Pesti Hírlap, 1920. október (42. évfolyam, 232-258. szám)

1920-10-19 / 247. szám

/ 2 ( A szocialisták súlyos veresége az osztrák választásokon. I A Pesti Hirlap kiküldött munkatársától. Bécs, okt. 18. Ausztria fővárosa a választások ered­né­ny­ánek hatása alatt áll. A keresetiű­ szocialis­ták győzték, a szociáldemokraták vereséget szenvedtek. Maga Bécs városa a leghatározot­tabban, visszautasította a szociáldemokratáik osztályharcos programmját. Mind­en jel arra vall, hogy a vörös hullám megtört Hétfőn éjszaka ekként állott a számszerű helyzet. Eddig megválasztottak 71 keresztényszocialis­tát, 57 szociáldemokratát, 12 nagynémetet, 2 paraszt­pártit és 1 polgári munkapártit. (gróf Czernim.) A kreansi választókerület (8 mandátum) választási eredménye még hiányzik. Ehhez a 151 mandátum­hoz járul még Karinthia 9 mandátuma, amelyeket az ottani választásokig az eddigi képviselők (4 szociáldemokrata, 3 keresztényszocialista és 2 nagyném­et) töltenek ka. Ezenfelül a maradéksza­­vazatok alapján még 15 mandátum kerül felosz­tásra a szám­baj­övő pártok köözt. Az eddig meg­állapított eredmény szerint a szo­ciáldemokra­ták és a nagynémetek 6—6 mandátumot veszí­tenek, ebből kettőt a parasztpárt javára. A zsidó nemzetiek és a csehek egy-egy mandátumot veszíte­nek. A keresztényszocialisták ellenben tizenkét man­dátumot nyertek. A megválasztott képviselők közt vannak: a szociáldemokraták részéről Renner és Hanuscih államtitkárok, valamint Adler Frigyes, a­­ keresztényszocialisták sorában Mayr államtitkár,­­Hauser elnök és Fink alkancellár, a nagynémetek­­közt Dingh­ofer elnök Linzben Schraffel keresztény­szocialista tartományi főnök, kisebbségben maradt Schöpfer udvari tanácsossal szemben, akit ugyan­csak keresztényszocialista programmal választottak meg. A Reichsrath épületében már hétfőn dél­előtt megjelent néhány újonan megválasztott képviselő. Különösen sokan voltak köztük a ke­resztényszocialisták, akik nagy megelégedéssel vet­ték tudomásul a ma már vidékről is beérkezett vá­lasztási eredményeket A dolgok további fejlődésé­ről és az új nemzetgyűlés viszonyainak alakulá­sáról még senki sem nyilatkozott. Azt sem tudják még, hogy hogyan alakul ki a nemzetgyűlés több­sége, amelytől függ az is, hogy kit jelölnek az ál­lami vezető pozíciókba. Az államszövetségi elnöki állásra kizárólag a keresztényszocialisták tarthat­­nak már igényt, mint a mostani nemzetgyűlés leg­erősebb pártja. Amennyiben a szociáldemokraták ismét koalícióra lépnek a keresztényszocialistákkal, úgy közülök fog kikerülni a nemzetgyűlés elnöke. Ezek a kérdések azonban még tisztázandók. Mint­hogy az újonan választott képviselők a választás fáradalmai után kis pihenőre s­zorulnak, alig le­het arra számítani, hogy a pártvezérek társ­alásai e hét vége vagy a jövő hét eleje előtt megkezdődje­nek Pénzügyi körökben azt hiszik, hogy a válasz­tások eredménye a kapitalista körök szempontjából a képzelhető legkedvezőbb. Hangsúlyozzák, hogy a szociáldemokrata párt csak Bécsben kereken 100 ezer szavazatot vesztett, úgy hogy a választók nagy rése® határozottan visszautasította e párt osztály­harcos programmját. Ettől irányadó befolyást vár­nak a szocialista párt pro­grammjára és hanghordo­zására. A keresztényszocialista párt nagy sikerét főleg abból a szempontból méltatták, hogy habár az adóprogramm­ban részes, mégris mindig töreke­dett arra, hogy a köz érdekében a termelés érdekeit is szem előtt tartsa. Dr Reisch pénzügyi államtit­kár állását, aki mindig a túlzott megadóztatás po­litikájának exponense volt, megrendültnek mondják. Azt beszélik, hogy a választások eredménye a kül­földön is kedvező hatást keltett, annál inkább, mert a kommunista párt teljes kudarca, minthogy csak kevés