Pesti Hírlap, 1922. április (44. évfolyam, 75-98. szám)

1922-04-01 / 75. szám

qflapest, töj ELŐFIZETÉSI ÁRAK: y hóra ... 100 korona., igyedévTe 4. 280 korona lévre 560 korona ^ész évre... 1100 korcma yes Bzám ára helyben, vi­cén, pályaudvarokon 5 K< rdetések díjszabás szerint­XHY. e woiyam, 75. (14,789.) szánt. Szomba t április 1. Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TE8TVÉ REK 8ZERKESZTŐ8ÉG, KIADÓ" HIVATAL ÉS NYOMDA­Bpest, Vilmos császár-ut 78 FIÓKKIADÓHIVATAlt Budapest, Ensébet-kdrAt L IV. Károly betegsége. Állapota további*a is súlyos. — X Havas-ügynökség távirata szerint delírium következett be. — Di* Delug csak kedden vagy szerdán étkezhetik meg Funckalba. Ellenmondó Jelentések. Bécs, márc. 31. A Neue Freie Presse jelentése szerint egy bécsi személyiség, aki Funchallal közvet­len összeköttetésben van, ma a király környezetéből a következő, Funchalban tegnap délután négy óra­kor feladott, táviratot kapta: A király állapota vál­tozatlanul komoly. Bécs, márc. 31. Funclialból távirat éskezett, amely esti tizenegy óráról van keltezve és azt jelenti, bogy a király állapotában javulás állott be. Páris, márc. 31. A francis. lapok merőben el­lentmondó híreket közölnek Károly király egész­ségi állapotáról. A Havas-ügynökség távirata. Páris, márc. 31. (Délután 6 óra 50 perc.) A Ha­vas-ügynökség jelenti Kunchalból: Károly király ál­lapota komoly. Delírium állott be. Baselből megacősitik az agónia hírét Bécs, márc. 81. (A Pesti Hírlap bécsi szerkesz­tőségétől) Párisb&n két órakor feladott távirat sze­rint IV. Károly egészségi éllapotában váratlan rosz­üzabbodis állott l>e és a király agóniában fekszik. Ez a párisi távirat már este hét ómkor ismeretei volt Bécsben, de mivel a korábbi jelentések kedvező­nek tüntették fel az állapotot, általában kételked­tek e hir valódiságában. Este tiz órakor azonban távirat érkezett Baselból, amely a hir valódiságát megerősítette. E 'báseli távirat szerint Kárily király­állapota szinte reménytelen ós a delirlum nyomott hangulatában -wrn. A bécsi orvos útja. / Bécs márc. 31. (A Ptstí Hírlap tudósítója táv­irata.) Dr Delug bécsi orvostól, aki tudvalevőleg Ma­deirába utazott. Parisból távirat érkeselt amelyben azt jelenti, hogy vasárnap délután érkezik iiszabon­ba. Az, hogy azonnal továbbutazzék Funchalba, lehe­tetlen. mert a gőzös már szombaton elhagyja Lisza­m bont és a legközelebbi hajó csak kedden vagy szer­dán indul Madeirába. Hangalatkellő és téves híresztelések. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az utóbbi na­pokban különféle nyilatkozatod és lapközlemények Jelentek meg a napisajtóban, amelyek a volt király betegségével kapcsolatban ugy akarták a volt ki­rálynak és családjának helyzetét feltüntetni, mintha ott szükséget szenvednének, megfelelő orvos és gyógyszer nélkül szűkölködnének és az ottani klíma IV. Károly betegségére ártalmas volna. E hangulatkeltő és teljesen téves híresztelések­ke i szemben megállapítható, hogy Madeira szigete és annak fővárosa igen enyhe és egyenletes éghaj­latú. A februári hőmérséklet 15.4, az augusztusi 23.6 fok s ezért 0 szigetet nedves és egyenletes klímájára való tekintettel a tüdőbetegek nagy számban kere­sik fel; főleg az angolok választják előszeretettel Funchalt téli lakóhelyül, amely város megfelelő szál­lókkal és számos villaszerű épülettel rendelkezik, teljesen modet'n kulturája van s orvossal, gyógysze­rekkel stb. bőségesen el van látva. Ellenkező híresz­telések a közönség tájékozatlanságára épitett é» a valósággal kirívó ellentétben álló propagandának termékei. A volt király anyagi helyzetét illetőleg ismé­telten leszögezhető végül az a téöy, hogy a beérke­zett jelentések szerint a királyi család rangjának teljesen megfelelő életmódot folytat, semmiben hi­ányt nem szenved s a még függőben levő anvagi kérdések kielégítő rendezése is a legközelebbi id.">b»n várható. Misék a felgyógyulásért Szombaton délelőtt tiz órakor a lipótvárosi ba­zilikában ünnepi szentség (kitétellel egybekapcso szentmisét mondanak IV. Károly klrál? mie'.