörgése és durva hangok­­zsivitja tört felénk. Rémes pillanatok volta­k ezek nekünk, hárménknak! A mag­assontban lassan­lassan halkult s most felülről hangzott. Megér­tettük, hogy a® őrség, a jakobinus szakácsnő vezetésével, előbb a padlást kutasó Fejünk fölött a tető recsegettn­-ropogott, fenyegető han­gos idálitások, gúnyos rötk­ejek, nehéz lábdobo­gások és szaron­ytok pengése hantetezett le hoz­zánk, amint a rekeszekbe bedö­fik a searonyt. Kissé fellétegzettünfc, de e­gy pilfeciafcank sem veit veszteni van. AZ öreg falazódnst besegítet­tem a három matrac 'közt támadt üregbe, m­iol meglapult. PiaMtíbe fe^osov#va nézte, hogy an®, ok*oi£­funk. — így nem lesz •jó! — mondta. —­­Art a látszatot kell kelteni, hogy maga a kedvesem. Megzavartak egy légyottot Mire nagy dübörgések és wzftkroodások közt leérkeztek a padlásról és az ajlfcórfc felé kö­zeledtek, már mj®deni élőktészteletet nyajtottunk a fogadásukra. " A r­zerencsétlen Plandtvormsel-t Quaai jSsac-Mdlteg fogta, el és egész testéiben annyi­ra resz­ketett, hogy a® egész ágy remegett bel­e. Mi több, ugy szuszogott szegény, hogy mellék­ek sí­polása talán mé­g a folyosóra, is fetbalfelsapitt.­­— Biz egy kissé megnehezíti a játékot az viselkd­ésé, — jegyezte meg Paníme.­­— No, de ma­jd csak megseginit a® feten! E piÓanattK®: egy ares 63131 verte is^g az a^tót — Ki azt? — kendezte Paulete. —­A nemzetgyűlés! képvá®|lőt­! — Néhány p­illanattnyi türemet tíszek! ?— Nyissa ki az ajtót, vagy pedig betörjük? — Bará­tom — saeft homvm Paulete — nyíresia kí az — Míneva csoda, töiterá votaaí. Planohoa­niet remegfíso és szu­szo­lása ebbto a. pttfanatbím tehesen megszűnt. m. Elsőnek Liibín lépott" tó szoCSSk d­erekán a széfes szallag; nyomában vagy tie-tizenfeét szaronyos katona. Teldatete hol rota, hol Pan­linára szegeződött. •— Terringettíé®! — kiáltott föl Bubki — úgy létezik, hogy rosszfeor jöttönfe » . , Meg­zavartak a sérelmeseket! . . Óh, Wocí«éta?tet kérünk, szép hölgy . . . Majd as őrtökh­öz fordul, möcözben m­egsinogatta Pauline a vifíhölgy,­áSSát, így szőtt: — Azt meg kel­döni, — hogy esüde a® ajkak nem imádkozásra termettek­! Kár te volna értek! . . . No, dehát fő a kötelesség! Él­jen a köztársaság! Hol van az az akasztérára vasaló Planehonnet? Itt kell Dentóé! El kell csip­imet, hogy lenyakazhassam a gazembert! — Hát keressék! — jegyezte meg aorwg­­hamnál Pauline. Keresték v­­agy Stefit, a saefcréterekben, s­zau'&nyakka­l döfték'a párnákat, mai talirokat. JzEndhiába! Luibin a fűlét vakarta, működben gyanak­vóan sandított reám. Pauline észrevette ezt a te­kintetet, s aggódni kezdett miattam, n­emthogy aka­ratlann­l is eláruljak valamit. — Ked­ves barátom — szól hozzám — ön épp oly jól ismeri e ház mindeni zugát, akár­csak én! Ott vannak a kulcsok, vegye magához és kalauzolja végig Lubin urat. Tudom, meny­nyire örül annak, hogy e derék hazafiaknak szolgálatot tehet. Levezettem özt a pincébe, ahol felforgatták a kötigfákrat e­ltítták a borosüvegeket. Lubin a puskatussal belevágott a hordók oldalába, amelyből csak ugy ömlött ki A DOT, elöntve az egész pincét. Ekkor ezután m­egadta a jelet az indulásra. Egész a rácsig kisértem őket s onnan futva tértem vissza Pauline szobájába. . .Elmentek! Elmúlt a veszedelem! —­ mondottam. Pauline e szavakra a fal felé hajolt és ceenge h­a­ngon kiáltotta: —­ Planchonnet ur! . . . Planehonnet ur! Egy fájdalmas nyögés vonult reá a válasz. — No, hála istennek! Csakhogy él! . . . így megijeszteni az embert! ... Azt hittem, hogy meghalt! — jegyezte meg szend guargnya, Pauline. ..... Amitán felém fordult: — Csak attól félek, h­ogy önt elveszítettem . „ . ön, aki olyan eserngve eugdosta a fülembe, hogy szeret, többé nem vall szeretetet nekem Kár! Oé. A Légrády Testvérek könyvnyomdája, Budapest Törvénykezés. Botrány a leánygimnázium előtt Teg­nap intéződött el a büntető járásbíróságnál az a­ kínos affér, mely Sényi Miklós százados és Riegler Ernő, a Veress Pálné­ utcai leánygim­názium határa között lejátszódott. Sényi ugyanis a Twift­ utcán inzultálta Rieglert, mert az szerinte érdemtelenül buktatta el leányát az vizsgán. A tárgyaláson Sényi Miklós a történtek miatt legmélyebb sajnálkozását fe­jezte ki, mert meggyőződött róla, hogy őt téve­sen informálták és hogy Rieglert leányával szemben semmiféle animozitás nem vezette. Riegler e nyilatkozatra visszavonta panaszát és a járásbíróság a további eljárást megszünt­tette. Vegyes.­ ­ (A Cigánybáró szövegírója.) Ma­ttéte­ibe nyolcvanadik életévét Schnitzer Ignác, Strausz, János legszebb operettjének, a Cigány­bárónak szövegírója. A ritka korönnepet jó egészségben és élénk szellemi erőben érte meg. Budapesten született, itt kezdte­­pályáját is, mint lírai költő, majd újságíró, de később fölkerült Bécsbe és azóta ott él Petőfi költeményeinek első valamirevaló német átültetése az ő nevéhez fűző­dik és ezt az érdemét jutalmazta, meg a Petőf, meg a Kisfaludy Társáig, amikor tagjai sorába­ választotta. A Cigánybáró szövegkönyvének cse­lekményét tudvalevően Jókainak egyik elbeszé­.­léséből merítette, aki azzal is hozzájárult a világ­hírű operetthez, hogy a zeneszerzőnek maga dú­dolta elő egyik diákkori nótás emlékét, amelyből aztán a darab magyaros ütemű, pattogó indulója lett. („Háború van, jer öcsém, Csapj föl katoná­nak! . . .") Mint színpadi szerző sokoldalú te­vékenységeit fejtett ki Schnitzer. A bécsi Volks­creater játékrendjén hosszú időn át szerepelt Kéz a kézben című népszínműve, a Hofoperben A ki­rá­ly arája cím­mel ment egy operája, amelynek zeneijét Fuchss Róbert írta és az ő librettójával vonult be az operettkomponisták közé az akkor még egészen fiatal Eyster Ed­mund, a Vándorle­gény és a Nevető férj szerzője. A közeljövő is tartogat még Schnitzer-bemutatókat, még­pedig egy-egy operettlibrettót Sterauss Oszkár és Eyster, azonkívül egy vígoperaszöveget két ma­gyar ember: Verő György és Dienzl Oszkár mu­zsikájára. A Mozart c­műs színjátéka Girardi ha­lála miatt nem került még színre, akinek nagy és hálás szerepet szánt benne. Politikusok, írók és művészek közreműködésével szerkesztett egy terjedelmes monográfiát is I. Ferenc József és kora címmel. W"B0R061H0BD(OK"9S saját gyártmányú, új, jó minőségű, használt, minden nagyságban Kameny­ Bahm Ifólmán főordók­yár­­nyiségben kapható : "OH In IVavildE: 3464+ K5«irant­ iroda: Budapest, Rózsa-utca 15. — Telefon: József 126. Hordógyár, Szabolcs-utca 17. OKTAVAS VHMEKIEXE 1' feletűssség­gel tanu­t Budai Előkészítő Budapest, Tárnok-utca 22. Proepettus. K80+ JOGX akipvszkgftkri', szigál­atokra, HitanisBánk­ttelre elö­készk­ünik. Jegyzet kölcsönixís. Ssontagli-szemlnil­iHun, Vitdl­utca 51. 24040-KULSNFÉLE BORFINCE 500 hektoliter befogadilsion, transport- és lagerhordóTafl. fíltrinnel, pum­pákkal, tömlök­kel felszer­elve, nyugati pályaudvar közelében eladó. Bővebbet Vas-utca 15b. földszint 1. 24061— N. SÁNDOR filmn jól va­gyunk, Soroksári­nt 45. fildes anyád. VETEL ES CSADAS TELJESEK Jókarban illő Werthelm-p&ttzszekrényt ker resak megvételre sürgősen. Simontornya és Vidéke „Hangya" Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. — HÁZASSAS SZÉF 29 éves nő 20,990 K és 3 szoba butoc hozomflmival jobb Üzletemberhez, férjhez menne. „Magas szőke" jeliger­re a főkiadóba. 73606— ü­Z LETE­K BORBÉLYÜZLETET tí. difiken veszek vagy konkurren­­cia ni3ktu­l bolyon nyitok. Le­velet „Borbély" címre a kl-240fiír­adíiba kéret. 3541+

Next