szavazatot tudott összehozni, beigazolja a külföld előtt, hogy Ausztriában nincs talaja a bol­sevista kísérletezésnek. Simon Vilmos: A vörös hullám megtört Bécs, okt 18. A Reichspost úgy véli, hogy a vörös hullám most végleg megtört. Jellemző azon­ban az a nyilatkozata, hogy a tegnapi választás eredménye egyáltalán nem menti fel a szociálde­mokratákat az államügyekben való részvétel köte­lessége alól. A Reichspost tehát ebben kétségtele­nül­ az új koalíció megé áll. A Neue Freie Presse a választások eredményéből a következőket álla­pítja meg: Az ausztriai nép többsége kivánja a magántulajdon fentartását is ellenei a radukális kísérletezést és a kommunista felforgatást. Alkormányzó a király-kérdésről. A forradalmi mámor és a demagógia elleni. — A székesfehérvári ünnep. Székesfehérvár város 13 Fejér megye hazafias közön­sége fényes ünnep keretében ünnepelte meg a nemzeti had­sereg Székesfehérvárra történt bevonulásának évfordulóját. Az ünnepség kimagasló pontja a város és a vármegye kö­zönségének áldozatkészségéből a nemzeti hadsereg fogadta­tása színhelyén emelt emlékoszlop felavatása volt. A kor­mányzó Magasházy László szárnysegéd kíséretében érke­zett meg. A vármegyeházán a hatóságok gyűltek egybe fo­gadtatására. A kormány részéről Sréter Istiván honvédelmi miniszter jelent meg az ünnepségen. Szent István megyéje és városa nevében Havranek József alispán üdvözölte a kormányzót, akit az üdvözlés után gróf Károlyi József fő­ispán látott villásreggelire. A szabadbattyáni országút ne­gyedik kilométerénél levő emlékoszlophoz elzarándokolt a környék és az egész ősi koronázó város közönsége. A kor­mányzó megtekintette az emlékoszlopot, amelyen a követ­kező szavak hirdetik utókornak, hogy „Ezen a helyen fo­gadta 1919 október 12-én délelőtt kilenc órakor Fejér megye és Székesfehévár város közönsége hazánk reményét, a nem­zeti hadsereget s annak élén nagybányai Horthy Miklós fő­vezért. Kisérje áldás kezében nemzetünk viharvert zászla­ját. Kárpátoktól az Adriáig visszhangozzék újra a magyar katona halhatatlan dicsősége." A kormányzó a főispán üd­­vözlésére a következőkép válaszolt: " Egy évvel ezelőtt tulajdonképen e helyen fejeződött be egy sötét, szégyenteljes időszak és in­nen indult előre négyszázéves álmunk megvalósu­lása, a szebb magyar jövőnek záloga: a nemzeti had­sereg. És Fehér vármegye hazafias közönsége szob­rot emelt e történelmi helyen, oltárául a hazaszere­tetnek, hadseregünkbe vetett bizalmának és remény­ségének és örök tilalomfául a destrukciónak és a széthúzásnak. Ez az emlékszobor késztet az emléke­zésire és ha visszagondolok az elmúlt esztendőre, sok szép és nagy alkotás jelzi egy uj, szebb, dicsőbb korszak virradatát­lan, megbízható hadseregünk, az alkotmányos élet helyreállt, a külföld kezd ben­nünket megismerni, érték­elni és megbecsülni , az építő és termelő munka pedig már éledezik az egész vonalon.­­ És ha én mégis ma hazánk egén nem a napfényt, hanem a fellegeket látom, annak oka az, hogy nem minden alakult úgy, ahogyan egy évvel ezelőtt Szent István városában elképzeltem és óhaj­tottam. Azt hittem, hogy a nemzet annyi megpróbál­tatás, szégyen és megalázás után egészen egygyl forradt a haza megmentésében. Ez nem történt meg. Az emberek nem tudják levetkőzni a forradalmi má­mort. Mindenki vezetni akar, de senki sem akar ve­zettetni. Mindenki politizál és mindenki, de külö­nösen egyes csoportok egymaguk akarják az összes kérdéseket megoldani, még­pedig azonnal, egy csapásra megoldani. Sor­rend nélkül, meggondolatlanul, előkészítés nélkül vetik bele a közvéleménybe a legnagyobb problémá­kat, ami nem vezethet megoldásra és megnyugvásra, csak izgalmakra s az alig visszaszerzett belbéke megrendítésére, még akkor