Pesti Hírlap, 1920. február (42. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-01 / 28. szám

nál Allen tábornok egy újságíró előtt a kö­vet­kezes nyilatkozatot tette: A szövetségesei­ közti viszony a legbensőbb. Nagyon jól megérti, miális. A mi megbizotostun­k részt". a szövet. "ségesközi bizottság ülésein és az üléseken majd­nem minden úgy megy, mintha az Egyesült Ál­lamok ratifikált­ák­ volna a békeszerződést. Egyébként, ha az Egyesült­ Államok belső poli­tikai és párthatalmi okokból még nem ír­ák alá a békeszerződést, érzelmeik Franciaország és szövet­ségeseik iránt nem változtak. Németország hely­tel­enü­l cselekszik, ha a mi késedelmünkből az antentera nézve kedvezőtlen következetéseket von le. A németek nem értik a mi okainkat. Újra megkezdődtek az osztrák-cseh tár­­yalások. B 6 c­s, jait. 31. Prágából jelentik, hogy az osztrák-cseh tárgyalások ma az egész vonalon újra megkezdődtek. Megállapították, hogy a két állam vasutainak megrongált felszerelése miatt nagyon kívánatos a dunai hajózás újra­felvétele. Ezért fontolóra vett véle, hogy a két állam miként, támogathatná egymást ezen a té­ren. Mindenekelőtt a dunai hajópark felosztását kellene elvégezni. A hajóparkot a békeszerződés értelmében ameri­kai megbízott fogja szétosztani a nemze­t­álla­mok közt. Nehogy azonban a hajók addig ki­halás alatt tul maradjanak, ideiglenes feloszlás szükséges. Bécs, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítói­­nak távirata.) Renner államkancellár prágai utazásáról a külügyi bizottságban tegnap tett nyilatkozatai a keresztény szocialistákat nem irigítették ki. Ez kitű­nik a keresztényszocialista egyesülés ma kiadott közleményéből amely azt mondja, hogy a párt a kormány külpolitikájával szembenn várakozó álláspontra helyezkedik. A parlamenti körök véleménye szerint nyílt titok, h­ogy a kereszténysszocialista nézetei a nemzeti államokkal szemben követendő politikai maga-­­tartást illetőleg már tekintettel a prágai tárgya­lások eredményére­­sem fedik az­­államkancellár fojtogásátt. Lengyelország politikája Bécs, jan. 31. (A Pesti Hírlap tu­lóallójá­vak távirata.) Patek lengyel külügyminiszter Londonból átutazóban kijelentette, hogy Len­gyelország politikájának irányvonalai teljesen fedik az entente céljait. Ami Franciaországot il­leti, Clemenceau lemondása semmit sem változ­tat a do­lgokon. Lloyd George­ asad folytatott két­órai megbeszélésen szintén teljes megegyezést ért el. Lengyelországra nézve a háború nem egyéb, mint eszköz a cél eléréséhez. A Szovjet-Oroszország által Lengyelországra erőszakolt háború addig fog tartani, míg Lengyelország célját elérte. A lengyeleknek az az óhajtásuk, hogy az összes szomszéd államokkal, tehát Oroszországgal itt békés viszonyban éljenek, de az Oroszországgal kötendő békének olyannak kell lennie, i.­gy az entente jogaina­k teljes meg­ivása maliiéit a vernaileei béke által teremtett alapokat megerősítse. Lengyelország helyzetét A francia-belga egyezmény. Páris,­ jan. 31. (Szikratáv.) Brü­sselből jelen­tik. A francia és belga államférfiak közt folyt fon­tos tanácskozások során több gazdasági kérdés is szóba került. Tárgyaltak többek között a luxemburgi vasútvonalról. Ezt a vonalat Fran­ciaország építené a második császárság idején. 