Pesti Hírlap, 1921. november (43. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-01 / 244. szám

1921. november 1., kedd. PESTI HÍRLAP M kormány csütörtökre össze­hivj­a a nemzetgyűlést. t,a pártoknak egységes frontban kell tömörülniük!" — Rendkívüli minisztertanács. — A] politikai helyzet. A kormány elhatározásai. A maggar-komnuííy az antant legújabb jegy­zékének hatásán hétfőn rendkívüli miniszterta­n­ácsra gyűlt egybe, amelyen a királykérdéssel fog­lalkozott. A kormány az adott helyzetben elhatároz­ta, hogy a nemzet myiési­ egybehívatja. Diytm Spirit Wlvég, akinek módja van , ese­ménye EzST a maguk tisztaságukban tájékozódni, eként vázolta a Pesti Hírlap számára a helyzetet­ ,, Magyarország politikai helyzetében lényeges változás állott be. A magyar­­kor-' mány most már illetékesen értesült arról, hogy a nagyhatalmak hozzájárulnak a kis­antantnak ahoz a követdéséhez, amely szerint az egész Habsburg-dinasztiát detroni­zálni kell. A magyar kormány elvnek a jegy­zéknek vétele után rendkívüli miniszterta­nácsra ült össze, amelyen, miután a nagyha­talmak képviselői záros határidőt tűztek ki, kénytelen volt deferálni. A magyar kormány ennek hatásán összehívja, a nemzetgyűlést A helyzet súlyos. A kormány a külhatalom nyomása alatt cselekszik, ami csakis úgy enyhníthető, hogy az ország is egységes front­ba tömörül és­ mindenki igyekszik hoytmáí­tani a belső harmóniát. A kisgazda- és földművespártban hétfőn este megjelent Nagyatádi Szabó látván, a párt vezére, s,a párt Mia^WIV képviselő tagjait azonnal bizalma® vnV»t»««sl1103re hívta. A tanácskozást­ a mai rendkí­vüli minisztertanács határozata tette szükségessé, e eredménye az alábbi távirat, amelyet val­amennyi kisgazdapárti képviselőnek azonnal megküldtek: Az ország súlyos helyzete és létérdeke kíván­ja, hogy szerdán délután pont hat órakor tar­tandó pártértekezletünkön pontosan jelenj meg. Csütörtökön a nemzetgyűlés tart ülést Megjelenésedet minden körülmények között elvárom. Nagyatádi. A szerdán este tartandó értekezleten gróf Bethlen István miniszterelnök és a kormány többi tagjai is résztvesznek s innen a kereszténypárt ér­tekezletére mennek át, amelyet nyolc órára tűz­tek ki Az igazságügyi kormányzat Tomcsányi, Vil­­mos­ Pál igazságügyminiszter vezetése alatt azokon az igazságügyi javaslatokon dolgozik, amelyeket a hormát TdI­ a­ csütörtöki nemzetgyűlés elé terjeszt s előző este a pártokkal is megismertet. A csütörtöki nemzetgyűlés tárgya a legköze­lebbi ülés idejének és napirendjének a megállapí­tása. Érvek keretében nyújtja be a kormány javas­­latait, amelyeket az illetékes bizottságok azonnal tárgyalás alá vesznek és jelentésüket még a­ csü­törtöki ülés folyamán benyújtják. Ma délelőtt Haller István, Huszár Károly és Ernszt Sándor kihallgatáson voltak a kormány­zónál,h­ogy pártjuk nevében információkat kérjenek a külügyi helyzetre vonatkozóan. Haller István a kihallgatással kapcsolatban a következőket, jelen­tette ki a Pesti Hírlap munkatársa előtt: — A kormányzónál azért voltunk, hogy bennünket informáljon a külpolitikai helyzetről és azokról az eseményekről, amelyek a közeli napokban lejátszódtak, hogy állásfoglalásukban bizonyos ismeretekre támaszkodhassunk. A meg­hívottak azzal az impresszióval távoztak a kor­mányzótól, hogy a kétségkívül rendkívül vesze­delmes helyzetből az ország jövőjének biztosí­tásával fogunk kikerülni. Ezt azonban a viszo­nyokhoz alkalmazkodó és