Pesti Hírlap, 1920. június (42. évfolyam, 131-154. szám)

1920-06-03 / 132. szám

V PESTI HÍRLAP Uich­y Ferenc a székesfővárosnál nyugdíjazás és el­halálozás folytán megüresedett állások betöltését sürgette. Mintegy 132 tisztviselő várja a megérdemelt előléptetést s ezzel súlyos anyagi helyzete némi javulását. Szabó Balázs törvényjavaslat benyújtását sürgette a zsidóság tudományos, gazdasági, ipari és kereskedelmi úton való szereplése tárgyában. Az egész keresztény tár­sadalom kívánsága, hogy ezek csak a lélekszámuknak meg­felelő határig terjeszkedhessenek. Tájékoztatást kér. Saj­nálja, hogy csak az interpellálók vannak jelein, kinek mondja el interpellációját, aki utoljára marad? Tankovics János: A malomipart ért ama sérelmet tette szóvá, hogy pár héttel ezelőtt a kato­naság az egész országban lepecsételte a ma­lm­okat és napokig őrizte valami vizsgálat miatt, a zsidó malmok ezalatt ví­gan őröltek. Egyforma eljárást kér az exportmalmokra is, amelyek liszttel manipulálnak. Szólt ezután arról, hogy a­­nagybirtokosok a legtöbb helyen idegen aratóknak adták­­fel a munkát s a helyiek kereset nélkül maradtak. Ezeket 13 kenyérhez kell juttatni. Végül a falusi kovácsok behívása ellen tiltakozott, mert ezekre a gazdáiknak most okvetlen szükségük va­n s h­a a munka megáll, az egész ország meg­sínyli. A kérdéseket kiadták az illetékes minisztereknek. Az ülés 3 órakor végződött. A tüntető ország. Az egyetemi tanács elrendelte, hogy a reánk kényszerített béke aláírásának napján, 4-én, dél-­­él 11-kor az egyetem szentegyházában ü­n­­­nepi mise legyen. A szentbeszédet dr Wilkenberg Alajos hittudományi dékán mondja. Az előadások ezen a napon szünetelnek. A békeszerződés aláírásának napján pénteken délelőtt fél kilenc órakor a menekül­tek és kiüldözött­­ek­ gyülekeznek az ezeréves emlékműnél Árpád szobra előtt és onnan kilenc órakor indulnak az Andrássy-úton át a Bazilikához, ahol tíz órakor kezdődik a könyörgő istentisztelet Ugyancsak tíz órakor az aláírás időpontjában könyörgő istentisz­telet lesz a deák téri evangélikus, a kálvin téri refor­mátus és a hold utcai unitárius templomban is, a­melyeken a főváros egész közönsége résztvesz. Az istentiszteletek után a menekültek a Petőfi­ térre vo­nulnak és a Himnusz eléneklése után szétoszlanak. Az üzletek és a nyilvános helyiségek tíz órá­tól kezdve zárva lesznek. A hivatalokban, a ban­kokban a munka szünetel. A tőzsde szintén zárva lesz. A villamosok tíz órakor tíz percre megállanak. A vonatok az ország egész területén öt percre meg­állanak. A harangok tíz órától kezdve félórán ke­resztül zúgnak, figyelmeztetve a magyar nemzetet arra a csapásra, amelyet rá Párisban mérnek. A Területvédő Liga T tittakozó határozata ke­í­tésnyomatú nemzetiszínű keretű­ lapokon már meg­jelent. Csütörtökön és pénteken már kapható két darabonkolnt tíz koronáért. Ezt a tiltakozó­ iratot minden hazafias magyar ember függeszsze szobája falára. " Párisi lap a magyar békéről. Versailles, jun. 2. A Journal des Debats vezér­k­­iklu a magyar békeszerződés aláírásána­k formá­jával foglalkozik és kifejezi azt a reményét, hogy" a magyarokon nem lesz úrrá a bánat és hogy szi­lárd elhatározással fognak munkához látni, mivel új államuk gazdag könnyen hasznon­ható termé­szeti kincsekben és a szomszédokkal kötendő egye­nes kereskedemi szerződések helyre fogják állítani a­ gazdasági egyensúlyt.