1870 után a német vasúti hálózathoz csatolták. A franciák álláspontja az, hogy ennek a vasút­vonalnak­ most természetszerűleg Franciaor­szághoz kell visszakerülni, evvel szembe­n a belga kormány biztosítékot kap aziránt, hogy Franciaország minden könnyítést megtesz a Belgium és Luxemburg közötti forgalomban a belgák számára. Kat­onai szempontból a megbe­szélések odairányultak, hogy Franciaország és Belgium között védőszövetségnek vessék meg az alapját- Ezek a­ tárgyalások, amelyek megfe­lelnek Belgium ama kívánságának, h­gy füg­getlenségét kellőképpen biztosítsák, már rend­kívül előrehaladtak és az egyezség megkötése rövid idő kérdése. Hasonló egyezséget fog kötni utólag Belgium Angliával is. A gazdasági kér­désekről megindult tárgyalásokat Párisban fog­ják folytatni. Ezeken a tárgyalásokon a fran­cia kormányt Isaac, a belga kormányt pedig Jaspar fogja képviselni. Harminckilenc német községet a cseheknek ítéltek Páris, jan. 31. (Szikratávirat.) Prágától jelentik a Havas-ügynökségnek. A békeszerződés Hulgin vidékét a cseh államnak ítélte. Az ittlevő harminckilenc községet a csehek február 4-én fogják megszállani. Az entente kötelezte a német kormányt, hogy eddig az időpontig ü­ltsse ki a kérdéses területet. A megszállást az ötödik cseh hadosztály hajtja végre Marti francia ezredes parancsnoksága alatt. A csehek egyidejűleg a polgári igazgatást is átveszik és bevezetik a­ cseh pénzrendszert. A mostani alkalmazottak ideigle­nesen megmaradnak hivatalukban. A német tör­vény­ek is érvényben maradnak újabb rendelke­zésig. Az adriai kérdés Róma, január 31. — Barrere francia nagy­követ tegnap Párisba utazott. Elutazása előtt Nitti olasz miniszterelnökkel megbeszélést foly­tatott. A Corriere d'Italia szerint ezen a megbe­szélésen főleg az adriai kérdésről, továbbá a frankot és a lilát egyaránt érintő árzuhanásról volt szó. Országúton. Irta: LUX TERRA. Két lovascsendőr haladt az olávái tuon. Két kunsági, jó fekete földből gyűrt magyar, ca'ls, kurtányaku, hirtelen haragú, jólelkű. Elöl-Ulk egy öregedő, torzonborz alak lépkedett, akit lopáson értek. Ebből a kde öreg figurából min­den egyebet ki lehetett olvadni, csak a tolvajt nem. Volt ugyan valami gyanús, nyughatatlan rebbenés a ••.sárga, kerek szemében, de ez inkább a madár vergő­dő repüléséhez hasonlított, ami­kor a fészkét keresi és nem találja. Az öreg tolvajnak nem volt sem lánc, sem kötél a csuklóján; eme tekintélyt növelő attt­i­ka hunokat, úgy látszott, sem a munkájával, ifflt a személyével nem érdemelte ki. Személyé­nek külseje igen gyatra volt. Kis növésű, nagy­­szakállu, kandúr bajuszú öreg, olyan, mint egy erdei manó, aki a® eltéved­t gyerek álmát őrz. Botra akasztott, rongyos és penészes bőrtáskát vitt a vállán, kiszámíthatatlan idejű télikabát­ján sok és­ különböző szinü foltokat viselt, lá­ttain valami bocs-korféle bőrdarabot, iftelynek talpa alig volt és madzagok szorították mezítelen lábához. A némán haladó társaságot északról, épp Brantközt fújta, a novem­bervégi szél. A varjak nagy rajokban szálltak le a szántóföldekre, ki­csit tanakodtak, merre menjenek, azután nagy lármával újra fölrepültek és másik csapat szállt le helyettük. Az egyik csendőr megszól­a?