Pesti Hírlap, 1921. augusztus (43. évfolyam, 169-192. szám)
1921-08-06 / 173. szám
JÍTFLFU*M külügyminiszter Baranya kiürítéséről Hadifoglyaink hazahozatalának ügye: A amnesztiát kapott bűnösökről -cseretörvényt elfogadták. — Statisztika az A szerbek zsarolása Baranyában. A nemzetgyűlés pénteki ülésén a hadifoglyaink hazahozatalával kapcsolatos törvényhozási intézkedés megtörtént, a kicserélendő kommunisták büntettésének elhalasztásáról szóló törvényjavaslatot a Ház megszavazta. Aztán Patacsi interpellációjára Bánffy külügyminiszter nyilatkozott Baranya kiürítése tárgyában. A tanácskozást Kenéz Béla alelnök vezette. A Ház a katonai nevelőintézetek átalakításáról, s a madridi egyetemes postaszerződés becikkelyezéséről, szóló javaslatot harmadszori olvasásban is elfogadta. A cseretörvényt Koszó István előadó ismertette a büntetés végrehajtásának kivételes elhalasztásáról és félbeszakításáról szóló törvényjavaslatot. A kivételes helyzet —mondotta — csak kivételes intézkedésekkel orvosolható. Az emberi élet megmentéséért semmi sem drága és bizonyos jogelveket is fel kell adni azért, hogy véreinket visszahozhassuk. A háború után egyedül a magyar nemzet volt az, amely a nemzetközi jog intézkedéseit magára nézve kötelezőnek tartotta, s az itt levő hadifoglyokat hazaküldte, hasonló legális eljárásban bizakodván. De végtelenül csalódtunk különösen Oroszország részéről. A szovjet kormány most mintegy kicserélni óhajtja ott levő véreinket, mégpedig olyanokkal, akik a legnagyobb bűnt követték el a haza, a magyar nemzet ellen. Érdemileg is ismertetvén a javaslatot, elfogadásra ajánlotta. (Helyeslés.) Csetty Ferenc: Fogadjuk el, ne szóljon hozzá senki! Itt Rassay Károly úgy a maga, mint elvbarátai nedvében elfogadja a kényszerű okok hatása alatt, de is kijelenti, hogy ez nem tehető sem pártkérdéssé, sem kortescélokra fel nem használható. Itt nem száműzetésről van szó, hanem azoknak sikerült a maguk részére amnesztiát szerezniök, akik a proletárdiktatúra bűneiért a legnagyobb felelősséggel tartoznak. Ezek menekülnek el az igazságszolgáltatás keze alól akkor, amikor sok szerencsétlen, félrevezetett kisebb bűnös itt szenved. Ezekre hívja fel a miniszter figyelmét, s kéri, hasson oda, hogy az amnesztia-rendelet minél tökéletesebben, minél nagyobb megértéssel és szeretettel hajtassék végre. (Helyeslés.) Elnök a vitát bezárta. Tomcsányi igazságügyminiszter megnyugtatásul azt feleli, hogy az amnesztia-rendeletnél mindazok a szempontok érvényesültek, amelyeket Rassay kifejtett. Ennek igazolásául bemutat egy statisztikát, amely az 1921. július 23-iki állapotot tünteti fel. Két kategória van: a jogosan elitélteké és a terhelteké, akiknek ügyében még nincs ítélet, s ezek nagy része enyhébb eset. A jogerősen elitéltek közül eddig kegyelmet kapott 936 egyén, elutasíttatott 1729 egyén. A terheltek közül kegyelmet kapott 5324 egyén, elutasíttatott 2783. Kegyelemben részesült tehát összesen 6260 egyén. Mindebből látható, hogy a kegyelmi rendelet intencióit a hatóságok helyesen fogják fel. Kéri a javaslat elfogadását. (Helyeslés.) (A Ház a javaslatot általánosságban megszavazta.) A részletes tárgyalás során új 3. szakaszként Tomcsányi miniszter javaslatára kimondták, hogy „az 1. és 2. §. rendelkezéseit alkalmazni kell oly egyénekre is, akik ellen a bűnvádi eljárás még folyamatban van. Az elévülés nyugvása ebben az esetben a bűnvádi eljárás megszüntetésétől (Bp. 472. §.) veszi kezdetét." (A javaslatot egyébként részleteiben is elfogadták. Harmadszori olvasása kedden lesz.) Elnök javaslatára a Ház legközelebbi