őb' felgyógyulásáért. A Magyar Királyság Pártja a király egészsé állapotáért szombaton délelőtt tizenegy órakor ' nyörgj misét mondat a ferenciek templomában. A minisztertanács elfogadta a kerületi beosztást. A kesüleíek száma 246. — Nagyatád! Szabó az elégedetlenkedők ellen. Utóhangok az intézőbizottság üléséről. — WoMi Károly akciója. A keresztény, kisgazda, föltlmives ós polgári párt Esterházy-utcai körhelyisége meglehetősen né­pes volt pénteken este is. A megbeszélések az intéző .bizottság csütörtöki ülésén történtek körül folytak, s bizony nagyon sok elkeseredett aroot lehetett látni a hivatalos jelölésből kiesettek között. Különösen a nem jelölt volt képviselők vitték a szót, s panaszaik­kal telesirtúk a klubot. A párt vezetői közül Gaál Ga&zion elnökölt, s Maiffft Juttos minisztert lát ienn. Nagyatádi Szabó István állítólag hazautazó Erdőc-sokonyára. A vezér a nap folyamán a vid. kisgazda-szervezetek mozgolódása és az ujabba^ elégedetlenkedők akciójáról nyilatkozott, kijelentvén­— A mozgalom tulajdonképeni vezetői, a rí komoly kisgazdák, egyáltalán nem akcrr.ak ellenei Hét év után. Irta: Körmendy Viktor. I. Yingay Sándor már a háború első őszén fog­ságba esett. Egy levelét meg is hozta a posta — Nisnij-Novgorodból, karácsony táján — hanem azután többet nem hallatott magáról. Egyik hó­nap mult el a másik után és amikor újra vége lett egy esztendőnek, a második árva karácsony-estén sötét kétségbeesés ült a szivekre a körúti lakás­ban. Ez volt az első eset, hogy nem égett karácsony­fa az asztalon és hogy elmúlt az egész ünnep egyet­len mosoly nélkül. Az édesanyjának már könyei sem voltak, a huga és a menyasszonya ellenben keservesen sír­tak. A huga kitörő, hango3 zokogással, a meny­asszonya szepegve, gyáván és meglátszott rajta, hogy magát jobban sajnálja, mint az elveszettet. Huszonnégy éves volt már és az idő minden nap­pal múlik. Amikor vigasztalták, keserűen legyin­tett a kezével. — Nem jön vissza soha többet, — mondta fojtott hangon —' elesett vagy meghalt a fogság­ban. — Nem igaz! Él! — sikoltott közbe ilyenkor az anya és makacs reményének minden ereje ott reszketett gyönge hangjában. $ — Sándor nem halt meg — bizonygatta forró szavával a lány is és ezt a föltevést nem cáfolta meg semmiféle hivatalos értesítés. A Vingay Sán­dor haláláról nem jött hir sehonnan sem. De levél sem jött tőle. Lassankint már nem a hónapokat, hanem az évszakokat számlálták az anyai házban, később már csak az éveket. És t vaszok nyíltak, tavaszok hervadtak és egyik kará csony-estét sírták át a másik után — Vingay Sí dor nem adott élet jelt magáról. Vége lett a háborúnak és akkor vége lett a Hauer Margit türelmének is. A huszonnvolcadik évét járta már és a várakozás ideje alatt három jóravaló kérőjét kosarazta ki. Most egv fiatal, jó­nevii orvos udvarolt neki és Hauer Margit magá­nyos estéin sokat tépelődött a tükör előtt. A tü­kör nyersen, őszintén megmondta neki, hogy már nem fiatal, a szája szélén két kellemetlen ránc buj­kál és hogy nincs ideje várni. A lelkiismerete azon­ban mást parancsolt. Ha Sándor él — súgta — és annyit szenvedett érted, meg kell várnod. És me­gint csak halogatta a választ. És megint elmúlt egy esztendő. Utána a má­sik. Akkor már elapadt egészen a Hauer Margit könnye. Nem sirt már a huga sem, csak az édes­anyja suttogta néha borús őszi estéken maga elé: — Él . . mégis él . . . Hanem a fia menyasszonyát már nem merte biztatni. És amikor meghallotta, hogv az az orvos még mindig kitart mellette, maga mondta neki: — Menj hozzá, édes lányom. Nem kívánok tőled ekkora áldozatot. Hány éves vagy