Pesti Hírlap, 1923. szeptember (45. évfolyam, 196-220. szám)

1923-09-01 / 196. szám

BUDAPEST, 1923. XLV. ÉVFOLYAM, 196. (t5,207.) SZA1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .... 5000 korona Negyedévre . 15000 korona Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvaro­kon 250 korona, vasárnap 300 korona. Külföldön két­szeres az előfizetési ár. SZOMBAT, SZEPTEMBER 1. 153a<JStrfaja0B080k t LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ. HIVATAL ÉS NYOMDA: Bpest, Vilmos esásxár-ut 78. FIŐKKIADŐH1 VATALt Budapest, KrssátoS-körút 1. A görög-olasz konfliktus. 1914 nyarán szerb összeesküvők megölték Szerajevóban Ferenc Ferdinándot, az osztrák­magyar monarchia trónörökösét, aki hivatva volt reá, hogy valaha a magyar és az osztrák koronát hordozza homlokán. A mi részünkről nem hadüzeret, nem is mozgósítás volt a fele­let, sőt az első időben semmiféle katonai intéz­kedés nem történt. Csak jegyzéket küldtünk Szerbiának s követeltük az elég-tételt. És mégis minket állítottak oda olyanok gyanánt, akik provokáltuk elegendő ok nélkül a háborút. 1923 nyarán Janina közelében görög össze­esküvők puskatűzzel lelövöldözték a hivatalo­san eljáró olasz kommisszió tagjait. S az olasz kormány korántsem ad harmincnapos határ­időt, mint aminőt mi adtunk s amely idő alatt sokat lehetett volna akkor és tsokat lehetne ma békésen eligazitani, hanem azonnal a legszigo­rúbb intézkedésekhez nyul, hajóhadát a görög vizekre rendeli s a mozgósítással fenyegetőd­zik. A két tény összehasonlítása mutatja nem­csak azt, hogy minő tartózkodóiag viselkedtünk mi akkor, de azt is, hogy minő veszedelmes játékot űznek a tűzzel az olaszok ma. Kétségtelen, hogy jelenleg is nagy nem­zeti sérelemről van szó. Olaszország nem tűr­heti, hogy példás elégtételt ne kapjon. Se az érdeke, se a nemzet becsülete ezt nem engedi. Közönséges bocsánatkéréssel nem elégedhetik meg. Ha ezt tenné, csak ujabb gaztettekre báto­rítaná az erőszakos kézzel dolgozni mindig kész balkáni politikusokat. Azok csak röhögnek rajta, ha egy-két ,,pardon" szóval elintézhetik az ügyet s a másik percben ismét a tyúk­szemedre fognak taposni. S le is esküszik, ha kell, hogy csupán véletlen volt az egész. Ezek­kel másként kell beszélni..mint a nyugati álla­mok művelt diplomatáival. Nagy \kérdés azon­ban az, hogy nem túlszigorú-e, és különösen nem' túlv^szélyes-e az az eljárás, amelyet Olasz­ország követ. Gondoljunk es-tk ismét a szerajevói eset­re. Akkor is ugv látszott, hogy kizárólag egy helyi konfliktusról van szó, mely csak minket illet, és egy kis balkáni államot. Ki gondolhatta volna akkor, hogy mind az öt világrész népei bele fognak elegyedni a viszályba. Nem le-et­séges-e ma is, hogy nagy bonyodalom' keletkez­hetik ebből a' kérdésből.' Amiit sajnálpi kellene az egész emberiség érdekében s ami vérontásra vezethet megint. Mert nem szabad ugy felfogni a dolgot, hogy a hatalmas Olaszországgal szem­ben a görög nemzet nem is védekezhetik, tűrni fog tehát minden megaláztatást. Görögország­nak is vannak — nem mondjuk patrónusai, de —- érdektársai. Láttuk a legközelebbi múltban is, mennyire exponálták magukat hol a görögök mellett, hol azok ellen a nvngati nagyhatalmak. Ahogy az épen az ő saját keleti érdekeikbe vágott bele. A nyugati diplomácia kezében ütőkártya volt Görögország, melyet az angolok Törökország ellen próbáltak kijátszani, de egy­szersmind a törökökkel titkon szövetkező fran­cia érdekeltségek ellen is. Nagy szerencse, hogy ebből 'komolyabb veszedelem nem származott s csak imént végződtek be békésen a lausannei tárgyalások. Felújulhat a veszedelem megint, még pedig egyik napról a másikra, egész váratlanul. _ Mi magyarok nemcsak annál a szimpátiá­nál fogva kívánjuk az olaszoknak a legpéldá­sabb elégtételt, mellyel e nemzet iránt viselte­tünk, de amiatt is. mert az igazságérzetünk ezt megköveteli. Azonban nem szabad túlfeszíteni a húrt. Be kell tartani a határokat, mert ma kész a veszedelem, amint valahol egy ágyút el­sütnek. . Ebből az esetből különben ismét tanulhat a mi javunkra az európai diplomácia. íme, ilyesmi ami Janinában történt, csak a