Pesti Hírlap, 1921. március (43. évfolyam, 48-68. szám)

1921-03-05 / 48. szám

,— " ^ ^ ír • * PESTI HÍRLAP 1921. március 5., szombat. Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelme. A nemzetgyűlés Hardingot üdvözölte. Rakovszky István elnökölt és jelentései során bemutatta Vág vármegye feliratát az úgynevezett vitás terület átcsatolása, valamint a muraszombati és szentgotthárdi járás számos községének a jugoszlávok által történt erőszakos megszállása ellen. — Kolozay Endre a gazdasági bizottság jelentését terjesztette elő az 1921—22. évi költségvetési előirányzatról, Sklfidy Szabó János pedig a pénzügyi bizottság jelentését az Országos Pénzügyi Tanácsról szóló törvényjavaslat tárgyában. Az italmérési jövedékről szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadták. Áttérve a montekni ügyek tárgyalására, Mikovinyi Jenőt előadó ismertette a bejelentett ügyeket. A nemzetgyűlés Zákány Gyula, Vértes Vilmos István és Ujváry Géza mentelmi jogát nem függesztette fel, míg Drozsy Győzőt a képviselő saját kérésére a Ház kiadta. Nagyobb vitát váltott ki Sziráky Pá! mentelme. Mikovinyi előadó jelentése szerint a kecskeméti kir. törvényszék izgatás büntette címén azon az alapon kérte Szirátky mentelmének felfüggesztését, hogy a múlt év január 11-ikén Lajosmizsén tartott beszédében az „urasad" tette felelőssé a háborúért és azt mondotta, hogy „a területi integritás csak úri hóbort". A mentelmi bizottság a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését javasolta. — E jelentéshez Bródy Ernő, Drozdy Ernő, Somogyi István, Zeöke Antal, Rassay Károly, Benczes János, Zákány Gyula szóltak hozzá. A fiát nem adta ki Szirákyt. Ezután áttértek az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalására. A javaslatot Bernolák Nándor előadó ismertette. Kifejtette,hogy az államnak és a társadalomnak érdekeit csak bünttetőtörvényekkel megvédeni nem lehet. Minden cselekeménynek, tehát a bűntettnek is mélyreható tényezői vanakai és ezeket egyszerűen büntetéseikkel elfojtani nem lehet. Bóasó István: A politikai sztrájkokat kell lehetetlenné tenni ! (Helyeslés.) Bernolák: Ha azt tapasztaljuk, hogy az elégedetlenség kihasználásában mesterséges izgatások is közrehatnak, akkor nemcsak jogunk, de kötelességünk is a büntetésben rejlő motívummal meggátolni a társadalmi elégedetlenségnek természetellenes felfokozását. A nemzetgyűlés többsége túlságosan enyhének fogja találni a törvényjavaslatot. (Elesenmondások a baloldalon.) Csernyus Mihály: Csak vaskézzel! Bernolák: A büntető törvényeket csakis a legvégső esetben és csak addig a mértékig szabad alkalmazni, amíg azt a magyar állam érdeke világosan megköveteli. A javaslat további paragrafusai az ország becsülete ellen szórt rágalmakat tárgyalják. Én a legteljesebb sajtószabadságnak vagyoka híve. Kassay Károly: Elméletben! Bernolák: De sajtószabadság felelősség nélkül el nem képzelhető. A sajtó visszaéléseit szigorúan sújtani kell. Most büntetlenül szórják reánk világszerte a leghitványabb rágalmakat Ezeket a dolgokat tovább tűrni nem lehet. A törvényjavaslat első szónoka, Biódy Ernő, azt hangoztatta, hogy Magyarországon már elég volt a forradalmakból, a puccsokból, itt el kell jönni annak a korszaknak, amikor röindenki dolgozhatik, és az ország a nyugodt, békés fejlődés terére léphet. Magyarországon soha többé kommunizmus nem lehet, mert ahogy ez a tan a gyakorlatban mutatkozott, ennek többé ilt híve nem lehet és csak zavaros fejű fantaszták és kalandorok beszélhetnek még nálunk kommunizmusról. (Úgy van balfelől.) Szerinte a felforgatások megakadályozására és a büntetőjogi védelemre a gyakorlat tapasztalatai szerint az eddigi büntetőtörvények is elégséges biztosítékot nyújtanak- Itt van például az 1878: V. t.-c.