Pesti Hírlap, 1922. augusztus (44. évfolyam, 172-197. szám)
1922-08-01 / 172. szám
axigtisztas !.. kedd. FESTI HÍRLAP Ennek a parlamentnek és a többségnek megvárt a presztízse arra, hogy törvényeket hozzon és a nemzetet képviselje. Rassay liberalizmusa mögött nem liberalizmus, de közönséges modern radikalizmus áll. (Igaz! Úgy van!) Programmot nem is hallottunk tőle, ha ugyan nem lehet programmnak nevezni a kormányprogramm általános negációját. Egy pontot hallottunk programmjából: népszavazás követelését a királykér- itésben. Ugron Gábor: Van király! Gróf Bethlen István miniszterelnök: Rassay nem azt követelte, hogy népszavazás döntsön a legitimizmus és a szabadkirály választó elvek közt, hanem ő az államforma tekintetében kérte a népszavazást és csodálkoznom kell Apponyin, aki a népszavazásnál Rassay álláspontja mellé állott. Rassay népszavazása mögött rejtett köztársasági gondolas áll. (Úgy van! Úgy van!) Rassay pártjának alig van ma tagja, aki az 1918 októberi forradalomban valami jelentős szerepet, ne vitt volna. Ha ez optikai csalódás volna részemről, utalok Jászi Oszkárra, aki a Bécsi Magyar Újságban arról írt, hogy miért nem győzött, a választáson a liberális ellenzék. Semmi sem lehet veszedelmesebb az országra, mint aJászi—Károlyi-féle radikalizmus, amely burkolt formában ismét életre akar kelni. Gondolkozhatnak a liberálizmusról ahogy akarnak, meg kell állapítani, hogy ha súlyos hibákat követett is el, nagy és hatalmas alkotótényező volt félszázadon keresztül az országban. A radikalizmus azonban, amely satnya fattyúhajtásai a liberalizmusnak, csak rombolni tudott. (Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Egy hang a szociáldemokratáknál: A háborút, is ez okozta, ugye? Gróf Bethlen István miniszterelnök. A radikalizmusnak az a törekvése, hogy forradalmasítsa a szegény társadalmi osztályokat, szociáldemokrata ideológiát árul polgári köpönyeg alatt, mindig és mindenkor rá fog licitálni a szociáldemokratákra, mert nincssaját programmja és csak úgy tud érvényesülni, ha rálicitál a szélsőségek terén. A szociáldemokratákat az összeomlásért csak másodsorban lehet felelőssé tenni. Nagyobb bán terheli a radikálisokat, akik szövetkezetükkel, agitációjukkal a forradalom ágyát vetették meg. Ők voltak azok, akik az első különítményeket ebbe az országba behozták. A Gallilei Kör az ő első különítményük volt. Titkos szervezetekkel dolgoztak, mert egyik-másik szabadkémi vaspáholy az ő titkos szervezetük volt. A radikalizmus nem magyar talajból nőtt ki 1918-ban, amikor a hazaárulókkal szemben megértést tanúsított és ellenségeinkkel szemben szimpátiát mutatott, kegyetlenül üldözött mindent, ami magyar volt. Ez nem magyar talajból fakadt és ha sikerülne újból feltámasztani, nemzeti álarc alatt ugyanazt, a mérget terjesztené, amellyel a nemzetet már 1918-ban megmérgezték. (Nagy taps.) A Stoitn Attya és a fwradalvas alap. Ezután a miniszterelnök arra a kritikára tér át, amelyet a keresztény ellenzék hangoztatott. Gróf Andrássy Gyula ugyanis azt mondotta, hogy a kormány forradalmi alapon áll és reakciós politikát folytat. Azért ellenzéke a kormánynak, mert meggyőződése szerint nem akar a közjogi téren visszatérni a jogfolytonosságra és belpolitikai téren előrehaladni. Mi nem állunk forradalmi alapon, mi az 1920. I. t.