Balká­non fordulhat elő. Balkáni életfelfogás, balkáni erkölcsök uralma alatt. Soha, semmi körülmé­nyek között Magyarországon ilyesmi végbe nem ment s el se képzelhető, hogy végbemehes­sen. És mégis ugy találták jónak a nagyhatal­mak, hogy a Balkán határait kijebb tolják Nyugat felé. Alikor, amikor óriási magyar területeket csatoltak két balkáni állam, Szerbia és Bománia fennhatósága alá. Fejlettebb, civilizáltabb népet a kulturában elmaradottab­hakhoz. Mx apró bűnösök kímélése, de teljes szigor a nagy árdrágítókkal szemben» Különös gond a ftcpfe/iefea, — JVdporo darab egyenkint egymillió korona gutalom Ügyészeknek. — Hevizió alá. veszik a mái» benyitott vádiratokat. — Egyes vitás esetekben függőben tartják az eljárást. Nagy Emii igazságügy miniszter* átiratai a főügyészekbe* ­Dr. Nagy Emil igazságügyminiszter a pénteki napon két átiratot intézett valamennyi főügyészhez. Az első ezeket mondja többek között: Az igazságügy becsülete attól függ ma, hogy az ár­drágítás kérdésében tudunk-e nagyobbfajta bűnö­söket is megfogni, avagy pedig csak apró pincé­reken és kofákon verjük el a port, a nagyobb ár­drágítókkal szemben azonban tehetetlenek var gyünk. Végtelen nagy súlyt helyezek arra, hogy az ügyészségek kevésbbé üldözzék az apró bűnösöket, de annál kíméletlenebb, megal­kuvás nélküli szigorral sújtsák a nagyobb árdrágító bűnösöket. Felkérem tehát Méltóságodat arra, hogy ily értelemben utasítsa a felügyelete alatt álló ösz­szee királyi ügyszségeket. Egyúttal közlöm azt, hogy három darab egyenként egy millió korona összegű jutalmat tűzök ki annak a királyi ügyész urnák megjutalmazására, akinek sikerül nagyobb­fajta árdrágítót nemcsak vádba fogni, de egyúttal el is ítéltetni. Nagy árdrágítón értek mindenkit, aki széles körben nagyban befolyásolja bűnös módon az árak drágulását, amiben természetesen a kar­teU-féle egyesüléseknek is nagy szreeveük van, s így ezekre különös gond fordítandó, tekintet nélkül arra, hogy a társadalmi előkelőség szempontjából milyen helyet foglalnak el. Felszólítja a miniszter a főügyészeket, hogy fokozott éber figye'enimel kísérjék ezeket az ügye­ket és tegyenek róluk az ö nevére címezve jelen­téseket. A második átirat lényegesebb részei így hangzanak: Megkeresem aziránt a főügyész urat, utasítsa az árdrágiíási ügyeket táirgyaló összes ügyész ura­kat, hogy a hónapok előtt elkövetett kisebbfajta ár­drágítást ügyeket a vádinditnány elkészítése, illetve benyújtása előtt tegyék ujabb szigorú mérlegelés tár­gyává és lehetőleg mellőzzék a vádemelést mindazok­ban az esetekben, amikor a korona időközben beál­lott zuhanása és a gazdasági viszonyok eltolódása következtében ellentmondás látszik az illető árucik­kek amaz ára között, amelyek fi bűncselekmény elkö­vetésekor állottak fenn és a jelenlegi sokkal maga­I sabb árak között. Ugyanebbö 1 az okból méltóztassék a már be­nyújtott vádiratokat is revízió tárgyává tenni és amennyiben fennállanak azok a szempontok, ame­lyekre céloztam, ez esetben vonják vissza vádirataikat, tekintet nélkül arra, hogy az illető ügyben van-e már a főtárgy alásra határnap kitűzve, avagy ninos. Ugyancsak az igazságszolgáltatás komolysá­gának rovására megy az a körülmény, hogy nap­nap után megtörtént az, hogy a m. kir. Curia jog­drös Ítélete alapján kiplakatiroznak olyan eseteket is, amelyeknél valósággal komikumszámba megy a mai árakkal szemben az illető árucikkeknek az az ára, amelyért a birói iíélet az annakidején régebben elkövetett árdrágitási bűncselekményért a büntetést kiszabta. Ennek folytán szíveskedjék arra utasítani az összes ügyész urakat, hogy felelősségemre eme tartalmilag teljesen idejüket mnlt és az rjazságszolgáltatás tekintélyének rovására menő kiplakatirozásokat feltétlenül mel­lőzzék. Továbbá az átmenet szempontjából elrendelem azt is, hogy mindazokban az esetekben, amikor a fentebbiek értelmében a büntetés végrehajtása a laikus közönség szemében máx valósággal nevetsége­sen igazságtalannak jelentkezik, az illető elitéltek­nek métóztassék lehetőséget adni arra, hogy a ha­lasztás elnyerése kapcsán kegyelmi úthoz folyamod­hassanak. A miniszter