Pesti Hírlap, 1920. augusztus (42. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-07 / 187. szám

"Budapest 1920.­­ XLII. évfolyam 187. (14,300.) szám. Szombat, augusztus 7. Kiadótulajdonosok : LÉGRÁDY testvérek. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS WYOrdDA : Budapesti, V., Vilmos császár­ út 7S. FIÓK KI­ADÓHIVATAL : Budapest, VII. Erzsébet­ körút L ELŐFIZETÉSI ÁRAK:­­ Egész évre ........... 280 K — f Félévre........... 140 „ — jNegyedévre .......... 70 „ —jEgy hóra.................. 25 „ — * Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 1 korona Hirdetés és apróhirdetés díjszabás szerinti­ A bojkott vége. A bojkottnak ez a hirtelen való beszün­tetése neon lephet meg senkit, aki a világ je­lenlegi gazdasági helyzetét ismeri. Beállott az az állapot, amikor az agrárállamok javára bil­lent a mérleg, holott eddig évtizedeken át azt hangoztatta csaknem minden nemzetgazda, hogy csak az ipar teheti nagygyá és hatalmas­sága nemzeteket Bekövetkezett az az állapot amikor a világtermés csak szűkösen fedezi a szükségletet. Nem kisebb ember, mint Crookes, az angol tudományos akadémia elnöke, több mint húsz esztendő előtt megírta már, hogy ennek az állapotnak be kell következnie. Ki­mutatta könyvében — még­pedig szigorúan tudományos alapon, — hogy az emberiség sokkal gyorsabb tempóban szaporodik, mint aminőben a világ búzatermése növekszik. S könyvében arra a következtetésre jutott, hogy körülbelül 1921 év körül a kulturállamok né­pei nem lesznek abban a helyzetben, hogy fe­­jenkint annyi búzakenyeret ehessenek, mint előbb. A háború folytán ez az állapot előbb bekövetkezett, mint amikorra Crookes számí­tott. Az orosz búzafölöslegektől elesett a vi­lág s Európa csaknem minden országában be kellett hozni a liszt fejkvóta szerinti szétosz­tását, még pedig sokkal kisebb adagokban, mint amenyit azelőtt fogyasztottak az embe­rek. X X X X X X X X X x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x S most nem egy nemzet tekint aggoda­lommal a tél elé. Csak néhány nap előtt olvas­hattuk az olaszok fölfaj­du­lását, hogy honnan kapják és miből fizetik azt a harminc millió méter mázsa búzát, melynek behozatalára a sjörfi aratásig szükségük lesz. S az országok­­között, melyekben nagy ez a szükség, talán a legelső helyen áll éppen Ausztria. Mierő okta­lanság volt azért részéről ezt a gazdasági har­cot fölidézni? Előre volt látható a végered­mény. X X X X X 5 X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X­­X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X IX X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X A magyar kormány helyesen cselekedett, amikor a bojkott dolgában nem engedett a terrornak és érdemleges tárgyalásba Fimme­­nékkel nem bocsátkozott X X X X XX X X Senki sem foghatja reánk, hogy kényszer alatt cselekszünk, amikor oda igyekszünk, amit egyébként Teleki miniszter­elnök külpolitikájának alapzaitul tekint hesz, teljes belső konszolidációt teremtsünk. X X X­xxxxxxxxxxxx &XXXXXXXXXXXX A nemzetközi szakszervezetek szociál­demokrata szövetsége elhatározta, hogy a Magyarország ellem bojkottotbeszünteti. X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X Foch tábornagy Varsóba utazik. Új lengyel békedelegáció Minszkben. Kopenhága, aug. 6. A National Tidende ma­gántávirata szerint Foch tábornagy Varsóba uta­zik, hogy a helyzetet tanulmányozza. London, aug. 6. Az új lengyel békedelegáció tegnap délután elutazott Minszk­be. Bécs, ang. 6. A csehországi sorozások állan­dó zavarokkal járnak. A munkások ellentállása miatt egyes helyeken a katonaságnak be kellett avatkozni. Több helyütt kihirdették az általános sztrájkot. A lengyel front helyzete. Bécs, aug. 6. (A Pesti Hírlap kiküldött mun­katársától ) Jól értesült helyen a következő hite­les adatokat közölték velem a lengyelországi hely­zetről: A Varsó ellen operáló orosz északi sereg, amely a Nurec torkolatától nyomul előre, jutott eddig a legközelebb a lengyel főváros külső erő­deihez, mert a vörös sereg ott a Visztulától már csak mintegy tíz kilométernyire áll. Az orosz északkeleti sereg Siedlecnél valamivel visszama­radt és d­él felől is lassan halad az előnyomulás. Brodynál a lengyelek legutolsó tartalékaikat is latba vetették, hogy tarthassák a frontot legalább addig, míg az entente segédcsapatai, amelyeknek a fel­vonulását ezen az oldalon várják, megérkeznek. Brody visszahódításánál a lengyelek­nek még az is sikerült, hogy az oroszokat valamennyire kelet felé visszaszorítsák, úgy hogy Keletgaliciát ez idő szerint nem fenyegeti közvetlen veszedelem. Az entente hatalmas segítsége biztosítva van Lengyel­­ország részére. Franciaországnak Európában több mint egy millió harcképes csapata van és szí­vómra és ezeknek egy része Foch terve szerint már készen áll a Lengyelországba való elszállításra. Németország azonban szilárdul el van tökélve rá, hogy semlegességét megóvja és az esettben, ha Fran­ciaország mégis megkísérelné az átvonulást, erre a vasutasok általános sztrájkjával fog válaszolni. Francia részről azonban már ezt az eshetőséget is számba vették és az a szándéka a francia had­veze­tőségnek, hogy ha kell, a legfontosabb átvonulási vonalak katonai megszállásával biztosítja a csapatok átszállítását. Beavatott francia körökben tisztában vannak azzal, hogy ilyen hosszú vonalnak a meg­szállásához legalább is félmillió ember kel, de Franciaországnak még így is öt-hat hadteste állana rendelkezésre, hogy azokat a lengyel fronton harc­ba vesse. Minthogy az oroszok erőltetett menetek­ben közelednek Lengyelországnak a keleti tenger­rel való egyetlen vasúti összeköttetéséhez, a danzigi korridorhoz és ennek az összeköttetésnek a meg­­szak­ítása minden nap várható, az angolok is kény­telenek volnának Németországon át csapatokat kül­deni, ha csak a középtengeri vagy az adriai kikötő­ket nem használnák fel arra, hogy a csapatokat a kelet galíciai frontra szállítsák. A Tisza-Ügy. Ötödik nap. — Gróf Almásy Denise tanúvallomása. Fekete ruhában, szomorú hangon, amelynek tompaságából kiérzült a mérhetetlen fájdalom, mondta el ma délelőtt tanúvallomását gróf Al­­másy Denise. Unokah­uga gróf Tisza Istvánnak és haló porában is rajongó tisztelője, aki szemta­núja volt a kegyetlen jelenetnek, amelyben nagy­bátyja elesett a gyilkosok kezé­tő . Vallomását ér­dekessé teszi, hogy új, eddig nem hallott ténye­ket is szolgáltat a bűnpör anyagának. Előtte Tisza özvegyét kellett volna kihallgatni, de a grófné orvosa bizonyitványnyal igazolja, hogy beteg és kerülnie kell minden izgalmat. Gróf Almásy Denise a gyilkosság napjának regge­lével­­kezdi tanúvallomását. Akkor ment a Roheim-villába és már akkor figyelmeztette Tiszát, hogy veszélyben van az élete s ha ott marad, biztos halál a számára. A gróf azonban sehova sem akart elmenni. Kint az utcán kato­nák ödöngtek, lárma, átkozódás hallatszott Konrád Pé­terrel, a grófnő édesanyjának házmesterével Tisza két le­velet akart a városba küldeni. Lukachichna­k az egyiket, a másikat gróf Hadik Jánosnak. Arra­­kérte őket, hogy szólítsák bármilyen szolgálattételre, segíteni akar a vég­­veszedelemben nemzetének. Konrád elment a levelekkel és dél felé kijött a villába Sándor János, majd később báró Radvánsz­ky Béla, Sándor János ottléte­ alatti nőni­­kezdett az utcai lárma és a kapun egy csomó katona jött be. Bejött velük egy esőköpenyes, kissé ittas ember, aki négyszemközt akart beszélni Tiszával. A gróf ráállt, hogy beszél vele. Mondta, hogy van nála töltött revolver és erre a tolakodót is figyelmeztette. Gärtner — ő volt az esőköpenyes — azt­­mondta­­neki, hogy nem akarja bán­tani, csak valami Ruzicsika nevű ügyészt keres, aki hara­gosa, azzal akar végezni. Ebéd után Tisza kérésére báró Radvánszky hazakísérte Sándor Jánost, Konrád pedig visszaérkezett a két levéllel, amelyeket már nem tudott kézbesíteni. Ezután egy civit úr jött a villába, aki jóin­dulatú embernek látszott és a tel­efon jel­szavakat közölte Tiszával. A grófnő ezután a csendőrök viselkedéséről beszél. Egy őrmester délelőtt erősítést sürgetett Tiszától, aki azt mondta, hogy nem az ő feladata erről gondolkodni. Dél­után ugyanez az őrmester — bár­­az utca képe veszedel­mesebb lett — azt jött jelenteni, hogy elmennek. Amikor Tisza csodálkozását fejezte ki ezen, azt felelte, hogy ke­nyeret kell szerezniük. Ekkor­­a grófnő, csak hogy ott tartsa a csendőröket, a kapott jelszavak segítségével telefonálni próbált kenyérért, de nem kapott összeköttetést. Ekkor említette Tisza, hogy szeretne élni, hogy megmentse nem­zetét. Délután a grófnő már nem hallott többet a csend­őrökről. Amikor a dráma elbeszéléséhez, ért a grófnő val­lomásában, előadása ész­revehető­leg izgato­tta­bb lett, öt óra tájban lövéseik hallatszottak a közelből, majd hirtelen éles csöngetés. Berohant Dömötör László, a gróf inasa, és sírva könyörgött a gazdájának, hogy ugorjék ki az ablakon. Tisza megveregette a vállát és azt mondta neki: ,,Köszö­nöm, hogy ilyen hűséges cselédem voltál, az Isten áld­jon meg!