Pesti Hírlap, 1920. október (42. évfolyam, 232-258. szám)
1920-10-19 / 247. szám
/ 2 ( A szocialisták súlyos veresége az osztrák választásokon. I A Pesti Hirlap kiküldött munkatársától. Bécs, okt. 18. Ausztria fővárosa a választások erednényánek hatása alatt áll. A keresetiű szocialisták győzték, a szociáldemokraták vereséget szenvedtek. Maga Bécs városa a leghatározottabban, visszautasította a szociáldemokratáik osztályharcos programmját. Minden jel arra vall, hogy a vörös hullám megtört Hétfőn éjszaka ekként állott a számszerű helyzet. Eddig megválasztottak 71 keresztényszocialistát, 57 szociáldemokratát, 12 nagynémetet, 2 parasztpártit és 1 polgári munkapártit. (gróf Czernim.) A kreansi választókerület (8 mandátum) választási eredménye még hiányzik. Ehhez a 151 mandátumhoz járul még Karinthia 9 mandátuma, amelyeket az ottani választásokig az eddigi képviselők (4 szociáldemokrata, 3 keresztényszocialista és 2 nagynémet) töltenek ka. Ezenfelül a maradékszavazatok alapján még 15 mandátum kerül felosztásra a számbajövő pártok köözt. Az eddig megállapított eredmény szerint a szociáldemokraták és a nagynémetek 6—6 mandátumot veszítenek, ebből kettőt a parasztpárt javára. A zsidó nemzetiek és a csehek egy-egy mandátumot veszítenek. A keresztényszocialisták ellenben tizenkét mandátumot nyertek. A megválasztott képviselők közt vannak: a szociáldemokraták részéről Renner és Hanuscih államtitkárok, valamint Adler Frigyes, a keresztényszocialisták sorában Mayr államtitkár,Hauser elnök és Fink alkancellár, a nagynémetekközt Dinghofer elnök Linzben Schraffel keresztényszocialista tartományi főnök, kisebbségben maradt Schöpfer udvari tanácsossal szemben, akit ugyancsak keresztényszocialista programmal választottak meg. A Reichsrath épületében már hétfőn délelőtt megjelent néhány újonan megválasztott képviselő. Különösen sokan voltak köztük a keresztényszocialisták, akik nagy megelégedéssel vették tudomásul a ma már vidékről is beérkezett választási eredményeket A dolgok további fejlődéséről és az új nemzetgyűlés viszonyainak alakulásáról még senki sem nyilatkozott. Azt sem tudják még, hogy hogyan alakul ki a nemzetgyűlés többsége, amelytől függ az is, hogy kit jelölnek az állami vezető pozíciókba. Az államszövetségi elnöki állásra kizárólag a keresztényszocialisták tarthatnak már igényt, mint a mostani nemzetgyűlés legerősebb pártja. Amennyiben a szociáldemokraták ismét koalícióra lépnek a keresztényszocialistákkal, úgy közülök fog kikerülni a nemzetgyűlés elnöke. Ezek a kérdések azonban még tisztázandók. Minthogy az újonan választott képviselők a választás fáradalmai után kis pihenőre szorulnak, alig lehet arra számítani, hogy a pártvezérek társalásai e hét vége vagy a jövő hét eleje előtt megkezdődjenek Pénzügyi körökben azt hiszik, hogy a választások eredménye a kapitalista körök szempontjából a képzelhető legkedvezőbb. Hangsúlyozzák, hogy a szociáldemokrata párt csak Bécsben kereken 100 ezer szavazatot vesztett, úgy hogy a választók nagy rése® határozottan visszautasította e párt osztályharcos programmját. Ettől irányadó befolyást várnak a szocialista párt programmjára és hanghordozására. A keresztényszocialista párt nagy sikerét főleg abból a szempontból méltatták, hogy habár az adóprogrammban részes, mégris mindig törekedett arra, hogy a köz érdekében a termelés érdekeit is szem előtt tartsa. Dr Reisch pénzügyi államtitkár állását, aki mindig a túlzott megadóztatás politikájának exponense volt, megrendültnek mondják. Azt beszélik, hogy a választások eredménye a külföldön is kedvező hatást keltett, annál inkább, mert a kommunista párt teljes kudarca, minthogy csak kevés szavazatot