Pesti Hírlap, 1921. október (43. évfolyam, 218-243. szám)

1921-10-01 / 218. szám

2 N­ n­íhLáP la­l. október 1., szombat. Párt­közi tárgyalások az egységes pártról. Milyen pártokat vonnak be az új alakulásba? - Készül a z programm, kiegészítik a kisgazdák programmpontjaival. — Minisztertanács a nyugatmagyarországi kérdésről Az egységes pártalakítás ügye a keresztény­párt tegnapi határozata következtében egyelőre kis­sé háttérbe szorul, de az eddigi tárgyalásoknak megvan az az effítmánye, h­ogy ma már az egyesí­tés mozgatói előtt­ tisztán áll a helyzet: kik akar­ják­­és kikkel lehet megcsinálni a nemzetgyűlés kor­mányzópártját! Nem sikerülhet egy olyan kormány­zópárt összekovácsolása, amelyet a múlt évben gróf Bethlen István kormányalakítási akciója nyomán gróf Teleki Pálnak sikerült, átmenetileg — az ak­kori helyzet kényszerítő nyomása alatt — összeál­lítania, a kisgazdapárt és a keresztény egyesülés pártjának egyszerű­ összeolvasztásával. A változott körülmények folytán — így mondják az egységes párt előkészítői — az új nagy párt csupán csak a kereszténypárt és a disszidensek közül jegecesed­hetik ki, a kisgazdapárt jobb szárnyának csatlako­zásával. Az új párt alakulása óta tehát teljes bizzonyossággal a kisgazdapárt kettészakadása lesz, mert kétségtelen, hogy a ma körülbelül kilencven főnyi gazdapárt nem tudna maga körül olyan erőt csoportosítani,,mint amilyet a keresztény egyesülés és a disszidensek egyesített pártcsoportja tud magá­hoz vonzani a kisgazdapárt mérsekelt szárnyából. Különben Andrássy pártját az új alakulásból ki­hagyni azért sem látszott tanácsodnak, mert ez a párt az ellenzék padjain a kormány számára olyan­­ veszedelem volna, amely állandóan a helyzet föl­bontásával fenyegetne. Andrássyék viszont a kormánypárton aligha tudnának együtt­működni a kisgazdapárt minden rétegével, elsősorban nem a nagyatádi Szabó István vezetése alatt álló kisgazdacsoporttal. Nagy politi­kai és világnéz­eti ellentétek választják el egymás­tól ezt a két pártot és ezeknek az ellentéteknek a feszültsége robbantotta szét még Teleki idejében az ily alapon konstruált egységes pártot is. Mindehez hozzájárul némi személyi antagonizmusi is, ugy hogy nagyatádi Szabó István és hivei nem titkol­ják azt az álláspontjukat, hogy ők nem haj­landók egy pártban lenni gróf And­rássy Gyulával, aki — ha nem is ilyen élesen — szintén elhárítja magától a Nagyatádiékkal való politikai összeháza­sodást. Tisztán áll tehát ma a politikai konszolidáció egyengetői előtt, hogy a nemzetgyűlést csak a fent jelzett módon lehet átcsoportosítani oly célból, hogy egy homogén összetételű többségi párt támasza le­hessen a nyugodt parlamenti és kormányzati mun­kálkodásnak. A többség ilyenformán létrehozható , hogy az új erőviszonyok számszerűen hogyan fognak kialakulni a nemzetgyűlésen, az attól függ, hogy mennyien maradnak nagyatádi Szabó körül. A kormány egyébként még hivatalosan nem foglalkozott az egységes pártalakítás dolgával, mind­össze egyszer került szóba az utóbbi időben egy minisztertanács utáni vacsorán. Már a fekete kávé­nál tartottak, amikor Tomcsányi Vilmos Pál igaz­ságüggyminiszter, aki a maga személyében talán legtöbbször érezte a kormány mögött álló pártok fegyelmének hiányát — szóba hozta a parlamenti helyzetet és ezzel a kérdéssel fordult nag­yatádi Szabó Istvánhoz: — No, Pista bátyám, mi lesz az egységes párt­tal, megcsináljuk-e? Nagyatádi Szabó nem gondolkozott sokáig és elmondta, hogyan képzeli ő az egységes pártot. Ott van a kisgazdapárt — mondotta — az a legnagyobb párt, aki egységes pártot akar, jöjjön be oda. Aztán mások is előadták nézetü­ket a kabinet­ből — ezek azonban már nem egyeztek meg a Nagy­atádiéval Egyéb azonban nem történt annál, hogy ki-ki elmondta a maga véleményét. A kormánynak nyilván csak a nyugatmag­yar­országi ügy elintézése