Pesti Hírlap, 1920. október (42. évfolyam, 232-258. szám)

1920-10-27 / 254. szám

Budapest, 1920. mi. évfolyam ELŐFIZETÉSI ÁRAK : : Egyes évre 280 K — I Félévre 140 .. — „ Negyedévre 70 „ — Egy kóra 25..—„ Egyes mám­éra helyben, vidéken ás pályaudvaron 1 koron* Hirdetés és apróhirdetés díjszabás •forintt M / Szerda, október 27. Kiadótu­lajdonoson­ :­­ É G­R­Á D­I TESTVÉREK. SZERKESZTŐSÉG, XIADÓ­HIVATAL ÉS INCfoDA : Budapest, V., Vilmos császár út 78. NŐKXIADÓHIVATAL: Budapest VTL, Ennébet-körút­i béke ratifikálása. "Mikor 1871-ben Francia- és Németország megkötötték egymással a békét, Elzász és Lo­tharingia hónapok óta meg volt már szállva és porosz közigazgatás alatt állott. És mégis, mi­dőn összehívták Bordeauxba a nemzetgyűlésit, amely a béke fölött döntött és azt ratifikálta: a németek beleegyeztek készségesen, hogy ezen a gyűlésen részt vegyenek e kész tartomány kép­viselői is. Elrendelték Elzászban is, Lotharin­giában is a választásokat, szabad utazást, sőt kíséretet adtak a képviselőknek, ugy hogy az addigi teljes s még meg nem csonkított Francia­,­ország határozhatott akkor a béke elfogadása vagy visszautasítása fölött. A poroszok óva­kodtak ürügyet szolgáltatni, hogy későbbi idő­ben kérdés tárgyává tehesse valaki, hogy e tő­két nem az egész szalípia nép kötötte velük. Pedig hát Elzász és Lotharingia összes lako­sainak szava csak egy töredékét képezhette a nemzeti akarat megnyilvánulásának. Hasonló fölfogást , eljárást nem ta­pasztalunk ellenségeink részéről most, hogy a béke ratifikálása a nemzetgyűlés elé kerül. Ma­gyarország elszakadt részei nincsenek a tör­vényhozásban képviselve, nem voltak a béke­kötés alkalmával sean s nem lesznek ott a rati­fikálás alkalmával sem. Ellenségeink, akik meg­szállva tartják az ország nagyobbik felét, nem engedik, hogy ottlakó véreink megválaszszák képviselőiket és hogy azok a budapesti nemzet­gyűlésen megjelenjenek. Pedig a megszállott terület még formailag sem az övéké, mert hisz a béke perfektuálva még nincsen. S ha a nem­zetgyűlés ratifikálni fogja­ ezt a békét, ott fog lebegni állandóan az a kérdés, kötelezi-e az egész Magyarországot, megnyilatkozott-e eb­ben a kérdésben az egész nemzet! Sőt megnyi­latkozott-e a nemzet többsége, amely egyedül köthet alkotmányos országban érvényes nem­zetközi szerződéseket. Most n­em az ország kicsi részéről van szó, mint volt 1871-ben. Itt arról van szó, hogy Magyarország tizennégy vármegyéje föl van-e jogosítva, hogy az összes hatvan vármegye sorsáról döntsön, azoknak hovátartozandósága fölött határozzon. A kisebbség hozhat-e ily ha­tározatot. Azok, akiknek sorsáról szó van kö­telesek-e respektálni ezt a megállapodást! Mert a dolgot nyilvánvalókig meg is lehetne fordíta­ni. A csehek által megszállott területek is tart­hatnának p. o. tizennégy megyéből választott nemzetgyűlést s ha a mi sorsunkról akarnának határozni, akik a meg nem szállott területen la­kunk: vehetné-e józan ember jogosnak a hatá­rozatukat! Az, hogy a budapesti nemzetgyűlés cson­ka, ránk nézve kisebb baj, mint ellenségeinkre nézve. A békeokmány, melyet kezükbe kapnak, így formailag is hibás, eltekintve attól, hogy az erőszak hatása alatt írtuk alá s abba a ma­gyar nemzet lélek szerint soha bele nem törőd­hetik. De ha megjelenhetnének a nemzetgyűlé­sen a megszállott területek képviselői, legalább erkölcsi pozíciónk lett volna erősebb. Mert al­kalmuk lett volna hivatalosan is kinyilatkoz­tatniuk, hogy nem akarnak tőlünk elszakadni s tiltakozhattak volna az ország megcsonkítása ellen. De hát még ezzel is meg akarták ellensé­geink alázni ezt a nemzetet! A ratifikálásról szóló törvényjavaslat, melyet ma nyújtottak be a nemzetgyűlésen, azt­ sejteti indokolásában, hogy nincs választásunk s a békét be kell cikkelyeznünk törvényeink kö­zé erős fenyegetések hatása alatt. Ha így áll a dolog, meg kell hajolnunk vérző szívvel, de föl nem adva a jövőbe vetett reményt — a kény­szer előtt. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a békeszerződéshez csatolt kisérő levél után nem ezt várhatta ez a nemzet s nem lehetett el­készülve reá, hogy ezt a megalázást is el kell­­szenvednie. Teleki miniszterelnök a béke ratifikálásáról. A francia szenátus előadója Budapestre jön. — Mikor ürítik ki a szerbek Baranyát? Gróf Teleki Pál miniszterelnök ma megjelent a kormányzópárt klubjában és a képviselőkkel esz­mecserét folytatott az aktuális kérdésekről. Arra nézve, hogy az ontente felszólítása a ratifikálást illetőleg szabott-e határnapot, a miniszterelnök ki­jelentette, hogy a jegyzékben volt határnap: no­vember elseje. — A jegyzék hangja azonban nem ultimátum­szerű —­mondotta a miniszterelnök — a szövetsé­ges hatalmak tanácsa felhívta a magyar kormány figyelmét arra, hogy bizonyos nemzetközi bizott­ságok fognak a közeljövőben megalakulni és ebben Magyarország csak úgy vehet részt, ha sürgősen ratifikálja a békeszerződést. Én ezt nyomban be­jelentettem a kormányzópárt értekezletnek és erre megindult a békeszerződés becikkelyezésének tör­­vényhozási munkája. A javaslatot tulajdonképen nagyon sok bizottságnak kellene tárgyalni, de egy­szerűsíteni akarjuk a dolgot s csak a külügyi, köz­igazgatási és közjogi bizottságok elé kerül. Tár­gyalhatná a vizi­gyi bizottság is és az volna csak megelégedve a szerződéssel mert jóformán csak a du­nai hajózás terén és a műkincsekre vonatkozó ren­delkezésiben értünk el lényegbe vágó rendelkezése­ket.­­ A bizottsági tárgyalás­­körülbelül két hétig fog tartani, a kormány nem kívánja befolyásolni a bizottságokat munkájukban, annál is kevesebbé, mert a plénumban nem lesz vita. Azután fogják az entente-államok ratifikálni a szerződést és ennek meg­történte után 6 hónappal lép életbe. Ez azonban nem fog valami hamar megtörténni, mert a francia szená­tus előadója, mint hallom, csak tíz nap múlva fog megérkezni, h­ogy tanulmányozza a helyzetet, a­melybe Magyarország a békeszerződés következté­ben jutott. Visszaérkezése után tesz jelentést a francia parlamentnek. Most fog megjönni az en­tente jóvátételi bizottsága — vártuk tisztán, hogy már korábban jönnek, hogy ez a munka ne a ke­mény téli időre essék, de csak most jönnek. — Baranya kiürítése mikorra várható? — A jugoszlávoknak van egy szerződésük, a­melyet Franchet d'Esperay-ve­l kötöttek még annak idején, s amely szerint a­ magyar békének Francia­ország részéről történő ratifikálása után három hó­nappal ürítik ki a nekünk ítélt déli megyéket. Mi azonban ezt a megállapodást nem ismerjük el, ha­nem a békeszerződés rendelkezéseihez tartjuk ma­gunkat. Arra a kérdésre, hogy a szerbek állítólag a ki­ürítési junkuimba hozták Nyugatmagyarország át­adásával, a miniszterelnök azt felelte, hogy erről nincs tudomása. A nemzetgyűlés munkarendjeire nézve a mi­niszterelnök kijelentette, hogy csütörtöktől kezdve újabb szünet lesz addig, amíg a bizottság elkészül a földreform-javaslattal. A módosítások alapján ko­dikfikált javasla­t újra visszakerül a bizottsághoz s reméli, hogy november 6s 6-ika táján, még a bé­keszerződést megelőzően, megkezdheti a nemzet­gyűlés a földreform tárgyalását. A görög király meghalt, Pál herceg követi a trónon. A görög király tegnap reggel fél hat órakor meghalt. Halálának okáról a legkülönbözőbb hírek keltek szárnyra. A legmegbízhatóbbnak lehet te­kinteni azt az athéni jelentést, hogy Sándor királyt kedvenc majma harapta meg, de ez a harapás ha­lálos volt, mert a majom veszettség­ bacilussal volt megfertőzve. Sándor király halálával ismét felve­tődött a dinasztia kérdése és a háttérben ott lap­pang az az alapos gyanú, hogy Venizelosz ismét a dinasztia ellen keveri a se'rtv­i.