Pesti Hírlap, 1921. szeptember (43. évfolyam, 193-217. szám)
1921-09-01 / 193. szám
1921. szeptember 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP szabadforgalom s az újratámadt drágaság között fennáll. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter ellenkező álláspontot foglalt el és azt fejtegette, hogy abszolút szabadforgalomról nem lehet beszélni, mert szabadforgalom csak a belső kereskedelemben van, kifelé, a külkereskedelmi viszonylatokban a forgalom nem tétetett szabaddá. Gróf Bethlen István miniszterelnök a földmivelésügyi miniszter álláspontjához csatlakozott, azután Hegyeshalmy kereskedelmi miniszternek adta át az elnöklést. A tanácskozás további során a kereskedelmi érdekeltségek képviselői a szállítási kérdések megvitatására tértek át s, általában a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak az államvasutak szolgálatairól, amelyek lehetővé teszik a forgalom gyors és pontos lebonyolítását. Három és félórai tanácskozás után az elnöklő Hegyeshalmy miniszter azzal rekesztete be az értekezletet, hogy az elhangzottakat a kormány föl fogja használni a drágaság leküzdésére. Munkatársunknak volt alkalma az ankét után dr Sipőcz Jenő polgármesterrel beszélni, aki a következő kijelentéseket tette: — A főváros a leghatározottabban állást foglalt az ellen, hogy kiviteli engedélyek adassanak a legfőbb élelmicikkeket illetőleg. A főváros azt kívánja továbbá, hogy az ellátatlanok, akiknek száma eddig nagyon szűken volt megállapítva, nagyobb mértékben jussanak hatósági liszthez. — Korkrét javaslatokkal jöttünk az egyes cikkekre vonatkozólag — mondotta a polgármester — Így kértük a cukor állami illetékének leszállítását, javasoltuk, hogy az állam nagyobb sertésállományt hizlaltasson, amely elsősorban a főváros rendelkezésére álljon. Kértüktovább^, a tejet illetően a főváros eddigi befolyásáaid^'rontartását és a tejkonzervek behozatalát^illetékmentességét. Végül javasoltuk, hol miniszterelnökségen állit iallSttH föl egy orsiyufos közélelmezési tanács, amely a termelőkbü^Tfogyasztókból és a kettejük között álló megáió kereskedelemből s természetesen a szövetkezetek képviselőiből alakulna meg. Soworban teljes nyugjtBm. — Osztrák határsértés. ^— Meglepő találkozások. Wolldmaorf, az osztrák kommunisták hadiraktára. iaho:. aug. 31. (XIp esti Hírlap kiküldött tudósitójátMlz telefonjeleajmc.) Aki ma Sopron városát látja alig,hiszi eL Jidffy ez a város nagy események központjáig áll.néhány nap előtt még ugy zúgott itt minden, mint egy darázsfészekben és ma a hétköznapiság legunalmasabb életét éli. Mintha, a régi jó időket élnék, mintha az osztrák csendőrség nem írt volna nyolc kilométernyi távolságra innen és mintha sohasem jött volna azzal a szándékkal, hogy elrabolja tőlünk ezt az értékes várost. Minden csoda három napig tart: ez az igazság talán sehol sem vált be annyira, mint Sopronban. Némi élénkség mégis van, de csak kint a városparancsnokságnál, Ostenburg őrnagy főhadiszállásán. Itt most nemcsak az igazolványos emberek hemzsegnek, hanem azok a nyugatmagyarországiak is, akik a megszállt részeken laknak és átkelési igazolványt kérnek. Sokan vannak itt osztrák állampolgárok is, állítólag a hatóságok néhány túszt akarnak szedni, hogy kicserélhessék azokkal a nyugatmagyarországi állampolgárokkal, akiket az osztrákok elhurcoltak. Legutóbb, mint értesülök, a ruszti polgármestert is Ausztriába vitték. A polgármester a rueztiak legnépszerűbb embere és igen elképzelhető a polgárok elkeseredése. Ha voltak abban a városban olyanok, akik nem ellenezték a csatlakozást, most ezek is ellenségei lettek az osztrák uralomnak. Azokról az atrocitásokról, amiket az osztrákok, nem