-nek a felségsértésre vonatkozó 127. §-a . . . Báró Seberényi József: 1918 október Sl ike hol van megtorolva? Bródy Ernő: A Btk. nemcsak magát a cselekvést bünteti, hanem a szövetséget is, amely ebben az irányban létrejöttét és az előkészületi cselekményt is, amit most más szósszal hoznak elénk. Felemlíti, hogy ma, amikor az önálló független Magyarország állapotában vagyunk, a nemzeti hadsereg egy régi osztrák katonai büntetőtörvény alapján áll. Szilágyi Lajos: 1865-ből való császári pátens alapján Bródy Ernő: Akkor adatott ki, de még régibbidőre nyúlik vissza, és a magyar nemzeti hadsereg egy 1803-iki osztrák katonai Btk. alapján áll (Mozgás.) Balla Aladár: Ez a jogfolytonosság! Wittner László: Az m. kérdés, jó-e vagy sem! (21j.) Balla Aladár: Ilyennel tréfálni! Ezért pusztult el két millió magyar?! Bródy Ernő: Törvénytisztelő ember vagyok, de mindig küzdeni fogok az ellen, hogy Magyarországon a nemzeti hadsereg ezt az osztrák copfból reánk maradt katonaibüntetőtörvényt használja. Somogyi István: Sohasem fogják becsukni érte! Bródy Emil: Somogyi ,tisztelt képviselőtársam szabadlábon enged engem védekezni . . . Somogyi: Nem szívesen teszem, de azért csak tessék! (Derültség. Zaj.) Wittner László: A magánjog is osztrák volt (Zaj.) Rassay Károly: Hihetetlen, hogy jogász hogyan beszélhet így! Bródy Ernő: Nagyon helyes, ha ezt a magyar hadsereget óvjuk, és ott a fegyelmet megbolygatná nem elégedjük. A javaslat 7. §-a milyen veszedelmes az egész külföldi hírszolgálat szempontjából. Nagy érdeke a magyar államnak, hogy a külföldi becsületes hírszolgálatot meg ne bénítsa és lehetetlenné ne tegye. Kéri ez alkalomból az internálási rendelet visszavonását. Szabadságot, jogot és igazságot kér. (Éljenzés a szélsőbaloldalion.) Pető Sándor: Most újra kezdik! Akinek a lakására pályáznak, azt internálják. (Zaj.) Huszár Károly általános figyelem között terjesztette elő azt az indítványt, hogy a nemzetgyűlés elnöke az összszes magyar pártok, tehátaz egész magyar törvényhozás nevében üdvözölje az amerikai köztársaság elnökét hivatalbalépése alkalmaból A nagy összeomlás után — mondotta, — amikor a bolsevizmus letörése után a legnagyobb nyomorúságban voltak az ország özvegyei, árvái, rokkantjai és szegényei, az amerikaiak áldozatkészsége olyan fényes példáit mutatta az emberszeretetnek, amikért meghatva mond köszönetet az egész magyar nemzet. Nem áll jól nekünk, magyaroknak, az a szerep, hogy a háború és a forradalmak következtében így lerongyolódva jótékony adományokért kell köszönetet mondanunk, mert mi büszke nermet vagyunk, akik a saját munkánkból akarunk élni, de érezzük, hogy azoknak, akik a legnagyobb ínség idején ételt adtak Budapest éhező gyermekeinek, ruhát adtak a ruhátlanoknak, a munka és keresetnélkülieket elhalmozták pénzbeli adományokkal, a középosztály nyomorgó rétegeit ellátták a legszükségesebb ruházati cikkekkel, kórházainkat felszerelték, köszönetet kell mondanunk. Az egész amerikai társadalomnak kifejezett köszönetünk szól elsősorban az Egyesült Államok budapesti követének, aki mindent elkövetett, hogy Magyarországról hűségesen informálja nemzetét, másodsorban pedig Pedlovi kapitánynak, aki a jótékonyság terén olyan nevet szerzett magának, hogy kitörülhetetlenül dennű van minden magyar embernek szívében. Reméli, hogy az amerikai nemzet, amely zászlóvivője volt minidig a népszabadságnak, meg fogja érteni a magyar nemzet hiatórkri helyzetét és históriai igazságunk elérésében támogatni fog. Hisszük, hogy az emberi szolidaritásnak az az ébredő gondolata, amely Yarding megválasztásában egyik fényes bizonyítékát mutatta, gyökeret fog verni az egész világon és a civilizáció megmentése, a magyar nemzet szenvedéseinek elmúlása érdekében az új amerikai köztársasági elnökis az' Egyesült Államok' egész társadalma mindent el fog követni. (Lelkes taps.) A nemzetgyűlés az oyítványt egyhangú lelkesedéssel magáévá tette és elhatározta, hogy az Egyesült Államok elnökét méltóságába történt belépése alkalmából üdvözli eégy nap a nemzetgyűlésen. Elfogadták az italmérési illetéket. — Mit mond .. fiim Hegedűs miniszter Erekynek? — Gróf Teleki miniszterelnök a nyomdászsztrájkról. A négy napon nyomdászsztrájk a nemzetgyűlés tanácskozásaira is hatással volt. Az érdeklődés megcsappant, a napirenden levő javaslatokat gyéren benépesített padsorok előtt tárgyalták, az érdekesebb interpellációkat pedig elhalasztották a képviselők arra az időre, amikor a lapok újra megjelennek s tudósításokat közölhetnek a parlament üléseiről. A komoly törvényhozási munka azonban nem akadt meg s egyéb tárgyak között általánosságban és részleteiben is letárgyalták a pénzügyminiszter törvényjavaslatát az állami italmérési jövedékről. A javaslat vitájában Ereky Károly azt tette a pénzügyminiszter szemére, hogy tulajdonképen a bormonopóliumot akarja elfogadtatni és élesen bírálta egész pénzügyi programmját is. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter sziporkázó humorral válaszolt. — Ezek után áttérek — úgymond Hegedűn — az újzeelandi alkotmány kapcsán Ereky Károly t. barátom támadására. (Derültség.) T. barátom egy sajnálatos téveszméből indul ki, ő tudniillik azt hiszi, hogy ő buktatta meg Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter urat. (Íslink derültség.) Azóta állandóan tréningben van, hogy az öszszes pénzügyminisztereket megbuktassa. (Derültség.) Sőt egy hetilapban azt olvastam: „Pénzügyminisztereket a legrövidebb idő alatt kikészít Ereky Károly." (Elénk derültség.) Először is konstatálom azt, hogy Ereky Károly képviselő úr nem buktatta meg Korányi báró pénzügyminisztert, Korányi nem bukott meg, "hanem lemondott. (Igaz! Úgy van!) Mert maradhatott volna továbbra is a pénzügyminiszter — bár most is itt volna — (Derültség), de el akart menni. A 1. barátona már két héttel ezelőtt kért engem, hogy vegyem át tőle a tárcát, mert karácsonykor el akart menni és oly jelentéktelen leszavazás történt, hogy tulajdonképen itt maradhatott volna, ha akart volna. (Igaz! Úgy van!) Ereky J. barátomnak tehát annyi köze van Korányi barátom távozásához, mintha az utcán valaki kinyitja az esernyőjét és egy tégla leesik a fejére. Nem azért esik le a tégla a fejére, mert ő az esernyőjét kinyitotta. (Elénk derültség.) A tisztelt barátom azonban felbátorodván kaposvári sikerén, most már az Összes pénzügyminiszterek gyors, megbuktatására törekszik és úgy látszik, hogy ezt cégszerűen kívánja folytatni. (Elénk derültség.) Tisztelettel bejelentem, hogy nagyon meg vagyok, ijedve, hogy t. barátom mikor fog ettől a jól jövedelmező állásomtól megfosztani. Azóta Kaposvártól kezdve a legnagyobb bombardókkal hallom, hogy micsoda támadás készül ellenem és az én t. barátom nagy sikerrel polemizál velem ott, ahol nem vagyok jelen. Hát most itt vagyok, gyerünk a polémiával. (Élénk derültség.) — A tisztelt képviselő úr azt mondja, hogy hiába, engem pokoli machináció vezet. A javaslatot ugyan neha én csináltam, de felelős vagyok érte. T. barfitom. Én Magyarországon felelősséget, vállalok mindenért, kivéve képviselőtársam beszédét. (Elénk derül még és taps.) Most már méltóztassék meghallgatni, hogy micsoda pokoli intrikákat csináltam. Az első a földgáz, amelyről még irtóztató dolgok fognak napvilágra jönni, a másik a bormonopólium, amelyet sok összes keresztény pártok megvesztegetésével már tavaly júniusban elhelyeztem a javaslatban. (Derültség.) Ez a nagytőkének olyan óriási vívmánya, amelyről érdemes beszélni. födelű gép előreszökkent, a homokos mezőben. irommer az automobilhoz indult. — Nos, jöjj! — szólt rá nyersen. Valami harag lappangott a járásában. Látta ezt a felesége és szomorúan rázta a fejét. — Csak eredj . . . Elszáguldott az automobil is. Az asszony hoszszan nézett utána és a könyv kiesett. Ott maradt magában. Tovaszálltak, kik szeretik egymást ... És még titkot sem csinálnak a szerelmükből. S hogy imádja az ő ura azt a vakmerő, energikus asszonyt! Hová tűnt az a boldog idő, mikor az urával egy tányérból evett, egy pohárból ivott, amikor öröm és csók volt az altatójuk, mosoly és dal volt az ébredésük? Akkor, ha nyeregbe szállt az ő ura, hogy az egekbe repüljön, őrá hullt vissza végső pillantása és amikor ismét földet ért, ezer ember előtt is az ő karjába omlott . . . Vége már. Berregő motorján eljött az az aranyhajú asszony és megölte az ö boldogságát! A homokszemek reszkettek a porban s fölemelte csüggedt szemét. Ott lebegett a másik asszony a messzemezők fölött, mint a szerelem diadalmas madara. Kettősfedelü gépe kecses táncot jár a mélységek örvényében . . . Szárnya villanását kényes, méla szépimel nézte. Milyen magasan röpül! Eb ő a por gyermeke, a föld rabszolgába . .. Épülten nézett el a síkon, a napfényes egeken, a mosolygó kékségen, majd egy láthatatlan kéz megszorította a szívét, mert észrevette, hogy biztos vonalú siklórepüléssel a föld felé hajlik az aeroplán . .. De nem! Magasba szökken ismét, mint valami csintalan madár, megfordul kecsesen, anélkül, hogy leszállana ott, ahol az a nagy akácerdő van . . . Föllélelzett s élénk sugár villant szeméből a kettősfedelű gépre, mely még magasabbra emelkedett, majd vízszintes irányba hajolva, tartott a hangárok felé.. Nyomában az autó is feltűnt gyorsított száguldással a most megint elcsüggedt a tekintete, mert a gépek mozgásából észrevette, hogy az autó és az aeroplán szerelmesdit játszik Zúgni kezdett a levegő, süvöltött-dörgött a propeller-csavar s a biplán elhúzott fölötte büszkén és diadalmasan, mint egy nagy fehér sas. Az automobil is utána kanyarodott, visszafordult és nekivágott a szabad mezőnek. — Istertem! — suttogta — még rón sem nézett az uram . . . Fölemelte bánatos szemét.. Az aeroplán csókot int az autónak . . . Mit csináljon? Hogyan szerezhetné vissza az ura szerelmét? Hogyan vehetne diadalt azon a- égjáró asszonyon? Gondolatot! Szoborssűrűen állt, aztán megmozdult és szinte futva ment a középső hangárig, hol a Sirály, az ura gépe állt. — Jóska — szólt oda a szolgának — hozza ki! — Mit? — A Sirály-t! — Minek? — Hozza ki, ha parancsolom . . . Az uram gépét! — De nagyságos asszony . . . Minek? Talán ... — Igen, igen . . . Fölszállok! A szolga rábámészkodott. — De nem szabad . . . — Ne okoskodjék! — Hiszen még sohasem ült a kormánykeréknél . . . A kicsi asszony szentében szikra gyúlt. — Tegye azt,amit parancsoltam! . . . Az uram megtanított minden csinjára-bánjára . . . Tegnap este elhatároztuk, hogy ma próbarepülést végzek . . . . Hozza ki! Ő maga is megragadta s kiguritották a karcsú monoplánt. Egy ugrással fent volt a nyeregben. — Gyújtsa be! A szolga habozva engedelmeskedett s dörögni kezdett a hatalmas csavar. A föld rabszolgája pedig megittasult lélekkel nézett az űrbe, melyen már föltűnt az akácerdő széléről felröppenő, nehézkes aeroplán . . . Megy! Ő is fölszáll . . . hogy megmutassa az urának! Még magasabbra röppen, mint az a másik, hadd lássa meg az ura, hogy ő a bátrabb, hogy a, ő szárnya hasitja meg az eget magasabban! És akkor . . . megint egy tányérból esznek, egy pohárból isznak, öröm és csók lesz az altatójuk, mosoly és dal lesz az ébredésük . . . mert kiveszi az ura lelkét a démon kezéből! Láz gyúlt a homlokán, szemében öröm ragyogott, féltékenység raézketett arcán, szerelem, boldogság, dicsőség ömlött el gyönge, törékeny alakján, mikor a Sirály előreszökkent dörögve s fehér szárnyával vijjogiva-sivitva az aranyló, kékes űrbe szállt ... Rekedt kiáltás hangzott a mezőben. Az automobil nyílegyenesen futott a hangár felé s a hangártól a Sirály után, a kettősfedelű, lomha aeroplán pedig a karcsú Sirály alakt riadtan és gyáván lippent a föld felé. A monoplán motordörgése lágy zümmögésre vált, vitorlaszárnyai már csak elhalóan suhogtak. Magassági kormánya szinte dühödten működött, alant meg az automobil tehetetlenül vergődött, mint a vinnyogó agár, mikor a szárnyast kergeti. Az emelkedő gépet kétségbeesetten hivta vissza an antótüök . . . Odafönt pedig a szédítő magasban alélni kezdett a föld leánya. Sütött a nap s mégis jég dermedezett körötte. A robogás döreje fülébe ordítozott, a légörvények bőgve kapdostak feléje s egyszer csak lecsúszott a keze a kormánykerékről és az úr mosolygó kékjén oldalvást fordult a fehér Sirály .