Pesti Hírlap, 1920. február (42. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-01 / 28. szám
nál Allen tábornok egy újságíró előtt a következes nyilatkozatot tette: A szövetségesei közti viszony a legbensőbb. Nagyon jól megérti, miális. A mi megbizotostunk részt". a szövet. "ségesközi bizottság ülésein és az üléseken majdnem minden úgy megy, mintha az Egyesült Államok ratifikálták volna a békeszerződést. Egyébként, ha az Egyesült Államok belső politikai és párthatalmi okokból még nem írák alá a békeszerződést, érzelmeik Franciaország és szövetségeseik iránt nem változtak. Németország helytelenül cselekszik, ha a mi késedelmünkből az antentera nézve kedvezőtlen következetéseket von le. A németek nem értik a mi okainkat. Újra megkezdődtek az osztrák-cseh táryalások. B 6 cs, jait. 31. Prágából jelentik, hogy az osztrák-cseh tárgyalások ma az egész vonalon újra megkezdődtek. Megállapították, hogy a két állam vasutainak megrongált felszerelése miatt nagyon kívánatos a dunai hajózás újrafelvétele. Ezért fontolóra vett véle, hogy a két állam miként, támogathatná egymást ezen a téren. Mindenekelőtt a dunai hajópark felosztását kellene elvégezni. A hajóparkot a békeszerződés értelmében amerikai megbízott fogja szétosztani a nemzetállamok közt. Nehogy azonban a hajók addig kihalás alatt tul maradjanak, ideiglenes feloszlás szükséges. Bécs, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítóinak távirata.) Renner államkancellár prágai utazásáról a külügyi bizottságban tegnap tett nyilatkozatai a keresztény szocialistákat nem irigítették ki. Ez kitűnik a keresztényszocialista egyesülés ma kiadott közleményéből amely azt mondja, hogy a párt a kormány külpolitikájával szembenn várakozó álláspontra helyezkedik. A parlamenti körök véleménye szerint nyílt titok, hogy a kereszténysszocialista nézetei a nemzeti államokkal szemben követendő politikai maga-tartást illetőleg már tekintettel a prágai tárgyalások eredményéresem fedik azállamkancellár fojtogásátt. Lengyelország politikája Bécs, jan. 31. (A Pesti Hírlap tulóallójávak távirata.) Patek lengyel külügyminiszter Londonból átutazóban kijelentette, hogy Lengyelország politikájának irányvonalai teljesen fedik az entente céljait. Ami Franciaországot illeti, Clemenceau lemondása semmit sem változtat a dolgokon. Lloyd George asad folytatott kétórai megbeszélésen szintén teljes megegyezést ért el. Lengyelországra nézve a háború nem egyéb, mint eszköz a cél eléréséhez. A Szovjet-Oroszország által Lengyelországra erőszakolt háború addig fog tartani, míg Lengyelország célját elérte. A lengyeleknek az az óhajtásuk, hogy az összes szomszéd államokkal, tehát Oroszországgal itt békés viszonyban éljenek, de az Oroszországgal kötendő békének olyannak kell lennie, i.gy az entente jogainak teljes megivása maliiéit a vernaileei béke által teremtett alapokat megerősítse. Lengyelország helyzetét A francia-belga egyezmény. Páris, jan. 31. (Szikratáv.) Brüsselből jelentik. A francia és belga államférfiak közt folyt fontos tanácskozások során több gazdasági kérdés is szóba került. Tárgyaltak többek között a luxemburgi vasútvonalról. Ezt a vonalat Franciaország építené a második császárság idején. 1870 után a német vasúti hálózathoz csatolták. A franciák álláspontja az, hogy ennek a vasútvonalnak most természetszerűleg Franciaországhoz kell visszakerülni, evvel szemben a belga kormány biztosítékot kap aziránt, hogy Franciaország minden könnyítést megtesz a Belgium és Luxemburg közötti forgalomban a belgák számára. Katonai szempontból a megbeszélések odairányultak, hogy Franciaország és Belgium között védőszövetségnek vessék meg az alapját- Ezek a tárgyalások, amelyek megfelelnek Belgium ama kívánságának, hgy függetlenségét kellőképpen biztosítsák, már rendkívül előrehaladtak és az egyezség megkötése rövid idő kérdése. Hasonló egyezséget fog kötni utólag Belgium Angliával is. A gazdasági kérdésekről megindult tárgyalásokat Párisban fogják folytatni. Ezeken a tárgyalásokon a francia kormányt Isaac, a belga kormányt pedig Jaspar fogja képviselni. Harminckilenc német községet