­­Az entente előzékeny lesz a magyarokkal Kopenhága, jan. 2. A Berlingske Tidende egy r­rigi­­­táln­kifk­a -jelenti, hogy Magyarországnak a népszövetségbe való fölvételét közvetlenül a béke aláírása után biztosítani fogják. Az entente részé­rül általában Magyarországgal szemben nagyobb előzékenység mutatkozik és könnyen lehetséges, hogy Magyarországot nemsokára nem mint le­győzött volt ellenséget, hanem mint barátot és ér­dekszövetségest fogja az entente tekinteni. Ennek előfeltétele azonban Magyarország teljes belső konszolidálása. A galamb.­ ­ Irta: KÖES­MENDY VIKTOR. Itélv eW**Efetedett. A fekete felhők csak­nem leestek az égről. A távoli dörgés egyre jobban közeledett és a villámok egyre élesebben cikáztak. A kirándulók sietve menekültek hazafelé és miköz­ben az elrontott vasárnapot szidták, elkeseredett attakokat intéztek a villamosok ellen. János gyalogszerrel igyekezett a bőrét men­teni Zivatar idején nem mert villamosra ülni .Bér­kocsinak híre-hamva sem volt a ligetben, de egyéb­iránt János azt sem tartotta célirányos alkalmatos­ságnak, amikor égiháború készül. Gyorsan mozgó tárgyakba könnyen beleüt a mennykő. Gyermekko­rában János a kamrába szokott elbukni, ha meg­reszketett az ég haragja 09 gyáva, ijedős termé­szetű maradt harmincöt éves korára is. Az Andrássy­ úton próbált menekülni. Sietve, idegesen lépdelt és jól hallotta a szive dobogását De már késő volt: az Oktogonnál utolérte a felhő­szakadás és amikor egy ijesztő csattanással — va­lahol nem messze — lecsapott, János rémült oldal­szökéssel ugrott be a legközelebbi kapu alá. A foga halkan vacogott, amikor odaállt a lakók névjegy­zéke alá és a szemét­­behunyva, egy régi gyermek­imádságot mormolt mag­ában. Csak akkor nyitotta ki megint a szemét, amikor e­gy csengő, nevető, üde leányhang a nevén szólitotta: — János ur! János csodálkozva riadt föl és nagyon meg­örült a hang tulajdonosának.­­ — Ilikei Hát maga hogy kerül ide? — Csak ugy mint maga, János ur. Az eső elöl futottam be. A ligetben voltam az unokafivé­remmel és a villamosnál elvesztettük egymást, ö­löl jutott még, de engem lelöktek. Olyan durvák­ az emberek ! Azután gyalog igyekeztem menekülni, a­mig utol nem ért a zápor. Hogy zuhog ! Egy ujabb villámcsapás kísérteties fénynyel­­világított be a kapu alá. — És hogy villámlik! — mondta mély döb­­­benettel János. — Nem szeretem a zivatart. — Én sem. De azért nem félek tőle. Csak a ruhámat sajnálom. A lány könnyű ingblúzán erős nyomot ha­gyott a zápor. A tockvirágos fehér zefir­­ácskosan tapadt karcsú, fiús idomaihoz. Kalapján, amit a kezében tartott, a tönkreázott margaréták szomo­rúan sírták sárga szemükből az esővizet. — Esernyőt kellett volna hozni — dünnyögte János elkésett bölcseséggel. Odakint elkeseredetten ömlött az eső. Mintha ezüstfüggönyt bocsátottak volna a két házsor közé, a túlsó oldalt csak áttetsző árnyképnek lehetett látni. — Mit csináljunk? — kérdezte türelmetlenül a lány. — Hiszen ennek sohasem les® vége! A dörgés most ritkább lett és János kezdett erőt venni az idegein. — Hol lakik? — kérdezte a lánytól. —* A külső Krisztinában. János mosolygott. — Oda most nem indulhat al igy. — Csak esernyőm volna! János tekintete véletlenül a lakásmutató táb­lára tévedt. Egyszerre hangosan fölkiáltott — Mindjárt lesz ernyő! — Honnan? — Egy barátom lakik itt a házban, a máso­dik emeleten. Várjon egy kicsit. János­­fölszaladt a második emeletre és öt perc múlva esernyővel tért vissza. — Nagyszerű! — örvendezett a lány. — De hát­­hogyan csináljuk a dolgot? János gondolkozott egy percig. — Hát nézze — mondta azután megfontoltan — én a Dorottya­ utcában lakom. Mindjárt a Fürdő­utca sarkán. Odáig elmegyünk szépen együtt, on­nan azután magával viszi az ernyőt és holnap visszaküldi