ülését f. hó 9-én, kedden, tartja, s azon napirenden lesz, a Rakovszky- és Treniczky-féle mentelmi ügy és az ingatlan vagyonváltságról szóló javaslat is. (Helyeslés.) Baranya kiürítése. Patacsi Dénes a baranyai állapotokat tette szóvá. Julost, hogy a kiürítés küszöbön van, a szerbek jogtalanul és illetéktelenül valósággal zsarolják az azokkal a lakosságot Rassay: A kiürítés aktuális? Van jegyzék? A nemzetgyűlés nem tud róla! Abszurdum, hogy nem közlik! Patacsi: Úgy látszik, hogy itt személyeskedni nem abszurdum, de a nemzet ügyéről beszélni, igen. (Zaj.) Rassay: Nem érti, miről van szó! Arról van szó, hogy nem közlik a nemzettel a jegyzéket! Ugrón: Nem lehet suba alatt átadni Nyugatmagyarországot! Erről van szó! Patacsi: Mikor már minden adót behajtottak, most újólag 12-szeres adót vetettek ki. Szádeczky Lajos: Végkielégítés! Patacsi: A jugoszláv főszolgabíró katonákkal megy ki a községbe, s aki nem tud fizetni, annak elhajtják a lovait és egyéb marháit. Szilágyi: Amit fizettek, arról nem adnak nyugtát! Patacsi: A szekvesztrált birtokok tulajdonosaitól milliókat harácsoltak össze azon a címen, hogy felmentik őket a szekvesztrum alól. Minderre fel kell hívni az entente-bizottságok figyelmét, hogy a zsarolások megszűnjenek. Sürgős intézkedést kér a külügyminiszter részéről. Nyugatmagyarországot addig nem szabad kiürítenünk, amíg Baranyát, Baját, a szegedi háromszöget és a somogy-tolnai részeket viszsza nem kaptuk. Itt agitációk folynak Károly király mellett, Horthy ellen. Figyelmezteti mindkét agitáló felet, hogy hiába jut bármelyikük diadalra, mégsem ők következnek, hanem Jászi és Károlyi iránya a kis entente protektorátusa alatt. (Egy hang: Tudod is te, hogy mi fog következni! Derültség.) Szilágyi: Középút is van! Patacsi: A történelemből citálja, hogy Hunyadi János kormányzót mint mentette meg báró Kemény Simon. Ugrón: Nem volt az báró! (Derültség.) Patacsi: Most ismét azt látjuk, hogy a kisentente Horthy eltávolításáról tárgyal titkos ellenségeinkkel. (Zaj.) Gróf Bánffy Miklós külügyminiszternek tudomása van azokról a törvénytelen cselekedetekről és a békeszerződésnek meg nem felelő zsarolásokról, amelyek Baranyában folynak, s a szükséges lépéseket már megtette a nagykövetek tanácsánál, s annak képviselőinél, a helyi főmegbízottaknál, hogy minden lépést megtegyenek a visszaélések megszüntetésére. Ez alkalommal arra is kérte őket, hogy a kiürítéskor gyakorolják a szükséges ellenőrzést, mégpedig olyképen, ahogy a román okkupáció idejében történt az entente-hatalmak részéről, t. i. hogy a kiürítő vonalon bizonyos gócpontokra ellenőrzést helyezzenek el, amely már morális hatásánál fogva is befolyással lesz — és ha nem is akadályozza meg teljesen a zsarolást, mégis értékes adatokat nyújt arra nézve, hogy a kártérítési bizottságnál ezeket a követeléseket érvényesíteni tudjuk. (Helyeslés.) Minisztériuma egy utasítást dolgozott ki, amelyet, mikor bevonulunk ezekbe az okkupált részekbe, a lakosság között szét fognak osztani Ez az utasítás megmondja, hogy mi-új képen kell bizonyítani a szenvedett kárt, hova és mennyi idő alatt kell bejelenteni. (Helyeslés.) .4. kivonulás és a mi bevonulásunk a közeljövőövőben várható. (Élénk helyeslés.) Ami azt illeti, hogy,, Nyugatmagyarországot addig ne ürítsük ki, amíg a szerb hatalom által okkupált területet vissza nem: kapjuk, teljesen osztja az interpelláló nézetét. Ennek a leghatározottabban kifejezést adott a nagykövetek, tanácsa előtt is. Ennek a kérdésnek Magyarország szempontjából ebben az irányban való eldöntéséhez feltétlenül ragaszkodik. (Helyeslés.) A