Pesti Hírlap, 1922. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

V. Itt az extex. Az ellenzék támadásai a kormány ellen.. — Egy félreértett szavazást az elnök bizalmatlanságnak vesz. — Átfestik a Máv, jelzéseket. — Vihar az „emigránsok" körül. — Katonai túlkapás. — Egyéb interpellációk. A nemzetgyűlés szombati ülésén sem fejezte be az indemnitási vitát, s ezzel az ország költség­vetésen kívüli állapotba jutott A mai szónokok: Drózdy és Andaházy-Kasnya amolyan obstrukciós beszédeket mondtak, amelyeket sű­rűn tarkítottak viharos jelenetek. Komoly felszólalás volt a Weiss Konrádé, aki a Máv­ jelzés átfestése ellen és a vasutasok érdekében beszélt. Végül Lingauer és Szilágyi terjesztettek elő érdekes interpellációkat, mikre Vass és Hegyeshalmy miniszterek azonnal feleltek. Sem­olák miniszter a tisztviselők gyógy­kezelési ügyét ismertette. A tanácskozást Gaal Gaszton elnök vezette. Az ülés ma is a tanácskozásképtelenség konstatálásával kezdődött Szünet után az elnök utólag rendreutasí­totta Pallavicinit, aki tegnapi beszédét azzal végezte, hogy a kormányt „a nemzet megvetése" fogja else­perni Aztán folytatták az indemnitási vitát Drózdy Győző a pénzpocsékolásról és az adók egységesítéséről szólott A trafik- és italmérési jogot — úgymond — bizonyos „társadalmi­ különítmény" tagjainak osztogatják. Szolnokon pl. egy olyan öz­vegytől vették el a trafikot kinek férjét a vörösek kivégezték. 3 gyerekkel maradt ez volt az egyedüli keresetforrása, s mindezt azért mert ennek a sze­gény mártírnak az özvegyét véletlenül Spitzer Ala­dárnénak hivták. Majd a pénzügyőrségről és a kis­üstről szól. (Közben, a kisgazdapárt kivonul az ülés­teremből.) Hallatlan, mikor az érdekeikbe vágó do­logról van szó , kimennek. Rátér a miniszterelnök ténykedéseire. Kár, hogy a zsidókkal és a munká­sokkal már régen ki nem békültek, sőt a szabadkő­miveseknek is békejobbot kellene nyújtani. Ez is nemzetközi szervezet mely sokat segíthet egy ilyen szegény, meggyötört országon. (Ellentmondás.) Láng János: Soha! Soha! Akkor nem ismeri a szabadkőműveseket Zavar egy szavazás körül Csizmadia Sándor: A választójogot megszükí­tik! Ez a béke! (Zaj.) Kerekes Mihály: Neked könnyű, mert egy gyé­kényen árulsz a kormánnyal! (Zaj.) Csizmadia: Ilyeneket nekem ne mondjon az, éstki kegyelmet kért nem mert bemenni a f­élt házba! Drózdy: A kormány az utóbbi időben megint balra fordult Csizmadia tovább veszekszik Kerekessel, bárha az elnök ismételten csendre inti. Elnök: Miután háromszori figyelmeztetésem hiábavaló volt kérdem a Házat méltóztatik Csizma­dia urat a mentelmi bizottsághoz utasítani? !A több­ség nem kívánja. A szavazás eredménye nagy meg­lepetést kelt Valami félreértés történhetett! — kiált­ják egyesek. Mások: Nem határozatképes a Ház! Ez nem volt határozat! A kereszténypárt, melynek jó­része nem szavazott tanácstalanul nézi az üres gaz­dapárti padokat Elnök csenget) A határozatképte­lenség konstatálva nem volt én azonban a magam részér® bejelentem, hogy a Ház ezen szavazását az elnök iránti bizalmatlanságnak tekintem Báró Szterényi: Szó sincs rólal (Igaz! Úgy van!) Szót kérek! Elnök: Én Csizmadia engedetlenségével szem­ben a Házhoz fordultam elégtételért a Ház pedig Csizmadiát nem adta ki. (Élénk ellentmondás a Ház minden oldalán.) Báró Szterényi: Félreértés! Ereky: A határozatképességet akartuk előbb megállapítani. (Elnök: Senki se kérte!) De kértük! Elnök: Akkor deferálok a Ház akaratának, de fentartom a mentelmi bizottsághoz való utasításra vonatkozó indítványomat Ereky a házszabályokhoz szólva, kimagyarázta, hogy ők várták Csizmadia rendreutasítását Elnök: Csizmadia szembehelyezkedett velem, én pedig, míg itt ülök, nem engedem az