nekem. — Jó. Megindultak a zuhogó záporban és hogy job­ban elférjenek az ernyő alatt, a lány belekarolt Jánosba. — Megengedi? — kérdezte tréfás kacér­sággal. — Hogyne, Ilike, csak egészen bátran. Hi­szen mi régi ismerősök vagyunk. Csakugyan régi ismerősök voltak. Ifjú évei­ben János is a Krisztinában lakott és jól emléke­zett rá hogy­ a lány a Logody­ utcában nőtt fel, az ő házuk szomszédságában, ő már nagy diák volt, talán a hatodikba járt, amikor Pusztai Ilike szüle­tett Valami szegény kis hivatalnoknak volt a gyer­meke, de míg a pólyában olyan feltűnően szép volt hogy a bar­madik utcából is a csudájára jártak az emberek Tizenöt évig laktak egymás mellett és az utolsó két évben már a kinyílt bimbót látta a lány­ban János, ő már akkor túl volt az első szerelmen, az első csárdáson és az első házasságon is. Gaz­feag nyárspolgárok egyetlen gyermeke volt, akik pénzért házasították össze egy még gazdagabb fa­mília elkényeztetett lányával. A frigy várakozáson felül szerencsétlen volt és másfél év múlva elvált a fiatal pár. Akkoriban gyakran találkozott a lánynyal, akinek nyurga diákok udvaroltak és sóhajtozva sétáltak vel­e a Horváth-kertben. Néha meg is szó­lította a bájos gyermeket, kérdezett tőle egyet-mást és ha nagyon bátor akart lenni, megsimogatta a piruló orcáját öt évvel ezelőtt azután, amikor a szülei gyors egymásutániban elhaltak, eladta a bu­dai házat és Pestre költözött Azóta nem látta Pusztai Ilit aki ezen a nyáron töltötte be a huszai­dik évét Nagyon egymás mellé kellett bújniuk az er­nyő alatt, hogy elférjenek. A lány izmos karja szo­rosan odasimult a Jánoséhoz, aki a nedves blúzon át is érezte a fiatal vér melegét. Az eső rendületle­nül ömlött Amikor keresztülvágtak a Váci-körúton, hir­telen ut­ra lekikezdett az égiháború. Az első "" ,a ket­tő csattanásra János karja idegesen rándult, meg. A leány akaratlanul is elnevette magát — Jesszus, hát ennyire fél? János kínos zavarral felelt: — Nem félek, csak idegesít. A villámcsapások egymást érték. Gyilkos tü­zük fénye lefutott az égről a házak közé, mintha, jöva­i • Napi hírek. (A kecskeméti gyümölcs értékesítése.) Hogy­ azt a rengeteg mennyiségű gyümölcsöt, kü­lönösen pedig kajszinbarackot, amit Kecskeméten triffitelnek, kellően értékesíthessék, az új alakulatok sok mamndien intézkedést megtet­tek. A kecskeméti piacon a helybeili fogyasztóknak az idén nem­­s kofák fogják árulni a gyümölcsöt, hanem a rokkant katonák, e­kik így kellő jövede­lemihez jutnak. Ha a budapesti piacot bőségesen ellátják is, annyi gyümölcs marad, hogy Ausztriát, Csehországot és Németországot szinte eláraszt­hatják, föltéve persze, hogy ott jó árt kapnak érte. A bevásárlást végző szövetkezet azzal a tervvel foglalkozik, hogy a naptáron megvett gyümölcs értékesítése után bekövetkező haszon bizonyos hányadát az eladók között osztják meg és pedig pénz helyett cukor alakjában. (Magyar írók Magyarországért.) Horthy kormányzó előszavával jelenik meg az első ma­gyar feredfiota-könyv: írók, tudósok, művészek küzdenie a csorbítatlan Magyarországért E könyv céljában harcos, de eszközében tisztán irodalmi és művészi. Jövedelméből részesedik a báró Lukfic­chich Géza altábornagy elnöklete alatt álló nyug­díjas tisztek országos szövetsége. Elbeszélések, versek, tudományos cikkek és értekezések harcol­nak itt a magyarság igazáért. A könyvet Koszto­lányi Dezső szerkeszti. —­ (A dunai hajózás.) A személyhajók Budapest é­s Érsekcsanád között naponta közlekednek.. A hétfőn, szerdán és szombaton Budapestről Induló hajók Bajáig haladnakef­fw Strifts Budapestről mindkét