után lesz módjában a több­ségi párt kérdésével foglalkozna A pártok körében mindettől függetlenül foly­tatják tovább az egységes párt előkészítésének munkálatait. Tegnap este is volt egy bizalmas ta­nácskozás, amelyen Haller István, Gerencsér Ist­ván és Frühwirth Mátyás vettek részt a keresztény­pártból. A kisgazdapárti Schandl—Vasadi—Darogh­csoport azt az óhajt terjesztette elő, hogy a ke­reszténypárt ismeretes négy pontját egészítsék ki a kisgazdapárt programmjának kardinális pontjai­val. Ezek főleg gazdasági természetűek és a párt demokratikus jellegét vannak hivatva kidomborí­tani. A tervezet pótlása most van kidolgozás alatt. A véglege­sen összeállított és részleteiben is megszö­vegezett programm október 9-éig feltétlenül elké­szül, amikor is gróf Bethlen István miniszterelnök fogja pécsi beszédéb­en nyilvánosságra hozni. A kormány tagjai ma este gróf Bethlen Ist­ván miniszterelnök elnökletével minisztertanácsot tartottak, amely késő éj­szakáig tartott. A minisztertanács a párisi nap­követi érte­kistetnek Nyugatmagyarország kiürítése dolgában hozzánk intézett felszólításával, a lakásrendelettel a drágaság letörésére vonatkozó intézkedésekkel foglalkozott. A keresztény egyesülés pártjának Ba­ranyába küldött választási megbízottjai: Rieyer Jakab, Taszler Béla és Bartos János mi este visz­szaérkeztek és beszámolójuk nyomán azonnal ér­tesítenék a kereszténypártnak a kormányban lévő tagjait az ottani állapotokról.. A délvidéki felsza­badult területeken ugyanis még érvényben van Soós altábornagynak az a rendelete, mely szerint min­dennemű politikai gyűlés összehívása tilos. Ily kö­rülmények között nincs meg a választási agitáció szabadsága a pártok számára és kér­i, hogy a kormány rendeletileg oldja fel a gyüleke­zési tilalmat, hogy a kerületek megkezdhes­sék a választási előkészületeket A kormány még a mai minisztertanácson fog­lalkozott ezzel a kérdéssel. A Keresztény Egyesülés Pártjában nagy gond­dal készítik elő a délvidéki választásokat. Rieyer Jakab, Taszler Béla és Barthos­ János ma este bi­zalmas megbe­kélésen számoltak be tapasztalataik­ról és közölték a párt vezetőségének tagjaival és a jelen volt képviselőkkel, hogy a párt esélyei a dél­vidéki kerületekben várakozáson felül biztatók. A kereszténypárt, tekintet nélkül a kisgazdák részéről hangoztatott paktumra, az összes kerüle­tekben jelöltet állít. A jelölések még két-három na­pot vesznek igénybe, azután hozza a párt nyilvá­nosságra. A lakás-ankét. Pénteken reggel kilenc órakor megnyitotta Ber­nolák Nándor népjóléti miniaeter a lakás-ankétet. Megjelentője: Folkusházy Lajos alpolgármester, Szabó Imre tiszti főügyészt Csilléry András, Kossalka János és dr Bródy Ernő bizottsági tagok, a pénzügyminisz­térium részéről Bárczy Dezső miniszteri tanácsos, a kereskedelmi minisztert Jezsovics Lajos miniszteri ta­nácsos, a belügyminisztert dr Kund Elemér miniszteri titkár, a népjóléti minisztériumot Papp Géza h. ál­lamtitkár ,és dr Weiss István miniszteri osztálytaná­csos, az igazságügyminisztert Burghardt Géza és Térffy Gyula államtitkár képviselte, a közmunkata­nács részéről Zselinszky Szilárd elnök jelent meg. Dom­olák Nándor népjóléti miniszter ismertette a rendelet-tervet, úgyszintén a folyamatban lévő épít­kezéseket- Szentlőrincen egy 500 lakásos épület­töm­bön dolgoznak, a Máv. ..is, építkezik és a laktanyák egy részét is igénybe veszik. Dr Térffy Gyula igazságügyi álamtitkár az igazságügyiniszter nevében súlyos aggo­dalmát fejezte ki a rendelet-tervezet miatt. A rendelet jogokat sért és ezért pontonként kell kifogásait és észrevételeit megtennie. Dr Kund Elemér belügyminiszteri titkár szerint a rendeletre semmi szükség nincs, maga a rendelet megdöbbentő lépés balfelé. Csak a normális jogrend­hez való visszatérés útján lehet a lakáskérdést meg­oldani. Dr Folkusházy Lajos