programm egyes részleteit ma még talán nem kívánatos közölni,mert ezek kizárólag katonai technikai dolgok, amelyek némileg változhatnak. Jelentheti, hogy az evadikuáció céljából az ottani katonai főmegbízott hétfőn megy le a munkálatok megkezdése végettKéri válasza tudomásul vételét. (Helyeslés.) Patacsi tudomásul veszi a választ, de még mag* jegyzi, hogy a szerbek a szekvesztrált birtokok gazdáitól, akiktől valamit zsákmányoltak, most faluról falura járva, írást vesznek, hogy nem vettek el tőlük semmit. Ezek kényszerűségből kiállítják a nyilatkozatot. (A Ház a választ tudomásul vette.) Az ülés 11 óra 50 perckor ért véget. Sréter István ügye Sipos ezredessel. Sréter István nemzetgyűlési képviselő szerdán interpellációt terjeszt elő "Sipos Gyula ezredessel szemben fölmerült ügyében. Sipos Gyula ezredes, a 17. gyalogezred parastcsnoka, a háborúban vitézül harcolt, több kitüntetést szerzett, de a kommün első napjaiban szolgálatot telesített. Sipos ellen igazolási eljárás indult meg, de valamennyi fórum fölmentette. Sipos most rágalmazás címén feljelentést tett azok ellen, akiknek fellépése provokálta ellene a tiszti becsületügyi eljárást, többek közt Sréter, István ellen is, s az ügyészség vállalta a vád képviseletét Sréter politikai tendenciát lát abban, hogy az eljárás ellene megindult, s ezért interpellál. Herceg Windischgraetz nyilatkozata. Azzal a távirattal kapcsolatban, melyet Clémenceau intézett Batthyány Tivadar grófhoz, Windischgraetz Lajos herceg a következő nyilatkozatot tette: — Képviselőházi beszédemben felolvastam a francia képviselőház eredeti két naplóját melyeket magammal hoztam. Ezek a naplók Noutet, Paul Boncourt és Pichon beszédeit sertalmazzák. Clemenceau és Renaudel beszédeit magában foglaló eredeti képviselőházi naplók ez idő soerint még nem állanak rendelkezésemre, ezeket a beszédeket párisi tartózkodásom idején szintén eredeti naplókból írtam ki. A Clémenceau és Renaudel-féle beszédek eredeti naplójának megszerzése iránt a lépéseket már megtettem, ezek birtokában konstatálni fogom, hogyan citáltam Clémenceau szavait Úgy ezeknek a naplóknak szövegét, mint az általam említett Károlyi-féle memorandumok szövegét a nyilvánossággal egyébként közölni fogom, mihelyt ezek eredetije birtokomban lesz. Mapding a békéért, Berlin, aug. 5. Harding elnök, mint Newyorkból jelentik, tegnap ismét beszédet mondott, amelynek során így nyiatkozott" — Azt hiszem, az egész világ el van szánva rá, hogy a háborúskodást lehetetlenné teszi. Örömmel jelenthetem ki, hogy Amerika olyan intézményt készül életre hívni, amely anélkül, hogy a nemzeti becsületen és a szabadságon csorbát ejtene, meg tud majd akadályozni minden háborús okot. Hiszem, hogy ez a "kísérlet sikerülni fog, ült s a szeme ragyogott, mint a részegé. Didergő lábát a fürészporba dugta s kifagyott arca mosolyba puhult. Az öreg kutgém nyikorgott a szélben s a szín teteje ropogott. Nyűtt daróckabátját összehúzta mellén s baltenyerét horpadt hasára szorította. Egyetlen vágya volt. Hogy bemehessen. Több semmi. Pedig olyan éhes volt, hogy a szájából ezüstszálacskában folydogált a nyál. Hallgatódzott. Mi szuszog? Ez a tehén az istállóban! Eddig bizonyosan megborjadzott . . . Ha átmenne s kifejné a fejét! Moccanni se mert. A szél elült s bágyadt csendbe borult az udvar. És olyan jó a csend, mikor az embernek valami reménysége van. De fölrezzent. A ház ajtaja becsapódotts hallotta, hogy az apja nehézkes járása iombán döng a pitvar előtt fekvő lapos köveken. Jön! Vert a szive, félrevert, mint a harang, ha tűz van a