elnöki te­kintélyt lejáratni. Az elnök diszkrecionális joga, hogy mikor kéri az illető rendzavarónak a mentelmi­hez való utasítását A vita vége az lett hogy újra szavaztak s Csiz­madiát a mentelmihez utasították. (Közben a kisgaz­dák visszaszállingóztak a terembe.) Ugrón: Miért nem voltak benn? Egyetlen egy képviselő sem volt azokon a padokon. (Zaj.) Drózdy: A botrány csalta be őket! (Zaj: Nem a botrány!) A gyorsított eljárás körüli visszásságokat részletezi s követeli a rendes bíráskodás visszaállí­tását Az amnesztia-rendeletet sem tartja kielégítő­nek. Péklája az amnesztia igazságtalanságának Szász Zoltán esete, aki a kommün alatt olyan haza­fiasan viselkedett, mint kevesen. Felolvassa Szász Zoltán beszédét amelyet az Otthonban a kommün idejében mondott s amelyben keményen ostorozza a diktatúrát és a terrort. Hat hónapja sínylődik a fog­ságban. Hány embert kellett volna meggyilkolni­­Szász Zoltánnak, hogy szabadon bocsássák? Az emigránsok nem tudnak hazajönni . . . Felkiáltások: Nincs is szükség rájuk! Budaváry: Különben is kik azok? Drózdy: Ott van Garami, Lovászy . . . Budaváry: Az a hazaáruló! Oláh Dániel: Pécsett elárulta a hazát (Nagy Elnök: Ilyen kifejezéseket a Házon kivül álló személyekkel szemben ne használjanak. Drózdy áttér az internálás kérdésére. Felolvassa a zalaegerszegi internáltak nyilt levelét, mely szo­piául A be­sért revízió óta az Internáltak száma 1100-ról 1300-ra emelkedett. Az internált nők erkölcstelen merényleteknek vannak kitéve. A levél aláíróinak nevét nem adja ki, nehogy üldözzék, magánzárkába csukják, vagy kikössék az illetőket (Zaj.) Bródy Ernő: Kikötés? Hát még lehetséges?" El van törülve a hadseregnél! Drózdy: Ami a királykérdést illeti, Apponyi szavait idézi és örül annak, hogy mér lehet köztár­saságról beszélni. A választójog megoldása sürgős. Ami a főrendiházat illeti, nem fontos, hogy van-e főrendiház s hogy milyen az. A külpolitikában ép oly kétszinű játékot űz a kormány, mint a belpoli­tikában. Az indemnitást nem szavazza meg. (Helyes­lés az ellenzéken.) Báró Szterényi József személyes kérdésben visszautasítja Ereky ama vádját hogy ő a keresz­tény vállalatokat támadja és a zsidókat nem. A pri­vilégiumokat támadja felekezeti különbség nélkül. Ereky Károly áll fel most szólásra Meskó: Most jön Ereky a fúróval. (Nagy de­rültség.) Ereky: Megengedi, hogy Szterényi távol áll a sajtókampánytól, a közvélemény mégis azt hiszi, hogy a zsidó tőkét védi a keresztény vállalatokkal szemben. Meskó: Csak kis furó volt! (Derültség.) A Máv­ átfestése ellen. Weiss Konrád a vasmegyei vendvidék megszál­lását és a legújabban osztrák megszállás alatt élő magyarok szomorú sorsát tárja fel Börtönbe vetettek száznegyven magyar embert heteken keresztül Mar­burgban tartották őket s ő eredménytelenül járt el a külügyminiszternél, mert a bürokrácia miatt elő­ször a nagyantanthoz akartak fordulni hogy ez a kisantantnál levő követeit utasítsa az eljárásra. Kéri a külügyminisztert hogy haladéktalanul járjon el Szóvá teszi a portorosei konferenciát A külügymi­niszternek fontosabb volt a Fehér Kalendáriumot ide­hozni, mint a konferencia határozatairól tájékoztatni a Házat. Ott a fotói között azt is elhatározták, hogy a vasúti kocsikon ezentúl a M. A. V. jelzés helyett ez lesz: Á. V. Hungária Dinich Vidtor: Nagyon benne vannak az átpin­bálásban! Friedrich: Tomcsányi a festőminiszter! Majd lesz egy freskóátfestő államtitkár is! Weiss: Ez ellen tiltakozik. A Máv. jelzés tradi­ciól magyar dicsőséget követendő példát jelentett az egész­ világon. Az integritást jelentette. (Helyeslés.) A kormány minden ténykedése csak azt célozza, hogy Bethlen maradjon miniszterelnök az emberi kor leg­végső határáig. A