alpolgármester a főváros törvényhatósági bizottságának nevében kijelenti, , hogy mindenekelőtt meg kell hallgatni a főváros köz­gyűlését és arra kéri a minisztert, hogy ne siessen a rendelet kibocsátásával, hanem várja meg a közgyű­lés állásfoglalását. Dr Csilléry András mindenben osztotta Folkus­házy alpolgármester és az előtte felszólalók vélemé­nyét, mert a tervezett rendelet nem vette figyelembe a közönség minden rétegének érdekét. Nem állítható nyugodt lelkiismerettel, hogy ez valóban megtörtént és így ő is arra kéri a minisztert, hogy ne hamarkod­ja el a rendeletet. Dr Bródy Ernő alkotmányjogi szempontból ál­talánosságban kifogásolja, hogy a háború után évek­kel és a békekötés megerősítése után is hónapokkal rendeletileg akarnak intézkedni oly kérdésben, amely a személyes szabadsággal, az élet biztonságával egyenrangú. Teljesen ötletszerű kormányzás van, amely törvényhozási úton intézkedik arról, hogy hat órakor legyen az üzleti záróra, ellenben az otthon szentségét diktátori alapon, bíróság kizárásával akarja megszüntetni. Gyakorlati szempontból is helytelen ez az eljárás. Tisztában kell lenni azzal, hogy a lakáskérdést csakis termeléssel lehet megol­dani. De hogyan mer építkezni a magántőke, ha ne­gyedévenként változnak a lakásrendeletek? Az adó­kedvezmények ígérete, a korlátozások megszünte­tése csak akkor hat elemi erővel, ha törvényben lé­tesíti a jogbiztonságot. A rendelet tervezete súlyos visszafejlődés. A jelenleg érvényes rendelet legfőbb vívmánya az volt, hogy a legfontosabb kérdésekben a bíróság döntött, nyilvános tárgyalás alapján. És meg volt adva a fe­lebbezés. Az új rendelet kizárja a felebbezést és rekvirálni enged minden lakást. Nem is érdemes a rendelet többi intézkedéseinél időzni — a rendelet ezért a két rendelkezésért készült, viszont e két ren­delkezés az abszolutizmus legsötétebb korszakát ele­veníti fel. A jogrendnek legnagyobb ellensége az ön­kény, amely intézményileg megvalósul ez­által. Mos­tanában azt láttuk, hogy fedezetet keresnek a kor-­­mányzók. A pénzügyminiszter felállította a pénz­ügyi tanácsot, megalakul a közélelmezési tanács, ahol a legkiválóbb szakerők foglalkoznak a legbo­nyolultabb kérdésekkel. A lakáskérdést sem lehet bürokratikusan, despota módjára megoldani. Az ösz­szes társadalmi tényezők bevonásával alakuljon egy lakásügyi tanács, amelyben helyet foglaljon a lakó, a háztulajdonos, a lelkész, a kereskedő, iparos, mér­nök, bankár, vagyonlakó, munkás és ez a szerv az építkezés egyidejű megindítása mellett keresse és ta­lálja meg a szemben álló érdekek méltányos ki­egyenlítését. Az 1920 évi népszámlálás eredményeiről felvett statisztikai kimutatás nyilvánvalóvá teszi, hogy a lakáskérdés a lakosság zömének legégetőbb problé­mája 1920-ban 208.189 lakott magánlakás volt. Ezek közül 1 szobás 47.00, kétszobás 27.3 százalék, 3 szobás 13.7 százalék, tehát az egy-, két- és háromszobás la­kások az összes lakásoknak 88 százalékát teszik ki, a négyszobás lakás 6.7, ötszobás 2.8, hatszobás 1 szá­zalék. Kitűnik ebből, hogy a lakosság több mint három­negyed része szerény viszonyok között él, akiknek otthonát megbolygatni nem­ szabad. Nagyobb lakás m­­a kevesebb van, mint tíz évvel ezelőtt volt. A négy-, ötszobás lakásokban is szabad pályán levő lateinerek élnek, orvosok, ügyvédek, mérnökök, akiknek hiva­tásuk folytatása végett van szükségük e szobákra. Ezeknek a szorongatott, létalapjukban megtámadott, keserves munkából élő exisztenciáknak otthonát és munkahelyét felforgatni nem szabad. A dolgozó budapesti társadalom, a polgárság és munkásság minden rétegét legközvetlenebb élet ér­dekében érinti a rendelet, amely felesleges, céltalan és az abszolutizmus legszomorúbb napjaira emlékez­tet. A főváros illetékes fórumának, a törvényható­sági bizottságnak, alkalmat kell adni arra, hogy megmondja