Pesti Hírlap, 1920. július (42. évfolyam, 155-181. szám)

1920-07-01 / 155. szám

• / — (Kitiltások a turfról.) A Magyar Lovar­egyiütt igazgatósága Móricz Géza trénert és Pa­lásthy Károly zsokét az összes versenypályáb­ól kitiltotta. Ezzel kapcsolatban néhány lótól is meg­vonta a pályahasználati engedélyt. A megrend­szabályozott lovak a következők: Ignorant, Favo­rité, továbbá Pomerance, Komoran, Abdul Wahib, Pintyőke és Fecskendő. A legtöbb lónak ezek közül az volt a bűne, hogy a legszemérmetlenebbül akkor nyert, amikor istállója nagy összegekkel megfogadta. Na meg az is, hogy rosszul választot­ták meg a gazdájukat. A Lovaregyletnek egyéb­ként valószínűleg bizonyítékai lehetnek, hogy ilyen ,szigorú rendszabályoka­t alkalmazott.­­­ (Nyolc halálos ítélet Szabadkán.) A sza­badkai „zendülés!" perben a statáriális bíróság Sindrics Józsefet, Kalics Györgyöt, Márfi Mihályt, Odor Andrást, Virág Mihályt, Yurst Józsefet, Fe­jes Vilmost és Tóth Márkot halálra, Matzinger An­talt és Kulik Istvánt, mivel kiskorúak, tiz-tíz évi fegyházra ítélte. A többi vádlottat rendes bí­róság elé állítják, de továbbra is letartóztatásban maradnak, csupán Gress Simont helyezték szabad­lábra. . " _ (Vonatcsapatbeli tisztek jelentkezése.) A magyar kir. honvédelmi minisztérium jelentkezésre szólítja fel az összes, nem tényleges állományú vonatcsapatbeli tiszteket és tisztjelölteket, akik békében és a háború alatt a vonat­csapatnál nyertek kiképzést és a háború tartama alatt a vonatcsapatnál teljesítettek szolgálatot. Ezek a jelent­kezések a honvédelmi minisztérium 26. osztályának cím­zendők és a következő adatokat tartalmazzák: a) név, b) rendfokozat és rang, (tartalékos, népfelkelő, szolgálatonkí­vü­li viszonyban és nyugállományú), c) állományilletéses csapattest 1918 október 31-én, d) pontos cím és állandó tartózkodási hely, a) jelenlegi illetőségi helye. —­(A kalocsai varos hóhérok) k­öztül a biróság Pres­ser Antalt, Kovács Frigyes Bélát és Boros Sándort kötél­halálra, Budai Ferencet tizenöt és Réz Jenőt tizenkét évi fegyházra ítélte. — (Elfogatóparancsot­ adott ki a budapesti Ügyész­ség Rosinger Andor műszaki tisztviselő és Bemda Zoltán nyomozó ellen a diktatúra idején viselt dolgaik miatt. — (Az igazgató gyilkosai.) Nyo­lc hónappal ezelőtt a miskolci Apolló-mozi részvénytársaság igazgatóját, Kertész Zsigmondot, meggyilkolva tal­­álták lakásán. A nyomban megindult vizsgálat ki­derítette, hogy az igazgatótól körülbelül százhat­vanezer koronát elraboltak. A rendőrség a tett el­követésével a mozi gépészét gyanúsította, akit le is tartóztatott, de akit, miután ellene bizonyítani sem­mit sem tudtak, szabadon bocsátottak. Most, nyolc hónap elmúltával ráakadtak a gyilkosra, akik kö­zött Dorobrovics István mozigépész ifi szerepel, akinek bűntársa Nemes Gusztáv műszerész volt. A tettesek teljes beismerésben vannak. — (Tünt&és Kiamarz mellett Massaryk jelenlétében.) A Neues­ Wiener Journal jelenti. Prágáiból: A Cestko Slovo­val szamlanak közük, hogy a czojcoi ünnepség színhelyén a nemzeti demokrattárc egy csoportja, akik közül néhányan szokolrust viseltek, abban a pillanatban, amikor Kra­mm páholyába lépett, tüntetően tapsolni kezdett, és ezt kiáltotta: Éljem Kramart, a mi elnökünk. Az incidens sav­nál kan­asabb volt, minthogy Massaxyk elnök családjával és néhány előkelő vendéggel szintén páholyában ült . (Foglyok éhségzendülése Bécsben.) A Neue© Wienst Journal jelenti: A bécsi országos törvény KÖK épületének környékén lévő utcák la­kosait az elmúlt éjjel a foglyok óriási éhségbotrá­nya riasztotta fel álmukból. Este tíz órától kezdve több száz torok szakadatlanul ezt kiabálta: Éhség! Éhség! A kieő esti órák ellenére hamarosan nagy tömeg verődött össze az országosi törvényszék előtt, amelyben számszerint mintegy ezer fogoly, férfi és nő van elhelyezve. Az ezerhangú kórus „Éhség! Éhség!" kínos egyhangúsággal hangzott ki állandóan az utcákra. A tüntetésben, amint hal­lani is lehetett, a női fegyencek is részt vettek. A szomszédos utcák házainak ablakaiban Láthatók voltak az álmukból felriasztott emberek. Éjfélkor hat automobil robogott az épület főkapuja elé, mintegy háromszáz rendőrrel. A rendőrök egy ré­sze­ bement az épületbe, a másik része pedig az ut­cán összegyűlt tömeget igyekezett szétoszlatni.­­ (Gaby Deslys ékszerei.) Párisi jelentés szerint Gaby Deslys ékszereinek eladásából csak kétharm­ad millió frankot vettek be. A gyengébb érdeklődést azzal magyarázzák, hogy az előre fize­tendő tizenhét százalékos ékszeradó tartotta vissza az aukción azokat, akik hajlandók lettek volna vásárolni.­­ (A cseh kommunistavezér inzultálása.) Egy szemtanú így írja le az Ostrauer Morgenzei­tungban Muna cseh kommunistavezér affaire-jét: A cseh legionáriusok között rövid idővel a gyűlés megnyitása előtt repü­lőlapokat osztogattak, ame­lyekben a legsúlyosabb vádakkal illetik Munát. Amidőn Muna a legionáriusok sűrű tömegétől kö­rülvéve a szónoki emelvényre lépett, barátai kö­zül senkit sem láttak a közelében. Novak elnök ki akarta tuszkolni a légionáriusokat, de összeverték. Ugyanígy járt dr Meixner német szociáldemokrata is, aki közvetítő akart lenni, de lelökték az­ emel­vényről. Munát a zongora alá lökték, ahol össze­húzódott, mint egy féreg. A tömeg egyre fenyege­tőzve­­kiabált Munára: — Megfizették ezt a kutyát! Szibériában mil­liókat sikkasztott! Testvéreink millióinak okozta halálát! Most megfizetünk neki! Székeket, söröskancsókat és egyéb tárgyakat dobáltak az emelvény felé. Amidőn egy légioná­rius előretartott revolverrel a terembe rontott, hogy végezzen Munával, a zavar tetőpontját érte el. Az emberek egy része fölmászott a pitvar tetejére, on­nan a közeli fákra és csak biztos távolságban ereszkedtek le­ a földre. Mások az első emelet ab­lakaiból ugrottak ki a kertbe. A légionáriusoknak sikerült végre Tom­át előráncigálni a zongora alól. A kommunisták vezére egész testében reszketve ál­lott meg halálos ellenségeivel szemben. Egy pilla­natig úgy látszott, hogy szóhoz juthat és védekez­hetik, már készülődött is a fölszólaláshoz, valaki elkiáltotta: Hagyjátok beszélni, hadd feleljen tet­teiért, — de mielőtt szót szólhatott volna, meg­eredt jobbról-balról az ütl­egek áradata. V._ (Ahol a megszálló utasokat megadóztatják.) Miskolcon szabályrendeletet dolgoztak ki, amely­nek alapján a város hoteljeiben megszálló utasokat szállásadóval róvják meg. E szerint minden utas napi két korona adót fizet, de ha három napon túl is igénybe veszi a szobát, akkor már naponkint négy koronára rúg az adója. — (Hamelin tábornok a megszállott területen) járt kiseéretével. Ezt az alkalmat fölhasználta Sátor­aljaújhely város polgársága és nagy tömegben ki­vonult az állomásra, ahol Farkas Andor polgár­­ mester és dr Ohudovszky Móric udvari tanácsos, kórházigazgató, a város nevében a határ megváltoz­tatását kérték a tábornoktól, kimutatva, hogy a vá­ros, amely kulturális és gazdasági gócpontja a kör­nyező vidéknek, életképtelen lenne, ha egy része cseh uralom alatt maradna. A polgárság után a menekültek több száz főnyi küldöttsége vonult a tábornok elé, akinek gróf Wallenstein Széchenyi Ernőné tolmácsolta panaszaikat és kérelmüket A tábornok kijelentette, hogy a határmegállapító bi­zottság oly széles hatáskört nyert, hogy jogában fog állani Magyarország határait az igazságnak és a határmenti lakosság és városok gazdasági ér­dekeinek megfelelően rendezni. Türelemre és ki­tartásra intette az elkeseredett közönséget és különö­sen a menekülteket kérte, hogy türtőztessék magu­kat A tábornok és csérete'Sátoraljauj­helyről gép­kocsikkal folytatta útját Ungvár felé. Ungváron a város egész lakossága kivonult eléje, ezrével állt sorfalat, amerre a menet elhaladt és tüntetően élje­nezve Magyarországot, követelte a rutén területek visszacsatolását. —Petőfi-Társaság Debrecenben) irodalmi ünne­pet rendezett, amelyen Géresi Kálmán, a Csokonai­ Kör elnöke, Csázsik­ Elemér, Jászai Mari, Szávay Gyula, An­gyal Dávid, Lőrinczy György, Szemere György, Sajó Sándor, Sebestyén Gyula és Oláh Gábor szerepelt hangos, nagy sikerrel. Délben a város megvendégelte vendégeit, akik délután kivonultak a nagyerdőre. (Házasság.) Ernst Margit (Badacsony-Tomaj) és L . Imán (Sárbogárd) július 1-én házasságot kötnek Badacsony-Tomajon. (Minden külön értesítés he­lyett.) — (Zozókrém, szappan, púder, sampon a legjobb.) SZÍNHÁZ. (Új filmrendező), a francia A­bel G­a­n­c­e mutatkozott be négy új nagy filmmel ked­den és szerdán délelőtt a Royal­ Apolló vásznán. A négy új filmet a Projectograph hozta forgalomba. * (Új mű­sort) mutat be csütörtökön a Jardin kabaré* Silmnre kerül többek közt egy új Heltai-egy felvonásos, Rát­kai felléptével. * (Váljunk el.) Ezt a bájos finom francia vígjátékot választotta Odry Árpád vendégfel­lépéséül a Budai Színkörben. Nyílt színen is zajos tapsokkal jutalmazták pompás játékát. Ciprienne szerepében Beleznay Erzsi fejlődésképes tehet­ségnek bizonyult. Igen jó volt C­z­a­k­ó és a ter­mészetes játéka Bársony Aladár. Csak az összjáték ellen volt néhol a kisebb szereplőkkel szemben kifogásunk, és utazott visszafelé. Vissza az urához. Haza utazott. Reggeli nyolc óra lehetett, mikor a fiatal asz­szony senkitől nem látva, senkitől sem várva, a kastély kapuján belépett, örült, hogy senki sem látta, hogy észrevétlenül surranhatott be a szobá­jába. Itthon volt. Sietve öltözködött át Egy ki­csit nehezen ment, életében talán most először öl­tözködött komorna nélkül. A kapcsok nem igen akartak engedelmeskedni, kétszer-háromszor újra kellett kezdenie, míg megtalálta a nyitját, de hát ezt is meg kell majd szokni, ez is egy része az önállóságnak. Egyenesen az ura dolgozószobájának tar­tott Tudta, hogy ott találja. Mint a katona az őr­szemen, ült az íróasztala előtt, kora reggeltől késő éjszakáig, mióta ezek a nehéz, válságos idők rá­szakadtak. Jó is lett volna az ágy! Szegény ura halálra fáradt volna idehaza, ő pedig ezalatt a fő­városban mulatságról-mulatságra járt volna . . . Dobogó szível állott meg a dolgozószoba aj­taja előtt. Bent hangokat hallott, három, négy is­meretlen hangot. A folyosóra vezető ajtó kinyílt, távozó léptek hallatszottak, a szobában csend lett, az asszonyka halkan benyitott. Férje háttal ült az ajtónak és annyira el volt merülve munkájában, hogy nem hallotta felesége lépteit. Csak akkor tekintett föl, mikor az moso­lyogva, keresztbe font karokkal megállt előtte. Mintha villámcsapás érte volna, úgy ugrott föl Olló Imre az ülőhelyéből, mikor megpillantotta. — Baba, az istenért, mi történt, valami baj van? — kérdezte és a karjaiba kapta a csöpp asz­szonykát. Baba­ asszony önállóságának valami nagyon mély gyökerei még nem lehettek, mert hogy az ura karjaiban érezte magát, a fejét ráhajtotta az ura széles vállaira, és olyan keserves zokogásba tört ki, mint mindig, ha valami baja volt. Ma ennek a sírásnak mélyebb okai voltak ugyan, de azért mégis engedte, hogy az ura be­cézze és csókolgassa, ugy, mint ma iskor, csak mi­kor úgy csitítgatta, enyelegve, gügyögve, mint ahogy a gyermekeket szokás, akkor bontakozott ki gyöngéden karjaiból,és figsítés felálló kerevetre ült. 1920.