most? — Huszonkilenc multam . . . Az asszonv reszkető kézzel simogatta végig a Margit arcát. Nem volt az már olvan sima, mint hét év előtt. A meggyötört lány fásultan ment haza. Ott­hon előkereste az orvos legutolsó levelét, melyben még egyszer, utoljára kéri, hogy legyen jó maga­magához és ne vonakodjék tovább. [áromezer koronás búza. Tisza István, aki nemzetgazdasági kérdé­kkel is foglalkozott, azt irta sok év előtt yik értekezésében, hogy a gazdák nem szá­ithatnak többé arra, hogy a buza ára valaha elérje a husz koronát. S abban az időben inden közgazda igy itélt. És ma a buza elérte háromezer koronát. Igaz ugyan, hogy a mai téktelen pénzben kifejezve. De fájdalom, mi ak ilyennel számolhatunk, ilyennel fizethe­nk, mert másmilyen nincsen. Ezt pedig nem rjuk soká. Ezen segiteni kell. Ez legsürgő­bb kötelessége a kormánynak, fontosabb, int a választókerületek helyes vagy helytelen josztása, vagy a; hivatalos képviselőjelöltek egnevezése. Kétségtelen, hogy a drágaság nem a mi jecifikumunk, hanem általános európai kéi> ás. És ezért botorság lenne azt követelni a kor* ánytól, hogy vessen véget egy csapással a agas áraknak, s tegye lehetővé, hogy a háború őtti árakon vehessük a lisztet és a hust. De [agyarország helyzete olyan, — minden nyo­oruságunk dacára is, — hogv a kormány az rak lenyomására igen sokat tehet. Nekünk ilösiegemk vannak a legfőbb élelmi cikkek­ín. Kforlátozhatjuk tehát az árakat, ha kor­mozzuk a kivitet. Mesterségesen idézhetjük ő az olcsóbbodást, ha mesterséges gátakat nelünk a külfölddel való kereskedés útjába. Hogy ezt tegyük, az ellen sok okot lehet Jhozni. Ilyen például a: gazdák érdeke. Fon­a szempont ez, amelyet honorálni kell min­inütt, de kettős mértékben is olyan ország­in, minő a Tjuéuk, ahol a lakosság zöme gaz­tságból ói. De a földbirtokosok érdeke nem het sohase és sehols© olyan fontos, hogy matt a! lakosság jelentős része ne lakhassé'k I kenyérrel. A kivitel korlátozása ellen beszél is, hogy pénzünk még jobban lerongyolódik, i kevesebbet exportálunk. Ez is fontos érv, aelyet nem szabad figyelmen kivül hagyni. Í ennél is fontosabb az, hogy meglegyen a ndennapi kenyerünk. Mit ér á pénz jósága, ép a legszükségesebb élelmiszereket nem Íjuk vele megfizetni? Kereskedelmi mérle­nktől függ igen nagy részben pénzünknek rtéktelenedése. Ezt a mérleget javithatjuk ncsak ugy, ba sokat exportálunk; de ugy is, minél kevesebbet importálunk. És e tekin­>en végtelen sok mulasztást követett el eddig ormány. Beengedte az országba; a külföld cának minden limlom ját. A boltokban fel halmozva milliárdokra menő mennyiségben külföldi áru, s asszonyaink párisi kalapok­in páváskodnak ma is, és távoli világrészek adarainak tollaival ékesitik azokat. A pén­hk értéke azonnal fel fog szökkenni, mihelyt iltjuk minden nélkülözhető tárgynak a be­. Katalát, s azonnal javulni fognak valamelyest megélhetési viszonyok. Nyilvánvaló azonban, hogy ez önmagá­n véve még nem elég a meglevő bajoknak orvoslására. Radikálisabb eszközökhöz is II nyúlni. Ez eszközök egyike az, ha nagy rtékben kiterjesztjük az ellátatlanoknak a tmát. A másik hathatós eszköz pedig — mely iázzál együttesen veendő alkalmazásba — a •2a és a hus kivitelének szabályozása. Nem­ik az állami alkalmazottak képtelenek mog­i a jövedelmükből, hanem a magánalkalma­;tak ós az egész művelt osztálynak a helyzete ilyen. Az osztó igazság nem engedheti meg, amikor segítünk az egyik osztályon, az­tt éhezni hagyjuk a másikat. Senkinek sem .bad ebben az országban éheznie, mindaddig, ig van kivitelünk. A legfontosabb élelmicik­s árát pedig la kell nyomni arra a szin­oalra, ahol azok elbírhatok. Ha tudjuk kör­özni a tojás árát, korlátozhatjuk a búzáét Oly eminens érdeke ez az országnak, amely­»1 szemben semmi ellenvetés) meg nem Üks

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék