Pesti Hírlap, 1921. szeptember (43. évfolyam, 193-217. szám)

1921-09-01 / 193. szám

8 PESTI HÍRLAP 1921. szeptember 1., csütörtök. ffl kis­antemt@-ra bízzák Nyugatmagyar­ or­szág kiürítését ? ReifS­ aug. 31. A Neues Wiener Tagblatt jelenti Prágából. A Csasz, a külügyminisztérium lapja, úgy véli, hogy az a politikai és katonai veszély, amely arra az esetre fenyeget, ha Magyarország renitensnek mutatkoznék a trianoni békeszerződéssel szemben, csak rövid lejáratú, epizód. Az esti lapok szerint a cseh csapatok bevonulá­sával kell számot vetni, ha a magyarok a legsürgő­sebben nem vonulnak vissza Nyugatmagyarországból. Oly nyilatkozatok történtek, hogy a kis-ententére bíz­zák Nyugatmagyarország kiürítését. A cseh hadsereg tekintélyes része most tart hadgyakorlatokat a fel­vidéki határon, teljes hadi felszereléssel. Figyelemreméltó, hogy a Narodni Liszly szokott éles magyarellenes írásmódja ellenére nem foglal ál­lást az esethez. A lap hallgatását azzal magyarázzák, hogy a saint-germaini békeszerződésben Nyugatma­gyarország Ausztriának való odaítélését dr Kramarz ellenzése ellenére határozták el. Rasics, az S. H. S. királyság követe, a Neues Wiener Tagblatt munkatársa előtt a nyitgzatmagyar­országi kérdésről úgy nyilatkozott," hogy információ céljából kormányához fordul. A választ ma vagy hol­nap várja. Nem kétséges, hogy­­ a belgrádi kormány teljesen csatlakozik­ a kis-entente lépéseihez. Az ügy további fejlődése azonban a követ véleménye szerint nem tesz szükségessé katonai lépéseket, hanem pusz­tán diplomáciai akció útján is elintézhető lesz. Cseh­-magyar összeütközés híre. Bécs, aug. 31. A Neues Wiener Journal a Práger Presse nyomári jelentést közöl, amely a következőket mondja: Ma délelőtt az a h­ír terjedt el, hogy Antonis­hofnál, Pozsonytól délre, közvetlenül a cseh köztár­saság határán, a magyar bandákkal éles összeütkö­zésekre került a sor. Bécs, aug. 31. A Prager Presse pozsonyi híréről a Reichspost a következőket írja: Ez a jelentés Buda­pesten figyelmeztető jelül szolgálhat. Különös időbeli összefüggés van a nyugatmagyarországi események és a Pozsony­ melletti csatározások között. Még csak az hiányoznék, hogy a nyugatmagyarországi esemé­nyek a cseheknek alkalmat adnának arra, hogy Ausztria katonai protektorai gyanánt lépjenek fel és okot találjanak a katonai beavatkozásra. A nagy­entente főbizottsága, a párisi nagykövetek konferen­ciája, mindenesetre elég kezességet nyújtanak Auszt­ria szerződési jogai számára. Nem kérünk abból a kilátásból, hogy a kis­entente katonai és politikai mesterkedéseibe bonyolítsanak bele minket. Flága, aug. 31. A Prager Tagblatt megcáfolja azt a hirt, hogy a tót határon, Köpcsény mellett har­cok folytak. Ez a hir annál kevésbbé alapszik való­ságon, mert Köpcsényt a magyar csapatok már na­pokkal^s^bb, kiültették.. ^ ...... .... Ausztria nem kötött Csehországgal katonai egyezményt. Bécs, aug. 31. A Wiener Stimmen ma este eze­ket közli: Bécsben tegnap prágai híreket terjesztet­tek, amelyek szerint a hallstatti egyezmény értel­m­ében kilátásba vettik, hogy Csehország abban az esetben, ha Nyugatmagyarország átadásában to­vábbra is zavar mutatkoznék, hatalmi eszközeivel közbelép a szerződésszerű állapot megteremtésére. Megállapítható, hogy Hallstattban nem kötöttek egyezményt és hogy az ottani tanácskozások kato­nai kérdésekre egyáltalán nem vonatkoztak. Auszt­ria részéről kizárt dolog, hogy Csehország katonai erejét a maga érdekei számára igénybe vegye^ A szerződés végrehajtása a nagyentente hazasírjaira, illetve a nagykövetek értekezletére tartozi. A magyar kormány súlyt helyez a megegyezésre. Bécs, aug. 31. Nyugatmagyar­szágról irott cik­kében az Extrablatt ezeket mondja: A nyugatma­gyarországi kérdésről elhangzott írásbeli és szó­beli nyilatkozatok