-e. alapján állunk, amelynek létesítésében gróf Andrássy Gyula is részt vett. Az a törvény a királykérdés elintézését későbbre kívánja halasztani, a békekötés utánra, amikor is a nemzetben tartja magának a jogot, hogy ebben a kérdésben intézkedjék. A képviselő úr és társai a törvény felrúgásával arra törekedtek, hogy fegyveres hatalommal a kezükben a törvényes kormányt kiemeljék és helyébe magukat tegyék. Nyugodtan bízom a magyarközvélemény és a történelem megítélésére, hogy ki áll e kérdésben forradalmi alapon. (Taps: Rakovszky István valamit a miniszterelnök felé kiált, de nem lehet hallani.) Ezeknek a bekövetkezett eseményeknek volt a következménye a detronizáció. Ha ez forradalmi alap, akkor a trianoni békeszerződés aláírása hazaárulás. Nem állunk forradalmi alapon, hanem azon az alapon, amelyet az események elkerülhetetlenné tettek és amelyet részünkre a nemzet érdekei parancsoltak. Azt is mondják rólunk, hogy reakciós politikát csinálunk. Apponyi Albert azt mondta, hogy helyre akarjuk állítani az intelligens középosztály uralmát, mely a múltban uralkodott. Rassay osztályuralomról szól, Andrássy álparlamentarizmusnak nevezi politikánkat. Érvül hozza fel, hogy törvénytelenül adtuk ki a választói rendeletet, jogfosztás történt, meghamisítottuk a nemzet akaratát. Andrássy a nyílt és a titkos szavazás kérdésében a titkos szavazás mellettvolt, holott ezelőtt a nyílt szavazás mellett foglalt állást. Azt, mondta, hogy azért, mert nemzetiségi kérdés volt Magyarországon, ő, mint belügyminiszter, beterjesztette a maga javaslatát a választójogról a pluralitás alapján, teljesen kifejtette az összes érveket a nyílt szavazás mellett és indokolásában a nemzetiségi kérdés csak mint tized-, huszadrangu kérdés szerepelt. Tovább megyek azonban. Andrássy támogatta Vázsonyi törvényjavaslatát is, melyet 1918-ban tett. Itt kompromisszum létesült a nyilt és titkos szavazás között, a városi kerületben titkos, afalusiak-Jaan nyilt volt. Kérdi, hogy akkor miért nem jelentett a kompromisszum támogatása osztályuralmat, és kérdi, miért jelenti azt most. Amikor Andrássy kormányon volt, mérsékelt és konzervatív volt. Most, amikor ellenzéki, akkor semmi nem elég radikális felét. Ha ÓB Kálmán: 15 éve látom már Gróf Bethlen István. Egy vonatkozásban igaza van, de álparlamentarizmusnak tartja azt az időt, amelyben a kormány és a kormányzat mereven szembehelyezkedett nemzeti törekvésünkkel, király vétóval állottunk szemben, azt az időt senki sem sírja viszsza. Azonban ezek a törekvések nem titokban burjánzottak fel, negyven ,éves parlamenti csatákat viv" magassa nemzet túlnyomóan ezen árkövetelésen A radikális választójog követelését, amelynek Andrássy egyik szószólójává szegődött, a császári demagógia vitte bele a közéletbe, amikor a nemzeti törekvésekkel már nem tudott szembeszállani. Felülről a népre oktrojált kérdés volt ez abban az időben és nemcsak, visszhangot nem talált a népben, hanem e kísérlet után egyhangúlag a koalíció került győzelemre. Ezt a radikalizmust felülről iniciálták Ferenc Ferdinánd trónörökös által és Ferenc József hanyatló korával, amikor közeledett az idő, hogy Ferenc Ferdinánd lép a trónra, egyre sűrűbben jelentkeztek olyan politikusok, akik felismerték a radikalizmusukat. Fábián Béla: Irányi Dániel és a régi függetlenségi párt mi volt? (Nagy zaj az egységes pártban.) Bethlen miniszterelnök: Én ezzel az irányzattal szemben mindig a fokozatos haladás és fejlődés politikáját képviseltem. Fokozatosan, becsületesen, gyorsan kell végrehajtani azt a földreformot, amely a szociális harmónia megvalósítása érdekében szükséges. (Nagy taps.) Ha van valami, amit, szemére lehet vetni az intelligenciának, akkor ez az, hogy nem járult hozzá a földreform gyors megvalósításához. Ebben a tekintetben kérem gróf Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert közreműködését. A magyar intelligencia ne felebbezésekkel, ne rekurrádásokkal akarjon gátat vetni ennek, hanem becsületes törekvéssel kínálja föl önmaga mindazt, amit nélkülözhet (A képviselők felállanak helyeikről és hosszasan, lelkesen tapsolnak a miniszterelnöknek, aki a csend helyreállta után befejezi mondatát.) és ha ez meglesz, akkor ez a generáció is elnyeri azt a presztízst, amelyre a magyar közéletnek szüksége van. (Nagy taps és éljenzés.) Mi nem akarnak középosztály vagy más osztályuralmat? Mi becsületes magyar nemzeti demokráciát akarunk, amelyben mindenki megtalálja, apraja és nagyja egyaránt... Rakovszky István valamit közbekiált. Eckhardt Tibor: Most nem maga a miniszterelnök! (Derültség a jobboldalon.) Bethlen István miniszterelnök: . . . minden társadalmi osztály, minden párt megtalálja, amire szüksége van, amit az ország érdekében megvalósítani kíván. Az egész nemzetgyűlés összefogására van szükség, hogy a nagy munkát elvégezhessük. Kérem az indemnitás elfogadását. (Az egységes párt tagjai felállanak helyeikről és percekig tapsolnak.) Az elnök szünetet rendelt el. Rakovszky Iván, Rakovszky Iván belügyminiszter beszélt, ezután. Tisztába kell jönnünk fiezni — mondotta —, hogy az internálás nem büntető intézkedés, hanempreventív intézkedés. Vannak olyan eljárások, amelyek az állam biztonságát, veszélyeztetik anélkül, hogy a büntető törvénykönyv szakaszainak fényálladékát kimerítenék. Felkiáltások: Tessék törvényt alkotni! Rakovszky belügyminiszter: Előfordulhat, hogy egyesek olyan módon bírálgatják a fennálló állami rendet, hogy a lelkeket előkészítik a lázadásra. (Nagy zaj a szociáldemokrata párton.) Mikor ő az állami rend érdekében ezeket a preventív intézkedéseket igénybe veszi, úgy érzi magát, mint a bakter, aki a kazal közelében megfogja a gyújtogató kezét. Legerélyesebben fog eljárni minden olyan magatartással szemben, amely olyan hangulatot igyekszik előteremteni, amely esetleg forradalomra vezethet. Ártalmatlanná kell tenni az olyan egyéneket, akik veszedelmesek már az államra. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Hébert Ede: Rendőrállam. (Nagy zaj.) Rakovszky belügyminiszter: Ha valaki veszedelmes az államra, előre nem tudjuk megállapítani, meddig tart a határidő, ameddig a veszedelem fenforog s ezek az államellenes machinációk legtöbbször nem alkalmasak arra, hogy a bünetőtörvénykönyv rendelkezése szerint bírálják el őket, ezért olyan intézkedésekre van szükség, amelyeknél bizonyosrendőrszellem nyilvánul meg. Nem hiszi, hogy a képviselők ne osztanák azt a nézetet, hogy rendőri intézkedések nélkül anarchia támadna. Hébert Ede: Ezt mondták a kommunisták is. Rakovszky belügyminiszter: Akiket a bolsevizmus után internáltak, azokat már rég szabadon bocsátották, akik pedig még ott vannak, azokat újabban elkövetett bűnökért internálták. Az ilyen intézkedések, mint amilyen az internálás, nem irányulnak egyes társadalmi osztályok ellen, hanem mindenki ellen, aki a fennálló államügyek ellen veszedelmesnek mutatkozik. Hébert Ede: Héjjas nincs internálva! Rakovszky belügyminiszter: Az az álláspont, hogy a kormánynak nincs joga bizonyos kényszerintézkedéseket életbeléptetni, a