Pesti Hírlap, 1921. július (43. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-01 / 142. szám

N­a­po­k. Tegnapelőtt még uitán volt háború és a lehe­tőségén csak mosolyogtak az emberek. Kissé ösz­szeszoritották a fogaikat, a hátaikon kellemes ber­­­llongás futott végre/és azt mondták: hrrr! •. . . az furcsa tehet . . .­­Tegnapelőtt az élet ezekere még unottan, nyikorogva forgott; az emberek hivatalba mentek, üzleteket kötöttek, építettek, utaztak, sze­rettek, házasodtak, terveket kovácsoltak a jövőre és ezt a szót­ küldi — úgy mondták ki, mint ahogy a tihanyi visszhang mondja a kínai szót, idegenül, értelmetlen csodálkozással. Tegnapelőtt: férfi és nő együtt családot ala­pítottak, melynek tűzhelyéről fáztak le a férfi ide­gen tűzhelynél melegedett s a nőt a divat és szóra­kozások fűtötték. Tegnapelőtt, az emberek nem hitték az Istent,­­de látni vélték azon divatos szektákon keresztül, melyeket egy-egy zavaros elme talált ki számukra. A felebaráti szeretetet nem ismerték, ezért nem is érezték, minthogy azonban divat volt, gyakorolták. Ezt minden különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül humanzimusnak nevezték s ebből kifolyólag­ feleba­rátaik szemét kikaparták és tisztességén naponta ha­rakirit végeztek. Mindezt pedig túlzásba vitték, any­nyira, hogy már maguk is unták és amikor egy­szerre csak belovagolt közéjük a háború, olyan tob­zódó örömmel fogadták, mint a vadak új, exotikus fejedelmüket, ki azzal a szokatlan mulatsággal k­ez­iti el uralkodását, hogy minden tizedik alattvalója­ Bilic fejét véteti. Tegnap aztán megérkezett a háború. Belova­golt Európa földjére és e földön akkora tragédiák lángjai gyúltak ki, hogy a nap elsötétült és az em­berek reszketve lapultak a fal tövébe. Az üzletek megálltak, a hivatalok megszűntek, a szinházaik ka­mvai becsukódtak és a templomok kinyíltak. Az első n­apokban mindenki imádkozott. Olyan buzgón imád­koztak, hogy fenn az égben az angyalok sírtak örömükben. És a napok múltak ... Az emberek lassan b­es­zokták a háborút, a halált, az anyagi veszte­ségeket, a fájdalmakat, megunták a templomot és kezdtek visszatérni az élethez. A háború véres föld­jén új üzletágak teremtek, melyekre az emberek tophó sietséggel vetették rá magukat. Soha nem ál­modott milliós üzletek forogtak közkézen, minden kvalifikáció és előtanulmány nélkül százmilliókat kerestek serdületlen gyerekek és idült agyalágyul­tak. Szóval, az élet piros virága újra kinyílott Eu­rópa ds ennélfogva, itthon is, hazánk földjén.­­ * Ma pedig, különböző incidensek után, haza­került az elveszett béke. Nem jószántából jött, már f nagyon megszokta a csavargást. Minden hadakozó országba más-más ember szállította haza. A frán­yákhoz például­ Clémenceau, a magyarokhoz Jászi Oszkár hozta Belgrádból a bekecse alatt. És ennélfogva, a mai napon a béke virágai ilatoznak hazánkban. Hogy e virágok mibe kerül­tek, mindenki tudja. Valamint arról is van minden­­nek tudomása, hogy az emberek már újra meg­teta­k mindent, elfelejtettek mindent és ha újra élet­től kezdenének mindent, ma is olyan rosszul és tronpatzul csinálnának mindent, mint tegnap és teg­napelőtt. L. T. Bombamerénylet a szerb régens ellen. Belgrád, jun. 29. (Belgrádi Sajtóiroda.) Hi­vatalosan közlik: Ma délelőtt abban a pillanatban, amikor a régensherceg Pasics miniszterelnök kí­séretében a szkupstínában lefolyt eskütételről vis­sszatért, a közmunkaügyi minisztérium épülőfélben lévő házáról bombát vetettek le. A bomba egy távíró­póznába ütődve, félrepattant és felrobbant a levegő­ben, mielőtt még a régensherceg odaért volna. Tíz ember — jórészt katonák — megsebesült. Szeren­csére egyik sebesülés sem halálos. A merénylő, aki az­­épület harmadik emeletén állott,­ menekülni pró­bált, de katonák feltartóztatták.