az erőtényezőket szám­ba vevő politikával lehet csak elérni. — Azt hiszem — mondotta még Haller — hogy a nemzetgyűlés kénytelen lesz foglalkozni a királykérdéssel, mert ezt az antant állásfoglalá­sa sietteti. Erre vall, hogy a miniszterelnök a pártokat arra kérte föl, hogy szerdán tartsanak értekezletet, hogy ott előterjesztéseit meghallgas­sák. A miniszterelnök mindkét kom­ányzópárt­ban meg fog jelenni. A Keresztény Egyesülés Pártjában ma este" megjelentek Hegyeshalmy Lajos és Voms József miniszterek, akik a párt képviselőit tájékozt­­attá­k a­ reményekről és a miniszter­tanácson tör­téntekről. A pártban híre jött, hogy a nemzetgyűlést csütörtökre összehívja a kormány, amire a külpoli­tikai ügyekben előállott fontos kérdések bejelentése és megvitatásának szükségessége késztetik. A pártban egyébként ma este már nyíltan be­széltek arról, hogy több erősen legitimista érzelmű képviselő ki fog lépni az egyesülés pártjából. A pártban az est folyamán megjelent a Ma­gyar Katholikus Egyetemi és Főiskolai Egyesüle­tek küldöttsége. Szónoka Kollár Gyula, a követ­kező beszédet mondotta el Haller István pártvezér­­előtt, aki az egyetemi ifjakat fogadta: — Ma van az őszirózsás forradalom évfordu­lója. Három év választ el immár attól az időtől, amelyen egy lázadó csoport a hatalmat magához ragadta és a magyar történelem útját az ezeréves hagyományoktól elhajlítani akarta. A merénylet nem sikerült és kilenc hónapi rázkódás után az or­szág szekere ismét a helyes vágányra került. Bol­dog örömmel és megnyugvással láttuk, hogy a be­lénk oltott hagyományok, különösen pedig a ma­gyar szent koronának évszázadokon át kialakult páratlanul nagyszerű tana, a nemzet életerejével újabb kétségtelen igazolást nyert. A szomorú évfor­dulón mégis azt látjuk, hogy sokan vannak, akik a nemzeti újjászületést zavaró minden cselekményt fölhasználnak arra, hogy a szent koronát ismét visszalökjék a sötétségbe. A katholikus egyetemi ifjúság testületei elvárják azoktól, akik, mint a nemzet választott képviselői, a szent korona egy­séges testének egyik részét alkotják, hogy bármily nehéz viszonyok közé sodrattunk is, e test egé­szének csorbítatlansága és méltósága fölött őrköd­jenek, mert magyar föltámadást csak addig remél­hetünk, amíg a szentséggé magasztosult kínos fé­nyét és­­épségét megőrizzük. Haller István a küldöttség szónokának beszé­dére a­­következőkben válaszolt: —­ Mindaz, amit elmondottak, mindnyájunk lelkében élénk visszhangot keltett, annál is inkább, mert mindaz a telet és lensősége­s íjongás, amelylyel önök viseltetnek a szent koron iránt, mi bennünk is él. Mindannyian tudjuk, hogy ma jóformán ez az egyetlen kincsünk, ami reprezentál­ja a történelmi Magyarországot. Ehez a szent koro­nához fűződik minden reménységünk, amely arra vezet bennünket, hogy az integer Magyarország újjászületéséért küzdjünk. Ebben a súlyos időben, amely ránk szakadt, azt hiszem, hogy az ország nagy többsége és a hivatalos tényezők mindegyike át van hatva attól a tudattól, hogy mindazt, amit át tudtunk menteni a világháború nagy zavarán és így­­ elsősorban a szent­­koronának tiszteletét, meg kell őrizni és azt tovább kell plántálni minden magyar szívébe. Hiszem, hogy észbe tértek és belátják, hogy az ország ügyét nem lehet szolgálni azzal, ha kárörvendezést eláruló hangon beszélünk a lefolyt történelmi eseményekről, amelyek fölött végtelen sajnálkozásunknak kell hogy­­kifejezést adjunk. Mi azt hiszszük, hogy bármi történt az országban, bármily súlyos esetek idéződtek fel, az eseménye­ket túl fogjuk élni és ezeknek súlyos következmé­nyeit ki fogjuk heverni. Főként az ifjúságra van ebben szüksége az országnak, hogy megőrizze a tradíciókat telkeikben, őket csatasorba állítsa ak­kor, amikor a hívó szózat elhangzik. Haller István szavait a küldöttség tagjai lel­kesen megéljenezték. A baranyai választások. A szerb megszállás alól felszabadult kerületek­­ben vasárnap kezdődti meg a szavazás, s mint elő­wU40MttJttei*ífft,havazók nagy számára való tekin­tettel, a legtöbb helyen csak hétfőn este tűzték ki a zárórát. Eddig egy kerületben ismeretes az ered­mény. Dárdán (csonka kerület) Mándy Samut hetven­kilenc szavazattal a kerület nemzetgyűlési képviselő­jévé választották. A kerület száznegyvenhárom sza­vazata közül Fenyő negyvenhét, a másik két jelölt pedig együttvéve tizenhárom szavazatot kapott. A többi kerületben egész nap folyt a szavazás. A kisgazdapárthoz hétfő estig a várható ered­ményekről a következő jelentések érkeztek: Pécs első kerületében gróf Ráday Gedeon bel­ügyminiszter megválasztása bizonyosnak látszik. Az eddig leadott szavazatok mér most biztosítják a belügyminiszternek az abszolút többséget. Pécs második kerületében Komócs­y György megválasztása valószínű, bár a jelöltek között olyan erős küzdelem folyik, hogy meglepetések sincsenek kizárva. Baján dr Kiss György volt kormánybiztos, erősen vezet Schnetzer Ferenc volt honvédelmi mi­niszterrel szemben. N­­agy­szentmiklóson szintén erő küzdelem fo­lyik , tekintve, hogy több jelölt áll t..­ mással szem­ben, valószínűleg pótválasztásra kerül a sor. Jelen­leg dr Kiss Menyhért vezet számottevő szótöbbség­gel, de nem bizonyos, h­ogy meg il szerezni az abszolút többséget. Pótválaszt­ás esé a kisgazda­párt jelöltje valószínűleg Gulácsyval vagy Horváth államtitkárral, az eységes kormánypárt jelöltjével, kerül küzdelembe. Törökkanizsán Bodó László vezet. Mohácson Prakatur, volt baranyai kormány, biztos, 6000 szótöbbséggel vezet, az ágyhoz tántorgott és ledült. Csak most ébredt annak tudatára, hogy vele mi történt... Nem volt többé hatalmas, semmi köze sem volt többé a bankhoz, amelyben most már Sas úr kormányzott, sem a többi "igazgatóhoz, aki most már Sas" ur előtt hajlongott, sem a titkárához, aki már ugyancsak Sas úrnak az ajtaja előtt szoron­gatta iratait, sem a kéregetőkhöz a kapuban, sem ahoz a hamis kék szempárhoz, amely bizonyára már Sas úrra lövette csábító pillantásait. Leszavazták a közgyűlésen ... Tehát ezért nem ébresztették, mint rendesen ! Már leem volt rá szükség. Sem az ébresztésre, sem ő rá, sem pedig . .. Igen. Volt. Múlt. Kimúlt. A méltóságos csak annyit tudott mondani, hogy: - Ajaj! De­ ebben a sóhajban benne volt az az egész lenézés is megvetés, amelyet az emberiséggel szem­ben érzett. Aztán magához hívta Dianát és meg­veregette a hátát a tétlenségtől meghízott­­ebnek. Majd újra rúgott egyet a kutyán, s hozzálátott az öltözködéshez. Mikor elkészült, kiment, s több szobán áthaladva, benyitott az ebédlőbe, ahol már reggelire terítettek neki. Nem találkozott senkivel sem, s ennek örült, mert szégyelte magát. Attól félt, hogy még a házi­nép szeméből is kiolvashatja a gúnyt, a szánalmat. Végre mégis csak megnyomta a csengőt, mert belátta, hogy különben sohasem kap reggelit. Meg is jelent egy régi cselédje, a Fáni, kit Dércsen mindenki ténsasszonynak szólított, legalább addig, amíg a gazdája vezérigazgató volt. — A teámat! — parancsolta a méltóságos, az ablak felé fordulva. — Hozom már! — felelt a Fáni, de mintha ijjjért várt volna valamire. Nem mozdult a helyéből. — No, mi lesz? — kérdezte türelmetlenül a méltóságos. — Kezét csókolom, — mondta a Fáni, zavar­tan mosolyogva. — A kertben van egy kisasszony­féle, s nagyon szépen kéreti a méltóságos urat, tet­szene őt fogadni, valami nagyon fontos ügyben. A legelső vonattal érkezett ide Pestről és csak egy pillanatra kér kihallgatást, aszondja. Ezek hallatára a méltóságos ur szive dobbant egyet. Először azért, mert­ úgy látszik, mégsem volt még senki és semmi, másodszor pedig azért, mert rögtön a kék szempár jutott eszébe. — Azonnal bocsásd be! — szólt izgatottan Fánihoz és megigazította a nyakkendőjét. Nem tartott soká és belépett valaki. Még pe­dig egy leány. S nem is akármilyen leány, hanem egy szőke, kékszemű, babaarcú. A méltóságos úr belepirult ebbe a látványos­ságba, mint egy iskolásgyerek­, de csakhamar ismét elborultak a vonásai,­ mert a vendég kezet csókolt neki. Hisz' alig múlt ötven éves! Vagy annyira meg­viselte volna az az átkozott közélet? — No, mi az, lelkem? — kérdezte mégis, jó­akarólag. — Szegény hadiárva vagyok, a nevem Szántó Rózsika, — felelte a kislány könnyed térdhajtással. — Tudok írógépen inni, de nincsen pártfogóm, aki kineveztetne a bankhoz. S mivel azt mondják, hogy a méltóságos urnak olyan jó szíve van, hát ne tes­sék zokon venni, s azt gondoltam, megkérem, legyen a pártfogóm .. . Amint ezeket mondta, bátran, bizalomteljesen, olyan szépen nézett a méltóságosra, hogy az nyom­ban magához ölelte volna, ha eszébe nem jut, hogy ez talán mégis korai. — Mit tehetek magácskáért? — kérdezte te­hát nyájasan és megveregette a leány rózsás orcáját — Csekélység az egész, — jelesi Rózsika szen­dén. — Tessék szives lenni, engem egy névjegyeik Sas vezérigazgató úrnak beajánlani! Az most nagy úr, odabenn a bankban, s biztosan kinevez, ha­'a méltóságos úr ajánl. . . Szántó Rózsika bájos mosollyal leste, hogy a saondókája milyen hatással lesz a méltóságosra. De ez úgy érezte, mintha hideg zuhany alá állították volna. Mérgesen elfordult. Meg van bolondulva? kérdezte. Köve­teljen tőlem, amit akar, de Sas úrnak nem ajánlha­tom. Nem tehetem, de nem is teszem. Ezt már nem! Szántó Rózsika nem tágított. Újra próbálta kapacitálni a méltóságost, de ez hajthatatlan maradt és a végén elkeseredetten kifakadt: — Értse meg, fiam, hogy lehetetlent kiván tő­lem! Hja, ha egy héttel ezelőtt fordul hozzám! De ma? Ma a Sas úr az úr, őt pedig utálom, érti? Semmi közöm többé a bankhoz, de semmi! A kislány feldugta az orrát. — Vagy ugy? - szólt pökhendien és sarkon fordult. — De az ajtóból mégegyszer hátraszólt: — Bocsánatot kérek, hogy alkalmatlankodtam. Hisz' igaz, hogy már Pesten is mondták ezt . . . Csak most látom, hogy igaza volt a titkár úrnak, amikor azt mondta, hogy . . . — Mit? Mit mondott a titkárom? — hogy az öreg már nem számít, lepuffantot­ták! Ezzel becsapta maga mögött az aj­tót. A méltóságos úr mérgesen felsziszent, maja szánalommal nézett az ajtó irányába. — Mind ilyen volt — gondolta magában és el­mosolyodott. Azután seült és megsimogatta Dianát, az elhízott, elhanyagolt kutyáját. — Te vagy az egyetlen barátom, — x, mdta halkan, — s natced is kutyának kellett szá­enned.. .1 Ekkor belépett a Fáni és hozta a re£üeiit. 3_

Next