végül hivatkozik a kereskedelmi érdekeltségekkel folytatott csütörtöki tárgyalására, amelyen egy lépést sem engedett az eljárásnak a ren­deletben előirt gyorsaságából és szigorúságából, de alaposnak fogadta el azt a panaszt, hogy nincsenek kellően tisztázva az anyagi jogi kérdések s igy maga a becsületes kereskedelem sem tudhatja, mi a bünte­tendő árdrágítás s mi nem. Különösen szabatos meg­határozásra szorulnak a beszerzési, az utánpótlási ár, a devizák kérdései, amelyeket egyébként a közel hetekben szakértői értekezlet fog tüzetesen megvi­tatni. Ennek folytán a miniszter a főügyészek ut­ján utasítani kívánja az árdrágitási ügyeket tár­gyaló ügyészeket arra, hogy olyan ügyekben, ame­lyekben az említeti fontos anyagi jogi vitás kérdése­ken múlik az elitélés kérdése, e hónap folyamán a főtárgyalás megtartását ne szorgamazzák, hanem csakis az előkészítő nyomozási eljárást folytassák le és a vádirat beadását í!yen vilás esetekben egyelőre tartsák függőben. Veszedelmesen kiélesedett az olasz-görög viszály, A Mussolini-kormány nem találta kielégítőnek az athéni kabinet Jegyzekét és megtette a szükséges rendszabályozó lépéseket. - Megszállják Korfu szigetét. — Görögellenes zavargások Itáliában. — A szövetséges nagyhatalmak a népszövetségi döntés mellett. Az olasz-görög konfliktus, ugy látszik, sokkal nagyobb hullámokat ver fel, mint kezdetben várható volt. A görög kormány nem fogadta el ai olasz kor­mány ultimátumszerű jegyzékét és az egész ügyben nemzetközi döntést akar provokálni, hivatkozással arra, hogy a népszövetség illetékes eldönteni, vajon Görögország milyen elégtételt köteles adni. Az olasz L-cormány azonban ragaszkodik az ultimátumban foglaltak teljesítéséhez és Görögország további vona­kodása esetén a végső fegyverhez nyul, tehát a diplo­máciai viszony megszakításához, sőt ha ez aem vol­na elég hathatós eszköz a görög kormány megfélem­lítésére, fegyveres közbelépéstől sem riad vissza. A szövetséges nagyhatalmak kormányai nincsenek el­ragadtatva az oíasz kormány gyors és erélyes akció­jától és sajtójuk hangjából következtetve, elvitatják a jogát Olaszországnak, hogy ebben a kérdésben egyedül lépjen fel. A meggyilkolt olasz tisztek — ezt a véleméiyt különösen az a.Tgol sajtó hangoztatja ­nemzetközi megbízottak voltak, ennél fogva meg­gyilkoltatásuk nemzetközi ügy. Az olasz népnek természetesen egészen más a véleménye erről a kér­désről és az egész országban oly hatalmas erővel tört ki a felháborodás, hogy Mussolini kormányának nem is ix>aradl más valasztása, mint a legszigorúbb jegyzékben elégtételt kérni az olasz tiszlek meggyil­kolásáért. Épen ezért nagyon veszedelmesen kompli­kálódott a helyzet, mert Mussolini szembe találná magát a néphangulattal, ha a szövetséges nagyhatal­mak óhajára engedne az ultimátumszerű jegyzékben elfoglalt álláspontjából Roma, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Mussolini előterjesztette a miniszterta­nácsnak a görög jegyzék szövegét, amelyet ki nem elégitőnek és elfogadhatatlannak jelzett. Utána a had­ügyminiszter és a tengerészeti miniszter jelentést tett az intézkedésekről. Még a mai napra várják Korfu megszállását. Ugyanezen a minisztertanácson Mus­solini megokolta a karabinieriknek Tangerbe való küldését az ottani olasz konzulátus és olasz állam­polgárok védelmére. Róma, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A félhivatalos Corriere d'Italia külön ki­adásban a következőket közli: Minthogy Görögor­szág válasza nem volt kielégítő, az olasz kormány azonnal a szankciók r.U mazásának útjára lépett. Egy olasz torpedóromboló felszólította Korfu gö­rög sziget parancsnokát, a sziget átadására. Egy olasz hadihajóraj már megjelent a sziget előtt. Párizs, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A Petit Párisién jelenti Torinófcól: Bár az olasz sajtó a kapott utasításoknak megfe­lelően semmiféle információt nem közöl, itt azt ál­lítják, hogy az olasz flotta parancsot kapott Ta­rensnél való gyülekezésre, IIa Görögország a kí­vánt elégtételt nem adja meg, még egy hadosztályt á

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék