Pesti Hírlap, 1922. március (44. évfolyam, 49-74. szám)
1922-03-01 / 49. szám
2 ^ 1 . '\ ' : PESTI HÍRLAP 1922. márcus 1., szerda. Az Andrássy-pártban éles harcra készülnek a választásokon a kormány ellen. A párt egyik vezető tagja a következőképen nyilatkozott céljaikról: — Nem fogjuk tűrni, hogy a kormány a maga szabad királyválasztó törekvéseit vidékenként a legitimizmus mezébe, öltöztesse. Gondunk lesz reá, hogy az egységes párt megalakításáról kiadott miniszterelnöki felhívást, amelyben gróf Bethlen István az 1920. évi L és XVII. törvénycikkek, valamint a trónfosztó törvény alapjára helyezkedik, az országnak tudomására hozzuk. Ez a kormány mutatkozott már szélsőséges jobboldalinak, liberálisnak, legitimistának, szabad királyválasztónak, következetes azonban csak egyben volt, hogy ígéretét soha meg nem tartotta és álláspontját úgy változtatta, ahogy neki előnyösnek látszott. Nem adjuk fel a reményt, hogy a kisgazdák nem fognak belenyugodni a titkos szavazás elejtésébe és ezen a ponton együtt fognak haladni az ellenzékkel, mert mindinkább nyilvánvaló, hogy a miniszterelnök a mellékkormány karjaiba vetette magát. A független kisgazda is polgári pártban Rassay Károly vezetésével igen sok politikus és kültag jelenik meg esténként. Élénken kommentálták a kisgazdapártnak azt a beállítását, hogy a választójogi rendeletért ők nem felelősek, mert ez nem törvény, hanem rendelet, amelyért egyedül a kormányt terheli felelősség. Rámutattak arra, hogy a volt kisgazdapárt tagjai nemcsak támogatják azt a kormányt, amely az ő programpontjukat, a titkos szavazást cserbenhagyta, hanem az egyetlen szilárd bázisát nyújtják a kormányzásnak és a párt miniszterei helyet foglalnak a kabinetben. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja szervezkedik és készül a választásokra. A fővárosban a szervezkedés teljes erővel folyik a különböző választókerületekben, melyek közül az I. választókerület vezető férfiai március 1-én este 7 órakor a központi pártkörben Haller István elnökletével értekezletet tartanak, úgyszintén a III. választókerület pártvezetősége is ugyanaznap 5 órakor, a II. választókerület 6 órakor és fél 8 órakor, a XXII. választókerület zuglói és törökőri körzet pártszervezeteinek vezetősége fontos megbeszélést tart. A Budapest XVIII. választókerület Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja Müller Antal iparost jelölte a kerület képviselőjéül, aki a párt programmjával lép fel. Fontos értekezletet tartottak a párt vezetői: Hauer István, Ernszt Sándor, ma este Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszternél. A megbeszélésen a pártnak a kormányhoz való viszonyáról és a párt , miniszter tagjainak a kormányban való megmaradása lehetőségéről folyt eszmecsere. Mit akar a Honvédelmi Párt ? A Honvédelmi Párt, amely a feloszlatott Magyar Irredenta Szövetségből alakult, ma tette közzé programmját. A programm kifejti, hogy a pártnak mindent háttérbe szorító célja és törekvése: Szent István ezeréves birodalmának visszaállítása. A többi pártok is hangoztatják az integritás gondolatát, de ellene dolgoztak és dolgoznak. A Honvédelmi Párt tagadja a trianoni békeszerződésnek a magyar nemzetre kötelező érvényét, befelé hadat üzen a kishitűségnek, közömbösségnek, amely megcsonkításunk negyedik esztendejében mindinkább úrrá kezd lenni társadalmon, pártokon és kormányokon, amelyet egyre nagyobb fájdalommal, keserűséggel éreznek idegen igába tört magyar testvéreink milliói. A Honvédelmi Párt a belpolitika minden kérdését az integritás szent ügyének szemüvegén át vizsgálja. A keresztény erkölcs és nemzeti érzés feltétlen uralmát és érvényesülését akarja, de megtagad minden közösséget a szélsőséges jelszavakkal dolgozó, egységbontó törekvésekkel és táborába fogad munkatársul