­v - ' ugyan megcáfolja ezt a gyanúsítást és kijelenti, hogy a jogos trónöröklésnek mi sem áll útjában és Sándor királyt öccse, Pál herceg, aki jelenleg tizenkilenc éves, követi a trónon. Lehet, hogy Venizelosz, a ravasz krétai, eredet­ileg nem így gondolta, de tervét, hogy idegen dinasz­iát ül­tet a trónra, még­sem merte megvalósítani, mert Constantin királynak még mindig nagy pártja van, különösen a hadseregben és­­trv 'see- ke'tet'n'ka­l­nia a lehetőségekkel. Pál herileg jelenleg Svájc­ban van, ahová követte atyját a számüzetettse. V­a­­­­lószínűleg legközelebb Athénbe utazik, hogy át-­­­vegye az uralkodási teendőket.­­ Sándor király haláláról a következő távirato­kat kaptuk: Hága, okt. 26. Londoni lapok athéni jelentése szerint Sándor görög király tegnap reggel 5 óra 80 perckor meghalt. Közvetlenü­l a király halála után. Venizelos a Daily Mail athéni tudósítója előtt kijelentette, hogy Konstantin királyt és dinasztiáját sohasem detronizálták. A trónutódlás tehát auto­matikusan Pál hercegre száll át, aki ezidőszerint Svájcban, atyjánál időzik. Semm­i kétség, hogy Pál herceg a trónt elfogadja. Az állítólagos merénylet­ről szóló híresztelést Venizelos ellenfelei választási úranővaránk mondja. Egyelőre, folytatta Venizelos, régens­ség lesz és a választások után, amelyek Venizelos szerint nagy liberális többséget fognak hozni, Pál herceg formálisan trónralép. A görög kormány­köztársaság kikiáltását vagy angol avagy más külföldi herceg trónrahívását sohasem ter­vezte. Athén, október 26. (Havas.) A feloszlatott parlamentet haladéktalanul egybehívják, hogy ré­genst válasszon. Kunduriotisz tengernagy meg­választása bizonyosnak látszik. A nemzetgyűlési vállasztásokat egy héttel elhe­ly­sztják. Az ang­ol bányászok megkapják a béremelést fronson, okt. 25. (Reuter-ügynökség.) A kor­mány és a bányászok megbízottainak tanácskozása után a miniszterek a szakértőkkel tárgyaltak. Az új ajánlat feltételei értelmében megadják a bányászok­nak a kiránt két shillinges béremelést, az egyez­mény azonban ezzel egyidejűleg biztosítani fogja a termelés jelentékeny fokozását. Henderson, a mun­káspárt vezetője és Thomas, a vasutasok vezetője, az alsóházban azt kívánták, hogy a kivételes in­tézkedésről szóló törvény tárgyalását későbbre ha­laszszák. Bonar Law azt válaszolta nekik, hogy a kormány fontosnak tartja a törvény letárgyalását. Bécs, okt. 26. A Vorwaerts londoni tudósítása szerint délelőtt a kormány képviselői és a bánya­munkások képviselői köz­ött egyezség jött létre a következő három pontban: 1. A munkások megkap­ják a kívánt béremelést; 2. kötelezik magukat, h­ogy gond­oskodnak a széntermelés fokozásáról; 3. a kormány a bányaüzemek felszerelésének megjaví­tásáról gondoskodik. Ezeket a pontokat azonnal a bányászok végrehajtó bizottsága elé terjesztik, a­mely délután hoz végleges határozatot. Kormány­körökben remélik, hogy miezen az alapon létrejön a megegyezés és a munkások már szerdán megkezdik a munkát. D'Axlavizio újabb puccsra készül Milano, október 26. Az olasz, katonai össze­esküvésről szóló hírekkel kapcsol­ab­an a® Epoca azt­ írja, hogy neo­ igaz az, hogy a velencei győze­lem emlékünnepére puccsot terveznek. Hanem az a nacionalisták szándéka, hogy bevárják az Adria­kérdésben folyó tárgyalásokat és a várható olasz engedmények felett érzett nemzeti felháborodás ki­törését. D'Annunzio Spalacot, Cavillia tábornok Lombardiát és Veneziát szállna meg, egy másik tábornok pedig november harmadikán átvenné az ottani csapatok parancsnokságát. Bécs, okt. 26. Triestben vasárnapra viradó éj­jel arra a híresztelésre, hogy­­D'Annunzio hajnali három órakor odaérkezik, pánikszerű izgalom volt. A középü­le­eket és a nagyobb térségeket, kü­lönösen a kikötőt, katonaság szállotta meg. Az ut­cákon egész sereg páncélos automobil cirkált A nacionalistáknál házkutatást tartottak és akinél fegyvert találtak, azt letartóztatták. Mikor D'An­nunzio mégsem jöt, a csapatokat bevonultatták a laktanyákba. Spalató, okt. 23. Fiuméban keleti hadosztály alakult, amelynek legénysége arnautákból és mon­tenegrói menekültekből áll. A hadosztályt, amely­nek hír szerint Montenegró megtámadása a célja, d'Annunzio szereli fel és olasz tisztek szervezik. (Törlés.)

Next