nemzetgyűlés feloszlatásának kü­szöbén munkaprogrammal jött hogy hat hét alatt végezzék el azt amit két esztendő alatt nem csinál­tak meg. A kormány intézkedéseiből azt látja, hogy addig akarja húzni-halasztani a dolgokat míg a vá­lasztások ideje elérkezik. Benső meggyőződése, hogy a miniszterelnöknek esze ágában sincs választójogi javaslatot beterjeszteni hanem valamilyen rendelettel ektroj útján akarja a választásokat elrendelni és ezt oly brutalitással akarja tenni, mint ahogy még Tisza idejében sem történt. Karafiáth Jenő: Honnan tudja ezt? Weiss Konrád ezután a közalkalmazottak ellá­tásáról beszélt különös tekintettel a vasutasokra. Sürgeti a szolgálati pragmatika végrehajtását és kéri a kereskedelemügyi minisztert, hogy gazdasági tanácsosokat és főtanácsosokat nevezzen ki a vasu­tasoknál is. Mindig a fajmagyarokkal hozakodnak elő, hát Mackensent, s most a koronás királyt is faj­magyarok adták idegen kézre. (Nagy zaj.) Nem tu­dom, kinek volt nehezebb helyzete. Friedrichnek-e, aki román szuronyok között dolgozott vagy Bethlen­nek, aki anzixkártyán irt üzenetekre intézkedett Kí­váncsi vagyok Bánffyra is, hogy melyik volt az igazi szerepe, ak­kor-e, mikor koronázott vagy most, mikor detronizált A király, amidőn elfogták, letiporták, be­börtönözték, a legnagyobb csapásban úgy viselte a királyi koronát mint talán még magyar király soha­sem. Balla: Ugyan! Hiszen a koronázás után is ha­zaszaladt! (Nagy zaj.) Weiss Konrád) Figyelmeztetem önöket, hogy Madeira nincsen távol, legfeljebb annyira, mint ide a trianoni béke. Kitépték a magyar hazából a Tátrát de mégis ott ragyog a kettős kereszt Mi együtt va­gyunk Madeirában is a királlyal és akkor is itt le­szünk vele, mikor vissza fog jönni A kormány költ­ségvetését el nem fogadom. (Zajos éljenzés és taps a Friedrich-párton, nagy zaj a kisgazdáknál.) Vihar Kasnya körül Andaházy-Kasnya Béla a kormány intézkedéseit bírálja. Az italmérési, trafik- és moziengedély-meg­vonások a kommün rendeleteire emlékeztetnek. Pekár Gyula: Hogy lehet ilyet mondani? Andaházy-Kasnya folytonos zajban folytatja. A gyikosok szabadon járnak az országban és mi azt látjuk, hogy az államhatalom üdvözli a rablógyilkost amikor az autóversenyen díjat nyer. Budaváry: Micsoda beszéd?! (Állandó zaj. Fel­kiáltások a kisgazdáknál. Micsoda gyilkosokról be­szél?) Andaházy-Kasnya: Somogyi meggyilkolásáról beszélek. Budaváry: Hát ki gyilkolta meg? Friedrich: Egész Budapest tudja (Mozgás a baloldalon.) Meskó: Akkor mondd meg, ha tudod. Szabó József: Ha nem mondják meg, ez bűn­pártolás. Andaházy-Kasnya: Az is helytelen, hogy a fatu erőket elbocsátják minden ok nélkül. Pekár: Nem igaz! Fegyelmi útján! Kerekes: Ismerjük a Pekár-féle fegyelmi el­járást. Pekár: Az ilyen beszéd csak arra jó, hogy dis­kreditálja a kormányt a külföld előtt. (Folytonos nagy zaj.) Andaházy-Kasnya: A tények vetnek rossz fényt a kormányzati rendszerre a külföldön. Pekár magából kikelve kiáltja Andaházy felé: Micsoda tények hol vannak ezek a tények? Amíg csak adatok nélkül beszélnek, addig rágalmaznak. (Állandó nagy zaj.) Andaházy-Kasnya: Ilyen tények a trafikenge­délyek és az italmérési engedélyek elvétele. (Óriási zaj) Budaváry: As fáj, hogy trafikengedélyt rok­kantak kaptak? Drózdy: Az nem volna baj, de mások kapják. Egy vértanú özvegyétől vették el a trafikjogot (Óriási zaj a Ház minden oktalán, a szónok szavai elvesznek a zajban.) Elnök egy darabig csenget aztán felfüggeszti az ülést Szünet, után Andaházy-Kasnya: A második amnesztia nem terjed ki az emigránsokra, pedig sok van köztük, akikre itt szükség volna. (Nagy zaj.) Pekár: Hitvány bűnpártolás ezeket igy védel­mezni (Folytonos nagy zaj amelyet nem tud meg­szüntetni