Pesti Hírlap, 1921. július (43. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-01 / 142. szám

— A kultuszm­iniszter a tanszemélyzet helyzetéről. Az iskoláztatási köteleztetés teljesitésének biztosítása. — Vass miniszter a javaslat céljáról. — Kommunista fegyencek Eidorádója. ./A nemzetgyűlés csütörtöki ülésén az iskoláz­tatási kötelezettség biztosítását célzó törvényjavas­latot általán­s®­gban elfogadta, s pénteken, rész­leteiben tárgyalni. A­ vita anyagára Vass kul­tuszminiszter nagy helyesléssel kísért beszédben felelt, ő röviden a tanszemélyzet helyzetére is ki­tért. Az ülés végián interpellációk voltak. A váci fegyintézeti szabálytalanságok kapcsán Tomcsá­nyi igazságügyi miniszter is nyilatkozott. A tanácskozást Bottlik József és Kenéz Béla vezették. A tüntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló törvény­javaslatot a Ház harmadszori olvasás­ban is elfogadta. Az iskoláztatási köteleztetés teljesítésének biztosításáról szóló törvényjavaslatot Szabó József (biharnagybajomi) előadó ismertette. Intenzív oktatás csak úgy lehetséges, ha elegendő is­kolát létesítünk. A jelen törvénynek nagy előnye, hogy rendelkezéseit a büntető szankcióval látja el. Kéri az elfogadását, megjegyezvén, hogy eddig min­dig csak kértek az állampolgároktól, adjanak végre nekik anyagiakat, de adjanak szellemi, lelki kincse­ket is az iskolában. A kettő együtt fogja ezt a nem­zetet újjászülni és nagggyá tenni, sőt az országot anyagi és erkölcsi romlásából ezzel fogjuk kiemelni, nagyságát, integritását, függetlenségét és szabadsá­gát visszaszerezni. Garancia erre maga a kultuszmi­niszter (Éljenzés és taps), aki lélekkel vette kezébe az ügyet és azt bizonyyára diadalra is fogja vezetni. (Éljenzés és taps.) Cserty József azt hangsúlyozza, hogy a gya­korlati célú népiskolára kell a legnagyobb gondot fordítani. Az iskolák nívóját azzal emeljék, hogy a tanítókat jobban fizessék. A népiskolák megfelelő osztályait intenzív gazdasági szakoktatásra­ kell át­fejleszteni. A zsidókérdést csak a közoktatás fejlesz­tésével lehet elintézni és nem kurzussal. A javaslatot elfogadja. (Helyeslés.) Gerencsér István arról panaszkodik, hogy falun kevés az iskola és a tanyai gyermekek még kevésbbé jutnak hozzá. Az 1868 : LXVIII. t.-c.-et már az elmúlt félszázadban módosítani kellett volna. Az iskolakö­telezettség végrehajtása azonban nem azon múlt, hogy­ ez a javaslat eddig nem került ide, hanem azon, hogy nem volt elég iskola, s ami volt, az osztatlan, egy tanítós iskola volt. Ha a pénzügyminiszter meg­adja az anyagi segítséget hozzá, hogy elegendő is­kola és tanító legyen, akkor ez a beiskolázási­ tör­vény valóban a magyar jövendő alappillérévé fog válni. A trianoni béke előtt 3502 állami iskolánk volt,­­ mindebből maradt 919, mert 2583-at elvettek. (Zaj: Borzasztó!) A fenti törvény elrendelte, hogy az isko­lák hat évfolyamúak legyenek, s ma, 50 év múlva is iskoláinknak csak 73.20%-a 6 évfolyamú. Az "iskola­köteles gyermekekből be nem iskolázott volt; magyar 14.9%, tót 12.77% és német 9.15 százalék. Örbók: így növes­ztették meg a nemzetiségeket! Gerencsér: Ebből látható, hogy az államfentartó magyar fajt elhanyagolták. Budapesten 50 ezer isko­lakerülő van, s a fővárosnak nincs ereje ahhoz, hogy ezeket iskoláztassa, elegendő tanterme sincs. Gazda­sági ismétlő iskolákat sürget. A dolgot összekötné a Földreformmal. Ilyen