is, ha ezek a törekvések különben jóhiszeműek és hazafiságból erednek. Egy jogállamban tömegek, felelőtlen elemek nem diktál­hatnak, csak az alkotmányos fórumok, melyeknek vezetését mindenki respektálni tartozik. Ezek a fó­rumok k­ell hogy kibírjanak minden igazságos, pár­tatlan, főleg hivatott kritikát, de nem engedhetem meg, hogy a politizálást és hívatlan kritikát egyesek oly mértékben űzzék, hogy az már a tömegek lází­tásába csapjon át. Elhatározod akaratom, hogy a magyar nép végleges megnyugvása érdekében a dema­g­ógiát egyszersmind cukorra elnémitsam. — Újabban újra mind sűrűbben lehetett ész­lelni olyan törekvéseket, amelyek a király szemé­lyinek kérdését igyekeztek előtérbe tolni. Mindnyá­jan egyetértünk abban, hogy ez az ország, meg nem tagadva ezeréves múltját, mint királyság folytassa életét a nemzetek nagy­­közösségében és mindnyájan szeretnék Szent István koronáját régi fényében tün­dökölve látni. Odáig azonban még nagy külpolitikai feladatok és a belső konszolidáció nehéz munkáinak befejezése állanak előttünk. Azok, akik a király sze­mélyének kérdését idő előtt bolygatják, a nemzet egységét bontják meg, az ország polgárainak lelkét forradalmasítják, megakasztják a belső konszolidá­ciót és ezzel bénítják külpolitikai cselekvőképessé­günket is. Jól tudom, hogy vannak olyanok is, aki­ket nem a múlt hagyományaihoz való ragaszkodás vezet hanem önző célokból, vagy egyenesen azzal a gonosz szándékkal tartják ébren az ily kérdéseket, hogy ezáltal megzavarják és megakaszszák azt a gyógyulási folyamatot, amelyre a nemzetnek a há­ború és a forradalmak pusztításai után szüksége van, sőt akadnak, akik kölcsönös bizalmatlanság ébresztése és sztétkázás előidézése végett a rágal­mak és gyanúsítások piszkos eszközeivel dolgoznak, nem kímélve hol jó­, hol rosszhiszeműleg az én sze­mélyemet sem. Holott mindenkinek tudnia kellene, hogy Magyarországnak a királyi hatalom gya­korlása szünetelésének idejére a nemzet­gyűlés által a legfőbb hatalom helytartó­nul megválasztott kormányzója nem él b v­issza e hatalommal, nem nyúlhat a ki­ályi hatalom, nem nyúlhat a király trón után. — Én igy fogom fel kötelességemet Értsék meg kötelességüket mások is. Aki nem érti meg, az­z­al meg fogjuk értetni. Kísérletezésre idő nincs, aki nem alkalmazkodik a jogrendhez, az bűnhődni fog. PESTI HÍRLAP 1320. október 19., kedd. A kormányzó hosszas tapssal és éljenzéssel fogadott beszéde után következett a tábori mise, melyet P.. Zadra­vecz István tábori püspök celebrált a beteg Prohászka Ot­tokár helyett. Mise után Gines Aladár evangélikus és Med­gyaeseny Vince református esperes imája következett, majd az egybegyűlt közönséghez P. Zadravecz István tábori püs­pök mondott beszédet. Székesfehérvár nevében dr Zavaros Aladár polgármester örömmel és boldogan vette át az em­lékművet. A hírtyárség és a cserkészcsapat díszmenete után a kormányzót a közönség lelkes éljenzése között kíséretével eltávozott. I „ s" " s"~~"R Rakovszky nagyobb takarékosságot sürget. A házelnök a zsidókérdésről. Rakovszky István, a nemzetgyűlés elnöke, va­sárnap beszámolót mondott kerülete székhelyén, Veszprémben, ahol választói nagy szeretettel fogad­ták. Kifejtette többek között, hogy komolyabb, több munkakedvet és lelkiismeretességet mutató és köny­nyebben vezethető parlamentet, mint a jelenlegi nemzetgyűlés, huszonöt év óta nem látott." A kis­gazdák olyan komolyságot és ügyszeretetet tanúsí­tanak, amely a legmagasabb színvonalon álló parla­mentek becsületére várhatik. Nagy előnye a nemzet­gyűlésnek, hogy a vitákban megszűnt a gyűlölködő hang, ami régebben megvolt és nagy mértékben oka volt annak, hogy odáig jutottunk ahol most va­gyunk. Amennyire koncedálja a cenzúra