tudott összehozni, beigazolja a külföld előtt, hogy Ausztriában nincs talaja a bolsevista kísérletezésnek. Simon Vilmos: A vörös hullám megtört Bécs, okt 18. A Reichspost úgy véli, hogy a vörös hullám most végleg megtört. Jellemző azonban az a nyilatkozata, hogy a tegnapi választás eredménye egyáltalán nem menti fel a szociáldemokratákat az államügyekben való részvétel kötelessége alól. A Reichspost tehát ebben kétségtelenül az új koalíció megé áll. A Neue Freie Presse a választások eredményéből a következőket állapítja meg: Az ausztriai nép többsége kivánja a magántulajdon fentartását is ellenei a radukális kísérletezést és a kommunista felforgatást. Alkormányzó a király-kérdésről. A forradalmi mámor és a demagógia elleni. — A székesfehérvári ünnep. Székesfehérvár város 13 Fejér megye hazafias közönsége fényes ünnep keretében ünnepelte meg a nemzeti hadsereg Székesfehérvárra történt bevonulásának évfordulóját. Az ünnepség kimagasló pontja a város és a vármegye közönségének áldozatkészségéből a nemzeti hadsereg fogadtatása színhelyén emelt emlékoszlop felavatása volt. A kormányzó Magasházy László szárnysegéd kíséretében érkezett meg. A vármegyeházán a hatóságok gyűltek egybe fogadtatására. A kormány részéről Sréter Istiván honvédelmi miniszter jelent meg az ünnepségen. Szent István megyéje és városa nevében Havranek József alispán üdvözölte a kormányzót, akit az üdvözlés után gróf Károlyi József főispán látott villásreggelire. A szabadbattyáni országút negyedik kilométerénél levő emlékoszlophoz elzarándokolt a környék és az egész ősi koronázó város közönsége. A kormányzó megtekintette az emlékoszlopot, amelyen a következő szavak hirdetik utókornak, hogy „Ezen a helyen fogadta 1919 október 12-én délelőtt kilenc órakor Fejér megye és Székesfehévár város közönsége hazánk reményét, a nemzeti hadsereget s annak élén nagybányai Horthy Miklós fővezért. Kisérje áldás kezében nemzetünk viharvert zászlaját. Kárpátoktól az Adriáig visszhangozzék újra a magyar katona halhatatlan dicsősége." A kormányzó a főispán üdvözlésére a következőkép válaszolt: " Egy évvel ezelőtt tulajdonképen e helyen fejeződött be egy sötét, szégyenteljes időszak és innen indult előre négyszázéves álmunk megvalósulása, a szebb magyar jövőnek záloga: a nemzeti hadsereg. És Fehér vármegye hazafias közönsége szobrot emelt e történelmi helyen, oltárául a hazaszeretetnek, hadseregünkbe vetett bizalmának és reménységének és örök tilalomfául a destrukciónak és a széthúzásnak. Ez az emlékszobor késztet az emlékezésire és ha visszagondolok az elmúlt esztendőre, sok szép és nagy alkotás jelzi egy uj, szebb, dicsőbb korszak virradatátlan, megbízható hadseregünk, az alkotmányos élet helyreállt, a külföld kezd bennünket megismerni, értékelni és megbecsülni , az építő és termelő munka pedig már éledezik az egész vonalon. És ha én mégis ma hazánk egén nem a napfényt, hanem a fellegeket látom, annak oka az, hogy nem minden alakult úgy, ahogyan egy évvel ezelőtt Szent István városában elképzeltem és óhajtottam. Azt hittem, hogy a nemzet annyi megpróbáltatás, szégyen és megalázás után egészen egygyl forradt a haza megmentésében. Ez nem történt meg. Az emberek nem tudják levetkőzni a forradalmi mámort. Mindenki vezetni akar, de senki sem akar vezettetni. Mindenki politizál és mindenki, de különösen egyes csoportok egymaguk akarják az összes kérdéseket megoldani, mégpedig azonnal, egy csapásra megoldani. Sorrend nélkül, meggondolatlanul, előkészítés nélkül vetik bele a közvéleménybe a legnagyobb problémákat, ami nem vezethet megoldásra és megnyugvásra, csak izgalmakra s az alig visszaszerzett belbéke megrendítésére, még akkor