Pesti Hírlap, 1923. május (45. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-31 / 121. szám

Mra hétköznap 50 korona, vasárnap 70­ moronra BUDAPEST, 1923. XLV. ÉVFOLYAM, 121. (15,132.) SZ­ÁM: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .... 1000 korona Negyedévre... 2800 korona Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvaro­kon 50 korona, vasárnap 70 korona. Külföldön két­szeres az előfizetési ár. , MAJUS 31-Laadptilajdlotiopok­­ LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA: Bpeat, Vilmos császár-ut 78. FIÓKKIADÓHI­VATAL, Itedal Pas*,JErzsébet-Jr5rá6 : A párizsi orákulum. Irta: Báró Szterényi József. "A világ hatalmasai nem valami nagy ala­possággal dolgoznak. Amit Párizs a magyar jó­vátétel kérdésében e részben produkált, egye­nesen megdöbbentő. Kicsinyített kiadása a trianoni béke körül tanúsított­ világra szóló ala­posságnak. Akik nevüket aláírták, azoknak túlnyomó ré­sze talán térképen sem látta még Magyarországot. De azért döntöttek határai és sorsa fölött. Az Egyesült­ Államok kongresszu­sáról és szenátusáról mondta nekem nemrég egy amerikai publicista, h­ogy tagjai olvasnak ugyan nap-nap után a Ruhr-vidékről, de csekély kivétellel­ sejtelmük sincs arról, hogy az hol fekszik, mi a jelentősége. Innen is magyaráz­ható nagyrészt közömbösségük a kérdés iránt. Magyarország is körülbelül így állhatott a bé­ke­diktálók előtt. Csak ebből magyarázható ki a trianoni békeparancs lehetetlensége. Lloyd­ George meglepettsége gróf Apponyi Albert beszéde fölött a békeparancs átadásakor, csat­tanós bizonysága volt ennek. Nem tudta, akkor hallotta először, hogy három millió színma­gyart is elszakítottak hazájuktól. Ugyanez az alaposság jelentkezik a jóvátételi bizottság ha­tározatánál. Alig van rendelkezése, melyhez külön használati utasításra ne lenne szükség. Ilyen nélkül alig érthetők rendelkezései. Adtak is ki ededig már néhány magyarázatot hozzá, néhány bizonyára fog még következni. Akkor majd talán lehet végleges véleményt alkotni róla, a nélkül a legjobb akarat és legtisztább értelem mellett sem lehet. Addig inkább csak benyomásokról lehet beszélni, mintsem pozití­vumokról. Ilyen benyomás a határozat meg­döbbentő felületessége is. Mely még arról is rendelkezik, ami egyáltalán nincs. Például­­Magyarország megszálló csapatainak költsé­geiről. A világ ez idő szerinti hatalmasai meg­konstruálták a versaillesi­­békeszerződést. Ez volt az alapfogalmazvány. Ez szolgált mintául előbb a saint-germaini, utóbb a trianoni szer­ződésnek. Szolgaiig másolták le rendelkezéseit, tekintet nélkül arra, hogy találnak-e Ausztriára vagy Magyarországra. Innen a sok érthetetlen­­sége és végrehajthatatlansága. Ugyanezt az eljárást látszottak követni a jóvátételi hatá­rozatnál is. Valami fogalmazványuk lehetett a német jóvátételt illetően, melyben megszálló csapatokról volt szó, s azt vehették mintául, abból kerülhetett a magyar határozatba a meg­szálló csapatokra vonatkozó rendelkezés. A gyengébb kvalitású tisztviselők aktáik elinté­zéséhez úgynevezett „simlit" szoktak keresni és felhasználni. Hasonló ügyben történt előző intézkedést nevezünk annak. Nálunk a keres­kedelmi minisztériumban megesett egy refe­renssel, — persze olyan is volt a kvalitása — hogy elintézésébe még a „simli"-ben szereplő neveket is beleírta. Ez eshetett meg ennek a jóvátételi határozatnak megszövegezőivel is. Szövegezésének döcögősségén meglátszik, hogy többeknek munkája és nehéz szülésnek ered­ménye. A végleges ítélettel tehát még várnunk kell egy ideig. Addig véglegesen is megállapít­hatjuk a nagy jóakaratot. (!), melyet a határo­zatot eldöntők irántunk tanúsítanak. Akik bi­zonyára ugyancsak áradoztak a jóakarat és meleg érdeklődés hangoztatásától. Gyakorlatba átültetve azonban azt, az ellenkezőt eredmé­nyezték. Akik kétségkívül angol és olasz tár­saik mintájára szintén elismerték a kölcsön szükségét, de odáig már nem