szükséges­ségét, annyira ellenzi a parlamenti szólásszabadság érintését. Oly nagy közjogi biztosíték ez, hogy min­dé®. erejével küzdeni fog érte. A szólásszabadságot meg kell óvni mindenféle klotűrrel szemben. Az államélet terén nem tanúsíthatják azt a takarékos­ságot, amelyre szükség volna. A régi Magyarország­nak 63 vármegyével elég volt 9 minisztérium, most 16 vármegyének 14 minisztere van. A minisztériumok egyéni ambíciók kielégüésére­ szolgálnak. A tisztvi­viselők számára nincs pénz és a katonaság számára nincs elegendő ellátás, de a politikai államtitkárok­nak, a felesleges minisztériumok számára van elég pénz. Politikai államtitkári állást kis ország nem engedhet meg magának. Minden helyre arra méltó embereket kell tenni Fent olyan esztelen pénzpo­csékolás folyik, amely nemcsak­­az ország pénzügyi helyzetét rontja le még jobban, de a parlament füg­­ getlensége szempontjából is veszedelmes, mert a 206 tagú nemzetgyűlésben mintegy 26—28 hivatalnok foglal helyet, akinek érdeke, hogy a kormány meg­maradjon. Keresztül lehetne vinni takarékossági célból azt is, hogy a parlament ülésezése 4—5 hó­­napig tartson és a többi 7 hónapot a képviselők ott­hon töltsék munkával. — Már huszonöt évvel ezelőtt és azóta is min­dig rá akarta terelni a figyelmet a zsidókérdésre. Felismerte ezt a nagy veszedelmet, támadta is őket, de száját sohasem hagyta el oly szó, hogy „Üsd a zsidót", sem pedig a vallása miatt nem gúnyolta ki őket Nem kívánja egyetlen magyar polgártársát sem megrövidíteni állampolgári jogaiban, de meg­követeli, hogy az igazi magyarok jogát, az igazi magyar nép gazdasági fejlődését jólétét, erkölcsi meggyőződését minden körülmények közt megvéd­jék. A zsidók a múltban visszaéltek azzal a ven­dégszeretettel, nagylelkűséggel és barátsággal, a­melyben a magyar nép őket részesí­tete. Mindent, ami szent volt, sárba tiportak, nevetség tárgyává tettek A destruálásban nemcsak Károlyi volt a hibás, hanem a zsidóság is. A zsidó nagy­öke állt a hátuk mögé, a Hatvanyak, akik előbb anyagilag kirabolták az országot, azután erkölcsileg akarták tönkretenni. A destrukció nem lehetett volna úrrá, ha a h­áttérben nem állottak volna azok, akik kar­cérkodtak a nyomorúsággal, amelyet az ő kapita­lizmusuk idézett fel. Nélkülük nem sikerült volna a Kun Bélának, a kurdiaknak megrontani s tönkre­tenni ezt az országot Bűne a zsidóságnak, hogy a nélkülözés idején nem állott a keresztény ma­gyarság védelmére. A munkásság szervezkedését meg kell engedni, de nem szabad tűrni oly gazda­sági szervezkedést, amely a jövőben politikai be­folyást akar érvényesíteni. Először azokat a föl­deket kell igénybe venni a felosztásnál, amelyek a háború alatt cseréltek gazdát. A beszédet nagy tetszéssel fogadták. Utána Beniczky Ödön szólalt fel, hangsúlyozva, hogy Ra­kovszky politikai hívei vele együtt fognak küzdeni a parlamenti szólásszabadságért. Délben Rott püs­pök látta vendégül a Ház elnökét. Csernyus Mihály és Tans­ler Béla tartottak még beszédet. Haller kultuszminiszter a női választójogról tartott beszédet a főváros XX. választókerületi in­gesztényszocialista­ pártj­a gyűlésén. Azok ak­­arják elvenni a nők választójogát — mondotta — akik a keresztény kurzus keresztény szellemét is meg akarják nyirbálni. És ezért nem járul hozzá ahhoz, hogy csak egy embertől is elvegyék a választójo­got. Erkölcsi kötelessége minden képvis­előinek sík­ra szállni a nők választójogáért Végül bejelentette a miniszter, hogy felhatalmazást kapott a minisz­tertanácstól egy olyan törvényjavaslat benyújtá­sára, amelynek segélyével a színházakat, mozikat és más szórakozóhelyeket a saját hatáskörébe von­ja. A színházból templomot, a moziból iskolát fo­gunk­ csinálni, — mondotta a miniszter.

Next