“ Azután nem annyira neki, mint inkább magá­nak mondotta: „Nem ugrom én sehova, ahogy éltem, úgy fogok­­meghalni.“ Amikor kiléptek ajtót nyitni — Tisza nyitotta ki — öt óra után volt az idő. A szalonajtó előtt katonák áll­tak lövésre kész fegyverrel. Azt, aki a középen állott, Dobóban ismeri föl a grófnő, tőle jobbra egy huszonkét­­éves, serkenő bajszú, kékszemű fiatalembert, balra egy m­agasabb barna férfit látott, akit nem ismerne föl. Ti­szánné egy nagyobb emberrel állt szemben, akit nem­­ fi­gyelt meg. Leshet, hogy ez volt Pogány. K­ondada: Látta Pogányt? A Grófnő: Nem. Mondada: Képről sem? A grófnő elmondja, hogy képen akkor nézte meg, amikor elterjedt a hire, hogy fölismerte. Azon a képen nem ismerte föl. Most a gyilkosság előtt lefolyt párbeszédet mondja el a grófnő. Néha pillanatokig gondolkozik, hogy minél hivebben adhassa vissza a szörnyű dráma részleteit. Mind a három katona beszélt, de legtöbbet Dobó és­­az, akit Pogánynak mondanak. Mondták, hogy Tiszát keresik és megkérdezték, mi van a kezében. Tisza nyugodtan azt felelte nekik, hogy „az enyémben revolver, a tiétekben puska.“ Többszöri fölszólitásra letette a revolvert a tükör­­alatti állványra és ekkor a katonák őket­ (a­­hölgyeket) akarták feltessékelni a szobából. De egyikük sem ment Ekkor kezdődött az a párbeszéd a­­katonák és Tisza kö­zött, hogy ki az oka a háborúnak. Dobó azt mondta, hogy ő nyolc éve katona, négyszer megsebesült, a ki tehet erről? Azután Dobó hátranézett és megkérdezte a hallban álló Sztanykovszkytól, hogy megvan-e az­ összeköttetés. Ez azt felelte, hogy igen, mire Dobó, még mindig lövésre kész fegyverrel, odaszólt Tiszának: „Kegyelmes úr, ütött a végső órai“ A gróf ekkor egy elszánt kiál­tással nekiugrott Dobónak, hogy lefogja fegyverét és ebben a pillanatban eldördült a sortűz. Ugyanebben a pilla­natban előre ugrott Almásy grófnő is, de amikor Tisza rádőlt, elvesztette az eszméletét. Amikor újra kinyitotta a szemét, Tiszánét a túlsó oldalon látta feküdni. A szo­bában már nem volt senki, csak a nagy lőporfüst maradt ott Tisza,­­még élt és azt mondta: „A fejem, a fejem!“ Mondada tárgyalásvezető szembesítette a tanúval a tetteseket. Figyelmeztette a grófnőt, hogy jól nézze meg őket, mert életről-halálról van szó. Hüttnert nem látta a grófnő, Sztanykovszkyban fölismeri azt, aki az ajtóban állt Dobóban pedig, aki a középen volt a tettesek közül Az utóbbi személyazonosságát ismételt kérdésre is meg­erősíti. Mondada (Dobóhoz): Hallotta, amit a grófnő mon­dott? Dobó: Igen, de én nem lőttem. A védelem részéről megkérdezik ezután, hogy kük részéről féltették Tiszát merénylettől Almásy grófnő megmondja, hogy a hatalomra e­­­rül­t csőcseléktől, amely a gyilkosság után is lehetetlenné tette a villából való kimenetelt. Károlyi Mihály még az­nap este koszorút küldött, de a család nyomban kidobta. A gyilkosság értelmi szerzőinek, a felbujtóknak Károlyi Mihályt és környezetét tartja. A geszti temetés részleteiről, a tömeg terrorisztikus hangulatáról nyilatkozik a grófnő s az utazásuk alatt tör­tént zavargásokról az az impressziója, hogy tendenció­zus­ak voltak. A rendőrségi kihallgatásokról szólva elmondja, hogy a gyakosság éjjelén Szentkirályi és néhány rendőrtiszt volt kint a villában. Azután nem történt semmi 1919 szep­tember 5-éig, amikor Gyulán két detektív jelent meg. Rö­viden kihallgatták, de megint eltelt több hét anélkül, hogy érdeklődtek volna a dolog irán­­ Október 10-én feljött a grófnő Pestre és telefonált a csendőrségre. Azt mondták neki, hogy másnap vagy harmadnap menjen el Nagy Ká­­rolyhoz. A grófnő csodálkozott ezen, mert azt hitte, hogy sürgős a dolog. Török védőnek arra a kérdésére, va­jon az akkori kormány, ha a legkisebb mértékben akarta volna, meg tudta voltra-e állapítani a bűnösöket, Almásy Denise azt

Next