Pesti Hírlap, 1923. május (45. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-31 / 121. szám
Mra hétköznap 50 korona, vasárnap 70 moronra BUDAPEST, 1923. XLV. ÉVFOLYAM, 121. (15,132.) SZÁM: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .... 1000 korona Negyedévre... 2800 korona Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvarokon 50 korona, vasárnap 70 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. , MAJUS 31-Laadptilajdlotiopok LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: Bpeat, Vilmos császár-ut 78. FIÓKKIADÓHIVATAL, Itedal Pas*,JErzsébet-Jr5rá6 : A párizsi orákulum. Irta: Báró Szterényi József. "A világ hatalmasai nem valami nagy alapossággal dolgoznak. Amit Párizs a magyar jóvátétel kérdésében e részben produkált, egyenesen megdöbbentő. Kicsinyített kiadása a trianoni béke körül tanúsított világra szóló alaposságnak. Akik nevüket aláírták, azoknak túlnyomó része talán térképen sem látta még Magyarországot. De azért döntöttek határai és sorsa fölött. Az Egyesült Államok kongresszusáról és szenátusáról mondta nekem nemrég egy amerikai publicista, hogy tagjai olvasnak ugyan nap-nap után a Ruhr-vidékről, de csekély kivétellel sejtelmük sincs arról, hogy az hol fekszik, mi a jelentősége. Innen is magyarázható nagyrészt közömbösségük a kérdés iránt. Magyarország is körülbelül így állhatott a békediktálók előtt. Csak ebből magyarázható ki a trianoni békeparancs lehetetlensége. Lloyd George meglepettsége gróf Apponyi Albert beszéde fölött a békeparancs átadásakor, csattanós bizonysága volt ennek. Nem tudta, akkor hallotta először, hogy három millió színmagyart is elszakítottak hazájuktól. Ugyanez az alaposság jelentkezik a jóvátételi bizottság határozatánál. Alig van rendelkezése, melyhez külön használati utasításra ne lenne szükség. Ilyen nélkül alig érthetők rendelkezései. Adtak is ki ededig már néhány magyarázatot hozzá, néhány bizonyára fog még következni. Akkor majd talán lehet végleges véleményt alkotni róla, a nélkül a legjobb akarat és legtisztább értelem mellett sem lehet. Addig inkább csak benyomásokról lehet beszélni, mintsem pozitívumokról. Ilyen benyomás a határozat megdöbbentő felületessége is. Mely még arról is rendelkezik, ami egyáltalán nincs. PéldáulMagyarország megszálló csapatainak költségeiről. A világ ez idő szerinti hatalmasai megkonstruálták a versaillesibékeszerződést. Ez volt az alapfogalmazvány. Ez szolgált mintául előbb a saint-germaini, utóbb a trianoni szerződésnek. Szolgaiig másolták le rendelkezéseit, tekintet nélkül arra, hogy találnak-e Ausztriára vagy Magyarországra. Innen a sok érthetetlensége és végrehajthatatlansága. Ugyanezt az eljárást látszottak követni a jóvátételi határozatnál is. Valami fogalmazványuk lehetett a német jóvátételt illetően, melyben megszálló csapatokról volt szó, s azt vehették mintául, abból kerülhetett a magyar határozatba a megszálló csapatokra vonatkozó rendelkezés. A gyengébb kvalitású tisztviselők aktáik elintézéséhez úgynevezett „simlit" szoktak keresni és felhasználni. Hasonló ügyben történt előző intézkedést nevezünk annak. Nálunk a kereskedelmi minisztériumban megesett egy referenssel, — persze olyan is volt a kvalitása — hogy elintézésébe még a „simli"-ben szereplő neveket is beleírta. Ez eshetett meg ennek a jóvátételi határozatnak megszövegezőivel is. Szövegezésének döcögősségén meglátszik, hogy többeknek munkája és nehéz szülésnek eredménye. A végleges ítélettel tehát még várnunk kell egy ideig. Addig véglegesen is megállapíthatjuk a nagy jóakaratot. (!), melyet a határozatot eldöntők irántunk tanúsítanak. Akik bizonyára ugyancsak áradoztak a jóakarat és meleg érdeklődés hangoztatásától. Gyakorlatba átültetve azonban azt, az ellenkezőt eredményezték. Akik kétségkívül angol és olasz társaik mintájára szintén elismerték a kölcsön szükségét, de odáig