kormányzati rend teljes tagadása. Az első internálási rendeletet, a háború idején azok ellen hozták, akik a hadiérdek tekintetében veszedelmeseknek mutatkoztak. Szükségesnek látja, hogy ezeket az intézkedéseket az ország belső rendjének védelmére is kiterjesszék. Ma már egyedül a belügyminiszter internálhat az alsó közigazgatási hatóságok javaslata alapján. Az internálás kérdését, a közeljövőben rendelettel fogja szabályozni, amely lehetővé teszi, hogy az igazságtalanságok kiküszöböltessenek. Azok a bizonytalan megállapítások ugyanis, amelyek a jelenlegi jogrend mellett az internálást lehetővé teszik, túlságosan nagy hatalmat biztosítanak a vidéki közigazgatási hatóságnak. A rendőri felügyletet majdnem teljes egészében meg akarja szüntetni. Olyan egyének kerülnek csak rendőri felügyelet alá, akikről joggal fel lehet tételem, hogy itthon vagy külföldön veszélyes és államellenes agitációt akarnak kifejteni. Azt akarja elérni, hogy csak olyan egyének internáltassanak, akiknek internálása feltétlenül szükséges. (A szociáldemokraták állandó közbeszólásokkal zavarják a belügyminisztert beszéde közben.) Rakovszky belügyminiszter: ízléstelen közbeszólásokkal ezt a kérdést elintézni nem lehet. Ismerteti ezután az internáltak számát. 1919-ben 3800 ember volt internálva politikai okokból, 1920 nyarán 1244, 1920 novemberében 202 embert, engedtek szabadon, 1921 júliusában ismét 4900 embert bocsátottak el. Az internáló táborokban összesen 7 800 ember van, akiknek legnagyobb része árdrágító és csavargó, s a politikai internáltak száma mindössze 150—200-at tehet ki. Amikor az internáltak száma 300-ról 200-ra apadt le, akkor minden objektív embernek be kell látni azt, hogy az intézmény a haladás stádiumában van. Rátér ezután a sajtórendészet kérdésére. Lehetetlennek tartja a teljes szabadság helyreállítását. Azt hiszi, hogy nincs egyetlen ember sem, aki be ne látná, hogy az 1918. évi forradalmat nagyon nagy mértékben egyes sajtóorgánumok készítették elő. (Felkiáltások a baloldalon: Erős pénz"U".. volt akkor!) A Károlyi-kormány kimondottan teljes .sajtószabadságot, ugyanakkor azonban rendszeresen az állami vezető tisztviselői által szervezetten indult mertény terrorisztikus hadjárat egyes lapok ellen. Hiszen méltóztatnak emlékezni a Pesti Hírlap, A Kap és Lárai Újság esetére. A magam részéről, miután magam is igazgatósági tagja voltam annak a lapvállalatnak, nagyon élénken emlékszem a budapesti Hírlap esetére, ahol egyenesen a Mária Terézia-laktanyában elhelyezett képezred egy százados parancssszerűen volt kirendelve arra, hogy amennyiből a Budapesti Hírlap nem hajlandó a" kormányt támogató cikkeket írni, lerombolja az egész épületet és a nyomdát. (Zaj.) A legnagyobb sajtószabadság azután a kommün alatt következett be, amikor a sajtószabadság aban állott, hogy mindenkinek szabad tolt lapot nem szerkesztenie és beszüntetni. Elmondotta ezután, hogy egyes lapok, hogyan dolgoztak a címekkel és az alcímekkel, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy ok nélküli felháborodást idézzenek elő a közönség között. Mások viszont egyes eseményeket hamisan kommentáltak, összedőlt egy ház és a hatóságokat és a kormányt tették érte felelőssé. A kormánynak a kivétele a' hatalom c.-x-t)eg.,s igénybevétele nem olyan eseteknél szüksége-s, amelyek a fennálló törvények egyes paragrafusaival szemben állanak, hanem olyan cselekményeknél, amelyek a sorok közötti tendenciával izgatnak az államrend ellen. Nem hajlandó a múltba visszanyúló..!» élni ezekkel az eszközökkel és csak az esetben fogja őket igénybe venni, ha újabb rendszeres aknamunka folynék az állam rendje ellen. Rátér ezután a választásokkal kapcsolatos visszaélésekre. A hatóságok — mondotta — csak olyan egyénekkel szemben jártak el, akiket az októbrista jelző alattszoktak összefoglalni. A nyomtatványok és plakátok elkobzásában nem a hatóságok a hibásak, hanem azok, akik a plakátokat megszövegezték. Minden tisztviselőnek joga van oda szavazni, ahová akar, de azt elvárja, hogy a tisztviselő ne exponálja magát azzal a kormánnyal szemben, sikív engedelmességgel tartozik. A választások alatt összesen 147 előeklárás történt és hetvenhárom esetben indult meg eljárás hivatalból üldözendő bűncselekmény ellen. Négyszáztizenegy esetben indult meg eljárás izgatás miatt. A hatóság elleni erőszakot kilenc esetben, kormányzósértést négy esetben, erőszakos kártevést tíz esetben és emberek testi épsége elleni fenyegetést huszonnyolc esetben követtek el. H Ha ezeket az adatokat tárgyilagosan ítéljük meg, akkor tisztában lehetünk azal, hogy a hiba az ellenzéken volt. Reflektál végül arra, amit Peidl Gyula legutóbbi beszédében a lelkek kibéküléséről mondott. A kormány nem kezdheti a béke- — mondotta , mert kényszerhelyzetben van az állam esisztenciáját kell védelmeznie, a védekezést csak akkor hagyhatja abba, ha az állam rendje elleni tünetik megszűnnek. A szocialisták — ezzel végezte beszédét — ne követeljenek, ne rekrimináljanak, üljenek itt egybe abban a tudatban, hogy részt vesznek a, állam fejlődésének biztosításában, az állami és társulalaii rend fentartásában. (Éljenzés a baloldalon.) Őrgróf Parlavicini György: A papi kérdésben benyújtott javaslatához azt a pótlást akarja benyújtani, hogy a nemzetgyűlés válasszon egy kilenctagú bizottságot a papírkérdés megvizsgálhaítva. Gróf Buthlin István miniszterelnök: K/„ nem lehet beadni! Az elnök: Tekintettel arra, hogy a vita be van zárva, indítványok benyújtásának nincs helye. Őrgróf Pallavicini: Szeretné, ha a nemzetgyűlés érvényesítené ebben a tekintetben azt az akaratát, hogy parlamenti bizottság vizsgálja meg ezt az ügyet. Eckhardt képviselő úgy állította be a dolgot, mintha a miniszterelnök megbízásából beszélt volna. Nem hiszi, hogy a miniszterelnök egy képviselőt megbízzon azzal, hogy helyette felszólaljon. Kijelenti, hogy a Futurát nem támadta meg és nem nehezményezte azt sem, hogy a kormány szerződéseket köt, annál kevésbbé, mert nem is beszélt szerződésekről. Amikor Eckhardt, a papi kérdésről szólott az 1919— 21. évig terjedő állapotokról beszélt, szóló pedig az 1921. évtől a mai napig terjedő állapotokkal foglalkozott Tudomása van róla, hogy bizonyos lapoknak olcsóbb papirt adtak kiviteli engedélyek révén. Ez a parlamenti bizottság előtt tisztázható volna. (Felkiáltások a jobboldalon: Nevezze meg!) őrgróf Pallavicini. Ezt a kérdést akkor viszi parlamenti bizottság elé, amikor neki tetszik. Mindenekelőtt a miniszterelnök úrhoz fordul, akit emlékeztet arra, hogy Lukács László idejében, amikor mindketten az ellenzék padjain ültek, együtt küzdöttek a közélet tisztasága érdekében. Reméli, a miniszterelnök nem fogjatűrni, hogy a háta mögött visszaéléseket kövessenek el. Szaftícs HRÍÍOF, Szakács Andor szólal fel ezután a zárszó jogán. A miniszterelnökkel polemizál. Emlékezteti, hogy a nevzetiküzdelem idején szakadatlanul napirenden .