­ Még három bombát és egy revolvert találtak nála. A rendőrök csak nagy fáradsággal tudták megoltalmazni a felbőszült tö­meg elöl, amely meg akarta lincselni. A rendőrségre­­vitték, ahol kijelentette, hogy Starcsnak hívják, szo­­bafestő és törökkanizsai születésű. Előző éjjel jött­­Újvidékről Belgrádba, hogy ott elvi meggyőződésé­hez képest a merényletet elkövesse. A rendőrség azonban megállapította, hogy a merénylő hamis ada­tokat mondott be és hírhedt bolsevista agitátort is­mert fel benne, akit a kommunisták a maguk köré­ben Trockijnak neveznek. A merénylő 1919-ben tért haza Oroszországból. A bomba felrobbanása után a régensherceg hintója a lakosság viharos tün­tetése közben lépésben folytatta útját. A régensher­ceg Terraziába ment, ahol programmszerűen meg­szemlélte a csapatokat. Szovjetoroszország mozgósítása London, jun. 30. (Reuter.) Az északoroszor­szági koriv­mpok elrendelték az általános mozgó­sítást. * - vád okául a szibériai lázadásokat id­í­ül: jjt~g. A hírek szerint Lengyelország PESTI HÍRLAP 1921. fot­ue 1., péntek. / A pénzügyminiszter vidéki körútja, Hódmezővásárhelyen és a halasi pusztán. Hegedűs La­­ránt pénzügyminiszter Pe­tri­ Pál flápjan­ Ggómezővásárhelyen ismertette a földvagyon váltság javaslatát. A népgyűlést, melyen sok ezer ember jelent meg, Soós István polgár­mester nyitotta­ meg, s Szádeczky Lajos kép­viselő beszédje után Hegedűs pénzügyminiszter mondott hosszabb beszédet..Először a miniszterelnök üzenetét tolmá­csolta, tiki a nyári szünetben, amint ideje engedi, le­megy "Hódmezővásárhelyre, hogy beszámolót tartson. Mikor tárcáját átvette, arról volt szó, hogy Nyugat­magyarországot elveszítjük-e, meg fogja mutatni, hogy jobb lesz Magyarországon, mint Ausztriában. Ausztriában már mindenki koldus, aki nem börzé­zik. Mikor Párisból visszajött, látta, hogy a magyar portára 123 milliárd adósság van betáblázva. Ki kell váltanunk magunkat. Ezért öt váltságtörvényt csinált. A földváltságnál sem akar többet, mint húsz százalékát a földnek. A nagyobbaktól földben akarja elvenni, amit a kisgazdáknak akar odaadni. A na­gyobb földbirtoknak el kell venni egy részét. (Viha­ros helyeslés.) A gazdatársadalom ezt el is fogadja s tudja, hogy progressziónak kell lenni a földvált­ságban, vagyis a nagyobbnak többet kell fizetni, de hogy ezt megbeszéljük, arra kértem a kisgazdákat, hogy Kutas pusztán vitassuk meg, hogy mit tudnak fizetni. Azt akarom, hogy azt az embert lássák ben­nem, aki a magyar igazságot kutatja, aki nemcsak a múlt terheit akarja eltüntetni, hanem a jövőnek is építeni akar.­­ A javaslat tárgyalását elhalasztani nem le­het, mert a gazdát nem tarthatjuk izgalomban az­­I iránt, hogy mi az ő adóterhe. Nem lehet elhalasztani azért sem, mert nem tudjuk, hogy az entente mit parancsol. Ma az entente hisz nekem. Ha ma azt mon­dom, hogy a magyar nem bír több terhet viselni, nekem az entente el fogja hinni. A bérlőnél magasabb váltságot kell kérnem az ingóért, mint a magángaz­dánál, mert a bérlőnek az állatban van vagyona.­­ Törvényjavaslatot nyújtottam be a háború­ban szerzett vagyonok külön­váltságára vonatkozó­lag. Ezt fogom elsősorban megadóztatni, még­pedig nem nagyon kíméletesen. A pár értékét azért emel­tem fel, mert különben az egész magyar középosz­tály tönkrement volna. A román károkat a Tisza mellékén figyelembe akarom venni. Igazság len, de adó is lesz. Húsz százalék a vagyonváltság. Azt mondtam, hogy aki a háborúban szerzett milliókat, negyven százalékot fizessen, és mert még beszednék tőle hadinyereségadóban hatvan százalékot, hatvan és negyven százalék, az összesen száz százalék, ezt tovább fejleszteni nem tudom. Ha sikerül a magyar pénzt rendbehozni, akkor szomszédaink össze fognak törni a Magyarországtól való félelem miatt. Mi vá­runk. Nemcsak kalandot nem csinálunk, nemcsak biztosítjuk a szerbeket és a románokat, hogy nyissák ki a határt, semmi bajuk sem lesz, hanem nyugodtan várunk. — Azt mondották, olyan vagyok, mint az árvízi hajós, aki egy hajót kormányoz. Ez igaz. Egy hajón vagyok, amelyet sokszor meg akartak fúrni, de azt megfúrni nem lehet. Engem ne féltsenek, mert én a gályámon csak matróz vagyok, az én hajómon egy halhatatlan nemzet utazik feltámadásának biztos célja felé és önök, mert magyarok, mind velem jön­nek. (Percekig tartó éljenzés és taps.) Temesváry Imre képviselő megszívlelését kérte Hódmezővásárhely közönsége részéről annak a ha­zafias programmnak, amelyet a pénzügyminiszter kifejtett. A pénzügyminiszter a tiszteletére rendezett tár­sasebéd után autón Kutaspusztára ment rokona, dr Csiky János családjához. Délután a puszta népe igen jól sikerült ünnepséget rendezett. Hegedűs Lóránt örömének adott kifejezést, hogy a magyar gazdatár­sadalom hazafias áldozatkészséggel kész a terhek vi­selésére. Megígérte, hogy kívánságaikhoz képest min­den erejével azon lesz, hogy az ország gazdatársadal­mának érdekében a földbirtokváltságot haladéktala­nul tető alá hozza. A miniszter ezután kíséretével együtt elfoglalta helyét az emelvényen és nagy élve­zettel hallgatta a piros pruázlikos, pártás, magyar tanyai leányok szavalatát és énekét. Greguss Máté, a kutasi Magyar Gazdaszövetség alelnöke, megköszön­te a miniszter beszédét a tanyai közönség nevében és kérte, hogy az ingatlan földvagyonváltságot hala­déktalanul­ valósítsa meg, mert a­ gazdatársadalom a helyzet bizonytalansága miatt már türelmetlen és az ingatlan váltságot a földbirtokreformmal együtt óhajtja megvalósítani. A pénzügyminiszter az éjsza­kát Kutason töltötte és csütörtök reggel indult vissza Szentesre, ahol reggel Bugyi Antal reggelit adott tiszteletére. A pénzügyminiszter csütörtök délután érkezett családjával Budapestre. Brvyd­-'rem'ge visszalép. München, jun. 80. (A Pesti Hírlap tudósító­jának távirata.) A Strassburger Neueste Nachrich­ten párisi jelentése szerint politikai körökben mind határozottabban számolnak Lloyd-G­eorge vissza­lépésével. Ha ez megtörténnék, egész Franciaor­szágban örömme­­ üdvözölnék, mert Lloyd-Georgi­ot Franciaország ellenesének tartják.­ ­ A német* amerikai foéka, Páris, jun. 30. (A Pesti Hirlap tudóatójának távirata.) A német kormány nagy bizeaxitással te­kint ju­lius 4-ike elé, a­mik­or Am­erika ünnepélyesen meg fogja kötni a léket Németországga­. Ettől kezdve ugyanis Amerika képviselője telje­­sogű résztvevője lesz a legfelsőbb tanácsnak és biztoson számítanak arra, hogy e büntető szankció­: felfüs­­i A dunáninneni református egyház­kerület közgyűlése.­­ Balogh Elemért püspökké szentelték. Popsoftja, jul­. 30. A magyar református egy­­háznak nagyfontosságú eseménye játszódott le Po­zsijnyban, szerdán. A szlovenszkói dunáninneni re­formátus­ egyházkerület megalakult, püspökké szen­telték Balogh Elemért és beiktatták a világi tiszt­viselőket. Délelőtt kilenc órakor kezdődött az egyházke­rület közgyűlése. Az egyházi szertartásokig Patay József alsószecsei református lelkész és püspök helyettes elnökölt, mint világi elnök pedig a válasz­tások megejtése után Szilassy Béla szerepelt. Bihari­ Kálmán poszthai lelkész felolvasta a választások eredményét, amely a következő: az egyházkerület püspöke Balogh Elemér pozsonyi lelkész, főgondnok­ Szilassy Béla losonci földbirtokos, egyházi főjegyző Gyalokay László, világi főjegyző id. Tuba János, egyházi aljegyző Söröss Béla, világi aljegyző dr Ker­sék János. A közgyűlés a választások eredményét egyhangúlag tudomásul vette és megerősítette. Ez­után letették a törvényben előirt esküt. Az üdvözlé­sek után Szilassy Béla, az uj főgondnok mondott nagyhatású beszédet. Többek közt ezeket mondotta: — Nemzetünk élő testéről metszett le az ősi hazánkra kényszeritett békeszerződés és mi mint csonka tagok kényszerülünk új életre összeforrni Ezért fájó megilletődéssel köszönöm meg az előlege­zett bizalmat a presbitériumoknak, melyek e válasz­tás megejtésével a reánk, magyar reformátusokra oly nagyon szomorú kényszerhelyzetbe való beillesz­kedéshez tették meg az első