Pesti Hírlap, 1921. szeptember (43. évfolyam, 193-217. szám)
1921-09-01 / 193. szám
8 PESTI HÍRLAP 1921. szeptember 1., csütörtök. ffl kisantemt@-ra bízzák Nyugatmagyar ország kiürítését ? ReifS aug. 31. A Neues Wiener Tagblatt jelenti Prágából. A Csasz, a külügyminisztérium lapja, úgy véli, hogy az a politikai és katonai veszély, amely arra az esetre fenyeget, ha Magyarország renitensnek mutatkoznék a trianoni békeszerződéssel szemben, csak rövid lejáratú, epizód. Az esti lapok szerint a cseh csapatok bevonulásával kell számot vetni, ha a magyarok a legsürgősebben nem vonulnak vissza Nyugatmagyarországból. Oly nyilatkozatok történtek, hogy a kis-ententére bízzák Nyugatmagyarország kiürítését. A cseh hadsereg tekintélyes része most tart hadgyakorlatokat a felvidéki határon, teljes hadi felszereléssel. Figyelemreméltó, hogy a Narodni Liszly szokott éles magyarellenes írásmódja ellenére nem foglal állást az esethez. A lap hallgatását azzal magyarázzák, hogy a saint-germaini békeszerződésben Nyugatmagyarország Ausztriának való odaítélését dr Kramarz ellenzése ellenére határozták el. Rasics, az S. H. S. királyság követe, a Neues Wiener Tagblatt munkatársa előtt a nyitgzatmagyarországi kérdésről úgy nyilatkozott," hogy információ céljából kormányához fordul. A választ ma vagy holnap várja. Nem kétséges, hogy a belgrádi kormány teljesen csatlakozik a kis-entente lépéseihez. Az ügy további fejlődése azonban a követ véleménye szerint nem tesz szükségessé katonai lépéseket, hanem pusztán diplomáciai akció útján is elintézhető lesz. Cseh-magyar összeütközés híre. Bécs, aug. 31. A Neues Wiener Journal a Práger Presse nyomári jelentést közöl, amely a következőket mondja: Ma délelőtt az a hír terjedt el, hogy Antonishofnál, Pozsonytól délre, közvetlenül a cseh köztársaság határán, a magyar bandákkal éles összeütközésekre került a sor. Bécs, aug. 31. A Prager Presse pozsonyi híréről a Reichspost a következőket írja: Ez a jelentés Budapesten figyelmeztető jelül szolgálhat. Különös időbeli összefüggés van a nyugatmagyarországi események és a Pozsony melletti csatározások között. Még csak az hiányoznék, hogy a nyugatmagyarországi események a cseheknek alkalmat adnának arra, hogy Ausztria katonai protektorai gyanánt lépjenek fel és okot találjanak a katonai beavatkozásra. A nagyentente főbizottsága, a párisi nagykövetek konferenciája, mindenesetre elég kezességet nyújtanak Ausztria szerződési jogai számára. Nem kérünk abból a kilátásból, hogy a kisentente katonai és politikai mesterkedéseibe bonyolítsanak bele minket. Flága, aug. 31. A Prager Tagblatt megcáfolja azt a hirt, hogy a tót határon, Köpcsény mellett harcok folytak. Ez a hir annál kevésbbé alapszik valóságon, mert Köpcsényt a magyar csapatok már napokkal^s^bb, kiültették.. ^ ...... .... Ausztria nem kötött Csehországgal katonai egyezményt. Bécs, aug. 31. A Wiener Stimmen ma este ezeket közli: Bécsben tegnap prágai híreket terjesztettek, amelyek szerint a hallstatti egyezmény értelmében kilátásba vettik, hogy Csehország abban az esetben, ha Nyugatmagyarország átadásában továbbra is zavar mutatkoznék, hatalmi eszközeivel közbelép a szerződésszerű állapot megteremtésére. Megállapítható, hogy Hallstattban nem kötöttek egyezményt és hogy az ottani tanácskozások katonai kérdésekre egyáltalán nem vonatkoztak. Ausztria részéről kizárt dolog, hogy Csehország katonai erejét a maga érdekei számára igénybe vegye^ A szerződés végrehajtása a nagyentente hazasírjaira, illetve a nagykövetek értekezletére tartozi. A magyar kormány súlyt helyez a megegyezésre. Bécs, aug. 31. Nyugatmagyarszágról irott cikkében az Extrablatt ezeket mondja: A nyugatmagyarországi kérdésről elhangzott írásbeli és szóbeli nyilatkozatok