*: — Ha leszi — Az ám! — nézett körül a másik. És­­keresztülhsjok­, a lova nyakán s nádpálcájával megérinti az öreg tolvaj vállát. — Szaporábban lépegess, öreg' — Nemsokára sehogyse lépegetek — né­zett vissza keserűen az öreg. — Mér nem lépegetsz? — Az én lábbelimbe nem lehet lépegetni. — Az igaz, hogy nem valami fáin kordo­ván csizma van a lábán — mosolygott a másik csendőr. És évődve rákiáltott az öregre. — Vér­szamár, legalább egy pár csizmát csakliztál volna, magadnak. — Hát nem ebben munkálkodtam,­ amikor az ördög a csendőr urak képében keresztét hú­zott a munkámra ? A csendőrök öss­zemosolyogtak. Megint mentek egy darabig. Az öreg tolvaj egys­z­er csak megállt. — Na! — kiáltottak rá a csendőrök. Az öreg neon szólt semmit, csak odament az árok szék­éhez és leült. Lelökte a táskáját, a térdére könyökölt­­e fejét a tenyerére hajtotta. — Hja, komám, így nem érünk l­e Ceg­lédre! — pattant fel az egy­ csendőr. Az öreg vállat vont. —• Nekem nem sürgős. — De sürgős ám nekünk! — pattam fel a másik csendőr is. — H'i olyan nagyon sürgős — mondta az öreg nyugodtan­ — valam­elyikötök vagy a csiz­máját kölcsönözze ide, vagy ültessen fel maga mellé a lóra. A két csendőr szeme nevetett, de a tekin­télyük kedvéért erélyes szigorúsággal szóltak: — Ha bolond kend, Cegléden majd ráad­ják a kényszerzubbonyt. Addig pedig előre. Na! Egy, kettő! És megsuhogtatták maguk előtt a madpálcáikat. Az öreg szomorúan nézett reájuk. — Két erős fiatal ember egy ilyen nyomo­rult öreg férget meg tudna ütni? A csendőrök újra összenéztek. — Mi az ördögöt csináljunk ezzel a vén kavaszszal? . . . Felveszed a lovadra? — Azt ugyan nem! — protestált a másik.­­— Vedd magad, ha akarod­. Az előbbi egy pillanatig gondolkodott, az­után vállat vont. — Az ember nem va­dáliát. Láttam én már párzítort sjeteg juhval a V­állán! — Kinevelnerc — s­zólt a másik. — Oda se neki! Újjfélkor érjünk be Ceg­lédre? Hagyjuk itt ezt a jómadarat? No, gyere ide, te hires betörő! Fe­i tudsz mászni a lóra? Az öreg elég ügyesen felmászott. Táskáját a másik csendőr tette maga elé és megindultak. Most már friss üterv­ ,en, vigan haladtak. — Ugy látom, ültél már lovon —— szólt a csendőr. — Olykor — mondta az öreg. — Valami­kor nekem is volt Ion­am — Na! Egy? Kettő? — Mikor hogy. — Loptad? Az öreg egy percig hallgatott, azután nyer­sen vágta oda. — Az ember nent a lopáson kezdi az életet. A csendőrök mosolyogtak. — De többnyire azon végzi. Az öreg vállat vos­t. — Ahogy fordul :», kocka.