a csendőrök, hanem a kommunisták elkövettek, újabban a következő információkat kaptam: Az osztrák kommunisták véresre verték a fraknónádasdi jegyzőt, akit ma életveszélyes sérülésekkel a soproni Erzsébet-kórházba hoztak. Kabold-Veperdet és Szentmártont osztrák csendőrök megszállták, nyomukban azonban kommunisták nyomultak előre, elkergették a csendőrséget és most fosztogatnak ezekben a falvakban. A lakosság egy része elmenekült és segítséget kért Sopronban a főkormánybiztosságtól. Közvetlenül a határ közelében fekvő falvakban egyszerűen elhajtják a szarvasmarhákat. Azokban a községekben, ahová ellenállás nélkül be tudtak jutni, több gazdát agyonvertek. Állítólag ezek az atrocitások tervszerűen folynak, listával a kezükben vonulnak be a védtelen falvakba és jaj annak a lakónak, aki a proletárdiktatúra letörése után bántani merészelte valamelyik elvtársat. Kornauer ezredes, az osztrák csendőrség parancsnoka, trhetetlen ezekkel az emberekkel szemben. Ő maga a jégkeserveségfren panaszkodik amiatt, hogy ez a bámna a nyakára szabadult. Csak most jutott nyilvánosságra, hogy a kommunista bandák már vasárnap délután kezdték meg műkedésüket. Akkor robogott be ugyanis a soproni állomásra az ébenfurti vonat idő előtt, a sebesság maximumával. Alig tudott megállni. Az történt, hogy abban a percben, amikor Ébenfurtot, elhagyta és a határvonalhoz érkezett, üldözőbe vette egy páncélos vonat, amelyen a vörös zászló ékeskedett. Csak a mozdonyvezető lélekjelenlétének köszönhető, hogy az egész szerelvény nem jutott a kommunisták kezébe. És ha most valaki azt kérdezi, hogyan tudják magukat ilyen kitűnően felszerelni a kommunisták, hogy például még páncélvonatjuk is van, holott a hadügyi kormányzat erről bizonyára semmit sem tud, a magyarázat igen egyszerű. A kommunistáknak, mint azt már jelentettem, Bécsújhelyen van azagitációs irodájuk, ahol Szántó elvtárs viszi a szót, Wöllersdorfban pedig az osztrákok nagy hadiszergyára működik teljes üzemben. Ennek az óriási üzemnek sok ezer munkása nagyrészt kommunista és az osztrák állam züllött közviszonyai mellett kényükkedvük szerint annyi hadianyagot tulajdonítanak el, amennyit akarnak. Ily módon a Bécsújhelyen megszervezett kommunista légiók nem jöttek zavarba, amikor felfegyverzésről volt szó. Még egy érdekes dologról kell beszámolnom, amiről eddig nem volt szó és ez a nyugatmagyarországi munkásviszony. Ez azért érdekes, mert talán kevesen tudják, hogy a nyugatmagyarországi megyéknek sok ezer munkása dolgozik az osztrák gyárakban. A nagy összeomlás óta ezeknek a száma megszaporodott, mert amióta Ausztriában a munkások nagy hatalomhoz jutottak és különösen amióta a kommunista tanok megfertőzték munkakedvüket, nem nagyon szeretnek dolgozni. Ellenben a nyugatmagyarországi munkás szorgalmas és takarékos és ,itt szívesen adnak nekik munkát az osztrák gyárakban. A mindenkori magyar kormány nagy előzékenységet tanúsított az osztrák gyárakkal szemben, amikor mindenképen- megkönnyítette a nyugatmagyarországi munkások határátkelését. Már évek óta szokásban van a nyugatmagyarországi megyékben, hogy az Ausztriában dolgozó munkás szombaton este hazajön családjához és hétfőn hajnalban utazik vissza. Hogy a munkásoknak ezt az ide-oda utazását megkönnyítsék, minden szombaton este és hétfőn korán reggel munkásvonatok közlekedtek, amelyek olcsó pénzen és idejében elszállították őket munkahelyeikre. Ezenkívül az a munkás, akinek megvolt az igazolványa, még a legutóbbi időben is útlevél nélkül utazhatott át a határon. Jogában állott mindegyiknek hátizsákot is vinni magával, megtömve élelemmel. Az osztrák határon a vámvizsgálatnál, ahol minden első- és másodosztályú utasnak le kellett szállni és podgyászát átvizsgáltatnia, a munkások hátizsákja vámmentes volt és senki sem vizsgálta. Még a legutóbbi héten is zavartalanul vihette át a nyugatmagyarországi munkás Ausztriába a heti élelmet. Ezek a munkások mind megbízható és legnagyobbrészt Magyarországhoz ragaszkodó emberek. Erről bizonyságot tesznek azok az idegen újságírók, akik az utóbbi napokban valóságos privát népszavazást rendeztek a hazatérő munkások között. Számításuk szerint tíz közül nyolcan feltétlenül a megmaradás mellett nyilatkoztak. Így érthető, hogy például a cinfalvai munkások szintén harcba léptek, hogy megmentsék gyárukat a betolakodó kommunisták ellen. A nyugatmagyarországi munkások tehát, pedig a legnagyobb részük német anyanyelvű, itt akarnak maradni. Igaz ugyan, hogy amikor az újságírók megkérdeztek tőlük, mivel indokolják az országhoz való ragaszkodásukat, a legtöbben őszinte naivitással bevallották: — Wier u ollen wenigstens Essen haben. Kissé túl józan, de őszinte szó. Van benne sok igazság is. Elvégre a gyomor mindig szerepet játszik, még az érzelmi momentumokban is. Simon Vilmos, India önkormányzata* Lcnáan, aug. 30. (Reuter.) A Daily News jelen tése szerint Lord Reading, India új alkirálya, Indiáim, utazott azzal a tiszta programmal, hogy Indiát előkészítse az önkormányzat számára. Páris, aug. 31. Az indiai lázadás területén a legutóbbi hírek szerint a helyzet még mindig komoly. A lázadók között számos leszerelt bennszülött katona van, akik végigküzdötték a világháborút. Ezek alkotják a főerejét az úgynevezett kalifa hadseregnek, amelynek erejét még növelni fogják Gandhi hindu vezérnek Afganisztán felől közeledő csapatai. A lázadás nem harapódzott tovább, de az indiai kormány mégis arra gondol, hogy az ostromállapotot a környező kerületekben is kihirdesse. Hivatalosan, nem espősítik meg a felvidéki faalap kiigazítás fairét. A Slovenski Dennik hírével kapcsolatban, mely azt újságolta, hogy a cseh kormány hajlandó területi engedményeket tenni Magyarországnak, úgy értesülünk, hogy eddig a magyar kormány semmiféle olyan hivatalos értesítést, nem nyert, amelynek lényege az volna, hogy a cseh kormány területi engedményekre lenne hajlandó. Ellenben megfelel a tényeknek az, hogy a magyar kiküldöttek igenis ragaszkodnak határkiigazításokhoz és az is megfelel a valóságnak, hogy ez a határkiigazitó bizottság székhelyét Brünnből Vácra tette át és Carrey angol ezredes elnöklete alatt ott már meg is kezdte a tárgyalásokat. A kisebbségek védelmét a népszövetség garanciája alá helyezték* Bécs, aug. 31. A Neue Freie Presse jelenti Genfből. A népszövetség tanácsa tegnap délelőtt ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy a Magyarországgal kötött békeszerződés 60. cikkelyét és a Romániával kötött szerződés 10. és 11. cikkelyét a kisebbségek védelméről a népszövetség garanciája alá helyezi. Vidám írások. 1. Tanács a legfelsőbb tanácsnak. Elég volt. Ne beszéljenek hasunkba több likat. Vegyék elő a jobbik eszüket, elég soká használták a rosszabbikat. 2. Osztyák. Az iskolában tanultunk egy rokon népről, az osztyákokról, akik most nagyon örülhetnek annak az egy betűnek, amely megkülönbözteti őket az osztrákoktól. • Szenes ember. A pesti nép. A Garay-tér. Olyan, mint a Gréve-piac volt.F£risban, a nag'.' forradalom idején, azzal a felírenbséggel, hogy itt levágott emberfők helyi káposztafejet és dinnyét árulnak. Alacsony és rímafrontú házak köröskörül, a legtöbb alig fragflisabb két emeletnél, de ez annál jobban kiemeli a tér elvesző kontúrjait. Sárgára meszelt és dísztelen épületek. Szegény, de puritán erkölcsű nép lakja; itt élnek a „csikágó " telivérem legrégibb őslakói. A