eddigelé semmi más eredménnyel nem jártak, mint azzal, hogy ezt a kérdést helyrehozhatatlanul összebonyolították és kiélesítették. A "bécsi magyar követ sajnálatát fejezi ki, Budapesten pedig Bethlen miniszterelnök oly beszédet mond, amelyben semmi barátságos érzület nem észlelhető, s amelyből csak az derül ki, hogy Magyarország ez idő szerint nem gondol az uralma alatt álló terület átadására. Az estente óv minket attól, hogy az erőszakra erőszakkal feleljünk, ami tökéletesen megfelel az egész, lakosság óhajainak. Annál inkább kötelessége az ententenek, hogy a nyugatmagyarországi kérdést a saját hatáskörében megoldja. (Az Extrablattnak ezzel a közlésével szemben megállapítható, hogy gróf Bethlen István úgy a nemzetgyűlésen, mint azóta is tett nyilatkozataiban mindannyiszor kifejezetten hangsúlyozta, mily nagy súlyt helyez az Ausztriával való megegyezésre és a tartós baráti jóviszony helyreállítására. Az Extrablattnak az az állítása tehát, mintha gróf Bethlen István legutóbbi nyilatkozatában a barátságos szándéknak nyoma sem volna feltalálható, nem felel meg a valóságunk.) Megegyezés a vasúti és postai forgalom zavartalanságára. •Érdekes tárgyalásról beszéltek politikai körökben a nyugatmagyarországi kérdéssel kapcsolatban. A tárgyalás augusztus 29-én folyt le Győrben — és kölcsönös megállapodással végződött — olyan időben tehát, amikor Nyugatmagyarországon a megszállók és a lakosság közt az összeütközések voltak. A tárgyalás, amelyen Magyarország és Ausztria kormányának képviselői vettek részt, a vasút, telefon, posta- és távíróforgalom kérdéséről folyt. A tárgyalások során megegyeztek abban, hogy Nyugatmagyarország átadandó területén a vasúti és postai forgalom zavartalanul lebonyolítandó, a vasúti forgalmat egyelőre magyar mozdonyok, magyar vonatok és magyar személyzet bonyolítja le a régi Ausztria határáig, Ausztria pedig vállalkozott arra, hogy erre a fonalrészre a mozdonyokat szénnel ellátja. Az illető területen esetleg életbelépő osztrák impérium semmiképen sem érinti a vasúti, posta és táviróforgalmat. A megállapodást a magyar kormány nevében Walther külügyminiszteri osztálytanácsos, osztrák részről pedig Ott udvari tanácsos, a forgalmi hivatal vezetője és Hornpostl követségi titkár írták alá. Friedrich elutazott. Szombathely, aug. 31. Friedrich István nemzetgyűlési képviselő tegnap este Szombathelyről Budapestre utazott.A Nyugatmagyarországra utazók ellenőrzése, Nyugatmagyarországról, hivatalos jelentések szerint, eltávolították mindazokat, akik nem odavaló illetőségűek. Ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban a rendőrség a keleti pályaudvarra külön kirendeltséget küldött, amely megakadályozza azoknak az öszszeverődött csoportoknak elutazását, amelyek Sopronba és környékére készülnek. Körülbelül kétszázötven fiatalembert, legnagyobbrészt egyetemi hallgatót, tartóztattak fel és a főkapitányságra szállították őket, ahol elmondták, hogy Nyugatmagyarország védelmére minden felszólítás nélkül, a maguk szántából akartak útrakelni. Megérttették velük, hogy erről a szándékukról lemondjanak, ami annál ajánlatosabb, mert a kormány az ilyen vállalkozásokat úgysem tűri. Szombatkein Izgalmas napjai. Ellentm a kiüritet zóna népe. — A horvátok is szembeszállnak az osztrákokkal. , Segítsetek rajtunk, szombathelyiek!" SombathebKaug. (A Pesti Hírlap kiküldött tudósnoktólj^Tegnap még suttogva szálltak kósza hitek, ingerült csoportok verődtek össze utcákon és nyilván tágas ebédlőkben is, de ma már komoly megbeszélések folynak, ismeretlenek úgy szólnak egymáshoz, mint régi barátok: halkan terjed a a izgalom Szombathelyen, hogy Nyugata Magyarország népe fölzúdult . . . Mint förgeteg, amelynek ereje ellenállhatatlan, kaszát, kapát ragad a