véleményét, előadja kifogását, megvédje az otthon szentségét és felemelje szavát a diktatúra ellen. Dr Jezsovics Lajos és dr Bárczy Dezső beszéde után Zselinszky Szilárd, a közmunkatanács elnöke, fejtette ki álláspontját, mely szerint a lakásügyet csak építkezés útján lehet megoldani és erre is kell minden erőnkkel törekednünk. Az ankét további lefolyása is nagyon élénk volt. Minden felszólaló visszautasította a rendeletet, és különösen a részletes tárgyalásnál hangzottak el súlyos kifogások. Az idő közben nagyon előrehaladt és a rendeletnek alig negyedével készültek el. Berno­lák Nándor népjóléti miniszter közölte ekkor a jelen­voltakkal, hogy a tanácskozást felfüggeszti és az szombaton reggel kilenc órakor folytatódik. A mai minisztertanácson pedig azt az előterjesztést teszi, hogy a rendelet kibocsátásával várjanak egy darabig és hallgassák meg előzőleg a főváros közgyű­lésének véleményét, így tehát a lakásrendelet vasárnap nem fog a hivatalos lapban megjelenni. 72 birodalmi gyűlés elfogadta az amerikai Étekét. Berlin, szept. 30. A birodalmi gyűlés mai ülésén megkezdte az amerikai békeszerződés tárgyalását. Stöcker (kommunista) a békeszerződést a newyor­ki tőzsde kemény diktátumának mondotta. Pártja ezért visszautasítja ezt a szerződést. A békeszerző­dést ezután a kommunisták szavazatai ellen mind­három olvasásban elfogadták. Elfogadása mellett szavaztak a német nemzetiek is. Ezután a német nemzetiek és a független szocialisták több interpel­lációja következett a birodalmi elnök augusztus 29-iki rendeletéről, a birodalmi kancellár politikájá­nak a hivatalnokok által való keresztezéséről és a Bajorországgal folytatott tárgyalásokról. Slergt képviselő (német nemzeti) örömmel üd­vözölte pártja interpellációját. Dittmann (független szocialista) a német nemzetiek szemére veti, hogy csak arra törekszenek, hogy újra uralomra kerül­hessenek és hogy most, miután ez a törekvésük Bajorországban lehetetlenné vált, Salzburgba he­lyezték át akciójuk központját, ahonnan állandóan veszélyeztetik a köztársaságot. Dr Wirth birodalmi kancellár emelkedik ez­után szólásra. Kijelenti, hogy miután Bajorország­gal békés megegyezést érte­k el, belpolitikai aggo­dalmakra nincsen ok. A birodalmi kormánynak azt az álláspontját, hogy a kivételes állapotot, amennyi­ben Németország valamely területén még fennáll, megszüntessék, érvényre juttatták. Tekintettel erre a tényállásra, sikerült kompromisszumra jutni. A kancellár ezután rátér Herst beszédére. Szemére veti, hogy a német nemzeti pártgyűlésen tanúsított magatartásával súlyos károkat okozott a biroda­lomnak. Szívesen ünnepelnek a múlt dicső tettei — mondta a kancellár — de mindent el kell kerül­ni, ami összefüggésbe hozható a jelenlegi viszonyok­­kal. Feltétlenül szükséges volt-e, hogy a szedáni ünnepség alkalmával az egyik tábornok kijelentse, hogy a régi hadsereg régi szelleme elenyészti? Va­jon nem jelenti-e ez birodalmi vödörségünk leki­csinylését ? A kancellár ezután rátér a birodalmi elnök augusztus 29-iki rendeletére és kijelenti: Az egész kabinet amiatt aggódott, hogy a jobboldalnak hosz­szú hónapokon keresztül űzött uszításai rendszabá­lyokra vezetnek. Aggodalmainkat fölülmúlták a ba­deni kormány leleplezései — folytatta a kancellár. — Kiderült, hogy a német nemzetiek titkos szerve­zete egész Felsősziléziáig terjed, s ez annál is sajná­latraméltóbb és fájdalmasabb, minthogy a Felső­-sziléziáért harcolók soraiban is akadtak oly elemek, amelyek meg akarták buktatni az alkotmányt. a német-francia gazdasági tárgyalások. Berlin, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Parlamenti körökből jelentik, hogy Ra­thenau és Loucheur francia újjáépítési miniszter kö­zött legközelebb újra tárgyalások indulnak. Valószí­nűnek tartják, hogy a minisztereknek harmadik ta­lálkozása már a jövő héten meglesz

Next