Pesti Hírlap, 1922. március (44. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-01 / 49. szám

2 ^ 1 . '\­ ' : PESTI HÍRLAP 1922. márcus 1., szerda. Az Andrássy-pártban éles harcra készülnek a választásokon a kormány ellen. A párt egyik vez­e­tő tagja a következőképen nyilatkozott céljaikról: — Nem fogjuk tűrni, hogy a kormány a maga szabad királyválasztó törekvéseit vidékenként a le­gitimizmus mezébe, öltöztesse. Gondunk lesz reá, hogy az egységes párt megalakításáról kiadott mi­niszterelnöki felhívást, amelyben gróf Bethlen Ist­ván az 1920. évi L és XVII. törvénycikkek, vala­mint a trónfosztó törvény alapjára helyezkedik, az országnak tudomására hozzuk. Ez a kormány mu­tatkozott már szélsőséges jobboldalinak, liberális­nak, legitimistának, szabad királyválasztónak, kö­vetkezetes azonban csak egyben volt, hogy ígéretét soha meg nem tartotta és álláspontját úgy változ­tatta, ahogy neki előnyösnek látszott. Nem adjuk fel a reményt, hogy a kisgazdák nem fognak belenyu­godni a titkos szavazás elejtésébe és ezen a ponton együtt fognak haladni az ellenzékkel, mert mindin­kább nyilvánvaló, hogy a miniszterelnök a mellék­kormány karjaiba vetette magát. A független kisgazda is polgári pártban Ras­say Károly vezetésével igen sok politikus és kültag jelenik meg esténként. Élénken kommentálták a kis­gazdapártnak azt a beállítását, hogy a választójogi rendeletért ők nem felelősek, mert ez nem törvény, hanem rendelet, amelyért egyedül a kormányt ter­heli felelősség. R­ámutattak arra, hogy a volt kis­gazdapárt tagjai nemcsak támogatják azt a kor­mányt, amely az ő program­pontjukat, a titkos szavazást cserbenhagyta, hanem az egyetlen szilárd bázisát nyújtják a kormányzásnak és a párt mi­niszterei helyet foglalnak a kabinetben. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja szer­vezkedik és készül a választásokra. A fővárosban a szervezkedés teljes erővel folyik a különböző válasz­tókerületekben, melyek közül az I. választókerület vezető férfiai március 1-én este 7 órakor a központi pártkörben Haller István elnökletével értekezletet tartanak, úgyszintén a III. választókerület pártve­zetősége is ugyanaznap 5 órakor, a II. választóke­rület 6 órakor és fél 8 órakor, a XXII. választóke­rület zuglói és törökőri körzet pártszervezeteinek vezetősége fontos megbeszélést tart. A Budapest XVIII. választókerület Keresztény Nemzeti Egye­sülés Pártja Müller Antal iparost jelölte a kerület képviselőjéül, aki a párt programmjával lép fel. Fontos értekezletet tartottak a párt vezetői: Hauer István, Ernszt Sándor, ma este Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszternél. A megbeszélésen a pártnak a kormányhoz való viszonyáról és a párt , miniszter tagjainak a kormányban való megmara­dása lehetőségéről folyt eszmecsere. Mit akar a Honvédelmi Párt ? A Honvédelmi Párt, amely a feloszlatott Ma­gyar Irredenta Szövetségből alakult, ma tette közzé programmját. A programm kifejti, hogy a pártnak mindent háttérbe szorító célja és törekvése: Szent István ezeréves birodalmának visszaállítása. A többi pártok is hangoztatják az integritás gondola­tát, de ellene dolgoztak és dolgoznak. A Honvédelmi Párt tagadja a trianoni békeszerződésnek a magyar nemzetre kötelező érvényét, befelé hadat üzen a kis­hitűségnek, közömbösségnek, amely megcsonkítá­sunk negyedik esztendejében mindinkább úrrá kezd lenni társadalmon, pártokon és kormányokon, ame­lyet egyre nagyobb fájdalommal, keserűséggel érez­nek idegen igába tört magyar testvéreink milliói. A Honvédelmi Párt a belpolitika minden kérdését az integritás szent ügyének szemüvegén át vizsgálja. A keresztény erkölcs és nemzeti érzés feltétlen ural­mát és érvényesülését akarja, de megtagad minden közösséget a szélsőséges jelszavakkal dolgozó, egy­ségbontó törekvésekkel és táborába fogad munka­társul