Pesti Hírlap, 1921. július (43. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-01 / 142. szám

ZKtt. JHÖM 1, péntek, PESTI HÍRLAP A Tisza-pör tanul. A csütörtöki főtárgyaláson dr Várkonyi Osz­kár, Kéri Pál­ védője előterjesztést kívánt tanni a vé­delem szabadságának megsértése miatt, a elnök azonban megvonta tőle a szót, mire a védő össze­csomagolta írásait és elhagyta a tárgyalótermet. A bíróság azzal a megokolással, hogy dr Várkonyi jo­gos ok nélkül hagyta el a tárgyalást, az ügyet az ügyvédi kamarához tette át. Az egéss incidens ab­ból az esetből keletkezett, hogy Kéri cédulát csúszta­tott védője kezébe és a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy Kéri jogerősen elítélt rab, ennél­fogva a bűnvádi perrendtartásban biztosított érint­kezési jogkör őt nem illeti meg. Dr Polónyi Dezső védő hangsúlyozta, hogy Kéri nem lehet hátrányosabb helyzetben, mint a többi vádlott, a bíróságnak ez a végzése a védelem szabad­ságát sérti. Közben megérkezett Kéri másik védője, Gál Jenő, aki Várkonyival abban állapodott meg, hogy az ügyvédi kamarához fordulnak orvoslásért, mert súlyos sérelmet látnak a védők abban, hogy Kéri írásbeli információt juttatott védőjéhez és emiatt Kérit negyvennyolc órára sötét zárkába he­lyezték. Pap József, az ügyvédi kamara elnökének ki­hallgatása után Svachulay Zoltán volt kormánybiz­tos vallotta, hogy amikor Friedrich megsérült a lánchídi csatában és Friedrichet másnap megláto­gatta, Friedrich kijelentette, hogy többé ebbe a tár­saságba nem elegyedik, mert teljesen megundorodott tőle. A gyilkosságról a legnagyobb felháborodás hangján nyilatkozott. Gürtner: Ismételten kérem a törvényszéket, méltóztassék benyújtott kérvényemet . . . Az elnök: Nem engedem zavarni a tárgyalást, üljön le! Gürtner: (A teremőrhöz.) Legyen szives vigye ezt a levelet az elnök úrhoz! Az elnök: Velem nem lehet levelezni! Gartner: Engem holnap már nem hoznak fel ide, vagy más állapotban hoznak fel. (Derültség.) Én megbolondulok, én ezt nem bírom­­tovább, én a vé­dőmet követelem vissza! Az elnök: Ez nem korcsma, itt nem lehet így kiabálni! Kihirdetem a bíróság végzését. Gartnert botrányos viselkedése miatt a teremből eltávolítom. Ilosvay Gusztáv nyugalmazott határrendőr­ségi főnök elmondta, hogy a nyomozás első stádiu­mában még Szegeden dolgozott, ott Pogányt és Kérit jelölték meg tettestársaknak. Augusztus 12-ikén Pestre jött és jelentkezett báró Perényi belügymi­niszternél. A gyilkosságra vonatkozó iratokat két ízben is kérte Mattyasovszky főkapitánytól, de meg­tagadta. Jelentést tett­ erről a miniszternek, aki eb­ben az időben lemondott. Rögtön menesztették a tanút is. Friedrich István: A tanú úr többször járt ná­lam és arra kért, hogy a határrendőrséget ne osz­lassuk fel. Azért jött hozzám, mert az ellenforrada­lom idején is együtt dolgoztunk. Amikor ideiglene­sen vezettem a belügyi tárcát, a tanú úr felkeresett engem a nyugdíjazása kérdésében, de minthogy én csak néhány óráig vezettem a belügyi tárcát, ebben a kérdésben nem akartam intézkedni. Ebbe belema­gyarázni, hogy azért történt a nyugdíjazása, mert a Tisza-ügy iránt érdeklődött, nem lehet. Fényes László: Meg tudom érteni a tanú úr elkeseredését, az objektivitását azonban elveszíteni nem szabad. Mi most itt nem a Tisza-gyilkosságot tárgyaljuk, mert ez a tárgyalás pletyka alapján fo­lyik. Engem nagyobb sérelem ért, mint a tanú urat, mert másfél év óta szuronyok között ülök, mégsem veszítem el objektivitásomat. Boross László az utolsó tanú, aki az általános kérdéseknél foglalkozására nézve azt adja elő, hogy kommunista sajtómunkás. Az elnök, Bártfai vallomása szerint a gyűjtő­fogház udvarán ön valaki előtt azt állította, hogy Kéri be van avatva a Tisza-gyilkosságba. A tanú: Ilyet nem mondhattam! Ez lehetetlen! Tudom, hogy Kérit milyen módon keverték bele a gyilkosságba. A forradalmat megelőző napon, októ­ber 16-ikán egy bizalmas értekezlet volt, amelyen igen tisztelt barátom és martírhalált halt vezérem Korvin-Klein Ottó . . . Az elnök: Azonnal megbüntetem! Hogy mer ilyet mondani. Természetes, hogy most ön saját ma­gát is martírnak érzi. Korvint halálos ítélet alapján végezték ki. A tanú: Miután a katonaság a Károlyi-párt oldalán volt, megkértük Károlyit, hogy küldjön ki valakit a katonaság képviseletében a forradalomnak november 4-ikére tervezett kitörésének előkészítésére. Károlyi Kérit küldte ki. Miközben erről határoz­tunk, egy munkás felszólalt, hogy mi lesz Tiszával és a többiekkel. Ezeket, szerinte, meg kellett volna gyilkolni. Kéri ezt határozottan ellenezte és a forra­dalom rendjére hivatkozott. Még a vádlottak intéznek kérdéseket a tanú­hoz, majd a tárgyalást péntekre halasztják. Vizsgálat Vasady-Balogh mandátuma ügyében. A nemzetgyűlés IV. számú bírálóbizottsága Rassay Károly nemzetgyűlési képviselő elnöklésével ülést tartott, amelyen Vasady-Balogh György nem­zetgyűlési képviselő mandátuma ellen beadott pa­naszt tárgyalták. A panasz előadója Berki Gyula volt. A bizottság egyhangúan elhatározta, hogy a panasz ügyében elrendeli a vizsgálatot és pedig" an­nak két pontjára nézve, amelyek közül az egyik azt állítja, hogy a választás titkosságát megsértették, a másik, hogy a választás elnöke a­z egyik ellenjelölt jelöltségét alaptalanul utasította vissza. A bizottság­­u­k­ az igazolást állandó bizottsághoz és vizsgálóbi­­zottság kik­ülldését foszja körül. Mi történik a román vámhivatalokban? Hamis lebélyegzésü pénz a magyar utasoknak. A magyar—román határon nagyban űzött visszaélésekről adnak nekün­k hírt Erdélyből ér­kező utasok. Tömérdek hamis lebélyegzésü pénz van forgalomban az országban, amely a külföldről árad be hozzánk. Ennek a hamispénz-áradatnak egyik forrására mutatnak rá most az utasemberek, menekültek, akiket kiüldöztek ősi fészkükből, vagy akiknek ügyes-bajos dolgaik elintézése végett kell fölkeresniök Csonka- Magyarországot Ez a forrás ott van a romániai vámhivatalokban, ahol félig csa­lással, hazugsággal, félig erőszakkal tukmálják rá az utasokra — persze csak a magyarokra — a ha­mis lebélyegzésű százasokat és ezreseiket A román kormány nemrégiben rendeletet adott ki, amely szerint Romániából ezer lest szabad ki­vinni. Mikor az utas a határszéli állomásra ér, a vámhivatalban ez a­­kérdés támad rá: — Mennyi pénze van? Az utas bemondja: — Nyolcszáz lej, ezer lej — Csak háromszáz lej­t szabad kivinni ! — jelenti ki zordon szigorúsággal a vámhivatalnok. Az egyik utas tudja, másik nem tudja a ren­deletet. De ha tudja, sem sokat ér vele: a vámhiva­talnok nem hajlandó tudomást venni a kormánya rendeletéről. Asszonynép nem mer ellenmondani, férfiak is tartana­k a nagyobb kellemetlenségtől, ha szembeszállanak a határszéli hatalmasságokkal. A legtöbbje siet, fél, hogy lekésik a vonatról,­­vagy lekéstetik) zavarban van, mitevő legyen? De a jó­ Sziva vámos segit a baján, szolgál a jó tanáccsal: — Majd mi beváltjuk a pénzét! Ami meg is történik, perese úgy, hogy egy leiért három magyar koronát adnak, ami a pénz­váltó közegeknek a lei mai állása mellett is szép kis mellékjövedelmet biztosít. De még csak azután derül ki, ami cifra a dologban, ami felháborító a dologban. Mikor ugyanis a megdézsmált utas Csonka-Magyarország földjére érkezik, a kötegyáni vám­hivatalban erős vizsgálat alá veszik a pénzét. Nem is kell azonban erős vizsgálat: könnyen konsta­tálható, hogy a legtöbb pénz lebélyegzése hamis. Így szállítják Magyarországba a hamis bankót­­ a román vámhivatalok. Tudósítónkkal is megtörtént, hogy a határ­széli potentátok a pénze fölváltására akarták kény­szeríteni. Ismervén azonban a legtöbb román hiva­talban uralkodó divatot: óvatosságból megszerezte és magával vitte azt a lapot amelyben a kérdéses rendelet megjelent s odatartotta azt a vámhivatal­nok ar orra alá. Erre a jeles tisztviselő még sem merte tovább forszírozni a dolgot s áteresztette a vámon — ezer lei­ vel. A többi utas szerencsétlen­ségére ő volt a vizsgálatinál a legutolsó — a többi utas már ráment, erősen megkoppasztva. Ugyancsak ez útja alkalmával tudósítónk szemtanúja volt, amikor Betegyánban rengeteg pénz hamis lebélyegzésű voltát konstatálták. Ezek­ről az esetekről jegyzőkönyvet is vettek föl, ame­lyeket föl is terjesztenek illetékes helyre. Nem ké­telkedünk, hogy a magyar külügyminisztérium energikus intézkedéssel bevágja az ajtót ennek a hivatalos hamispénz-szállításnak. A magyar-cseh tárgyalások, Prága, jún. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Tribu­an értesülése szerint azok a hí­rek, amelyek szerint a Glecszlovákia és Magyaror­szág közötti tárgyalások kedvezőtlen lefolyást vet­tek volna, teljesen alaptalanok. Ellenkezőleg, a tár­gyalások annyira előrehaladtak, hogy a legnehezebb kérdés megoldására is találtak alapot. A nemzeti kisebbségek kérdését általában úgy fogják szabá­lyozni, amint ez az Ausztriával kötött egyezmény­ben történt, figyelembe véve természetesen a Slová­kiában lévő különleges viszonyokat A kereskedelmi szerződés a legtöbb kedvezmény alapján fog állani. Ez olasz kormányválság. Bécs, jan. 30. A Frankurtfer Zeitungnak je­lentik Rómából. Az olasz néppárt vezetősége közzé­teszi programmját, amely a tisztviselőkérdésben megegyezik Giolitti szándékaival és a kormányba való belépését helyezi kilátásba. Ezzel Giontti leg­főbb feltétele teljesül, asz, hogy a mindenfelől nyil­vánuló óhajnak engedve, a kormányt most már át fogja venni a német külügyminiszter a szankciók megszüntetéséért. Berlin, jún. 30. A birodalmi gyűlés mai ülé­sén a szankciókról szóló interpellációk tárgyalása e­orán dr Rosen külügyminiszter kijelentette, hogy Németország tiltakozása a szövetséges haderőknek Duisburgba, Düsseldorfba és Ruhrortba való bevo­nulása, valamint a külön vámkezelés felállítása el­len annak idején nem talált meghallgatásra. A mi­niszter felolvassa a francia kamara külügyi bizott­ságának ismert határozatát a szankciók megszün­tetése ellen és kijelenti, hogy a német kormány nem érthet egyet a francia kormány álláspontjával és biztosíthatja a házat, hogy mindent el fog követni, hogy a kényszerrendsz­abályok megszüntetését el­ / • A trianoni béke gazdasági következményei a francia kamarában, Páris, jun. 30. (Havas.) A francia fesdam kül­ügyi bizottsága meghallgatta a Magyarországgal a trianoni béke gazdasági határozmányainak végre­hajtása dolgában kötött egyezmé­nyről azóló elő­adói jelentést és felhatalmazta az előadót, hogy konklúziót beszélje meg Brianx­-nak Páris, jun. 30. (Havas.) A szenátus mai ülé­sén Reynold előadta jelentését a trianoni békési szerződésről. Hír Kun Béla elfogatásáról. Bécs, jun. 30. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) Az ukrán sajtóiroda jelenti Lembergbeli a Karkov kormányzóság ismét véres színtere bolse­visták és a felkelő parasztok harcának. A Karkov­tól nyugatra vezető összes vasúti vonalakat a fel­kelők tartják megszállva. Hír szerint a Moszkvá­ból Karkovba vezető vasúti vonalon néhány kommu­nistavezért, köztük Kun Bélát is, foglyul ejtették. Szovjetoroszországból újabb b­olseviki haderők in­dultak a fölkelők leverésére. (Az ukrán sajtóiroda értesülései sokszor bizonyultak már megbízhatatla­noknak, ezért ez a hirt­­e illő fentartással kell fo­gadni. A szerk.) Maniu Take Jonescu ellem Bukarest, jun. 80. Mánia a kamarában megtá­madta Take Jonescu külügyminisztert, kérdőre vonta, hogy a cseh és jugoszláv katonai egyezség szövegét miért nem terjesztette a román kamara elé. Take Jonescu válaszában azt feleltei, hogy ilyen az eddigi szokás nem követelt. Ez a kijelentés a födsz­válisták között felzúdulást keltett. NAPI HÍREK.­ ­ (Bizonyitványosztás.) Azok a kivetelt-n­a­gyobb emberkék, akik a főváros elemi iskoláiban szedték magukba a kezdetleges ismereteket és akik a szénhiány következtében ugyan csak kivették a részüket a szünnapokból, kedden kapták kezeikhez a bizonyítványokat, végével a rövidre fogyott tan­évnek és elmaradásával a nyilvános vizsgáknak. A különböző isk­olák körül nagy volt tehát az élénk­ség, amelynek növelésében a gyermekeken kívül a szülők egy része is kivette a részét. Utcák hosszán látni lehetett az apróságokat, amint az érdemjegye­ket vizsgálgatták, amelyek között nagy számmal szerepeltek a kitűnők, de persze akadtak olyanok is, amelyek nem igen biztattak fölemelő hangula­tokra ... A leánynövendékek között sok volt olyan, akik a régi, de már egy idő óta megtiltott virágado­mányokkal járultak érdemes tanítónőik elé, hord­ván egyesével, csomójával, sőt cserepestől is a nyíló virágokat. Ezzel a bizonyítványosztással kez­detét vette a nyári ezünidő, hogy az apróságokat különböző tájak felé vigyék, ahol egy kis piros arc­szint kapnak és ahol talán jobb kosztban lesz részük, mint amilyen az itthoni volt, segédkezése mellett az amerikai misszióknak, akiknek jóvoltából az or­szág fönnállása óta nem kaptak a budapesti ember­kéik annyi kakaót, mint ebben az esztendőben.­­ (József Ferenc főherceg doktorrá avatása.) A királyi Pázmány Tudományegyetem dísztermében szer­dán avatták az államtudományok doktorává Jóózsef Fe­renc főherceget Az ünnepélyes aktuson jelen volt Hor­thy Miklós kormányzó, József főherceg Auguszta főher­cegasszonynyal és Zsófia főhercegnővel, a kormány ré­széről Ráday Gedeon, Vass József, Tomcsifi Gyl, Hegyes-P halmy és Bernolák minisztere, azonkívül a politikai és társadalmi élet számos kiválósága, Hannag Ferenc rek­­­tor üdvözlő szavai után a főherceg letette az estént Az avatási ünnepséget a magyar Hiszekegy fejezte be.­­ (A nuncius a ceglédi harangszentelésen.) Nagy egyházi ü­nnnepe volt Péter Pál napján Ceglédnek. Ekkor szentelték fel Schioppa Lőrinc pápai nuncius­ és Haller István a város nemzetgyűlési képviselőjének jelenlété­ben a római katholikus templomnak azt a két új harang-ját, amely a háború alatt elreikvirált harangokat van hi­vatva pótolni. Az ünnepség után a tisztikaszinóban dísz­ebéd volt, amelyen a nunciua Magyarországra mondott pohárköszöntőt. Hangoztatta, hogy átérzi a nemzetnek minden fájdalmát és biztosította a magyarokat, hogy a pápa, miként a múltban, úgy a jövőből is szószólója 6® pártfogója lesz a magyarság igazságos ügyének. Utána Haller István és Takács József beszélt . (A kormányzó) Gödöllőn kihallgatáson fogadta Kende Gézát, az Amerikai Magyar Népszava ez idő sze­rint Budapesten tartózkodó szerkesztőjét, az az Univer­sal Service amerikai laptudósító vállalat részére ma­gyarországi tapasztalatairól cikksorozatot ir. (A háztulajdonosok a vagyonváltság ellen.) A Budapesti Háztulajdonosok Szövetsége több vidéki ház­tulajdonosi­ egye­sület bevonásával gyűlésen tiltakozott a házak vagyonválts­á­ga ellen. A kormányt Kátay Tibor államtitkár és Venczelly Béla miniszteri tanácsos kép­viselték. Teles Béla, a Háztulajdonosok Szövetségének igazgatója, határozati javaslatában felhívta a kormány, a nemzetgyűlés és az egész ország figyelmét arra, hogy a házak hozadékából képtelenek a vagyonváltság kama­tait fizetni. A háztulajdonosok végül fizetésképtelenné válnak és a­­házak legnagyobb rész© a bankok kezére fog jutni. A határozati javaslatot a gyűlés­ elfogadta.­­ (A vaj ára) száznegyven koronáig csökkent­ ­ _

Next