eddigelé semmi más eredménnyel nem jártak, mint azzal, hogy ezt a kérdést helyre­hozhatatlanul összebonyolították és kiélesítették. A "bécsi magyar követ sajnálatát fejezi ki, Budapesten pedig Bethlen miniszterelnök oly beszédet mond, amelyben semmi barátságos érzület nem észlelhető, s amelyből csak az derül ki, hogy Magyarország ez idő szerint nem gondol az uralma alatt álló terü­let átadására. Az estente óv minket attól, hogy az erőszakra erőszakkal feleljünk, ami tökéletesen megfelel az egész, lakosság óhajainak. Annál in­kább kötelessége az ententenek, hogy a nyugatma­gyarországi kérdést a saját hatáskörében megoldja. (Az Extrablattnak ezzel a közlésével szemben megállapítható, hogy gróf Bethlen István úgy a nemzetgyűlésen, mint azóta is tett nyilatkozataiban mindannyiszor kifejezetten hangsúlyozta, mily nagy súlyt helyez az Ausztriával való megegyezésre és a tartós baráti jóviszony helyreállítására. Az Extra­blattna­k az az állítása­ tehát, mintha gróf Bethlen István legutóbbi nyilatkozatában a barátságos szándéknak nyoma sem volna feltalálható, nem fe­­lel meg a valóságunk.) Megegyezés a vasúti és postai forgalom zavartalanságára. •Érdekes tárgyalásról beszéltek politikai kö­rökben a nyu­gatmagyarországi kérdéssel kapcsolat­ban. A tárgyalás augusztus 29-én folyt le Győrben — és k­ölcsönös megállapodással végződött — olyan időben tehát, amikor Nyugatmagyarországon a meg­szállók és a lakosság közt az összeütközések voltak. A tárgyalás, amelyen Magyarország és Ausztria kormányának képviselői vettek részt, a vasút, tele­fon, posta- és távíróforgalom kérdéséről folyt. A tár­gyalások során megegyeztek abban, hogy Nyugatmagyarország átadandó területén a vasúti és postai forgalom zavartalanul le­bonyolítandó, a vasúti forgalmat egyelőre magyar mozdonyok, ma­gyar vonatok és magyar személyzet bonyolítja le a régi Ausztria határáig, Ausztria pedig vállalkozott arra, hogy erre a fonalrészre a mozdonyokat szén­nel ellátja. Az illető területen esetleg életbelépő oszt­rák impérium semmiképen sem érinti a vasúti, posta és táviróforgalmat. A megállapodást a magyar kor­mány nevében Walther külügyminiszteri osztályta­nácsos, osztrák részről pedig Ott udvari tanácsos, a forgalmi hivatal vezetője és Hornpostl követségi titkár írták alá. Friedrich elutazott. Szombathely, aug. 31. Friedrich István nemzet­gyűlési képviselő tegnap este Szombathelyről Buda­pestre utazott.­A Nyugatmagyarországra utazók ellenőrzése, Nyugatmagyarországról, hivatalos jelentések szerint, eltávolították mindazokat, akik nem odavaló illetőségűek. Ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban a rendőrség a keleti pályaudvarra külön kirendeltsé­get küldött, amely megakadályozza azoknak az ösz­szeverődött csoportoknak elutazását, amelyek Sop­ronba és környékére készülnek. Körülbelül kétszáz­ötven fiatalembert, legnagyobbrészt egyetemi hallga­tót, tartóztattak fel és a főkapitányságra szállították őket, ahol elmondták, hogy Nyugatmagyarország vé­delmére minden felszólítás nélkül, a maguk szántá­ból akartak útrakelni. Megérttették velük, hogy erről a szándékukról lemondjanak, ami annál ajánlato­sabb, mert a kormány az ilyen vállalkozásokat úgy­sem tűri. Szombatkein Izgalmas napjai. Ellentm a kiüritet zóna népe. — A horvátok is szembeszállnak az osztrákokkal. , Segítsetek rajtunk, szombathelyiek!" SombathebK­­aug. (A Pesti Hírlap kiküldött tudósnok­tólj^Tegnap még suttogva szálltak kósza hitek, ingerült csoportok verődtek össze utcákon és nyilván tágas ebédlőkben is, de ma már komoly megbeszélések folynak, ismeretlenek úgy szólnak egymáshoz, mint régi barátok: halkan terjed a­ a izgalom Szombathelyen, hogy Nyugata Magyarország népe fölzúdult . . . Mint förgeteg, amelynek ereje ellenállhatatlan, kaszát, kapát ragad a