lakosság, rejtett fegyverek kerülnek elő, már ütközetek folynak le az osztrák csendőrökkel . . . A hirtelen kirobbant elenállás híre aztán egyszerre óriás izgalmat váltott ki, de határtalan lelkesedést is Szombathelyen. Innen, Szombathelyről, látni lehet sokféle jelenségből, hogy a mindenfelé fölkelő nép visszaveri a megszállásra besompolygó osztrák csapatokat. Lázban ég Sopron, a határszél is végig fölgyúlt az ellenállás indulatában . . . És tetőpontján az izgalom, amikor Szombathelyen is megjelent a hivatalos jelentés: gróf Sigray Antal, Nyugatmagyarország főkormánybiztosa, elrendelte, hogy a csendőrségi alakulatok a vasárnap délben elfoglalt vonalon további parancsig megálljanak, ennélfogva Nyugatmagyarországnak hétfőn délután négy órára tervezett átadása nem fog megtörténni. Szombathely külső képe hirtelen átalakult. Ahírek már nyíltan érkeztek a határszélekről, az események részleteit már mindenfelé beszélték. Még mielőtt az első osztrák járőr magyar földre tette volna a lábát, még szombaton éjszaka, a határerdőségek fáira plakátot függesztett a lakosság, így szóltak a német nyelvű figyelmeztető írások: „Osztrák testvérek! Ne hagyjuk magunkat leggonoszabb elenségeinktől egymás ellen izgatni. Egyetlen barátaitok voltunk, de mégis szilárd az elhatározásunk, hogy Nyugatmagyarországot utolsó csöpp vérünkig védjük , aki e határt átlépi, kímélet nélküli elpusztul". Ez a figyelmeztetés azonban hatástalan maradt. És vasárnapra virradóra megtörténtek az első összetűzések, amelyeket siettetett az a szétterjedő hír, hogy a brennbergi szénbánya munkásai megalakították a munkástanácsot. Szombathelyen már körülbelül tisztán ismerik az események részleteit, hiszen Vas megye egy része is a kiürítendő terület határvonalába került volna. Szombathelytől huszonöt-harminc kilométernyire már harcok voltak .. . Pinkafőnél és Alhónál történt vasárnap reggel az első összeütközés, amelynek részletei már ismeretesek. Egy erősebb osztrák csendőrosztag lépte át a határt s a csapatot egy sereg férfi követte vörös zászló alatt. Pinkafő fölött helyezkedtek el a fölkelők s amikor az osztrák csendőrség a közelükbe ért, tüzelni kezdtek rájuk. Valóságos ütközet fejlődött ki, az osztrákok hat halottat harrtak a csatatéren, a többit sebesültjeikkel elvitték, amikor kénytelenek voltak visszavonulni. A hartbergi és friedbergi kórházakba szállítoták a sebesülteket. Alkónál, Szent-Teleknél és Borostyánkőnél is elűzték a felkelők az osztrák csapatokat. Kisebb-nagyobb osztagok behatoltak Gyanafalvára, Németszentgrótra, Pörgölénybe. Az éjszaka folyamán a lakosság hirtelen rajtaütött a táboron , elűzték az osztrákokat. Fegyveres összeütközés volt több helyen Sopron megye északi oldalán, a Sopron mellett levői Ágfalván és Moson vármegye egyes pontjain. Németújvárról is kiverték az osztrák csendőrséget, Rábakeresztúron is összeütközés történt. Egészen a pontos értesítéseket azonban valószínűen csak Sopronban tudnak . . . Sok-sok ezer ember szorong a Szentháromságtéren kedden délben. Tiltakozó gyűlésre sereglett össze a város. Fölvonulnak küldöttségek, rendezett, tömör sorokban érkeznek s elhelyezkednek a ház előtt, amelynek ablakaiban virágok pompáznak. Nemzetiszínű zászló az erkélyen, a szombathelyi magyar anyák ajándéka a forró óhajtással: ent csak győzelmesen lehet visszahozni. Még nincsen kibontva. Megjelenik az erkélyen Renner Oszkár és beszédet mond: — Egy ránk erőszakolt rongy szerződés egyik határozatát akarja egy rablótársaság végrehajtani! Azért hívtunk ide benneteket, hogy megkérdjük, engedjük-e és tűrjük-e, hogy továbbra is megcsonkítsák országunkat? Nem múlik a zúgó tiltakozás s a hatalmas Szentháromság-térre még mindig ömlik mindenfelől a tömeg. Matskássy József: Drágasági ankét a miniszterelnökségen A főváros kívánságai. — A zöldségkivitellel járó veszedelmek. — Ijesztő számadatok. — A szabad forgalom. — A szállítási kérdések. — Sipőcz polgármester nyilatkozata. A drágaság leküzdésének módjait ma délután tárgyalta a miniszterelnökségen egy ankét, amelyet gróf Bethlen István miniszterelnök hivott egybe , amelyen a miniszterelnök elnöklése mellett részt vettek Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi, nagyatádi Szabó István földmivelésügyi, dr Vass József vallás- és közoktatásügyi és dr Bernolák Nándor népjóléti miniszterek, dr Sipőcz Jenő polgármester, dr Berczeli Jenő és dr Vajna Ede fővárosi tanácsnokok, Kraft Frigyes pénzügyminiszteri tanácsos, dr Kelety Dénes államtitkár, a Máv elnökigazgatója, Haller István volt miniszter, nemzetgyűlési képviselő s az érdekeltségek képviselői, Balogh Elemér, Meskó Pál, Szilassy Zoltán, Ipolyi-Keller Gyula államtitkár és Farkas István, a szociáldemokrata párt titkára, valamint a kereskedelmi és szövetkezeti világ több képviselője. Gróf Bethlen István miniszterelnök rövid beszéddel megnyitotta az értekezletet, vázolta annak célját s ama reményének adott kifejezést, hogy minden jóra fog fordulni. Azok a tanulságok, amelyeket az értekezletből a kormány meríteni fog, fölhasználhatók lesznek, az életből fognak fakadni és hozzá fognak járulni a drágaság leküzdéséhez. Közvetlenül a miniszterelnök után dr Sipőcz Jenő polgármester emelkedett szólásra és előadta a fővárosi tanács óhajait s kérte, hogy hallgassák meg komoly megértéssel jelenlevő munkatársait, dr Berczeli és dr Vajna tanácsnokokat, akik rögtön ezután föl is szólaltak. •Bevezeli tanácsnok főleg a zöldségkivitelt tartja Budapest közélelmezése imminens veszedelmének. A jó valutájú országok elsősorban a magyar zöldségkivitelt veszik igénybe s azok, akik zöldségkereskedelemmel foglalkoznak, még háromszoros ár mellett is olcsón exportálnak az illető ország valutájához képest. A meggondolatlan exportálás következtében a zöldségfélék készlete nagyon összezsugorodott, hozzájárult ehhez nagy mértékben a hosszas szárazság is, így azután — a tanácsnok itt egy kirívó példát említett — a fejeskáposzta ára a tavalyi kettő koronával szemben az idén tizenhat korona. Szükségesnek tartja az export azonnali beszüntetését. Dr Vajna Ede tanácsnok, a közélelmezési ügyosztály vezetője, ijesztő számadatokat említ a drágaság feltüntetésére, így például az utolsó békeév áraihoz arányítva, a burgonya ára az ötvenszeresére emelkedett. A nullás liszt hetvenszer, a kenyér ötvenszer, a zár kilencvenszer, a cukor száztízszer, a tej negyvenhatszor, a ruha hetvenszer és a cipő nyolcvan-nyolcvanötször drágább, mint a béke legutolsó esztendejében volt. A drágaságot a munkabérek emelkedése állandóan emeli, viszont a drágaság következtében folyton magasabbak a munkabérek. A napszámos, a képzett szakmunkás és a magántisztviselő munkabére a háború kezdete óta immár a huszonöt-harmincszorosára emelkedett. Félni kell, hogy a drágaság következtében a munkabérek még tovább fognak emelkedni s oly nívót érnek el, amelynél a többletet már nem lehet a fogyasztóközönségre áthárítani. S a munkabérek emelkedése nem a kötött jövedelmű emberek igényeinek indokolatlan emelkedése következtében jön létre, mert például Budapest húsfogyasztása a háború kezdete óta ötven százalékkal csökkent és a legelemibb életfentartási ösztön kényszerítette az embereket arra, hogy tavaly óta, mióta a húsárak estek, több húst esznek, mint azelőtt. Az idei húsfogyasztás a tavalyihoz képest száz százalékos emelkedést tüntet fel. Keleti Dénes államtitkár, a Máv elnökigazgatója, a szabadforgalom korlátozását javasolta és azt az összefüggést fejtegette, amely az engedélyezett