már nem követték az angolokat és olaszokat, hogy azt lehetővé is tették volna. Amazoknak elfogulatlansága már nem terjedt át reájuk. Amazoknak tárgyilagosságát ezek már nem követhették; ott a konszolidálás előmozdítása, az igaz béke iránti vágy, itt abizonytalanság peremhozása az indító ok. Miképen az ,igazság rendszerint nehezen tör magának utat az álnokság zavaros utain keresztül, azonképen nem tudott itt sem keresztülhatolni az angol és olasz belátás. A jóvátétel kérdését a békeparancs politikától mentesnek kontemplálta, innen a jóvátételi bizottságnak adott rendkívüli felhatalmazások, mi sem természetesebb, mint az, hogy politika és csak politika befolyásolja azt. Amit Franciaország— és kényszere alatt Belgium — e részben Németországgal szemben művelnek, ez jutott érvényre a párizsi határozatban velünk szemben is. Franciaország honorálta a kisantant álláspontját, mely velünk szemben ugyanaz, mint hatalmas patrónusáé Németországgal szemben. Amint annak egyetlen vezérlő motívuma a Németországtól való félelem, mely összes intézkedéseinek ,— és tegyük hozzá, szerencsétlen intézkedéseinek — alapgondolata, azonképen a kisantant országait is a Magyarországtól való félelem irányítja minden cselekedeteikben. Innen van, hogy a jóvátételi bizottságból is politikai eszköz lett, mely a szerint dönt, amint Franciaország és a kisantant vélt politikai érdekei kívánják. Most látszik csak, mily nagy hibát követtek el az Egyesült Államok a világbéke szempontjából, hogy kivonulva a jóvátételi bizottságból, ezt az elváltozást lehetővé tették. Ha benn maradtak volna abban, ma nem lenne a Euhr-kérdés és nem így szólna a Magyarországra vonatkozó határozat. • Amint Franciaország hibás úton jár, mi,kor Németország megsemmisítésében keresi a maga védelmét — amit mellékesen mondva, soha sem fog elérni — ahelyett, hogy Németországgal megbékélve, biztosítaná a nyugodt jövőt, azonképen alapjában elhibázott a kisantantnak Magyarországellenes politikája is, nekik sokkal több garanciát nyújthatna a velünk való megértéses politika, a biztosított jó szomszédság, a békés együttélés és munkálkodás velünk, semmint a jóvátételi bizottság határozatában is kifejezésre jutó megbénítási tendencia. Ideig-óráig sikerülhet ez nekik, állandóan azonban nem. Nekik elsőrangú érdekük a béke és rend a szomszédságukban, nem pedig az ellenkező. Rossz szolgálatot tesznek önmaguknak ennek előmozdításában. Amint hogy nem kelthetnek örökös aggódásukkal valami nagy bizalmat a maguk erejébe vetett hit iránt. Én nem mondom — objektivitásom tiltja ennek elhallgatását — hogy nem volt okuk eleintén bizonyos nyugtalankodásra, amíg ugyanis nálunk nyugtalankodások voltak tapasztalhatók, de ma már elmúlt ennek az ideje. Avval azonban, amit velünk szemben művelnek — és ennek egyik megnyilatkozása volt ez a jóvátételi határozat, az angol és olasz belátás Az egységes pártban Gömbösék kilépését várták. Gömbös nyíltan állást foglalt Bethlen ellen. — Nagyatádi Szabó és a kisgazdáit Bethlen mellett. — Ellenzéki nyilatkozatok a szélsőségesek föllépésére is. A miniszterelnök tegnapi beszéde a politikai helyzet egyik elsőrendű fontosságú kérdésévé avatta a kormánypárt belső egységének megteremtését. A párt túlnyomó nagy többsége már a tegnapi vacsorán eldöntötte a helyzetet Bethlen javára, a szélsőségesektől való szabadulás azonban — amint a mai nap eseményei sejtetni engedik, — nem lesz egészen sima lefolyású, ők ugyanis előbb a pártban meg akarnak mérkőzni a miniszterelnökkel és tobbrával és csak akkor fogják a konzekvenciákat magukra nézve levonni, ha ebben a harcban teljes vereséget szenvedtek. Gömbös Gyulának az volt a szándéka, hogy felkeresi a héten a miniszterelnököt és tanácskozik vele, mielőtt ő és elvbarátai a döntő lépésre elhatároznák magukat; épen ezért nem is kívánt nyilatkozni gróf Bethlen István beszédének reá