Pesti Hírlap, 1922. augusztus (44. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

axigtisztas !.. k­edd. FESTI HÍRLAP E­nnek a parlamentnek és a többségnek megvárt a presztízse arra, hogy törvényeket hozzon és a nem­zetet képviselje. Rassay liberalizmusa mögött nem liberalizmus, de közönséges modern radikalizmus áll. (Igaz! Úgy van!) Programmot nem is hallottunk tőle, ha ugyan nem lehet programmnak nevezni a kormánypro­gramm általános negációját. Egy pontot hallottunk programmjából: népszavazás követelését a királykér-­­ itésben.­­ Ugron Gábor: Van király! Gróf Bethlen István miniszterelnök: Rassay nem azt követelte, hogy népszavazás döntsön a le­gitimizmus és a szabadkirály választó elvek közt, ha­nem ő az államforma tekintetében kérte a népsza­vazást és csodálkoznom kell Apponyin, aki a népsza­vazásnál Rassay álláspontja mellé állott. Rassay népszavazása m­ögött rejtett köztársasági gondolas áll. (Úgy van! Úgy van!) Rassay pártjának alig van ma tagja, aki az 1918 októberi forradalomban vala­mi jelentős szerepet, ne vitt volna. Ha ez optikai csa­lódás volna részemről, utalok Jászi Oszkárra, aki a Bécsi Magyar Újságban arról írt, hogy miért nem győzött, a választáson a liberális ellenzék. Semmi sem lehet veszedelmesebb az országra, mint a­­Jászi—Ká­rolyi-féle radikalizmus, amely burkolt formában is­mét életre akar kelni. Gondolkozhatnak a liberáliz­musról ahogy akarnak, meg kell állapítani, hogy ha súlyos hibákat követett is el, nagy és hatalmas al­kotótényező volt félszázadon keresztül az országban. A radikalizmus azonban, amely satnya fattyúhaj­tásai a liberalizmusnak, csak rombolni tudott. (Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Egy hang a szociáldemokratáknál: A háborút, is ez okozta, ugy­e? Gróf Bethlen István miniszterelnök. A radika­lizmusnak az a törekvése, hogy forradalmasítsa a szegény társadalmi osztályokat, szociáldemokrata ideológiát árul polgári köpönyeg alatt, mindig és min­denkor rá fog licitálni a szociáldemokratákra, mert nincs­­saját programmja és csak úgy tud érvénye­sülni, ha rálicitál a szélsőségek terén. A szociáldemo­kratákat az összeomlásért csak másodsorban­ lehet felelőssé tenni. Nagyobb bán terheli a radikálisokat, akik szövetkezetükkel, agitációjukkal a forradalom ágyát vetették meg. Ők voltak azok, akik az első kü­lönítményeket ebbe az országba behozták. A Gallilei Kör az ő­ első különítményük volt. Titkos szerveze­tekkel dolgoztak, mert egyik-másik szabadkémi vas­páholy az­ ő titkos szervezetük volt. A radikalizmus nem magyar talajból nőtt ki 1918-ban, amikor a ha­zaárulókkal szemben megértést tanúsított és ellen­ségeinkkel szemben szimpátiát mutatott, kegyetlenül üldözött mindent, ami magyar volt. Ez nem magyar talajból fakadt és ha sikerülne újból feltámasztani­, nemzeti álarc alatt ugyanazt, a mérget terjesztené, amellyel a nemzetet már 1918-ban megmérgezték. (Nagy taps.) A Stoitn Atty­a és a fwradalvas alap. Ezután a miniszterelnök arra a kritikára tér át, amelyet a keresztény ellenzék hangoztatott. Gróf Andrássy Gyula ugyanis azt mondotta, hogy a kor­mány forradalmi alapon áll és reakciós politikát folytat. Azért ellenzéke a kormánynak, mert meggyő­ződése szerint nem akar a közjogi téren visszatérni a jogfolytonosságra és belpolitikai téren előrehalad­ni. M­i nem állunk forradalmi alapon, mi az 1920. I. t.-e. alapján állunk, amelynek létesítésében gróf An­drássy Gyula is részt vett. Az a törvény a királykérdés elintézését később­re kívánja halasztani, a békekötés utánra, amikor is a nemzet­ben tart­ja magának a jogot, hogy ebben a kérdésben intézkedjék. A képviselő ú­r és társai a tör­­vény felrúgásával arra törekedtek, hogy fegyveres hatalommal a kezükben a törvényes kormányt ki­emeljék és helyébe magukat tegyék. Nyugodtan bí­zom a magyar­­közvélemény és a történelem megíté­lésére, hogy ki áll e kérdésben forradalmi alapon. (Taps: Rakovszky István valamit a miniszterelnök felé kiált, de nem lehet hallani.) Ezeknek a bekövetkezett eseményeknek volt a következménye a detronizáció. Ha ez forradalmi alap, akkor a trianoni békeszerződés aláírása hazaárulás. Nem állunk forradalmi alapon, hanem azon az ala­pon, amelyet az események elkerülhetetlenné tettek és amelyet részünkre a nemzet érdekei parancsoltak. Azt is mondják rólunk, hogy reakciós politikát csinálunk. Apponyi Albert azt mondta, hogy helyre akarjuk állítani az intelligens középosztály uralmát, mely a múltban uralkodott. Rassay osztályuralom­ról szól, Andrássy álparlamentarizmusnak nevezi po­litikánkat. Érvül hozza fel, hogy törvényte­lenül adtuk ki a választói rendeletet, jogfosztás történt, megham­i­sítottuk a nemzet akaratát. Andrássy a nyílt és a titkos szavazás kérdésében a titkos szavazás mellett­­volt, holott ezelőtt a nyílt szavazás mellett foglalt ál­lást. Azt, mondta, hogy azért, mert nemzetiségi kér­dés volt Magyarországon, ő, mint belügyminiszter, beterjesztette a maga javaslatát a választójogról a pluralitás alapján, teljesen kifejtette az összes érve­ket a nyílt szavazás mellett és indokolásában a nem­zetiségi kérdés csak mint tized-, huszadrangu kérdés szerepelt. Tovább megyek azonban. Andrássy támo­gatta Vázsonyi törvényjavaslatát is, melyet 1918-ban tett. Itt kompromisszum létesült a nyilt és titkos sza­­vazás között, a városi kerületben titkos, a­­falusiak-Jaan nyilt volt. Kérdi, hogy akkor miért nem jelen­­tett a kompromisszum támogatása osztályuralmat, és kérdi, miért jelenti azt most. Amikor Andrássy kormányon volt, mérsékelt és konzervatív volt. Most, amikor ellenzéki, akkor semmi nem elég radikális felét. Ha­ ÓB Kálmán: 15 éve látom már Gróf Bethlen István. Egy vonatkozásban igaza van, de álparlamentarizmusnak tartja azt az időt, amelyben a kormány és a kormányzat mereven szem­behelyezkedett nemzeti törekvésünkkel, király vétóval állottunk szemben, azt az időt senki sem sírja visz­sza. Azonban ezek a törekvések nem titokban bur­jánzottak fel, negyven ,éves parlamenti csatákat viv­" mag­assa nemzet túlnyomóan ezen árkövetelésen A radikális választójog követelését, amelynek Andrássy egyik szószólójává szegődött, a császári de­magógia vitte bele a közéletbe, amikor a nemzeti törekvésekkel már nem tudott szembeszállani. Felülről a népre oktrojált kérdés volt ez abban az időben és nemcsak, visszhangot nem talált a nép­ben, hanem e kísérlet után egyhangúlag a koalíció került győzelemre. Ezt a radikalizmust felülről in­iciálták Ferenc Ferdinánd trónörökös által és Ferenc József hanyatló korával, amikor közeledett az idő, hogy Ferenc Ferdinánd lép a trónra, egyre sűrűb­ben jelentkeztek olyan politikusok, akik felismerték a radikalizmusukat. Fábián Béla: Irányi Dániel és a régi független­ségi párt mi volt? (Nagy zaj az egységes pártban.) Bethlen miniszterelnök: Én ezzel az irányzattal szemben mindig a fokozatos haladás és fejlődés po­litikáját képviseltem. Fokozatosan, becsületesen, gyorsan kell végrehajtani azt a földreformot, amely a szociális harmónia megvalósítása érdekében szük­séges. (Nagy taps.) Ha van valami, amit, szemére le­het vetni az intelligenciának, akkor ez az, hogy nem járult hozzá a földreform gyors megvalósításához. Ebben a­ tekintetben kérem gróf Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert közreműködését. A magyar in­telligencia ne felebbezésekkel, ne rekurrád­ásokkal akarjon gátat vetni ennek, hanem becsületes törek­véssel kínálja föl önmaga mindazt, amit nélkülözhet (A képviselők felállanak helyeikről és hosszasan, lel­kesen tapsolnak a miniszterelnöknek, aki a csend helyreállta után befejezi mondatát.) és ha ez meg­lesz, akkor ez a generáció is elnyeri azt a presztízst, amelyre a magyar közéletnek szüksége van. (Nagy taps és éljenzés.) Mi nem akarnak középosztály vagy más osztályuralmat? Mi becsületes magyar nemzeti demokráciát akarunk, amelyben mindenki megtalálja, apraja és nagyja egyaránt... Rakovszky István valamit közbekiált. Eckhardt Tibor: Most nem maga a miniszter­elnök! (Derültség a jobboldalon.) Bethlen István miniszterelnök: . . . minden tár­sadalmi osztály, minden párt megtalálja, amire szüksége van, amit az ország érdekében megvalósíta­ni kíván. Az egész nemzetgyűlés összefogására van szükség, hogy a nagy munkát elvégezhessük. Kérem az indemnitás elfogadását. (Az egységes párt tagjai felállanak helyeikről és percekig tapsolnak.) Az elnök szünetet rendelt el. Rakovsz­ky Iván,­­ Rakovszky Iván belügyminiszter beszélt, ez­után. Tisztába kell jönnünk fiezni — mondotta —, hogy az internálás nem büntető intézkedés, hanem­­preventív intézkedés. Vannak olyan eljárások, ame­lyek az állam biztonságát, veszélyeztetik anélkül, hogy a büntető törvénykönyv szakaszainak fényálladékát kimerítenék. Felkiáltások: Tessék törvényt alkotni! Rakovszky belügyminiszter: Előfordulhat, hogy egyesek olyan módon bírálgatják a fennálló állami rendet, hogy a lelkeket előkészítik a lázadásra. (Nagy zaj a szociáldemokrata párton.) Mikor ő az állami rend érdekében ezeket a preventív intézkedéseket igénybe veszi, úgy érzi magát, mint a bakter, aki a kazal közelében megfogja a gyújtogató kezét. Leg­erélyesebben fog eljárni minden olyan magatartás­sal szemben, amely olyan hangulatot igyekszik elő­teremteni, amely esetleg forradalomra vezethet. Ár­talmatlanná kell tenni az olyan egyéneket, akik ve­szedelmesek már az államra. (Nagy zaj a szélső­bal­oldalon.) Hébert Ede: Rendőrállam. (Nagy zaj.) Rakovszky belügyminiszter: Ha valaki vesze­delmes az államra, előre nem tudjuk megállapítani, meddig tart a határidő, ameddig a veszedelem fen­forog s ezek az­­ államellenes machinációk legtöbb­ször nem alkalmasak arra, hogy a bünetőtörvény­könyv rendelkezése szerint bírálják el őket, ezért olyan intézkedésekre van szükség, amelyeknél bizo­nyos­­rendőrszellem nyilvánul meg. Nem hiszi, hogy a képviselők ne osztanák azt a nézetet, hogy rendőri intézkedések nélkül anarchia támadna. Hébert Ede: Ezt mondták a kommunisták is. Rakovszky belügyminiszter: Akiket a bolseviz­mus után internáltak, azokat már rég szabadon bo­csátották, akik ped­ig még ott vannak, azokat újab­ban elkövetett bűnökért internálták. Az ilyen intéz­kedések, mint amilyen az internálás, nem irányul­nak egyes társadalmi osztályok ellen, hanem min­denki ellen, aki a fennálló államügyek ellen vesze­delmesnek mutatkozik. Hébert Ede: Héjjas nincs internálva! Rakovszky belügyminiszter: Az az álláspont, hogy a kormánynak nincs joga bizonyos kényszer­intézkedéseket életbeléptetni, a