Pesti Hírlap, 1920. július (42. évfolyam, 155-181. szám)
1920-07-01 / 155. szám
• / — (Kitiltások a turfról.) A Magyar Lovaregyiütt igazgatósága Móricz Géza trénert és Palásthy Károly zsokét az összes versenypályából kitiltotta. Ezzel kapcsolatban néhány lótól is megvonta a pályahasználati engedélyt. A megrendszabályozott lovak a következők: Ignorant, Favorité, továbbá Pomerance, Komoran, Abdul Wahib, Pintyőke és Fecskendő. A legtöbb lónak ezek közül az volt a bűne, hogy a legszemérmetlenebbül akkor nyert, amikor istállója nagy összegekkel megfogadta. Na meg az is, hogy rosszul választották meg a gazdájukat. A Lovaregyletnek egyébként valószínűleg bizonyítékai lehetnek, hogy ilyen ,szigorú rendszabályokat alkalmazott. (Nyolc halálos ítélet Szabadkán.) A szabadkai „zendülés!" perben a statáriális bíróság Sindrics Józsefet, Kalics Györgyöt, Márfi Mihályt, Odor Andrást, Virág Mihályt, Yurst Józsefet, Fejes Vilmost és Tóth Márkot halálra, Matzinger Antalt és Kulik Istvánt, mivel kiskorúak, tiz-tíz évi fegyházra ítélte. A többi vádlottat rendes bíróság elé állítják, de továbbra is letartóztatásban maradnak, csupán Gress Simont helyezték szabadlábra. . " _ (Vonatcsapatbeli tisztek jelentkezése.) A magyar kir. honvédelmi minisztérium jelentkezésre szólítja fel az összes, nem tényleges állományú vonatcsapatbeli tiszteket és tisztjelölteket, akik békében és a háború alatt a vonatcsapatnál nyertek kiképzést és a háború tartama alatt a vonatcsapatnál teljesítettek szolgálatot. Ezek a jelentkezések a honvédelmi minisztérium 26. osztályának címzendők és a következő adatokat tartalmazzák: a) név, b) rendfokozat és rang, (tartalékos, népfelkelő, szolgálatonkívüli viszonyban és nyugállományú), c) állományilletéses csapattest 1918 október 31-én, d) pontos cím és állandó tartózkodási hely, a) jelenlegi illetőségi helye. —(A kalocsai varos hóhérok) köztül a biróság Presser Antalt, Kovács Frigyes Bélát és Boros Sándort kötélhalálra, Budai Ferencet tizenöt és Réz Jenőt tizenkét évi fegyházra ítélte. — (Elfogatóparancsot adott ki a budapesti Ügyészség Rosinger Andor műszaki tisztviselő és Bemda Zoltán nyomozó ellen a diktatúra idején viselt dolgaik miatt. — (Az igazgató gyilkosai.) Nyolc hónappal ezelőtt a miskolci Apolló-mozi részvénytársaság igazgatóját, Kertész Zsigmondot, meggyilkolva találták lakásán. A nyomban megindult vizsgálat kiderítette, hogy az igazgatótól körülbelül százhatvanezer koronát elraboltak. A rendőrség a tett elkövetésével a mozi gépészét gyanúsította, akit le is tartóztatott, de akit, miután ellene bizonyítani semmit sem tudtak, szabadon bocsátottak. Most, nyolc hónap elmúltával ráakadtak a gyilkosra, akik között Dorobrovics István mozigépész ifi szerepel, akinek bűntársa Nemes Gusztáv műszerész volt. A tettesek teljes beismerésben vannak. — (Tünt&és Kiamarz mellett Massaryk jelenlétében.) A Neues Wiener Journal jelenti. Prágáiból: A Cestko Slovoval szamlanak közük, hogy a czojcoi ünnepség színhelyén a nemzeti demokrattárc egy csoportja, akik közül néhányan szokolrust viseltek, abban a pillanatban, amikor Kramm páholyába lépett, tüntetően tapsolni kezdett, és ezt kiáltotta: Éljem Kramart, a mi elnökünk. Az incidens savnál kanasabb volt, minthogy Massaxyk elnök családjával és néhány előkelő vendéggel szintén páholyában ült . (Foglyok éhségzendülése Bécsben.) A Neue© Wienst Journal jelenti: A bécsi országos törvény KÖK épületének környékén lévő utcák lakosait az elmúlt éjjel a foglyok óriási éhségbotránya riasztotta fel álmukból. Este tíz órától kezdve több száz torok szakadatlanul ezt kiabálta: Éhség! Éhség! A kieő esti órák ellenére hamarosan nagy tömeg verődött össze az országosi törvényszék előtt, amelyben