vonatkozó részleteire. A kormánypárt félhivatalos kinyomatosában így indokolta meg ezt: — A miniszerelnök tegnapi nyilatkozata határozott beszéd volt, amelyre azonban mindaddig, amíg a miniszterelnök úrral nem tárgyalok, lényegében nem beszélhetek, annál kevésbbé, mert én a történtekből épen az ellenkező konklúzióra jutnék, mint a miniszterelnök. De mert oly komolynak találom, a belpolitikai helyzetet, elhamarkodottlépést, vagy nyilatkozatot nem teszek, a legnagyob komolysággal fogom tanulmányozni ezt a kérdést, további állásfoglalásomat ennek eredményéig teszem függővé. Gömbös Gyula azonban igen hamar letett arról a szándékáról, hogy ,,a legnagyobb komolysággal tanulmányozza' előbb ezt a kérdést, mert nemsokára a kijelentése után hosszas nyilatkozatot adott a sajtó számára, amelyben megcáfolva előbbi, elhatározását, igen éles hangon, válaszol a miniszterelnöknek. Gömbösnek ez a nyilatkozata a következőképen hangzik: — Nem tudom megérteni, hogy egy effektív sikertelenség után milyen alapon hirdeti a miniszterelnök a maga politikája győzelmét. Nem is gratulálhatok neki addig, amíg erről engem meg nem győz és az erre vonatkozó okokat előttem fel nem tárja. Arra kértem a miniszterelnök urat, hogy én a magam álláspontját tisztázni kívánom a kormánnyal szemben. A miniszterelnök megígérte nekem, hogy a hét folyamán alkalmat fog találni, hogy velem erről a kérdésről beszélhessen. Meg fogom kérdezni ezen a megbeszélésen, hogy mire alapítja Bethlen politikája győzedelmességét. Azután majd igyekezni fogok módot találni, hogy akár a parlamentben, akár azon kívül is megtegyem a magam határozott kijelentéseit a középút politikája ellen. Azt azonban már most is megmondhatom, hogy én senkinek a terhére nem akarok lenni. Tudni fogom kötelességemet, ha nem tudok a miniszterelnökkel megállapodni. Nem értem, hogy amikor az angol és olasz sikerekre hivatkozik — effektív gazdasági sikerről , egyáltalán nem beszélhet, hol van itt a reálpolitika alapja? Hol van itt a gazdasági politika érvényesülése? Ne tévessze meg a miniszterelnök urat az a körülmény, hogy a párt helyeseli neki. Tudom azt, hogy nem mindenki azonosította magát a miniszterelnök beszédével. Azonban etikai okokból most nem foglalhatok állást a miniszterelnök beszédével szemben. Kötelességemet azonban tudni fogom és le fogom tudni vonni az állásfoglalásomból eredő konzekvenciákat is. Az egységes pártban élénk föltűnést keltett Gömbösnek ez a nyilatkozata. Beszéltünk a párt több irányadó vezetőemberével , megkérdeztük, hogy a tényeknek megfelel-e Gömbösnek az a számítása, hogy a párt az ő politikáját helyesli ésíteni a miniszterelnökét. A kapott információkat az alábbiakban foglalhatjuk össze: —a Gömbös Gyulának alig tíz-tizenöt személyes híve van a pártban, akik vele a szélsőséges programoiban egyetértenek, de nem valószínű, hogy ezek mind követni is fogják, ha közte és a kormány között, kenyértörésre kerül a sor. Maga az a tény, hogy a miniszerelnököt nagyatádi Szabó István egyik legbizalmasabb híve, Berky Gyula, köszöntötte fel és biztosította a párt bizalmáról, azt demonstrálja, hogy Nagyatádi Szabó és a kisgazdák is teljes erővel Bethlen mellé állottak és egészségtelennek találják azt a szövetséget, amely őket, a falu józan, mérsékelt és a liberalizmushoz közel álló képviselőit a fajvédők gyűlöletet hirdető szélsőséges politikájához akarta kapcsolni. A földreform-novella ügye sem indokolja többé a kisgazdáknak Gömbösékkel való együtthaladását, mert ebben a kérdésben egy mindkét oldalt kielégítő kompromisszumot készítenek elő. Nagyatádi Szabónak csak egy-két olyan híve izgat már Gömbösék mellett, akiknek hiúságát és politikai ambícióit előre is honorálták bőkezű ígéretekkel. Most már tehát a fajvédők oldalán — a földmielésügyi miniszter nélkül — csak egy Gömbös-Wolff-Balla Aladár-féle csoportosulásról lehet szó.