faluban. A ráncok, miket a nyomor és a züllöttség vont a homlokára, táncot jártak a szeme fölött. Csitt! A vén Száva a színhez ért. Morgott magában, félhangosan beszélt, szegestalpú csizmája tompán lepcsegett a sárban. A legény leguggolt a vágott fa mögé s valami eszelős némasággal nevetet magában. Nem veszi észre! A szinajtó megnyikkant, az öreg Száva hátracsapta, belépett, leguggolt s a fát szedni kezdte. — Hej ! — pattant a szeme kerekre s akkorát káromkodott, hogy rengett a szin. — Gyere ki! . . . A csavargó roskadtan kucorgott a farakás mögött. De az öreg Száva elkapta kezecsuklóját és kivonszolta. — Édesapám — — A földre csapta, emelte patkós csizmáját, hogy beletiporjon. — Megöllek ! Nyakere ujjnyira dagadt, sárga foga csattogott, mintha követ harapna, de mégsem ütötte meg. __ Gyere . . . A. csavargó föltápászkodott s némán követte. Azt hitte, hogy megszánta és beengedi egy pillanatra . . . — Takarodj ! — lökte a kapu felé. — Édesapám . . . Vonszolta magával, mint valami rongyot. A legény megvetette a lábát s körme véresre töredezett az éles kavicson. — Elloptad a száz forintot a tinók árából . . . Pusztulj ! Kitaszította s megint előhúzta a vastag fatereszt. — Ha még egyszer bemerészkedsz, leütlek, mint a kutyát! — Bocsásson meg . . . — Soha! E pillanatban megkondult a lélekharang . . . Neki szól! Annak húzzák, akinek ő az életét köszönheti, a cudar életet . . . Aki a Miatyánkra tanította . . . akinek ő a fia . . .a fia! . . . A kapunak ugrott, de nem tudta benyomni. Nem fogadja be a szülői ház! Az evangélium ... a Tékozló fiú . . . „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened!" 1 ő is vétkezett! ő is megbánta! ő is hazajött . . . „Hozzátok elő amaz fő öltöző ruhámat és öltöztessétek fel őtet, és adjatok gyűrűt az ő kezébe és sarut az ő lábaira. És előhozván ama meghizlalt tulkot, öljétek meg és lakozzunk vigan. Mert az én fiam meghalt vala és föltámadott, elveszettt vala és megtaláltatott . . ." Jézus szive! Hol a ruha? Hol a gyűrű? Hol a saru? Hol az ünnepi lakoma? De ő nem azért jött ... Az anyja kell! Haldoklik! Csak őt akarja látni ... És vasvillával verik el! Fölvinnyant. Követ ragadott és verni kezdte a reteszes kaput, hogy rengett bele az udvar. Az öreg Száva megest kijött. — Eltakarodj, átkozott tolvaj ! — Engedjen be . . . — Sohal — A Szentháromságra kérem ... — tördelte zokogva. A zsugori paraszt kikacagott a kapu mögül — Ugye? Kéne? Tolvaj ! Meg sem tudna halni, ha meglátná azt az átkozott pofádat — — S megindult befelé. — Apám! Édesapám! Megölöm magam . . . — Öld! Nagyot jajdult. A követ ismét fölragadta s kétségbeesetten kezdte verni a kaput. — En-gedjen bel Az öreg Száva visszajött. — Hallod-e, te Kain? Ne verd a kaput, messe kimegyek és . . . — Az én anyám! . . . Jussam van! Az én anyám . . . Engedjen bel En-gedjen ... Elkáromkodta magát az öreg paraszt s ugy hátracsapta a reteszt, hogy az majd leszakadt. | — Teszed-e le azt a követ?! Eldobta. — Bitang! A kapuszárny a mellének csapódott, hogy felnyögött bele. | ] — Könyörüljön ... — lihegte esetten- -H Kegyelem . . . — Nincs . . . Takarodj ! íj Megfogódzott a kapufában s véres lábát megvetette. — Nem megyek! .[ Hörgött, mint az oroszlánkölyök . . . — Anyámat... akarom Istent ontok! . .. — Nesze! Arcába sújtott. A fiú megtántorodott, de a másik szempillantásban már az apján volt. Elzuhan-tak. A sötét vigyorgás megkövült a vén Száva ajkán, nagy teste vonaglott, aztán kinyúlt. Akkor az apagyilkos levette kezét a torkáról, fölujjongott és a ház felé rohant . . . PESTI HÍRLAP 1921. augusztus 6., szombat