vallási, faji, nemzetiségi és osztálykülönbség nélkül minden becsületes magyar állampolgárt, aki a történelmi Magyarország visszaállításáért dolgozni és küzdeni akar. A Honvédelmi Párt Szent István koronájához és a királyság intézményéhez tűrhetetlenül ragaszkodik. A közéletbe oly végzetesen bedobott királykérdést minden hátsó gondolat nélkül programmjából kikapcsolja. A Honvédelmi Párt a háborús vagyonok revízióját, a pénz- és áruuzsora, árucsalás és lánckereskedelem drákói büntetését, illetve lehetetlenné tételét követeli. A Honvédelmi Párt azt vallja, hogy ebben az életképtelen országban a legkiválóbb pénzügyi és gazdasági vezetés és a legtökéletesebb kormányzat mellett sem lehet egészséges, fejjlődő állami életet teremteni. Azt vallja, hogy a tisztviselő és munkásosztály helyzetének gyökeres javítását, a népjóléti intézmények kiépítését, a hadirokkantak, özvegyekés árvák, valamint a nyugdíjasok emberhez méltó ellátását, az ipar és kereskedelem fejlesztését, a kis- és háziipar hathatós állami védelmét, az altruisztikus alapon nyugvó szövetkezetek kiépítését, mezőgazdasági szakiskolák felállítását és sok más kulturális és gazdasági kérdést gyökeresen csak akkor lehet megoldani, ha visszaszerezzük elvesztett szép gazdag országunkat. Aláírták a fölhívást: Vimánczy Nándor országos elnök. Papp-Váry Elemérné, a nőosztály elnöke. Dr Király Aladár, a feloszlatott Erdélyi Magyar Székely Szövetség ügyvezető alelnöke. Dr Persay Ferenc, a megszállott törvényhatóságok követgyűlésének és a követgyűlés feloszlatott központi irodájának elnöke. Ilosvay Gusztáv, ügyvezető elnök. Gombos Gyula a királykérdésről és Albrecht főhercegről. Köztudomású, hogy Gömbös Gyuláról politikai ellenfelei azt híresztelik, hogy a jelenlegi választások révén Albrecht királyi herceg számára készíti elő a magyar trónt. Ezekre a hírekre vonatkozólag Gömbös Gyula a következőkép nyilatkozott: — Most is csak azt mondhatom, amit már ismételten megtettem, hogy nem a kisgazdapárt és nem én voltam az, aki a királykérdést felvetette, hanem a puccs-karlisták, akik a király visszahozatalát állandó propagandával előkészítették. — A királykérdés felvetését és felszínen tartását az ország szempontjából egyenesen katasztrófálisnak tartom és úgy a párt, mint az én nézetem szerint is a királykérdés még nagyon sokáig és pedig mindaddig nem lesz aktuális, amíg Magyarország helyzete úgy kül-, mint belpolitikai viszonylatban lényegesen meg nem javul. — Épen ezen okoknál fogva a magam személyére nézve sem lehetek abban a helyzetben, hogy Albrecht királyi hercegnek trónrajutását támogassam, amint azt átlátszó célzattal ellenfeleim a Dunántúl — saját bűneik leplezésére — hirdetik. Rupert belépett a Független Kisgazda és Polgári Pártba. Rupert Rezső levelet intézett Rassay Károlyhoz, a Független Kisgazda és Polgári Párt elnökéhez, amelyben bejelenti belépését a pártba. „Úgy vélem — írja többek között —, hogy ha Valaha, ma minden igazbkó embernek össze kell fogni az ellen az irányzat ellen, mely a választásokon — a maga képére teremtett Választási renddel — győzni akar. Ez nekem is kötelességemmé teszi, hogy külsőleg is csatlakozzam azok táborához, kikhez lélekben úgyis tartoztam és tartozom. Jó lenne, ha, akik egyek vagyunk a Kossuth- és Eötvös-hagyományok igaz kultuszában, most mindnyájan egyesülnénk. Ha sokfelé vagyunk, nem alakul ki elég erős, egységes irányzat és a nagy zűrzavarban eltévedhetünk. Bennünket, akik szabad királyválasztók vagyunk, de minden Habsburggal szemben azok vagyunk, senkitől sem választhat el még a királykérdés sem, mert a mi programmunk earktétele az, hogy ne kétszázegynehány gyarlós lábáról könynyen ledönthető ember, a választott képviselők, döntsenek az államformáról, hanem maga anemzet