a cseheknek ítéltek Páris, jan. 31. (Szikratávirat.) Prágától jelentik a Havas-ügynökségnek. A békeszerződés Hulgin vidékét a cseh államnak ítélte. Az ittlevő harminckilenc községet a csehek február 4-én fogják megszállani. Az entente kötelezte a német kormányt, hogy eddig az időpontig ültsse ki a kérdéses területet. A megszállást az ötödik cseh hadosztály hajtja végre Marti francia ezredes parancsnoksága alatt. A csehek egyidejűleg a polgári igazgatást is átveszik és bevezetik a cseh pénzrendszert. A mostani alkalmazottak ideiglenesen megmaradnak hivatalukban. A német törvények is érvényben maradnak újabb rendelkezésig. Az adriai kérdés Róma, január 31. — Barrere francia nagykövet tegnap Párisba utazott. Elutazása előtt Nitti olasz miniszterelnökkel megbeszélést folytatott. A Corriere d'Italia szerint ezen a megbeszélésen főleg az adriai kérdésről, továbbá a frankot és a lilát egyaránt érintő árzuhanásról volt szó. Országúton. Irta: LUX TERRA. Két lovascsendőr haladt az olávái tuon. Két kunsági, jó fekete földből gyűrt magyar, ca'ls, kurtányaku, hirtelen haragú, jólelkű. Elöl-Ulk egy öregedő, torzonborz alak lépkedett, akit lopáson értek. Ebből a kde öreg figurából minden egyebet ki lehetett olvadni, csak a tolvajt nem. Volt ugyan valami gyanús, nyughatatlan rebbenés a ••.sárga, kerek szemében, de ez inkább a madár vergődő repüléséhez hasonlított, amikor a fészkét keresi és nem találja. Az öreg tolvajnak nem volt sem lánc, sem kötél a csuklóján; eme tekintélyt növelő atttika hunokat, úgy látszott, sem a munkájával, ifflt a személyével nem érdemelte ki. Személyének külseje igen gyatra volt. Kis növésű, nagyszakállu, kandúr bajuszú öreg, olyan, mint egy erdei manó, aki a® eltévedt gyerek álmát őrz. Botra akasztott, rongyos és penészes bőrtáskát vitt a vállán, kiszámíthatatlan idejű télikabátján sok és különböző szinü foltokat viselt, láttain valami bocs-korféle bőrdarabot, iftelynek talpa alig volt és madzagok szorították mezítelen lábához. A némán haladó társaságot északról, épp Brantközt fújta, a novembervégi szél. A varjak nagy rajokban szálltak le a szántóföldekre, kicsit tanakodtak, merre menjenek, azután nagy lármával újra fölrepültek és másik csapat szállt le helyettük. Az egyik csendőr megszóla?*: — Ha leszi — Az ám! — nézett körül a másik. Éskeresztülhsjok, a lova nyakán s nádpálcájával megérinti az öreg tolvaj vállát. — Szaporábban lépegess, öreg' — Nemsokára sehogyse lépegetek — nézett vissza keserűen az öreg. — Mér nem lépegetsz? — Az én lábbelimbe nem lehet lépegetni. — Az igaz, hogy nem valami fáin kordován csizma van a lábán — mosolygott a másik csendőr. És évődve rákiáltott az öregre. — Vérszamár, legalább egy pár csizmát csakliztál volna, magadnak. — Hát nem ebben munkálkodtam, amikor az ördög a csendőr urak képében keresztét húzott a munkámra ? A csendőrök összemosolyogtak. Megint mentek egy darabig. Az öreg tolvaj egyszer csak megállt. — Na! — kiáltottak rá a csendőrök. Az öreg neon szólt semmit, csak odament az árok székéhez és leült. Lelökte a táskáját, a térdére könyökölte fejét a tenyerére hajtotta. — Hja, komám, így nem érünk le Ceglédre! — pattant fel az egy csendőr. Az öreg vállat vont. —• Nekem nem sürgős. — De sürgős ám nekünk! — pattam fel a másik csendőr is. — H'i olyan nagyon sürgős — mondta az öreg nyugodtan — valamelyikötök vagy a csizmáját kölcsönözze ide, vagy ültessen fel maga mellé a lóra. A két csendőr szeme nevetett, de a tekintélyük kedvéért erélyes szigorúsággal szóltak: — Ha bolond kend, Cegléden majd ráadják a kényszerzubbonyt. Addig pedig előre. Na! Egy, kettő! És megsuhogtatták maguk előtt a madpálcáikat. Az öreg szomorúan nézett reájuk. — Két erős fiatal ember egy ilyen nyomorult öreg férget meg tudna ütni? A csendőrök újra összenéztek. — Mi az ördögöt csináljunk ezzel a vén kavaszszal? . . . Felveszed a lovadra? — Azt ugyan nem! — protestált a másik.