Pesti Hírlap, 1922. május (44. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-03 / 99. szám

­ 1922. jvájuss 3., sgflHav PESTI HÍRLAP­ U igen kellemetlen feladat, m­ert a jelölt sok, a ke­rület kevés, minden igényt nem lehet kielégíteni és igy az ember szükségképen sok embert tesz ellensé­gévé. — Ugy látom — folytatta azután —, hogy a vá­lasztási mozgalmakba mint vezérelvet egy ma még megoldatlan kérdést vetettek le, a királykérdést, és ezáltal az a veszély fenyeget­­bennünket, hogy a nem­zet két ellenséges táborra oszlik egy olyan ügyben, amelyhez ma sikerrel hozzányúlni nem lehet. Felemelem tiltakozó szavamat az ellen, hogy a királykérdést belevigyék a választási moz­g­alom­b­­a, mert a királykérdés nemzeti kérdés és nem pártkér­dés, amelyet kortescélokra kihasználni nem szabad. Aki azt képzeli, hogy a királykérd­és gyakorlatilag a mi belügyünk, az nem ismeri az európai helyzetet. A magyar királykérdés rendkívüli horderejénél fog­yva középeurópai, sőt általános európai kérdés és hasztalan helyezkedünk mi arra a nemzetközi jogi szempontból kétségtelenül jogi álláspontra, hogy a királykérdés megoldásába való minden beavatkozás sérti "a szuverenitásunkat, nem lenne erőnk ezen ál­láspontunk sikeres érvényre juttatásáh­oz. Bármely irányban, akár szabad k­irályv­álasztás, akár a Habs­burg-ház restaurációja útján akarjuk ma megoldani a királykérdést, annyi befolyásnak lennénk kitéve, hogy a kérdést nemzeti becsületünk és saját érde­keinknek megfelelően megoldani képesek nem len­nénk.­­ Ha azok nyernének a választásokon többsé­get, akik a restaurációt­ írták zászlójukra és megis­mernék azután a tényleges diplomáciai helyzetet és a restauráció megvalósítása iránti kísérlettel egybe­kötött mérhetetlen veszélyeket, kénytelenek lennének a kérdést -,r­á is kikapcsolni és azt hiszem, hogy akik jó hazafiak, okvetlenül ki is kapcsolnák. Ha pedig az antant elmaradhatatlan közbelépésére a békés esz­közök is ejtenék el terveiket, akkor egy gazda­ság!.­­mvii hatalmi kényszereszközök alkalmazásával a megrázkódtatások egész sorozatának lennénk ki­téve, ami valószínűleg újabb nemzeti katasztrófához vezetne. És én kérdem: elbizaa ez a kivérzett, tönkrement ország egy újab­b megszállást, újabb szerencséd­ességet? Aki ma a királykérdést feszegeti, annak csak egy mentsége lehet, hogy nem tudja, mit vétkezik nem­zetével szemben . A királykérdést ma fölvetni nem szabad és őrültség lenne meghasonlani oly kérdés­ben, mely ma ,n­em aktuális. A detronizáló törvényről ezeket mondotta a bel­ügyminiszter: "­­ Akik ezt a törvényt megszavazták, nem hagy­ták cserbe a Habsburg-ház restaurációját, ez is, mint a trianoni békeszerződés, külpolitikai nyomással ki­kényszerített törvény, amelynek törvényi voltát azon­ban kétségbevonni nem szabad, de amelynek alkal­mas időpontban törvényes eszközökkel való megvál­toztatására törekedni minden polgárnak jogában áll. Egy másik kérdés, mely szintén alkalmas arra, hogy valósággal megmérgezze a választási mozgal­mat, a felekezeti kérdés. Én ebben a tekintetben kel­lemes és könnyű helyzetben vagyok. Ugyanerről a helyről 1919 decemberében mondottam, hogy nem vagyok kapható általános és agresszív antiszemitizmusra, mely belsőleg jogosulatlan és melyet Európával szem­ben nem is lehetne képviselni. A katholikus-protestáns ellentétre azt mondja, álljon elő, aki tud komoly sérelemről, amely az utóbbi időben a katholikus érdekeket érte­­volna és kéri mindazokat, akiknek a kereszténypolitika ,szent, ne szítsanak ellentéteket, protestánsok és katholikusok között, mert ez szükségképen a keresztény irányzat teljes elgyengüléséhez fog vezetni. Ne feszegessük a királykérdést, ne feszegessük a felekezeti kérdést, ne a falu és a város ellentétét.­­ Az új választójog lényegesen tágabb, mint a francia, olasz és más választójog, mert szavazatot juttat a nagykorú lakosság 60 százalékának. Ez a választójog a lehiggadás, a­ középút, a kiegyenlítődés és a béke választójoga, mely visszaadja az értelmi­ségnek azt a szerepet, amelyre politikai életünknek szüksége van. Reméli, a második nemzetgyűlés nívó­sabb lesz, mint az első volt. Gróf Klebelsberg végül kifejtette, hogy a köz­igazgatást úgy akarja újjáalakítani, hogy a népnek segítője legyen. A minisztert a választók nagy ová­ciókban részesítették, este lakoma volt a tiszteletére. Az ellenzék választási agitációja. Anpúzzól és Andrássy chiabristákról. — verték őket* Szombathelyen és Kőszegen. — Battreyány Szentesen az gykanizsán leszerelték a botosokat, csendben meg is - Bassay az irredenta politikáról és az egységről A teljes erővel megindult választási agitációból az ellenzék derekasan kiveszi a részét Az agitá­ciós­­ssínetet követő első vasárnap a vidék több főbb pontján megjelen­tek az ellenzéki vezérek és zászlót bontottak. Szombathelyen, Kőszegen, Szente­sen, Nagykanizsán hangzottak el jelentősebb nyi­latkozatok gróf Apponyi Albert, gróf Andrássy Gyula, gróf Batthyány Tivadar, K­assay Károly ré­széről. Ugy ezekről a népgyűlésekről, mint a többi ellenzéki mozgalomról az alábbiakban számo­lunk be. Szolasbad­aelyest a keresztény ellenzék bontott zászlót vasárnap gróf Cziráky József programmbeszéde alkalmából, aki­nek támogatására gróf Apponyi Albert és gróf And­rássy Gyula is leutazott. A várban Mikes János püs­pöknél" elfogyasztott villásreggeli után a politikusok a város főterére vonultak a népgyűlésre, amelyet Kaiser Lajos elnök nyitott meg, aztán gróf Cziráky József mondotta el programmbeszédét. A következő SZÓ-id­. Utóf Apponyi Albert volt, akit a közönség nagy lelkesedéssel ünnepelt. Szónok mindenekelőtt a legitimista álláspontot fej­tette ki. Mi királyhívek vagyunk - mondotta — és tudjuk, hogy melyik király hívei. Az ellenpárt is a királyság álláspontján áll, de felfogásuk nagyon ha­sonlít azokhoz a katonai emléklapokhoz, amelyekre rá van pingálva egy katona, csak a feje hiányzik. Az egységes pártot és a kormányt bírálván, azt fej­tegette, hogy a kisgazdapárt, amelynek sziklájára építettek eltűnt a tenger alatt, hogy nyoma se látszik. A párt hirdette az agrár­demokráciát és az általános titkos szavazást. Az egységes párt programmja a vá­lasztói jogban törleges jogfosztás és nyílt szavazás. Ha ilyen ellentétes irányú követelések egy pártban tömörülnek, akkor valaki be van csapva, csak azt nem tudjuk, hogy kicsoda? Gyenge az a nemzet, amelynek nem a nép valamennyi tagja egyenrangú hozzátartozója. Ezért követeljük mi minden állam­polgár részére a teljes egyenlőséget. Akarjuk az épí­tőmunka megindulását, aminek egyik alapfeltétele a tökéletes jogbiztonság. Szűnjenek meg mindazok a ki nem mondott, de szomorú tényekben nyilvánuló kiváltságok, melyek bizonyos bűntetteknek büntet­lenséget biztosítanak. Szűnjenek meg végre az elta­gadott, de súlyukat mindig éreztető titkos szerveze­tek. Ez a keresztény morál uralmának is feltétele. Kívánom hogy könyörtelenül üldöztessék minden visszaélés, uzsora, csalás, árdrágítás, ti­szességtelen verseny, embernek ember által való ki­ákmányo­lása. A nemzeti építő munka érdekében gondolnunk kell a munkásokra is, mert ezek nélkül nincsen munka. A választók jóindulatába ajánlva a jelöltet, beszédét azzal végezte, hogy csakis az erkölcsi újjá­születés után indulhat meg gazdasági újjászületé­sünk. gróf Andrássy Gyula a Kormányt támadta éles hangon, azt állítván, hogy az forradalmi alapon áll, s választójogi rendelete példátlan a történelemben, de reméli, hogy hamaro­san visszacsinálhatják. Személyében támadta a föld­mivelésügyi minisztert, azt hangoztatván, hogy azért, am­ert valaki egy pár holdat meg tud munkálni, meg nem képes arra, hogy Magyarország nagy mezőgaz­dasági érdekeit átlássa, irányítsa és vezesse. Végül a miniszterelnökkel polemizált, aki azt mondotta, hogy ő a nemzet érdekeinek ártott azzal, hogy Bánffyt támadta. Nem tartom magam­­— vetette ellen ak­kora európai tekintélynek, hogy a genovai konferen­cia nagy izgalmaiban Lloyd-George azt figyelje, hogy én Budán mit mondok Bánffyról. Bethlen másik vád­jára, hogy a legitimista politikusok­ a király birto­kainak jövedelméből propagandacélokra költöttek, azt felelte, hogy ezzel nem lehet elütni azt a vádat, hogy a kormány nem gondoskodott a királyi család sorsáról. A dolog mibenlétére nézve elmondotta, hogy a múlt év nyarán, amikor egy páran a király érde­kében propagandát akartak csinálni, a királyi va­gyonkezelőség azt mondotta nekik, hogy néhány­százezer korona áll rendelkezésükre. Úgy tudja, öt- h­atszázezer korona lehetett. Ő a kiutalást tudomásul vette, de ma sem tudja, hogy ezt a pénzt felhasznál­ták-e, vagy sem? A gyűlés után Sopron város egy küldöttsége fel­ajánlotta Andrássynak a soproni képviselőjelöltsé­get, amit ő el is fogadott, aztán a politikusok vissza­mentek ebédre a püspöki várba, ebéd után pedig autókon folytatták körútjukat. Nagygencsen Lin­gauer Albin mondott programmbeszédet és Andrássy meg Apponyi is beszélt, aztán tovább mentek Kőszegre, amelynek főterén nagy tömeg előtt mondott Lin­gauer Albin programmbeszédet. Utána gróf Apponyi Albert beszélt, aki azt fejtegette: azért lett ellenzéki, mert a­ kormány politikáját el­lentétben állónak látja az alkotmány két pillérével, a szent korona tanával és a nép jogával. Majd kije­lentette, hogy egyedül a senki által kérdésessé nem tehető hagyományos erkölcsi tekintély helyreállítása fogja meghozni a kifogástalan jogrendet, amidőn nem lesz dolgunk többé titkos hatalmi tényezők fele­lőtlen cselekedeteivel és a közhatalmat nem bitorol­hatja senki, csak az gyakorolhatja, aki felelősségr­e vonható. A magyar király azt a hatalmat jelenti, amely biztosít mindenkit, osztály és felekezeti kü­lönbség nélkül, hogy minden jogsérelem k­ellő meg­torlásban­­részesül. Az olyan állapot azonban, amidőn bizonyos irányból jövő bűntények, két év óta büntet­lenül maradnak, az vezet olyan eseményekhez, mint a pokolgépes merénylet. Ilyen állapotokat keresztény jelzővel illetni blasztémia, mely ellen keresztény lel­kiismeretem egész hevével tiltakozom. Gróf Andrássy Gyula a köztisztviselőket hívta fel, hogy szavazzanak becsületesen, mert a választó­jogot lelkiismeretlenül felhasználni komiszság. Poli­tikájának két fő célja: a királyválasztó svindli min­den körülmények között való megakadályozást és II. Ottónak kellő előkészítéssel a nemzet érdekeinek szem előtt tartásával való visszahozatala. Gróf Apponyi Albert beszélt még német nyelven. Gyűlés után bankett volt a­ Bálházban. Apponyi és Andrássy az éj folyamán visszautaztak Budapestre Szentesen gróf Batthyány Tivadar, az orsz. függetlenségi és 48-as Kossuth-párt elnöke, mondott programmbeszé­det. Kíséretében voltak: Farkasházy Zsigmond volt OÍSZ, képviselő, Fóthy Vilmos és Gerster Béla. A szen­tesiek küldöttségileg Kiskunfélegyházáig Batthyá­nyék elé jöttek. A szentesi állomáson is nagy fogadás volt. A rendőrség pedig, a vidéken több ízben előfor­dult rendzavarásokra való tekintettel, széleskörű in­tézkedéseket tett: nagy készültségek vonultak ki,ötös csendőr őr­járatok cirkáltak, de rendzavarás nem tör­tént. A piactéren tartott gyűlést Fábián-Nagy And­rás nyitotta meg. Majd gróf Batthyány Tivadar mondotta el programmbeszédét. Azzal kezdi, hogy ő igenis oktobrista volt, ezt sohasem tagadta­ és el­várja, sőt követeli azoktól, akik vele együtt voltak, hogy most ne tagadják ezt le. Kik az októbristák? — vetette fel a kérdést, amire a­ következőkben adta meg a feleletet: — Azok, akik 1918-ban hazafias­­ örömmel fogadták Magyarország önállóságát, ebben a nemzeti tanácsokat támogatták, a Károlyi- és Be­rinkey-kormánynak tagjai voltak, aki államtitkár, kormánybiztos vagy főispán volt a Károlyi-kormány alatt és aki politikai és diplomáciai megbízásokat fo­gadott el. Ha én most pikantériákra pályáznék, mu­tathatnék igen előkelő nemzeti tanácsot. Tagja volt például Nagyatádi Szabó István a budapesti nemzeti tanácsnak. Tagja volt januártól a bolsevizmus kitö­réséig. Kérdezem, oktobrista Nagyatádi? (Nagy de­rültség.) Ha igen, akkor érje őt is legalább annyi gáncs, mint­­engem, aki öt napig voltam a nemze­ti tanács tagja, negyvenkét napig pedig a Károlyi-kor­mány minisztere. A miniszterelnök úr tagja volt a székely nemzeti tanácsnak. Ezenkívül 1919 tavaszán, amikor Bethlennel együtt ettük az emigráció sa­nyarú kenyerét, én voltam olyan szerencsés, hogy­­Bethlennek tollba mondtam azt a memorandumot, amelyet ő az entente elé terjesztett Ebben nem ta­gadtam meg az októbert, ez az 1918 november 16-iki néphatározat alapjára helyezkedett, továbbá a sze­gedi kormány is, amely Ábrahám Dezső elnöklésével alakult, a november 16-iki határozatot fogadta el alapjául. Haller István december 24-én a Károlyi Mi­hály gyűlésén kijelentette, hogy hazafias kötelességé­nek érzi a Károlyi-kormány támogatását. Ugyanitt megjelent a Pallavicini György őrgróf alapította földmives-párt megbízottjaként Patacsy Dénes­­ volt államtitkár is és igen poétikus szavakban fejezte ki ragaszkodását Károlyi Mihályhoz. Jó lesz tehát ab­ban hagyni a vádaskodást, mert ha tovább folytat­ják, felolvasom azok nevét, akik csatlakoztak a nem­zeti tanácshoz és elfogadták a november 16-iki nép­határozatot. Szólni akart a királykérdésről is, azon­ban a rendőrség ezt nem engedte. Utána Farkasházy Zsigmond beszélt, majd Erdélyi Kálmán, Fóthy Vá­mos és Gerster Béla. Nagykanizsán a függetlenségi kisgazda- és polgári párt (Rassay­párt) tartott nagygyűlést, amelynek keretében Ra­s­say Károly programmbeszédet mondott. Rassay Sü­megi Vilmos volt országgyűlési képviselő társaságá­ban jelent meg a gyűlésen, amelynek helyszínén már a gyűlés kezdete előtt ismeretlen fiatalemberek tünedeztek fel Az ottani munkások felhívták ezekre a rendőrök figyelmét, akik többeket igazolásra szó­lítottak fel, mire a fiatalemberek kabátja alól furkós­botok kerültek elő. Elvették tőlük. A gyűlést dr Dem­ján Lajos helyi pártelnök nyitotta meg. Alig mondott pár szót, itt-ott zajongás támadt, egy-egy bá­tortalan Le­vele! hangzott el, de­­a kiabálókat a mun­kások és kereskedelmi alkalmazottak közrefogták, néhányat szép csendesen megraktak és kiemelték őket a tömegből, szinte észrevétlenül, úgy hogy rend­őri beavatkozásra nem volt szükség. A többinek oda-dugták, hogy ha nem lesznek csendben, agyonverik őket, egyébként nem lesz bántódásuk, így aztán, mire Rassay Károly beszédére került a sor az zavaró incidensek nélkül folyhatott le. Szónok a többi kö­zött beszélt az irredenta politikáról, amely nem le­het keresetforrás, hanem ott kell élnie a nép lelké­ben és ápolni kell elszakított véreink lelkében is. Szólott a gazdasági és politikai szabadságról, ki­kelt a tklikk-uralom ellen, amely sokszor bűntények kirobbanásához vezet. S amíg az elkövetett bűnté­nyeket meg nem torolják, addig itt nem lehet jólét és nem fakadhat élet. A mostani viszonyok mellett nem csoda, ha a művelt nemzetek­ nem mutatnak érdeklődést a mi szerencsétlen országunk iránt. Ami az egységet illeti, azt ő is követeli, de ezt nem lehet mesterséges módon, erőszakosan helyreállítani. Sümegi Vilmos beszédével véget ért a népgyű­lés. A leszerelt fiatalemberek gyűlés után el­iédelni mentek, a munkások azonban nyomon követték és felszólították őket, hogy hagyják el a várost Sze­mükre vetették, hogy napidíjért gyűlést zavarnak s megígérték nekik, hogy ha még egyszer Nagykani­zsára beteszik a lábukat, agyonverik őket. Ez így tartott, az állomásig, ahol a rendőrség mégis csak közbelépett, mert a nagykanizsaiak már majdnem összefogtak a Keszthelyről átrándu­lt ifjakkal. Kas­say Károly délután Kiskanizsán adott program­tmrv. A szociáldemokrata jelöltek programmbeszédei. A szociáldemokrata párt vasárnap harminc ie­lyen tartott népgyűlést vidéki választókerületekben. A párt fővárosi képviselőjelöltjei május .­­-án, szer­dán, tartják meg prorammbeszédüket a következő helyeken: IV., Eskü-tér 5. (magántisztviselőknél) este fél 8 órakor. Előadó: Pikler Emil. VII., Thököly-ut­cti. (vasmunkásoknál) este fél 8 órakor. Előadó Vanczák János. VIII., Hunyady-utca 37. (Cirják-féle vendégig) este fél 8 órakor. Előadó Lakatos József. VIII., Kálvária-tér 19. (kisipari kovácsoknál) este fél 8 órakor. Előadó Güntner Péter. VIII., Népszínház­utca 16. (asztalosoknál) este 7 órakor. Előadó: Far­kas István. VIII., Rökk Szilárd­ utca 8. (cipőfelső­részkészítők) este 7 órakor. Előadó: dr Berkes Jenő. IX., Ferenc-tér 1.­­(Munkásotthon) este fél 8 órakor. Előadó Kitajka Lajos. IX., Ráday-utca 3. (Hazai kávéház) este fél 8 órakor. Előadó Dincsér István. X.,­­Hungária-körút és Kerepcsi-út kereszteződésénél levő szabad téren délután 6 órakor Előadó Propper , Sándor és Vanczák János. X., Martinovics-tér 2. (Munkásotthon­) este fél 8 órakor, Előadó Horovsth Gábor. 3 .

Next