Pesti Hírlap, 1920. szeptember (42. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-26 / 228. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAJC l , Egész évre 280 K — f Félévre 140 .. — „ Negyedévre 70 „ — ,, Egy hóra :. 25 „ — „ Egyes szám ára hely'ben, vidéken és pályaudvaron 1 korona Hirdetés és apróhirdetés díjszabás­zerinti Ara 2 korona.­­ Köznapokon 1 korona*. i XML évfolyam 228. (14,341.) szám. s* V. I r » fefg^. ^September 28. K­iadótulaj­donoson : LÉGRÁDY TESTVÉREK. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, V., Vilmos csonzér-ót 7. FIÓKKIADÓI­VATAL: Budapest, VXL, Erzsébet­ körút . A brüsszeli konferencia. Harminc állam­ képviselője konferenciára áll Brüsszelben a világ gazdasági válsága dol­gában. Magyarország küldötte is ott ül a zöld asztal mellett s előreláthatólag kedden lesz al­kalma, hogy röviden ismertesse a mi pénzügyi mizériáinkat. Jelentősége nagy ennek a nem­zetközi tanácskozásának, de a gyakorlati ered­ménye — legalább mi reánk nézve — valószí­nűleg kisebb lesz. Ellenséges és semleges álla­mok először tartanak ily nagyarányú közös ta­nácskozást, amelyen a győzők és győztesek együtt vannak. A közös nyomorúság kezdi el­tüntetni kissé a gyűlöletet. Olybá lehet venni a konferenciát, mint a népszövetségi tárgyalások előzetes szaktanácskozmányát. Nem fog hozni kötelező határozatokat, de fesztelen tanácsko­zást nyit meg,oly reális kérdésekről, amik az egész világot érintik. Már az összejövetel té­nyével is elismerték, hogy gazdasági válság­ban van az egész világ, tehát nemcsak a legyő­zöttek, hanem a győztesek is. Ezt bizonyítja az is, hogy a pénzügyi és gazdasági kérdések öt nemzetközi tekintélyű tudósát javaslatok ké­szítésével bízták meg, hogy miként lehetne az egész emberiséget kivezetni a háború okozta gazdasági katasztrófából! A világsajtóban már folyik is a vita főként a svéd Cassel s a francia Gide javaslatai fölött s a tudósoknak tárgyilagos indítványait is már abból a szem­pontból bírálgatják, hogy melyik használ a németeknek s melyik a "franciáknak s azt fir­tatják, hogy vajon mekkora lesz az ellentét az angolok és franciák fölfogása között? Maga az elnöklő svájci Ador már e megnyitójában jelezte, hogy a pénzügyi összeomlás ellen ta­nácskozó államok együttműködése a békeszer­ződésekben foglalt kötelezettségek teljesítését is hivatva van biztosítanni. E monumentumok­ból az látszik, hogy a háború szelleme még át­megy e békés szaktanácskozásra is s ennek eredményeit kisebbíti. Sőt az összes békeszer­ződések dacára is úgy tűnik föl előttünk, mint­ha a gyilkoló fegyverek pihenése óta a nemze­tek között gyilkos gazdasági harc és valuta­háború folynék, melyben nemcsak az államok vesznek részt, hanem a spekuláló társadalmak is. Mert előre kimondhatjuk azt az igazságot, amit a konferencián legkevesebbet fognak em­legetni, h­ogy a világ­ gazdasági válságának legfőbb oka a nemzetek politikai gyűlölködése s a kapzsi pénzügyi viaskodás. A győztes országok s főként Franciaor­szág beállította költségvetésébe a legyőzöttek kártérítését. A francia budget három részből áll: rendes, rendkívüli és újraépítési költség­előirányzattal. Ez az egész fölborul, ha Né­metországnak pénzügyi kedvezményt adnak. S ne felejtsük el az amerikai szakértők vélemé­nyét, mely szerint Franciaország pénzügyileg legyőzött ország. A brüsszeli konferenciát is befolyásolja tehát a francia-német viszály s növeli az összes államok között az ellentétet a gazdasági versenyből folyó természetes félté­kenység. Mindezt annak magyarázatául írjuk, hogy túlságos reményeket nem fűzünk a konfe­renciához. De a tudósok és szakértők tárgyila­gos kritikái és indítványai mindenesetre meg fogják termékenyíteni a nemzetek közvélemé­nyét. Mi magyarok nem tehetünk egyebet, mint hogy a koldusok névjegyzékébe való föl­vételünket kérjük. Évszázadokon át mellékletei voltunk más alapnak, most először szerepe­lünk „önállóan", amikor bejelentjük, hogy­nemzet­közi segítség nélkül nem tudunk „önál­lóan" fönnállani. De akik túlságosan sokat jár­nak a külső segítségtől, azoknak figyelmébe ajánlják, hogy még a győztes franciáknak is azt ajánlotta saját tudósuk, Gide, hogy Fran­ciaországot csak a­­ franciák építhetik újra. s Magyarországot is a magyaroknak kell meg-smenteni. Lengyelország megszállja Litvániát, a lengyel békefejtétesek. London, szept 25. A lengyel kormány értesí­tette a népszövetséget, hogy Lengyelország kényte­len lesz Litvániát m­egszállani. Hága, szept 25. Rigából táviratozzák a lon­doni Morningpostnak. Mihelyt lehetséges lesz, az orosz-lengyel béketárgyalások legújabb ülésén a lengyel delegáció elő fogja terjeszteni feltételeit, amelyeknek főbb pontjai a következők: 1. Az el­lenségeskedések azonnali megszüntetése. 2. A bol­sevikok az úgynevezett Pilsudski-vonal mögé hú­zódnak vissza, amelyet a lengyelek az orosz elő­nyomulás előtt júliusban szálltak meg. 3. A béke­szerződés egy pontja meg fogja állapítani annak haderőnek nagyságát, amelyet a két ellenség a bé­ketárgyalás alatt tarthat. 4. A lojalisták—krajevoi vonalat a fegyverszüneti szerződés aláírásától kez­dődőleg Keleteurópa és Oroszország között az át­járó forgalom számára nyitva tartják. Bécs, szept. 25. A Daily Telegraphnak jelen­tik Párisból. A nagykövetek tanácsa elhatározta, hogy Szovjetoroszország ellen október 15-én élet­be léptetik a blokádot, ha Oroszország október 10-ig nem írja alá­ a lengyelekkel a békét D'anfi­anzio a Beszélgetés a „Commandante"-val,­ledni kell a magyarokhoz. — „Amikor A Fistl Hirlap kiküldött munkatársától, D'Annunzióval beszélni a mostani mozgal­mas fiumei napokban, egyike a legnehezebb dol­goknak. Először az ünnepségek sorozata, tisztelgő küldöttségek végtelen zaja Azután az új állam ki­alakulásával együtt járó hosszú tárgyalások. Mind­éhez hozzá kell számítani a d'Annunzio nyugtalan temperamentumát: mindent maga akar intézni, min­denütt személyesen akar ott lenni. Már egy hete voltam Fiumében 0s valahányszor megjelentem a kormányzósági épületben, az adjutánsok, akiktől megkérdeztem, vajon azon a napon fogad-e Gab­rielle d'Annunzio, pontosan ugyanazokkal a sza­vakkal feleltek: — Non io credo! Il signor Commandasite e molto occupato! (Nem hiszem! A kormányzó úr nagyon el van foglalva!) Végül levelet írtam­ Gabrielle d'Annunzio­nak, amelyikben előadtam, hogy a „Pesti H­­­r-l­a­p" részéről jöttem le Fiuméba, napok óta hiába várom azt az alkalmat, hogy vele beszéljek, pedig a magyar közönséget bizonyára nagyon érdekelné, hogy Fiume mai urának mi mondanivalója van számára? Reggel kilenc órakor — megbízható em­ber útján — gondoskodtam arról, hogy levelem d'Annunzio saját kezébe kerüljön. Két órával ké­sőbb markantam az er­ősítést, hogy a signor Com­mandante délután hat órakor fogad. Ezzel azon­ban még nem volt vége az odisszeának. Tíz perc­cel a kitűzött óra előtt új értesítés érkezett hozzám. A kormányzó nagyon sajnálja, közbejött akadályok miatt másnapra kénytelen halasztani az audien­ciát Még két nap telt el,­­ két nap, miközben a signor Commandante előszobájában mindig ugyan­azokat a várakozó arcokat bújtam — végre aztán megnyílt előttem a legbelső ajtó s ott álltam Gab­rielle d'Annunzio előtt. Az arditi csapatok csuka­szürke egyenruhájában fogadott. A katonablúz mély kivágása szabadon ha­gyja fehér ingmellét, alacsony duplagallérját és bosaziit, fekete nyakken­dőjét Feketelen, élénk fogadtatás. Mialatt a terem közepén álló zöldterites