lépést. Magyar hazánk­tól elszakadt magyar reformátusságunknak fokozot­tabb mértékben van szüksége az egyház jellemerő­sítő munkájára. Hogy egyháztagjainkat a magunk életfelfogására nevelhessük, különös gondot kívánok fordítani iskoláinkra. Nem fogunk visszariadni a praktikus életpályáktól és a kálvinista jellem nyílt­sága és megbízhatósága talán épen ott tudja a leg­nagyobb munkát végezni, ahol ma a legtöbb gyom­ort álnokság terem. Hadd hívjam fel erre a mi lel­készeinkkel nemes hivatásukban együtt­működő ta­nítói kar figyelmét. Ez ma bizonyos változást jelent az ismeretközlés terén: gyakorlati, kereső pályákra irányított ifjúságunkba bele kell nevelnünk a ke­resztény szolidaritás és magyar ref. egyházunkkal szemben fennálló elkötelezettség öntudatát, hogy majdan egyházunk erős oszlopai legyenek. Most egyelőre — sajnálattal kell bevallanunk — iskoláin­kat egymagunk fen tartani nem tudjuk, számukra csak úgy, mint egyházunk számára igénybe kell vennünk az állami hozzájárulást. Mi mint ez állam­alakulathoz csatolt magyar reformátusok levontuk az új helyzetből fakadt következményeket. A ma­gyarországi ref. egyház egyetemétől elszakított gyü­lekezetek külön szervezkedését, megyékké és­ kede­tekké alakulását megindítottuk. Előttünk áll még a szlovenszkói magyar ref. egyház egységének kiépí­tése. A békekötés és ratifikálás után végre talán felülemelkedik a kormányzásban az államraison, mely nem az ellentétek kiélesítését és terrorisztikus eszközök hatását fokozza, hanem a kiegyenlítés út­jait keresi. A mi egyházi szervezetünk minden ilyen törekvéssel szemben csak azt a lényegét tevő evan­géliumi alapelvet fogja vallani. Keressétek először az Isten Országát és annak igazságát és mindenek megadatnak néktek. Mély hatást keltett a beszéd, amely után az uj püspök fogadására bizottságot választottak. Az el­nöklő helyettes püspök felfüggesztette a közgyűlést s a jelenlevők átvonultak a református templomba.­­Délelőtt tizenegy órakor megkondult a vásár­téri templom harangja, hirdetvén az egyház nagy napját: a dunáninneni református egyházkerület legelső püspökét szenteli fel. A templom zsúfolásig megtelt. Külön helyen ültek dr Bella Metód Mátyás zsupán, dr Semian Lajos miniszteri titkár, akik dr Micula Márton minisztert képviselik, a város részé­ről pedig dr Lederer József és Moravek Gyula pol­gármesterhelyettesek s dr Dohnányi Lajos városi tanácsos. Képviselve volt a többi felekezet is. Sok idegen arc, ezek a Szlovenszkó minden tájáról érke­zett református küldöttségek tagjai. Feltárult a templomnak az oltárnál lévő mellékajtaja és virág­csokros fehérruhás lányok sorfala között bevonult a dunáninneni református egyház vezetősége. Középen a felszentelt és a felszentelendő püspök. A helyettes püspök újból megnyitotta a köz­gyűlést. Közölte a gyülekezettel, hogy az egyházke­rület Balogh Elemért püspökké változtatta, akit az egyház bizalmáról, odaadásáról és szeretetéről biz­tosít. Azután Czinke István tiszáninneni püspök mondott mélyhatású beszédet. — üdvözöllek két ország határán — igy szól Balogh püspökhöz — az álomország és a valóság ha­tárán, az álomország a reményünk, a valóság szo­moru és kegyetlen . . . Üdvözöllek két érzés ország határán, a boldogság és a fájdalomén, a boldogság az, hogy téged avatunk püspökké, a fájdalom az., hogy püspököt kell avatnunk. Ezután Balogh Elemér eskütétele következett. Az uj püspök a szószékre vonult és beszédet mondott: — Csekély felkészültséggel, gyenge erővel nem merném elvállalni a reámruházott kötelességek tel­jesítését, de az uj testamentum minden szava erőt ad, hogy bővelkedjünk a lelki gazdagságban és az Ts­tén véghetetlen kegyelmében bízva vállalom el a reámruházott méltóságot. A gyülekezeti énekkel ért véget az avató tem­plomi közgyűlés. A közgyűlés végeztével Szilassy Iréna főgozrdnok Pitay helyettes püspökkel a minisz­tériumba­ ment, s ott dr Micula Márton miniszter

Next