is, ha ezek a törekvések különben jóhiszeműek és hazafiságból erednek. Egy jogállamban tömegek, felelőtlen elemek nem diktálhatnak, csak az alkotmányos fórumok, melyeknek vezetését mindenki respektálni tartozik. Ezek a fórumok kell hogy kibírjanak minden igazságos, pártatlan, főleg hivatott kritikát, de nem engedhetem meg, hogy a politizálást és hívatlan kritikát egyesek oly mértékben űzzék, hogy az már a tömegek lázításába csapjon át. Elhatározod akaratom, hogy a magyar nép végleges megnyugvása érdekében a demagógiát egyszersmind cukorra elnémitsam. — Újabban újra mind sűrűbben lehetett észlelni olyan törekvéseket, amelyek a király személyinek kérdését igyekeztek előtérbe tolni. Mindnyájan egyetértünk abban, hogy ez az ország, meg nem tagadva ezeréves múltját, mint királyság folytassa életét a nemzetek nagyközösségében és mindnyájan szeretnék Szent István koronáját régi fényében tündökölve látni. Odáig azonban még nagy külpolitikai feladatok és a belső konszolidáció nehéz munkáinak befejezése állanak előttünk. Azok, akik a király személyének kérdését idő előtt bolygatják, a nemzet egységét bontják meg, az ország polgárainak lelkét forradalmasítják, megakasztják a belső konszolidációt és ezzel bénítják külpolitikai cselekvőképességünket is. Jól tudom, hogy vannak olyanok is, akiket nem a múlt hagyományaihoz való ragaszkodás vezet hanem önző célokból, vagy egyenesen azzal a gonosz szándékkal tartják ébren az ily kérdéseket, hogy ezáltal megzavarják és megakaszszák azt a gyógyulási folyamatot, amelyre a nemzetnek a háború és a forradalmak pusztításai után szüksége van, sőt akadnak, akik kölcsönös bizalmatlanság ébresztése és sztétkázás előidézése végett a rágalmak és gyanúsítások piszkos eszközeivel dolgoznak, nem kímélve hol jó, hol rosszhiszeműleg az én személyemet sem. Holott mindenkinek tudnia kellene, hogy Magyarországnak a királyi hatalom gyakorlása szünetelésének idejére a nemzetgyűlés által a legfőbb hatalom helytartónul megválasztott kormányzója nem él b vissza e hatalommal, nem nyúlhat a kiályi hatalom, nem nyúlhat a király trón után. — Én igy fogom fel kötelességemet Értsék meg kötelességüket mások is. Aki nem érti meg, azzal meg fogjuk értetni. Kísérletezésre idő nincs, aki nem alkalmazkodik a jogrendhez, az bűnhődni fog. PESTI HÍRLAP 1320. október 19., kedd. A kormányzó hosszas tapssal és éljenzéssel fogadott beszéde után következett a tábori mise, melyet P.. Zadravecz István tábori püspök celebrált a beteg Prohászka Ottokár helyett. Mise után Gines Aladár evangélikus és Medgyaeseny Vince református esperes imája következett, majd az egybegyűlt közönséghez P. Zadravecz István tábori püspök mondott beszédet. Székesfehérvár nevében dr Zavaros Aladár polgármester örömmel és boldogan vette át az emlékművet. A hírtyárség és a cserkészcsapat díszmenete után a kormányzót a közönség lelkes éljenzése között kíséretével eltávozott. I „ s" " s"~~"R Rakovszky nagyobb takarékosságot sürget. A házelnök a zsidókérdésről. Rakovszky István, a nemzetgyűlés elnöke, vasárnap beszámolót mondott kerülete székhelyén, Veszprémben, ahol választói nagy szeretettel fogadták. Kifejtette többek között, hogy komolyabb, több munkakedvet és lelkiismeretességet mutató és könynyebben vezethető parlamentet, mint a jelenlegi nemzetgyűlés, huszonöt év óta nem látott." A kisgazdák olyan komolyságot és ügyszeretetet tanúsítanak, amely a legmagasabb színvonalon álló parlamentek becsületére várhatik. Nagy előnye a nemzetgyűlésnek, hogy a vitákban megszűnt a gyűlölködő hang, ami régebben megvolt és nagy mértékben oka volt annak, hogy odáig jutottunk ahol most vagyunk. Amennyire koncedálja a cenzúra