asztalhoz ültet, kedvesen bocsánatot kér azért, hogy ilyen sokáig megváratott Maga is az asztalhoz ül, cigarettával kínál és várja a kérdéseimet Megkérem, beszéljen valamit az új guarnerói régensségről. D'Annunzio szájában gyors tempóban peregnek a gyönyörűen muzsikáló olasz szavak: , _ _ — Egy esztendő óta mindenféle békés és háborús eszközzel megkíséreltük azt, hogy Olaszországgal, az entente-nal és az ellenséges államokkal elismertessük Fiu­me olaszságát. Ez az egy évi birtoklás nem került ellentétbe semmiféle befejezett tény­nyel, mert sem Olaszország, sem a szövetségesek, sem azok a heterogén né­pek, amelyek a környéken laknak, nem kísérelték­ meg, hogy a mi birtoklásunkkal szembehelyezkedjenek. Az én jelszavam az volt, hogy aki bírja, marja. A múlt év szeptember tizenkettedikén jöttem Bou­chiból Fiuméba. Egy esztendő alatt szem­behelyezkedtem Olaszország hivatalos po­litikájával és a szomszédos népek akaréiz­tával. Mindezt háborgatás nélkül megte­hette­m­. És most egy év múltán jogom van azt hinni, hogy Fiuméban megmaradnak azok az állapotok, amelyeket itt megte­remtettem. Azok, akik ellenségeink vol­ jelszava , aki bírja, marja. " Keze­meg költő voltam ..." A kis káplár. Fiume, szeptember 23- 1­4­­tak, franciák, amerikaiak, amikor velük­­ erről beszéltem, bevallották előttem, hogy, legyőzöttnek tekintik magukat. — Signor Commandante! — kérdeztem ez­után — hogyan képzeli el Fiume jövőjét? — Amint ön is tudja, szabad kikötőt akarunk itt csinálni. Ilyen módon itt kikö­tője lesz a magyaroknak, éppen úgy, mint a románoknak vagy a cseheknek. A horvá­toknak és a szlovéneknek is, ha ezek a né­pek szabadulnak a jugoszláv igától. Ezután külön kérdés nélkül a magyarokról és Magyarországról kezdett beszélni: — A magyarok a mi régi barátaink. Igaz, hogy volt idő, amikor a magyarok — a háború alatt — ezt elfelejtették, mert a magyar katonák sok rosszat követtek el Olaszországban. A harctereken annak ide­jén nekem is volt alkalmam meghallgatni a meggyötört emberek, olasz nők pana­szait. Ezt természetesen elfelejtettük, amikor a háborúnak vége lett. Most újra éled bennlünk azoknak a nagy magyarok­­nak emléke, akik részt vettek Olaszország újjáteremtésének dicsőséges munkájár­ban és Garibaldi oldalán küzdöttek a mi oldalunkon. És az olasz-magyar tradíciók. A humanizmus, Corvin Mátyás, Magyar­országi Szent Erzsébet. Abban az időben, amikor még költő voltam inkább és nem vezér, aki élére áll a népének, elmerültem a magyar humanizmus és Corvin Mátyás korának a tanulmányozásában. Azt tudja, hogy Corvin Mátyás nagyon szerette a zenét! Én mindenfelé összekerestem a régi zenélő szerszámokat. És a mi régi olasz zene-instmmaink legszebb darabjai Ma­gyarországról kerültek hozzám. Van kü­lönben a gyüjtettsényemben egy darab, amiről az a zenekereskedő, ciki nekem el­adta, azt állítja, hogy a Sapho lírája volt. D'Annunzio nyugtalan, csapongó fantáziája most ismét a politikára ugrott vissza. — Én tehát azt hiszem, hogy nekünk mindent elfelejtve közelednünk kell a ma­gyarokhoz. Megvan köztünk a gondolko­zás és a kultúra közössége. Barátoknak kell lennünk! X X X X X X X X X X X sem­mi nehézsége nem lesz annak, hogy az önök hazája szabadon használja a kikötőnket, hiszen a mi országunk a legszabadabb or­szág lesz az egész világon! Más részről azok az idegenek, akik részt vettek a mi ünnepségünkön, nem tagadhatják, hogy a mi városunk tiszta, telivér olasz város! Mondhatom, hogy bár mutatkoztak itt el­lenszenvek, megnyertük ezt a földet. X XXXXXXXXXXX X X X X bizonyosra veszem, hogy megértjük egymást. Bőszen végül a természet is hasonlónak alkotott bennün­ket. A merész bátorság, a nagylelkűség, a szép és grandiózus élet szeretete. Ezek

Next