követték az ango­lokat és olaszokat, hogy azt lehetővé is tették volna. Amazoknak elfogulatlansága már nem terjedt át reájuk. Amazoknak tárgyilagosságát ezek már nem követhették; ott a konszolidá­lás előmozdítása, az igaz béke iránti vágy, itt a­­bizonytalanság perem­h­ozása az indító ok. Mi­képen az ,igazság rendszerint nehezen tör ma­gának utat az álnokság zavaros utain keresztül, azonképen nem tudott itt sem keresztülhatolni az angol és olasz belátás. A jóvátétel kérdését a békeparancs politikától mentesnek kontem­plálta, innen a jóvátételi bizottságnak adott rendkívüli felhatalmazások, mi sem természe­tesebb, mint az, hogy politika és csak politika befolyásolja azt. Amit Franciaország­­— és kényszere alatt Belgium — e részben Német­országgal szemben művelnek, ez jutott ér­vényre a párizsi határozatban velünk szemben is. Franciaország honorálta a kisantant állás­pontját, mely velünk szemben ugyanaz, mint hatalmas patrónusáé Németországgal szemben. Amint annak egyetlen vezérlő motívuma a Né­metországtól való félelem, mely összes intézke­déseinek ,— és tegyük hozzá, szerencsétlen in­tézkedéseinek — alapgondolata, azonképen a kisantant országait is a Magyarországtól való félelem irányítja minden cselekedeteikben. In­nen van, hogy a jóvátételi bizottságból is politi­kai eszköz lett, mely a szerint dönt, amint Fran­ciaország és a kisantant vélt politikai érdekei kívánják. Most látszik csak, mily nagy hibát követtek el az Egyesült­ Államok a világbéke szempontjából, hogy kivonulva a jóvátételi bi­zottságból, ezt az elváltozást lehetővé tették. Ha benn maradtak volna abban, ma nem lenne a Euhr-kérdés és nem így szólna a Magyaror­szágra vonatkozó határozat. • Amint Franciaország hibás úton jár, mi­,­kor Németország megsemmisítésében keresi a maga védelmét — amit mellékesen mondva, soha sem fog elérni — a­helyett, hogy Német­országgal megbékélve, biztosítaná a nyugodt jö­vőt, azonképen alapjában elhibázott a kisan­tantnak Magyarországellenes politikája is, ne­kik sokkal több garanciát nyújthatna a­ velünk való megértéses politika, a biztosított jó szom­szédság, a békés együttélés és munkálkodás ve­lünk, semmint a jóvátételi bizottság határoza­tában is kifejezésre jutó megbénítási tendencia. Ideig-óráig sikerülhet ez nekik, állandóan azon­ban nem. Nekik elsőrangú érdekük a béke és rend a szomszédságukban, nem pedig az ellen­kező. Rossz szolgálatot tesznek önmaguknak ennek előmozdításában. Amint hogy nem kelt­hetnek örökös aggódásukkal valami nagy bizal­mat a maguk erejébe vetett hit iránt. Én nem mondom — objektivitásom tiltja ennek elhall­gatását — hogy nem volt okuk eleintén bizo­nyos nyugtalankodásra, amíg ugyanis nálunk nyugtalankodások voltak tapasztalhatók, de ma már elmúlt ennek az ideje. Avval azonban, amit velünk szemben művelnek — és ennek egyik megnyilatkozása volt ez a jóvátételi ha­tározat, az angol és olasz belátás Az egységes pártban Gömbösék kilépését várták. Gömbös nyíltan állást foglalt Bethlen ellen. — Nagyatádi Szabó és a kisgazdáit Bethlen mellett. — Ellenzéki nyilatkozatok a szélsőségesek föllépésére is. A miniszterelnök tegnapi beszéde a politikai helyzet egyik elsőrendű fontosságú kérdésévé avatta a kormánypárt belső egységének megteremtését. A párt túlnyomó nagy többsége már a tegnapi vacso­rán eldöntötte a helyzetet Bethlen javára, a szélső­ségesektől való szabadulás azonban —­ amint a mai nap eseményei sejtetni engedik, — nem lesz egé­szen sima lefolyású, ők ugyanis előbb a pártban meg akarnak mérkőzni a miniszterelnökkel és to­bbrával és csak akkor fogják a konzekvenciákat magukra nézve levonni, ha ebben a harcban teljes vereséget szenvedtek. Gömbös Gyulának az volt a s­zándéka, hogy felkeresi a héten a miniszterelnököt és tanácskozik vele, mielőtt ő és elvbarátai a döntő lépésre elhatároznák magukat; épen ezért nem is kívánt nyilatkozni gróf Bethlen István beszédének­ reá vonatkozó