kormányzati rend tel­jes tagadása. Az első internálási rendeletet, a háború idején azok ellen hozták, akik a hadiérdek tekinte­tében veszedelmeseknek mutatkoztak. Szükségesnek látja, hogy ezeket az intézkedéseket az ország belső rendjének védelmére is kiterjesszék. Ma már egyedül a belügyminiszter internálhat az alsó közigazgatási hatóságok javaslata alapján. Az internálás kérdését, a közeljövőben rendelet­tel fogja szabályozni, amely lehetővé teszi, hogy az igazságtalanságok kiküszöbölt­essenek. Azok a bizony­talan megállapítások ugyanis, amelyek a jelenlegi jogrend mellett az internálást lehetővé teszik, túlsá­gosan nagy hatalmat biztosítanak a vidéki közigazga­tási hatóságnak. A rendőri felügyletet majdnem teljes egészében meg akarja szüntetni. Olyan egyé­nek kerülnek csak rendőri felügyelet alá, akikről jog­gal fel lehet tételem, hogy itthon vagy külföldön ve­szélyes és államellenes agitációt akarnak kifejteni. Azt akarja elérni, hogy csak olyan egyének internál­tassanak, akiknek internálása feltétlenül szükséges. (A szociáldemokraták állandó közbeszólásokkal za­varják a belügyminisztert beszéde közben.) Rakovszky belügyminiszter: ízléstelen közbe­szólásokkal ezt a kérdést elintézni nem lehet. Ismer­teti ezután az internáltak számát. 1919-ben 3800 em­ber volt internálva politikai okokból, 1920 nyarán 1244, 1920 novemberében 202 embert, engedtek szaba­don, 1921 júliusában ismét 4900 embert bocsátottak el. Az intern­áló­ táborokban összesen 7­ 800 ember van, akiknek legnagyobb része árdrágító és csavargó, s a politikai internáltak száma mindössze 150—200-at tehet ki. Amikor az internáltak száma 300-ról 200-ra apadt le, akkor minden objektív embernek be kell látni azt, hogy az intézmény a haladás stádiumában van. Rátér ezután a sajtórendészet kérdésére. Lehetetlennek tartja a teljes szabadság helyre­állítását. Azt hiszi, hogy nincs egyetlen ember sem, aki be ne látná, hogy az 1918. évi forradalmat nagyon nagy mértékben egyes sajtóorgánumok készítették elő. (Felkiáltások a baloldalon: Erős pénz"U".. volt akkor!) A Károlyi-kormány kimondotta­n teljes .sajtó­szabadságot, ugyanakkor azonban rendszeresen az állami vezető tisztviselői­ által szervezetten indult mert­ény terrorisztikus hadjárat e­gyes lapok ellen. Hiszen méltóztatnak emlékezni a Pesti Hírlap, A Kap és L­árai Újság esetére. A magam részéről, miután magam is igazgatósági tagja voltam annak a lap­vállalatnak, nagyon élénken emlékszem a b­udapesti Hírlap esetére, ahol egyenesen a Mária Terézia-lak­tanyában elhelyezett képezred egy százados parancs­sszerűen volt kirendelve arra, hogy amennyiből a Budapesti Hírlap nem hajlandó a" kormányt támo­gató cikkeket írni, lerombolja az egész épületet és a nyomdát. (Zaj.) A legnagyobb sajtószabadság azután a kommün alatt következett be, amikor a sajtósza­badság aban állott, hogy mindenkinek szabad­ tolt lapot nem szerkesztenie és­ beszüntetni. Elmondotta ezután, hogy egyes lapo­k, hogyan dolgoztak a címekkel és az alcímekkel, amelyek al­kalmasak voltak arra, hogy ok nélküli felháborodást idézzenek elő a közönség között. Mások viszont egyes eseményeket hamisan kommentáltak, összedőlt egy ház és a hatóságokat és a kormányt tették érte fele­lőssé. A kormánynak a kivétele a' hatalom c.-x-t)eg.,s igénybevétele nem olyan eseteknél szükség­e-s, amelyek a fennálló törvények egyes paragrafusaival szemben állanak, hanem olyan cselekményeknél, amelyek a sorok közötti tendenciával izgatnak az államrend el­len. Nem hajlandó a múltba visszanyúló..!» élni ezekkel az eszközökkel és csak az esetben fogja őket igénybe venni, ha újabb rendszeres aknamunka foly­nék az állam rendje ellen. Rátér ezután a választásokkal kapcsolatos vis­szaélésekre. A hatóságok — mondotta — csak olyan egyénekkel szemben jártak el, akiket az októbrista jelző alatt­­szoktak összefoglalni. A nyomtatványok és plakátok elkobzásában nem a hatóságok a hibá­sak, hanem a­zok, akik a plakátokat megszövegezték. Minden tisztviselőnek joga van oda szavazni, ahová akar, de azt elvárja, hogy a tisztviselő ne exponálja magát azzal a kormánnyal szemben, sikív­ enge­delmességgel tart­oz­ik. A választások alatt összesen 147 előeklárás tör­tént és hetvenhárom esetben indult meg eljárás hiva­talból üldözendő bűncselekmény ellen. Négy­száztizen­egy esetben indult meg eljárás izgatás miatt. A ható­ság elleni erőszakot kilenc esetben, kormányzósértést négy esetben, erőszakos kártevést tíz esetben és em­berek testi épsége elleni fenyegetést huszonnyolc eset­ben követtek el. H Ha ezeket az adatokat tárgyilagosan ítéljük meg, akkor tisztában lehetünk az­­al, hogy a hiba az ellenzéken volt. Reflektál végül arra, amit Peidl Gy­ula legutóbbi beszédében a lelke­k kibékü­léséről mondott. A kor­mány nem kezdheti a béke- — mondotta , m­ert kényszerhelyzetben van az állam esisztenciáját kell védelmeznie, a védekezést csak­­ akkor hagyhatja abba, ha az állam rendje elleni tünetik megszűnnek. A szocialisták — ezzel végezte beszédét — ne köve­teljenek, ne rekrimináljanak, üljenek itt egybe ab­ban a tudatban, hogy részt vesznek a­, állam­ fejlődé­sének biztosításában, az állami és­ társu­lalaii rend fentartásában. (Éljenzés a baloldalon.) Őrgróf Parlavicini György: A papi k­érdésben benyújtott javaslatához azt a pótlást akarja benyúj­tani, hogy a nemzetgyűlés válasszon egy kilenctagú bizottságot a papírkérdés megvizsgálh­aít­va. Gróf Buthl­in István miniszterelnök: K/„ nem lehet beadni! Az elnök: Tekintettel arra, hogy a vita be van zárva, indítványok benyújtásának nincs helye. Őrgróf Pallavicini: Szeretné, ha a nemzetgyű­lés érvényesítené ebben a tekintetben azt az akara­tát, hogy parlamenti bizottság vizsgálja meg ezt az ügyet. Eckhardt képviselő úgy állította be a dolgot, mintha a miniszterelnök megbízásából beszélt volna. Nem hiszi, hogy a miniszterelnök egy képviselőt meg­bízzon azzal, hogy helyette felszólaljon. Kijelenti, hogy a Futurát nem támadta meg és nem nehezmé­nyezte azt sem, hogy a kormány szerződéseket köt, annál kevésbbé, mert nem is beszélt szerződésekről. Amikor Eckhardt, a papi­ kérdésről szólott az 1919— 21. évig terjedő állapotokról beszélt, szóló pedig az 1921. évtől a mai napig terjedő állapotokkal foglal­kozott Tudomása van róla, hogy bizonyos lapoknak olcsóbb papirt adtak kiviteli engedélyek révén. Ez a parlamenti bizottság előtt tisztázható volna. (Felkiál­tások a jobboldalon: Nevezze meg!) őrgróf Pallavicini. Ezt a kérdést akkor viszi parlamenti bizottság elé, amikor neki tetszik. Min­denekelőtt a miniszterelnök úrhoz fordul, akit emlé­keztet arra, hogy Lukács László idejében, amikor mindketten az ellenzék padjain ültek, együtt küzdöt­tek a közélet tisztasága érdekében. Reméli, a minisz­terelnök nem fogja­­tűrni, hogy a háta mögött vissza­éléseket kövessenek el. Szaftí­cs HRÍÍOF, S­zakács Andor szólal fel ezután a zárszó jo­gán. A miniszterelnökkel polemizál. Emlékezteti, hogy a nev­zeti­küzdelem idején szakadatlanul napirenden .

Next