Pesti Hírlap, 1921. március (43. évfolyam, 48-68. szám)
1921-03-05 / 48. szám
1921. maronna 6., szombat __ FESTI HÍRLAP ...... .. » . , ii • i V 3 . ii.MiWi., — Attti először is a földgázát illeti, én már tizenkétszer kijelentettem, hogy a kötvetkező dolog történt. Magyarország egyik legnagyobb pénzügyi tehetsége fia legtistsibb jelleme, Telessky Ismer. kiment Londonba és megköltötte a földgázszerződést e világ egyik legnagyobb tarsaságával. Ezt helybenhagyta Magyarország legnagyobb geológus-tehetsége, akit 1. barátom elzavart, Böch Hugó. Ezek hazajöttek és beadták a javaslatot. A pénzügyi részéért telcfit vállalja a felelősséget három pénzügyminiszter: Teleszky, Korányi és az én csekélységem. A geológiai részről mindjárt szólani fogok. Tény azonban oz, hogy én sem nem kötöttem a szerződést, sem be nem nyújtottam, hanem csak elolvastam. (Derültség.) Ez az óriási panama, amelyet én csináltam. — A geológiai részért három európai hírű szakértő vállalja a felelősséget. Az egyik Bückh Hugó, a másik Böhm Ferenc, a harmadikról rögtön is állok. Amikor tudniillik megjelentem a pénzügyminisztériumi bizottságban, Ereky I. képviselő úr nemcsak elfogadta a javaslatot, mert ő a harmadik európai hirű szakértő (Élénk derültség), hanem egyúttal fölszólalt, hogy köszönetet szavazzon a javaslatért, még Eötvös Lóránt báró megdicsőült emlékének is. (Élénk derültség) Ennélfogva tehát három európai hirű szakértő véleménye alapján nyugodtan mertem azt hinni, hogy jó ez a javaslat. Azótta a képviselő úr tizenkétszer megkérdezett engem, hogy micsoda Rombachutcai szindikátus áll a szerződés mögött. Én azóta folyton az angol kormányra hivatkozom, nagyon óvatos székely vagyok, nem tudhatom, mikor támadnak meg. (Derültség.) Itt van a szerződés, amelyet három szakértő helyeselt, amelyet a kormány ajánlott, amelyet 1. barátomnak bármikor rendelkezésére bocsátok. Nem tudom, hogy a saját személyére nézve talál-e benne hízelgő kifejezéseket, de hogy ezek benne vannak, azt állítom. (Derültség.) Nem tudom, hogy mit csináljak a földgázzal. Mindennap megadom neki a fölvilágosítást, de ő sohasem hiszi el. Higgyék el, ha helyettem a brit király őfelsége jelennék meg itt, annek sem hinne. (Elénk derültség.) Én ismertem egy papagályt, amely minden reggel, minden délben és minden este is azt mondta: „jó reggelt" és ezen soha nem változtatott. (Elénk derültség.) Most áttérek a nagy fúróra . . . (Derültség.) Ereky Károly: Légy nyugodt, én is jövök vele mindjárt! Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter: ... a bormonopóliumra. Soha nem hittem volna, hogy ebben a javaslatban ilyen gonosz dolgok vannak, mert ha azt hittem volna, akkor én nem képviselném a javaslatot. Érdemes t a nagytőkének ezt a „pokoli machinációját" megfigyelni. Még tavaly eszembe sem jutott, hogy miniszter legyek, sőt. barátom kérésére visszautasítottam a pénzügyminiszterséget. Korányi barátom 1920 június elsején beadott egy igen jó javaslatot. Ebben benne volt az, nehogy a falusi gazdákat megcsalják a szenzárok, ezeknek valami jegyzékben kell lenniök, mert különben ígéretet tesznek és elszaladnak. (Derültség.) Ez volt a kisgazdapárt kívánsága és ezért ő mint kisgazdapárti, belevette, hogy ezek engedélyhez legyenek kötve. Én azonban hozzájárulok ahhoz is, hogy ne legyen engedélyhez kötve, legalább tudják, hogy ki az a borkereskedő, inkább megvesztegetem az egész keresztény pártot és pokoli machinációval egy monopóliumot szalasztottam meg vele. (Elénk derültség.) A képviselő úr szerint bérbeváltó helyek is vannak, amelyeket azonban nekem fölfedezni nem sikerült. (Felkiáltások: Tijzeelandban.) Ennélfogva kijelentem, hogy a 1. barátom beadja a javaslatot, hogy el töröltessék, ezt én el fogom fogadni, de senki a Házban elfogadni nem fogja, tehát méltóztassék ezzel a javaslattal befűteni. (Elénk derültség.) Nem értem, honnan veszi az animozitfist, amelylyel engem akar üldözni Korányi erényeiért. Mert ha bűneiért akarna üldözni, ezt megértném. Őszintén sajnálom, nem értem azt a sajtókampányt sem,lyet betonkint lesz szivee ellenem indítani. Onnan toldozatt, mert a sajtócenzúra sokszor betelefonál hozzám, hogy megint Ereky akar egy cikket megjelentetni. Én mindig azt mondtam, hogy csak mennél vastagabb betűkkel nyomassák ki, mert én úgy sem olvasom el. Meg is egyeztünk abban, hogy ezentúl semmiféle pénzügyi cenzúra nem lesz. Mindhárom cenzort bevontam már, ennélfogva bárhogyan méltóztatik engem kritizálni, az is meg fog jelenni a lapban. (Élénk helyeslés.) — Azt hiszem, t. barátom helytelen nyomokon jár, amikor támad. Igazán nem gondoltam volna ezt akkor, amikor együtt foglalatoskodtunk, hogy így fogunk szemben állani egymással. Mi régente együtt voltunk a nagytétényi sertéshizlaldánál (Derültség), együtt neveltük azokat a szép kis rózsaszínű hasú malackákat (Elénk derültség..) Akkor nem hittem volna, hogy a kis malacok helyett nagy disznóságokat fog raptam keresni. (Derültség.) Nekem sem kis malacaim, sem kis disznóim nincsenek. Azok a fantazmagógiák is, borbeváltó hivatal stb. m mind az ő nagyon túlfűtött, de sripdukita fantáziájában vannak. Éppen ezért arra kérem őt, hogy fűtsön be indítványával, a Házat pedig arra kérem, hogy fogadja el, a javaslatot. (Elénk derültség, helyeslés és taps.) E humoros intermezzo után komoly dolgok következtek. A keddi ülésen Milotay István és Emszt Sándor meginterpellálták a kormányt a szedősztrájk ügyében. Milotay ismertette a sztrájk előzményeit. Méltányolja a nyomdászok szociális és anyagi igényeit, de a nehéz megélhetési viszonyok nemcsak a munkásságot, hanem a középosztályt is sújtják. Nyújtson a kormány élelmezés és ellátás terén a munkásságnak olyan kedvezményeket, mint pl. a bányászoknak. Általában anyagi helyzetük javítása érdekében" tegyenek meg mindent, de vaskézzel lépjenek föl a politikai tendenciájú mozgalmakkal szemben. Megint szervezkednek azok az elemek, amelyek az országot már egyszer forradalomba vitték. Emszt Sándor olvasva a moszkvai kommunista központ kimutatását, hogy mennyit költenek propagandára, hajlandó ebben összefüggést föltételezni az itteni eseményekkel. A munkások azt kívánják: senkit ne vehessen föl a munkaadó, csak a bizalmiférfi hozzájárulásával, s azt a munkást, akivel a bizalmi nem akar együtt dolgozni, ne alkalmazhassa tovább a munkaadó. Gróf Teleki Pál miniszterelnök azt válaszolta, hogy, kormány már jóideje tudott a munkások mozgalmáról, amelyet részben belülről, részben azonban kívülről készítettek elő. Elismeri, hogy a nyomdászok bére emelkedett aránylag a legkevésbbé, de nem volt szabad oly eszközökhöz fordulniok, amivel útját vághatják a megegyezésnek. A sztrájkoknak semmi jogosultsága nincs. A kormány álláspontja az, hogy a munkások előbb kezdjék meg a munkát, és a munkaadók azután folytassák velük a tárgyalást a bérkövetelésekről. A bizalmi rendszert nem akceptálja, mert a munkások szabadságát meg kell védeni. A magyar társadalom okulva a múlton, meg fogja mutatni az erejét, nehogy a közszabadság leple alattismét lábbal tiporják a közszabadságokat, amint tették azt a forradalmak alatt. A szerdai ülésen néhány interpelláció is elhangzott, Krúdy Ernő a budapesti lakásviszonyok rejtelmeiből tárt föl eseteket, és szóvátette azoknak a vásárcsarnoki kereskedőknek az ügyét, akiktől bolthelyiségüket elvették. A mentelmi ügyek során Friedrich István ügyében úgy döntött, hogy a koronaőrségi épületben levő lakásából nem kell kiköltöznie. Az entente ultimátuma Németországhoz megszállását tervezik. Négy napos határidő a követelések A londoni konferencia legnagyobb kérdése: a német javítétel, mint előre látható volt, súlyos helyiieratteremtett. A párisi konferencián az entente Németországot 262 milliárd aranymárka fizetésére kötelezte, negyvenkét esztendős részletekben. Ennek a határozatnak a leszögezésére a londoni konferenciára meghívták a német szakértőket is, akik Simons külügyminiszter vezetésével meg is érkeztek az angol fővárosba. A keddi napon, amikor a németek kerültek sorra, érthető izgalom keletkezett a Lancaster C House-ban, ahol a londoni tanácskozást tartják, mert hiszen nem kevesebbről van szó, mint végleg rendezni a pénzügyi kérdéseket Németországgal. Az elnök Lloyd George volt, aki szívélyesen üdvözölte Sxaons külügyminisztert és a párisi határozat ismertetése után felkérte a németeket, adják elő ellenjavaslataikat. Simons miniszter kijelentette, hogy nem fogadhatja el a párisi határozatot, mert Németország képtelen azt teljesíteni. A német szakértőkkel folytatott szakszerű tanácskozás után a német kormány arra a meggyőződésre jutott, hogy Németország teljesítőképességének végső határa 50 miliárd aranymárka 32 évi részletekben. Ebből az összegből levonandó azonban a németek által már teljesített 20 milliárd aranymárka. Simons külügyminiszter előadását az elszörnyüködés zaja kísérte. Különösen Briand volt felháborodva a németek merészségén. Llyod-George erre berekesztette a tanácskozást azal a megjegyzéssel, ha még tovább üléseznének, kitűnne, hogy az ententenak kell még majd fizetni. A szövetségesek aztán egymás kost folytatták a tanácskozást a németeknek adandó válaszról, amelyről mindenki tudta, hogy nemcsak elutasító lesz, hanem magában foglalja majd az entente rendszabályait is, amelyekkel kényszeríteni akarják Németországot fizetni. A csütörtöki konferencián Lloyd George hosszabb beszéddel vezette be az entente válaszát. Az angol miniszterelnök kijelentette, hogy a német ellenjavaslatok a versaillesi szerződés megcsúfolását jelentik és tárgyalásra alkalmas alapnak nem fogadhatók el. Ilyen körülmények között — mondotta Lloyd-George — ha a németek záros határidőn belül, amely hétfőn, március 7-én, déli 12 órakor jár le, nem ismerik el a párisi határozatokban foglalt jóvátételi feltételeket, akkor a szövetségesek el vannak tökélve, hogy Németország ellen a következő intézkedéseket léptetik életbe: 1. megszállják a Ruhr mentén Duisburgot, szövetséges csapatok el fogják foglalni Düsseldorfot, 2. a külföldön eladott német áruk vételárából az illető szövetséges országok le fognak vonni annyit, amennyit jónak látnak; 3. vámhatárt állíítanak a Rajnán a szövetségesek ellenőrzése mellett. Egy tekintetben hajlandók a szövetségesek a párisi határozatokon módosítást eszközölni, készek a 42 évre felosztott fizetési törlesztéseket 30 évre leszállítani-Simons külügyminiszter kijelentette, hogy Válaszát hétfőin délig meg fogja adni. A német külügyminiszternek ez a kijelentése, állítólag a szövetséges megbízottaknál is igen mély hatást tett, mert attól féltek, hogy a németek egyszerűen nemet mondanak, amely minden további tárgyalást lehetetlenné tett volna. így megvan még a reménység, hogy kölcsönös engedmények árán elháríthatók lessenek a végső eszközök, amelyek egész Európa gazdasági életét súlyosan érintenék. Az orosz ellenforradalom terjed. Az orosz ellenforradalom, úgy látszik, tényleg sokkal tibb, mint azt az első jelekből következtetni lehetett. Főző forrráscsőból egybehangzóan jelentik, hogy már nemcsak a' Gronstadti matrózokról van szó, hanem a munkásoknak, különösen a pétervári és moszkvai szakszervezeteknek nagyarányú akciójáról, amely sztrájkkal kezdődött és véres harcokkal végződött. A moszkvai munkásokhoz csatlakozott az ellenük küldött vörös csapatok egy része is, úgy, hogy Trockiék most a megbízható kínai és lett csapatokkal próbálnak szerencsét, de az eddigi jelentések szerint kevés szerencsével, mert még sehol sem tudták az ellenforradalmat levenni. Mayr a nyugatmagyarországi kérdésről. Az osztrák kancellár a külügyi bizottságban hosszabb lvet tartott,,a "külügyi kérdésről, amelyben ismét a régi nótát fvitja. Kijelenti, hogy a magyarokkal folytatott tárgyalások folyamán csak haárkiigazításról lehet szó, amely nemcsak Magyarország, hanem Ausztria javára is lehet. Millerand ismeretes kísérőjegyzékére egyszerűen azt mondja, hogy azt tárgyalási allapot nem fogadhatja el, miután az a saint-gemiaini államszerződésben nem foglaltatik benne. Kijelenti, hogy Nyugatmagyarország Ausztriára nézve nem gazdasági, hanem nemzeti kérdés. Kijelenti továbbá, hogy a nyugatmagyarországi kérdésben nem a „vajon*,, hanem a „miként" a megbeszélések tárgya és hogy eddig egyetlen egy pontnál sem jutottak az általános szempontoknál ésfejtegetéseknél előbbre. A kancellár beszédében az az egyetlenvigasz, hogy beszélt ő már ennél szigorúbban is. m-'"; • fénytelen volt leülni velünk tárgyalni. sulyc Külei A Ruhrvidék és Dürseldorf a követelések teljesítésére. m - !»«». A Fehér ház nj ura. Wire c*n volt elnök — mint Washiű£tOí fcöl táviratocAk — eimgyta mir a Fehér h&e&t, hogy helyet adjon Hardingnak, aki ma foglalja el az elnöki széket. A tudósítás azt mondja, hogy Wilson könnyezve mondott búcsút embereinek, akikkel együtt dolgozott nyolc évi elnöksége alatt. Nekünk nincs okunk érzelegni Wilson távozásán, mert a lehetetlen békék sorozata részben az ő nevéhez is fűződik és ezzel kapcsolatban a sok nyomorért és szenvedésért, amely a béke megkötése óta marcangolja a legyőzött országok népét, és oly felelős ő is a világtörténelem előtt, mint az entente többi államférfia. Az új elnöknek hivatalba lépéséhez méltán fűzhetünk mi is új reményeket; erre feljogosít minket, programmjának az iránya, amely békét és igazságot hirdet. Ennek a programomat a pontozatai a következők: " Békekötés Németországgal Lodge szenátor nyilatkozatának értelmében, amelyet Wilson elvetett. 2. Külföldi kormányokhoz intézendő javaslatok a fegyverkezések korlátozása tárgyában. 3. Nemzetközi bíróság alakítása. 4. Nemzetközi konferencia összehívása azoknak a politikai kérdéseknek megoldására, amelyek nem esnek a nemzetközi bíróság hatáskörébe. A konferencia tanácskozni fog azokról az intézkedé-sekről, amelyek a világbéke megvalósítására vezethetnek. Harding programmja követelni fogja még a versaillet-i béke elvetését és javasolni fogja a népszövetség alapszabályainak módosítását. Hogy a Londonban konferenciázó ententeállamférfiak nem lesznek elragadtatva ettől a programmtól, az érthető. A szövetségesek tanácskozásáig a büntető rendszabályok kérdésében még a következő tudósítást kaptuk Brüszszelből: Llyodi George az utolsó pillanatig ellene volt a megszállás szélesebb kiterjesztésének. Vele egy nézeten voltak az olasz kiküldöttek és Japán megbízottja, a londoni nagykövet Briandnak és a katonai szakértőknek azonban mégis sikerült végül meggyőzni Lloyd Georgent, hogy stratégiai szükségesség a megszállást úgy végrehajtani, amint a tervezet azt javasolja. Aztán igen kínos jelenetre került a sor a szakértők között, amelyet a belga sajtó igen sajnálatosnak mond. Valószínűleg jogi kérdésekről volt szó, vagyis arról, hogy a megszállás rögtön, vagy pedig május 1-én történjék-e. Az angol alsóház mai ülésén Claude Lowter kérdést intézett Lloyd Georgehoz, vajon a németek makacssága nem vezethető-e vissza Asquith beszédére, aki kijelentette, hogy Németország két milliárd fontnál többet nem fizethet? Lloyd George nemmel felelt. Római jelentés szerint az a hír, hogy a francia északi flottát indulásra készenlétbe helyezték, az olasz kamara folyosóin élénk nyugtalanságot keltett. Az olasz parlamenti köröket egy esetleges új katonai vállalkozás következményei aggodalommal töltik el. A feketehegyek ura, Presszs hazájától, a francia Riviérán, szomorít számkivetésben, fejezte be életét a Feketehegyek uralkodói, világszerte Nikita néven szerepelt I. Miklós, Montenegró királya. Történelmi napokban fogadott engem cettinjei konakjában 1911 augusztusában Nikita király a malisszorok lázadása idejében. Mint a Pesti Hírlap tudósítója, előbb Koplikában voltam Turgut Sefket pasánál, aki a malisszorok elleni hadműveleteket vezette és onnan Podgoricán keresztül Cettinjébe siettem, ahol a legkiválóbb albán vezérek, Sohol Batzi, aki büszkén mondta nekem, hogy ő a király legjobb barátja, aztán Dedson Luli, a malisszszorok vezetője, és Szuleiman Batus tanácskoztak a királyival, miképen lehetne Törökország sírját megásni. Történelmi időnek nevezem ezt a dátumot azért, mert történelmi tényként meg lehet állapítani, hogy ebben az időben gördítették le azt a hólabdát, amely lavinává növekedve, rázúdítota a legborzalmasabb katasztrófát a világra. Amikor báró Giesel akkori cettinjei követünk értesített, hogy „őfelsége a király" szívesen nyilatkozik a Pesti Hírlapnak az aktuális balkáni helyzetről, mosolyogva figyelmeztetett, hogy nagyon vigyázzak minden szóra, mert minden betűnek, amit a király mond, megvan a maga kétértelműsége. A király rendkívül barátságos volt, bár büszke magatartásán meglátszott a példátlan erély, az öntudat és egész lénye elárulta, hogy olyan úr, aki egész életében megszokta a parancsolást és ellentmondást nem tűrt. Hosszasan magyarázta nekem, hogy mennyire érdekli őt Magyarország története, mert sok hasonlatosság van benne saját nemzetének, történelmével. — Igaz, — mondotta. — Budapesten csak egyszer jártam. Valamikor a hatvanas években Cusat látogattam meg Bukarestben és akkor átutaztam Budapesten. I. Ferenc József királyunkról oly meleg barátsággal emlékezett meg, ami meglepett az orosz cár barátjától. Végül kijelentette: Ha nekem volna kétmillió katonám, mint ő felségének, a császárnak és királynak, akkor gyorsan elintézném az albán kérdést. — Mint később megtudtam, nagyon szerette volna, ha a Pesti Hírlapban propagandát csinálnék a monarchia beavatkozása érdekében az albán kérdésben. Érdekes, hogy beszédének folyamán szigorúan vigyázott arra, hogy királyunk címét a dualizmusnak megfelelően adja meg és ha néha tévesen a „császár" jelzőt használta, nyomban kijavította. Este Giesel követ a követség kertjében szűkebb körű vacsorát adott, amelyen én is részt vettem.