iskolákat leányok számára is létesítene. Indítványt nyújt be, hogy az olyan major, uradalom, telep vagy község tulajdonosa, ahol leg­alább 20 iskolaköteles korban levő gyermek van, kö­teles elemi, nép-, vagy gazdasági ismétlő­ iskola fel­állítására. Ezeket az iskolákat tanítószemélyzettel az állam látja el, minden más terhet a tulajdonos visel. Ahol a gyerekek száma a 20-at nem éri el, ott a négy kilométeres sugarú körön belül eső majoroknak, te­lepeknek stb. társulni kell ilyen iskola felállítására. Mint az Alföld alapos ismerője, nagy horderőt tulaj­donít módosításának. Szeretné, ha mi is arra a kul­túrfokra emelkednén­k, mint Franciaország, ahol minden iskola munkája olyan vizsgálattal záródik be,, amely az egész községnek, így az egész ország­nak is ünnepe, amikor ép úgy szünetel minden mun­ka, mint vasár- és ünnepnap. A szülőknek ilyenkor az iskolában van helyük, hogy tanúi legyenek az évi munkásság eredményének. Ezeken az ünnepségeken a polgári és katonai hatóságok is részt vesznek, s pl fénypontja az ünnepségnek, amikor a katonai leg­főbb személy homlokon csókolja azokat a növendéke­ket, akik történelemben és tornában a legelsők vol­tak, mint a francia eszmék küzdőit. Valami ilyenféle intézkedést kellene meghonosítani nálunk is. A ja­vaslatot elfogadja. (Éljenzés és taps, a szónokot szá­mosan üdvözlik.) Magyar Kázmért bizonyos szégyenérzet fogja el jelen javaslat tárgyalásánál, hogy ime, törvényre van szükségünk, hogy az iskoláztatás kötelezettségét végrehajtathassuk a szülőkkel. Nem ártana, ha a­­törvény egy kicsit világosabban disztingválna el az iskoláztatási időtartam megszabásánál. A tanítási időt városi iskolánál 10, falusinál 9, tanyainál 8 hó­napban állapítaná meg. ő is arra hivja fel a figyel­met, hogy sok helyen megdöbbentő az iskolahiány. Felhoz egy példát, mely szerint egy tanyai iskolára 1153 tanya van utalva 352 tanköteles gyermekkel és ehhez van egy tanterem és egy tanitó. Usetty: Ez Ázsia! Magyar: A 352 tanulóból bejár 90 és levizsgázik ,70. A távolság, ahonnét jönnek, 2 és 8 kilométer kö­zött váltakozik. Hát így állunk a tanyai iskolákkal, mert kb. mindenütt ez a helyzet. Örömmel üdvözli a kultuszminiszter ama kijelentését, hogy az elemi is­koláztatás a kultuszminiszter feladata, mert bárha ragaszkodik e téren úgy a község, mint az egyház autonómiájához, ma úgy áll a helyzet, hogy az auto­nómia érdekét fel kell áldozni a közoktatás érdeke­­nek. Je Jpee hó® a fiatalkornak bicédága foglalkozzék a mulasztásokkal az iskolaügy terén, s ez kisebb városokban lehetséges is, de egy 120 ezer holdas területen levő járásbíróság nem fog tudni megbirkózni ezzel a feladattal. A tanya külön világ, eddig alig ismertük, ide csak erős ember, vállalkozó szellem, nagy lélek megy, aki le tud számolni a mos­toha viszonyokkal, s hozzá is csak olyan cselédek ál­lanak be, akik testi és erkölcsi erővel rendelkeznek. Ismer tanyai gazdát, aki analfabéta, s mégis oly tö­kéletesen viszi a gazdaságot, hogy egy akadémiát végzett gazdász sem különben. A miniszter azt mond­ta, hogy építi az iskolákat, szaván fogják. Építtesse meg a tanyai iskolákat is. A javaslatot egyébként el­fogadja. (Helyeslés.) Slachta Margit nem él a szólás jogával, módo­sításait majd a részletes vitánál terjeszti elő. Elnök a vitát bezárja. A kultuszminiszter népiskolai programmja. Vass János vallás- és közoktatásügyi miniszter. Nem szereti a túlzásokat se jobbra, se balra és nem szereti a folytonos panaszkodásokat sem. Azt tudja, hogy a tanítóságnak, tanárságnak dolgai nincsenek teljesen rendben, de az is egészen bizonyos, hogy semmiféle rétege ennek a megtört magyar nemzetnek nem mondhatja önmagáról, hogy teljesen rendben van a szénája. Az ő lelkében szakadatlanul rezeg a magyar tanítóság és tanárság minden baja és pa­nasza. De ahelyett, hogy folytonosan, mint egy rezo­nanc-lemez, hangot adna a hozzáérkező panaszok­nak, inkább cselekedni próbál és pl a tanítóságnak az állami státusba való tökéletesebb beillesztése dol­gában máris megindította a tárgyalásokat, valamint a tanítóság minden ügyének rendezése érdekében azon van, hogy lehetőleg az államháztartás keretei között meg tudják oldani ezt a régen sérelmes kér­dést. (Helyeslés.) Kéri a tanszemélyzetet, hogy legyen réteg egy kevés türelemmel, mint ahogy a magyar nemzetnek magának is türelemmel kell lenni ön­maga, sorsa, jelene iránt, hogy a jövőjét erős és mun­kára kész létekker ki tudja várni. Ha egybe akarja vetni a különböző fajták iskolázására való készséget, a magyar fajtának ugyanazzal a készségével, akkor arra a szomorú eredményre jut, hogy a magyar faj­ban nem nevelték meg a nagyobb szeretetet az iskola iránt. A fajmagyar az iskola iránti gondosságban csak az oláh fajt előzte meg. Giesswein: Meg a ruthént! Vass miniszter: A súlypontja tehát a javaslat­nak ezen a ponton van. A magyar fajt rá kell kény­szerítenünk a saját boldogulására, mert hiszen az ő acélos erejében, testében és lelkében rejlik a magyar jövendő. Egyenlősíteni kell minden erővel a magyar kultúrát az elemi vonalon és az az egyenlősítés nem jelenthet annyit, hogy én a város elemi kultúráját deklasszifikálom, hanem csak annyit jelenthet, hogy a falu, a tanya kultúráját emelem, a maga sajátos­ságában meghagyva, legalább a város elemi szint­tájára. (Élénk helyeslés.) Iskolapalotákkal nem tudja teleszórni az iskolákban szűkölködő vidékeket, de kötelezi magát, hogy a rendelkezésére bocsátott pénz­eszközök keretén belül s mindazon erővel és hata­lommal, amely mint miniszternek, rendelkezésére áll, arra fog törekedni, hogy egyrészt maga az állam teljesítse kötelességét, de az iskolafentartók is telje­sítsék. (Taps.) Erre figyelmeztet felekezeteket, várme­gyéket, városokat, községeket, egyházakat. Igen nagy nehézsége lesz a törvényjavaslat végrehajtásának a mi tanyai gazdasági rendszerünk. Ha a konkrét se­gítési módot nem is tudja megmondani, jelzi, hogy az illető iskola­igényes vidék különleges körülményei szerint kíván eljárni, hogy elérje azt a célt, amelyet feltétlenül el akar érni, hogy a már most következő iskolai évtől kezdődőleg mindenhol megindulhasson az elemi vonalon a tanítás. (Helyeslés.) A francia példát megfontolás alá veszi és amit lehet, megvaló­sít belőle. Itt azonban felhívja a Ház figyelmét, hogy a modern pedagógiai áramlatok majdnem kivétel nélkül minden néven nevezendő vizsgálatot szeretné­nek eltörölni, ő a maga részéről nem híve ez apodik­tikusan kimondott gondolatnak, de ő is azt gon­dolja: est modus in rebus, mindennek meg kell ta­lálni a módját. Nem az a cél, hogy elmélet, hanem hogy kultúra legyen. Tanyas internátus helyett in­kább valami olyan napközi otthonfélére volna szük­ség, hogy a két félnap között a gyereknek ne kelljen hazamenni, mert ez nagyon terhes, hogy ne maradjon ellátás és felügyelet nélkül, hanem inkább meleg ebédet szeretne neki adni és egy kis szeretetet ott, a napközi otthonban, amely vele foglalkozik a szünet óráiban is. Kéri a javaslat elfogadását. (Élénk he­lyeslés, éljenzés és taps.) Gerencsér viszavonta indítványát. A részletek­nél újra előterjeszti. (A Ház a javaslatot általánosságban elfogadta.) Elnök javaslatára pénteken a részletes vitára térnek át Sürgős interpellációk Cserti József a boradó behajtása körül a finán­cok részéről elkövetett szabálytalanságokat tette szó­vá. A székesfehérvári és martonvásári pénzügyőri közegek a miniszter idevágó rendeletét nem veszik figyelembe, s a 300 literen aluli borokat is 84 %-ás adóval terhelik, s ennek behajtásánál különböző büntetésekkel sújtják a bortermelőket. Sürgős intéz­kedést és vizsgálatot kér, mert most aratás idején tö­megesen idézik be a gazdákat ezek miatt a bünteté­sek miatt és így elvonják fontos munkájuktól. (Az interpellációt kiadták a pénzügyminiszternek.) A kommunista Eldorádó, Hornyánszky Zoltán a váci fegyintézetben elő­fordult szökések ügyét teszi szóvá. A múlt év szep­temberében a fegyház gazdasági szabálytalanságai­ miatt kiterlerált, aminek az eredménye az lett, hogy, a miniszter válaszában mintegy babérkoszorút nyúj­tott át a fegyintézet igazgatójának, s a Ház tudomá­sul vette a választ, ő is, mert bízott a beígért vizsgá­latban, de az csak nem jött, s maradt minden a ré­giben. Azóta folyton jöttek az újabb panaszok, de ő várt, amíg konkrét adatokat szed össze, mert nem akart egy újabb lovaggáütésnek az előidézőjévé lenni. A fegyintézet kommunista foglyaival, nagyrészük zsidó, a lehető legelőnyösebben bánnak, leveleznek, váci veresi újságot csinálnak (Nagy mozgás.) stb. Villámcsapásként most egyik Lenin-fia, Mauthner István, megszökött. Ez a kormányzó merénylője volt, akit halálra ítéltek, de ő főméltósága megkegyelmezett neki és életfogytiglani fegyházra változtatta át a ha­lálbüntetést. A gyűjtőből került a váci fegyházba, ahol, hogy ne unatkozzék, összecsukták másik két zsidóval: a lázításra való felbujtásért elítélt dr Var­jas Sándorral és a magánlaksértésért, zsarolásért stb. elitélt Bársony Kornéllal. Magánzárka helyett társa­ságba került, s az ajtajára kiírták: „Idegeneknek a szobában tartózkodni tilos!" Néha az igazgató is meg­látogatta őket. Rassay: Valóságos kabaré! Hornyánszky: Az élelmes zsidó aztán kamatoz­tatta a helyzetet: előállott, hogy valami nagyszerű villamos-találmánya van, ehhez anyagot kell besze­reznie, az igazgató kötélnek állott, s kiengedte egy civilbe öltözött fegyőrrel többször a városba bevásá­rolni. Kétszer visszament Budapestről, harmadszor megugrott, Balázs István fegyőrt a faképnél hagyva, Bécsbe szökött s onnét öltögeti nyelvét a fehér ter­rorra. Igy néz ki nálunk a fehér terror. És most mi történik? A fegyőrt lefogták, az igazgató szabadon jár. A kisebb büntetésü kommunistákkal még enge­dékenyebben bántak el. Meg is szökött ebben a hó­napban 18. Valósággal a kommunisták Eldorádója a váci fegyintézet, imádkozik is mindegyik, hogy oda­kerüljön. Dinich: Piatnik ingyen kártyákat küld nekik! Hornyánszky: Legutóbb a következő fegyencek, szöktek meg: Farkas József, Németh Ágoston, két­ Kiss József, János Andor, Heltai Viktor, Steiner. Friedrich védője, Polónyi Dezső, hiába hívta fel kellő időben a figyelmet Heltaira, mégis sikerült meg­szöknie. Rassay: Sohasem jelentették a miniszternek ezeket a szökéseket? Hornyánszky: Azt nem tudja. Azért interpellál most, hogy a miniszter nyúljon be ebbe a darázs­fészekbe. Szilágyi Lajos: Nem ér rá! A sajtónovellával van elfoglalva! (Zaj.) Hornyánszky: Erélyes eljárást sürget, a meg­bízhatatlan személyzetet cseréljék ki, vagy ha nem elég, rendeljék vissza oda a katonaságot és csendőr­séget. Az igazgató ellen indítsanak vizsgálatot, mert az mégis lehetetlen helyzet, hogy kommunista fe­gyencek kimennek egész napra családokhoz, a járó­kelőkkel beszélgetnek, leveleket csempésznek ki, vö­rös újságot csinálnak, a mezőgazdasági telepekre nem letartóztatásban levő földműveseket küldenek, hanem zsidó kommunistákat, akik 30—40-es csopor­tokban lévén, akkor szöknek meg a melléjük rendelt két fegyőrtől, amikor nekik tetszik. Mindez nagy ve­szélyt jelent a közre, a keresztény irányzatra. Eré­lyes vizsgálatot és sürgős védelmi intézkedéseket kér. (Helyeslés.) Tomcsányi igazságügyminiszter: A tavalyi in­terpelláció főleg a váci fegyintézet gazdasági ügyeit érintette s az igazgatót ebben a tekintetben semmi­nemű mulasztás nem terhelte. Sajnálatos tény, hogy Mauthner megszökött. Most folyik a vizsgálat. Azon­nal intézkedett nemcsak az iránt, hogy a fegyőrt letartóztassák, hanem az iránt is, hogy a fegyinté­zet igazgatója onnan eltávozzék. Már más vezeti a fegyintézetet. Annyit máris látok, hogy az ügyes fe­gyenc behálózta az igazgatót, aki öreg, 68—69 éves ember. Úgy állította be a dolgot, hogy a magyar haza szolgálatában akarja találmányát érvényesíteni (Derültség és mozgás.) Félrevezette az igazgatót. Rassay: Nem kért erre engedélyt a miniszter úrtól? Tomcsányi: Az államtitkárral tárgyalt, de az nem adott engedélyt. Súlyos hibának tartja a dol­got, ami következmények nélkül nem maradhat (Helyeslés.) ő a fegy­őröket nem kisérheti. Ne támad­ják tehát ezért őt. Mostani helyzetünkben nagyon nehé­s annak a szabálynak eleget tenni, hogy a fe­gyencek külön cellában legyenek. Kerekes: Az ártatlanokat ki kell bocsátani! Tomcsányi: A fegyintézetek legnagyobb része megszállott területen van. Másrészt teljesen le va­gyunk rongyolva, se ágyak, se ágyneműek, se ruhák nincsenek, ezeket máról-h­olnapra beszerezni sera le­het. Akinek van ruhája, bizony a saját ruháját hasz­nálja. Ezen most segíteni nem tudunk, mert nincs pénz, nincs anyag és ruha sincs. Itt van a túlzsú­foltság, mert hiába, építeni sem tudunk. Azoknak az adatoknak alapján, amiket az interpelláló lefek­tetett, az egyes kérdéseket újra meg fogja vizsgálni és segíteni fog a helyzeten. Kéri a válasz tudomásul vételét. (Helyeslés.) Hornyánszky: Ne engedje magát becsapatni a fegyházigazgató. Ha az a fegyenc előáll neki tudom, miféle tervekkel, tessék melléje kellő fegyőrkiséretet adni fegyverrel. Rassay: De meg is tiltotta az államtitkár! Hornyánszky: És ha az igazgató ilyenre enge­délyt ad, akkor nem a fő­fegyőr, hanem az igazgatói felelős ezért. Ha öreg ember, menjen el onnan és ad­ja át a helyét erélyes, kemény fiatalembernek, aki meg tudja fogni a dolgot és a kommunistákat nem engedi szabadon! (Helyeslés balfelől.) (A Ház a vá­laszt tudomásul vette). Az ülés végződik d. u. 2 óra 10 perckor. RT.: PESTI HÍRLAP 1921. juliu­a 1, péntek. A PESTI HÍRLAP EGY PÉLDÁNYA 1 KQR. 45 FILLÉRBE KERÜL, HA 1tO K.4M 34 ÉVRE ELŐFIZET!

Next