lakosság, rejtett fegyverek kerülnek elő, már ütközetek folynak le az osztrák csendőrökkel . . . A hirtelen kirob­bant elenállás híre aztán egyszerre óriás izgalmat váltott ki, de határtalan lelkesedést is Szombathe­lyen. Innen, Szombathelyről, látni lehet sokféle je­lenségből, hogy a mindenfelé fölkelő nép vissza­veri a megszállásra besompolygó osztrák csapa­tokat. Lázban ég Sopron, a határszél is végig föl­gyúlt az ellenállás indulatában . . . És tetőpontján az izgalom, amikor Szombat­helyen is megjelent a hivatalos jelentés: gróf Sigray Antal, Nyugatmagyarország főkormánybiztosa, el­rendelte, hogy a csendőrségi alakulatok a vasárnap délben elfoglalt vonalon további parancsig megállja­nak, ennélfogva Nyugatmagyarországnak hétfőn dél­után négy órára tervezett átadása nem fog megtör­ténni. Szombathely külső képe hirtelen átalakult. A­­hírek már nyíltan érkeztek a határszélekről, az ese­­mények részleteit már mindenfelé beszélték. Még mielőtt az első osztrák járőr magyar föld­re tette volna a lábát, még szombaton éjszaka, a ha­tárerdőségek fáira plakátot függesztett a lakosság, így szóltak a német nyelvű figyelmeztető írások: „Osztrák testvérek! Ne hagyjuk magunkat leggonoszabb elenségeinktől egymás ellen iz­gatni. Egyetlen barátaitok voltunk, de mégis szilárd az elhatározásunk, hogy Nyugatmagyar­országot utolsó csöpp vérünkig védjük , aki e határt átlépi, kímélet nélküli elpusztul". Ez a figyelmeztetés azonban hatástalan ma­radt. És vasárnapra virradóra megtörténtek az első összetűzések, amelyeket siettetett az a szétterje­dő hír, hogy a brennbergi szénbánya munkásai meg­alakították a munkástanácsot. Szombathelyen már körülbelül tisztán ismerik az események részle­teit, hiszen Vas megye egy része is a kiürítendő te­rü­let határvonalába került volna. Szombathelytől huszonöt-harminc kilométernyire már harcok vol­tak .. . Pinkafőnél és Alhónál történt vasárnap reggel az első összeütközés, amelynek részletei már ismeretesek. Egy erősebb osztrák csendőrosztag lépte át a határt s a csapatot egy sereg férfi követte vörös zászló alatt. Pinkafő fölött helyezkedtek el a fölkelők s amikor az osztrák csendőrség a közelük­be ért, tüzelni kezdtek rájuk. Valóságos ütközet fej­lődött ki, az osztrákok hat halottat harrtak a csata­téren, a többit sebesültjeikkel elvitték, amikor kény­telenek voltak visszavonulni. A hartbergi és fried­bergi kórházakba szállítoták a sebesülteket. Alkó­nál, Szent-Teleknél és Borostyánkőnél is elűzték a felkelők az osztrák csapatokat. Kisebb-nagyobb­ osztagok behatoltak Gyanafalvára, Németszentgrót­ra, Pörgölénybe. Az éjszaka folyamán a lakosság hirtelen rajtaütött a táboron , elűzték az osztrá­kokat. Fegyveres összeütközés volt több helyen Sopron megye északi oldalán, a Sopron mellett levői Ágfalván és Moson vármegye egyes pontjain. Né­metújvárról is kiverték az osztrák csendőrséget, Rábakeresztúron is összeütközés történt. Egészen a pontos értesítéseket azonban valószínűen csak Sop­­ronban tudnak . . . Sok-sok ezer ember szorong a Szentháromság­téren kedden délben. Tiltakozó gyűlésre sereglett össze a város. Fölvonulnak küldöttségek, rendezett, tömör sorokban érkeznek s elhelyezkednek a ház előtt, amelynek ablakaiban virágok pompáznak. Nemzetiszínű zászló az erkélyen, a szombathelyi magyar anyák ajándéka a forró óhajtással: ent csak győzelmesen lehet visszahozni. Még nincsen kibontva. Megjelenik az erkélyen Renner Oszkár és beszédet mond: — Egy ránk erőszakolt rongy szerződés egyik határozatát akarja egy rablótársaság végrehajtani! Azért hívtunk ide benneteket, hogy megkérdjük, engedjük-e és tűrjük-e, hogy továbbra is megcson­kítsák országunkat? Nem múlik a zúgó tiltakozás s a hatalmas Szentháromság-térre még mindig ömlik mindenfelől a tömeg. Matskássy József: Drágasági