­­Egyik embernek minden sikerül, a máail-inaik semmi. Minden csak exben fordul meg. — A sikeren? — Azon. — Hát az akarás­/on? — Akarás! — ÉV­­, az öreg tolvaj mélabúsan mosolygott. — Nem ér,' az semmit. Aki szerecsen embernek születik, abból szerecsen lesz. Aki sze­rencsétlennek születi'/c, abból szerencsétlen lesz. Nem ér 'itt az okosk­ ód/is semmit. FESTI HÍRLAP 1920. február 1., vasárnap­ az európai népcsaládban biztosítsa és lehetővé tegye Lengyelországra nézve azt, hogy misszió­ját a keleten betöltse. A népszövetség- Berlin, jan. 31. (A Pesti Hirlap tudósító­jának távirata.) A népszövetség francia egyesü­lete, mint Parisból táviratozzák, tegnap délután a Sorbonne-egyetemen Poincaré elnöklésével dísz­ülést tartott. Egyidejűleg a népszövetségi célját és jelentőségét az összes francia iskolákban is­mertették. A török béke London, január 31. Franciaország, Nagy- britannia,­­s Olaszország miniszterelnökei a leg­közelebbi napokban Londonban tanácskozni fognak a török kérdés rendezéséről. A Petit Pa­risien szerint a török békeszerződést minden­­esetre Parisban írják alá. A magyarság világhelyzete A magyar kérdés és a külföldi köz­vélemény.­ ­ A Pesti Hírlap kiküldött munkásarsáról. — Neuilly (Chateau de Madrid), jan. Megemlékeztem arról, hogy a magyar bé­kedelegációt a svájci határon a tót nemzeti ta­nács nevében Ghriszián Vitáz, a nyugatma­gyar­országi németek nevében pedig Pröhle Vilmos üdvözölték. Mindkettőjükkel baszéltem és meg­kértem őket, nyilatkozzanak a Pesti Hírlap szá­mára eddigi működésük eredményeiről. Christian Vitáz a tót kérdésben a követke­zőket mondotta: — Az 1918. évi december 11-én Kassán meg­tartott tót nemzetgyűlés egyhangú határozattal megválasztotta Nemzeti Tanácsát, amelyet meg­bízott azzal, hogy a külföldi hatalmak tudomásá­ra hozza azt az igazságtalanságot, amely a tót nemzetet érte akkor, amikor meg­kérdezése és meghallgatása nélkül legvitálisabb életérdekeinek lábbal tiprásával Magyarországtól elszakították és megengedték azt, hogy lakóföld­jét a cseh katonaság megszállja. A tót nemzet min­denkor bízott a wilsoni elvek megvalósulásában is remélte, hogy népszavazással dönthet saját sor­sa fölött. Ehelyett a csehek erőszakosan bevonul­tak, a szlovákok földjét elfoglalták, Szlovákor­szágot az ő kolóniájuknak tekintik és a szlová­kok jogát el nem ismerik. A nemzetgyűlés a Nem­zeti Tanácsot megbízta azzal, hogy a külföldet fölvilágosítsa arról a nagy csalódásról, amely a tót népet érte és csináljon hangulatot amellett, hogy a külföld ebben az igazságos ügybben a szlovákok segítségére legyen. A csehek termé­szetesen kíméletlen üldözést indítottak az egész Nemzeti Tanács ellen, amely éltal Lenay­elorai­ág­ba menekültünk, ah­ol meleg megértéssel találkoz­tunk. A régi elnyomás alatt sokat szenvedett len­gyel nemzet megértette azt a keserűs­éget, amely bennünk, a hazátlanokban élt. Lengyelországban ahol összesen három hóiapot töltöttem, aiugusz­tus végéig maradtunk . Azufe­m Olaszországba mentünk, ahol úgy a sajtó, mint a­ közönség meg­értéssel és nagy rokonszenvvel fogadott. Ezzel egyidejűleg Amerikában is megándul a fölvilá­gosító akció és ennek köszönhetjük, hogy a francia hivatalos körök kivételével, akik mereven elzárkóznak a mi igazságunk elöl,­­ jóformán az egés­z világ közvétel­iénye ismeri már a szlovák kérdés-, s tisztában van azzal, hogy csupán csehek i munkája megtévesz­tő és szem­­fényvesztő politikája tette lehet­ő­égessé azt, hogy egy Cseko-szlovák államot teremtsenek. Ez az ál­lam azonban nagyon gyenge szervezet, tekintve -

Next