számszerint mintegy ezer fogoly, férfi és nő van elhelyezve. Az ezerhangú kórus „Éhség! Éhség!" kínos egyhangúsággal hangzott ki állandóan az utcákra. A tüntetésben, amint hallani is lehetett, a női fegyencek is részt vettek. A szomszédos utcák házainak ablakaiban Láthatók voltak az álmukból felriasztott emberek. Éjfélkor hat automobil robogott az épület főkapuja elé, mintegy háromszáz rendőrrel. A rendőrök egy része bement az épületbe, a másik része pedig az utcán összegyűlt tömeget igyekezett szétoszlatni. (Gaby Deslys ékszerei.) Párisi jelentés szerint Gaby Deslys ékszereinek eladásából csak kétharmad millió frankot vettek be. A gyengébb érdeklődést azzal magyarázzák, hogy az előre fizetendő tizenhét százalékos ékszeradó tartotta vissza az aukción azokat, akik hajlandók lettek volna vásárolni. (A cseh kommunistavezér inzultálása.) Egy szemtanú így írja le az Ostrauer Morgenzeitungban Muna cseh kommunistavezér affaire-jét: A cseh legionáriusok között rövid idővel a gyűlés megnyitása előtt repülőlapokat osztogattak, amelyekben a legsúlyosabb vádakkal illetik Munát. Amidőn Muna a legionáriusok sűrű tömegétől körülvéve a szónoki emelvényre lépett, barátai közül senkit sem láttak a közelében. Novak elnök ki akarta tuszkolni a légionáriusokat, de összeverték. Ugyanígy járt dr Meixner német szociáldemokrata is, aki közvetítő akart lenni, de lelökték az emelvényről. Munát a zongora alá lökték, ahol összehúzódott, mint egy féreg. A tömeg egyre fenyegetőzvekiabált Munára: — Megfizették ezt a kutyát! Szibériában milliókat sikkasztott! Testvéreink millióinak okozta halálát! Most megfizetünk neki! Székeket, söröskancsókat és egyéb tárgyakat dobáltak az emelvény felé. Amidőn egy légionárius előretartott revolverrel a terembe rontott, hogy végezzen Munával, a zavar tetőpontját érte el. Az emberek egy része fölmászott a pitvar tetejére, onnan a közeli fákra és csak biztos távolságban ereszkedtek le a földre. Mások az első emelet ablakaiból ugrottak ki a kertbe. A légionáriusoknak sikerült végre Tomát előráncigálni a zongora alól. A kommunisták vezére egész testében reszketve állott meg halálos ellenségeivel szemben. Egy pillanatig úgy látszott, hogy szóhoz juthat és védekezhetik, már készülődött is a fölszólaláshoz, valaki elkiáltotta: Hagyjátok beszélni, hadd feleljen tetteiért, — de mielőtt szót szólhatott volna, megeredt jobbról-balról az ütlegek áradata. V._ (Ahol a megszálló utasokat megadóztatják.) Miskolcon szabályrendeletet dolgoztak ki, amelynek alapján a város hoteljeiben megszálló utasokat szállásadóval róvják meg. E szerint minden utas napi két korona adót fizet, de ha három napon túl is igénybe veszi a szobát, akkor már naponkint négy koronára rúg az adója. — (Hamelin tábornok a megszállott területen) járt kiseéretével. Ezt az alkalmat fölhasználta Sátoraljaújhely város polgársága és nagy tömegben kivonult az állomásra, ahol Farkas Andor polgár mester és dr Ohudovszky Móric udvari tanácsos, kórházigazgató, a város nevében a határ megváltoztatását kérték a tábornoktól, kimutatva, hogy a város, amely kulturális és gazdasági gócpontja a környező vidéknek, életképtelen lenne, ha egy része cseh uralom alatt maradna. A polgárság után a menekültek több száz főnyi küldöttsége vonult a tábornok elé, akinek gróf Wallenstein Széchenyi Ernőné tolmácsolta panaszaikat és kérelmüket A tábornok kijelentette, hogy a határmegállapító bizottság oly széles hatáskört nyert, hogy jogában fog állani Magyarország határait az igazságnak és a határmenti lakosság és városok gazdasági érdekeinek megfelelően rendezni. Türelemre és kitartásra intette az elkeseredett közönséget és különösen a menekülteket kérte, hogy türtőztessék magukat A tábornok és csérete'Sátoraljaujhelyről gépkocsikkal folytatta útját Ungvár felé. Ungváron a város egész lakossága kivonult eléje, ezrével állt sorfalat, amerre a menet elhaladt és tüntetően éljenezve Magyarországot, követelte a rutén területek visszacsatolását. —Petőfi-Társaság Debrecenben) irodalmi ünnepet rendezett, amelyen Géresi Kálmán, a Csokonai Kör elnöke, Csázsik Elemér, Jászai Mari, Szávay Gyula, Angyal Dávid, Lőrinczy György, Szemere György, Sajó Sándor, Sebestyén Gyula és Oláh Gábor szerepelt hangos, nagy sikerrel. Délben a város megvendégelte vendégeit, akik délután kivonultak a nagyerdőre. (Házasság.) Ernst Margit (Badacsony-Tomaj) és L . Imán (Sárbogárd) július 1-én házasságot kötnek Badacsony-Tomajon. (Minden külön értesítés helyett.) — (Zozókrém, szappan, púder, sampon a legjobb.) SZÍNHÁZ. (Új filmrendező), a francia Abel Gance mutatkozott be négy új nagy filmmel kedden és szerdán délelőtt a Royal Apolló vásznán. A négy új filmet a Projectograph hozta forgalomba. * (Új műsort) mutat be csütörtökön a Jardin kabaré* Silmnre kerül többek közt egy új Heltai-egy felvonásos, Rátkai felléptével. * (Váljunk el.) Ezt a bájos finom francia vígjátékot választotta Odry Árpád vendégfellépéséül a Budai Színkörben. Nyílt színen is zajos tapsokkal jutalmazták pompás játékát. Ciprienne szerepében Beleznay Erzsi fejlődésképes tehetségnek bizonyult. Igen jó volt Czakó és a természetes játéka Bársony Aladár. Csak az összjáték ellen volt néhol a kisebb szereplőkkel szemben kifogásunk, és utazott visszafelé. Vissza az urához. Haza utazott. Reggeli nyolc óra lehetett, mikor a fiatal aszszony senkitől nem látva, senkitől sem várva, a kastély kapuján belépett, örült, hogy senki sem látta, hogy észrevétlenül surranhatott be a szobájába. Itthon volt. Sietve öltözködött át Egy kicsit nehezen ment, életében talán most először öltözködött komorna nélkül. A kapcsok nem igen akartak engedelmeskedni, kétszer-háromszor újra kellett kezdenie, míg megtalálta a nyitját, de hát ezt is meg kell majd szokni, ez is egy része az önállóságnak. Egyenesen az ura dolgozószobájának tartott Tudta, hogy ott találja. Mint a katona az őrszemen, ült az íróasztala előtt, kora reggeltől késő éjszakáig, mióta ezek a nehéz, válságos idők rászakadtak. Jó is lett volna az ágy! Szegény ura halálra fáradt volna idehaza, ő pedig ezalatt a fővárosban mulatságról-mulatságra járt volna . . . Dobogó szível állott meg a dolgozószoba ajtaja előtt. Bent hangokat hallott, három, négy ismeretlen hangot. A folyosóra vezető ajtó kinyílt, távozó léptek hallatszottak, a szobában csend lett, az asszonyka halkan benyitott. Férje háttal ült az ajtónak és annyira el volt merülve munkájában, hogy nem hallotta felesége lépteit. Csak akkor tekintett föl, mikor az mosolyogva, keresztbe font karokkal megállt előtte. Mintha villámcsapás érte volna, úgy ugrott föl Olló Imre az ülőhelyéből, mikor megpillantotta. — Baba, az istenért, mi történt, valami baj van? — kérdezte és a karjaiba kapta a csöpp aszszonykát. Baba asszony önállóságának valami nagyon mély gyökerei még nem lehettek, mert hogy az ura karjaiban érezte magát, a fejét ráhajtotta az ura széles vállaira, és olyan keserves zokogásba tört ki, mint mindig, ha valami baja volt. Ma ennek a sírásnak mélyebb okai voltak ugyan, de azért mégis engedte, hogy az ura becézze és csókolgassa, ugy, mint ma iskor, csak mikor úgy csitítgatta, enyelegve, gügyögve, mint ahogy a gyermekeket szokás, akkor bontakozott ki gyöngéden karjaiból,és figsítés felálló kerevetre ült. 1920.julius 1., csütörtök: PESTI HÍRLAP V 3 Baba-asszony. Irta: CULINYI TELLI. A csöpp asszonyka még mindig remegve, szepegve, összekulcsolt kezekkel ült a kereveten, még mindig nem tudta a fejecskéjében a gondolatokat úgy rendezni, hogy abból kiokoskodjék. De hát neon is olyan csöppségnek való az, nem szoktatták hozzá, hogy gondolkodjon is. Hogy is történt mindez? Igen! Az ura hazaküldte őt tegnap Pestre, a szüleihez. Megváltotta a jegyét, felültette a vonatra, betakargatta a lábacskáját, ellátta mindenféle utasítással, mintha nem négyórás útra, hanem legalább is Kamcsatkáig kellett volna utaznia. Nagyon kedves, szeretetreméltó volt, csak éppen nem kísérte el, engedte egyedül utazni. De hát neki otthon kellett maradnia. Az utóbbi hetekben naponta nyugtalanító híreket kaptak a szántóföldekről. A munkások elégedetlenkedtek, mindent kifogásoltak, úgy, hogy minden percben várni lehetett, hogy sztrájkba lépnek. , És ez — úgy magyarázta neki Imre — mérhetetlen károkat von ma maga után. Tegnap aztán a helyzet kritikussá vált és Imre úgy határozott, hogy hazaküldi szüleihez. Sietve csomagoltak, búcsúztak és este már otthonvolt. És mindez olyan lázas gyorsasággal történt, hogy a kicsi asszony eddig még gondolkodni sem ért rá. Csak most, mikor vacsora után visszavonult a szobájába, csak most fogta el a szívét valami mondhatlan fájdalom, hogy miért van itt, és miért hagyta az urát otthon egyedül? Igaz, hogy neon akart jönni, még az utolsó percben is kérte az urát, hogy ne küldje el maga mellől, de az ura azt felelte: — Nézze, édes, magácska itt ebben a zűrzavarban csak terhemre lenne, csak utamban lenne. — Akkor a nagy sietségben nem hallotta ezeket a szavakat, de most, itt, ebben a kis szobácskában egyedül, tisztán hallja: — maga csak utamban volna, édes! Hát micsoda ,fts®zQny ó, hogy útjában állhat az urának? Hiszen ő a leányoknait úgy álmodta végig, hogy jóban, rosszban az ura oldala mellett áll majd, hogy ő biztatja, bátorítja, ő serkenti munkára, nagy tettekre. Hogy nemcsak az asszonya, de a felesége, a segítőtársa is akart ő lenni az urának, aki nemcsak az örömében osztozik vele, de a munkájából, a fáradságából, a gondolatából, a küzdelmeiből is részt kér majd magának!... És ime, most fájdalmas tudatára ébredt annak, hogy olyan asszony lett, akit az ura a legelső komoly dolognál, a legelső küzdelemnél hazaküld, azzal, hogy csak útjában volna neki A csöpp asszonyka csöpp kezeit fehér homlokára szorítja és ugy járkál izgatottan föl s alá a szobájában. De hogyan jutott ő ennyire. Ki ennek az oka? Legelső sorban persze a szülei . . . Azok szerelték és kényeztették úgy, hogy legszívesebben virágokat, kincseket szórtak volna az útjaira, hogy azon járjon ... És az ura, mikor elvette, — szerelemből tette, — csak folytatta a kényeztetést. Csak játszott, enyelgett vele, mint egy kis babával szokás, nem is hívták őt az egész környezetében máskép, csak Baba-asszonykának. Az, igaz, hogy ő úgyis viselkedett, olyan is volt, mint egy gyerek, hagyta magát kényeztetni, becéztetni. Pedig neki nem lett volna szabad ezzel a nagy szeretettel visszaélnie, neki nem lett volna szabad magát az önállóságától megfosztatnia, nem lett volna szabad addig jutni, hogy az ura elküldje őt, mert a terhére van neki, mert útjában van neki. Dehát még nem késő. Hál' Istennek még elég fiatal ahhoz, hogy visszaforduljon arról az útról, amelyre tévedt. Hogy ne az legyen, aminek lenni indult, ne legyen játékszer, hanem az legyen, aki lenni akart. Felesége, élettársa, osztályosa az urának; asszonya, úrnője, éltető eleme a házának, példaképe az egész női nemnek. A legelső lépést az önállósága felé, az aszszonynyá érettsége felé azzal kezdte, hogy leült az íróasztalához, megírt egy levelet a szüleinek, hogy ne nyugtalankodjanak miatta, és azzal becsomagolta újra a kicsomagolt holmiját, kihajtatott a pályaudvarhoz, még idejében elérte a vonatot