ankét a miniszterelnökségen A főváros kívánságai. — A zöldségkivitellel járó ve­szedelmek. — Ijesztő számadatok. — A szabad for­galom. — A szállítási kérdések. — Sipőcz polgármes­ter nyilatkozata. A drágaság leküzdésének módjait ma délután tárgyalta a miniszterelnökségen egy ankét, ame­lyet gróf Bethlen István miniszterelnök hivott egy­be , amelyen a miniszterelnök elnöklése mellett részt vettek Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi, nagyatádi Szabó István földmivelésügyi, dr Vass József vallás- és közoktatásügyi és dr Bernolák Nándor népjóléti miniszterek, dr Sipőcz Jenő pol­gármester, dr Berczeli Jenő és dr Vajna Ede fővá­rosi tanácsnokok, Kraft Frigyes pénzügyminiszteri tanácsos, dr Kelety Dénes államtitkár, a Máv elnök­igazgatója, Haller István volt miniszter, nemzetgyű­lési képviselő s az érdekeltségek képviselői, Balogh Elemér, Meskó Pál, Szilassy Zoltán, Ipolyi-Keller Gyula államtitkár és Farkas István, a szociáldemo­krata párt titkára, valamint a kereskedelmi és szö­vetkezeti világ több képviselője. Gróf Bethlen István miniszterelnök rövid be­széddel megnyitotta az értekezletet, vázolta annak célját s ama reményének adott kifejezést, hogy min­den jóra fog fordulni. Azok a tanulságok, amelyeket az értekezletből a kormány meríteni fog, fölhasz­nálhatók lesznek, az életből fognak fakadni és hozzá fognak járulni a drágaság leküzdéséhez. Köz­vetlenül a miniszterelnök után dr Sipőcz Jenő pol­gármester emelkedett szólásra és előadta a fővárosi tanács óhajait s kérte, hogy hallgassák meg komoly megértéssel jelenlevő munkatársait, dr Berczeli és dr Vajna tanácsnokokat, akik rögtön ezután föl is szólaltak. •Bevezeli tanácsnok főleg a zöldségkivitelt tart­ja Budapest közélelmezése imminens veszedelmének. A jó valutájú országok elsősorban a magyar zöld­ségkivitelt veszik igénybe s azok, akik zöldségkeres­kedelemmel foglalkoznak, még háromszoros ár mel­lett is olcsón exportálnak az illető ország valutájá­hoz képest. A meggondolatlan exportálás következté­ben a zöldségfélék készlete nagyon összezsugoro­dott, hozzájárult ehhez nagy mértékben a hosszas szárazság is, így azután — a tanácsnok itt egy ki­rívó példát említett — a fejeskáposzta ára a tavalyi kettő koronával szemben az id­én tizenhat korona. Szükségesnek tartja az export azonnali beszünte­tését. Dr Vajna Ede tanácsnok, a közélelmezési ügyosztály vezetője, ijesztő számadatokat említ a drágaság feltüntetésére, így például az utolsó béke­év áraihoz arányítva, a burgonya ára az ötvenszere­sére emelkedett. A nullás liszt hetvenszer, a kenyér ötvenszer, a zár kilencvenszer, a cukor száztízszer, a tej negyvenhatszor, a ruha hetvenszer és a cipő nyolcvan-nyolcvanötször drágább, mint a béke leg­utolsó esztendejében volt. A drágaságot a munkabé­rek emelkedése állandóan emeli, viszont a drágaság következtében folyton magasabbak a munkabérek. A napszámos, a képzett szakmunkás és a magán­tisztviselő munkabére a háború kezdete óta im­már a huszonöt-harmincszorosára emelkedett. Félni kell, hogy a drágaság következtében a munkabérek még tovább fognak emelkedni s oly nívót érnek el, amely­nél a többletet már nem lehet a fogyasztóközönségre áthárítani. S a munkabérek emelkedése nem a kö­tött jövedelmű emberek igényeinek indokolatlan emelkedése következtében jön létre, mert például Budapest húsfogyasztása a háború kezdete óta öt­ven százalékkal csökkent és a legelemibb életfen­tartási ösztön kényszerítette az embereket arra, hogy tavaly óta, mióta a húsárak estek, több húst esznek, mint azelőtt. Az idei húsfogyasztás a tavalyihoz ké­pest száz százalékos­ emelkedést tüntet fel. Keleti Dénes államtitkár, a Máv­ elnökigazga­tója, a szabadforgalom korlátozását javasolta és azt az összefüggést fejtegette, amely az engedélyezett

Next