esetben esti 10 órakor­ Ezenkívül minden kedden, csütörtökön, szom­baton és vasárnapon Budapestről déli 10 órakor sze­mélyhajójáratok indulnak, amelyek Érsekcsanádig köz­lekednek. /- (A hét hű tükre) Az Érdekes Újság új afcáma. Szebbnél-szebb képeik mutatják be a* amerika^ «*vörös kereszt gyermekruha-akcióját, az orléansi szűz szenttéavatását, érdekes fölvételeket közöl a francia köztársasági elnök különös balese­téről, a Területvédő Liga debreceni nagygyűléséről. Harmincnál több fénykép, tizenkét rajz, kisregény, novellák, vegyes, aktuális tréfák: ezt tartalmazza az új szá­m. (A főváros közgyűlése.) Szerdán délután tartották meg a főváros közgyűlése helyett annak hatáskörében a nyilvános tanácsülést, amelyen dr Lipofeft Jwö kormány­biztos-főpolgármester elnöki megnyitó beszédében bejelentette, hogy a nemzet­gyűlésen a fővárosi törvény revíziójára vonatkozó javaslatot a mai napon letárgyalták. Rényi tanács­nok előterjesztése után elfogadták a svábhegyi fo­­gaskerekű vasút viteldíjának emelését. A főváros iskoláiban fizetendő díjakat is újra szabályozták. Az állatvásári és közvágóhídi hatósági díjakat, va­lamint a hűtődíjakat és a helyiségek béreinek újabb összegét ötven százalékkal emelték fel. A napi kór­házi ápolási díj összegét 51 korona 66 fillérben ál­lapították meg. A vízdíjak megállapítása körül na­gyobb vita indult meg és elhatározták, hogy a víz­díj árát köbméterenként 2 koronára emelik fel. Ugyancsak fölemelték a gáz és az elektromos áram egységárát is. A gáz köbméterének ára 8 korona lesz. Az elektromos áram hektowatt óránkénti egy­ségárát 60 fillérre­melték fel. A közgyűlést helyet­tesítő tanácsülés ezután elfogadta Rukovszky ta­nácsnok előterjesztését, amelynek értelmében 300 ezer koronás kölcsönt vesznek fel a városi tisztvi­selők segélyalapja javára. A budai nyári színhá­zat újabb három évi időtartamra Sebestyén Géza igazgatónak adták bérbe. Több kisebb ügy elinté­zése után a tanácsülés véget ért­­ (Elfogató parancsot) adott ki az ügyészség Fleischmann Andor munkásbiztosító pénztári segédtit­­­kár és Majorsiki Lajos munkástanácstag ellen, akiket azzal gyanúsítanak, hogy izgattak a proletárdiktatúra idején. (A kálvinizmus jövője.) A Kálvinista Szenfio rendezésében szerdán délután folyt le a régi x­iUrfifölőház üléstermében a második hitvita, melynek az volt a tárgya, hogy van-e jövője Ma­gyarországon a kálvinizmusnak. Szabó Dezső be­vezető szavaiban a vita tárgyának ilyen precizí­rozását hibáztatta, amennyiben senki sem tagadja, hogy három millió kálvinista magyarnak van jö­vője. Kritikai szempontból tárgyalta a kálviniz­musnak a liberalizmussal és a zsidó­kérdéssel szemben tanúsított magatartását és erős kritiká­val támadt Balthazár püspökre. Sebesyén Jenő re­formátus teológiai tanár felszólalásában örömmel tapasztalta, hogy nem vonják kétségbe a kálviniz­mus történelmi hivatását és pozitív keresztény építőerejét, amit négy évszázad igazol. A jövőnek pedig biztosítéka az a hatalmas szociális erőkkel telített kereszténység, amely eddig is olyan ki­emelkedő szerepet játszott az egész világ kultúrá­jában. Magyarországon a keresztény egység fen­tartása feltétlenül szükséges. A hitvita a Himnusz eléneklésével ért véget ( A A. Move propag­andai hangversenyén) Szikszay­ Mary, az ismert nevű­­koloraturénekesnő, nagy sikerre­l Rozina cavatinóját, a Tra­viata nagy áriáját és Rozalinda magyar dalát, Horváth Pál zongorakíséretével. Zajos tetszést kel­tett még az újpesti dalárda énekelőadása és Toro­nyi Laky Kmre művészi szavalata is. 1320. június 3., csütörtök.

Next