— Vedd magad, ha akarod. Az előbbi egy pillanatig gondolkodott, azután vállat vont. — Az ember nem vadáliát. Láttam én már párzítort sjeteg juhval a Vállán! — Kinevelnerc — szólt a másik. — Oda se neki! Újjfélkor érjünk be Ceglédre? Hagyjuk itt ezt a jómadarat? No, gyere ide, te hires betörő! Fei tudsz mászni a lóra? Az öreg elég ügyesen felmászott. Táskáját a másik csendőr tette maga elé és megindultak. Most már friss üterv ,en, vigan haladtak. — Ugy látom, ültél már lovon —— szólt a csendőr. — Olykor — mondta az öreg. — Valamikor nekem is volt Ionam — Na! Egy? Kettő? — Mikor hogy. — Loptad? Az öreg egy percig hallgatott, azután nyersen vágta oda. — Az ember nent a lopáson kezdi az életet. A csendőrök mosolyogtak. — De többnyire azon végzi. Az öreg vállat vost. — Ahogy fordul :», kocka.Egyik embernek minden sikerül, a máail-inaik semmi. Minden csak exben fordul meg. — A sikeren? — Azon. — Hát az akarás/on? — Akarás! — ÉV, az öreg tolvaj mélabúsan mosolygott. — Nem ér,' az semmit. Aki szerecsen embernek születik, abból szerecsen lesz. Aki szerencsétlennek születi'/c, abból szerencsétlen lesz. Nem ér 'itt az okosk ód/is semmit. FESTI HÍRLAP 1920. február 1., vasárnap az európai népcsaládban biztosítsa és lehetővé tegye Lengyelországra nézve azt, hogy misszióját a keleten betöltse. A népszövetség- Berlin, jan. 31. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) A népszövetség francia egyesülete, mint Parisból táviratozzák, tegnap délután a Sorbonne-egyetemen Poincaré elnöklésével díszülést tartott. Egyidejűleg a népszövetségi célját és jelentőségét az összes francia iskolákban ismertették. A török béke London, január 31. Franciaország, Nagy- britannia,s Olaszország miniszterelnökei a legközelebbi napokban Londonban tanácskozni fognak a török kérdés rendezéséről. A Petit Parisien szerint a török békeszerződést mindenesetre Parisban írják alá. A magyarság világhelyzete A magyar kérdés és a külföldi közvélemény. A Pesti Hírlap kiküldött munkásarsáról. — Neuilly (Chateau de Madrid), jan. Megemlékeztem arról, hogy a magyar békedelegációt a svájci határon a tót nemzeti tanács nevében Ghriszián Vitáz, a nyugatmagyarországi németek nevében pedig Pröhle Vilmos üdvözölték. Mindkettőjükkel baszéltem és megkértem őket, nyilatkozzanak a Pesti Hírlap számára eddigi működésük eredményeiről. Christian Vitáz a tót kérdésben a következőket mondotta: — Az 1918. évi december 11-én Kassán megtartott tót nemzetgyűlés egyhangú határozattal megválasztotta Nemzeti Tanácsát, amelyet megbízott azzal, hogy a külföldi hatalmak tudomására hozza azt az igazságtalanságot, amely a tót nemzetet érte akkor, amikor megkérdezése és meghallgatása nélkül legvitálisabb életérdekeinek lábbal tiprásával Magyarországtól elszakították és megengedték azt, hogy lakóföldjét a cseh katonaság megszállja. A tót nemzet mindenkor bízott a wilsoni elvek megvalósulásában is remélte, hogy népszavazással dönthet saját sorsa fölött. Ehelyett a csehek erőszakosan bevonultak, a szlovákok földjét elfoglalták, Szlovákországot az ő kolóniájuknak tekintik és a szlovákok jogát el nem ismerik. A nemzetgyűlés a Nemzeti Tanácsot megbízta azzal, hogy a külföldet fölvilágosítsa arról a nagy csalódásról, amely a tót népet érte és csináljon hangulatot amellett, hogy a külföld ebben az igazságos ügybben a szlovákok segítségére legyen. A csehek természetesen kíméletlen üldözést indítottak az egész Nemzeti Tanács ellen, amely éltal Lenayeloraiágba menekültünk, ahol meleg megértéssel találkoztunk. A régi elnyomás alatt sokat szenvedett lengyel nemzet megértette azt a keserűséget, amely bennünk, a hazátlanokban élt. Lengyelországban ahol összesen három hóiapot töltöttem, aiugusztus végéig maradtunk . Azufem Olaszországba mentünk, ahol úgy a sajtó, mint a közönség megértéssel és nagy rokonszenvvel fogadott. Ezzel egyidejűleg Amerikában is megándul a fölvilágosító akció és ennek köszönhetjük, hogy a francia hivatalos körök kivételével, akik mereven elzárkóznak a mi igazságunk elöl, jóformán az egész világ közvételiénye ismeri már a szlovák kérdés-, s tisztában van azzal, hogy csupán csehek i munkája megtévesztő és szemfényvesztő politikája tette lehetőégessé azt, hogy egy Cseko-szlovák államot teremtsenek. Ez az állam azonban nagyon gyenge szervezet, tekintve -