népszavazással. Restaurációs választások a pesti izraelita hitközségben. Akövetkező levelet kaptuk: Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr! A Pesti Hírlap mai számának politikai rovatában fel van említve a zsidó egységpártnak elnökletem alatt megtartott vasárnapi gyűlése. Minthogy a hír közlésének formája arra engedhet következtetést, hogy politikai szervezkedésről van szó, igen i kérem annak a szíves közlését, hogy a zsidó egységpárt kizárólagosan a pesti izr. hitközség kebelében legközelebb megejtendő restaurációs választásokra alakult és hogy annak a politikai választásokhoz semmi köze sincsen. Fogadja nagyrabecsülésem kifejezését, mellyel vagyok készséges hive, dr Glücksthal Samu. Műsorváltozás. (Egy fiatal asszony level egy másik fiatalasszonyhoz.) Írta: Újhelyi Nándor. Kedves Anny bejelentem neked, hogy tegnapelőtt, pénteken, műsorváltozás történt. Hogy mindjárt tisztában légy a dologgal, elárulom, hogy ez a műsorváltozás az Operában ment végbe. Annak a bajor kamaraénekesnek, akinek Siegfriedet kellett volna játszani, a sok sör a torkára ment, lemondott az előadás előtt és helyette hirtelen a Bohémeket vették elő. Talán kissé furcsállod, drágám, hogy ezt expressz-levélben tudatom veled így rögtön a Tátrába, ámde, ha a levelemnek a végére fogsz jutni,hogy beláthatod, kedves barátnőm, egyetlen jóságos kis gyóntatom, hogy a dolog nem oly egyszerű, mint az első sorok után hiszed. Ez a műsorváltozás nem volt olyan közönséges, mindennapi műsorváltozás. Ez az én unalmas, szomorú, piciny életem első, nagy, igazi műsorváltozása volt. Ha látnád, minő idegesen remeg a kezem, ha hallanád, hogy minő hangosan dobog a szívem ivás közben (oly hangosan, hogy nem is hallom férjem horkolását a hálószobából), akkor megszánnád a te kis Zsuzsádat és eleve megadnád neki megértő csókoddal a feloldozást. Hisz én nem tehetek arról, ami történt, mindennek az oka az a müncheni hőstenor, minek ivott is annyi sört és azonkívül Puccini. De már szinte látom, hogy minő türelmetlenül fintorgatod a te kedves arcodat és hallom a biztatásodat: ne csatangolj el már annyit a szavaiddal Zsuzsa, tehát rátérek a dologra. Mint jól tudod, drága Annym, köztem és férjem között sok minden egyéb között (huszonöt és negyvenöt esztendő) az is a különbség, hogy én imádom a zenét és ő utálja. Tehát az soha nem fordul elő, hogy mi együtt menjünk az Operába. De én azért — te azt mondod, hogy épen azért és lehet, hogy igazad is van — sokat járok az Operába. De persze, nem egyedül azért. Az én egykori zenetanárnőm gardíroz az ingyenjegy kedvéért, az előadás alatt. Mikor pedig vége a mulatságnak, akkor megjelenik férjem és haza szállít engem, szegény rabnőjét, otthonába. Sajnos, extanárnőm a legmegátalkodottabb vagneriánus és így én, aki mi tagadás, a lírai zenét imádom, nagyon ritkán jutok ehez, mert férjem az egész muzsikát utálja ugyan, de legjobban a szerelmes muzsikát. Azt mondja, hogy ez elcsavarja a nők fejét, bűnös és ledér vágyakat ébreszt a szívben. Sajnos, hála az Istennek, igaza van. Tehát — a dologra, Zsuzsa — én pénteken elbantatok az Operába. Itt a fekete táblán, nagy örömmel olvastam, hogy a Siegfried elmarad és helyette a Bohémeket adják. Ugrándozni szerettem volna, de tudom, hogy egy komoly hölgyhöz, egy gyárigazgató hitveséhez, nem illő dolog és ezért méltóságteljesen leültem a zsöllyémbe. A sárkányom még nem volt. Már elsötétedett a függöny, ő nem jött. Ujjongtam, mert már tudtam, hogy nem is jön el. Biztosan értesült a darabcseréről és meg volt győződve a jámbor, hogy én is unalmasnak találvam a Bohémeket, otthon maradok. Ekkor egyszerre egy férfi jelent meg az utolsó percben és leült mellém. Nem néztem oda, de midőn az első taktusok feszengtek, hallottam egy ismerős, rég nem hallott, kissé megilletődött