részleteire. A kormánypárt félhiva­talos kinyomatosában így indokolta meg ezt: — A minisze­relnök tegnapi nyilatkozata határozott beszéd volt, amelyre azonban mindad­dig, amíg a miniszterelnök úrral nem tárgyalok, lényegében nem beszélhetek, annál kevésbbé, mert­ én a történtekből épen az ellenkező konklú­zióra jutnék, mint a miniszterelnök. De­­ mert oly komolynak találom, a belpolitikai helyzetet, el­hamarkodott­­lépést, vagy nyilatkozatot nem te­szek, a legnagyob komolysággal fogom tanulmá­nyozni ezt a kérdést, további állásfoglalásomat ennek eredményéig­ teszem függővé. Gömbös Gyula azonban igen hamar letett ar­ról a szándékáról, hogy ,,a legnagyobb komolyság­gal tanulmányozza'­ előbb ezt a kérdést, mert nem­sokára a kijelentése után hosszas nyilatkozatot adott a sajtó számára, amelyben megcáfolva előbbi, elhatározását, igen éles hangon, válaszol a minisz­terelnöknek. Gömbösnek ez a nyilatkozata a követ­kezőképen hangzik: — Nem tudom megérteni, hogy egy effektív sikertelenség után milyen alapon hirdeti a minisz­terelnök a maga politikája győzelmét. Nem is gra­tulálhatok neki addig, amíg erről engem meg nem győz és az erre vonatkozó okokat előttem fel nem tárja. Arra kértem a miniszterelnök urat, hogy én a magam álláspontját tisztázni kívánom a kor­mánnyal szemben. A miniszterelnök megígérte ne­kem, hogy a hét folyamán alkalmat fog találni, hogy velem erről a kérdésről beszélhessen. Meg fogom kérdezni ezen a megbeszélésen, hogy mire alapítja Bethlen politikája győzedelmességét. Az­után majd igyekezni fogok módot találni, hogy akár a parlamentben, aká­r azon kívül is megte­gyem a magam határozott kijelentéseit a középút politikája ellen. Azt azonban már most is meg­mondhatom, hogy én senkinek a terhére nem akarok lenni. Tudni fogom kötelességemet, ha nem tudok a miniszterelnökkel megállapodni. Nem értem, hogy amiko­r az angol és olasz sike­rekre hivatkozik — effektív gazdasági sikerről , egyáltalán nem beszélhet,­­ hol van itt a reálpoli­tika alapja? Hol van itt a gazdasági politika ér­vényesülése? Ne t­év­essze meg a miniszterelnök urat az a körülmény, hogy a párt helyeseli neki. Tudom azt, hogy nem mindenki azonosította magát a miniszterelnök beszédével. Azonban etikai okok­ból most nem foglalhatok állást a miniszterelnök beszédével szemben. Kötelességemet azonban tudni fogom és le fogom tudni vonni az állásfog­lalásomból eredő konzekvenciákat is. Az egységes pártban élénk föltűnést keltett Gömbösnek ez a nyilatkozata. Beszéltünk a párt több irányadó vezetőemberével , megkérdeztük, hogy a tényeknek megfelel-e Gömbösnek az a szá­mítása, hogy a párt az ő politikáját helyesli és­íteni a miniszterelnökét. A kapott információkat az alábbiakban foglalhatjuk össze: —­a Gömbös Gyulának alig tíz-tizenöt szemé­lyes híve van a pártban, akik vele a szélsőséges programoiban egyetértenek, de nem valószínű, hogy ezek mind követni is fogják, ha közte és a kormány között, kenyértör­ésre kerül a sor. Maga az a tény, hogy a miniszerelnököt nagyatádi Szabó István egyik legbizalmasabb h­íve, Berky Gyula, köszöntötte fel és biztosította a párt bizalmáról, azt demonstrálja, hogy Nagyatádi Szabó és a kisgazdák is teljes erővel Bethlen mellé állottak és egészségtelennek találják azt a szövetséget, amely őket, a falu józan, mérsékelt és a liberalizmushoz közel álló képviselőit a fajvédők gyűlöletet hirdető szélsőséges politikájához akarta kapcsolni.­­ A földreform-novella ügye sem indokolja többé a kisgazdáknak Gömbösékkel való együtt­haladását, mert ebben a kérdésben egy mindkét ol­dalt kielégítő kompromisszumot készítenek elő. Nagyatádi Szabónak csak egy-két olyan híve izgat már Gömbösék mellett, akiknek hiúságát és politi­kai ambícióit előre is honorálták bők­ezű ígéretek­kel. Most má­r tehát a fajvédők oldalán­ — a földmi­elésügyi miniszter­ nélkül — csak egy Gömbös-Wolff-Balla Aladár-féle csoportosulásról lehet szó.

Next