szükségességét, annyira ellenzi a parlamenti szólásszabadság érintését. Oly nagy közjogi biztosíték ez, hogy mindé®. erejével küzdeni fog érte. A szólásszabadságot meg kell óvni mindenféle klotűrrel szemben. Az államélet terén nem tanúsíthatják azt a takarékosságot, amelyre szükség volna. A régi Magyarországnak 63 vármegyével elég volt 9 minisztérium, most 16 vármegyének 14 minisztere van. A minisztériumok egyéni ambíciók kielégüésére szolgálnak. A tisztviviselők számára nincs pénz és a katonaság számára nincs elegendő ellátás, de a politikai államtitkároknak, a felesleges minisztériumok számára van elég pénz. Politikai államtitkári állást kis ország nem engedhet meg magának. Minden helyre arra méltó embereket kell tenni Fent olyan esztelen pénzpocsékolás folyik, amely nemcsakaz ország pénzügyi helyzetét rontja le még jobban, de a parlament füg getlensége szempontjából is veszedelmes, mert a 206 tagú nemzetgyűlésben mintegy 26—28 hivatalnok foglal helyet, akinek érdeke, hogy a kormány megmaradjon. Keresztül lehetne vinni takarékossági célból azt is, hogy a parlament ülésezése 4—5 hónapig tartson és a többi 7 hónapot a képviselők otthon töltsék munkával. — Már huszonöt évvel ezelőtt és azóta is mindig rá akarta terelni a figyelmet a zsidókérdésre. Felismerte ezt a nagy veszedelmet, támadta is őket, de száját sohasem hagyta el oly szó, hogy „Üsd a zsidót", sem pedig a vallása miatt nem gúnyolta ki őket Nem kívánja egyetlen magyar polgártársát sem megrövidíteni állampolgári jogaiban, de megköveteli, hogy az igazi magyarok jogát, az igazi magyar nép gazdasági fejlődését jólétét, erkölcsi meggyőződését minden körülmények közt megvédjék. A zsidók a múltban visszaéltek azzal a vendégszeretettel, nagylelkűséggel és barátsággal, amelyben a magyar nép őket részesítete. Mindent, ami szent volt, sárba tiportak, nevetség tárgyává tettek A destruálásban nemcsak Károlyi volt a hibás, hanem a zsidóság is. A zsidó nagyöke állt a hátuk mögé, a Hatvanyak, akik előbb anyagilag kirabolták az országot, azután erkölcsileg akarták tönkretenni. A destrukció nem lehetett volna úrrá, ha a háttérben nem állottak volna azok, akik karcérkodtak a nyomorúsággal, amelyet az ő kapitalizmusuk idézett fel. Nélkülük nem sikerült volna a Kun Bélának, a kurdiaknak megrontani s tönkretenni ezt az országot Bűne a zsidóságnak, hogy a nélkülözés idején nem állott a keresztény magyarság védelmére. A munkásság szervezkedését meg kell engedni, de nem szabad tűrni oly gazdasági szervezkedést, amely a jövőben politikai befolyást akar érvényesíteni. Először azokat a földeket kell igénybe venni a felosztásnál, amelyek a háború alatt cseréltek gazdát. A beszédet nagy tetszéssel fogadták. Utána Beniczky Ödön szólalt fel, hangsúlyozva, hogy Rakovszky politikai hívei vele együtt fognak küzdeni a parlamenti szólásszabadságért. Délben Rott püspök látta vendégül a Ház elnökét. Csernyus Mihály és Tansler Béla tartottak még beszédet. Haller kultuszminiszter a női választójogról tartott beszédet a főváros XX. választókerületi ingesztényszocialista pártja gyűlésén. Azok akarják elvenni a nők választójogát — mondotta — akik a keresztény kurzus keresztény szellemét is meg akarják nyirbálni. És ezért nem járul hozzá ahhoz, hogy csak egy embertől is elvegyék a választójogot. Erkölcsi kötelessége minden képviselőinek síkra szállni a nők választójogáért Végül bejelentette a miniszter, hogy felhatalmazást kapott a minisztertanácstól egy olyan törvényjavaslat benyújtására, amelynek segélyével a színházakat, mozikat és más szórakozóhelyeket a saját hatáskörébe vonja. A színházból templomot, a moziból iskolát fogunk csinálni, — mondotta a miniszter.