hangba: „Kezét csókolom, Zsuzsa nagyságos asszony." Összerezzentem, ránéztem, éreztem, hogy az arcom lángvörös lesz (szerencsére már sötét volt) a szívem borzasztóan dobogni kezdett (jaj, de jó, hogy már a zene szólt) és alig tudtam kinyögni, hogy „jóestét, Ali." Igen, drága Anny, bizony, ő volt. Ali maga volt személyesen, Ali, akivel három éve, mióta férjhez mentem, nem beszéltem. A kedves, meleg Ali, akit én . . . tudod, Anny, mindent elbeszéltem. . . de akit szüleim utáltak, aki most is csak huszonhét éves, aki most sem komoly ember, muzsikál, énekel és tengleng a mindennapi költő pénzéért az apja irodájában. Szóval, aki igazán nem volt férjnek való sem akkor, sem most. (De szeretőnek már való: szinte hallom a te pajzán, szemtelen hangodat és borzasztóan szégyenlem magamat). De folytatom a történetet és minthogy színdarabról van szó, leghelyesebb, ha ragaszkodom az időrendhez és a felvonások beosztásához. Tehát: az első felvonás. Eleinte semmi. Néha én néztem reá, néha ő rám és tekintetünk így találkozott. Van arról fogalmad, hogy milyen jól tudnak a tekintetek beszélni, ha van megfelelő zenekíséret is hozzá? Ilyenkor már nem is szemjáték, de szeméneklés, egész szemduett jön létre, pláne, ha a zenét Puccini írja hozzájuk. Szóval az elején nem történt semmi. De akkor, tudod, mikor elalszik a gyertya és egészen sötét lesz a színpadon és a nézőtéren, akkor egyszerre csak azt éreztem, hogy az Ali forró, kemény keze hozzáér az én kezemhez ... és a kezemen keztyü volt, ha úgy éreztem, hogy égni kezd mégis és elvontam. És akkor Rodolphe énekelni kezdett és én behunytam a szememet és úgy éreztem, hogy hozzám, az én szegény kis elhagyott szivemhez énekelnek és mi tagadás, egy pillanatra sem jutott az az eszembe, hogy az én derék férjem énekel, aki most a klubjában kártyázik, de azt súgta a szívem, hogy Ali, aki itt ül mellettem, jon be az epedő, szerelmes szavával. És mikor Mimi énekelni kezdett és Ali keze újra megkereste az én megrökönyödött menekülő kezemet, nem volt már több lelkierőm és ... és átengedtem. És nem tagadom, hogy mikor kisütött a hold, nemcsak Mimi és Rodolphe duetteztek a színpadon, de ott lenne,a nézőtéren, a mi két egymásba fonódó kezünk. Ő szorított, én visszariadtam, ő újra szorított, én visszaszorítottam. Oh, Zsuzsa, el se tudod képzelni, hogy mennyi mindent, el tudna mondani egy ilyen közjáték, egy ilyen kézduett, pláne ha a zenét. Puccini írja hozzá. Szünet. A nézőtér világos lett, mindenféle duetteknek vége lett. Felvonáskoz. Beszélgettünk. Kicsit zavarban voltam, de Ali kedves, finom ember és egészen udvarias hangon, mintha mi sem történt volna (már tudniillik nem a három év előtt és azután a három év alatt, de az első felvonás közben) Elmondta, hogy nelli túlságosan rajong Siegfrie elétt, de annál inkább Pucciniért és mikor elment az Opera előtt és meghallotta, hogy darabváltozás történt, akkor a pénztárhoz ment és megvette azt a jegyet, amit egy savanyú, vén hölgy épen visszaadott. Azután elkezdtünk a múltról beszélni, ő diszkrét volt és az én szemeim, attól félek, nem annyira. Azután a jelenről beszéltünk. Most én voltam diszkrét, de az ő szemei nem. Azután legnagyobb örömünkre, újra sötét lett. Második felvonás. Tréfa, összebarátkozás, írisakáselbocsátások a tót földön. Prága, febr. 28. (A Pesti Hirlap bécsi szerkesztősége utján.) A tótsági iparban nagy mérveket ölt a munkanélküliség. Ez okból Kassán és Pozsonyban tanácskozások lesznek, amelyre a kormány is elküldi képviselőit. A losonci zománcgyár beszüntette üzemét és kétezerötszáz munkást elbocsátott. Karpatorussziában a Vasműveknél és a bányáknál bocsátottak el több ezer munkást. A többi iparok egyelőre üzemkorhozásokkal igyekeznek magukon segíteni. WW—WB—Wllli NHIHM" MltaiMMiMftSa^SB^^