piac maga is nagyon öreg, Pest egy itt felejtett darabja, amely eredeti formáiban őrizte meg a régi vásáros napok színes és fantasztikus képét. A piac egészen nyíltan és szabadon áll, csak éktelen sátrak és bomba deszkabódék szétszórt körvonalai tarkítják. E városnegyedben még nem találták fel a vásárcsarnokot. A házak kapumélyedései is tele üzletekkel és kereskedésekkel, — amelyek magas halomban rakják ki a paraszti szemeket elandalító ékességeket. Mert eme boltok verélközönsége többnyire messze falvak falusi népéből kerül ki, — akik itt adják el a nyersterményeiket s ugyanitt veszik meg a háztartáshoz szükséges holmit is. Mert a paraszt nem szeret messzire elkalandozni. Kocsiját, lovát nem hagyja el szivesen. Helyben megveszi, ami kapható s ujabban már nem is nagyon alkudozik. Kedden és pénteken megélénkül a tér. Akkor vannak a hetivásárok. A piac megnő és kitágul, ijesztő méretekben és szétcsap messzire a szomszédos utcák és házrengetegek felé. Mint egy túlrakott és szétömlő zöldséges szekér. Rögtönzött bódékkal és sátrakkal telnek meg a piacra nyíló Hernád Bethlen- és Garay-utcák. — egy éjszakán át ponyvákból és deszkákból eszkábált város nő ki a földből. Egész éjszaka hangzik a haragos kopácsolás. Mint mikor valami nomád nép sátrakat rak a sivatagban. Már hajnali öt órakor megnyílik a vásár és tart késő délutánig. Ekkor elvonulnak a párásítók. Különösen aki nem a maga alkalmatosságán érkezett, hanem vonaton utazik. Mert a paraszt nem szívesen kési le a vonatot. Inkább már három órával előbb kimegy a pályaudvarra. Színes kendőkkel, tarka viganókkal színesednek a Keleti pályaudvar lépcsőfokai és szabad területei, üdvözölve a Skofák elvonulását. Hát csomagolnak a vásárosok is. A deszkák egy-két pillanat alatt szét szedve, kocsikba rakva, vagy eltüntetve a szomszédos épületek kapusmélyedései alá. Sok háziúr él abból, hogy pincéiben állandó hajlékot ad emez alkalmi boltosok holmijának. Olyik a maga kezével cipeli haza az árut, bőröndökbe csomagolva, a másik targoncán szállítja el, de maga húzza a könnyű alkalmatosságot. Néha egész népes család foglalatoskodik ilyesminél. De a csomagolás rövid ideig tart, az alkalmi épületek egy-kettőre eltűnnek és a „csikágó" visszamerül a régi és hétköznapias szürkeségébe. De míg áll a vásár, addig színes és tarka és eleven és vonzó és mozgalmas kép, mint valami forgalmas nap, a régi Nisni-Novgorodban. Mindenféle népviselet képviselve van itt. Mert a Garay-téri vásárokra messze megyékből is érkeznek a parasztok. Negyven, sőt, hatvan kilométernyi utakat is megtesznek, lovon és szekereken. Pécsről, Megyerről, Nyékről, sőt a távoli Szolnok megyéből, Nógrádból és Hevesből is jönnek ide, messziről elárasztva az országutakat baromfival és gyümölcscsel megrakott szekereikkel. Néha éjszaka érkeznek meg. S akkor ott alusznak a piac szabad kövén, vagy a kocsi magas bakján. A csirkekofák, — az idevalósiak is, — állandóan künn alusznak a szabad sátrak alatt Pedig némelyiknek akkora vagyona van, hogy akár házat is vehetne Pesten. ők a legjobb vevőközönsége a hetivásároknak. Mert kapni ott mindent, lent, vásznat, kanavászt, kendőt, lábast lőcsöt, lószerszámot, pántlikát, kocsikenőcsöt, csizmát, talpat, vasedényt, szögeket, amire csak egy paraszti háztartásnak szüksége van. Csakhogy éppen szűrt nem árulnak. De azért óvatosan lépkednek a bódék körül. Mintha nem volna vásárló kedvük, csak éppen bámészkodni akarnának. — Ezt vegye meg, kedves! — Nem én! Nagyon drága! — Magamnak is többe van! . . . Vagy ezt a szép piros kendőt akarja? Ilyet viselnek a Lipótvárosban is. Érdekes emberek a Garay-téri vásárosok is. A férfiakat értem. Magas k szépnövésű és elszánt em-