az elnök csengője sem.) Pekár: A bécsi emigránsok hazaárulók! Rabinák István: Kivánatos volna, hogy kint legyenek minél tovább! Pekár: Azokat pártolja és innen beszél? Drózdy: Nem valamennyit azoknak egy ré­szét azt mondottal Andaházy-Kasnya, a bécsi emigrációs tábornak . . . (Zaj.) Pekáx: Micsoda emigráció? Rassay: Ez a hivatalos kifejezés, amit a rende­let használ! Budaváry: Hitvány kommunisták! (Nagy Zaj.) Andaházy-Kasnya: Sok különb ember van ott, mint a képviselő úr! Pekár: Bűnpártolás ilyet mondani! Elnök Andaházy-Kasn­yát rendreutasítja a Bu­daváryval szemben használt kifejezésért (Zaj: A mentelmihez!) Ernszt Sándor: A Házat kövesse meg! (Zaj: Ki­nek mondta?) Budaváry: Nekem, a hitvány rágalmazó! Andaházy-Kasnya: Szükségesnek tartom, hogy az emigránsok közül a nem szélsőséges elemek, akik ellen olyan vád el nem hangzott hogy ellenük b­i­rói eljárás folyamatban lett volna tehető . « « (Fel­kiáltások: Jöjjenek vissza!) Haller István: Saját maguktól mentek el! Andaházy-Kasnya: Igen, mert ha nem mene­­kültek volna el, Somogyi Béla sorsára jutottk vol­na. (Zaj a gazdáknál.)­­ Rubinek István: Hallatlan! Micsoda inszi­nuáció ez?! (Zaj.) Pekár: Ez az idők jele, hogy a magyar parla­mentben valaki így mer beszélni (Éljenzés és taps az ellenzéken.) És kik tapsolják! Karafiáth Jenő: Védőbeszéd az úgynevezett" emigráció mellett! (Nagy zaj és veszekedés.) Pákán Mindennek van határai Károlyiék is is kezdték ! Rassay: 1918-ban tetszett volna Károlyiék ezen beszélni, akkor tetszett volna szónokolni. Kerekes Mihály: Titakozott volna ellene! De akkor nem volt hangja. Pekár (Rassay Károly­hoz): Ott voltam! Mielőtt beszélne és vádolna, gondolja meg! Negyvenen vol­tunk! Elnök: Szíveskedjenek a házszabályokhoz al­kalmazkodni Szónokot kéri, fejezze be beszédét. • Andaházy-Kasnya kijelenti hogy az indemni­tást nem fogadja el , leül. (Zaj: így már helyes!) Elnök javaslatára a Ház legközelebbi ülését ja­nuár 3-án, kedden tartja s azon folytatják az indem­nitás tárgyalását Áttértek az interpellációkra. A velencei egyezmény megsértése. Jeingauer Albin a kül- és belügyminisztert in­terpellálta. Karácsonykor Németújvárott Hollán Dé­nes közgazdasági egyetemi hallgatót és Lex Loránth cukorgyári tisztviselőt emidőn szüleik látogatására hazamentek, az osztrákok letartóztatták és Bécsúj­helyen statáriáus bíróság elé állítják. A vád az, hogy részesei lettek volna a felkelésnek. Ez nem igaz, de ha igaz volna is, az osztrákok eljárása beleütközik a velencei egyezménybe. Sürgős intézkedést kér. (Ki­­adták kérdéseit az illetékes minisztereknek) A határvárosok kereskedelme. Lingauer második Interpellációjában előadja, hogy Nyugatmagyarország átcsatolásával fliárczai jelentékeny központ: Szombathely, Kőszeg és Sopron határvárosokká lettek. Ezek a városok hetai keres­kedelmük nagy részét elvesztették. Mivel a német la­kosság megszokta beszerzési központjait és ezekhez a városokhoz most is ragaszkodik és szükségletét in­nen kívánja beszerezni, kéri a kormányt, hogy ezek­re a városokra nézve tekintsen el a kötelező kiviteli engedélyektől. Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter kije­­lenti, hogy már régebben konszideráció tárgyává tet­te ezt a körülményt mert nemzeti és pénzügyi érdek, hogy­ a szóban forgó területeket gazdaságilag Ma­gyarországhoz kapcsoljuk. A kormány mindent meg fog tenni és a nyugatmagyarországi kiviteli engedé­lyek ügyében sürgősen intézkedni fog. (A Ház a választ tudomásul vette.) Katonai atrocitás. Szilágyi Lajos a közszolgálati alkalmazottak in­­­gyenes gyógykezelésére vonatkozó interpellációját el­halasztotta. (Helyeslés.) a Hitzinger János Pál mű- » 1922. január L, vasárnap. PESTI HÍRLAP

Next