­­julius 1., csütörtök: PESTI HÍRLAP V 3 Baba-asszony. Irta: CULINYI TELLI. A csöpp asszonyka még mindig remegve, szepegve, összekulcsolt kezekkel ült a kereveten, még mindig nem tudta a fejecskéjében a gondola­tokat úgy rendezni, hogy abból kiokoskodjék. De hát neon is olyan csöppségnek való az, nem szok­tattá­k hozzá, hogy gondolkodjon is. Hogy is történt mindez? Igen! Az ura haza­k­ül­dte őt tegnap Pestre, a szüleihez. Megváltotta a jegyét, felültette a vonatra, betakargatta a lá­bacskáját, ellátta mindenféle utasítással, mintha nem négyórás útra, hanem legalább is Kamcsat­káig kellett volna utaznia. Nagyon kedves, szere­tetreméltó volt, csak éppen nem kísérte el, engedte egyedül utazni. De hát neki otthon kellett maradnia. Az utóbbi hetekben naponta nyugtalanító híreket kaptak a szántóföldekről. A munkások elégedet­lenkedtek, mindent kifogásoltak, úgy, hogy min­den percben várni lehetett, hogy sztrájkba lépnek. , És ez — úgy magyarázta neki Imre — mérhetet­len károkat von ma maga után. Tegnap aztán a helyzet kritikussá vált és Imre úgy határozott, hogy hazaküldi szüleihez. Sietve csomagoltak, búcsúztak és este már otthon­­volt. És mindez olyan lázas gyorsasággal tör­tént, hogy a kicsi asszony eddig még gondolkodni sem ért rá. Csak most, mikor vacsora után visszavonult a szobájába, csak most fogta el a szívét valami mondhatlan fájdalom, hogy miért van­­ itt, és miért hagyta az urát otthon egyedül? Igaz, hogy neon akart jönni, még az utolsó percben is kérte az urát, hogy ne küldje el maga mellől, de az ura azt felelte: — Nézze, édes, magácska itt ebben a zűrzavarban csak terhemre lenne, csak utamban lenne. — Akkor a nagy sietségben nem hallotta ezeket a szavakat, de most, itt, ebben a kis szobács­kában egyedül, tisztán hallja: — maga csak utam­ban volna, édes! Hát micsoda ,fts®zQny ó, hogy útjában áll­hat az urának? Hiszen ő a leányoknait úgy álmod­ta végig, hogy jóban, rosszban az ura oldala mel­lett áll majd, hogy ő biztatja, bátorítja, ő serkenti munkára, nagy tettekre. Hogy nemcsak az asszo­nya, de a felesége, a segítőtársa is akart ő lenni az urának, aki nemcsak az örömében osztozik ve­le, de a munkájából, a fáradságából, a gondolatá­ból, a küzdelmeiből is részt kér majd magának!... És ime, most fájdalmas tudatára ébredt annak, hogy olyan asszony lett, akit az ura a legelső ko­moly dolognál, a legelső küzdelemnél hazaküld, azzal, h­ogy­­ csak útjában volna neki A csöpp asszonyka csöpp kezeit fehér homlo­kára szorítja és ugy járkál izgatottan föl s alá a szobájában. De hogyan jutott ő ennyire. Ki ennek az oka? Legelső sorban persze a szülei . . . Azok szerelték és kényeztették úgy,­ hogy legszíveseb­ben virágokat, kincseket szórtak volna az útjaira, hogy azon járjon ... És az ura, mikor elvette, — szerelemből tette, — csak folytatta a kényeztetést. Csak játszott, enyelgett vele, mint egy kis babával szokás, nem is hívták őt az egész környezetében máskép, csak­ Baba-asszonykának. Az, igaz, hogy ő úgyis viselkedett, olyan is volt, mint egy gyerek, hagyta magát kényeztetni, becéztetn­i. Pedig neki nem lett volna szabad ez­zel a nagy szeretettel visszaélnie, neki nem lett volna szabad magát az önállóságától megfosztat­nia, nem lett volna szabad addig jutni, hogy az ura elküldje őt, mert a terhére van neki, mert út­jában van neki. Dehát még ne­m késő. Hál' Istennek még elég fiatal ahhoz, hogy visszaforduljon arról az útról, amelyre tévedt. Hogy ne az legyen, aminek lenni indult,­­ ne legyen játékszer, hanem az legyen, aki lenni akart. Felesége, élettársa, osztályosa az urának; asszonya, úrnője, éltető eleme a házának, példaképe az egész női nemnek. A legelső lépést az önállósága felé, az asz­szonynyá érettsége felé azzal kezdte, hogy leült az íróasztalához, megírt egy levelet a szüleinek, hogy ne nyugtalankodjanak miatta, és azzal be­csomagolta újra a kicsomagolt holmiját, kihajta­tott a pályaudvarhoz, még idejében elérte a vonatot

Next