Pesti Hírlap, 1922. május (44. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-03 / 99. szám

I 2 Anglia nem ny­ugtalan az orosz-német szerződés miatt, Berlin, május 2. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Egy angol­­politikus, aki a napokban Ber­linen átutazott, a következőket mondotta: — A né­met-orosz szerződés megkötése azon a kitüntető helyzeten, amiben Németország a konferencia elején j­olt, kicsit rontott ugyan, egyébként azonban Ang­liában, nem veszik­ rossz néven Németországtól az szerződés megkötését és annak tartalma angol poli­tikai körökben a legcsekélyebb nyugtalanságot sem idézte elő.­­ Arra a kérdésre, miként viseltetnék Anglia a franciáknak a Ruhr-vidékre való esetlege® benyomu­lása ellen, a­­politikus ezt válaszolta: — Franciaor­­szágnak ilyen katonai eljárása Németország ellen az artifol népben minden esetre a legnagyobb izgal­mat keltené. Arra a­ megjegyzésre pedig, hogy az angol nép izgalma nagyon keveset segítene Német­országon, így felelt:­­• Nem hiszem, hogy Poincaré május 31-ike ítiást is el tudná ma­gát határozni ilyen súlyos kö­vetkezményekkel járó izolált eljárásra Németország testén. Az Angliába érkezett újabb hírek szerint Poin­scaré erőszakos politikáját a francia nép széles ré­tegeiben nem helyeslik. Az angol politikus végül­­hozzátette:­­ Angliában remélik, hogy erős közeledés történt Anglia és Amerika között. Amerika látszólag elvben hajlandó Európa újjáépítés­ét pénzügyi és gazdasági téren segíteni. Segítő akcióját azonban­­csak akkor akarja megkezdeni, amikor bizonyos ab­ban, hogy Európa minden államának politikája az­­igazi békepolitikára tért át és Európa gazdasági talpraállását katonai akció nem fogja többé megza­varni. Az Amerikával létrejött ez a hallgatólagos­­egyetértés fontos annak a magatartásnak megérté­sére, amit Lloyd­ George legutóbb követett és a jövő­iben­ is követni fog. Elkészült a válaszjegyzék az orosz memorandumra. « Genova, máj. 2. Ma délelőtt és délután a teg-Ütikp kiküldött szakértői bizottság ülést tartott és lete o£ utolsó csiszolást azon a memorandu­mn, amelyet a szövetségesek terve szerint ma este fognak az oroszoknak átadni. Este fél hat órakor a memorandum szerkesztését befejezték, mindamellett az okmányt eddig nem adták át az oroszoknak, mert a belgák a hatodik cikket a szakértői bizottság és az albizottság tegnapi szövegezése szerint elfogadni vonakodnak. Kormányuktól utasításokat kértek. A francia delegáció sem írta aki, mert Parisból szin­­tán utasításokat vár abban a tekintetben, hogy a belgák vonakodásával szemben milyen magatar­tást tanúsítson. Újd moszkvai kormány helyesli a németek magatartását, Berlin, május 2. (A Pesti Hírlap tudósítójának vára­aba.) A szovjet­ kormány, mint Moszkvából táv­­iratozzák, az alábbi kommünikét teszi közzé: A genovai konferencia lefolyása, amit kormánykö­rökben nagy figyelemmel követnek, megnyugtató. Az újabb fordulat nem jelent meglepetést a mosz­kvai kormány számára. A tmnácskormány minden­ben helyesli a német delegáció kitartó fáradozásait, hogy a német-orosz szerződés betűjének és szelle­mének teljes megóvása mellett, a nyugati hatalmak­ban való viszony minden szükségtelen kiélesítését elkerülje. Az orosz és a német delegáció között tel­jes az egyetértés. Mi megegyeztünk egymással és a konferencia tartama alatt, kölcsönösen ehhez tartjuk magunkat. Miután az, oknélküli felháborodás vi­hara az orosz-német szerződés felett elmúlt, az Oroszországot érintő gazdasági kérdésekre kerül a sor, amelyek rövid idő alatt megoldást fognak Anglia külön megállapodást köt Oroszországgal (?) Páris, máj. 2. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Nagy eseménye a genovai konferenciának la Corriere della Seranak­ az a híre, hogy Lloyd­ George kijelentette Barthounak, hogy ha a hatal­mak nem tudnak együttes megállapodásra jutni Oroszországgal, Anglia fentartja magának a jogot, hogy külön megállapodást kössön vele. Az angol­-orosz megbeszélések, hír szerint, már meg is kez­dődtek. A francia sajtó azt ír­ja,­ hogy Angliának ez a magatartása újabb nyomást jelent Franciaor­szágra nézve. Bár parlamenti szünet van, e hír ha­tása alatt a francia pénzügyi bizottságot és a kül­ügyi bizottságot még erre a hétre ülésre hívták össze. Az oroszok a konferencia elnapolását óhajtják (?) Genova, máj. 2. Ellenőrizhetetlen híresztelés szerint az orosz delegátusok az angolokkal arról tárgyalnak, hogy a genovai konferenciát öt hónap­ra napolják el. Az oroszok állítólag kijelentették, hogy most még nem tanúsíthatnak engedékenységet, de remélik, hogy öt hónap alatt átalakíthatják az­­ orosz közvéleményt és­ megegyezhetnek az egyes államokkal. Csicserin az orosz delegáció alelnöke (?) Genova, május 2. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A k­onferrencia köreiben feltűnést kel­tett, hogy Csicserin a szövetségesekhez intézett leg­utóbbi jegyzéket mint az orosz delegáció alelnöke írta alá. Ebből arra következtetnek, hogy az orosz delegáció nyilvánvalóan még mindig fentartja az elnöki tisztet Leninnek és Genovába való érkezését várja. Gróf Bánfffy tárgyalása Benessel. Genova, máj. 1. Gróf Bánffy Miklós külügymi­niszter szombaton dr Benes cseh miniszterelnökkel több óra hosszáig tanácskozott. A tanácskozásba bevonták a magyar delegációk többi tagjait is. A ta­nácskozás elédménye kielégítő és kedvező reménye­ket nyújt a további fejlődés tekintetében. I PIESTI HIrtLAP 1932. május 3., szerda: Bethlen és Klebelsberg a felekezeti békétlenség ellen. Hírnevünknek súlyosan ártanak a merényletek. — A királykérdést teljesen ki kell kap­csolni. — A miniszterelnök a dunai konföderáció ellen. A kormány tagjai közül vasárnap gróf Bethlen István miniszterelnök ,és gróf Klebelsberg Kunó bel­ügyminiszter adtak program­mot. Bethlen Egerben, Klebelsberg Sopronban mondott beszédeket. Gróf Bethlen István miniszterelnök vasárnap Egerbe érkezett, a kormányzópárt ottani nagygyűlé­sére. A város közönsége nevében Trakk Géza polgár­mester és Kolozsvári­ István pártelnök üdvözölték a pályaudvaron a miniszterelnököt, aki az érseki palotába hajtatott, ahol tiszteletére Szmrecsányi La­jos egri érsek reggelit adott. A kormányzópárt vá­lasztói gyűlésén hosszabb beszédben nyilatkozott a politikai helyzetről. — Elérkezett az ideje annak, — mondotta töb­bek közt — hogy méltó képviseletet adjunk a parla­mentben a magyar munkásosztálynak, de elérkezett az ideje annak is, hogy társadalmi és osztálykü­lönb­ség nélkül egyesüljenek a magyarok egymással. Nem osztálypártokra van szükség, hanem világnéz­eti ala­pon álló pártokra, mert az osztálypártok beleviszik a politikai küzdelembe még az osztályellentéteket is és ezzel újabb osztályharcot segítenek elő. Ezért tar­tottunk és tartjuk most is szükségesnek, hogy erős, egységes párt alakuljon, amely megvetve lábát a kis­gazdatársadalom széles rétegein, együttérzéssel elfo­gadva a magyar intelligencia vezetését, erős kézzel vegye kezébe az ország kormányzatát. Újabban az európai világsajtóban és az európai politikában olyan jelek mutatkoznak, mint hogy ha a Duna-medencében egy Duna-konföderációt akarnának létesíteni. Mi ebben a konföderációban nem vehetünk részt, ilyenbe belépni nem szándékozunk. Mi Magyarorszá­got akarunk, erős, egységes Nagy-Magyarországot. Nem akarunk föderatív régi monarchiát sem. A fö­deratív régi monarchia megint csak odavezetne, ahol már egyszer voltunk. Olyan közjogi kapcsolatokat létesítene, amelyek nemzeti függetlenségünk rová­sára­ lennének. , — Külpolitikai téren célunk — és ezt békés fegy­verekkel, nem háborúval akarjuk elérni,­­ hogy a magyar nemzet újra egyenlőséggel bírjon a többi nemzetekkel szemben. Ezt a nemzetet leszerelték, fegyverétől megfosztották, szomszédaink ellenben minden korlát nélkül fegyverkeznek és fenyegetnek bennünket. Hiába van papiroson egyenlős jog, ha a jog háta mögött nem áll egyenlő erő. Mi tehát arra törekszünk, hogy egyenlőségünket újra kivívjuk, hogy mi magunk le lévén fegyverezve, szomszédain­kat is fegyverezzék le. — Mit követel az egységes párt befelé? Követel­jük a teljes egyenjogúságot, a polgári rendet, társa­dalmi téren a szociális és felekezeti, békét, politikai téren a pártszempont háttérbe szorítását, erős par­lamenti alappal bíró kormányzatnak megteremtését. Nemzeti létet követelünk. Szemben állunk minden nemzetköziséggel. Elég volt a nemzetközi frázisokból, arra van szükségünk, hogy nemzeti érzést, nemzeti felfogást vigyünk bele a nép széles rétegeibe. Demo­kráciát követelünk, egyenlő részesedést mindenki számára a politikai hatalom szerint. Ez a demokrácia nem jelent tömeguralmat, mert a tömeg­uralom a zsarnokság legrittább fajtája. Ellenségei vagyunk te­hát minden olyan politikának, amely a vallásellenes törekvéseket támogatja és a nép lelkében az erkölcsi fölfogást megmételyezi. Ellenségei vagyunk minden olyan politikának, amely nem veszi föl nyíltan és férfiasan a harcot a destruktív törekvésekkel szem­ben. Ellenségei vagyunk azoknak, akik a feleke­­­zeti békét megrontják. A felekezeti béke az utolsó érték, amelyet a nemzet a maga ré­szére meg tudott tartani. Könnyelműség és vétek volna, hogy ha az egyes poli­tikai pártok a napi politikai előnyök kedvéért ezt a felekezeti békét veszélyeztetnék, vagy a felekezeti béke ellen törnének. Magyarország hercegprímása nemrég fényes beszédben rámutatott erre és kifejtette a fele­kezeti béke alapelveit. Sajnálattal állapítom meg, hogy a n­ ő szavát nem mindenki követi. Eltekintve attól, hogy nekünk nem a felekezetet, hanem a val­lástalanságot kell üldözni, hogy nekünk sem a zsidókat kell üldöznünk, ha­nem azokat a zsidókat, akik istentelenséget követtek el, de ezeket épen úgy kell üldözni, mintha azt keresz­tények követték volna el. Mély sajnálattal állapítom meg, hogy egyes emberek, amióta országszerte meg­indult a választási mozgalom, könnyelműen s vétkes gondatlansággal vagy rosszakarattal tudatosan a felekezeti béke ellen tesznek. A magyar kormány minden körülmények kö­zött minden felekezetnek egyforma mértékkel mér és fog mérni a jövőben is. Mit jelent egyebet, mint fe­lekezeti békétlenséget, amikor azt hirdetik, hogy mi protestáns királyt akarunk idehozni? Mi, protestán­sok, tudjuk, hogy mivel tartozunk a nemzet katolikus többségének, de mit jelent egyebet, mint békétlen­séget az, amikor azt mondják, hogy Szent István ko­ronáját sárba rántjuk. Mi igenis a nemzetet mentet­tük meg és kötelességünk volt megmenteni, amikor, választanunk kelllett a nemzet és a király között és nem saját akaratunkból kellett választanunk, ha­nem erre a pucscsisták kényszerítettek bennünket,­ nekünk a nemzet mellett kellett dönteni Szent Ist­ván koronájának fényét nagyrabecsüljük. A mi tö­rekvésünk is az, hogy ebből az országból királyság legyen, de csak akkor oldjuk meg ezt a kérdést, amikor egyenlőségünket a többi nemzettel szemben visszanyertük és amikor önszántunkból dönt­hetünk a kérdésben. A­kik könnyelműen meg akarják dönteni a feleke­zeti békét azok ellenségei ennek a nemzetnek, ellensé­gei a demokráciának és ellenségei saját felekezetük­nek is. Ellenségei a nemzetnek, amelynek van elég baja amúgy is. A felekezeti békétlenség a magyar nép lelkében nincs meg, azt a külföldről hozták és oltották bele azért, hogy visszavonást szítsanak kö­zöttünk egy harmadik javára. A miniszterelnök tetszéssel fogadott nyilatko­zatai után Nagy János, a kerület képviselője mon­dotta el programmbeszédét, majd Gömbös Gyula be­szélt. Délben lakoma volt, Bobory György főispán és Baboc­ay Sándor pohárköszöntői után a miniszter­elnök is beszélt. — Genovából visszahoztunk sok tapasztalatot, m­it mondotta, — visszahoztuk a tapasztalatát annak, hogy milyen cselekvések, és nyilatkozatok ártanak ennek az országnak. Súlyosan árt az országnak az a propaganda, amelyet Bécsben és a körülöttünk levő többi államokban kifejtenek. Továbbá igen súlyosan ártanak azok a bűntények, a­melyeket ebben az országban elkövettek. Én ezeket elítélem és ellenük a törvény szigorával eljárok. Ezek ártanak, de még nagyobb mértékben ártanak az olyan kijelentések, mint hogyha a kor­­mány ezekkel szemben nem akarna vagy nem merne eljárni, mert azt a benyomást kelti külföldön, mint­ha itt valóban olyan kormány volna, amely tehetet­len, fél és nem mer a hibákkal szembeszállani. De árt az ország tekintélyének az is, hogy akkor, ami­kor mi magyar férfiak Genovában mindent elkövet­tünk, hogy ezt a nemzetet méltóan képviseljük, ide­benn az országban nyilatkozatokat tettek tisztán pártpolitikai célzattal és kortesfogásból olyan irány­ban, hogy olyan férfiak tekintélyét, akik a külföldön működnek, lerombolják. Épp így ártalmára van a nemzetnek, ha az elkövetett éretlen csínyeket még ma is dicsőítik, amikor mindenki tudja a külföldön, hogy ezek a csínyek nem voltak egyébre, mint arra valók, hogy ezáltal a magyar politika egységét meg­bontván, egyes férfiak hatalomhoz jussanak. Az egri zsidók küldöttsége Betail­ainél. A miniszterelnök délután küldöttségek tisztel­gését fogadta. A református egyház küldöttsége után, amelyet Lipcsey Péter közjegyző vezetett, a két zsidó hitközség küldöttsége kereste fel a miniszterelnököt. A neológ hitközség nevében Konitz Dezső üdvözölte Bethlent, aki válaszában a következőket jelentette ki: — Legyenek meggyőződve, hogy bennem semmiféle ellenszenv önökkel szemben soha nem volt, nem is lesz és nincs is. Én a politika terén arra törekedtem és törekszem most is, hogy az or­szágnak a nyugalmat ezen a téren is visszaadjuk. L­egyenek meggyőződve arról, hogy a kormány nemcsak bírni akar, hanem bírni is fog azokkal a szen­vedélyekkel, amelyek önökkel szemben meg­nyilvánultak, mert azt hiszem, hogy a maguk ré­széről önök is csak polgári kötelességeiket teljesí­tik, amelyeket mindenkinek teljesítenie kell. Azt hiszem, eljön az az idő, amelyben a társadalmak egymást megértik. Az orthodox hitközségnek, amelynek nevében Benedikt Nándor azt kérte, hogy a miniszterelnök által kibontott zászlón a liberalizmus csillaga is tün­dököljön, Bethlen ezeket felelte:­­ — Köszönöm szíves üdvözlésüket. Én tudom, hogy a magyar társadalomban a zsidóság irányá­ban bizonyos ellentétek mutatkoztak. De nekünk nem a vallást kell üldöznünk, hanem a vallásta­lanságot és én meg vagyok győződve arról, hogy önök épp úgy teljesítik kötelességüket a haza iránt, mint mindenki ír­ás. Legyenek meggyőződve arról, hogy ebben az esetben az összhang a magyar tár­sadalomban helyre fog állani. I­­ •Klebelsberg belügyminiszter programmbeszéde. Gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszter vasár­nap tartotta meg programmbeszédét Sopronban. Schwarz Károly a soproni egységes párt elnöke, üdvözölte a minisztert, aki programm­beszédében ezeket fejtegette: — A mai súlyos körülmények között — kezdte beszédét a belügyminiszter­­ nem tartozik az élet legnagyobb gyönyörűségei közé­­Magyarország bel­ügyminiszterének lenni. A belügyministernek a fel­adata az is, hogy a hivatalos jelöltségeket kiossza .

Next