vallási, faji, nemzetiségi és osztálykülönbség nélkü­l minden becsületes magyar állampolgárt, aki a történelmi Magyarország visszaállításáért dol­gozni és küzdeni akar. A Honvédelmi Párt Szent István koronájához és a királyság intézményéhez tűrhetetlenül ragaszkodik. A közéletbe oly végzete­sen bedobott királykérdést minden hátsó gondolat nélkül programmjából kikapcsolja. A Honvédelmi Párt a háborús vagyonok revízióját, a pénz- és áru­uzsora, árucsalás és lánckereskedelem drákói bün­tetését, illetve lehetetlenné tételét követeli. A Honvé­delmi Párt azt vallja, hogy ebben az életképtelen országban a legkiválóbb pénzügyi és gazdasági ve­zetés és a legtökéletesebb kormányzat mellett sem lehet egészséges, fejjlődő állami életet teremteni. Azt vallja, hogy a tisztviselő és munkásosztály helyzeté­nek gyökeres javítását, a népjóléti intézmények ki­építését, a hadirokkantak, özvegyek­­és árvák, vala­mint a nyugdíjasok emberhez méltó ellátását, az ipar és kereskedelem fejlesztését, a kis- és háziipar hathatós állami védelmét, az altruisztikus alapon nyugvó szövetkezetek kiépítését, mezőgazdasági szakiskolák felállítását és sok más kulturális és gazdasági kérdést gyökeresen csak akkor lehet meg­­oldani, ha visszaszerezzük elvesztett szép gazdag országunkat. Aláírták a fölhívást: Vimánczy Nán­dor országos elnök. Papp-Váry Elemérné, a nőosz­tály elnöke. Dr Király Aladár, a feloszlatott Erdélyi Magyar Székely Szövetség ügyvezető alelnöke. Dr Persay Ferenc, a megszállott törvényhatóságok követgyűlésének és a követgyűlés feloszlatott köz­ponti irodájának elnöke. Ilosvay Gusztáv, ügyve­zető elnök. Gombos Gyula a királykérdésről és Albrecht főhercegről. Köztudomású, hogy Gömbös Gyuláról politikai ellenfelei azt híresztelik, hogy a jelenlegi választá­sok révén Albrecht királyi herceg számára készíti elő a magyar trónt. Ezekre a hírekre vonatkozólag Göm­bös Gyula a következőkép nyilatkozott: — Most is csak azt mondhatom, amit már is­mételten megtettem, hogy nem a kisgazdapárt és nem én voltam az, aki a királykérdést felvetette, ha­nem a puccs-karlisták, akik a király visszahozatalát állandó propagandával előkészítették. — A királykérdés felvetését és felszínen tartását az ország szempontjából egyenesen katasztrófálisnak tartom és úgy a párt, mint az én nézetem szerint is a királykérdés még nagyon sokáig és pedig mind­addig nem lesz aktuális, amíg Magyarország hely­zete úgy kül-, mint belpolitikai viszonylatban lénye­gesen meg nem javul. — Épen ezen okoknál fogva a magam szemé­lyére nézve sem lehetek abban a helyzetben, hogy Al­brecht királyi hercegnek trónrajutását támogassam, amint azt átlátszó célzattal ellenfeleim a Dunántúl — saját bűneik leplezésére — hirdetik. Rupert belépett a Független Kisgazda és Polgári Pártba. Rupert Rezső levelet intézett Rassay Károly­hoz, a Független Kisgazd­a és Polgári Párt elnö­kéhez, amelyben bejelenti belépését a pártba. „Úgy vélem — írja többek között —, hogy ha Valaha, ma minden igazb­kó embernek össze kell fogni az ellen az irányzat ellen, mely a választásokon — a maga képére teremtett Választási renddel — győzni akar. Ez nekem is kötelességemmé teszi, hogy külsőleg is csatlakozzam azok táborához, kikhez lélekben úgyis tartoztam és tartozom. Jó lenne, ha, akik egyek vagyunk a Kossuth- és Eötvös-hagyományok igaz kultuszában, most mindnyájan egyesülnénk. Ha sokfelé vagyunk, nem alakul ki elég erős, egy­séges irányzat és a nagy zűrzavarban eltévedhe­tünk. Bennünket, akik szabad királyválasztók va­gyunk, de minden Habsburggal szemben azok va­gyunk, senkitől sem választhat el még a királykér­dés sem, mert a mi programmunk earktétele az, hogy ne kétszázegynehány gyarló­s lábáról köny­nyen ledönthető ember, a választott képviselők, döntsenek az államformáról, hanem maga a­­nem­zet népszavazással. Restaurációs választások a pesti izraelita hitközségben. A­­következő levelet kaptuk: Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr! A Pesti Hírlap mai számának politikai rovatában fel van említve a zsidó egységpártnak elnökletem alatt megtartott va­sárnapi gyűlése. Minthogy a hír közlésének formá­ja arra engedhet következtetést, hogy politikai szer­vezkedésről van szó, igen i kérem annak a szíves köz­lését, hogy a zsidó egységpárt kizárólagosan a pesti izr. hitközség kebelében legközelebb megejtendő restaurációs választásokra alakult és hogy annak a politikai választásokhoz semmi köze sincsen. Fogad­ja nagyrabecsülésem kifejezését, mellyel vagyok készséges hive, dr Glücksthal Samu. Mű­sorváltozás. (Egy fiatal asszony level egy másik fiatalasszonyhoz.) Írta: Újhelyi Nándor. Kedves Anny bejelentem neked, hogy tegnapelőtt, pénte­ken, műsorváltozás történt. Hogy mindjárt tisz­tában légy a dologgal, elárulom, hogy ez a műsor­változás az Operában ment végbe. Annak a bajor kamaraénekesnek, akinek Siegfriedet kellett volna játszani, a sok sör a torkára ment, lemondott az előadás előtt és helyette hirtelen a Bohémeket vet­ték elő. Talán kissé furcsállod, drágám, hogy ezt expressz-levélben tudatom veled így rögtön a Tát­rába, ámde, ha a levelemnek a végére fogsz jutni,h­ogy beláthatod, kedves barátnőm, egyetlen jóságos kis gyóntatom, hogy a dolog nem oly egyszerű, mint az első sorok után hiszed. Ez a műsorváltozás nem volt olyan közönséges, mindennapi műsorvál­tozás. Ez az én unalmas, szomorú, piciny életem első, nagy, igazi műsorváltozása volt. Ha látnád, minő idegesen remeg a kezem, ha hallanád, hogy minő hangosan dobog a szívem ivás közben (oly hangosan, hogy nem is hallom férjem horkolását a hálószobából), akkor megszánnád a te kis Zsuzsá­dat és eleve megadnád neki megértő csókoddal a feloldozást. Hisz én nem tehetek arról, ami történt, mindennek az oka az a müncheni hőstenor, minek ivott is annyi sört és azonkívül Puccini. De már szinte látom, hogy minő türelmetlenül fintorgatod a te kedves arcodat és hallom a biztatásodat: ne csa­tangolj el már annyit a szavaiddal Zsuzsa, tehát rá­térek a dologra. Mint jól tudod, drága Annym, köz­tem és férjem között sok minden egyéb között (hu­szonöt és negyvenöt esztendő) az is a különbség, hogy én imádom a zenét és ő utálja. Tehát az soha nem fordul elő, hogy mi együtt menjünk az Operá­ba. De én azért — te azt mondod, hogy épen azért és lehet, hogy igazad is van — sokat járok az Ope­rába. De persze, nem egyedül azért. Az én egykori zenetanárnőm gardíroz az ingyen­jegy kedvéért, az előadás alatt. Mikor pedig vége a mulatságnak, akkor megjelenik férjem és haza szállít engem, sze­gény rabnőjét, otthonába. Sajnos, extanárnőm a­ leg­megátalkod­ottabb vagneriánus és így én, aki mi tagadás, a lírai zenét imádom, nagyon ritkán jutok ehez, mert férjem az egész muzsikát utálja ugyan, de legjobban a szerelmes muzsikát. Azt mondja, hogy ez elcsavarja a nők fejét, bűnös és ledér vá­gyakat ébreszt a szívben. Sajnos, hála az Istennek, igaza van. Tehát — a dologra, Zsuzsa — én pénte­ken elban­tatok az Operába. Itt a fekete táblán, nagy örömmel olvastam, hogy a Siegfried elmarad és helyette a Bohémeket adják. Ugrándozni szeret­tem volna, de tudom, hogy egy komoly hölgyhöz, egy gyárigazgató hitveséhez, nem illő dolog és ezért méltóságteljesen leültem a zsöllyémbe. A sárká­nyom még nem volt. Már elsötétedett a függöny, ő nem jött. Ujjongtam, mert már tudtam, hogy nem is jön el. Biztosan értesült a darabcseréről és meg volt győződve a jámbor, hogy én is unalmasnak találvam a Bohémeket, otthon maradok. Ekkor egy­szerre egy férfi jelent meg az utolsó percben és le­ült mellém. Nem néztem oda, de midőn az első tak­tusok feszengtek, hallottam egy ismerős, rég nem hallott, kissé megilletődött hangba: „Kezét csóko­lom, Zsuzsa nagyságos asszony." Összerezzentem, ránéztem, éreztem, hogy az arcom lángvörös lesz (szerencsére már sötét volt) a szívem borzasztóan dobogni kezdett (jaj, de jó, hogy már a zene szólt) és alig tudtam kinyögni, hogy „jóestét, Ali." Igen, drága Anny, bizony, ő volt. Ali maga volt személye­sen, Ali, akivel három éve, mióta férjhez mentem, nem beszéltem. A kedves, meleg Ali, akit én . . . tudod, Anny, mindent elbeszéltem­­. . . de akit szü­leim utáltak, aki most is csak huszonhét éves, aki most sem komoly ember, muzsikál, énekel és teng­leng a mindennapi költő pénzéért az apja irodájá­ban. Szóval, aki igazán nem volt férjnek való sem akkor, sem most. (De szeretőnek már való: szinte hallom a te pajzán, szemtelen hangodat és borzasz­tóan szégyenlem magamat). De folytatom a törté­netet és minthogy színdarabról van szó, leghelye­sebb, ha ragaszkodom az időrendhez és a felvoná­sok beosztásához. Tehát: az első felvonás. Eleinte semmi. Néha én néztem reá, néha ő rám és tekinte­tünk így találkozott. Van arról fogalmad, hogy mi­lyen jól tudnak a tekintetek beszélni, ha van meg­felelő zenekíséret is hozzá? Ilyenkor már nem is szemjáték, de szeméneklés, egész szemduett jön létre, pláne, ha a zenét Puccini írja hozzájuk. Szó­val az elején nem történt semmi. De akkor, tudod, mikor elalszik a gyertya és egészen sötét lesz a szín­padon és a nézőtéren, akkor egyszerre csak azt éreztem, hogy az Ali forró, kemény keze hozzáér az én kezemhez ... és a kezemen keztyü volt, ha úgy éreztem, hogy égni kezd mégis és elvontam. És akkor Rodolphe énekelni kezdett és én behuny­tam a szememet és úgy éreztem, hogy hozzám, az én szegény kis elhagyott szivemhez énekelnek és mi tagadás, egy pillanatra sem jutott az az eszembe, hogy az én derék férjem énekel, aki most a klubjá­ban kártyázik, de azt súgta a szívem, hogy Ali, aki itt ül mellettem, jon be az epedő, szerelmes szavá­val. És mikor Mimi énekelni kezdett és Ali keze új­ra megkereste az én megrökönyödött menekülő ke­zemet, nem volt már több lelkierőm és ... és át­engedtem. És nem tagadom, hogy mikor kisütött a hold, nemcsak Mimi és Rodolphe duetteztek a színpadon, de ott lenne,a nézőtéren, a mi két egy­másba fonódó kezünk. Ő szorított, én visszariadtam, ő újra szorított, én visszaszorítottam. Oh, Zsuzsa, el se tudod képzelni, hogy mennyi mindent, el tudna mondani egy ilyen közjáték, egy ilyen kézduett, pláne ha a zenét. Puccini írja hozzá. Szünet. A néző­tér világos lett, mindenféle duetteknek vége lett. Fel­vonáskoz. Beszélgettünk. Kicsit zavarban voltam, de Ali kedves, finom ember és egészen udvarias hangon, mintha mi sem történt volna (már tudniillik nem a három év előtt és azután a három év alatt, de az első felvonás közben) Elmondta, hogy nelli túlságosan rajong Siegfrie elétt, de annál inkább Pucciniért és mikor elment az Opera előtt és meg­hallotta, hogy darabváltozás történt, akkor a pénz­tárhoz ment és megvette azt a jegyet, amit egy savanyú, vén hölgy épen visszaadott­. Azután el­kezdtünk a múltról beszélni, ő diszkrét volt és az én szemeim, attól félek, nem annyira. Azután a­ je­lenről beszéltünk. Most én voltam diszkrét, de az ő szemei nem. Azután legnagyobb örömünkre, újra sötét lett. Második felvonás. Tréfa, összebarátkozás, í­risakáselbocsátások a tót földön. Prága, febr. 28. (A Pesti Hirlap bécsi szer­kesztősége utján.) A tótsági iparban nagy mérveket ölt a munkanélküliség. Ez­ okból Kassán és Po­zsonyban tanácskozások lesznek, amelyre a kor­mány is elküldi képviselőit. A losonci zománcgyár beszüntette üzemét és kétezerötszáz munkást elbo­csátott. Karpatorussziában a Vasműveknél és­ a bá­nyáknál bocsátottak el több ezer munkást. A többi iparok egyelőre ü­zemkorh­ozásokkal igyekeznek magukon segíteni. WW—WB—Wllli N­HIHM" Ml­taiMMiMftSa^SB^^

Next